Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-05 / 30. szám

SzerÄa* 1958. február f». ESZAKMA^ ÍRORSZÁG Minden napnak megvannak a maga apró csodái. Edelényben ma Csák. Gyula bányamérnök lottón nyert gépkocsija körül jutott össze a nép. A csizmás gyorsfényképész melegi- ben le is kapta a mérnököt, s most azon iparkodik, hogy konkurencia nélkül is olyan fotográfiát csinál az ünnepről, melyet akármelyik pesti lapban kitehetnek, Egy matematika tanárt versírásra ihletett a pillanat. Rigmusait Berkő Gyula, az OTP fiókvezetője szavalja a jó ügyhöz méltó buzgalommal, s abban a hit­ben, hogy általa jelentősen sikerül majd feljavítani a jövőheti lottó­szelvényfogyasztás statisztikáját. A matematika tanárból lehet, hogy nem lesz költő-híresség, annyi azon­ban szent, hogy a zene-bonára össze- seregístt falusiak kegyetlenül Össze­verik tenyerüket a. rímek hallatán. Különösen ott változik elégedettre még a söntesajtóban álldogálók ábrá­zata is, mikor a matematika tanár arra inti az újdonsült autótulajdo­nost, hogy ne fröcskölje be sárral az útszéli szegény lottózott, ha összetalál­kozik véle, hanem emelje kocsijába, s röpítse végpő céljához. HÁT AMI A SARAT illeti, van belőle Edelényben elég, ha úgy egy Blagonravov professzor érdekes nyilatkozata a szovjet szputnyikokról RÖVID HÍREK Kéme! Demokratikus Köztársaságból UJ KÖZPONTI ISKOLÁK COTTBUS KERÜLETBEN , r .Cottbus.' kerületben. az.. .év. elején három központi iskolát adtaik át ren­deltetésén^. Az iskolák építésére a (kormány több mint 2.2 millió már­kát fordított. A SZOVJETUNIÓ ÉRTÉKES ADOMÁNYA A Német Állami Könyvtár, vala­mint a drezdai könyvtár és a berli­ni tudományos intézmények számá­ra értékes ajándék érkezett a Szov­jetunióból. A Szovjetunió ugyanis igen értékes kéziratokat adományo­zott, amelyek kiegészítik a könyvtá­rak anyagát. EGYÜTTMŰKÖDÉS A CSEH ÉS NÉMET REVÜSZINPADOK KÖZÖTT A cseh és német revüszinpadok között igen szoros együttműködés alakult ki. A legnagyobb prágai revüszinpadon, az Alhambrában, né­met balett- és artistaegyüttes ven­dégszerepel. Ennek viszonzásául pe­dig; a prágai varieté művészei fog­nak vendégszerepelni Berlinben. SOK LÁTOGATÓJA VOLT A STEINPLEISI KULTURHÁZNAK 70.000 látogatója volt a steinpleisi kulturháznak az elmúlt évben. Mint­egy 150 előadást és filmvetítést ren­deztek a fkulturjiázban. A könyvtár­ban 30001 kötet várta az olvasókat, amelynek mintegy 400 állandó olva­sója van. ! nyászlakas első kulcsait a napotcoau idiak át a boldog tulajdonosoknak. Maradt azonban megoldatlan prob­léma a bányászok körül. — Messzire van a bányatelep la­kott helyeinktől, s nincs autóbusz- járatunk. Ez most a legelső panasz. Napi hat-hét kilométert gyalogolnak bányászaink a különböző munka­helyekre — mondja a tanácselnök. — A most átadott lakóházak köriül is akad hiba! Sehol sem készültek el a melléképítmények. így a beköl­tözött családok, ha nem akarnak megfagyni, a fürdőszobában tároljak tüzelőjüket. Igaz, a tanács végrehajtó- bizottsága foglalkozott mindkét prob­lémával, mert a Miskolci Autóközle­kedési Vállalatot és a lakótelepek építésével megbízott céget is felke­restük beadványunkkal, dehát nem tudjuk, mennyire érzik majd ezeken a helyeken a mi gondunk súlyát, fontosságát! — És a tanács 1958. évi beruhá­zási terve? — Jobb, mint bármikor az előző években. Sok olyan, kérdést megol­dunk, amelyek igen fájdalmasan érintették a lakosságot — halljuk Béki István válaszát. — Rövidesen megkezdődnek egy modern orvosi rendelőintézet építkezései. Lesz ben­ne szülőszobától a kisebb operációk elvégzésére alkalmas műtőig minden. Ezzel párhuzamosan az orvosok szá­ma is növekszik a községben. Lé­nyegesen kisebb teher hárul az inté­zet felépülésével arra a néhány or­vosra, akik eddig túlfeszített erővel igyekezték, a lakosság egészségügyi ellátását biztosítani. — Szeretnénk az idén az utcaren­dezés mellett a művelődési ház ügyét is tető alá vinni! A jelenleg meglévő épület nem tudja kielégíteni a lakos­ság igényeit. Kicsi, korszerűtlen, nincs benne elég helyiség, például a szakköri munka továbbfejlesztésé­hez. Ugyanez a' helyzet a nevetsége­sen kis befogadóképességű mozink­nál — mondja Béki István, — Ha a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium támogatását megkapjuk, lesz szállo­dája is Edelénynek. A Kóburg-kas- *ély egy részének belső átdlakításó.- val igyekszünk szállodát létesíteni községünkben, s tervek szerint itt helyeznénk el több hivatalt, köz- épületet is. S a Bódván túl, a kas­tély közelében épülne fel az új Pní- ”elódési ház, amelybe a színházi és hlmelőadások megtartására alkalmas nagyobb, 7—800 személyes díszter­met tervezünk. AZ OTP ELŐTT eloszlott a kiván- rsiak serege. Nincs már ott Csák Gyula égszínkék színű, csillogó Wartburg-kocsija sem, amikor a köz­ségben tett sétánkat befejezzük. Sok elhatározást, szép tervet hallottunk kis kötsétánkon. Egy részük, mint annyi apró csoda: a megvalósulás útján halad. Remélhetőleg rövidesen újabb és újabb győzelmi híradással lehetünk Edelényből. a«*«*»*«♦♦♦♦♦♦♦♦■ NÉPÜNK DA­LAIBAN, meséi­ben, játékaiban, táncaiban, díszí­tőmül vészeiében ott éi és pompázik .......................... a magyar gondolkozás, kedély világ, Ízlés minden eredetisége. Legnagyobb, legmagyarabb művé­szeink, költőink, zenészeink a nép­művészetben keresték és találták meg mindig megújuló erőforrásain­kat: a hangot, a dallamot, a mozdu­latszépséget, a színeket, a formákat. A múlt szelleme nem sokra be­csibe a népművészetet, sőt, mint az alja-nép kultúráját, visszaszorította elszigetelte á falvak, tanyák közé. Szerencse, hogy akadtak — hacsak szórványosan is — haladó gondolko­dású nagy egyéniségek, tudósok, mű­vészek, nevelők, akik nóphagyomá- nyaink egy részét lejegyezték és át­mentették, sőt segítségről is tudtak gondoskodni: lelkes munkatársakról, akiket mélyen áthatott az ügy szere- tete. A leggazdagabb régi gyűj'ápk Er­dély és Dunántúl területeárőr valók: Kriza János: »Vadrózsák«, Mayland Oszkár: »Székelyföldi gyűjtés«, Or­bán Balázs: »Székelyföld«, Vikár Béla: »Somogyi gyűjtés«, Sebestyén Gyula: »Regeseik« Gönczv Ferenc: »Göcsej«, Berze Nagy János: »Bara­nyai gyűjtés«. Baranyai Kiss Géza: »Ormánság«. Az Alföld különböző területeit öle­lik fel Káknány Lajos: »Szeged népe«, Szeridrey Zsigrnond: »Nagy­szalontai gyűjtés«, Écsedy István: »Hortobágyi pásztor- és betyár- dalok«. Többezer oldalra terjednek ezek a gyűjtések. Népzenegyűjtésünk nagy, korszak­alkotó szakaszában Bartók Béla, Ko­dály Zoltán gyűjtései az ország igen RAJTUNK MÚLIK,.. Miért nem tojnak a tyúkok? ISMERETES, hogy a világ népességének gyors szaporodásával nem tart lépést a hústermelés. Ä leggyorsabb hústermelő állat a barom­fi, ezért szorgalmazzák az egész világon a baromfitenyésztés fejlesztései. Hazánkban a baromfitenyésztéssel kettős célt akarunk elérni. Fokozni akarjuk az exportot, ugyanakkor nagyobb mennyiségű baromfit kívá­nunk biztosítani a hazai piacra. Ámde, mindjárt felvetődik a kérdés: hasznothajtó-e a baromfi tar­tása? Erre egyértelmű igennel felelhetünk. Egy tyúk évi takarmányszük­séglete 40 kilogramm szemesgabona értékének felel meg. Ezt 40 darab téli tojás ára‘fedezi. E tekintetben nem közömbös, hogy mennyi egy tyúk tojásszaporulata. Hogyan érhetjük el, hogy jó tojótyúkjaink legyenek? Sok helyen alig tojnak a tyúkok 50—60 darabot, országos átlagban is alig 75—80-ra becsülik a tojáshozamot. A legelső teendő az öreg tyúkok ki­selejtezése. Tudni kell ugyanis, hogy a jércék tojnak a legtpbbet, a má­sodéves tyúk hozama már számottevően kevesebb, a harmadéves tyúkok pedig m.ár olyan keveset tojnak, hogy ezeket nem érdemes tartani. Te­hát akkor biztosítjuk magunknak a legtöbb hasznot, ha állományunk legalább 60—65 százaléka jérce, a többi másodéves tyúk lesz. Azonban az sem mindegy, hogy mikori kelésű jércét hagyunk meg tojónak. Á legjobb az április elejei jérce, mert ez november elején kezd tojni és február elejéig egyfolytában tojik. Természetesen ne mond­junk le a korai, februári és március eleji kelésű csibék hasznáról sem, mert ezek értékesíthetek a legjobban, mint primőr (rántani való) csibék, ezért fizetik a legmagasabb árat. Ha nincs saját kelésű korai csibénk, akkor vásároljunk a keltetőállomástól. VÉGÉRE HAGYTUK, de nem mint kevésbé fontos kelléket, an­nak hangsúlyozását, hogy ha tyúkjainktól jó teljesítményt akarunk el­érni, akkor korszerűen kell takarmányoznunk és megfelelő ólban kell tar­tanunk ezeket. Most itt nincs helyünk részletesen leírni, hogy miképpen kell takarmányoznunk tojótyúkjainkat, hanem csak annyit jegyző nie meg, hogy az egyoldalú kukoricaetetés icáfos, ettől a tyúkjaink elzsíro- sodnak és nem tojnaik. A tojó-takarmánynak változatosnak és elegendő­nek kell lennie. A baromfiólnak pedig száraznak, tisztának, féregmen­tesnek, tágasnak és huzatmentesnek, mert ha az ól hideg, akikor a tyú­kok fáznak és nem termelnek. Nagyon fontos a bőséges, tiszta ivóvíz, télen, fagyos időben naponta többször adjunk nekik langyos ivóvizet. A jó takarmányozást és a jó gondozást a tyúkok sók tojással hálálják meg. Dr. VÁCZY I. ANTAL-ooo­fi mezőgazdasági dolgozók csatlakozása a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak felhívásához Nap mint nap újabb és újabb csatlakozó felhívásokat hoz szerkesz­tőségünkbe a postás: a társadalmi tulajdon védelméért szállnak síkra a dol­gozók — köztük gépállomások, állami gazdaságok dolgozói, termelőszö­vetkezetek tagjai. Bealkonyodott a feketézőknek Az alsóvadászi gépállomás dolgo­zói írják: „Mi, az alsóvadászi és csobádi gép­állomás dolgozói hathatósabb politi­kai nevelő munkával teremtünk ren­det portánkon. A társadalmi tulaj­donvédelmi ellenőröket a legjobb kommunistákból és pártonkívüli dol­gozókból jelöltük ki. Nem engedjük, hogy gépeinket hanyag kezelők tönk- retegyők: szemet vetünk a lógósok­ra, nem engedjük, ‘’hogy üzemünkbe későn járjanak be a dolgozók és a!ki ezt megteszi, azt felelősségre von­juk. Rendszeresen figyelemmel kí­sérjük az üzemanyagfogyasztás mér­tékét és a feketén szántó, fuvarozó traktorosokat leleplezzük, felelősség­re vonjuk. Minden erőnkkel azpn le­szünk, hogy gépállomásunk vagyo­nát megbecsüljük, megőrizzük, ezért fokozott harcot indítunk a társadal­mi tulajdon ellen vétőkkel szemben.” A mezőkövesdi földmű vesszőre tkezel dolgozói írják: (m) Nem mehetnek veszendőbe megyénk néphagyományának kincsei­„Mi, a mezőkövesdi földművesszö- vetke^et dolgozói szakszervezeti ér­tekezletünkön megtárgyaltuk a Le­nin Kohászati Művek dolgozóinak a társadalmi tulajdon védelmére vo­natkozó fölhívását. Az abban foglal­takat magunkévá tesszük és egysége­sen elítéljük a társadalmi tulajdon fosztogatóit, a szövetkezeti vagyon herdálóit, akik jogtalanul, becsüle­tes emberek megkárosításával igye­keznek saját részükre meg nem dol­gozott és meg nem érdemelt anyagi zéselv és szőtte- < sek«. Ezek a ki- ; adások lépésiről- • lépésre hozzájut-; tátják az érdek-; lődök és kulturá­lis csoportok egyre növekvő töme­gét a borsodi népművészet kincsei­hez s egyúttal szakmai anyagot is nyújtanak rendezvények, közös szó­rakozási alkalmak megteremtéséhez. Természetesen nem elégszünk meg azzal, hogy csak ízelítőt adjunk a megye egy-két területének népmű­vészetéből. Mindenütt van dal, tánc, játék, mese, csak finom eltérésekkel változatokban éi. Ezekét mind össze kell gyűjteni, és ki kell adni. Csak­hogy a megye négy-ötszáz községét néhány szakember nem bírja felke-r resni. Ezért van szükség munkatár­sakra, akik helyszíni gyűjtésükkel közreműködnek. Bizonyára van sok vidéki nevelőnk, aki nemcsak meg­ismerte környezetének dalait, játé­kait, hanem le is jegyezte őket, csak közlésükre nem gondolt. Elsősorban hozzájuk fordulunk. NAGY KLASSZIKUS gyűjtőink is csak munkatársa kikai tudtak boldo­gulni. A nagy cél, az 1000—2000 ol­dalas nagy borsodi gyűjtés érdeké­ben közöljük, hogy az eddigi szerény, de bíztató kezdet után, megyei taná­csunk a két megyei múzeumán'' karöltve, az egész területre kiterjed társadalmi néphagyomány gyű j tés' indít el. Szeressük mi borsodiak is dolgozó népünket, mentsük meg kulturális? kincseit, amelyeket a múlt szellerr oly könnyelműen veszni hagyott. AZ IDŐ NAGYON SÜRGET. ? majd egyszer számonkéri, mit men tettünk meg, s mivel tudtunk hozzá­járulni népi kultúránk megtartásá­hoz az egészséges szocialista kultú­rába való beépítéséhez. LAJOS ÁRPÁD előnyöket biztosítani. Nem tűrjük, hogy lelkiismeretlen egyének veszé­lyeztessék a földművesszövetkezeti dolgozók becsületét. Állandó harcot folytatunk a szö­vetkezeti vagyon prédáiéi ellen és kemény kézzel suj tűrik le azokra, akiik vétenek a közösség érdekei el­ten. Ezért mi már el távolitottuk ma­gunk közül azokat, akik leltárhiány­nyal számoltál? el, vagy más módon okoztak kárt a földművesszövetke­zeti mozgalomnak. Követeljük azt ^is. hogy a vezetőség indíttassam elle­nük bűnvádi eljárást! A szövetkezeti ► vagyon védelme közüggyé vált és a Hövőben mindinkább azzá tesszük.” | Csökkentjük \az anyag felhasználóst £ A keselyűhalmi állami gazdaság ► dolgozóinak leveléből: ► „Elhatároztuk, hogy éves tervünk­ében megtervezett anyagfelhasználá­sunkat 5 százalékkal csökkentjük és ►ezzel 500 ezer forintot takarítunk fcmeg. Továbbá azon leszűrik, hogy fca lopás minden lehetőségét megszün- £ lessük, ennék érdekében megjelöl­tjük álló- és fogyóeszközeinket, év I végére pedig saját erőnkből megfe- »lelő tárolóhelyeket építünk értékes l gépeinknek. Ezenkívül új karbantar* Stási rendszert vezetünk be: dolgozó- t ink a szerszámokat szocialista meg- t őrzésre vették át.”-----------o----------­A Zsákbamacska Tiszapaikonyán és a SZöT-ban ♦ Szerdán este 7 órai kezdettel Ti- Jszapa[konyán, az erőmű művelődési ♦ lázában rendezik meg a miskolci rá- t dió nagyszabású kívánságműsorát, ♦amelynek keretében a Nemzeti Szín­iház művészei: Téby Katalin, Csapó i ' mos. Révész Gabriella, Faludy Má­♦ ia, Kovács László, Demény Gyula, Terédi Éva és Kleszó Imre lépnek ’el a rádió tánczenekaaának közre­nd ködösével. Miskolcon is megismétlik a múlt cten nagy közönségkerreí lezajlott nyilvános kívánságműsort, melyet a ‘eles humorista, Horváth Dezső írt, s 'Ákó Pál állított színpadra. A mis­kolci ismétlésre február 12-én kerül ■or a SZOT Kossuth-utcai klubjáW«. Tegyelővétel a klubban, valamim a ♦ rádió stúdiójában (városi tanács; tietek sonló kijelentéseket tett. A profesz- szor elmondotta, hogy az eddigi szov­jet mesterséges holdak felépítése­kor korántsem használták ki a hor­dozórakéta teljes kapacitását. Ä Szovjetunió rendelkezésére álló inter­kontinentális rakéta az eddiginél sú­lyosabb szputnyikokat is magasabb­ra tud felröpíteni, mint a második mesterséges hold esetében történt. Moszkvai újságírókörökben úgy tudják, az előkészítés alatt álló szov­jet mesterséges hold súlya mintegy másféltonna lesz. DOO---------------------------------­M oszkva (MTI) A Szovjetunióban újabb, az eddi­gieknél nagyobb mesterséges holdak fellövését készítik elő, s a kísérletek igen haladott stádiumban vannak. Ezt támasztja alá N. Sz. Hruscsov minszki beszédének az a megállapí­tása is, hogy a Szovjetunió által ké­szített interkontinentális rakéta az eddiginél nagyobb mesterséges hol­dat magasabbra tud repíteni. Blagopravov professzor, az ismert szovjet rakétaszakember a moszkvai rádiónak adott nyilatkozatában ha­mennyi szépség, üdesóg, erő van me­gye nil? dalaiban, táncaiban, játékai­ban. A seregszemlék sikere visszahatott a kulturális csoportokra. A tagol? nemcsak szereplői voltai?, hanem sa­ját lakóhelyeiken gyűjtötték is egy­mástól, főleg az öregektől. Az így spontán összegyűjtött hagyomány­án yag egyre szélesebb körben ismét terjedni kezdett. A népművészet kincseinek megis­mer getése, gyűjtése, terjesztése tö­meges mozgalommá kezdett válni. Ez a spontán gyűjtés azonban nagyrészt távolmaradt a szakemberektől. Az adatok nem jutottak el a megyei múzeumokhoz holott a múzeum adattára van hívatva elsősorban a hagyományanyag megőrzésére és tu­dományos feldolgozáséra. 1954-BEN KERÜLT SOR a szak­szerű lejegyzésre és nyilvántartásra. A borsodi néphagyomány ok iránti egyre tömegesebb érdeklődés pedig kívánatossá tette ezek közlését. Ezért a megyei tanács 1955-től kezébe vette a kiadások ügyét. A megye két mú­zeumának, a miskolci Herman Ottó Múzeumnak és a sárospataki Rá­kóczi Múzeumnak közreműködésével egyelőre három gyűjteményt jelen­tet meg »Borsodi népdalok«. »Bor­sodi játékok« és »Lácai népmesék« címmel. Az eddig gyűjtött és szak­szerűen lejegyzett anyag további ki­adása küszöbön áll. Előjegyzésiben vannak: »Borsodi népballadák«, »Borsodi táncok«, »Mikéháza nép­dalai«, »Szentistváni népdalok«. »Ci- gándi szőttesek«, »Hgngonyi nép­meséik«, »Borsodi fonó«, »Barkó ihím­nagy területedre terjedtek ki (Erdély, Dunántúl, kisebb részben az Alföld és a Felvidék egyes kisebb terüle­teire is.) Borsod megye azonban, csaknem teljesen kimaradt az országos folklo- re-gyűjtésfcől. Nemcsak azért, mert kevés volt a szakember, kevés volt a szervező, hanem azért is, mert ke­vés volt a helybeliek érdeklődése a megye népének kedélyvilága, dalai, meséi, táncai, játékai iránt. Még a legszínesebb borsodi népcsoportnak, a maty óságnak is inkább a tárgyi gazdagsága (viselet, díszítőművészet) érdekelte szakembereinket. így maradt Borsod megye az utol­sók közt. Egyedüli régi borsodi gyűj­tésünk Merényi László: »Sajóvölgyi népmesék«; ma^már nem is kapható. Ügy látszott, hogy a borsodi nép­hagyomány g.yűj 1 és ügye beláthatat­lan időre elsikkad, s a szőkébb haza megismerése senkit sem érdekel. A FELSZABADULÁS UTÁN azonban új lehetőségek nyíltak meg. Kulturális forradalmunk, ez az orszá­gos megmozdulás mint mindenfelé, megyénkben is — felkeltette a töme­gek érdeklődését a népművészet iránt. Az első lendületet a kulturális seregszemlék, nótás, táncos bemuta­tók adták. A megye különböző területein megalakult kisebb-nagyobb népi tánccsoportoik, kórusok, zenekarok saját dalaikkal, táncaikkal, játékaik­kal léptek fel, s versenyezve szóra­koztattak, gyönyörködtettek. Min­denfelé őszinte, meleg érdeklődést keltettek. Egyre többen ismerték fel, kicsikét megereszkedik az idő. Na- 1 gyón kátyusak az utak, bármerre néz t az ember. A horpadásokban össze- gyütemlik a hordalék, s mivelhogy l nincs lefolyása,, hiába veri eső, hó, ott dagadozik a sár magának, meg hogy elmerüljön benne a bakancs. — Három éve nyaggatjuk a me- - gyei Útfenntartó Vállalatot, hogy hoz- j zák rendbe rossz utainkat —- mondja , Kelemen János, a helyi pártszervezet titkára. — ígérgetik, halogatják! Sajnos, az ígérgetés nem használ a 1 makadámnak, attól nem javul meg. Kelemen Jánostól hallottunk azon­ban biztató dolgokat is. Ha a köz- j utakat nem is javítja meg az Üt- . fenntartó Vállalod, a helyi utcaren- 5 dezést maga a község igyekszik még ] ebben az esztendőben megoldani. Van is rá pénze. A tavalyi 41.000 ‘ forinttal szemben az idén közel fél- ' millió forintot állítottak be a költ­ségvetésbe erre a célra. A pénzösz- ! szeg felhasználásával az 1958-as év * végéig 5 kilométernyi hosszií, ce­mentkockákból készült gyalogjáró ( építését fejezik be Edelényben. A NYOLCEZER LAKOSÚ járási székhely tanácsánál Béki István el- j nők Örömmel újságolta, hogy meg- ( oldás felé közeleg az edelényi nagy lakáshiány. A most megépült 490 bő- ; Lottó-kocsi, utcarendezés, orvosi rendelő, művelődési ház s amit még egy kis körsétán hall az ember

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom