Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-26 / 48. szám

ex párt belső ügye

' — A HATÁROZATTAL EGYETÉRTEK, de nem tudom megérteni, miért hangsúlyozza a vezetőség, hogy az ügy a párt belső ügye és a part helyiségen kívül ne beszéljünk róla. Hát titkolóznunk kell nekünk a pártonkivüliek előtt?

Egyik üzemi taggyűlésen hangzott el ez á kétkedő kérdés, amikor a taggyűlés a pártszerv belső életének jelenségeiről tárgyalt és kizárólag a párttagságra tartozóan döntött tagok ü.gyében.

— Hogyan lehet így még nyilatkozni is — mondhatná valaki —, hitzen természetes, hogy vannak dolgok a pártvszervek életében, amiről hallgatni kell. A szervezeti szabály- • zat is leszögezi, a párttag kötelessége: „politikailag éber legyen, különösen az osztály ellenséggel szemben és őrizze meg a párt- és államtitkot”.

Igen természetes, de mégsem olyan egyszerű. A párttag bizonyos fej- Oöqésére van szükség, mozgalmi tapasztalatra, hogy megértse: hallgatnia kell és miért kell hallgatnia a párttá tokról ?

A párt-titkok megőrzésére a párt illegalitásában eltöltött évei, és a

kemény osztályharc tanít bennünket A Horthy-korszakban egy meggondolatlan szó, egy-egy taktikai lépés kifecsegése az egész pártsejt létét is veszélyeztette, emberek kerültek börtönbe, bitóra és a nép érdekeit szolgáló tettek hiúsultak meg. Ma pártunk legálisan dolgozik, szavát nyíltan hallatja. Határozatokat hoz, amelyek az egész nép, vagy üzem, falu, város, kerület sok lakóját érinti, illetve közvetlen kapcsolatba kerül életével. A pártszervek ezeket a döntéseket igyekeznek is ismertetni a pártonkívüliekkel, hogy megnyerjék őket az ügy sikeréhez. Az MSZMP nem a titkok pártja, de vannak esetek, amikor valamiről az adott pillanatban még hallgatni kell, vannak dolgok, jelenségek, amelyeknek széles körbeni terjesztése gyengítené a párt eszmei, ideológiai, szervezeti és cselekvési egységét. A párttitok ki fecsegése zavart, kárt okoz, s az ellenség malmára hajtja a vizet. Az ellenség céltudatosan használja fel és kiforgatja a hozzája került párttitkot, hogy szembeállíthassa — különösen a személyi jellegű döntéseknél — a pártonkíviilieket a párttagsággal. Természetesen nagyon súSzombaton építészeti kiállítás nyílik Miskolcon N

|éhány nap múlva olyan kiállítás szemlélője lehet Miskolc és a megye közönsége, amelyre sem a városban, sem pedig a megyében eddig még nem volt példa. Borsod megyében a felszabadulás óta gombamód szaporodtak az űj lakóépületek, üzemek és szociális létesítmények. Időközben — a kivitelezések során — hangzottak el észrevételek, megjegyzések a létesítmények tervezésére, építőművészet! megjelenítésére vonatkozóan, de ezek vagy csak részben jutottak el a legilletékesebbekhez, a tervezőkhöz, vagy csupán szerény vélemények, megjegyzések maradtak.

A tervezőirodák vezetői, mérnökei hosszabb ideje keresték az utat a nyilvánosság felé, hogy véleményt kapjanak munkájukra, a szocialistarealista építészeti stílus megvalósításához. A Miskolci Tervező Iroda több esetben végzett a megyében felépült házak lakói, vagy az új üzemek dolgozói között közvélemény- kutatást, amelyek részben alapját képezték további munkájuknak. Most a kiállítás megrendezésével a {közvélemény nagyobb bíráló lehetőséghez jut. Egyrészt azért, mert az eddig épült objektumokra csak részben lehetett elfogadni a megjegyzéseket, észrevételeket, hiszen az új lakótelepek megjelenése még csak részlete annak az elképzelésnek, amelyet a tervezők az évek során meg akarnak valósítani. Éppen ezért, ha a helyi példákat vesszük ©lapul, a diósgyőri, selyeiruréti, vagy

a csabai kapuban épülő új lakótelepek csak akkor válnak rendeltetésükben és városképi megjelenésükben teljes értékűvé, ha azok az eredeti elgondolás és terv szerint meg is valósulnak.

A kiállítás másik, igen fontos célja, hogy az építészet és a lakáskultúra korszerű elveit ismertesse, hiszen Miskolc közönségének ilyenirányú érdeklődése — gyakorlati tapasztalatok alapján — országos viszonylatban is igen magas szinten áll.

A Herman Ottó Múzeum termeiben és folyosóin öt város: Debrecen. Győr, Miskolc, Pécs és Szeged tervezőirodai által készített tervek — grafikus és modell-feldol- gozásban — kerülnek a közönség elé. Ezenkívül kiállítják az Iparművészeti Tanács kisbútor, lakástextília és egyéb lakberendezési anyagait is. Az ÉM Miskolci Tervező Iroda több — a közeljövőben felépülő, vagy építés alatt álló — tervet mutat be. Különválasztva mutatják be a miskolci iroda által készített miskolci városrendezési, magasépítési és belsőépítész terveket.

Az egy hónapig tartó kiállítás, amelyet szombaton délben 12 órakor nyitnák meg ünnepélyesen — szerves része a március hónapra tervbevett „építészeti heteknek”. Az építészeti hetei? programjába tartozik többek között hetenként egy előadás megtartása. A tervezésben ismert szakemberek. Miskolc belvárosának rendezéséről, a korszerű kislakásról és a kislakások lakberendezési kérdéseiről tartanak előadásokat. — sz — m

lyos hiba lenne a túlságos titkolódzás, merev elzárkózás. A pártszerv- nek* mindig meg kell tudnia állapítani, mi az, ami az egész nagy közösségre, és mi az, ami kizárólag a párttagságra tartozik.

AZ ELLENFORRADALOM nagyon is jól tudta mit csinál, amikor a maga ügynökein keresztül a párt- élet belső ügyeit az utcára vitte, s nem pártíórumok előtt kezdte tárgyalni a párt hibáit, ahol becsületes pártonkivüliek mellett ott kuncogott., csámcsogott az osztályellenség is. Nem egy esetben bebizonyosodott. hogy „ne legyenek előttünk titkai a pártnak” jelszó hangoztatni, titkos összeesküvökként fegyveres támadás megszervezését készítették elő és az ellenforradalom taktikai elvei alapján tudatos tervszerűséggel rombolták a párt egységét.

A „jólértesültség” sajnos manapság is divatos. Akadnak emberek, akik valósággal sportot űznek a különféle párt- és államtitkok ki fecsegéséből. S nem egyszer előfordul, hogy a jólinformáltak jóvoltából sok- sok ember hamarabb tudomást, szerez ügyekről, mint az, akinek ügyéről éppen döntés készül. Akadnak emberek, akik a. nyílt utcán, mások fülehailatára, vagy villamoson közölnék bizalmas dolgokat, vagy vitatják meg szervek s vezetők mimikáját. Igaz, ez ritkuló jelenség, de van és nem a párt erősítését szolgálja.

ÉS HOGY A PARTONKÍVÜLIÉK

mit szólnak ahhoz, hogy a pártszervezet életében varrnak dolgok, amelyek bizalmas jellegűek? Természetesnek tartják és nem kíváncsiskodnak túlságosan. Egész sereg párton- kívülire lehetne hivatkozni, aki kijelentette, nem szereti a fecsegő, locsogó kommunistát. A pártonkívü- liek becsülik azokat a pártszervezeteket, párttagokat, amelyek őszintén, nyíltan beszélnek minden olyan kérdésről. ami a pártonkíviilieket, az egész közösséget érinti, de tudnak az adott esetben párttitkot is tartani, s ha ilyenről kérdezik őket, erre is kielégítő választ adnak nélkül, hogy megsértenék a titoktartást. Van olyan vállalat, ahol a taggyűlés után félórával, minden dolgozó — a tudatos osztályellenség is — pontosan informálódik arról, hogy milyen beszámoló hangzott el, ki szólalt fel, mit mondott. Tudhat-e az ilyen párt- szervezet következetes harcot folytatni? Nyilván, hogy útón-útfélen keresztezhetik munkájukat. És hát valljuk meg őszintén, nem is lehet vonzó a pártonkivüliek számára az olyan pártszervezet, amelynek tagjai fecsegő vénasszonyok módjára beszélnek olyan dolgokról, amire egyébként nem kíváncsiak a partom- kívüliek sem és eltorzítva közlése csak zavart okoz bennük.

Minden párttagnak egy dolgot kell nagyon megszívlelnie: minden jólinformáltság utáni vágytól, minden ki ván csis’kodástól erősebbnek kelt benne lennie a párttagság belső ügye iránti tisztelet, a titoktartás*

. Csorba Barna

G^ilmjegyzet

CSALÓDÁS

— Színes szovjet film. —

Katja Voronyinát pólyáskorában ismerjük meg a film elején és végigkísérjük eseménydús életét mintegy negyedszázadon keresztük addig a pillanatig, amíg végre megtalálja élete párját. A filmtörténet azt a negyedszázadot öleli fel, amely az 1920-as évek végétöl az 50-es évek elejéig terjed — így magában foglalja a szovjethatalom megerősödésének, a második világháborúnak, majd a hó,ború utáni fejlődésnek időszakát is — s bár nem a történelmi események ábrázolására, helyezi a. döntő súlyt, a hősnő élete háttereinek jelzésével a. Szovjetunió fejlődésének olyan meggyőző képét adja, hogy szinte igazibbnak, művészileg hitelesebb ábrázolásnak tűnik számos, elsősorban a fejlődést ábrázoló filmnél.

Férfiak, szerelmek, csalódások és végül a. boldogság ígérete nem a hős, hanem a, hibáival együtt szeretett férfi oldalán- Erről szól a film, ami többre sikerült, mint szerzői tervezték, mert ők csak azt akarták bemutatni, hogy a. szerelem egy újfajta, társadalom viszonyai, pontosabban a szovjet fejlődés körülményei között milyen támasztékokra, és milyen buktatókra, lel, s mert ezt hitelesen, a megfelelő történelmi háttér művészi ábrázolásával mutatják be, válik a film a fentiekben már említett fejlődéstörténeti dokumenturn.má is.

Mindez nem szorítja háttérbe a film alapcselekményét. A valóság hűséges ábrázolása inkább segít elhitetni a. nézővel Katja Veronyina. problémáit, szenvedéseit. A rendező ügyes kézzel, az érzelem-kiváltotta apró mozzanatok fényképezésével, filmszerű eszközökkel dolgozta, fel a történetet. Bár az első rész, a gyermekkor vázolása, a. hihetetlenül tömó- rüett cselekmény-ábrázolás ellenére, kissé vontatott, a filmtörténet egésze pergő, mindvégig érdekes.

Voronyina kemény és szerelmes, kitartó és ellágyuló alakját Hitjajeva formálta kitünően. A férfi főszereplők közül Malisevszkij Lednyov alakítása volt a legkiemelkedőbb. A rendezésért I. Annyenszkij- nek jár dicséret. ■— A Csalódás kedves, magávalragadó filmalkotás.

(bm)

Borsodi

jegyzet S2ó egy plakátról

miimmimimiimiiiiii* «»mim

SÁROSPATAK EGÜK TRAFIKJÁBA betelve vettem észre a kérdéses plakátot. Halványzöld alapon primitiv fekete vonalakkal egy palánk volt lerajzolva, háttérben egy sporlpályával, előtérben egy cigarettázó gyerekkel. Közelebbről megnézve láttam, hogy a gyermek, nem is cigarettázik, hanem valami fíistöl- göféle van a szájába. A felirat a következő volt: »Srácok, vegyetek cigi- sípot.!^

Tudomásom szeriijt minden nyomdai terméknél alá van írva a felelős kiadó neve. Ezen csak annyi állott, hogy 161/6 jegyzetsokszorosító üzem. A felelős kiadó neve nem volt kiírva.

Aki tisztába van azzal, hogy mit jelent a 'nyelvtisztaságért folyó küzdelem, az tudja, hogy társadalmunknak éppen most milyen szüksége van egészséges stílusú, tiszta csengésű sorokra — a jampecökra gondolok. — Éppen ezért helytelen az utcaszél-ízű felírat attól függetlenül is, hogy voltaképpen nem tudom, hogy mi szükség is van arra, hogy e cigarettázást imitáló, rejtélyes célzatú játékféleséget még plakátokon is népszerűsítsük.

Még valamit szeretnék megjegyezni. Ez a bizonyos plakát egy diákvárosban, az iskola előtti trafikban függött, hónapokig senkinek sem szúrt szemet. Nem furcsa? A tapasztalatok alapján igen jó volna, ha pedagógusaink — nemcsak pataki viszonylatban — a tanulóifjúság környezetét is szemmel tartanák.

Fekésházy Géza

JUHÁSZ BÉLA elgondolkozva

trnent hazafelé.

Megborzongott. Kabátját kissé ösz- ezehúzta. Fázott és fáradt is volt. Fázott, mert a haragos decemberi szél átjárta ruháját, csontjait, egész testét, s elfáradt, mert már harmadik napja volt szinte éjjel-nappal talpon, kilométereket kellett gyalogolnia, mert villamos, busz, vagy valamilyen jármű nincs sehol. Azaz, hogy van, de mintha valamennyinek, behúzta volna fékjét egy titokzatos kéz, s tartotta volna görcsösen, nehogy egy is kikerüljön az utcára. IQV az emberek csoportokban, elkókadva kaptattak az utcán, át-átlépegetve, s kerülgetve a leomlott házfalakat, téglatörmelékeket.. #

Juhász nem mert, nem akart körülnézni. Ügy fájt, úgy sajgóit belülről valami, amikor• látta a golyótépte falakat, a frissen hantolt sírokat. Fáradtan, föld?eszegezett tekintettel ment tovább. Átvágott a. Boráros- téren, ma jő. Csepel felé irányította lépteit. Á mar annyira megszokott gyorsvasát most kihalt, nem kígyózott rqjta. a. fürgén tovasikló zöld szerelvény. A • két sínpár, amelyen máskor tíz- és tízezren Icözlekedtek a hatalmas gyáróriásba, most elhagyottan, nyugtalanul húzódik töltésért*

Mellette az öreg Duna egyhangúan hömpölyög tova, mintha mi sem történi volna...

A Duna. mentén még hidegebbre fordult az idő. Juhász meggyorsította lépteit.

Odahaza fq.rad.tan dobta le kabátját. A kályha mellé húzódott. Felesége némán nézte. Napok, sőt hetek óta olyan nyugtalanító, nyomott közöttük a hangulat. Ezt húsz évig nem. ismerték.

Néztek egymásra szótlanul. Szemükben ugyanaz a tisztaság fényiéit,

BE CZE KÁROLY:

.VÖRÖS CSEPEL VEZESD A HARCOT...“

■—=----------★ ----------------a

mely húsz éven át olyan otthonossá, meleggé tette a kis család életét, de most mintha valamilyen árnyék is borongna mellette.

Nagysokára az asszony szólalt meg.

— Béla!

— Tessék, szivem-.

— Mislei Pista bácsi érted küldött. Kéri, feltétlenül menj be a műhelybe.

— Hány órára?

■— Azt üzente minél előbb, de legkésőbb háromra.

Juhász az órájára nézett. Háromnegyed hármat mutatott.

Nem volt már ideje ebédelni sem. Igaz, nem is igen kívánta a? ételt. Magára vette kabátját s kilépett oz

A MŰHELY EGYIK SARKÁBAN

volt az üzemiroda. Halan-helen szorongtak e kis helyiségben, amikor benyitott. Legtöbbjüket ismerte. Olt vol Mislei Pista bácsi, aztán Varga a kerékpárüzemböl. Bacsó, a tagbaszakadt darus, Lendvai a nagykő vá- csolóból, Horgos, a raktáros. A sarokban egy középkorú, feketebajuszú ember ült. öt nem ismerte. Némán mutattak neki helyet. Juhász leült.

Mislei Pista bácsi, aki addig bodor füstöt eregetve ült helyén, elnyomta cigarettáját, s a többiek felé fordult.

— Elvtársak — szólt — ma megint asszonytüntetés volt..;

— Az anyjuk keservít! — ugrott fel helyéröl Bacsó.

— No, no, nyugalom — csitította Mislei —, nem ők a hibásak. Mások, egészen mások... Sajnos sokakat félrevezettek. Még közülünk

Zavartan elhallgatott. Kezével másik cigarettáért kotort zsebében.

Varga szólalt meg.

— Tüntetés szom,boton. tüntetés tegnap, tüntetés ma.. j Milcor lesz ennek vége?..-.

— Igen — vette vissza a szót Mislei —, mikor lesz ennek vége? Mert az emberek már belefáradtak. Biztonságot, nyugodt életet szeretnének. Azt, hogy délben nyugodtan ülhessenek asztal mellé, este pedig zavartalanul vehessék kezükbe az újságot, vagy szórakozhassanak a inoziban. És ezt nekünk kell biztosítanunk!..'-.

— Nehéz lesz, nagyon nehéz — suttogta Horgos, csak úgy maga elé.

Bacsó hangja reccsent:

— Tudjuk!

— Elvtársak — szólt ismét Misiéi —, többen értesültetek már arról, amit. most mondani akarok: kimegyünk az utcára mi is! Tüntetünk mi is!

— Micsoda? — csodálkozott él Horgos'

— Igen tüntetünk! De nem a pusztítás, az esztelenség melleit, hanem a józan ész, a munka, az élet mellett.

Mislei mindinkább belemelegedett.

— TÜNTETÜNK. Lehet, hogy holnap az utcán még csak százan leszünk, de holnapután már ezren, s a jövőhéten millióan. Tüntetünk! Hitet teszünk a proletárhatalom, a biztonságos élet., a holnap mellett! Ne féljetek, ott lész velünk Angyalföld, Kőbánya, Újpest, és jönnek sokan a, különböző kerületekből is. Iga:, nagyon sokan lesznek ellenünk u>f

mégis el kell kezdeni, nekünk, csepelieknek.

— Miért éppen nekünk? —> aggályoskodott Horgos.

— Azért, mert a munkásmozgalom és a. Csepel-név elválaszthatatlanok. Azért, mert Vörös Csepelnek hívott bennünket idáig a világ. Hát ha Vörös Csepel voltunk évtizedekig, az maradunk ezután is!., a

— No, igen, igen, — szólt Horgos —, de az időpont... Nem korai még nyílt sisakkal kiállni a párt mellett?

— Nem! — válaszolt Mislei. — És látod, emiatt• az óvatoskodó lassúságod, s a. bizonytalanságod miatt voltunk kénytelenek most mellőzni. Tudjuk., áruló nem lennél soha, de bizonyos feladatoknál használhatatlan vagy. Elvtársak! — fordult a többiek felé. — Ti, Juhász Béla. kivételével, aki nem tagja a pártunknak, valamennyien kaptatok munkát. Hogyan áll ez? Varga elvtárs?

— Rendben van,

— Szekeres?

— Elintézem.

— Lendvai?

— Kissé nehezen, de sikerült.

— Bacsó?

— Rendben van.

— Helyes, tehát holnap reggel.

— No és te, Mislei elvtárs, mit végeztél? A te feladatod a többi kerületekben volt.

— Holnap reggel 9 órára itt lesznek ők is. És elvtársak, még egy nagyon fontos dolog. Felvonulni vörös zászlóval fogunk!

* Esztelenség! ae kiáltotta Hangos. — Ilyen szituációban vörös zász-* lóval?!...

— Igen, ilyen szituációban vörös zászlóval! — tagolta Mislei.

— Azzal a vörös zászlóval, amelyet elégettek, sárbatiportak?

— Azzal a vörös zászlóval, amelyet sokszor megpróbáltak mar elégetni, sárbatiporni, de nem sikerült< Azzal a vörös zászlóval, amely elmaradhatatlan volt a munkás kezéből, ha csak egy szikrányi jogáért indult is harcba. Azzal a vörös zászlóval, amelyet számtalanszor próbáltak már kicsavarni a munkás kezéből, ered-< ménytelenül.

— IGEN, VÖRÖS ZÁSZLÓVAL

— szólalt meg halkan a sarokban Szekeres, a feketebajiLszú, aki eddig nem igen beszélt —, azzal a vörös zászlóval, amely dalra, ihlette költőink legjavát. De a vörös zászló sokaknak: ma. is a remény, a boldogulás. jelképe. Az elnyomott országokbaUi ott, ahol a. szurony, a gumibot te* remii a rendet, a munkás titkon vörös zászlót rejteget. Es olyan jól esik néha előszednie, megsimogatnia! Hót mi ezt a zászlót holnap magasra tartjuk soraink élén!, a

—- Értem én, csaki a

Lendvai felállt és közbeszólt:

— Horgos elvtárs! Röviden mondom el mondókámat. Tehát, mint értesültél, holnap reggel kilenckor felvonulunk, vörös zászló alatt. A nehézségekkel számolunk. Nem fogadnak majd bennünket mindenütt diadalkapuval! Sőt előfordulhat az is, hogy közénk lőnek, hiszen rengeteg fegyver van kinn csirkefogók kezén. Hát erről van szó! És most, aki meggondolta a dolgot a jelenlévők közül, felállhat nyugodtan s minden további nélkül elmehet!...

Szavait csend követte.

fFoíytafjflÉii