Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-25 / 47. szám

Kedd, 1958. február 25. ''"SZAG O/Llkeigen i/u'tuiik, afroi télen sem alszik a mezőgazdasági osztály, jól vizsgáztak a zene­iskolások s megszervezték már a társadalmi ellenőri hálózatot is Még tél mm A küzeIgö mar" ivi van. cius csak itt.ott villantja fényeit valamely lusta fel­hő szegélye alól. Kint az újhelyi ha­tárban is alszik a föld. Alszik, pi­hen, hogy a tavasz, a nyár eljöttével annál gazdagabban ajándékozza meg termésével a földművelőket. A járási tanács mezőgazdasági osztályán azonban serény munka fo­lyik. — Járásunk területén 24 termelő- szövetkezet és 12 termelőcsoport működik jelenleg — mondja Fehér János osztályvezető. — Most ezek­nek az 1957/58-as terveit dolgozzuk fel... Ahogy az eddigiekből látom, igen biztató gazdasági év elé néznek a szövetkezetek. Egy munkaegység járási átlaga a tervek alapján 42 fo­rint. De van olyan szövetkezetünk is, amelyik 65—67 forintos munka­egységre számít zárszámadáskor. — És a termelőszövetkezetek fej­lesztése? Erre is gondoltak a járási osztályon? — Igen! — kapjuk rögtön a vá­laszt. — A zárszámadások óta járá­sunk területén 85 dolgozó paraszt lé­pett be újonnan a különböző szövet­kezetekbe. csoportokba. Uj csoport alakulásáról nem adhatok hírt, vi­szont valószínűleg rövidesen harma­dik típusú szövetkezetté alakul az eddig első típusként működő bod- roghalmi Zapotoczky, valamint a tiszacsermelyi termelőcsoport. Mint Fehér Jánostól később meg­tudtuk, az újhelyi járásban gondol­tak a téli időszak más irányú hasznos kitöltésére is. A parasztok hagyomá­nyos téli oktatásáról, az ezüstkalá­szos tanfolyamok megrendezéséről van szó. A járásban kilenc ilyen tanfolyam indult be, egyenként 20— 30 részvevővel. Legtöbben Bodrog- haimán jelentkeztek a hasznos, ál­lattenyésztési és növénytermesztési továbbképzést nyújtó tanfolyamra. Itt a hallgatók száma elérte a negy­venest. Pár hónappá“ velődési házban jártunk, Fülöp Zol­tán igazgató mindannyiunk meglepe­tésére és örömére azt mondta, any- nyi a növendék zeneiskolájukban, hogy a pedagógusok nem győzik szusszal a tanítást. Most, hogy ismét megfordultunk- Ujhelyen, éppen a félévi vizsgák folytak a zeneiskolában. A művelő­dési ház előadótermében három na­pon át tartott a nagy számonkérés, ki mit fejlődött fél esztendő alatt. A dobogón egymást váltották a hege­dűsök, zongoristák. Az egyik vövid- nadrágos kisfiú, a másik copfos sül­dőlány, a hármunk komolykodó fiatalember, szemüveggel az orrán és zsebkendőre helyezett hegedűvel az álla alatt. Még meg sem jelent cÁ kcLLteiwi dőbö gófáiL E gy operaénekes, egy táncdalénekesnő, egy bűvész és egy beszélő fabábu szereplését ígérte a miskolci vasutasok minapi sport- báljának meghívója. A zsúfolt bálterem közönsége élénk érdeklődéssel vá^jfa a műsort. Nem is csalódott benne. A közel másfélórás kis műsor komoly művészi élvezetet, remek szórakozást' nyújtott. Pászti Tibor opera-operett összeállítása és Váradi Magda táncdalai méltán arattak hatalmas, vastapsokban megnyilvánuló sikert. Komoly művészi tehetségről tanúskodó énekszámaik valóban nagy élményt adtak az énekművészet kedvelőinek. Kár, hogy a hibás erősítőberende­zés „mutálása” a hatalmas terem hátsó végében ülők élvezetét olykor megzavarta, ez azonban semmit nem von le produkciójuk művészi ér­tékéből, s csaik az erősítő karbantartójának rovására írható. A remek zqngorakiséretért Antal Andrást kell dicsérnünk. Nagy érdeklődés előzte meg Fabó János bűvész felléptét. Bemuta­tott számai, például az ötletes kártyamutatványok, a különböző kendő- számok, cigarettaszámok után sokáig zúgott a tetszés tapsa. Nagy tet­szést keltettek a humoros, nézők bevonásával végzett számok (például az egyik néző nyakkendőjének három darabba vágása, majd ismét egy darabba „varázsolása”), amelyek mind azt bizonyították, hogy nagyon gyakorlott, ügyeskezű bűvészt láttunk. Janika. a beszélő fabábu is Fabó János »gyermeke«. Ebben a számban a bűvészt mint hasbeszélőt is­mertük meg. A fabábuval folytatott beszélgetésében sűrűn csattanlak a poénofk. az ügyes, szellemes szöveg, a párbeszéd tökéletes illúziója meg­érdemelt sikert aratott. _ ..... A kis műsor egészében is, részleteiben is kedves, művészi, szó­rakoztató volt. (bm) TérI'em' a "háziasszony WW\AAAnnnAniUWWWWVArtrtAnAínnATWUVUUJVIA«W>A#WVWUWVAAA#WVVWUWWWW«WWVVUWVnAí Csuka Andorné zenetanárnő, az oktatói kollektíva vezetője, nagy fi­gyelemmel kísérte' a tanítványok munkáját hónapról-hónapra. A vizs­gán is úgy nézte, bűvölte őket, hogy szinte nem tudtak egy hamis hangot fogni a húrokon, vagy leütni a bil­lentyűn. Meg is lett az eredménye a lelkiismeretes munkának. — A félévi anyagból 240 növendé­künk vizsgázott le a zongora-, hege­dű- és énékszakon! S a tanulmányi átlaguk 3,9 — mondotta Csuka An­dorne. Elmondhatjuk tehát, nem csupán a népes létszám, hanem a tanulók jó előmenetele is dicséri az újhelyi ze­nepedagógusokat. a Mi­nisz­tertanács januári rendelete a társa­dalmi ellenőrzés megszervezéséről, amikor a közös tulajdon megóvása érdekében Sátoraljaújhelyen már közel fél esztendeje igen eredménye­sen működött egy kis kollektíva. Ti­zennégy társadalmi ellenőr dolgo­zott ebben a csoportban, köztük Blitz Adolf népboltvezető, aki szak­májánál fogva főleg a kereskedelem ellenőrzésével foglalkozott. Blitz Adolf, aki mellesleg a párt- szervezet gazdasági ellenőre is, most részt vesz az új, kibővített ellenőri hálózat szervezésében. Megkérdeztük öle, hogyan halad az előkészítő munka. — A pártbizottság irányításával é. elképzeléseinek megfelelően n> »lcvain főnyi ellenőri gárdát hoz­tunk ösisze Ujhelyen. Ennek tag­jait. a KláZ, a Nőtanács, a Hazafias Népfront és maga a pártbizottság delegálta — mondotta Blitz Adolf. — A csoportot úgy igyekeztünk ösz- szcáUítani, hogy Ujhely gazdasági életének minden területét megfelelő szakemberek ellenőrizhessék. Arra a kérdésünkre, miként bizto­sítják az ellenőri hálózat munkájú­nak eredményességét, elmondotta még Blitz Adolf, hogy előzetesen ok­tatásban részesítették a társadalmi ellenőröket. Ezáltal megfelelő jártas­ságra tettek szert a kereskedelem, ipar, mezőgazdaság, művelődésügy kérdéseinek gazdasági „mellékutcái­ban”. Az ellenőrök — mint halljuk — a napokban meg is kezdték munkáju­kat, mely a gondos előkészítés ered­ményeként bizonyára oda tud hatni, hogy a fellelhető szabálytalanságok, visszaélések mielőbb eltűnjenek gaz­dasági életünkből. (m) Ezévben 17 millió toriutot fordítanak a lludabáuyai Vasércdúsitómű építésére Rudabánya határában 6 évvel ez­előtt nagy munka indult. Közvetlen a bányaüzem közelében — egy fél domboldalt kellett elhordaiíi, hogy megkezdhessék az ország élső vasérc­dúsító művének építését. vEbben az új létesítményben a bányában ta­lálható nagymennyiségű gyengébb vastartalmú pátércet kohósítható érc­cé dúsítják majd. 1953-ban az ipari beruházások csökkentése, 1956. őszén pedig az el­lenforradalmi események Rudabá- nyán is megbénították az életet és ennek oka, hogy a vasércdúsítómű átadási ideje több évre éltolódott. Az ellenforradalom utáni nehéz gazdasági helyzetben a dúsitóműt lassúbb ütemben építették. Az állag­megóvó munkák mellett a pátérc pörköléséhez szükséges üzemrészek további építését határozták él, hogy a nagyolvasztók mielőbb magasabb vasszázalékú ércet kapjanak. A munkák jelenleg is ezeken az épít­kezéseken folynak. A dombtetőn épült csillebuktató 22 méter mélységbe süllyesztett vas­beton szekrényében már a gépek szerelését végzik. A Budapesti Szál­lá tóberendezések Gyára dolgozói a két darab — egyenként csaknem 50 tonna súlyú — előtörők és a hozzá­juk tartozó berendezések elhelyezése után rövidesen megkezdik a csillék ürítéséhez szükséges körbuktató sze­relését. A tároló és hűtőépüiet építését előreláthatólag május végére fejezik be. Ebben az üzemrészben egy napi mintegy 4.000 tonna előtört vasércet tárolnak majd. Az épületben külön­böző szállítószalagokat és meghajtó- műveket szerelnek fel. Ezt a mun­kát őszig elvégzik. A fűtő és adagoló épületet két 30 méter hosszú, három méter átmérőjű forgatható pörkölőkemence köti ösz- sze. A 2 — egyenkint 80 tonna súlyú —*• pörkölödobokat a Német Demokrati­kus Köztársaság szerelőinek irányí­tásával négy részben emelték a 6 méter magas, vasbetonból készült tartóoszlopokra. A két kemence és íorga tóberend ezéseinek szerelése már befejeződött, s az elmúlt napokban megtörtént a kísérleti próbaforgatá­suk is. A kemencék sam ott ozását 1959-ben végzik el. A fűtőépüleíben rövidesen sor kerül a gázégők szere­lésére, amelyek most érkeztek meg külföldről. Az adagoló épületben pe­dig a portalanító berendezés utolsó ítészeit szerelik. A dúsítómü további építésére az idén 17 millió forintot fordítanak, többet, mint az elmúlt esztendőben; Ebből az összegből befejezik a ka­zán- és generátorház építését, vala­mint megkezdik a kazánok és gene­rátorok szerelését. Ezenkívül a pör­köléshez szükséges üzemrészekben, további gépi berendezések szerelését végzik el. A düsí tómű ben a tervek szerint 1960-ban kezdik meg a pát­ere pörkölését. Az „atyitáttó KÖZÖNSÉG NÉLKÜL MARAD »♦♦♦♦ AHOL A FÉRJ A HÁZIASSZONY, agától értetődik: a feleség a kc- jérkeréső. A cím röviden, de velő- <n meg is mondja a darab tartalmi nyegét. Majdnem minden néző ta- isztalt ilyen szerepcserét és abból lódó fonák helyzeteket. Nem elő- ör bukkanunk ilyesmire vigjáié- ykban, bohózatokban sem. A szín- izlátogató tehát szinte felkészülten egy a színházba, hogy a várható menyeket saját élményével össze­érje. Nagy meglepetés nem is éri, akiiem pontosan azt kapja, amit írt, legfeljebb a körilés, a. cselek- ény beágyazása, a bizarr szituációk iltenek meglepetést. Franciásan -oteszk ötlet, hogy a háziasszonnyá idlett férj egy bogaras egyetemi már, aki' helyeit a kenyérkeresö ■,er epét a semmihez sem értő, de torsán manikűrös kisasszonnyá fej- dő és a szakmában villámkarriert dnáló feleség vállalja. Qroteszk öt- t, hogy a »háziasszony professzor« lkes tanítványa g mqtriárchatust, a juráimat felújító mozgalom, buzgó jitátorává lesz; hogy vi professzor­énak udvaroló szomszéd férfit is iért fűti a. »szerelem«, mert jobban .eretne háziasszony lenni, mint fe­lős kenyérkereső férfi. Renée Árout és Cabriel Arout a »m új, de nem is nagyon elcsépelt gjátéki témát némi eszmei síkra if utó mondanivalóval. — az anyá­ig. a természet rendje szab határt, eddig fonákosodhatik a szerepcsere - toldotta meg. Darabjuk azonban ’.érkézét ileg meglehetősen, széteső lozaikkép. Ügy hat, mint egy hig ipasztássál összetákolt karcolatsoro­lt. Minden újabb krokiötlethez újjá­lomulnak a jellemrajzok is, főképp fiktív szerelmi némiszóg tagjaié, uiieita, Gonzales professzor felesége éldául egyik jelenetében gyöngéd dkületü feleség, a másikban fölé- ycs, kereső nő, a harmadikban ka- érkodó okos asszony, a negyedikben urva hisztérika., és így topább. Né- icthy Ferenc professzora. 2dig két lütő jellemrajz: hol fölényes, hóbor- -w, sorakozott, de férfias férfi, hói feminin, mulya és impotens figura. Ilyenkor, amikor a szerzők bizony­talan jellemrajzokat fabrikálnak a mozaikszerű cselekményhez, a helyes jellemzés nehezebb feladgt, mint a puszta neveltetés. Ez a körülmény még sok simítanivalót hárít Orosz György rendezőre, aki pedig intelli­gens megérzéssel igyekezett, áthidalni a karcolat-csokor egységhiányait. A KÖZÖNSÉG JÓL MULATOTT, mert: Némethy Ferenc ízes humora, szel­lemessége versenyt fut a szerzőkével. Ömaga is alkotó művész, nem egy­szerű recitátora mások elmésségé- nek. Nem sajnálta a. fáradságot, hogy a háztartási munkák jellegzetes fo­gásait elsajátítsa a közönség felderí­tésének fokozására. Némethy kultú­rált jellemkomikus, aki egy-egy mozdulatával és a fonák helyzetek iránt való érzékével nemcsak haho­tát, hanem mélyről fakadó intellek­tuális derűt tud kelteni. Vargha Irén (Gonzalesné) játéka egysíkon futott férjéével, de nem közös jeleneteikben még kereste a legmegfelelőbb hangot. És ez érthető: hol komisznak, hol életet lendítő, áldást teremtő asszonynak kellett ki­játszania magát, mert a szövegkönyv szeszélyes cselekménye nem ad biz­tos támpontot. Mégis mindvégig ro­konszenves, szellemesen értelmező szereplője a komédiának. Az egyen­letesebbé rajzolt figurához — meg­látásunk szerint — az volna szüksé­ges, hogy szenvedélyesebbé fejlessze első jelenetben alakját, akit tíz évi házasság után joggal háborít fel férje szexuális közömbössége. A kialakulni készülő, de csöd-be- menö szerelmi négyszög egyik alakja Frise festőművész alakítója, Puskás Tibor, valahogyan nem tud kiver- gődni abból q. szabvány vqgánytípus- ból, akit a Megperzselt lányokban alakított, bár egysíkúságából szem- melláthatóan igyekszik kitörni. Ez akkor sikerül majd, ha nemcsak »rá­szabott« szerepekben is kipróbálhatja erejét, Nem szabad őt be skatulyázni. (Vígjátékbemutató a Kamara Színházban) Fesztoráczy Kató Frisenéje igen ked­ves alakítás. Fesztoráczy nem először csillogtatja meg kifinomult humor­érzékét. Á bohózat egyik legérdeke­sebb figurája Spitz, Gonzales pro­fesszor rajongó tanítványa, akit a fiatal Csapó János igen jól értéke­sített. Csqnády llának, a »felfordult világot« a maga világához igazi tani igyekvő anyósnak nem okozott külö­nös nehézséget a józan szokvány- mama figurájának megjátszana. Lea. szobalány me gelevenítő je, Zomhor Erzsi értékes színésztehetség ígéreté­vel jelentkezik. A díszletek, a festmények is érzé­keltetik, hogy kirívó fonákságról, torzonborz témáról van szó. önma­gukban is nevettetők: indián, ex­presszionista és más afféle bolond­gombás motívumok. ÖSSZEGEZVE: sokat nevetünk, mert a nevettető, könnyű színpadi irodalom egyik, szellemes alkotása elevenedik meg előttünk és Orosz György rendező mindent elkövetett a sikerért. Helyes,, hogy a színház kevés sze­replőt foglalkoztató darabokkál tar­kítja műsorát. De gondollcodóba esünk. Valóban tarkítja-e, avagy ez a nevettető cél a műsorpolitika, ge­rince? Sajnos, az összképből mind­inkább egy olyan műsorpolitikai profil rajzolódik ki, hogy tényleg ez az irányító cél. Kicsit, nyálas ez az egyoldalú műsorpolitikai, amely a színház rentqblitására való hivat­kozással csak a neveltetésre, no meg a. pikantéria, a meztelenség, a. frivo- litás vonzóerejére épít, ami már igen szembetűnővé válik. Azt a veszélyt rejti magában, hogy végsősoron a szocialista kultúrát diszkr editálja. Jakét elvtárstól, aki huszonöt évvel czelőt is a haladó kultúra lelkes har­cosa volt, nem, ilyen egyoldalú mű­sorpolitikát várunk, hiszen még a múlt rendszer idején is találkoztunk haladóbb, igényesebb problematikájú művekkel, mint az idei műsor leg­több darabja. HAJDÚ BÉLA söndes duruzsolás lengi be az Avas Szálló »Magyar« termét. Délután van és ez év búcsúzó februárjának utolsó vasárnap­jára ürítik poharukat a vendégek. Sört iszogatnak, merthogy hónapvégi laposság betegíti a pénztárcákat. A sörhöz vídámító anekdotákat, vaskos történetkéket mesélgetnek. Egy nénike kosarából hóvirágot kmálgat. Kérdem az árát. Há­rom forintért vesztegeti. Nyúlok a pénzért. Asszonykám leint. »Hogyisne, három forint. Még mit nem! A piacon egyért is megkaphatom...« (Bez­zeg, amikor még csak párom-jelölt voltam! Ka jaj, »elszállt« az idő felet­tünk. Nem kell már az apró csecsebecse, a figyelmesség! Pazarlás! Ö kezeli a házi kasszát...) Szomszédaink pesti élményeket melegítenek fel az unaloműzés konyháján. Amikor először jártam Pesten, egymásután hússzor is fel­ültem a Vidám parkban a hullámvasútra — mondja az egyik. A másik a pesti villamosközlekedéssel kapcsolatos impressziót tálalja fel. Állító­lag retúrt, azaz oda-visszát kért a kalauztól, aki mindjárt tudta, hogy vidékivel van dolga. A délután tova ügetett az idő országútján, csillagfényes est váltotta fel. A cigányzenészek is megérkeztek, meggyantázták szerszámaikat —< és tizenöt százalékkal megdrágították az ittlétet. Sebaj, Jónás Jancsi és népi zenekara megteszi a magáét, olyan talpalávalót húz, hogy no ..; (Csak ne kísérleteznének a Könnyűlovassági Indulóval, mert az felül­múlja — ha nem is tehetségüket — a »tematikájukat«, tudniillik ők a magyar népzenét hivatottak szolgálni, azért'magyar terem a Magyar terem.) No de térjünk a tárgyra. Ünneprontók is akadnak ott, ahol ünnepi hangulat honol a szívekben. Márpedig az ittlévők túlnyomó többsége nem bánat-elverésre ücsörög idebent,’ szórakozni jött, egy kis jó magyar zenét hallgatni. — Sört nyakainak és nem bánat-orvosságot, torokmaró, bódító szeszeket A z egyik asztalnál borostás! te pű, javakorabeli férfi ül. Arcán az el­“ ázottak bambasága összekeveredik az ellenzékieskedők hányaveti modorával. Egyedül üldögél. Ha asztalához csábít valakit a túlzsúfoltság, előzékenyen helyet mutat. És egy-két tapogatózó szó után elpuffant egy figyelemkeltő »Hej, piszkos élet!« frázist és megkezdi agitátori külde­tését. Mert agitátor ő, a »nyomor« agitátora. — Proli vagyok — morogja melldöngető nyomatékkai és dől belőle a szitok és átok, mert — ahogy mondja — jobb napokat is látott már. A demokrácia kibillentette anyagi jómódjából. Az asztaltársak hallgatják egy ideig, de egyre jobban únják a »mesét« és a legközelebbi kínálkozó alkalommal kereket oldanak, megüresedett asztalhoz költöznek. Emberünk legyint, motyog valamit, dühös képet vág a dologhoz. Nincs ebben semmi különös. Nem találtak »termékeny« talajra igéi. Hát istenem! Űjabb asztaltársakat hoz a szerencse — és újra a régi mese. — Proli vagyok — dünnyogi. Fiatalemberek ülik körül. Hárman. Söröznek. Nőkről csapnak talán soha meg nem történt »élménybeszámolót«. Az agitátor újra és újra bele- kontr'z beszédjükbe. — Nem únja még?! — szól át hozzá az egyik. — Proli vagyok — mondja sértett Önérzettel és hozzáfűzi, hogy »kibillentette« a demokrácia ebből és abból. — No és aztán?! — vág vissza amaz. — Egyet kibillentett, húszat bebillentett. Ez a népi demokrácia, ha nem tudná! Szokjon hozzá, hogy csak annyija van, amennyije másnak. — Proli vagyok! — acsarkodik. — Lumpenproli! — vág vissza az ellenfél —, akinek se istene, se hazája. Nem smakkol neki a munka. o, no, fiatalember. Ilyen a mai fiatalság, tiszteletlen az idő­sebbel szemben. És mit szól hozzá, hogyha van istenem? — mondja kötekedő hangsúlyozással. — Menjen haza és imádkozzon hozzá! felesel amaz. Az agitátor magához füttyenti a fizetőpincért, leszurkolja költsé­geit és indul. Az asztalsarkáról még visszaszól; — Jó mulatást! — Magának is! — válaszolják kórusban, és felszabadultan össze­nevetnek. (Qu—Mi) ——----------ooo----------------------­K ét ítélet közlekedési bűnügyben N 2 Bakos János gépkocsivezető 1957. ♦augusztus 23-án a miskolci Autóköz- tlekedési Vállalat, tehergépkocsijával •Szentandrás községtől három kilómé­it erre a sáros, gödrös útról balra, nagy ♦ívben, 20 kilométeres sebességgel ka- ♦nyarodott ki. A viszonylag magas se- tbesség és az út sáros volta miatt a ä kanyart nem tudta venni és a gép­kocsi felborult, majd kerekeivel az ég falé fordulva megállóit. Gigászi István 1? éves gyermek, aki a gép- Ikocsira fellopakodott, 8 napon túl ♦ gyógyuló sérülést Szenvedett. A gép­ii kocsiban 2000 forint értékű anyagi' ♦ kár esett. A bíróság Bakos János gép­kocsivezetőt hat hónapi javító-nevelő munkára és 15 százalékos bércsök­ken lésre ítélte. Kovács Zoltán miskolci lakos 1957; augusztus 20-án este 21 órakor mo­torkerékpárjával 40—50 kilométeres sebességgel, kivilágitatlanul közleke­dett a Miskolc—Szerencs közötti út­szakaszon és elgázolta a menetirány szerinti jobboldalon közlekedő Antal Terézt. A gázolás következtében Antal 'íeitéz 8 napon túl gyógyuló, Kovács Zoltán pedig 20 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A bíró­ság Kovács Zoltánt ezer forint penz- bünte Lésre ítélte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom