Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-23 / 46. szám

6 gszakmagyarorszag Vasárnap, 1958 február 23. E M B E BEK a számok között ESEMÉNYEK KÉPEKBEN tesülő új kötélpálya, amely 1959 második negyedévében épül meg. Ebben az évben elkészül a 300,000 forintos gépműhely is, mert a jelen­legi gépműhely már nem szolgálja megfelelően a termelőgépek szaksze­rű javítását. 1954-től 17 dolgozó részben állami hitelből, részben saját erőből épített minden Igénynek megfelelő családi házat régebbi, vertfalu és szaknatete- jű kunyhója helyett. Az építkezésihez szükséges anyag fuvarozását a vál­lalat végzi önköltségi áron. Sőt a munkaeszközöket is — akiknek erre szükségük van —- a vállalat adja. — xa — Szeretem a számokat, ezeket az apró, vad jószágokat, akik nem kí­mélik mimóza lelkeinket, letépik a szentimentaiizmus hályogát a sze­münkről. A szép szavakkal, kopott jelzőkkel ellentétben kerülik a felü­leti meghatározást — lényeget ad­nak. A dolgok az élet lényegét — és az ebből fakadó értelmet. Ha azt mondjuk, hogy például a Mályi Téglagyár munkásainak az átlagkeresete 1955-ben elég alacsony volt, akkor bizony nem mondtunk semmit; de ha azt mondjuk, hogy 900 forint volt, akkor már szinte kézzel­foghatónak érezzük, mintha egy íél­téglát tartanánk a kezünkben. Ha pedig azt mondjuk, hogy ugyanebben az évben egy mil­lió 219 ezer darab tégla hiány­zott a tervből. akkor még nem mondanának eleget ezek a számok. így kiszakítva az egy­séges szövetből. Hogy megértsük lényegüket, fel­tétlenül hasonlítgatm keli őket egy­máshoz, — jók-e, rosszak-e. éppen úgy, mint az embereket. Csak két munkában, gondban megfeszített év telt el és a fél tégla bél egész leit — 1497 forint volt az átlagkeresete egy téglagyári munkásnak 1957-ben, és 165 családi ház épülhet abból a 4 millió 21 ezer darab égetett téglá­ból, amennyivel túlteljesítette 57-es évi termelési tervét a téglagyár. 1957-ben 12 millió 269 ezerrel égett több tégla, vagyis 611 családi házzal épülhetett több, mint 1955- ben. A termelés rohamos növekedésére jellemző, hogy a gyár 1957-es égetési terve az 55-ösnefc a 192,4 százaléka. Rendkívül kedvező a selejt alaku­lása is ebben a két évben. Annak ellenére, hogy tavaly 92,4 százalékkal égett több tégla, mint 55-ben. selejt csak 4.4 szá­zalékos volt az előző 13,3-al szemben, ami végeredményben 44,6 százalékos ö ele jtcsökkenést, 1 millió 128 ezer darab ép téglát jelent. Hegy milyen arányú fejlődésen ment keresztül a gyár. azt ezek a számok csak részben bizonyítják. A teljes képhez még szükséges az is, hogy megvizsgáljuk a termelékeny­ségi mutatókat, amelyeknek kedvező, vagy kedvezőtlen alakulásától függ az önköltség emelkedése vagy csök­kenése,^ a gyár gazdaságossága. Az egy főhb jutó termelési érték 1957- ben. «0 -százalékkal, vagyis 10,916 fő-' ri.n1 tál, havonta pedig 910 forinttal emelkedett, 1955-höz viszonyítva. A jobb munkaszervezés és a mun­kaidő alaposabb kihasználása az egy órára eső termelési érték 63,5 száza­lékos emelkedését eredményezte. Az elmúlt évben elért eredmények biztos alapként szolgálnak az ezévi termelési tervek kitűzésében. A 10« 1 százalékos nyersgyártási és a 103.8 százalékos égetési előirányzat mögött reális lehetőségek húzódnak meg. A kitűzött feladat eredményeinek biz­tosítására a termelőberendezéseken foko­zott felújításokat végeznek, hogy megszűnjenek a termelésből ki­eső gépórák. melyek az elmúlt évben 2,5 milliós 1 ógla veszteséget jelentettek. A tavalyi évet végigkísérő munka­erő gondok ez évben enyhülnek. A környékbeli községek dolgozói tudo­mást szereztek a vállalatnál meg­mutatkozó jó kereseti lehetőségekről. Naponta többen jelentkeznek felvé­telre. A vidéki dolgozók elszálláso­lását felújított és szépen, berendezett munkásszállások biztosítják. Ugyan­akkor 210 ezer forintos beruházással új munkásszállás is épül 4—6 szemé­lyes. szobákkal. A termelés fokozását, illetve a nyerscseréi) gyártását segíti elő a 2,5 millió forint költséggel lé­Inycsiklandó finomságok kínáltatják magukat az Avas szállóbeli szakácsversenyen. A szálló főszakácsai a kiállítás anyagán az utolsó simításokat végzik. December közepétől dolgozik szin­tén Szeles aknán egy F 4-es Ajtai- féle elővájógép. Kezelői napi 130— 140 forintot keresnek. A hazaiak tudják, hogy a jó mun­kához, sikerekhez rendet is kell tar­tani. Ezért felelősségre vonják a munkafegyelem megibontóit. A na­pokban is húsz notórius hiányzó és fegyelmezetlen munkás ügyét vizs­gálják felül és ha úgy találják, hogy rászolgáltak, akkor el is bocsátják őket. A fegyelem, a jó munkakörülmé­nyek és a műszaki feltételek gondos biztosítása eredményezte, hogy a bá­nyában nagyon kevés az üzemi bal­eset. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a múltév utolsó negyedéiben lezaj­lott munkavédelmi versenyben a borsodi tröszt bányái között a sajó- kazai akna lett az első, Szeles akna pedig az ötödik. Az eddigi, eredmények alapján méltán remélhetjük, hogy a jövőben sok siker vár még a sajókazai üzem bányászaira, műszaki és egyéb dol­gozóira. — xa — ZHOLL1 JÁNOS: 1 Meglestem a tavaszt • Meglestem a tavaszt..\ • Alvó barázdák közt : Ballagott egy paraszt* ; Bajszát pödörgetve : , Megállt egy dűlőbe — i Nézte némán, hosszan ; Zöldszínű foltokban : Élet sarjaddsát. \ Láttam az ébredés \ Merész mozzanását, ; Tavasz surranásáí. Sebes táncot lejtett • A fűnek bársonyán, • S mint pajkos kisleány : Lekapta kalapom. : * ; (A csalóka februári tavasz in eg tréfálta !a költőt is. Mire a Múzsa szédítő csókja­iból felocsúdott és versét beküldte a szer- •kesztőségbe, újra visszatért a havas tél. IValóban csak megleste a tavaszt. : A szerk.) KÉTÉVES KISFIAM a szenvedé­lyes „cumizók” közé tartozott az el­múlt hét egyik napjáig. Nevezetes volt ez a nap a család minden tag­jának, mert elveszett a „csengős” cumika. (Nagy margaréta van a cu­mikán. a közepén egy gomb, ezért nevezte el csengős cumikának.) Meg­indult a keresés. Szekrény alatt és felett, rekamié háta mögött. Keres­tük, kutattuk — eredménytelenül. Péter volt a hadvezér, ő irányított bennünket, ő mutatott példát a ke­resésben, az ő féltőén szeretett csen­gős cumiká ja után. Mikor már úgy láttuk, hogy minden hiába, a „meg­győzés” módszeréhez folyamodtunk. /■? AZ EGÉSZ BONYO­DALOM úgy keletkezett, hogy reggeli kihajtáskor a tsz kanásza kicsit el­bámészkodott és eközben néhány disznó meg­szökvén a nyájból, be egyenesen Kalapos Ger­gely, a tsz legelőjével szomszédos dinnye földjére. Sok kárt éppen nem tettek benne, mert a dinnye régen leszáradt és a zöldségféléket is hazaszállí­totta már Kalapos. Kevés, pnagnak való uborka sárgállott az ágyások szélén, ennek estek neki a disznók. Azaz: csak estek volna..., mert Ka­lapos éppen kitekintett a kunyhó ajtaján és aztán (hamarosan felismerte a disznók szándékát), ku­tyája segítségével szépen beterelte őket a kuny­hóba. Mindezt zaj nélkül, rettenhetlen nyugalom­mal és ügyességgel végezte. Aztán pedig be, egye- nesen a tanácsházára. — Hol van az elnök? A kisbiró szinte megijedt Kalapostól. — Még nem jött be! — Ne... em? Hát meddig alszik, vagy mit csinál ilyenkor? S futott az elnök lakására. — Azonnal gyere velem. Most olyat mutatok neked, hogy kétfelé áll a füled. A tsz az én diny- nyeföidemen legelteti a nyáját és én ezért elég­tételt követelek! — Nem tesznek benne semmi kárt — így az elnök —, inlcább hasznot hajtanak. Legelés köz­ben trágyázzák a földet... — Az engem egyáltalán nem vígasztal! Trá­gyázzák a tsz földjét és nekem pedig hagyjanak békét. Gyere csak velem, ott van a bizonyság! Ha menni kell, hát akkor menni kell! Bár az elnök nem szívesen vállalkozott erre, mert az ilyen vitás ügyekben nehéz igazságot tenni, hogy az mindkét félnek tessék és éppen ezért ezeket rendszerint a titkárra szokta volt bízni. Azonfelül pedig Kalapos egyszer már tsz tag volt, s ha nem is mondja: mégis mindenki tudja és széliében beszélik, hogy visszakívánkozik oda. Még pedig eredeti beosztásába — a mostani kanász helyére! Csak éppen azt nem értette sen­ki, hogy— ha már annyira nagy benne a vágya­kozás, akkor miért becsmérli mindig a csoportot? (Őszintén szólva erre itt, e helyen én sem tudok választ adni.) kunyhó ára 11 'jyfjr 1 v' AZ ELNÖK VÉGÜL némi habozás után te­kintélyt parancsolt magára és elindult Kalapossal ki, a dinnyeföldre. — Na, látod! — szaladt mellette a sértett (mert az elnök gyors járású. Kalapos pedig apró, töpörtyű emberke) —, legalább belátod, hogy megint nekem van igazam ... Haragudtatok, ami­kor azt mondtam, hogy ebből a tsz-böl nem. lesz semmi, ha figyelmetlenek és amíg ilyen kanásza van, mint ez a mostani, akit én különben hama­rosan ... a falhoz kenek. S ha szólok, nektek áll feljebb. Bezzeg a tsz az én dinnyeföldemen le­geltet! — Azt éppen nem mondanám — felelte békí­tőié g az elnök —, hiszen csak figyelmetlenségből szaladtak oda a disznók. Mindezt most szépen el­intézzük az elnökkel, aki éppen itt jön velünk szemben. Ténylegesen Baksa Vince, a csoport elnöke kanyarodott ki biciklin az iskola felől és hajtott sebesen, minthogy ő erről az ügyről mindezideig semmit nem tudott. — MEGÁLLJ CSAK! — lépett elébe Kalapos —, gyere velünk te is. Győződj meg saját sze­meddel, hogy mit művel a kanászod, amiért én tőletek elégtételt kérek! Ám, mire a dinnyeföldre értek, a disznóknak hült helyét lelték: azok a gyenge nádkunyhót úgyszólván porig döntve távoztak. S hogy e si­ralmas látványtól Kalapos gutaütést nem kapott, az puszta szerencse. Lesújtva, de ugyanakkor a méregtől pulykavörösen állt ott s csak ennyit mondott: — Mind az összest agyonverem! Amire Baksa (igazán nem gondolta meg a dolgot) azt találta mondani: — Ezt megtehette volna kend, amikor a cso­port kanásza volt. A l<árt pedig megfizetjük. Sze­rinted ér húsz foi'intot egy ilyen nyiszlett nád- kunyhó? tLgy szépen fejlődő bányaüzemben FELFELÉ VEZET AZ ÜT »Só­lyomba«. A domboldalon a völgy szájában kapaszkodott meg a telep. Onnan néz le a Sajóra és a partján terpeszkedő kazánra. Azt mondták már régen erre a bányára, hogy öreg, nem nagyon érdemes benne bányász­ni. ócskák a vágatai és nagyon messze, kilométereket kell. baktatnia a bányásznak, hogy szenet érjen. Mindezekből következhetne, hogy rosszul termel a bánya, lemarad a többi újabb mögött, vágj7 sole a bal­eset. Nézzük, mit mondanak a té­nyek. Az elmúlt év második felében élüzem címét harcolt ki az akna. Dolgozói még a mai napig mindig vár ják a jóváhagyást. Igaz, ez csöppet sem hátráltatja őket a terv teljesítés­ben, hiszen amint kitűnik á számok­ból, ide sorolva a másik akna — Szeles. — eredményeit is, a mai napig 1.06.1 százalékra teljesítette első ne­gyedévi tervét. A tervezettnél 3241.7 lóiméval adott többet az országnak. 1958 január havi termelése 25 szá­za Iáikkal felülmúlja a múlt év azonos hónapj ának szénmennyiségét. Minek köszönheti az üzem ezeket az eredményeket. Elsősorban annak, hogy kitűnő törzsgárdával rendelke­zik. Nagyon sok az olyan bányász, akinek az elődei már »ősidőktől« Saiókazán dolgoztak. »Bányában« születtek. Összeszokott munkacsapa­tok vannak itt, gkik értik* eltalálják egymás gondolatait. Ezért nem fel­tűnő, hogy sok a kitűnő teljesítmé­nyű munkacsapat.. A sajókazai. ..aknában a szénelő­v ájásóin idős Jaskó József csapata 144.2 százalékot. Munkácsi Mihály frontbrigódja a Szeles I. aknán 144.1 százalékot, a meddő vájás Szeles II- ben 147.6 százalékot, Knesz Frigyes bácsiék pedig 138.8 százalékot érlek el január hónapban. Nem maradt el mögöttük Szűcs Béla KISZ frontbrigádja scan. Sze­les-aknán elért 139 százalékos ered­ményével. A kitűnő teljesítmények mellett napról-napra fejlődik az üzem. Ja­nuár 20-án például külfejtés indult Szeles aknán, amely naponta 30 va­gon szenet termelt és 90—100 mun­kást foglalkozat. Jól sikerült gyermekikarnevál volt a Malinovszkij utcai iskolában. Képünkön a jelmezes gyermekek egy csoportja. ...........— OOO ——------------------­A css-Hf/ás eufnUca íöcUmU Elmondtuk, hogy milyen nagy fiú már ő, nem való már neki cumi, az cs:ak a kisbabáknak kell, stb. Ez sem ért semmit. Ezután szidtuk a fekete kutyust, hogy bekapta a cumit, a kéményseprőbácsit, aki beleejtette a kéménybe, a kisegérkét, amely lesza­ladt vele a pincébe. Minden hiába­valónak bizonyult. Éjszakákon át nyugtalanul aludt, forgolódott, felsírt, s bizony sok­szor megsajnáltam, én magam is »visszasírtam« a csengős cumikát. Teltek, múltak a napok, s Péter egyre kevesebbet gondolt a cuimira. Mái- gyakran ő hozta elő, hogy »kell a kiskutyusnak is egy cumika. meg. a kis egér-kének is, hadd cumizzanak ők is«. Elhatározta tehát a család, hogy többet nem kell a házhoz cumi. Elcsendesült a ház, az éjjelek -nyu­godtak, s minden a régi kerékvá­gásba zökkent. De aztán megesett a baj. Ma ugyanis, hogy hogy nem, az a betyár rekamié megmakacsolta ma­gát. és nem akart engedelmeskedni az összerakásnál. Vészesen közeledett -a m-un kába indul ás ideje, de. a reka- mié csak nem mozdult. Péter mel­♦ lettem serénykedett, minden »fér­fiúi« tekintélyét latbavetve ostro­♦ molt-a a makacs rekamiét. S egyszer- ;csak -gurulós, koppanás, s ott hevert ; elő ti nk mosolygósán, magát kínál- ; tatva a csengős cumika. Beírni azt ; az örömet, boldogságot nem is lehet. ♦ — Cumikám, drága, édes, aranyos í cumik ám! Itt az én csengős cumikám í— csicseregte Péter. Add ide anyu, tmosd meg gyorsan, anyu! % t Megszegtem a férjemmel kötött t egyezményt, nem volt szívem nemet ► mondani Péternek. S boldog cumizás- t sál indultunk el reggel a bölcsődébe, t Most már félelemmé 1 fognak el- ! lelni napjaim, hogy a kis betyár mi­► kor tünteti el valamilyen íéllkutatiha­► tat lan helyre a cumikát és kezdődhet ► minden élőiről, a Ikeresés, a »meg- ►győzés« ► (Molnárné) t Jön! Jön! | Már nemsokára jön! » % Már csak néhány nap, s megyénk ♦ fiataljai találkozhatnak Karneválja ♦ hercegével s fényes udvartartásával. | Nem titok már többé, hogy ki lesz ♦ az udvari bolond és a móka-mestere. ♦ Udvari bolond: Hófehér Tipufi. | Móka-mester: Pipp Paty. ♦ Titok és továbbra is titok, ki lesz ♦ a hercegnő a sok csinos pályázó kö- •zül. Meghívók még igényelhetők a $ járási, városi és nagyüzemi K1S2­♦ bizottságoknál. X Hl. Ifjúsági KarnevÄ* ♦ szervező bizottsácr Hej, dehogy hallot-X ta ez utóbbit Kalapos.t Az első mondat hasí-t tott a fülébe és az ön-X érzetébe, mint a bomba.Z Szinte majdhogy nemt összíerogyott tőle. ♦ — Mondd meg egyszer. Mondd, hogy érit rossz kanász voltam! Mondd, hogy csapni-2 való gazember voltam, mert a .kezem algtt dup-Z Iájára szaporodott az állomány. Mondd, hogy én-t tőlem is megszöktek a disznók, mondd, na mondd 1 mert úgyis utoljára mondod, mert én most ezérti téged megfojtalak! ♦ S e szándéka valóban elkeserítoen komoly| lehetett, mert indulatosan fordult Baksa felé A akit szerencsére a tanácselnök jelenléte mentett j meg a további kifakadásoktól. J — Csend legyen! Ezt én mondom! — párán-1 csőit rájuk az elnök. — Kalapos elvtárs panaszai jogos és éppen ezért menjünk be a tanácsházá-i ra. Becslésem szerint meg kell fizetni a kunyhót árát, mégpedig ötven forintot. Kielégítő ez, Ka-l lapos elvtárs? t — Nem! Mégpedig azért nem, mert engem a\ tsz elnök megsértett, rám olyat mondott, amit egyáltalán nem igaz és én ezért erre most azti felelem, hogy elmegyek a községből. Benedek-\ falvára költözöm a lányomhoz. \ Baksa maga is belátta, hogy rosszul szólt és\ sürgősen takar odót fújt: J — Én ezt nem komolyan mondtam és nagyon \ bánt, hogy megsértettem. Hiszen ez a mostani\ kanász tényleg hanyag ember és éppen azon gon-\ dolkodom, hogy másvalakit kell megbízni. Ha al- \ kalmasabbat találnánk. Ha volna a tagság kö-* zött, aki vállalná... ! — Hiszen, ha volna... — így Kalapos és bántal is már ö a kunyhó árát, meg a disznókokozta kárt. I Az a fő, hogy ismét sarokba szorította az elnö-< köt és aztán az ő ügye is előbbre billent egyI kicsit. Mert a tagság közt nincs rátermett em-\ bér. Ez a mostani kanász csapnivaló naplopó' gazember és ... egyszer majd csak megszólítják '■ MERT Ö ADDIG NEM MEGY, amíg nem hívják, amit pedig ő nagyon szeretne megsür-. getni. ÓNODVÁRl MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom