Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-22 / 45. szám

Szombat, 1958 február 22. GSZA&MAU VARORSZÁG CíUzs fa&s&yityl nípixbkás&U fyiUtriUi ]Véllány évvel ezelőtt Göncön jár­1 ' tam s az öreg csizmadiamesite- rek visszaemlékezéseiből rakosgat­tam össze a csizmadiák híres farsangi báljainak múltját. Kétféle bál is volt. Az »öregek« — mesterek — farsang utolsó vasárnapján; az »ifjúság« — a legények — farsang első vasárnapján tartották mulatságukat,. Ezeket a mulatságokat komoly elő­készületek előzték meg. A legények, a leiknek külön társaságuk volt, ösz- szegyűltek és elhatározták a bál megtartását. Kijelöltek két sudár le­gényt és a »dekányi«, akik elmentek vendégeket hívogatni. Többnyire lá­nyos házhoz mentek először, ahol szépen feldíszítették őket nomzeti- színtí szalaggal, majd kezükbe adták hivataluk jelvényét, a nádpálcát. A mesterek mulatságára már mes­terek méntele hívogatni, akik kardot kötöttek oldalukra — ezzel jelezve, hogy milyen fontos feladatuk van — és a lányoktól kivarrott kötényt kap­tak. Most már le kellett tenni egy forintot a város számára és megkap­ták az engedélyt. Ezután megfogad­ták a zenészeket. A bál előtt való nap került sor a bálterem — a csiz­madiaszín. — kidíszítésére, amiben a segédek és az inasok is resztvettek. Tükröket, képeket kértek kölcsön s szépen feldíszítették a termet. A legények mulatságánál először zenével végigvonultak Göncön s csak azután mentek a bálterembe. A mes­terek báljában először a céhmestert keresték fel, ittak egy-két pohár bort, tréfálkoztak és este hét óraikor zené­vel a bálterembe vonultak. A mu­latságon a mestereken kívül csak a meghívott vendégek vehettek részt, tizennyolc éven aluli legény és tizen­hat éven aluli lány, valamint szol­gálók neon. Az inasok, akik a rende­zésben segítettek, bemehetteli a bál­ba, de csak éjfélig maradhattak és rendesen, illedelmesen kellett viselni magukat. A század elején az ünnepi báli viselet férfiaknál csizma, csizma­Tibiké zongorázni fog VARGA TIBOR — ma még csak Tibikc és mindössze hat hónapos. De a, szülei: Varga Márton, a Borsodi Hőerőmű lakatosa és felesége el­határozták, hogy mihelyt felcseperedik, zongorázni taníttatják. — Kazincbarcikán, az új városban lakunk — meséli az apa — szép, modern házban, állandóan fejlődik ez a. környék, s mire a kisfiúnk megnő, már biztosan „zenei" élet is lesz itt. Reméljük, akad majd, aki Tibikét tanítsa. Mert zongorája már van, most nyertük a lottó jutalomsorsoláson és megtartjuk számára. Azon majd gyakorolhat, amennyit csak akar. — A lakásunk is szép, tágas: két nagy szoba, így elfér benne a lot­tón nyert zongora is. Kérdésünkre elmondják, hogy mind a ketten lottóznak. Varga Már­ton négy barátjával nyolc szelvénnyel játszik, a felesége meg egyedül ket­tővel. Az asszony szelvényére húzták ki a zongorát. — Ügy látszik szerencsénk van — mosolyog Varga elvtárs —, mert karácsonykor totón nyertünk több mint 1300 forintot. Tovább játszunk hát, hiszen magunk bőrén tapasztaltuk, hogy érdemes... Dr. Farkas-----------------------ooo—-------------------­F elhívás a tüzek megelőzésére Megyénk területén az utóbbi időben nagymértékben elszaporodtak a gondat­lanságból és a gyermekjátékokból kelet­kező tüzesetek. Ennek megelőzésére a megyei Tűzrendészen Osztályparaucsnok- sag fokozottabban felhívja a megye lako­sainak figyelmét. A tűzoltóság mindent elkövet, hogy ezen tüzeseteket megelőzze, azonban ezt a feladatát a lakosság hathatós támoga­tása nélkül végrehajtani nem tudja. Ezért a következőkre hívja fel megyénk lako­sainak figyelmét: /\ jó idők beálltával a gyermekek több időt. töltenek a szabadban, ahol játék köz­ben többeseiben komoly tüzeseteket okoznak. Előfordul, hogy a gyermekek, mivel a szülök gyufát, öngyújtót és más tűzveszélyes szerszámot -a gyermekek előtt hagyják, azok magukhoz veszik és különösen a községekben előszeretettel mennek ilyenkor a szérűbe, pajtába, vagy éppen a padlásra játszani, ahol az ott tarolt éghető anyagokat játék közben meggy ujtják. Gyakran okoznak a gyermekek tüzet azzal is, bogy az égő tűzhely közelében játszanak. Annak ajtaját kinyitva a tü­zet piszkálják, különböző éghető anya­gokat dugnak bele, amelyek kihúzásakor parázs hullik ki, amely tüzet idézhet elő. Ilyenkor fokozza a tűzveszélyt sok eset­heti az, hogy a gyermekek egyedül tar­tózkodnak a lakásban, az ajtókat az el­távozott szülők bezárják és még menekü­lési lehetőség sem áll a gyermekek részé­re. Emiatt gyakran történt haláleset füsi- anérgezcs, vagy égés következtében. Égő lámpával, gyertyával való játék is sok veszélyt rejt magában. Előfordul olyan eset is. hogy az égő lámpát, vagy gyertyát a kisgyermek bölcsője melletti asztalon hagyták, amelyet a kisgyermek, az asztalterítővel együtt magára rántott. Gyakori az, olyan esel: is, amikor 8—14 éves gyermekek a padláson, szérűben. vagy pajtában elbújva titokban dohá­nyoznak és vigyázatlanság folytán tüzet okozhatnak. Fokozza a veszélyt az a tény, hogy ilyen helyen nagymennyiségű gyú­lékony anyagot tárolnak, a tűz gyorsan tovaterjed, mivel a gyermekek félnek a felelősségre vonástól, ijedtükben elsza­ladnak, vagy elbújnak, ahelyett, hogy segítséget hívnának. Előfordult már olyan tüzeset is, ame­lyet a gyermekek azáltal okoztak, hogy a nagyító üveg lencséjén átbocsájtott su­garakkal gyújtották fel a gyúlékony anyagot. Sűrűn előforduló jelenség az is, hogy a kisgyermekek a. községtől távo­labb J^ték közben a wart, Yág.V gazt éget­nek, tűzcsóvákkal játszanak. A játékot megunva a parazsat nem semmisítik meg. A keletkező szél a parazsat feléleszti, il­letve továbbviszi és ilyenkor veszélybe kerülnek mezőgazdasági terményeink, erdőink, stb. Fel kell hívni a s/.iilők figyelmét arra, hogy gyermekeik fizikai, kémiai jelensé­geket tanulmányozó kísérleteiket csak felügyelet mellett, a jelenlétükben vé­gezzék. Előfordult ugyanis, hogy gáztűz­helynél petróleumlámpával, vagy gyer­tyánál végeztek a gyermekek ilyen kí­sérleteket és komoly tüzeset következett be. A gyermek kísérletezés közben el van merülve saját gondolataiban és csak arra lesz figyelmes, hogy a gyertya, vagy lámpa eidült és olyankor nem tudja ele­jét venni a tűz tovaterjedésének. Ismételten felhívjuk tehát a lakosság figyelmét, hogy fokozottabb gondot, for­dítsanak gyermekeikre és világosítsák fel a gyermekeket, hogy milyen veszéllyel jár a fentiekben közűitekkel való játék, lla a szülök, pedagógusok, ezen kérdése­ket fontos feladatként kezelik, akkor nagymértékben el tudjuk kerülni a gyer­mekjátékból keletkezeti? tüzeseteket. TÜZRENDÉSZETI OSZTÁLYT* ARANCSNOKSAG. nadrág, fekete kabát, nőknél fekete vagy sötétkék szoknya, rózsaszín blúz volt. |T lőször a vacsorával végeztek. ^ Végé-hossza nein volt ilyenkor a felköszön tőknek, a jókívánságok­nak. Ha ennek vége volt. behoztak egy hordó bort, csináltak egy »nagy­asztalt«, ahol a céh elöljárói ültek és égj’- »hosszú asztalt«, ahol a céh fia­talabb tagjai foglaltak helyet. Az asztaltól álltak fel a mesterasszony ok táncolni. A táncra két »dékány« és a »cigánybíró« ügyelt fel; figyelmez­tették a jelenlévőket, hogy’ a kifüg­gesztett táncrendet tartsák be. özkedvelt; táncok voltak a szá- zad elején: négyes, csárdás, mazurka, gyorspolka, keringő és rezgőpolka. A tánc mindig csárdással kezdődött és azzal is ért véget. A mulatság fénypontja éjfélkor a »vansolin« tánc volt, melyet állítólag egy Vattai nevű öreg csizmadia ta­nított be a múlt század vége felé és ma már csak néhány an tudják. Éjfél után már szabad -volt bármit tán­colni, volt »nőválasz«, a mesterné segédjével is táncolhatott. Éjfél után a bevételt hazavitték az előre megválasztott és felesketett két ellenőr és pénztárnok, letétbe helyezték a céhmesternél, majd ott megint »éjfeleztek«, mulattak. A bál másnap reggelig tartott, az­után (hétfőn) kirakodóvásár volt. A mulatság után. az inasok kötelessége volt a kért tükröket, képeket vissza­vinni, a termet kitakarítani, rendbe­hozni. Este elszámoltak a csázmadiaszín- ben vagy a céhmesternél, ahoi az összes céhtagoknak joguk volt meg­jelenni. Ezután volt még egy kis igazi áldomás, majd a céhtagok zené­vel lmzakísérgették egymást. Akísér- getéft és a mutatás nem egyszer el­tartott három napig is. A bál jöve­delmét vagy elosztották, vagy a céh­ládába tették. Még a múlt század közepén olyan nagy bálokat is tartottak, hogy a csizmád iaszín is kicsinynek bizo­nyult, ilyenkor a városházát, is ki­bérelték. Egy éjjeli mutatásért 4 fo­rintot fizettek, s bizony az is előfor­dult a városi számadáskönyvek be­jegyzésedben. hogy’ a csizmadiaifjúság három éjjeli mutatásért 12 forintot fizetett. A z első világháború előtt már megváltozott a bál, ekkor már nem nagyon jártak hívogatni, hanem nyomtatott meghívót küldték, vagy Jsiboltatbak. 1919-ben eladták a csiz­madiaszínt, így aztán nem marad t táncterem, később pedig farsang utolsó vasárnapján a város tartott bált, így a csizmadiabái elvesztette régi fényét. Az öregek szerint a leg­utolsó csizmadiabált. 1940-ben tartot­ták. A céhes szokásokat már nem gya­korolják, de az öregek, sőt nem egy­szer fiatal tanítványaik is szívesen beszélnek róluk. Gyűjtésűik sürgős és fontos feladat, hiszen iparosságunk hatása parasztságunk életére és 'kul­túrájára jelentékeny volt. A gyűjtés mellett, egyes szokások felújítása, be­mül atása színesebbé, vidámabbá és emlékezetesebbé lenné a már bizony elszürkült mulatságokat. BODGÁL FERENC FEBRUÁR 11-ÉN FALUGYŰLÉS volt Bükkszentkereszten. A gyűlésen többek között felvetődött ji Gyermek- város ügye is. Az értekezlet részt­vevői elhatározták, hogy mintegy 2900 forinttal fognak hozzájárulni a fóti Gyermekváros felépítéséhez. A szavakat tettek követték, és néhány nap múlva már 2469 forint gyűlt egy­be. Ügy érzem, a legjobb gyűjtők nyilvános dicséretet érdemelnek, így Keserű Jáncsné 156, Szabó Ág­nes 151, Dózsa Lajosaié 141, Blahő Olvasóink írjak vácunk A múlt héten olvastuk az Eszakmagyar ország ban, hogy Zsolcán a kéményseprő ismeretlen fogalom. Tudjuk, hogy ez kevés vigas*. a zsolcaiaknak, de nálunk is hasonló a helyzet. Megnyugtatjuk a zsol- caiakat, ötszöri reklamáció után 1957 októberétől mi — a Racz Adam u fi számú ház lakói — sem láttunk kéményseprőt. A kemények tisztí­tásának hiánya miatt a lakásban füst és széngáz van, viszont meleg nincs. Mivei két kisgyermek is lakik a házban, ezért kérjük az illetékeseket, hogy legalább félévenként egyszer jöjjön el hozzánk a kéményseprő. ____BODNÁR ISTVÁN A Gyermekváros érdekében Józsefné 140, Cserei Árpádné 125, Galuska Emiimé 115, Budai Józsefné 105. Kuller Jánosáé 105, Basika Va­léria, Cserei Józsefné, Palácsik Sán- dorné és Bérezi Andrásné 100 forint körül gyűjtött. Köszönet és elisme­rés illeti Nagy Lajos elvtársat, az általános iskola igazgatóját és az út­törő szervezetet, mely szintén hozzá­járult a jó eredményű gyűjtéshez. BÍRÓ GYÖRGY járási tanács vb. titkára Miért nincs víz Kisgyőrben ? Kisgyőr községben régen nem volt vízvezeték. A környékbeli fal­vak lakói között gyakran felkapott szólás-mondás volt, hogy Kisgy őr­ben hamarább lehet egy pohár bort inni, mint vizet. A felszabadulás után. 1948-ban megoldódott a víz- kérdés. mintegy másfélmillió forin­tos beruházással, megépítették a község vízvezetékét. Eddig nem is volna semmi baj. De a csapok álla­pota azóta megromlott, az egyik vízcsap mái* több mint 4—5 hónap­ja rossz állapotban van, s bár a Borsodi Vízművek dolgozói annak­idején kijöttek megnézni, és meg­ígérték a gyors javítást, azóta egy lépés sem történt az ügy érdeké­ben. Lassan elmondhatjuk, hogy kedves kutam, adjál egy kis vizet, hiszen másfél millió forintba kerül­tél. Fegyverneki Lajos Kisgyőr Ne csak szavakkal... W okát beszélünk manapsá g a gyermeknevelésről. Nemcsak szavak kelle­nek ide, hanem jó tel­tek és helyes cseleke­detek is. Hadd térj éli ki egy elrettentő esetre. Az alberttelepi kul- túrotthoniban minden héten filmvetítés van, sokszor 16 éven . felü­lieknek való filmet lát­hatunk, de a figyel­meztető felírás min­denkor hiányzik. A kultúrigazgatónő még rontja a helyzetet az­zal, hogy egyeseknek zárt páholyokat bizto­sít, s ilyenkor a három személyes páholyba — mint a múltkor is — kót-harom gyermeket is bevisznek. Az említett esetben egy, a gyermekeknek nem éppen illő filmet a tanítónő és a szülők jelenlétében nézett vé­gig két, még általános iskolás korban- lévő gyermek. Úgy gondo­lom, a hozzátartozók­nak, a tanítónőnek és a szülőknek is megis­mételhetem címmonda- lomat: Ne csali sza­vakkal ... Wagner Károlyné Egy üdülő dolgozó levele GYÁRFÁS JÓZSEF olvasónk, a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozója már több mint egy hete a hévízi SZOT szo.natóriumban pihen. Ked­ves leveléből idézünk néhány sort. »Hosszú volt az út Borsodiládasdtól Hévízig, pedig még az időjárás is kedvezett nekünk. Minél jobban kö­zeledtünk célunk felé, annál inkább tavaszi hangulatú lett a levegő. Ami­kor Hévizem leszálltunk az autóbusz­ról, kedves meglepetésben volt ré­szünk. A megállónál fogadott ben­nünket Gyarmati elvtárs, a SZOT szanatórium kultúrosa, s ő vezetett' be a minden kényelmet biztosító fő­épületbe, ahol szépen berendezett szobában kaptam helyet társammal, a Vörös Csillag traktorgyár egyik dolgozójával. Másnap gondos orvosi vizsgálat után megkezdték kezeié•> sänket. Távol áll tőlem, hogy Hévízt & felfedezzem«, hiszen csodálatos gyógyvizét mindenki ismeri. Nagyon örülök annak, hogy ma már minden­ki eljuthat ide.« ESTEFELE... hazaJ^Ó^ÁZERENCSFELE.. TARKÁK, cifrák ezek az esti vo­natok. Különféle kocsikat kapcsol egymás végébe a vasutasok szeszé­lye, kényszerűsége. Sokféle típus, stí­lus fér meg együtt békésen, mint a modern képzőművészetben. Csak a gőz nem egyformán szereti okét. Ha a szerelvényre »rááll« a mozdony és elindul a gőz, hogy aláfíjtsön a ko­csiknak, ahelyett, hogy melegítené valamennyit, — válogat. Észrevétle­nül siklik el az egyik alatt, gőzfür­dőt csinál a másikból. Munka után bizony ezek a legnépszerűbb kocsik. Messziről megismerik őket a »gyári­ból« átszálló munkások, rohammal veszik be az üléseket. Laposan gunnvasztanak a bőr-, vászon-, műbőrtáskák a polcok rács­bordáin, — szemben a gazdával. A vonat rázza, gurigázza bennük a te­jesüveget, termoszt, megtörülve lapul a kés, koccan, ha közelmerészkedik hozzá az üveg. Zsírjukkal befelé kunkorodnak a szalonnabőrök — éle­sen. csattogó kutyafogakról álmodoz­nak. Egyéb maradók nem. igen akad. Nagyobb tekintélyük van a fatás­káknak. Azok állnak a polcon, magas­ságban is uralják a légteret. Bennük sok minden elfér. Azért mégsem ver­senyezhetnek a nagy fekete, terpesz­kedő vastáskákkal — a vasutasok »éléskamrájával« Ez így van rend­jén, hiszen sokszor napokig táplálják őket, mielőtt hazatérnének utánpót­lásért. Ez nem kö^öoséset oótlá*. hokni szalonnák és tejfóleségek, itt már jelentős helyet foglalnak él a főtt ételek is, apró, lekötözött nyakú szilkékben befőtteket is őriz olykor- olykor féltékenyen a legmélyebb sa­rok. Milyen jó köpködni a cseresznye- magot, vagy szürcsölgetni a rumos­meggy levét, ha ebédszünet van va­lahol a fűtőházban, vagy valamelyik kis állomáson vesztegel a »vezér«. NYIKOROGNAK a fapadok, mint­ha mentegetőznének — ők nem hi­básak, hogy így zakatol a vonat és ütközők módján kocognak a csontok, főleg az öreg csontok. Mert a fiatal csont még párnás. Nem is fárad úgy el az egész napi munkában. Még most is kedvük van az incselkedésre, bosszantják egymást, vagy kártyáz­nak, A magányosok pedig olvasnak. Újságot, táska-, vagy zsebgyűrte regényeket, egyre többet, okosat, hasznosakat, olcsóbőrbe bújt klasszi­kusokat. Még véletlenül sem bukkan fel jókötésű könyv. Úgy látszik, vi- szolyog a szalonnabőrtől. Sarokba húzódva pislognak, szun­dikálnak az idősebb munkások. Évek hosszú során a mindennapos baráfcko- zásokban megpuhultak a fülkesarkok deszkái, vagy ceak úgy tűnik az ősz­hajú munkásoknak. Álomba ringatja őket ez a rezgő­rázó ülőágy. Könnyű álamba, mely­ből hamar kibillenti őket egy-egy durva vökkenő. A falusi RISZ~szervezetek életével foglalkozik két olvasónk levele. Pócsai Gyula Hejőbábáról írja: „Sok vita volt már a fiatalok közt és a falu vezetőivel, de Hejöbábán még mindig nincs KISZ-szervezet. Pedig a fiatalok közül sokan szeretnének kultúr-, vagy sportfoglalJkozásokon résztvermi. A KISZ megalakításáról még a múlt év elején szó volt, de aztán abbamaradt az egész, mert a tanács nem jelölte ki a ti tikárt. (Kijelölni? — a szerk.) Helyisóggondjaink is volfák, amit azóta sem sikerült megoldani. Arra kérem a szerkesztőséget, hogy közölje soraimat, hadd lássák a falu vezetői, hogy törődünk sorsunkkal, és akkor talán ők is többet törődnek velünk. Nekik keli példát mutatói! Csendes mosolygással kíséri álmu­kat, a befagyott, vagy párabőrű abla­kokon túli világ, a büszke akácsorok és az ideges, minden, szélre megrez- zenö nyárfabakterek. Néha makacs az álom. Ügy elfödi az agyat, mint a füsthálók az őrháza­kat. Ilyenkor a cimborák ébresztik az álmodét: — Józsi bácsi! Elviszi a vonat. — Neon a’! — Egy mozdulatra an ár# kézben a táska, és máris szembe- # köszön a friss lebegő. # Továbbindul a vonat. — olyan mint# az üldözött — minden állomáson ki-# szór tértiéből, — hátha így könnyeb- # ben szabadul. A sötét csönd megtelik kiáltoz á sokkal, csörögnek a kerékpárok. Csa úgy futtában búcsúznak egymástól^ a szaktársak. — Na szerviisz! Reggel le ne ma­radj ! Könnyen futnak hazafelé a pedál­fülű lovak. MELEG AZ ÉTEL. Mesélnek a gyerekek — beszámolnak az iskola, »szörnyűségeiről«, vallanak — néha* boldogan, sokszor pedig nagy bízta­tásra — az eredményekről Elalszik a lámpa. Csöndesen caókol az asszony. Aztán leborulnak a szem­héj jak — eggyéolvad a lélegzés. Közeledik a hajnal, kiabálnak az utcáról: — Gyerünk, koma! J Alexa Ferencf AZ ELMÚLT HETEN Miskolcról Hidasnémetibe utaztam. Nem szere­tem a füstöt, ezért nemdohányzó sza­kaszt kerestem. Alig indult el a vo­nat, beszállt néhány vasutas, s mit sem törődve a felírással, dohányozni kezdtek. Figyelmeztetésemre is csak hosszas vita után oltották el a ciga­rettát. Nem sokkal később két má­sik vasutas lépett be és kezdődött az egész elölről. Közben bejött a kalauz és látta az újonnan érkezőket dohá­nyozni, de ő sem szólt egy szót sem. Nem tudom ezek után ki fogja első-« sorban betartani a MÁV-szabályokat, ha nem a. vasutasok, hiszen nekik kellene példát mutatniok. JUHÁSZ ISTVÁN Abaujvár támogatást érdemelnénk o-r £Í! A sajógalgóci földművesszövetke­zet tagsága társadalmi munkával kezdte meg a í'öldművesszővetkezct épületének építését. Az ellenforrada­lom csak kis időre vetette vissza a munkát, 1957 februárjától a párt. és a tárnics segítségével, tovább folytat­tuk az építkezést. Ügy érzem, eddig végzett mimikánk jó eredmény. Most azonban támogatásra lenne szüksé­günk, ezért kérjük a nyilvánosság előtt is a körzeti szövetkezet és az illetékes szervek támogatását. Juhász Imre Sajógalgóc M.iért nem vagyunk benn a harmincban ? j tanács lakásügyi hatóságai legutóbb új módszert vezettek be a lakáskiutalásokban. Az igénylők nevét ugyanis kifüggesztették a tanács kapujára, s aki sérelmesnek találja, hogy nincs benne az első harmincban, fellebbezhet. Azt hiszem, a mi panaszunk jogos. Két éve vagyunk házasok fér­jemmel, aki egyetemi hallgató, s hatan lakunk egy szobában szüleimnél. Hugóm menyasszony, rövidesen férjhezmegy, s akkor ők is hozzánk köl­töznek, de hogy hogy férünk el — ez a jövő titka. Szeretnénk végre most lakást kapni — nem évtizedek múlva —, mert akkor már elutasítanának* hogy nem vagyunk fiatal házasok. Horváth Lászlóné Miskolc, Selyemréti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom