Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-21 / 44. szám

Péntek, 1958, február 21, ESZAKMAGV ARORSZ AG l 3 A vasutas szakszervezetek készülődése a szakszervezetek XIX. kongresszusára (T udósí tónktól.) Mint ismeretes, febr. 28-án, már­cius 1-én és 2r-án tartják meg a szak- szervezeteik XIX. kongresszusát. Fel­kerestük Frigyik Lajos elvtársat, a vasutas szakszervezet területi bizott­ságának elnökét, hogy megtudjuk hogyan készülnek a vasutas szak­szervezetek a kongresszusra. — A vasutasok szakszervezetének területi bizottsága január 24-én ha­tározatot hozott, mely szerint a XIX. kongresszus téziseit, a határo­zat és alapszabálytervezetét a szak- szervezeti bizottságoknak a vasutas dolgozókkal meg kell vitatni — mon­dotta. Célunk az volt, hogy a kon­gresszus szerepe és jelentősége mel­lett a XVIII. kongresszus óta elért eredményeket és hibákat méltassuk és mérlegeljük. — Ennek köszönhetjük, hogy a XIX. kongresszus vitára bocsátott határozat és alapszabály tervezete egyik legfontosabb beszédtéma lett szolgálati helyeinken. Tények és számadatok alapján bátran mondha­tom, hogy az előkészítés időszaka alatt meg­nőtt a vasutasok bizalma, ragasz­kodása a szakszervezet iránt. — Január első felében, mintegy 100 taggyűlésen vitatták meg a határo­zat és alapszabálytervezetet. Nagy segítséget adott a taggyűlések és aktiv aértekezl etekhez a nagyobb szolgálati helyek SZB elnökeinek be­vonásával a területi bizottságon meg­tartott vita. Még nem tudjuk teljes egészében felmérni az értekezletek eredményét, máris sok sajátos vas­ié as -probléma megoldása mellett ér­tékes javaslatok születtek. Ilyen pél­dául az a javaslat, hogy a román szakszervezetek tapasztalata alapján legyen nálunk is progresszív az üdül­tetés. Vagy az alap és területi szer­veknél ne két événkint, hanem 3—4 évenkint legyen a választás, mert az új vezetők tájékozódása, valamint a választások előkészítése igen hosszú időt vett eddig igénybe, csökkentette a szakszervezeti bizottságok aktivi­tását. Tettek-e felajánlásokat a vasutas dolgozók a kongresszus tiszteletére és milyen eredmények vannak? — A nagyobb szolgálati helyeink, Diósgyőr állomás, Miskolc fűtőház, Miskolc személy és gömöri pályaud­var dolgozói a kongresszust megelőző héten kongresszusi műszakot tarta­nak. Területi bizottságunk és szak- szervezeti bizottságaink is elsősorban a szállítás feltételeit tekintik fő fel­adatuknak. A felajánlások eddigi eredményeként könyvelhetjük el, hogy december hónaphoz viszonyít­va az utazási sebesség tehervonatiak­nál 10.3 k'm-ről 11.7 kilométerre, emelkedett. Eredményt értünk el a személy és munkásvonatok késésé­nek csökkentésében. Az átlagos ké­sés a. decemberi 18.3 százalékról 14 százalékra csökkent. Hibának tar­tóm, hogy a területi bizottság és a szakszervezeti bizottságok nem vé­geztek jó munkát a termelési ered­mények nyilvánosságra hozásában. Kik képviselik a borsodi vasuta­sokat a kongresszuson? — A küldöttek megválasztása a te­rületi bizottság küldött értekezleté­nek javaslata alapján történt. A küldöttek becsülettel 'helytálltak, az ellenforradalom idején és ma is a dolgozók bizalmát élvezve végzik munkáikat. Zombor Bertalan elvtárs a Diósgyőr állomás SZB elnöke, Glo- csek Bálint a gyöngyösi Váltógyár SZB elnöke, Bernáth, István Sátoral­jaújhely állomás dolgozója velem együtt vesz részt a kongresszuson. Még a kongresszus előtt értékelni fogjuk a taggyűlések és aktiváérte- kezletek tapasztalatait és ezek ész­revételével tesszük meg javaslatain­kat a kongresszuson. Mit vár a vasutas szakszervezet területi bizottsága a XIX. kongresz- szustól? A területi bizottság álláspontja eb­ben a kérdésben is egységes. Nem kevesebbet és nem többet, mint azt, hogy az országos pártértekezlet alap­ján jelölje meg a szakszervezetek marxista-leninista helyét és szere­pét a szakszervezeti munkában. Szükséges ez, mert az ellenforradal­mat megelőző párt és szakszervezeti vezetés bizonyos fokig gátolta a terü­leti bizottság tömegkapcsolatánaik és munkamódszereinek egészséges ki­alakulását. Ezentúl úgy gondoljuk, hogy a sajátos vasúti problémák megoldása mellett következetesebbek leszünk a népi demokratikus országok szakszervezeteiben bevált hasznos tapasztalatok alkalmazásában. A szervezett dolgozók nevében várjuk és külön szorgalmazni fogjuk a szervezett dolgozók fokozottabb meg­becsülését. A kongresszussal kapcso­latos feladatunknak' első szakasza az előkészítés szakasza lassan befejező­dik és következik a nehezebb, de sokkal népszerűbb feladatnak, a kon­gresszus határozatainak, célkitűzései­nek megvalósítása — fejezte be nyi­latkozatát Frigyik Lajos elvtárs. Leskó Pál. /. barossaknaiak a Gyermekvároséri Kollár Pál üb. elnök jelenti Ba­rossaknáról: A miskolci Gyermekváros felépí­téséhez összegyűjtöttünk 4010 fo­rintot, az üb pénztárából befizet­tünk 230 forintot. így összesen 4300 forint készpénzt, a perecesi posta- hivatalnál a megyei nőtanács e cél­A SZÖVOSZ IV. kongresszus ha­tározata többek között kimondja, hogy a szövetkezeti vállalatokat át kell alakítani szövetkezetekké. E határozat végrehajtásán munkálkod­nak a szövetkezeti vezetők is. A napokban alakult meg megyénk­ben a szervezőbizottság, mely elő­készíti és a MÉSZÖV nagyválasztmá­nya elé terjeszti javaslatát. Az előké­szítő bizottságban résztvesz a MÉK igazgatója, a MÉSZÖV politikai osz­tály vezetője, az igazgatóság egy tagr ja, egy ügyvezető, egy felvásárlási üzemág vezető, egy választmányi tag és a MÉSZÖV jogi előadója. ra rendszeresített csekkla«ján be­fizettünk. Továbbá felajánlottunk 200 mázsa szenet is. Erről a név­sort a Borsodi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottságához bekiildtük. A gyűjtés során a helyi nőtanács nagy segítséget adott. Ugyancsak márciusban tartja a köz­gyűlését az új szövetkezet is, ahol megválasztja a választmányt. A vá­lasztmány igazgatóságot és felügye- lőbizottságot választ. Az új szövetkezet feladata' lesz, hogy a tagok által megtermelt áru olcsóbban és jobb minőségben Uj jelzőkészülék vasúti szerencsétlenségek megelőzésére Giuseppe Daniel!, milánói mérnök új biztonsági készüléket talált fel a vasúti szerencsétlenségek elhárításá­ra. A mozdonyban elhelyezett vilá­gító automata jelzi a mozdonyveze­tőnek, hogy van-e más szerelvény is a vonalon. Ha szabad az út, akkor a jelzőkészülék zöldet mutat, ha moz­gó, vagy álló akadály van bizonyos távolságban, akkor a készülék sárgá­ra vált és megszólal a csengő. Vége­zetül, ha a mozdonyvezető nem ve­szi figyelembe a sárga jelzést és a szerelvényt közelebb engedi az aka­dályhoz, akkor a jelzőlámpa pirosat mutat és a fékek önműködően meg­állítják a szerelvényt. kerüljön a fogyasztók asztalára. ooo­Dr. Baktay Ervin világhírű indiológus előadása Miskolcon-----------------------ooo---------------------—■ M árciusban alakul meg a Bsrsod-Abaúj-Zeuiplée magiéi Felvásárlási és Értékesítési Szövetkezet Az új szövetkezetnek tagjai lesz­nek a megyei földművesszövetkeze­tek, termelőszövetkezetek. A közgyű­lésen — amit minden községben feb­ruárban, márciusban megtartanak — már dönthetnek, hogy mikor lépnek be az értékesítő szövetkezetbe. A MÉSZÖV március utolsó heté­ben ül össze és dönt az ügyben. A TTIT Borsod megyei szervezetének rendezésében szerdán este Miskolcon, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa nagytermében dr. Baktay Ervin, a világhírű indiológus tartott vetítettképes előadást India művé­szetéről. Az előadás alkalmából a mintegy 500 férőhelyes nagy előadó­termet zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség. A nagy érdeklődés- re való tekintettel a világhírű tudós előadását csütörtökön és pénteken is megismétlik. Értékelték a termeiiszcvetkezeti mozgalom matt évi fejlHését Az elmúlt évben egy-egy termelőszövetkezeti család jövedelme meghaladta a 21 ezer forintot A Földművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai főosztálya elké­szítette a termelőszövetkezeti mozga­lom múlt évi fejlődésének végleges értékelését. Eszerint az elmúlt gazdasági év­ben 2519 mezőgazdasági termelőszö­vetkezet készített zárszámadást, s a számadásokban összesített közös föld­terület meghaladta az 1.163.700 hol­dat. A zárszámadások szerint a termelőszövetkezetek gazdálko­dása, vagyoni helyzete, munka­egységrészesedése az ellenforra­dalmi károk ellenére is javulást mutat az előző évekhez képest. Az egy hold szántóterületre eső tisz­ta vagyon az 1955. évi 1244 forintról 1957-ben 1987 forintra növekedett. Nőtt az egy hold szántóra eső állóesz- kozállomány is. Az egy munkaegy­ségre eső részesedés értéke 1955-ben 26.56 forint, 1957-ben pedig 38 forint volt, ami 43.1 százalékos növekedést jelent. Ezek mellett a termelőszövet­kezetek 172 millió forintot fordítot­tak saját erejükből beruházásokra. A zárószámadást készítő termelőszövet­kezeteknek 83.5 százaléka zárt nye­reséggel, 16.5 százaléka mérleghiány­nyal. Korns’? eredményeket ér.tek el a termelőszövetkezetek a növény- termelés területén is. Javultak a vetésterületi arányok. A kalászosok összterülete 1955-höz vi­szonyítva 3 százalékkal, ezen belül a kenyérgabona vetésterülete 4.8 szá­zalékkal csökkent. A növényi kultú­rák közötti eltolódás a szálas és az a'braktakarmányok termesztésének javára történt. A’ termelőszövetkeze­tek termésátlagai valamennyi főbb növényeknél meghaladták az egyéni­leg gazdálkodó parasztok termésátla­gait. Az értékelés, mint hibát említi, hogy a termelőszövetkezetek a múlt évben csak 36.5 kiló műtrágyát hasz­náltak fel holdanként. 1957 elején még nyolcszáz termelő­szövetkezetnek nem volt közös állat­állománya. Ez év végére ez a szám már 250-re csökkent. A múlt év fo­lyamán 12 ezer tehenet és üszőt vá­sároltak a termelőszövetkezetek a saját nevelésből 5231-el növelték szarvasmarhaállományukat. Sertés­tenyészeteik továbbfejlesztésére a kö­zös gazdaságok egy év alatt 9523 te- nyészsertést vásároltak és saját ne­velésükből 4871-el növelték a meg­lévő állományt. Javult a termelőszövetkezeti ta­gol munkaf egyel me,* s a mun­kához való viszonya is. Míg 1955-ben az össztag!étszám 93.6 százaléka vett részt a közös munká­ban, addig a múlt évben a szövetke­zeti tagoknak 99.1 százaléka dolgo­zott rendszeresen a közös gazdasá­gokban. A közös gazdaságok 14.568.000 forint értékű szociális, kul­turális és 14.657.000 forint értékű biz­tonsági alappal rendelkeznek: A szo­ciális. a kulturális alapból egy tag­ra 1955-ben 108 forint, 1957-ben pe­dig 120 forint jutott. Zárószámadások szerint a múlt év­ben egy munkaegységre 25.22 forint értékű természetbeli és 12.78 forint kászpénzrészesedés, összesen 38 fo­rint érték jutott. Munkaegységrésze­sedésekből származó egy tagra eső évi kereset 1955-ben 7702, 1957-ben pedig 11.357 forint érték volt. Egy család évi keresete az 1955-ös évi 9952 forint heljrett 1957-ben 14.144 forint ’volt. Munkaegységrészesedést, prémiumot és ‘ föld járadékot számol­va egy termelőszövetkezeti tagra 11.576 forint, egy termelőszövetkezeti családra 14.415 forint értéket telt ki. (MTI)---------------------—ooo----------------------­Sz akácskodnak az izsófalvi lányok A FÉRFIAK valahogy úgy vannak vele, ha már nagynehezen elszánták magukat a nősülésre, elvárják az új­donsült fiatalasszonytól, hogy tudjon sütni, főzni, mosni, vasalni. Elég gyakran előfordul, hogy a férjek, ezen kívánsága nem teljesül, s a me­nyecskéknek fogalmuk sincs a házi­munkához. Azt a férfit azonban, aki Izsófalvá- ról házasodott, nem éri ilyen megle­petés. Az izsófalvi lányok ugyanis ■úgy értenek a sütéshez, főzéshez, hogy aki egyszer megkóstolja főztjü- ket, évek múlva is emlegeti. Hogy kitől tanulták az izsófalvi lányok a szakács tudományt? Domonkos Gá- bométól, a környék legjobb szakács­nőjétől és a lakodalmi vacsorák ki­váló készítőitől. A KISZ-szervezet javaslatára a faluban főzőtanfolya­mokat szerveztek. Most is 22 leány hetenként kétszer összejön Kofán Istvánok nyárikonyhájában (azért itt, mert a tanács nem nyújt segítsé­get, s így kénytelenek a jó emberek pártfogását elfogadni), hogy elsajá­títsák az ínyenc falatok elkészítésé­nek módját. A lányok rántottlevesse] kezdték »bevenni« a szakácstudo­mányt, s mikor ott jártam, már töl­töttcsirkét és zserbószeletet készítet­tek. A FŐZŐTANFOLYAMOT különö­sen a menyasszonyok látogatják nagy szorgalommal. Szarka Rózsa, Varga Anna, Tóth Margit még egy óráról sem hiányzott (úgy látszik, ha férj­hez mennek, nem akarnak szégyent vallani). A tanfolyam érdekessége, hogy a sütéshez, főzéshez szükséges nyersanyagot a hallgatók szállítják, s miután ízletesen elkészítették, ma­guk fogyasszák el. (Hacsak nem ér­kezik vendég, akit megkínálnak.) A tanfolyam végén pedig a maguk ké­szítette ínyenc falatokból kiállítást rendeznek a hallgatók. Színházunkért A Magyar Beruházási Bank Bor­sod megyei fiókjának szakszervezeti bizottsága — a miskolci rádió, vala­mint az Északmagyar ország felhívá­sára — színház-segítő akciót indított. Az akció a fiók dolgozói kö­zött megértésre és lelkes támoga­tásra talált és 700 • forint értékű téglajegyet vásároltak. A városi ta­nács vb művelődésügyi osztálya és a Miskolci Nemzeti Színház igazgató­sága ezúton fejezi ki köszönetét a bank-fiók dolgozóinak, a lelkes támo­gatásért. I # •/ . ű ­1 S X S.J* Z> 1# CSORBA BARNA: .** fí - L . li Ä g wrnmrn <wp rí. — MONGOLJÁBAN — folytatja Gabányi László visszaemlékezéseit — egy hónapig pihentünk, s elindultunk visszafelé. Irkutszkból utánunk még egy másik ezred is útnak indult Ka- randásvili vezetésével. Vele akartam találkozni, Karandásvili — volt cári százados — igen érdekes ember volt. Szakálla térdig, haja derékig ért. Na­gyon okos, művelt ember volt. Utálta a cárizmust, gyűlölte az intervenció- sokat, inkább a bolseVistákat szeret­te, védte őket, de nem tartott velük. Anarchista volt. Mellén, sapkáján halálfej, fekete zászlaján szintén ha­lálfej. Ezrede 900 emberből állott. Egyik fele cserkesz, másik magyar. A fehérek, burzsujok rettegtek ezre­détől, mert kegyelmet nem ismert. Még Irkutszkban ismertem meg. Többször voltam ezredében. Honfi­társaimat kerestem fel. Ő csalt, men­jek vele, de én csak a fejemet ingat­tam. — Én kommunista vagyok. A vö­rös zászlót, s a vörös csillagot sarló­val és kalapáccsal vallom a magamé­nak. Karandásvili is latért Kolcsak elől. Egy darabig utánunk jött, védte visz- sz a vonulásunkat, aztán elkanyaro­dott. Az a gondolat járt bennem, hogy nekünk minden körülmények között találkozni kell Karandásvili- Vel — aki úgy ismeri Szibériát, mint fi tenyerét —, mert nélküle elpusztu­lunk az ismeretlen hómezőkön. Nekivágtunk az útnak. Micsoda út Volt! Akkor még többszáz kilométerre Vr,lt egymástól egy-egy falu. Bén­iit nket mindenfelől hó, fenyegető. néma. jeges vidék fogott körül. S 'ke­gyetlen hideg volt, mínusz 38—40 fok. És mi tizenöten mentünk, mer tünk, egyre be: jabb. az ismeretié’': Szibériába. Hosszú menetelés után egyik faluban nyomukra akadtunk. Két héttel azelőtt mentek arra és mi a nyomokon utánuk. Hónapokat me­neteltünk a havas, jeges tájon. Fede­let nem éreztünk a fejünk fölött, éj­jelenként hóban aludtunk. Néha- néha nagy tüzet raktunk, hogy fel­melegedjünk. Tisztálkodásról szó sem lehetett. Lerongyolódva, koszo­sán. éhen vánszorogtunk. Mi még valahogy bírtuk, mert vadat lőttünk és ha nem volt más, nyársra húz­tunk egy lovat. De a lovaknak nem volt mit enniük. Rettenetes éhségük­ben vékony, gallyakat és faháncsot rágcsáltak. A jeges hó felmarta lá­bukat, amely térdig véres volt, a vé­gén már járni is alig bírtak, úgy, hogy leszálltunk róluk és pokrócokba, rongyokba csavarva, sár)tikálva, kín­lódva, vergődve haladtunk előre. Egyik náp aztán, amikor úgy látszott, nem bírjuk tovább, utolértük őket. Éppen táboroztak. Jelentkeztünk Ka- randásvilinél. — NA, KLAPEC, ügyes fiú vagy! No, jól van! — mondta elismerően. Mi is, a lovak is jóllaktunk, három napot pihentünk, aztán megint to­vább mentünk. Egyik faluban aztán megálltunk és alapos pihenőt tartot­tunk. Mikor az ember és ló kipi­hente a fáradalmakat, készen állt a harcra, Karandasvili kiadta indulás­ra a parancsszót. A hegyekből Krasznojárszknál jöt­tünk ki. Karandásvili járőröket kül­dött, akik jelezték, hogy az állomá­son négy szerelvény ellenforradalmi banda tartózkodik, isznak, dorbézol- nak, s nőkkel mulatoznak. Kerandás- vilinek tetszett’ a kínálkozó alkalom, s megtette az előkészületeket a tá­madásra. — Barátaim, most megbosszúljük az irkutszki vörös ezred elpusztítását — mondta és harcra készítette em­bereit. A fehér csapatok elől való félrehú- zódáskor sem feledkezett meg az egység felszereléséről. Még a szibé­riai hómezőkön is végigvontatott két ágyút és két páncélautót. A benzin már régen elfogyott, belőle, de ő nem hagyta ott. Lovat fogatott eléje. Ka­randásvili nagyon népszerű volt. Benne is a fehér terror megbosszú- lóját látták. Amit kért, a föld alól is előteremtették. Most is csak kiüzent valakinek és már hoztak is egy hor­dó benzint. A két ágyút felállítatta, aztán éjjel. lóval, titokban, zajtalanul bevontatta a páncélautókat az állo­máshoz. Aztán megadta a jelt a tá­madásra. A páncélautók berontottak két-két szerelvény közé és jobbra- balra okádták a tüzet a géppuskák. KereniSízJkij embe­rei imigbem-gatyá- ban ugráltak ki a vagonokból, ott­hagyva a jajveszé- alő nőket,, s az lt. Kevés maradt* ; űztük élve. Megbosszultuk az irkutszki vörös ezred legyilkolását. AZ ÁLLOMÁS UTÁN ELFOG­LALTUK a várost, s lefoglaltuk a Japánból Kolcsak számára küldött fegyvereket, lőszert. Szükség is volt rá, mert egyre több munkás és pa­raszt fogott fegyvert Kolcsak bandá­ja ellen. Karandásvilit is felkereste egyszer egy 700, másodszor 600 tag­ból álló csoport küldöttsége, hogy harcolni akarnak a fehérek ellen, ve­gye fel őket a csapatba. Karandás elutasítóan ingatta fejét. — Nem veszek magamhoz egyetlen embert sem. Válasszatok magatok közül vezetőt. • lehetőleg bolsevikét, én adok nektek' fegyvert, lőszert és ti menjetek Kolcsak ellen. És az 1300 ember a Kolcsaknak küldött fegyvert nekifordította Kol­csak bandájának. És mi haladtunk tovább Irkutszk felé. A városhoz nyolc kilométerre lévő faluban megálltunk lélegzetvételre. Karandásvili civilbe öltöztetett és be­küldött, nézzek ott körül. Irkutszkban éppen nagy csete-paté készült. Kol­csak az elfogott vöröskatonákból 400-at kiválogatott és azt ide küldte altiszti iskolára. Már ki is képezték őket. s úgy volt, hogy, felfegyverzik és neki indítják a vörös hadseregnek. Az altiszti iskolások a 'fegyvert elfo­gadták, de a harcot megtagadták. Volt. itt. egy 1800 főből álló kozák helyőrség, ez körülzárta őket és- fel­szólította. adják meg magukat. Az altisztek kitörtek az iskolából és ál­lást foglaltak az Irkut folyó jegén. A keményre fagyott földben ugyanis képtelenek voltak egy ásónyomra is lehaladnt, a folyó meg nagy mélysé­gig be \rolt fagyva, könnyebben tud­tak fedezéket ásni. A kozákok, hogy kézifegyverrel nem boldogultak" ve­lük, ágyúval készültek végigveretni a jeget. De az ő hátuk- mögött vi­szont a magyar hadifogtyok készül­tek kitörni. Gyorsan visszatértem és jelentettem a helyzetet. — LO-ÓRA! — hangzott a parancs, s már • vágtattunk is az Irkut folyó^ irányában a városnak. Rettenetes za­vart okoztunk. Szegény altiszti isko­lások szinte halálra rémültek, ami­kor hátuk mögül hirtelen kibukkant a lovas íergeteg. A fegyvert eldob­ták, s kezüket magasba lökték. Még nagyobb volt a meglepetésük és örö­mük, amikor elnyarsaltunk a fejük fölött és neki a kozákoknak Aztán ők is észbekaptak és utánunk. Megtisztult a város és a vörös hadsereg harcának támogatására egyre nagyobb és nagyobb fegyveres egységek kezdtek itt szerveződni. A város és az állomás között szin­tén van egy folyó, az Angara. Az ál­lomáson még Szemjonov volt az úr. Azt ki kellene onnan füstölni vala- hqey, de a légen nem könnyű az át­kelés. leszednek bennünket. Puszta megjelenésünk is eldöntötte sorsukat (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom