Észak-Magyarország, 1958. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

r f j ÚTIKALAUZ Vm. f ...azóta izzik az acél SZEGEDI LÁSZLÓ: A PÁLYAUDVARON Az estbeburkolt pályaudvaron A sínekre hull a nehéz korom, Füttyentenek a tüzes mozdonyok. Robbannak a visító gőz-dalok. Életmentő jó vigyázó kezek Valahol sorompót eresztenek. Tompa csengése alig hangzik el — Befut egy szénnel-rakott gyorsteher. Félelmetes, víg acélkerekek Szakadatlan körtáncot lejtenek, Vörös fénnyel jelez a szemafor S úgy száll a hó, mint malomban a por. Mozdony robog a dermedt síneken. • Szép ez a futás, úgy tetszik nekem, ; Gyors itt az élet, fürgébb, sebesebb ; Furcsább mindennél, ezerszerte szebb... J Szép és merész a sínen a roham: • Az élet —■ a győztes *— az élre rohan, ; A jó vasutas nem alszik ezért: : őrzi az élet roppant rendszerét. Az estbeburkolt pályaudvaron Z A sínekre hull a nehéz korom, ; Életmentő jó vigyázó kezek : Valahol sorompót eresztenek. ; 99 Takarékoskodif iigv mint otthon“ címmel mozgalmat indít az üzemekben a miskolci nőtanács A miskolci nő tanács már szorgos munkával készül március 8-ra, a Nemzetközi Nőnapra. Az asszonyok gazdag tervet készítettek e nap meg­ünneplésére. így például elhatároz­ták, hogy az 1958. évi terv sikere ér­dekében a diósgyőri és miskolci üze­mekben, ahol asszonyok is dolgoz­nak, újra felelevenítik a »nők a terv­ért« és megszervezik a »takarékos­kodj úgy, mint otthon« mozgalmakat. Ezenkívül az üzemekben előadásokat rendeznek a társadalmi tulajdon fo­kozottabb védelméről. Miskolcon március 8-án nagygyűlésre keiül sor, este pedig a régi MNDSZ-asszonyok találkoznak a nőtanácsok fiatal aktí­váival Balcuzi-HapL ttfy&zúUások NÉPSZOKÁSAINK közül az egyes napokhoz kapcsolódó, több sze­replőt igénybevevő dramatikus játékok is kedvelné váltak. Február 3-án, Balázs napján az egykor talán egyházi eredetű szokás elevenedik meg a verbuváló, alamizsnát gyűjtő játékban. A játék eleven, s nagyon ke- “ veset hasonlít a régire, a szereplők száma kibővült: püspök, katona, dró­tostót játszik benne. A játék rendszerint azzal kezdődik — mint azt Varbó környékéről feljegyezték hogy a vitéz katona belép, jókí­vánságokat mond, majd engedélyt kfr a többiek számára is a belépésre: Adjon Isten jónapot e ház gazdájának, Asszonyával együtt egész családjának. En ugyan bent vagyok, hála az istennek. De akik kint vannak, fáznak, dideregnek. Kik hát a kint levők, szent Balázs köszöntők, A legényt, a leányt figyelmeztétik ők. Gazdának, asszonynak minden jót mondanak, Egészséget kívánnak bornyunak, malacnak. Ezután meg is mondja, hogy további céljuk a bentlévők szórakoz­tatása: Tudom, nem bánják meg, nevetnek jó nagyot, Ha szívesen látják a kubunyi tótot. Mert az is velünk van, tarisznya nyakában. Két száll drótból áll az egész hozománya. Ha megengedik, kinyitom az ajtót, Hagy gyöjjön a püspök, meg a kubunyi tót. Különféle furcsa öltözetű, tarisznyával, nyárssal felszerelt játéko­sok lépnek be és tréfás párbeszédbe kezdenek: Állj elő katonám, prezentálj előttem, Húzd ki a kardodat, állj most egyenesen. Mutasd meg, hogy huszár vót a nagyapád is, Ha az nem lett vóna, most te se vónál itt. A drótosnak öltözött legény tréfásan feleli: Megmondanám én Bjandi komám, csak figyelj a szavarata. Mert ott nincsen szlanyina. Majd így folytatja: Tartom itt a kalpacska, jaj de sók szép tojasocska, Ez van fehir, ez van barna, ennek sárga a ruhája. Tele lesz a kicsi teknő, meg van mind a huszonkettő. In számolni jól tudok, mingyá’ bebizonyítom: Mert az úgy van, — tál vagy teknő, Tíz meg három, — huszonkettő, Ha találtok szóljatok. In mindig kéznél vagyok. Két szerelmes fazikát min gyár össze drótozám. Megfordítnyi, bolondítnyl. Kicsit ráznyi, kicsit fonnyl, Aztán házasságba csalni. A sok játék után az utolsó versszakban figyelmeztetik a gazdái kötelességére, majd elbúcsúznak: Ha jót teszel életedbe d Lelkiednek lesz üdvössége. Mondok egy jó tanácsot, Adjál jó fisz kalácsot. Gondolj mindig a jóra, Vagyónódat testáld a Janóra! Ez a szokás hazánkban inkább a nyugati részeken volt kedveit i valószínű ennek szláv eredete (erre mutat a benne szereplő tót legény), s ma is megvan szomszédainknál. Borsod megyéből ez az első feljegyzé­sünk. A játékba sok más szokás is beleszövődött, megtaláljuk a fiatalok összeházasításának célzatát és a Luca napról is ismert alamizsnagyűjtést A GYERMEKEK KÖZÖTT egykor bizonyára kedvelt szokás ma már nem él, gyűjtése tudományos szempontból azonban fontos volna, érdekes, játékos előadása pedig vidám félórás ssórakaeátt nyújtana. ft 1» A magasban, a kéményerdő fö- lőtt sárgás füstfelhő gomo­lyog, alant az ember birkózik a matériával. Serény kezeivel enge- delemre bírja a vasat, formálja tet­szése szerint, szinte lelket lehel be­lé, hogy szolgálja az embert. És a vas, ez a konok erő szelíden, leigá- zottan nyugszik bele sorsába... Valaha nem volt ilyen engedé­keny. Hódítói küzdelmes harcot vívtak vele és érte, lassan, lassan megismerték természetét, s igába törték, mint a szilaj csikót. Azóta tűri, hogy az ember lent a, mélyr ben, a földön és a magasban úrrá legyen felette m JTlt a XVJ1. század derekán Egerben egy nyughatatlan ember. Lakatos és toronyórakészí- tö volt a mestersége, de hajlama -— amely rögeszméjévé vált — más irányba vonzotta. Járta a hazai és külföldi városokat, bebarangolta a hegyeket, erdőket; fáradhatatlanul kutatott valami után. Annak a va­laminek olyan ércnek kellett len­nie, ami felülmúlja a karinthiait és stájerországit, minősége egyenlő a spanyol és svéd acéllal. Kutatásait siker koronázta. Ta­lált vasércet és megtalálta a leg­jobb kőszénfajtát is, a palát. A csá­szár — fáradozásaiért — 1769. áp­rilis 24-én kinevezte Heves és Bor­sod megye bányamesterévé. Ennek a nyughatatlan férfiúnak Fazola Henrik volt a neve. A siker után Fazola nem nyugo­dott babérain. Tovább kutatott. Gyöngyöstől nem messze ezüstöt, ólmot, rezet, iimsót talált, Borsod­ban vasércre bukkant. Ekkor hatá­rozta el, hogy felépíti az ország első mássáját, vasolvasztóját. He­lyéül a Garadna völgyét, a mai Ómassát jelölte ki. 1770-ben kezd- ték meg a kohó építését és két év alatt befejezték. Az ötméteres ko­hó, amely az országban a legna­gyobb volt a maga idejében, sister­gő masszává olvasztotta az ércet, magyar földön először. Ha sok hasznot nem is hajtott a kezdetleges kohó, — mégis meg­volt. Tovább lehetett fejleszteni a vasgyártás technikáját. De Fazola Henriknek erre már nem volt ide­je. Egészsége megromlott a nagy önhajszolásban, adóssága 30 év alatt 22 ezer aranyra rúgott, s hogy legalább törlessze, mindenét elad­ta. 1779-ben bekövetkezett halála­kor semmi örökséget nem hagyott fiára, Frigyesre. Csak célját, aka­ratát hagyta örökül... jVj egkezdett munkáját Frigyes ^ folytatta, aki 1793-ban ösz­töndíjjal végezte el a selmeci bá­nyászati akadémiát. S ő, ha nem is oly szenvedélyes kutató munkával töltötte életét, mint apja, minden­esetre hasznos utódnak bizonyult. Tanulmányai befejeztével tapasz­talatszerző körútra indult külföld­re. 1799-ben hazatért, s apja mas- sájánál nyert beosztást manipu- lánsként. Rövidesen sikerült neki a stájer és karinthiai acéllal egyen­értékűt gyártania, ezért Bécsböl megkapta a hámorgondnoki címet, majd ellenőr lett. Útja tovább ívelt felfelé. Annyira tökéletesítette az acélgyártást, hogy már órarúgót és fűrészlapot is tudott készíteni, hol­ott e finom acélt korábban Angliá­ból importálták. Ebben az időben az ómassai hámorok látták el „Mock” acéllal a „Csabai Bajonett- és Töltény gyár at.’9 És a kohók már nem veszteséggel termeltek: egy­korú kimutatások szerint 20—30 ezer forint volt az évi tiszta nyere­ség. Mindebben Fazola Frigyesnek nagy szerepe volt. Az acélgyártás technikájának fejlődésével együtt természetesen az ő karrierje is egy­re felfelé ívelt: 1803-ban hámorin­tézőként, 1810-ben pedig igazgató­ként látjuk. Fazola Frigyes dédelgetett terve 1813-ban vált valósággá: a Szomo­rú-völgy szomszédságában felépült az új mássá, azaz: Űjmassa. Kocka­A alakú nyerskő-épiilet volt. Ezt a kohót a régitől mintegy 4 kilomé­terrel lejjebb hozták létre, mivel a szeszélyes Garadna patak vize ke­vésnek bizonyult, itt viszont a Margit-forrás növelte a hajtóener­giát. Miféle hajlóenergiát? Tudni kell, hogy a nagy fújtatok táplálták oxigénnel a kemencék tüzet — a víz a fújtatok víziker ekeinek meg­hajtását szolgálta. Az ércet eleinte a Bán-völgye. Uppony, Nekézseny, Tapolcsány adta; később, amikor ezek a lelő­helyek kimerültek, Telekesről, Ru- dabányáról, Szitásról szerezték be. A tüzelőtt a Bükk szénnéégetett fái sínylették meg mindaddig, amíg Fazola Frigyes — továbbfejlesztve apja művét — kőszénnel kezdeti tüzelni a kohóban. mássá áthelyezésével csök­kent a távolság is, amely ómassát elválasztotta a hámorok­tól. A hámorok a mai Hámor he­lyén álltak, amelyek — görög szó­ból származtatva — műhelyeket je­lentettek. Ezekben olvasztották át a vasat rúdvassá, ráfvassá és kész­árúvá. 1813-ban a massának a mai mű­emléktől eltérő formája volt (ha­zánk egyetlen ipari műemléke ez, ilyen csak három van egész Euró­pában): összefüggő csonkagúla, a torok fölött harangalakú építmény, s ebből nyúlt ki a kémény. Több üzemépület tartozott hozzá, ame­lyeket az idők folyamán lebontot­tak. (Szerencsére a kohó megma­radt, ha nem is eredeti formájá­ban. ősének köveiből az ómassai ■iskolát építették fel.) És most lássunk a vasolvasztó méretei és termelési adatai közül néhányat. Hossza 18 bécsi öl volt XI bécsi öl — 6 láb, 1 láb = 31,6 centiméter), szélessége 16 öl, ma­gassága 35 láb, a szénpoha átmérő­je 7, s a torok átmérője 3 láb. Az 1859-i értékelés szerint száraz év­szakban 14 500 q (1 bécsi q == 56 kg), nedves évszakban 20 000 mázsa nyersvasat termeltek. Öntöttvasat mindenik évszak 1200 mázsát (67 ezer 200 kg) adott. A hámorok ter­melése ugyanakkor a következő volt: rúdvas 7—12 ezer mázsa, acél 50—150 mázsa, kocsitengely 200—300 mázsa, kovács- és alapos áru 450—550 mázsa, durva kovács- vas 100—200 mázsa. A másodper- cenként felhasznált vízmennyiség 2,75 köbláb volt (1 köbláb = 31,5 köödeciméter). A forgató energia 10,6 lóerővel volt eri,znlő. A fújta­tó vízikerekek per ’:snti fordula­ta: 4—6. A fújtató térfogata 12,5 köbláb, emelkedése 5 láb. Az 1829-i adatok szerint 4 szénégető, 4 szén- fuvarozó, 3 favágó, 2 olvasztár, 1 olvasztÓTnester, 1 hutásmester és 1 őr dolgozott az üzemben, A XV1I1. század derekán bekö- vetkezett kapitalizálódúsi fo­lyamat vetett véget az őskohó mű­ködésének. Különösen a fejlődő vasút tette szükségessé, hogy a vas- gydrtást, illetve a kohászatot mo­dernebb alapokra helyezzék. 1868- ban a kormány elhatározta, hogy Diósgyőrben új vasgyárat épít. Az őskohó elavult. Épületszerkezeté­nek vasanyagát felhasználták az új gyárhoz, s ami még használható volt benne, átengedték Vay báró­nak, hogy vadászkastélyt építsen belőle. A kohót 1952-ben nyilvání­tották műemlékké, s a Műemlékek és Múzeumok Országos Bizottsága vette gondozásin A zóta nagy utat járt be a ma­^ gyár kohászat. Nagy és dicső mat. Diósgyőr gyártmányait vi­lágszerte keresik. Február végén itt tanácskozik az első magyar kohász­konferencia, megvitatva a legmo­dernebb technikai eljárásokat. S ez alkalommal a legkiválóbb kohá­szok egy-egy emlékérmet kapnák, amely az első nagy magyar ko­hászt, Fazola Henriket ábrázolja. Csala László Egy negyedév alatt másfélmillió forint megtakarítás Borsod nádasdon A Borsodnádasdi Lemezgyárban az elmúlt negyedik negyedévben más- Lélmülió forintot takarítottak meg a műszaki intézkedési tervek megva­lósításával. Ezzel 49 százalékkal tel­jesítették túl az eredetileg tervezett megtakarítást. Igen jelentős például, hogy az új generátor üzemeltetése óta a jobb oalakégihetőeég következtében mint­egy 285 ezer forint értékű szénmeg., takarítást értek ed. A hengerészek a heogertörések csökkentésével, t ki­készítő üzem dolgozói az ónozott és horganyozott lemezéle minőségének javításával több mint félmillió fo­rinttal növeltéit a megtakarítást: — A miskolci rádió nagy sikerrel lezaj­lott nyilvános kívánságműsorát, a Zsák­bamacskát a közeljövőben a megye több helyén bemutatják. Február 5-én, szer­dán este 7 órai kezdettel Tiszapalkonyán, az Erőmű kultúrházában kerül közönség elé a vidám, szórakoztató műsor, melyen a Nemzeti Színház fistai művészein JdvSl szerepel a miskolci rádió kitűnő táncz®* nefkara te. Az előadása jegyelötifeté* # kultúrfiáz pénztárába» vasi; Politikai tömegmunkánk eredményei a mexöesáti járásban a tények és eredmények alapján a szövetkezeti gazdálkodás előnyét, a kisárutermeléssel szemben. A tömegkapcsolatok erősítése, poli­tikai tömegmunkánk szélesítése ér­dekében fontosnak tartjuk a »min­den párttag végezzen pártmunkát« jelszó megvalósítását. Ehhez fel kell számolnunk pártszervezeteinknél a még mindig megtalálható befelé-for- dulást. revizionista és szektás néze­teket. Rendszeresebbé kell tennünk a szabad pártnapok megtartását, amelyeken időszerű kérdésekről tá- V ‘ atiuk a községek dolgozóit. A hoz, hogy mi a szocialista tár­sadalmi rendszert véglegesen felépítsük, megvédelmezzük és erő­sítsük a proletariátus diktatúráját, politikai t ömegmumk ánkkal olyan légkört kell mégteremtenünk, hogy mindenki bátran és őszintén elmond-' hassa véleményét, minden dolgozó szükségét érezze annak, hogy aktí­van bekapcsolódjék a szocialista tár­sadalom építésébe, mert csakis így vihet lük előre a párt ügyét, így való­síthatjuk meg a párt hagy történel­mi és társadalmi célkitűzéseit. FEKETE ZOLTÁN Mezőcsát, járási ágit. prop. titkár tot megzavarnia, elddegenítenie a tsz- mozgalomtóL Jelenleg 15 tsz műkö­dik. Az elmúlt évben gazdaságilag komoly eredményeket értek el. A 15 tsz-ben átlagosan, egy munkaegy­ségre 43 forint jutott. A tiszapalko- nyai Petőfi Tsz-ben 72, a nemes- bikki Űj Barázda Tsz-ben 62 forin­tot fizettek ki munkaegységenként. Politikailag is szép eredményeket értünk el. Az elmúlt évben járásunk területén nevelő munkánk eredmé­nyéképpen 180 dolgozó paraszt csa­lád, 230 taggal, 242 kát. hold földdel lépett a szövetkezés útjára. Gelej községben a kommunisták élenjárá - sukkal nyolc taggal, 82 hold földdel új termelőszövetkezetet hoztak léire. A tiszabábolnai Rákóczi Tsz párt- szervezetének jó munkáját dicséri, hogy a zárszámadást követően 33 taggal növekedett a tsz-tagok száma. Az ároktői Vörös Csillag Tsz-ben 15-tel, a tiszakeszi Alkotmány Tsz- ben szintéin 15 taggal növekedett a tagok száma. Ugyancsak a politikai tömegmunka eredményességére mu­tat az, hogy olyan volt tsz-tagok is kérték felvételüket, akik 1952-ben fordítottak hátat a közös gazdálko­dásnak. Feladat az, hogy pártszerve­zeteink szakadatlanul magyarázzák A inarxizmús--4eniiiizmus azt ta- nítja, hogy pártunk létkérdése a szocializmus építésében a tömegek­kel való szoros kapcsolat és e kap­csolat állandó szélesítése, erősítése. A párt szervezeteinek tehát úgy keli dolgozniuk, hogy szakadatlanul nö­vekedjen a tömegeknek a párt iránti bizalma, amely a párt helyes politi­káján alapul, amelyről napról napra Meggyőződnek a dolgozó tömegek. Az ellenforradalom leverése után legfontosabb feladat volt a párt újjászervezése, a pártegység meg­teremtése, a tömegkapcsolatok kiszé­lesítése és a párt tekintélyének visz- szaállítása. Ebben az időben a párt hívó szavára a mezőcsáti járás köz­ségeiben mind többen álltak a párt zászlaja alá. Igen sokan jöttek el például a szabad pártnapokra, ame­lyeken az elvi kérdéseket próbáltuk tisztázni. Ugyanígy sorakozott a párt mögé a járás dolgozóinak nagy része a május elsejei ünnepség megrende­zésében. Júniusban ötezer ember jött Mezőcsátra, ahol a Központi Bizott­ság egyik tagjának beszámolóját hallgatták végig. Ugyanígy az ifjú­sági seregszemlén, az Alkotmány hapja ünnepségen, az Októberi For­radalom 4Ö-ik évfordulóján szintén tanúbizonyságot adták a járás dol­gozói, hogy készek a párt politikáját támogatni ée hívei a szocializmus építésének. A járás községeiben eredményesen készítettük elő politikailag az állami tartalékföldekről szóló rendelkezés végrehajtását. A járás területéről 98 dolgozó paraszt élt fellebbezéssel. A járási tanács vb. felülvizsgálta, 60 százalékban jogos észrevételt tettek, viszont elutasítást azért nyertek, mert a községi tanácsok végrehajtó­bizottságai nem rendelkeznek 25 kát. holdon aluli állami tartalékfölddel. A jól végzett politikai tömegmun­ka eredményeképpen növekedett a termelési kedv dolgozó parasztsá­gunk körében, és ugyanakkor jobban igyekeztek teljesíteni állam iránti kötelezettségüket is. Az adófizetési tervet például 107 százalékra teljesí­tettük a járás területén. Fogyatékos­ság a szabad felvásárlásban mutat­kozik, ahol búzából 93. árpából 110 és kukoricából 88 százalékra teljesí­tettük tervünket, Itt még van egy kis tennivaló. A párt csak úgy tudja elvégezni a reá váró feladatokat, ha megfelelően mozgósítja,, .irányítja, és ellenőrzi., a a tömegszervezeteket. A tömegszer­vezetek között jelentős helyet foglal el járásunkban a tiszapalkonyai épít­kezésen» a gépállomásokon, állami gazdaságokban működő szakszerve­zetek tevékenysége. Nagyon fontos­nak tartjuk e tömegszervezeteikikel váló foglalkozást. Most különösem a társadalmi tulajdon védelméért el­indított harcban kell komoly tevé­kenységet kifejteniük. A keselyű- halmi államai gazdaság dolgozói az elmúlt napokban megvitatták a Le­nin Kohászati Művek felhívását és csatlakoztak az országos mozgalom­hoz. A párt politikai tömegmunkájának kiszélesítése érdekében nagy feladu­nk hárulnak járásunk területén is a Kommunista Ifjúsági Szövetségre, a Hazafias Népfrontra, a nőtanácsok­ra, amelyek magukba foglalják a legszélesebb dolgozó tömegeket, •munkásokat, dolgozó parasztokat, értelmiségieket, kispolgárokat. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a tömegmozgalmi jellegű szer­vezetein!?, mint a Hazafias Népfront, nőtanács, elég vontatottan tevékeny­kednek. Bár vannak eredmények, de azok távolról sem kielégítőek. Ennek oka többek között az is, hogy a párt- szervezetek többségükben nem ad­nak pártmegbizatást e tömegszerve­zetekben dolgozó kommunistáknak, munkájuk végzéséhez. Itt tehát még bőven akad tennivaló a párt vezető és irányító szerepének erősítéséiben. A tömegekkel való kapcsolatunk fontos tényezői a tanácsok. Tanács- szerveink munkájában is fellelhetők még a párt irányításának hiányos­ságai. Miben mutatkozik ez meg? Abban, hogy a tanácsokban dolgozó kommunisták még nem látják elég világosan a pártcsoportok létrehozá­sának és működésének jelentőségét. Az MSZMP-csoportok nem vitatják meg még Mezőcsáton. Ernődön, Ti- szakeszin sem a tanácsülések előtt a beszámoló anyagát. Pedig a jelzett helyeken aránylag jelentős számiban vannak párttagok a tanácsban. Ugyanígy nem fordítanak kellő fi­gyelmet a fogadóórák megtartására sem. Pártszervezeteinknek felvilágo­sító munkát kell kifejteniük, hogy ezekben a kérdésekben is megértes­sék a politikai tömegmunka fontos­ságát. T’ rásunk területén politikai tö- megmunkánik fokmérője —^jel­legéből adódva — a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlődése. Az ellen- forradalom ' előtt a mezőcsát! járás­ban 26 volt a termelőszövetkezetek száma. Az ehe^forradalom a pórt és a tsz ellen irányította a főtüzet, sike­rült sok .iősangondto&iodásü parass*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom