Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-18 / 15. szám

Szombat, 19M. január U. ESZAKMAGYARORSZÄG 5 @£*U£a*a4*6k egy traktoristáról U¥W¥WWWVMWUWWVVVUVWWinAWWVWVWV»A<WW-WWWWVWWíWVVVUUVU ^ *3 1 * * PAR NAPPAL ezelőtt vonalazott •füzetlapon rövid levél érkezett a sá­toraljaújhelyi gépállomásra. Ezt a levelet féltve őrzik a gépállomás iro­dájában, hiszen legjobban bizonyítja a dolgozók szorgalmát, jó munkáját. A levél feladója: a tiszakarúdi Üj Elet Termelőszövetkezet, s pár sora többet mond mindenféle számadat­nál: »A termelőszövetkezetben a sá­toraljaújhelyi gépállomás időben és jó minőségben végezte el az őszi szántást, vetést és a talajmunkákai. A tsz. vezetősége és tagsága köszö­netét mond a munkálatoknál részt­vevő dolgozóknak és a négy legjobb traktorost pénzjutalomban részesí­tik.« Ezután nevek következnek, me­lyeit között Nagy Gábor elv társét . olvashatjuk. A gépállomás dolgozói nem soka- tudnak mondani róla, pedig éveli óta közöttük dolgozik. Keveset szól, halkszavú ember. Szerényen beszél munkájáról is. Tavasztól őszig szinte állandóan Tiiszakarádon dolgozik G 35-os trak­torával, vagy a termelőszövetkezet, vagy -pedig valamelyik egyéni gazda földjén, csak akkor látják itt a gép­állomásán, ha valami sürgős javí­tanivalója akad. Jelenleg- csak azért találjuk itt, mert egy kis »balesete« volt: a du­gattyúhajtókar elvált a dugattyútól es kiszakította a henger falát. Alacsony termete szinte elvesz a javítás alatt álló gépekkel teli mű­helyben. Olajos kezét egy romgyda­rabbal törtügeti, s rövid beszélgeté­sünk alatt sapkáját hol a szemébe húzza, hol tarkójára löki. Társai sze­rint ez a legbiztosabb jele zavará­nak. NEHEZEN INDUL a beszélgetés. Látszik, hogy Nagy Gábor nem a szavak embere, sokkal inkább a munkáé. 1952-hen került először traktorra, s azóta állandóan a legjobb trakto risták egyike. Szorgalma és a gép szeretető, meghozta gyümölcsét: dol­gozótársai szeretik és becsülik. De ugyanezt mondhatnák a termelőszö­vetkezetek dolgozói és az egyéni gazdák is. Legszívesebben a tisza- k-arádiak fogadják, s gépállomás ve­zetőitől minden évben azt kérik, hogy Nagy Gábor szántsa a földjei­ket! A környék dolgozó parasztságá­nak ragaszkodását nemcsak a ter­melőszövetkezet levele, az egyéniek kérése bizonyítja, hanem az is, hogy tavasztól őszig állandóan akad mun­ka Nagy elvlárs számára. Sőt, ami­kor legtöbb a mezőgazdasági munka, igyekeznie kell, hogy teljesíthesse a kéréseket. Ilyenkor éjjel-nappal szinte állandóan jár a gép, s — vál­tótárs híján — Nagy Gábort a trak­toron éri a hajnal és az este is. — Ezen a nyáron — emlékezik vissza — sokszor még ebédelni sem szánhattam le a gépről. Naponta mindössze négy-öt órát aludtam, de nem maradtam adósa egyetlen gaz­dának sem. Amíg jó az idő, könnyen elviseli a traktoros a fáradalmakat, de amikor hidegre fordul., feízonv nem kellemes fenn az ülésen! A tszél, az eső, a hó igyekszik hazaker­getni az embert, s gyakran még a meleg pufajka sem nyújt elég védel­met. A mostani tél persze kellemesebb, nem is pihenne most sem, ha nem kényszerítené erre a gép, most is ott járna valahol Tiszakarád határában. Jó munkáját nemcsak társai és a dolgozó parasztok jutalmazzák elis­merésükkel. Kevés ember akad a gépállomáson, akinek annyi lenne a keresete, mint Nagy Gábornak. Au­gusztusban például 4300 forintot ke­resett. Még novemberben is. amikor elég kevés munka akad a földeken, megkereste a két és félezer forintot. Ha leszámítjuk azt a három hóna­pot, amelyben nem a gépállomáson dolgozott, a múltévá átlagkeresete meghaladta a kétezer forintot. AZ ELMÚLT ÉVBEN Nagy Gábor elvtárs különösen a csóplésj mun­kákban és a talajmunkáknál tűnt ki teljesítményével. Az ő munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a gépállomás teljesítette tervét és nye­reséges gazdálkodást teremtett meg. Munkája százezer forint jövedel­met eredményezett a gépállomásnak. Az egész évi terven felüli nyereség­nek ez az összeg körülbelül az egy­ötöde. Most azon igyekszik, hogy minél hamarább kijavítsa gépét, ha sikerül, még ezen a héten útnak in­dul a határba: Tiszakarád felé. Balogh István KÉRDÉS FELELET Beszélgetés Szirtes Pállal9 a UIMÁVAG termelési intézőség vezetőjével Barbara Hesse Bukowska hangversenye a miskolci filharmonikus zenekarral T íz évvel ezelőtt írták -alá a len­gyel-magyar kulturális egyez­ményt. Az eltelt évek kulturális ese­ményei, a kapcsolatok eredményei is tükrözik a két nép közti hagyomá­nyos barátságot. Az egyezmény eredményeképpen szoros kapcsolat jött létre zenei té­ren is. Neves művészek jártak ná­luk és nálunk. Az elmúlt év folya­mán hallottuk Wladislaw Kedrát Miskolcon és most művésznőt is üd­vözölhetünk — Barbara Hesse Bu- kowskában. A szakiskola nagytermét (ami nem is olyan nagy) zsúfolásig megtöltötte a sokszor közönyösnek elmondott miskolci közönség. Az érdeklődés teljesen érthető volt. A műsort — nagyon helyesen — csu­pa ismert, sokszor, de nem elégszer hallott remekműből állították össze. A közönség vonzódik a már hallott mesterművekhez, mert örömét talál­ja az ismert fordulatokban, szívesen hallgatja cs hálás érte. A szerda esti hangverseny tehát »népszerűségre« volt a legjobb értelemben »kárhoz­tatva«. Első számként Mozart: Figaró há­zassága nyitányát hallottuk. A szín­ház volt karmesterét, Róna Frigyest, mint vendég-dirigenst üdvözölhettük. Jelenleg a kecskeméti színház ve­zető karmestere. Igen kitűnő formá­ban vezényelt az egész est folyamán. Nagy biztonsággal, látható jókedvvel, igen jó tempóban, frissen szólt a ze­nekar. A ragyogó megjelenésű, rokotn- szenves vendágművésznőt me. leg érdeklődéssel fogadta a hallgató­sága Grieg á-moll zongoraversenyé t adta elő a Liszt Ferenc filharmo­nikus zenekar kíséretében. A zon gora versen y. előadása nagy feladat elé állítja az előadót. / első tétel bő lehetőséget, ad erőtelj ^ akkordokra, évődő, pajkos hangvé­telre, és kemény próbára teszi a mű­vész formaalkotó készségét. A második tétel nagyon meleg elő­adást kíván. A harmadik, táncos, derűs, virtuóz ragyogást, hiszen népi hangvételű, vidám norvég ug- róstáncot kell megszólaltatnia. Az előadáson végig éreztük, hogy nem a szokvány, hangversenyei ölti félórás próbával készült el. Két nap­ja ismerkedett egymással a vendég- művésznő, a karmester és a zenekar. Barbara Hesse Bukowska előadá­sáról nagyon sok szépet mondha­tunk. Erőteljes játékstílus jellemzi, amellett bravúros könnyedség és sokhelyen már igen költői, mély érzé­sű melegség. Színskálája máris gaz­dag és az idők folyamán még széle­sebb lesz. A közönség négy ráadás erejéig ünnepelte nagyon melegen. Ráadásként Chopin- és Liszt-müve­ket játszott. A vezénylő Róna Frigyesnek is ki­jutott az ünneplésből. A zenekar pontosan (ami kíséret­nél igen nagy szó!) szólt a keze alatt, a zongoristát művészien kiegé­szítve. Kár, hogy nagyon szép, puha indításaik mellett sokszor nyersen szólaltak meg. Utolsó számként Schubert: Befeje­zetlen szimfóniáját hallhattuk. Csak­nem kívülről dirigálta, ami fölénye­sen nagy biztonságot adott az egész előadásnak és módot adott az átélés­re. örömmel hallottuk, hogy Róna Frigyes skálája milyen széles és me­leg lelt. Mozdulatai kifejezőbbek, keze jobban él, árnyalatokban gaz­dagabb. A zenekar érzékenyen rea­gál elképzeléseire, sajnáljuk, hogy a szimfónia végén már némi fáradtság volt észlelhető a zenekaron. RÁ indent egybevetve, a Liszt Fe­1 renc Filharmonikus zenekar igen jó színvonalat mutatott, remél­jük, sok szép előadást hallunk még tőlük. Azt is örömmel láttuk, hogy a létszámcsökkenést nívóban nem érez­tük. Végezetül annak külön örülünk, hogy a viszonylag pontos kezdés folytán a hangverseny nem nyúlt az északéba. V. Zalán Irén Q A lottó 3. játékhetének nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság pénteken Szolnokon a Szigli­geti Színházban tartotta meg a lottó idei harmadik játékhetének sorsolá­sát. A következő nyerőszámokat húzták ki: 13, 41, 43, 51, 74. (MTI) A DIMÁVAG Gépgyár gyártmá­nyaival igen nagy hírnevet szerzett a külföldi piacokon a magyar ipar termékeinek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy csupán e diósgyő­ri vállalatnak mintegy 60 külföldi országból vannak megrendelései. Az 1957-es évet szép eredménnyel zár­ták, s ezévben újabb nagy feladatok előtt állanak. Hogyan tesznek ele­get kötelezettségeiknek, milyen ter­veik és elgondolásaik vannak? Erről beszélgettünk a napokban Szirtes Pál elvtárssal, a gyár termelés inté­zőség vezetőjével. Hogyan teljesítették az 1957-es évi export-tervet? — Vállalatunknál- az 1957-es év I. negyedét kivéve, terveinket nem­csak teljesítettük, hanem túl is szár­nyaltuk. Éves exporttervünket 103 százalékra teljesítettük. Az elmúlt évben igen nagy mennyiségben szál­lítottunk különböző gépeket Kelet­re, Nyugatra és a tengerentúlra. £j\ 1958-ban milyen feladatokat “ keli mcgoldaniok? — Ezévi export-tervünk 10 száza­lékkal lesz magasabb, mint az el­múlt évi. Ehhez a tervhez hozzá kell még vennünk egy új nagyjelentőségű munkát, mint például a baráti Kínai Népköztársaság részére szállítandó csőgyári berendezések elkészítését. Ezévben tovább folytatjuk a külföl­dön oly nagy sikert aratott kábel­gyártó gépek gyártását is. Milyen nehézségek akadá- lyozzák a tervek teljesítését? — Még csak az év elején vagyunk s máris több olyan akadály jelent­kezik munkánk során, amelyek a gé­pek határidőre való elkészítését, il­letve kiszállítását veszélyezteti , Elsősorban az elektromos berende­zésekre gondolok, ugyanis a hazai viszonylatban gyártandó motorokat, vezérlő berendezéseket, s egyéb elektromos alkatrészeket nem tud­ják a kívánt mennyiségben biztosí­tani. Néha egy-egv nyomógomb, vagy végállás kapcsoló is bosszantó nehézséget jelent az átadásnál. Igen örvendetes, hogy az Országos Terv­hivatal az elkövetkezendő terv-idő­szakban jelentősen növelni kívánja az erősáramú ipart. Reméljük ez meghozza a várt eredményt. Hogyan teljesítik a kooperá- eiós vállalatok terveiket? — Igen komoly gyártási és szer­vezési problémát okoz a szerteágazó, sokféle kábelgépek gyártása (30—4(^ féle), s ez a műszaki vezetőktől, a szakemberektől a legnagyobb tudást követeli meg. Sajnos, munkájukat nem egyszer akadályozza, hogy a kooperációs, azaz a nyersanyaggyár­tó vállalatok öntvény és kovácsolt árut ha ugyan küldenek is elegen­dőt, de azok minősége gyakran erő­sen kifogásolható. Sőt nem egyszer selejtes alkatrészeket is kaptunk, s azok pótlása hosszabb átfutási időt igényelt. Ez bizony a határidő rová­© sara megy! A nyersanyagellátó vál­lalatok által szállított anyagfélesé­geknél fennálló selejtszázalék az el­múlt időszakhoz képest csökkent. Kérjük, hogy továbbra is ilyen gon­dos munkát végezzenek kohászaink, a kovácsoló üzemek munkásai, hogy a jövőben ne történhessen meg az, ami a vasúti kerékpárüzemben, ahol egyes gyártmányok anyagselejtje meghaladja az 50—80 százalékot is. Milyen terveik és elgondolá­saik vannak? — A világpiacon a gép eladásánál hatalmas verseny mutatkozik a nyu­gati államok részéiül, nem is beszél­ve arról, hogy a Szovjetunió és a ba­ráti államok ipara, különösen a gép­gyártás területén, milyen mérföldes léptekkel halad előre. Éz a felisme­rés vezette gyárunk vezetőit arra, hogy gyártmányait állandóan kor­szerűsítse, s hogy ezévben újabb 10-*12 darab prototípust gyártson le, amellyel a világpiacon újabb megrendelőkhöz juthat. Külföldi megrendelőink igényeinek kielégíté­se céljából szakembereink külföl­di államokba utaznak, a gépek hely­színi szerelése végett. Jelenleg Egyiptomban, Csehszlovákiában, Brazíliában, Jugoszláviában, Ausz­triában és Romániában vannak fo­lyamatban, illetve kezdődnek meg a különféle, általunk gyártott gépek szerelési munkái. Ezzel is biztosít­juk, hogy megrendelőink részére a leszállított gépek kifogástalan álla­potban kerüljenek átadásra, illetve üzembe helyezve. Másrészt ezzel le­hetőséget nyújtunk kiutazó szak­munkásainknak széleskörű tapaszta­latok szerzésére is — fejezte be nyi­latkozatát Szirtes Pál elvtárs. Dragos Gyula Február elsején érkezik Miskolcra Karnevál hercege Gazdag, vidám programot tartogat az idei farsang, a miskolci és a Bor­sod megyei fiatalok részére. Miskolcra az SZMT székházénak nagytermében megrendezésre kerülő nagy farsangi bálra február elsején érkezik meg Karnevál hercege. A herceg megérkezését nagyszabású szépségverseny előzi meg. A legcsi- nosabb miskolci lány lesz a Karnevál hercegnője. A szépségverseny érde­kessége, hogy ezúttal nemcsak női szépségkirálynőt — hanem féríiszép- séget is választanak. Eddig már több mint száz miskolci lány jelentette be részvételét a szépségversenyre. Karnevál hercegének miskolci megérkezését követően valamennyi miskolci középiskolában álarcos diákbált rendeznek. A diósgyőri fia­talok pedig a hagyományos kohász­bállal köszöntik a farsangot. Borsod megyében több mint két­száz nagyszabásúnak Ígérkező far­sangi táncmulatságra készülnek. A bálok műsorát régi népi hagyomá­nyok felújításával teszik változatos­Adatok Hejőkeresztúr és vidéke néprajzához A NÉPESSÉG EREDETE A honfoglalás előtti időkben sok­féle nép élt ezen a tájon. Az első, névszerint ismert nép a szkitha (szittya) törzsek valamelyike volt, akik mint lovas nomádok tanyáztak az álsó borsodi síkon. Emlékleletei­ket a VI—III. századból, még az idő­számításunk előtti évezredből, meg­találták a miskolci múzeum kuta­tói Muhin (Fogán), a Kocsma-dom­bon. A Csinosa melletti Zöldhalom- pusztán pedig előkerült egy szkitha fejedelem vagy törzsfő sírjából .az a világhírű arany szarvas, amelyet büszke jelvényül viselt vidékünk ak­kori vezére. A szkitha lovas nép után évszáza­dok múlva szármata törzseket so­dort ide a történelem vihara. Ezek a békésebb foglalkozást folytató, ha­lász és földműves parasztok a hun uralom idején is itt éltek, mint meg­hódított népség. Ugyanebben a kor­ban, az I—V. században germán tör­zsek rajzóitok végig a Sajó völgyén, egykori ittlétüket sírleleteikkel bi­zonyítva. A VII—VIII. században a. lovas avar nemzet birtokolta a Sajó-Hejő közét. Az avar korból való nagy te­metőt találtam Mezőnyéken 1923- ban. A m.iskolci múzeum többévi ásatásai folyamán 63 síri tárt fel, melynek gazdag leletanyaga a mú­zeum fontos tudományos anyagához tartozik. A szkithák, szarmaták, hunok, ger­mánok és avarok mint nemzetek, mind eltűntek a történelem süllyesz­tőjében, de néptöredékeikt kisebb csoportjaik bizonyára maradtak fenn és beilleszkedtek az újabb, a bolgár, illetőleg magyar honfoglalók álla­mának keretébe. A IX—X—XI. századi temetők folytatólagossága azt bizonyítja, hogy a honfoglalás elég nagyszámú pa­raszti népséget talált Alsó-Borsod­ban, akikre a honfoglaló magyar nemzetségek csak rátelepedtek. Az újabb régészeti kutatások az ország minden táján azt tanúsítják, hogy egyes kisebb gócok kivételével, a hó­dító törzsek tagjai igen vékony, ta­lán csupán 5—10 százalékos réteggel színezték az itt talált ősi népség szürke tömegét. Sajnos, írott források nem marad­lak e korból, úgyhogy Hejökeresztúr környékének lakóira, ezek kilétére és létezésére nappali világosság nem derül. Ámde derengő fény mégis ve­tődik rá az egykorú tárgyi leletek­ből és a közelkorú oklevelek név­anyagából, valamint Árpád-kori krónikáinkból. Anonymus szerint a honfoglaló törzsek Muhi (Foga) közelében kel­tek át a Hernáddal egiresült Sajó fo­lyón. A Sajó és a Hejö közötti me­zőn aztán egy hónapig tanyáztak. Később Kács és a Ny árad patak felé haladtak cl Ernőd mellett. Anony­mus korabeli oklevelekből, illetőleg ősibb krónikákból merítette adatait, * ez ő "Való. elsorol* réoi revek: Mis- kóc, Tapolca, Hejő. Ernőd, Nyárád, Ostoros vize, Szihalom, Ároktő, Győr és Borsod vára stb. többnyire magyar nyelvű elnevezések, ame­lyek általában a tömegekben itt élő néptől származtak. A középkori oklevelekben megőr­zött sok földrajzi név szintén erősíti azt a felfogást, hogy miként Borsod megyének, ugyanúgy Hejökeresztúr vidékének lakói is, nagy zömükben magyar nyelvűek voltak már a hon­foglalás idejében. Ez a nagyszámú paraszti tömeg, a közéjük vagy rá­juk telepedett újabb jövevényeket (besenyőket, kunokat, német lovago­kat, szláv beköltözőket stb.) két-há- rom -nemzedék alatt teljesen magába olvasztotta, különösen I. István új­rend-formálásától kezdve. Ez az át­formálódás természetes folyamat az osztályközösségbe és következő lé­pésként, családi közösségbe fogadás ered ményeképpen. Alsó-Borsodban a XIV—XV. szá- zadban vlach (oláh) pásztorokat em­lítenek, főleg Mezőkeresztesen és Tiszakesziben. Egyes történelmi köz­lésekben úgy állítják be ezt a feltű­nő néprajzi adatot, hogy ezekben a községekben a lakosság, vagy annak többsége oláh—román nemzetiségű lett volna, holott erről szó sincs. Hi­szen ezek a vlach pásztorok az erdé­lyi havasi legelőkről csak teleltetni hajtották le juhnyájaikat a Tisza- menti vizes legelőkre. Mikor aztán tavaszodni kezdett, elindultak vtsz- sza rendes hegyi legelőikre, amelyek Nagyváradon túl kezdődtek. Persze akadt olnan juhász is. amehtik nyá­ron is visszamaradt és a Tisza mo­csaras meVékén. va^r a szikes wsz- tákon ta1ált meat »lelő területet. He­jökeresztúr vidékén tehát csak el­vétve tanyáztak vlach ok, a johháznn adózásban sem vettek részt, hanem bárány tizedet adtak. A jnhnyáiakknl való vándorló pásztorkodásnak az­tán a török világban végeszakadt. Az egykori vlach pásztoroknak ma már csak a nem gyakori „Oláh” csa ­ládnevek az emlékeztetői. UJABBKORI TELEPÍTÉSEK A földrajzi nevek teljes egészük­ben való megmaradása a XII—XVII. századokban szilárdan támogatja azt a helyzetet, hogy a török világ vé­géig sohasem cserélődött ki a régeb­bi lakosság. A jövevények pedig fo­kozatosan elvegyültek az őket befo­gadó törzsökös lakosok közé. A nagy telepítési korszak már egé­szen az újabb századokban, különö­sen a XVIII. században, szinte a szemünk láttára zajlott le. Ekkor ment. végbe egy elég jelentős népki- cserélődési folyamat. A megmaradt népességií Ónod, Ernőd, Hejőszalon- t(i falvak közé, bár nem egyszerre, telepes lakosokat hoztak. A XVIII. században népesült be Hejőkeresz- túr és Nagycsécs, a XIX. században pedig Muhi (Poga) és Szakáid nyer­tek új telepeseket. Az új lakosok egy része Zemplén és a. szomszédos megyék felső részé­nek g. kát. vallá&ú lakóiból toborzó- dott. Ezek zöme Hejökeresztűrban települt le. Mivel itt a falu nagyob­bik fele közülük kerüli ki, ráadásul gór. kát. plébániával is el voltak látva, ezért itt több nemzedéken, át a családok egy részénél a tót — szlo­vák. helyesebben a ruszin — ukrán nyelv is használatban volt. De a la­kosok között sok volt a magyar népi eredetű elem, mert sok a faluban a magyar családnév, ami vegyes nyelvű településre mutat. 1880 óta kizárólag magyar nyelvű lakosságot talált a népszámlálás minő: Hejő- keresztűrban, mind Szakáidon, vagy Nagycsécsen. Az anyanyehre vonat kosó össze­írások csak a XIX. század közepétől jöttek szokásba. Régebbi időből egyetlen becslést találunk, mindjárt a Hejökeresztúr újratelepítése utáni évekből. 1736-ban ugyanis azt mond­ja Borsod megye közigazgatási jelen­tése, hogy Hejökeresztúr lakosságá­nak fele »tótul« (szlovákul) beszél A lakosság későbbi összeírásai több mint száz éven keresztül csak vala­melyik vallásfelekezethez való tar­tozást tudakolták. A nyelvi, illetőleg nemzetiségi különbség előtérbe ju­tása a francia forradalom után érkezett el Magyarországra. Hejökeresztúr és környékének eth- nikumában, lényegében a nem ma­gyar népi eredetű, hanem más nyel­vű elem teljesen súlytalan. A más nyelvű eredetet az a kevés idegen hangzású családnév mutatja, ame­lyik a magyar nyelvterület bárme­lyik részén is felbukkan. (Egészen más a helyzet Miskolctól feljebb ha­ladva, a Sajó és Bódva mentém ahol a török világ utáni telepítések na­gyobb mérvűek voltak, ráadásul a kapitalizálódás miatt nagyon sok iparos, ipari és bányamunkás telepe­dett le, elsősorban a régi Magyar- ország szlovák és német lakosságú részéből.) A mezócsáti járás 24 községében egymástól eltérő néprajzi csoportok nincsenek. A nyelv, népszokások, a gazdálkodás módja nagyjából azonos az egész járás területén. A néprajz kutatói természetesen mégis találnak olyan apróbb táji eltérésekéi, ame­lyek az egyes faluknak külön jelleg­zetességet kölcsönöznek. így pl elé4 nagy eltérések voltak a múltban t népviseletben. (A Hejőkdnesztúri Tájmúzeum ré­szére készült tanulmány részlete.) Marjalaki Kiss Lajos n TTIT előadója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom