Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

ÚJÉVI! IK ß VÁ INI S A G © IK A PÁRTTITKÁR Pbahetka Ferenc elvtárs, a uilmányi gépállomás párttitkárá. A dolgozók­ról való fokozottabb gondoskodásról beszél. — Tudom., az ellenforradalom igen súlyos károkat okozott az országnak. Mi a magunk részéről igyekeztünk mindent megtenni,, hogy könnyítsiink az ország baján. Nem dicsekvésként mondom, de jóleső érzés tudni, hogy a gépállomások közötti versenyben, mi vilmányiak a második helyen vé­geztünk. Éppen ezért említem- meg, 'hogy vezetőinknek és az illetékesek- f nek jobban kellene gondoskodniuk I a dolgozókról. A traktorosoknak nem I tudunk adni pl. esőköpenyt és téli ' sapkát. Ez pedig a minimum., ami megilleti őket. Mi, kommunisták is azért fárado­zunk, hogy egységbe forrva még. szebb, gazdagabb eredményeket ér­jünk el az új évben, hogy megelége­dett boldogságban, békében éljen a nép. Bízom abban, hogy az új esz­tendő komoly változásokat hoz majd a háborús feszültség csökkentésében. A HENGERÉSZ BALOGH ISTVÁN ózdi elohen- gerész a következő kívánságának adott kifejezést: — Azt várom, hogy 1858-ban végre hozzanak olyan határozatot az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben, amely egyszersmindenkorra megtiltja az atom- és hidrogénfegy­verek gyártását. Ebből következik, * hogy Európában és szerte a világon szűntessék meg az atomtámaszpon­tok létesítését és az atom- és hid­rogénbombákkal felszerelt repülő­gépek közlekedését. Azt szeretném, hogy itt, Özdon, a hengerműben, legalább 5 százalék­kal túlteljesítsük majd tervünket és a megtűrt selejtet csak. hírből is­merjük, azaz minél kevesebb selejt- tel dolgozzunk. Iovábbhaladáaunh alapvető feltétele: béke biztosítása a Dobi István újévi köszöntője n ■© e* § — A búcsúzó 1957-es esztendő nagy fontosságú volt í hazánk jövő fejlődését, egész népünk életét illetően. .0 Mindannyian élénken emlékezünk még, hogy egy esz- 0 tcndövel ezelőtt milyen nehéz politikai és gazdasági é helyzetben köszöntött ránk az új cv. Súlyos gondok ; emésztettek bennünket az ellenforradalom által oko- zott károk és a termelési kiesés miatt. Erőfeszítésem- t kei az év elején a termelés beindítására és népgazáa- 7 ságunk helyreállítására kellett, összpontosítanunk. Su~ , lyos volt a helyzet és elmondhatom, hogy mikor a fegy­veres harcok, végetértek, sok embert bizonytalanság .gyötört, hogyan sikerül megbirkóznunk a károkkal éS' az előttünk álló feladatokkal. Meg keli. mondanom, egy- ; magunkban* képtelenek lettünk volna rá. — De tudtuk — és ez a tudat erőt adott munkánk- •s hoz —, hogy a becsületes magyar dolgozók akarata és a Szovjetunió, az egész szocialista tábor segítsége, lehe­tővé teszi számunkra a gazdasági katasztrófa eikerüié- •> sét. Mégis, számolnunk kellett a munkanélküliség, az 3'infláció fenyegető veszélyével és az elkerülhetetlenül Bár számítottunk s népünk ettől a veszélytől .mégis félr 0 nimk kellett. ^ Egész dolgozó népünk erőfeszítéseit: a munkások, a -> bányászok, az állami gazdasági dolgozók, a termelő- í szövetkezeti és az egyéni parasztok és az értelmiségi ® dolgozóink szorgalmas termelő alkotó munkáját dicséri, ' hogy a gazdasági bajok nem következtek be. A Magyar y>. Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt '! kormány történelmi érdeme, hogy eredményesen szer- ^vezte és vezette népünk erőit a nehéz és bonyolult ä feladatok megoldásában. 2 — De az új, 1958-as esztendőbe lépve, nemcsak a sikerekre kel! gondolnunk, hanem azokra a tenniva­3 lókra is, amelyeket a még meg nem oldott feladatok és ^a szocialista építés folyamata állít elénk. Erőink meg- 0 sokszorozására, többtermelésre, az önköltség csökken­ik lésére, takarékosságra van szükség ahhoz, hogy teljesen H eltakarítsuk az ellenforradalom nyomait, továbbfejlesz­ti szűk népgazdaságunkat az iparban és a mező gazdaság­Szélesítöük a népjólét növelését szol­‘f, velejáró nélkülözésekkel, t; szorgalmára, igyekezetére növeljük népünk kulturális és anyagi jólétét! E tenni­valók sikeres megoldásának alapját az elmúlt évben leraktuk, további sikereink biztosítékát pedig dolgos népünk szorgalmas munkája nyújtja. — Továbbhaladásunk alapvető feltétele: a béke biztosítása. Egyes nyugati, imperialista körök — nem számolva a népek béke törekvéseivel és azzal az erővel, amelyet a Szovjetunióval együtt harcoló egész szocia­lista tábor képvisel — 1956 őszén a békés Egyiptom megtámadásával és a magyarországi ellenforradalom kirobban, fásával veszélybe sodorták a béke ügyét. A béke hívei azonban erősebbeknek bizonyultak. A Szov­jetunió és a lobbi békeszerető ország rendíthetetlen bé- kepoliliká.jának eredménye, hogy az elmúlt esztendő — a békeszerető emberiség, benne a mi népünk, asszo­nyaink, leányaink, gyermekeink szerencséjére és örö­mére. — a béke esztendeje volt. — Hazánk az elmúlt 1957-es esztendő folyamán az ellenforradalomban érdekelt nyugati imperialista vezető körök támadásainak középpontjában állt.. A történe­lemben példátlanul álló r ágai omh ad járat folyt ellenünk. A forradalmi munkás-paraszt kormány, amely erős kéz­zel vetett véget az ellenforradalom próbálkozásainak, visszaverte a rágalmakat. Külpolitikájában is minden lépésével a béke ügyét szolgálta és azt fogja szolgálni a jövőben is. Népünk szilárd elhatározása, hogy támo­gatja kormányának ilyenirányú politikáját — és min­den nép harcát, a tartós béke biztosításáért. A magyar nép tudatában van annak, hogy egy szörnyű tömeg- pusztító háború megakadályozása, a tartós béke kiví­vása megköveteli népünk és az egész emberiség éber­ségét és lankadatlan harcát a békéért. — Kívánom, hogy legyen az új, 1958. esztendő né- ^ nünk számára a szocialista gazdasági és kulturális épí- ti tés még nagyobb eredményeinek, hazánk béketörek- *| vésel újabb sikereinek esztendeje, még egyszer szive- ö lyesen köszöntök minden magyar dolgozót, munkást, b parasztot, értelmiségit, nőt és fiatalt az új év ünnepén, g Teljes szívből kívánok mindannyi oknak jó egészséget, sok sikert a munkában, tanulásban, s a nép érdekét g, szolgáló minden tevékenységükben. — Boldog új esztendőt! 3 ban egyaránt. ||gáló árutermelést, emeljük a munka termelékenységét, £ (MTI) g I { \ Ó j r / i Eljutottam már odáig, hogy há­zat vásárolhattam. Még 11 ezer fo­rinttal tartozom, s akkor végérvé­nyesen magaménak vallhatom az új családi otthont. Azt szeretném, ha az új esztendőben kifizethetném tartozásomat, hogy a két kisleá­nyomnak boldog jövőj® legyen; Természetesen ehhez az kell, hogy bélié, béke legyen szerte a vi­lágon, hogy megvalósuljon' a.Moszk­vai Békekiáltvány minden egyes Tííondatá. . A PINCÉR A Béke étteremben. PELJLEG GYULÁNKÉ felszolgálót nagy mun­kában találtuk, de azért, amikor az újévi kívánságokról kérdezősköd­tünk, szívesen válaszolt. — Mint éttermi felszolgáló, hadd kezdjem itt mindjárt az asztalnál az újévi kívánságok sorozatát: Na­gyon örülnénk, ha a Vendéglátó­ipari Vállalat vezetői gondoskodná­nak arról, hogy a mi kedves ven­dégeink tiszta abroszhoz ülhessenek le. Ráférne az étteremre a tataro­zás is. Mert bizony mindenki tudja, kellemes környezetben jobb a szó­rakozás. Szeretnénk ha a nemrégi­ben megalakított KISZ ifjúsági bri­gád az új esztendőben is együtt maradhatna, mert nagyon jó kol­lektíva és úgy érezzük, szeretnek is berniünket a vendégek. Azt hiszem, minden pincérnek a kívánságát tolmácsolom, amikor azt kérem, hogy szűntessék meg az ülő- és zeneszázalékot oly formán, hogy azt az árakkal együtt számol­juk. Nagyon boldog lennék, ha férjem­mel együtt kapnánk egy szép lakást. Nem vagyunk nagy igényűek, csak egyszobásra pályázunk. Mert akkor már további óhajunk is teljesed­hetne. A GÉPKOCSIVEZETŐ LENGYEL GUSZTI bácsit. a Miskolci Gépkocsiközlekedési Vál­lalat 322-es autóbuszának, vezető­jét sokan ismerik a városban, Lengyel bácsi így kezdte nyilatko­zatát: — Nagy, nagyon nagy kívánsá­gom van az új esztendőben. A béke. Azt szeretném, ha békében élhet­nénk, dolgozhatnánk, nem kellene, rettegnünk az új háborútól. Vol­tam már fronton. Tudom■ mi a bőm- bak robbanása, a sebesülés. Rá­gondolni is rossz. A szakmámat nagyon szeretem 40 éve vezetek már gépkocsit. Sok fiatalt szeretnék tanítani az úé esz­tendőben. Tolmácsolták kérésem a fiatal gépkocsivezetők felé, hogy fogadják meg jobban gz idősebbek tanácsát, mert bizony ma nem így van. A Közlekedési Vállalat dolgozói­tól vedig azt kérem, hogy legye­nek udvariasak az utazóközönség­gel szemben. Tanulják meg: az utasoknak is lehet igazuk'. Úgy ám. A szerk.) A KERESKEDŐ Nemrégiben az egyik bányász arra kért berniünket, hogy egyszer írjunk SZILAJ BÉLA elvtársról, a perecesi bányászbolt vezetőjéről. Nos, mi a kívánsága a boltvezető­nek? — 1958-ban sokkal jobb áruellá­tást akarunk, mint az elmúlt évben volt Mindent megtettünk a bányá­szok ellátásáért. De egyszer sem szeretnénk azt mondani' az új év­ben, hogy nincs!..; A Diósgyőri Élelmiszerkiskeres­kedelmi Vállalat vezetőitől azt kér­jük, hogy az új évben a tervszámo- kat a reális valósághoz mérten ad­ják meg. Ne feszítsék túl tervein­ket. Sajnos, a túlzott tervmódosítás a mi prémiumunk rovására megy. Nem dicsekvésképpen mondom, na­ponta 10—12 órát dolgozunk, s ez után jólesne a jutalom. Bízom benne, hogy az új eszten­dőben segíteni fognak ezen is a vál­lalat vezetői. AZ UTCASEPRŐ 65 új esztendőt ért meg Kormos Pali bácsi, a városi Köztisztasági Vállalat, utcaseprője, 20 év óta dol­gozik egyfolytában ebben a munka­körben és az utcák tisztántartásá­val vigyáz a dolgozók egészségére. A Tanácsháztértől a Dózsa György utcán végig megtalálható a nap bármely órájában és szorgos keze munkája nyomán, tisztul az úttest. Lassúszavú ember. Mikor megkér­deztük tőle-, mit kíván az új esztendő­től, gondolkozott kissé. Mit is... ? Semmi különöset.. Mint ahogy kifejtette, sorsával teljes mértékben meg van elégedve, szép egyetértésben él. feleségével és két gyermekével. Neki csak az a leghőbb vágya, hogy az új eszten­dőben békességben élhessen csa­ládjával. Mint elmondotta, egysze­rűen éli életét. Nem iszik, nem kár* tyázik és napi félliter tejadagja el­fogyasztása után a munka nyugodt örömével hajtja fejét álomra. Mjh- * den munkának megvan a maga örö­me és ezt az atomkutató és az utca­seprő egyformán érzi a mi társadal­munkban. így is van ez rendjén ... ! A POSTÁS Kivételesen nem beszélt mással a 03-as postai hibabejelentő és ha személyesen nem is, de telefonon keresztül megkérdezhettük Bogáncs Lajosnét és Padi csak Józsefnél, mit várnak ők az 1958-as esztendőtől. Rövid szünet után »megszólal« a drót másik vége: »Türelmet kérünk az elő tíze tőktől.« A kívülálló sok­szor el sem tudja képzelni, milyen forgalmat bonyolít le szolgálatunk. Többszáz reklamációt intézünk na­ponta. Az egymásután jelentkező kinti hívásoknak és kéréseknek ma még nehezen tudunk eleget tenni. Úgy tudjuk, jövőre átadják a kibővített központunkat és akkor majd bizonyára vidámabban fog hangozni központunk részéről is a halló...! halló...! A SZÍNÉSZ Szentirmay Éva, a Miskolci Nem­zeti Színház tagja, a következőkép­pen nyilatkozott az új évről: — Szeretném, ha 1958-ban már az újjáépített színházban játszhat­nék. Szeretném, ha a miskolci szín­házlátogatók előtt is olyan sikerem lenne, mint Szegeden volt. Szeret­ném, ha lakást kapnék, hogy két gyermekem velem lehessen. AZ ÉPÍTÉSZ Víncze Géza elvtárs, a Borsodme- gyei Építőipari Vállalat igazgatója egy évvel előre gondolkodik. Azt szeretném, ha 1958 végén, amikor 59-es kívánságaimat sorol­nám, így nyilatkozhatnék: teamsze­rű. volt a tervezés az elmúlt évben. Időben megkaptuk a jól elkészített terveket, a kijelölés sem késleke­dett. Építész-tervezőink már arra törekedtek, hony a típusépületek is korszerűek legyenek. Figyelembe vették a bányászok kívánságát is. Hogy miért beszéltem egy évvel előre? Azért, mert ebben az évben sajnos a tervszerűtlenség jelle­mezte mindazon vállalatok munká­ját, amelyek velünk kooperálnak. Jó lenne, ha a jövő esztendőben megjavulna az anyagellátás, hogy ne kellene a műszaki vezetők mun­kaidejének nagyrészét az anyag után való szaladgálással tölteni. A pedagógusok felé azt a kéré­sem, hogy négy gyermekemnek és minden magyar gyermeknek adja­nak olyan nevelést az iskolában, amely segíti a szocialista öntudat fejlődését. Ápolják gyermekeink szilárd jellemét. A MÉRNÖK ZOLNAI DEZSŐ, a December 4 Drótművek ifjú mérnöke kicsit meglepődött kérdésünk hallatán, de határozottan válaszolt. — 1957-ben a Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alatt na­gyon sokat fejlődött gyárunk, A jövő esztendőben még nagyobb mértékű fejlődést várunk. A tervek szerint új sorozat húzógépet ka­punk, amely nagyban megkönnyíti majd munkánkat. Kívánságunk a (érv végrehajtásával meg is valósul. Nekünk, műszaki vezetőknek, egy nagy kérésünk van a fizikai dolgozókhoz. Mégpedig: a nyári mezőgazdasági munkák idején ne fordítsanak hátat a gyárnak. Dol­gozzanak becsülettel az üzemben, amely életüket jelenti. A sok-sok igazolatlan kimaradás miatt bekö­vetkezhet a hóvégi hajrá, a terv- szerűtlenség. Ez veszélyezteti ered­ményeinket. Nagy tervem van a jövőre vonat­kozólag, Miskolc-Tapolcán juttatott házhelyet kaptam, azon szeretnék felépíteni egy kis családi házat, am4eiyben békésen élhetnék csalá­dommal. Az új családi fészek meg­valósításával a!kálim és mód nyíl­na arra, hogy tovább tanuljak, ké­pezzem magam, önmagam, s mind­annyiunk javára. A KISZ-TITKÁR —• Mit várok 1958-tól? A KIS&-tagoktól még több lelke­sedést és önzetlen munkakedvet, barátibb, melegebb szervezeti éle­tet, s természetesen az 1957-es év eredményeitől gazdagabbat. Mert ha meggondoljuk, nem nagyon di­csekedhetünk, nem lehetünk elé­gedettek- önmagunkkal semmikép­pen, Nyugodtabb, békésebb időt vá­rok. Remélem, mindén feszült nem­zetközi' kérdés megoldódik, s végré békés megértésben élnek egymás mellett a világ nemzetei. Fiatal lány létemre talán én is megtalálom, amire vágyom. Talán az újév számomra is hoz »meglepe­tést« — fejezte be szavait K a c s 6 Gizella, az encsi KISZ-szervezet titkára. A KISIPAROS Tisztességes, becsületes megélhet tést kíván az új esztendőtől a kis­iparos, Szebényi József szabómes­ter. — Már inegkapiam az újévi ajándékomat — mondja. Régi ba­ját' orvosolták, visszakapta ottho­nát, »kis lakásomat« — ahogy ■mondja. Érdeklődünk a szakmájá­ról. Milyen az új divat? — A szolid középutat szeretem — mondja, — nem vagyok híve az új hóbortok­nak s bizony sokszor összeütközés­be kerülök emiatt fiatalabb ve­vőimmel. Szebényi József nemcsak a műhelyében dolgozik. A KIOSZ kultúr felelő se. Kultúrmunkája nyo­mán növekszik, gyarapodik és fej­lődik a kisiparosok művelődése. Még egy kérése volt, ez pedig a sajtó munkásai felé: foglalkozza­nak. többet a KIOSZ munkájával, eredményeivel? Szerény a kívánsága az arany­éremmel kitüntetett szabómester­nek, mely minden bizonnyal telje­sülni fog! A PEDAGÓGUS Téli szünet van a Földes gimná­ziumban, kihaltak a folyosók. Az irodából mégis írógép kattogása hallatszik, s munkaközben zavarjuk meg Tok Miklós igazgatót, hogy néhány szót kérjünk tőle újévi kí­vánságairól. Meglepődik, majd mo­solyog. — Nekünk, két új évünk van — mondja. — Egyik a »rendes«, má­sik az iskolai év. Nemsokára köze­ledik február ö,. a félévi bizonyít- ványosztás. Az volna a legnagyobb örömöm az új naptári évben, ha az iskola tanulóinak tanulmányi ered­ményei javulnának. A BÁNYÁSZ Takács K. Barna vájár így nyilat­kozott: —- Szeretnék minél több szenet adni 1958-ban békés építésünkhöz. És még egyet: mi, bányászok, min­den megbecsülést megkapunk a né­pi demokráciában, mi idősebbek, tudjuk ezt és munkánkon keresztül meg is köszönjük, de a fiataloknál gyakran nem. így van. Szeretném, ha a fiatalok jobban hajlanának a mi tanító szavunkra az új esztendőben. AZ ÉDESANYA Nyugat-Németorszagba disszidált Zoltán fiam. Sokat sírok miatta. Minden levélben hívom haza, s a legnagyobb örömem az lesz az új évben, ha újra itthon lesz nalam. Most már két cs fél hónapja nem válaszolt levelemre, nem tudom., mi van vele, aggódom érte. Bízom benne, hogy nem történt vele sem­mi baj. Megírom neki isziíl: gyere haza kisfiam, az üzemben megvan a régi helyed, visszavárnak, vissza­vesznek téged. Az a legfőbb vá­gyam, hogy itthon legyen a fiam, az új évben. Egyébként munkahelyemmel meg vagyok elégedve, nem bántam meg, hogy a miskolci Pamutfono­dába jöttem dolgozni. A jövőben még jobb munkával akarom kiér­demelni a további megbecsülted Keresetemmel is elégedett vagyok. Februárra szeretnék egy jó hízót vásárolni. Szorgalmasan gyűjtöge­tem rá a pénzt. Minden hónap­ban félretettem eddig 200—300 fo­rintot. Az ó-év sok keserűséget hozott nekem., sokat sírtam és bánkódtam fiam után. Gondolom, az új év nem lesz mostoha hozzám, s nekem is boldog lesz az 1958-as év. A HÁZIASSZONY És mit kér a háziasszony? Foga- rassy Lászlónéhoz, a II. kerület, Szövő utca 25. szám alá kopogtat­tunk be. Vajon mit kér ő az új esz­tendőtől? Három és féléves kislá­nyára mutat. A gyermekek ügyé­ben mondja. Nincs a környéken óvoda, pedig nagyon jó volna. És volna is rá lehetőség. Úgy tudjuk, hogy a közelben lévő Béke-szálló egy része üresen áll. Talán megfe­lelne ennek a célnak. Nemcsak az én kívánságom — teszi hozzá mo­solyogva —, azt hiszem, a környék­beli anyák közös ügyét tolmácso­lom. És mit kívánok még? Békét és nyugodt életet. Békét, békét, békét, c szót háromszor is elmondja, aggo­dalom látszik szemében, de remény is. Amit az emberek többség® akar, az igaz ügy és győzedelmes! A RENDŐR Sűrű, nyirkos köd ölelésben, ül a falu. Sötét van. Az utcák kihaltak. Az ablakokból sápadt lámpafény szivárog ki. Lassú, tompa lépteké kel közeledik a. rendőr járőr. B. J. az egyik községben teU jesit szolgálatot. Mások szórakoz­nak, vidáman intenek búcsút az ó-évnek, de ő köte lessé gtucUjan jár-kel, őrködik a rend, a nyuga­lom, a béke felett. — Mit vár az újesztendőtől? —• kérdezzük. Kissé meglepődik a kérdésen, de nem sokáig várat a válaszra. — Békét, nyugalmat! Aztán, kurtára fogott válasza után, beszélgetésbe elegyedünk. Megtudom tőle, hogy nyolc gyerek édesapja, hogy az ellenforradalom alatt neki sem. volt nyugta, család* jára törtek Egy éve rendőr, a párt felhívására fogott fegyvert. Ezt most már soha többé senki sem csavarhatja ki kezükből. A SPORTVEZETŐ — Edzői pályafutásom alatt sok­sok, sportsikerekben gazdag eszten­dőt értem már meg, de olyat, mint amilyen az 1957-es esztendő volt, még nem. A Bükikaljai Bányász NB Il-es labdarúgó csapata a megyei bajnokság megnyerése után az NB II-ben várakozáson felül szerepelt, s nagy meglepetésre 25 ponttal a második helyet vívta ki magának* ^ürre az eredményre igen büszkék vagyunk, nemcsak a sportkör veze­tői és labdarúgói, hanem a derék, a csapat lelkes szurkolói is. így ért­hető, ha az ó-évtől vidáman búcsú­zunk, s oly nagy várakozással te­kintünk az új esztendő elé. Hogy mit várok az 1958-as évtől? — További sikeres szereplést, s azt, hogy csapatunk játékosai a szurko­lókkal még jpbb, még barátibb kap­csolatot kiépítve, egységesebb és ütőképesebb legyen. MÁTÉ SÁNDOR TSZ-TAG Jólesik év végén megpihenni és visszapillantani az elmúlt eszten­dőre. Munkánk nem volt eredmény­telen: termésátlagaink messze ma­guk mögött hagyták az egyéni gaz­dák eredményeit. Nem bántam meg, hogy termelös25övetkezetbß léptem, S hogy mit kívánok az új eszten­dőre? Soikmindent. De elsősorban békét! Azt szeretném, hogy az új felfedezések ne a viszálykodást, ha­nem a népek egymáshoz való köze­ledését szolgálnák. Szerkesszenek a tudósok és mérnökök új gépeket, motorokat és könnyítsék meg velük a paraszt emberek munkáját! Azon­felül kedvező időjárást kívánok, hogy még többet termelhessünk és jövő ilyenkor teltebt) Jegyen a kam­ránk borral, búzával és a lelk'&nk — békességei.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom