Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-18 / 15. szám
Szombat, 19M. január U. ESZAKMAGYARORSZÄG 5 @£*U£a*a4*6k egy traktoristáról U¥W¥WWWVMWUWWVVVUVWWinAWWVWVWV»A<WW-WWWWVWWíWVVVUUVU ^ *3 1 * * PAR NAPPAL ezelőtt vonalazott •füzetlapon rövid levél érkezett a sátoraljaújhelyi gépállomásra. Ezt a levelet féltve őrzik a gépállomás irodájában, hiszen legjobban bizonyítja a dolgozók szorgalmát, jó munkáját. A levél feladója: a tiszakarúdi Üj Elet Termelőszövetkezet, s pár sora többet mond mindenféle számadatnál: »A termelőszövetkezetben a sátoraljaújhelyi gépállomás időben és jó minőségben végezte el az őszi szántást, vetést és a talajmunkákai. A tsz. vezetősége és tagsága köszönetét mond a munkálatoknál résztvevő dolgozóknak és a négy legjobb traktorost pénzjutalomban részesítik.« Ezután nevek következnek, melyeit között Nagy Gábor elv társét . olvashatjuk. A gépállomás dolgozói nem soka- tudnak mondani róla, pedig éveli óta közöttük dolgozik. Keveset szól, halkszavú ember. Szerényen beszél munkájáról is. Tavasztól őszig szinte állandóan Tiiszakarádon dolgozik G 35-os traktorával, vagy a termelőszövetkezet, vagy -pedig valamelyik egyéni gazda földjén, csak akkor látják itt a gépállomásán, ha valami sürgős javítanivalója akad. Jelenleg- csak azért találjuk itt, mert egy kis »balesete« volt: a dugattyúhajtókar elvált a dugattyútól es kiszakította a henger falát. Alacsony termete szinte elvesz a javítás alatt álló gépekkel teli műhelyben. Olajos kezét egy romgydarabbal törtügeti, s rövid beszélgetésünk alatt sapkáját hol a szemébe húzza, hol tarkójára löki. Társai szerint ez a legbiztosabb jele zavarának. NEHEZEN INDUL a beszélgetés. Látszik, hogy Nagy Gábor nem a szavak embere, sokkal inkább a munkáé. 1952-hen került először traktorra, s azóta állandóan a legjobb trakto risták egyike. Szorgalma és a gép szeretető, meghozta gyümölcsét: dolgozótársai szeretik és becsülik. De ugyanezt mondhatnák a termelőszövetkezetek dolgozói és az egyéni gazdák is. Legszívesebben a tisza- k-arádiak fogadják, s gépállomás vezetőitől minden évben azt kérik, hogy Nagy Gábor szántsa a földjeiket! A környék dolgozó parasztságának ragaszkodását nemcsak a termelőszövetkezet levele, az egyéniek kérése bizonyítja, hanem az is, hogy tavasztól őszig állandóan akad munka Nagy elvlárs számára. Sőt, amikor legtöbb a mezőgazdasági munka, igyekeznie kell, hogy teljesíthesse a kéréseket. Ilyenkor éjjel-nappal szinte állandóan jár a gép, s — váltótárs híján — Nagy Gábort a traktoron éri a hajnal és az este is. — Ezen a nyáron — emlékezik vissza — sokszor még ebédelni sem szánhattam le a gépről. Naponta mindössze négy-öt órát aludtam, de nem maradtam adósa egyetlen gazdának sem. Amíg jó az idő, könnyen elviseli a traktoros a fáradalmakat, de amikor hidegre fordul., feízonv nem kellemes fenn az ülésen! A tszél, az eső, a hó igyekszik hazakergetni az embert, s gyakran még a meleg pufajka sem nyújt elég védelmet. A mostani tél persze kellemesebb, nem is pihenne most sem, ha nem kényszerítené erre a gép, most is ott járna valahol Tiszakarád határában. Jó munkáját nemcsak társai és a dolgozó parasztok jutalmazzák elismerésükkel. Kevés ember akad a gépállomáson, akinek annyi lenne a keresete, mint Nagy Gábornak. Augusztusban például 4300 forintot keresett. Még novemberben is. amikor elég kevés munka akad a földeken, megkereste a két és félezer forintot. Ha leszámítjuk azt a három hónapot, amelyben nem a gépállomáson dolgozott, a múltévá átlagkeresete meghaladta a kétezer forintot. AZ ELMÚLT ÉVBEN Nagy Gábor elvtárs különösen a csóplésj munkákban és a talajmunkáknál tűnt ki teljesítményével. Az ő munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a gépállomás teljesítette tervét és nyereséges gazdálkodást teremtett meg. Munkája százezer forint jövedelmet eredményezett a gépállomásnak. Az egész évi terven felüli nyereségnek ez az összeg körülbelül az egyötöde. Most azon igyekszik, hogy minél hamarább kijavítsa gépét, ha sikerül, még ezen a héten útnak indul a határba: Tiszakarád felé. Balogh István KÉRDÉS FELELET Beszélgetés Szirtes Pállal9 a UIMÁVAG termelési intézőség vezetőjével Barbara Hesse Bukowska hangversenye a miskolci filharmonikus zenekarral T íz évvel ezelőtt írták -alá a lengyel-magyar kulturális egyezményt. Az eltelt évek kulturális eseményei, a kapcsolatok eredményei is tükrözik a két nép közti hagyományos barátságot. Az egyezmény eredményeképpen szoros kapcsolat jött létre zenei téren is. Neves művészek jártak náluk és nálunk. Az elmúlt év folyamán hallottuk Wladislaw Kedrát Miskolcon és most művésznőt is üdvözölhetünk — Barbara Hesse Bu- kowskában. A szakiskola nagytermét (ami nem is olyan nagy) zsúfolásig megtöltötte a sokszor közönyösnek elmondott miskolci közönség. Az érdeklődés teljesen érthető volt. A műsort — nagyon helyesen — csupa ismert, sokszor, de nem elégszer hallott remekműből állították össze. A közönség vonzódik a már hallott mesterművekhez, mert örömét találja az ismert fordulatokban, szívesen hallgatja cs hálás érte. A szerda esti hangverseny tehát »népszerűségre« volt a legjobb értelemben »kárhoztatva«. Első számként Mozart: Figaró házassága nyitányát hallottuk. A színház volt karmesterét, Róna Frigyest, mint vendég-dirigenst üdvözölhettük. Jelenleg a kecskeméti színház vezető karmestere. Igen kitűnő formában vezényelt az egész est folyamán. Nagy biztonsággal, látható jókedvvel, igen jó tempóban, frissen szólt a zenekar. A ragyogó megjelenésű, rokotn- szenves vendágművésznőt me. leg érdeklődéssel fogadta a hallgatósága Grieg á-moll zongoraversenyé t adta elő a Liszt Ferenc filharmonikus zenekar kíséretében. A zon gora versen y. előadása nagy feladat elé állítja az előadót. / első tétel bő lehetőséget, ad erőtelj ^ akkordokra, évődő, pajkos hangvételre, és kemény próbára teszi a művész formaalkotó készségét. A második tétel nagyon meleg előadást kíván. A harmadik, táncos, derűs, virtuóz ragyogást, hiszen népi hangvételű, vidám norvég ug- róstáncot kell megszólaltatnia. Az előadáson végig éreztük, hogy nem a szokvány, hangversenyei ölti félórás próbával készült el. Két napja ismerkedett egymással a vendég- művésznő, a karmester és a zenekar. Barbara Hesse Bukowska előadásáról nagyon sok szépet mondhatunk. Erőteljes játékstílus jellemzi, amellett bravúros könnyedség és sokhelyen már igen költői, mély érzésű melegség. Színskálája máris gazdag és az idők folyamán még szélesebb lesz. A közönség négy ráadás erejéig ünnepelte nagyon melegen. Ráadásként Chopin- és Liszt-müveket játszott. A vezénylő Róna Frigyesnek is kijutott az ünneplésből. A zenekar pontosan (ami kíséretnél igen nagy szó!) szólt a keze alatt, a zongoristát művészien kiegészítve. Kár, hogy nagyon szép, puha indításaik mellett sokszor nyersen szólaltak meg. Utolsó számként Schubert: Befejezetlen szimfóniáját hallhattuk. Csaknem kívülről dirigálta, ami fölényesen nagy biztonságot adott az egész előadásnak és módot adott az átélésre. örömmel hallottuk, hogy Róna Frigyes skálája milyen széles és meleg lelt. Mozdulatai kifejezőbbek, keze jobban él, árnyalatokban gazdagabb. A zenekar érzékenyen reagál elképzeléseire, sajnáljuk, hogy a szimfónia végén már némi fáradtság volt észlelhető a zenekaron. RÁ indent egybevetve, a Liszt Fe1 renc Filharmonikus zenekar igen jó színvonalat mutatott, reméljük, sok szép előadást hallunk még tőlük. Azt is örömmel láttuk, hogy a létszámcsökkenést nívóban nem éreztük. Végezetül annak külön örülünk, hogy a viszonylag pontos kezdés folytán a hangverseny nem nyúlt az északéba. V. Zalán Irén Q A lottó 3. játékhetének nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság pénteken Szolnokon a Szigligeti Színházban tartotta meg a lottó idei harmadik játékhetének sorsolását. A következő nyerőszámokat húzták ki: 13, 41, 43, 51, 74. (MTI) A DIMÁVAG Gépgyár gyártmányaival igen nagy hírnevet szerzett a külföldi piacokon a magyar ipar termékeinek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy csupán e diósgyőri vállalatnak mintegy 60 külföldi országból vannak megrendelései. Az 1957-es évet szép eredménnyel zárták, s ezévben újabb nagy feladatok előtt állanak. Hogyan tesznek eleget kötelezettségeiknek, milyen terveik és elgondolásaik vannak? Erről beszélgettünk a napokban Szirtes Pál elvtárssal, a gyár termelés intézőség vezetőjével. Hogyan teljesítették az 1957-es évi export-tervet? — Vállalatunknál- az 1957-es év I. negyedét kivéve, terveinket nemcsak teljesítettük, hanem túl is szárnyaltuk. Éves exporttervünket 103 százalékra teljesítettük. Az elmúlt évben igen nagy mennyiségben szállítottunk különböző gépeket Keletre, Nyugatra és a tengerentúlra. £j\ 1958-ban milyen feladatokat “ keli mcgoldaniok? — Ezévi export-tervünk 10 százalékkal lesz magasabb, mint az elmúlt évi. Ehhez a tervhez hozzá kell még vennünk egy új nagyjelentőségű munkát, mint például a baráti Kínai Népköztársaság részére szállítandó csőgyári berendezések elkészítését. Ezévben tovább folytatjuk a külföldön oly nagy sikert aratott kábelgyártó gépek gyártását is. Milyen nehézségek akadá- lyozzák a tervek teljesítését? — Még csak az év elején vagyunk s máris több olyan akadály jelentkezik munkánk során, amelyek a gépek határidőre való elkészítését, illetve kiszállítását veszélyezteti , Elsősorban az elektromos berendezésekre gondolok, ugyanis a hazai viszonylatban gyártandó motorokat, vezérlő berendezéseket, s egyéb elektromos alkatrészeket nem tudják a kívánt mennyiségben biztosítani. Néha egy-egv nyomógomb, vagy végállás kapcsoló is bosszantó nehézséget jelent az átadásnál. Igen örvendetes, hogy az Országos Tervhivatal az elkövetkezendő terv-időszakban jelentősen növelni kívánja az erősáramú ipart. Reméljük ez meghozza a várt eredményt. Hogyan teljesítik a kooperá- eiós vállalatok terveiket? — Igen komoly gyártási és szervezési problémát okoz a szerteágazó, sokféle kábelgépek gyártása (30—4(^ féle), s ez a műszaki vezetőktől, a szakemberektől a legnagyobb tudást követeli meg. Sajnos, munkájukat nem egyszer akadályozza, hogy a kooperációs, azaz a nyersanyaggyártó vállalatok öntvény és kovácsolt árut ha ugyan küldenek is elegendőt, de azok minősége gyakran erősen kifogásolható. Sőt nem egyszer selejtes alkatrészeket is kaptunk, s azok pótlása hosszabb átfutási időt igényelt. Ez bizony a határidő rová© sara megy! A nyersanyagellátó vállalatok által szállított anyagféleségeknél fennálló selejtszázalék az elmúlt időszakhoz képest csökkent. Kérjük, hogy továbbra is ilyen gondos munkát végezzenek kohászaink, a kovácsoló üzemek munkásai, hogy a jövőben ne történhessen meg az, ami a vasúti kerékpárüzemben, ahol egyes gyártmányok anyagselejtje meghaladja az 50—80 százalékot is. Milyen terveik és elgondolásaik vannak? — A világpiacon a gép eladásánál hatalmas verseny mutatkozik a nyugati államok részéiül, nem is beszélve arról, hogy a Szovjetunió és a baráti államok ipara, különösen a gépgyártás területén, milyen mérföldes léptekkel halad előre. Éz a felismerés vezette gyárunk vezetőit arra, hogy gyártmányait állandóan korszerűsítse, s hogy ezévben újabb 10-*12 darab prototípust gyártson le, amellyel a világpiacon újabb megrendelőkhöz juthat. Külföldi megrendelőink igényeinek kielégítése céljából szakembereink külföldi államokba utaznak, a gépek helyszíni szerelése végett. Jelenleg Egyiptomban, Csehszlovákiában, Brazíliában, Jugoszláviában, Ausztriában és Romániában vannak folyamatban, illetve kezdődnek meg a különféle, általunk gyártott gépek szerelési munkái. Ezzel is biztosítjuk, hogy megrendelőink részére a leszállított gépek kifogástalan állapotban kerüljenek átadásra, illetve üzembe helyezve. Másrészt ezzel lehetőséget nyújtunk kiutazó szakmunkásainknak széleskörű tapasztalatok szerzésére is — fejezte be nyilatkozatát Szirtes Pál elvtárs. Dragos Gyula Február elsején érkezik Miskolcra Karnevál hercege Gazdag, vidám programot tartogat az idei farsang, a miskolci és a Borsod megyei fiatalok részére. Miskolcra az SZMT székházénak nagytermében megrendezésre kerülő nagy farsangi bálra február elsején érkezik meg Karnevál hercege. A herceg megérkezését nagyszabású szépségverseny előzi meg. A legcsi- nosabb miskolci lány lesz a Karnevál hercegnője. A szépségverseny érdekessége, hogy ezúttal nemcsak női szépségkirálynőt — hanem féríiszép- séget is választanak. Eddig már több mint száz miskolci lány jelentette be részvételét a szépségversenyre. Karnevál hercegének miskolci megérkezését követően valamennyi miskolci középiskolában álarcos diákbált rendeznek. A diósgyőri fiatalok pedig a hagyományos kohászbállal köszöntik a farsangot. Borsod megyében több mint kétszáz nagyszabásúnak Ígérkező farsangi táncmulatságra készülnek. A bálok műsorát régi népi hagyományok felújításával teszik változatosAdatok Hejőkeresztúr és vidéke néprajzához A NÉPESSÉG EREDETE A honfoglalás előtti időkben sokféle nép élt ezen a tájon. Az első, névszerint ismert nép a szkitha (szittya) törzsek valamelyike volt, akik mint lovas nomádok tanyáztak az álsó borsodi síkon. Emlékleleteiket a VI—III. századból, még az időszámításunk előtti évezredből, megtalálták a miskolci múzeum kutatói Muhin (Fogán), a Kocsma-dombon. A Csinosa melletti Zöldhalom- pusztán pedig előkerült egy szkitha fejedelem vagy törzsfő sírjából .az a világhírű arany szarvas, amelyet büszke jelvényül viselt vidékünk akkori vezére. A szkitha lovas nép után évszázadok múlva szármata törzseket sodort ide a történelem vihara. Ezek a békésebb foglalkozást folytató, halász és földműves parasztok a hun uralom idején is itt éltek, mint meghódított népség. Ugyanebben a korban, az I—V. században germán törzsek rajzóitok végig a Sajó völgyén, egykori ittlétüket sírleleteikkel bizonyítva. A VII—VIII. században a. lovas avar nemzet birtokolta a Sajó-Hejő közét. Az avar korból való nagy temetőt találtam Mezőnyéken 1923- ban. A m.iskolci múzeum többévi ásatásai folyamán 63 síri tárt fel, melynek gazdag leletanyaga a múzeum fontos tudományos anyagához tartozik. A szkithák, szarmaták, hunok, germánok és avarok mint nemzetek, mind eltűntek a történelem süllyesztőjében, de néptöredékeikt kisebb csoportjaik bizonyára maradtak fenn és beilleszkedtek az újabb, a bolgár, illetőleg magyar honfoglalók államának keretébe. A IX—X—XI. századi temetők folytatólagossága azt bizonyítja, hogy a honfoglalás elég nagyszámú paraszti népséget talált Alsó-Borsodban, akikre a honfoglaló magyar nemzetségek csak rátelepedtek. Az újabb régészeti kutatások az ország minden táján azt tanúsítják, hogy egyes kisebb gócok kivételével, a hódító törzsek tagjai igen vékony, talán csupán 5—10 százalékos réteggel színezték az itt talált ősi népség szürke tömegét. Sajnos, írott források nem maradlak e korból, úgyhogy Hejökeresztúr környékének lakóira, ezek kilétére és létezésére nappali világosság nem derül. Ámde derengő fény mégis vetődik rá az egykorú tárgyi leletekből és a közelkorú oklevelek névanyagából, valamint Árpád-kori krónikáinkból. Anonymus szerint a honfoglaló törzsek Muhi (Foga) közelében keltek át a Hernáddal egiresült Sajó folyón. A Sajó és a Hejö közötti mezőn aztán egy hónapig tanyáztak. Később Kács és a Ny árad patak felé haladtak cl Ernőd mellett. Anonymus korabeli oklevelekből, illetőleg ősibb krónikákból merítette adatait, * ez ő "Való. elsorol* réoi revek: Mis- kóc, Tapolca, Hejő. Ernőd, Nyárád, Ostoros vize, Szihalom, Ároktő, Győr és Borsod vára stb. többnyire magyar nyelvű elnevezések, amelyek általában a tömegekben itt élő néptől származtak. A középkori oklevelekben megőrzött sok földrajzi név szintén erősíti azt a felfogást, hogy miként Borsod megyének, ugyanúgy Hejökeresztúr vidékének lakói is, nagy zömükben magyar nyelvűek voltak már a honfoglalás idejében. Ez a nagyszámú paraszti tömeg, a közéjük vagy rájuk telepedett újabb jövevényeket (besenyőket, kunokat, német lovagokat, szláv beköltözőket stb.) két-há- rom -nemzedék alatt teljesen magába olvasztotta, különösen I. István újrend-formálásától kezdve. Ez az átformálódás természetes folyamat az osztályközösségbe és következő lépésként, családi közösségbe fogadás ered ményeképpen. Alsó-Borsodban a XIV—XV. szá- zadban vlach (oláh) pásztorokat említenek, főleg Mezőkeresztesen és Tiszakesziben. Egyes történelmi közlésekben úgy állítják be ezt a feltűnő néprajzi adatot, hogy ezekben a községekben a lakosság, vagy annak többsége oláh—román nemzetiségű lett volna, holott erről szó sincs. Hiszen ezek a vlach pásztorok az erdélyi havasi legelőkről csak teleltetni hajtották le juhnyájaikat a Tisza- menti vizes legelőkre. Mikor aztán tavaszodni kezdett, elindultak vtsz- sza rendes hegyi legelőikre, amelyek Nagyváradon túl kezdődtek. Persze akadt olnan juhász is. amehtik nyáron is visszamaradt és a Tisza mocsaras meVékén. va^r a szikes wsz- tákon ta1ált meat »lelő területet. Hejökeresztúr vidékén tehát csak elvétve tanyáztak vlach ok, a johháznn adózásban sem vettek részt, hanem bárány tizedet adtak. A jnhnyáiakknl való vándorló pásztorkodásnak aztán a török világban végeszakadt. Az egykori vlach pásztoroknak ma már csak a nem gyakori „Oláh” csa ládnevek az emlékeztetői. UJABBKORI TELEPÍTÉSEK A földrajzi nevek teljes egészükben való megmaradása a XII—XVII. századokban szilárdan támogatja azt a helyzetet, hogy a török világ végéig sohasem cserélődött ki a régebbi lakosság. A jövevények pedig fokozatosan elvegyültek az őket befogadó törzsökös lakosok közé. A nagy telepítési korszak már egészen az újabb századokban, különösen a XVIII. században, szinte a szemünk láttára zajlott le. Ekkor ment. végbe egy elég jelentős népki- cserélődési folyamat. A megmaradt népességií Ónod, Ernőd, Hejőszalon- t(i falvak közé, bár nem egyszerre, telepes lakosokat hoztak. A XVIII. században népesült be Hejőkeresz- túr és Nagycsécs, a XIX. században pedig Muhi (Poga) és Szakáid nyertek új telepeseket. Az új lakosok egy része Zemplén és a. szomszédos megyék felső részének g. kát. vallá&ú lakóiból toborzó- dott. Ezek zöme Hejökeresztűrban települt le. Mivel itt a falu nagyobbik fele közülük kerüli ki, ráadásul gór. kát. plébániával is el voltak látva, ezért itt több nemzedéken, át a családok egy részénél a tót — szlovák. helyesebben a ruszin — ukrán nyelv is használatban volt. De a lakosok között sok volt a magyar népi eredetű elem, mert sok a faluban a magyar családnév, ami vegyes nyelvű településre mutat. 1880 óta kizárólag magyar nyelvű lakosságot talált a népszámlálás minő: Hejő- keresztűrban, mind Szakáidon, vagy Nagycsécsen. Az anyanyehre vonat kosó összeírások csak a XIX. század közepétől jöttek szokásba. Régebbi időből egyetlen becslést találunk, mindjárt a Hejökeresztúr újratelepítése utáni évekből. 1736-ban ugyanis azt mondja Borsod megye közigazgatási jelentése, hogy Hejökeresztúr lakosságának fele »tótul« (szlovákul) beszél A lakosság későbbi összeírásai több mint száz éven keresztül csak valamelyik vallásfelekezethez való tartozást tudakolták. A nyelvi, illetőleg nemzetiségi különbség előtérbe jutása a francia forradalom után érkezett el Magyarországra. Hejökeresztúr és környékének eth- nikumában, lényegében a nem magyar népi eredetű, hanem más nyelvű elem teljesen súlytalan. A más nyelvű eredetet az a kevés idegen hangzású családnév mutatja, amelyik a magyar nyelvterület bármelyik részén is felbukkan. (Egészen más a helyzet Miskolctól feljebb haladva, a Sajó és Bódva mentém ahol a török világ utáni telepítések nagyobb mérvűek voltak, ráadásul a kapitalizálódás miatt nagyon sok iparos, ipari és bányamunkás telepedett le, elsősorban a régi Magyar- ország szlovák és német lakosságú részéből.) A mezócsáti járás 24 községében egymástól eltérő néprajzi csoportok nincsenek. A nyelv, népszokások, a gazdálkodás módja nagyjából azonos az egész járás területén. A néprajz kutatói természetesen mégis találnak olyan apróbb táji eltérésekéi, amelyek az egyes faluknak külön jellegzetességet kölcsönöznek. így pl elé4 nagy eltérések voltak a múltban t népviseletben. (A Hejőkdnesztúri Tájmúzeum részére készült tanulmány részlete.) Marjalaki Kiss Lajos n TTIT előadója