Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-24 / 20. szám

Péntek, 1958. január 24. 5 ::asmagyaäqrszag 'JCéjfuek a megye kulturális életéből NAGYON RÖVID MÚLTRA TE­KINTHET MÉG VISSZA a Borsod megyei központi pedagógus énekkar. A megye minden részéből, a legtá­volabbi falvakból járnak be próbá­ra a lelkes kórustagok, hogy rendes nevelői munkájuk mellett, pusztán a kultúra iránti szeretetből, minden ellenszolgáltatás nélkül (még úti­költségüket is jórészt maguk fede­zik) szolgálják a kórusművészet fej­lődését. Első bemutatkozásukkor, a Zeneművészeti Szakiskola hangver­senytermében tartott Kodály-esten nagy sikert arattak művészi műso­rukkal. A hetventagu kórus most új mű­sorra készül. Az országban elsőnek mutatják be Mendelssohn Wasser­fahrt című szerzeményét. Műsoruk­ban szerepel ezen kívül Bartók Bo­lyongásra, Pecci A hűség-e, a Ka­tonák dala, Gounod Faust című ope­rájából, a Takarodó Erkel Névtelen hősök című operájából, Schnmanntól az A tó álmodik és az Ó ne sírj ..; című művek. Új műsorukat előrelát­hatólag márciusiban mutatják be. • „Hogyan segítette a munkásmoz­galom fejlődését az ismeretterjesz­tés” címmel új, ismeretterjesztő ki­adványt terveznek a megyei tanács művelődésügyi osztályán. A kiadvány még az év első felében megjelenik. • A megye és a város karnagyai ré­szére kamagyi klub létesítését ter­vezik. A klub biztosítja majd a kar­nagyok szakmai továbbképzését, azonkívül rendszeresen tartanénak szakmai bemutatókat, tanácsadáso­kat. Az első szakmai bemutatóra még februárban sor kerül; közremű­ködik a miskolci Zeneművészeti Szakiskola énekkara Horváth Kiss László vezetésével. Nagy népszerűségnek örvendenek a megye községeiben az ismeretter­jesztő előadások. A szovjet béke csil­laga című csillagászati előadást a közelmúltban ■ Halmajon 260, Kisfo­kaiban 300, Ongán pedig 520 érdek­lődő hallgatta végig feszült érdeklő­déssel. ^ * Prügy községben a községi népi együttes a Halálratáncoltatott lány balladája című, .mű bemutatására készül. A művet — a helyi adottsá­goknak megfelelően, és helyi motí­vumokkal változatossá téve — át­Levelet hozott a posta... Városi tanács műve- el Flach Antal, a mű­lődésügyi osztályának, velődésügyi osztály elő­Miskolc! — így szól a címzés azon a levélen, amely most érkezet t Varga Béla osztály­vezető helyettes kezei­hez. S utána a tarta­lom: Értesítjük Önö­ket, hogy a Magyar Néphadsereg Színháza valamennyi dolgozónk bevonásával hajlandó miskolci színház ja­vára egy előadást tar­tani, amelynek teljes bevételét a tanácsnak átutalnánk. A Magyar Néphadsereg Színháza tudja és érzi annak a társadalmi összefogás­nak jelentőségét, mely a miskolci színház újjáépvtését célozza és mindenben kész támo­gatni szép törekvésü­ket. Aláírás: Magyar Bálint igazgató és Ma- lonyai Dezső üzem,- igazgató. Érdekes története van ennek a levélnek, melyet hadd mondjon adója. — A Miskolci Nem­zeti Színház nagy ne­hézségekkel küszködik az anyaépület átépíté­se, illetőleg korszerű­sítése miatt. Városiunk érdeke, hogy a társu­lat még ebben az év­ben az újjáépített szín­házban tarthassa elő­adásait, s ezért a vá­rosi tanács művelődés­ügyi osztálya széles­körű, szinte országos mozgalmat indított. Varga Béla osztályve­zető helyettes többi kö­zött arra kérte fel az ország valamennyi színházát, hogy egy- egy előadás teljes be­vételének felajánlásá­val segítsék az építke­zést. Erre érkezett ez a levél, az első fecske, melyet remélhetőleg a többi is rövidesen kö­vetni fog. — Úgy hallottuk, a százéves színház újjá­építésével kapcsolatban a most lezajlott tanács­ülés is jelentős határo­zatot hozott? — Igen. A tanács­tagok is érzik fontos­ságát annak, hogy a színház az őszi évadot már lehetőleg a kor­szerűsített épületben kezdhesse el. Ezért #a legutóbbi tanácsülésen azt a határozatot hoz­ták Kovács Sándor el­nök javaslata nyomián, hogy az állami költség- vetésen felül egy mil­lió forintot irányozzon elő a város a színház építésének meggyorsí­táséra. Ugyanakkor még azt is megjegy­zem — mondotta a művelődésügyi osztály előadója —, hogy a Ha­zafias Népfront elnök- sége szintén magáévá tette az újjáépítés ügyét és különböző tár­sadalmi munkáik meg­szervezésével igyekszik a színház felépítését segíteni. f—v) ka mellett újra megalakítják a tár­sadalmi bíróságot, amely a kisebb lopásokat a helyszínen tárgyalja majd, s hoz megfelelő intézkedése­ket. Az erőmű kommunistái a társadal­mi tulajdon fokozottabb védelme ér­dekében pártmegbizatást adtak a KISZ-fiataloknak. A fiatalok vállal­ták, hogy a gyári rendészetnek segít­séget nyújtanak. Brigádot alakítot­tak, amely a rendészet kérésére el­lenőrzi majd az üzemből távozó gép­kocsikat. Ezenkívül a fiatalok »ezer- szemű őrsöt« is szerveztek. Az őrs tagjai összegyűjtik az erőmű terüle­tén található vas- és fém hulladé­kot és azt átadják a MÉH Vállalat­nak. Nagy gondot fordítanak az energia- és anyagtakarékosságra, s leleplezik a társadalmi tulajdon fe- csérlőit. A ÍZ- A KISZAKADT az ég dyny-> haja. Fehér lepelbe burkoló­zott a világ. Végtelen ragyogó szőnyeg terült a földre, láb­szárig érő, süppedös, hogy alig bír benne haladni a két em­ber. Jobban mondva egy, mert a másik még csak emberke. Fújtatva kocog nagyapó mellett, igyekszik lépést tartani vele. Nagy bundasapkája minduntalan a szemére huU, s hol azt bökdösi feljebb dermedt jobbjával a másikkal az öreg kabátjába kapaszkodik ■—, hol az orrát dörzsöli, mert cinkét fogott a hidegtől és a cinke állandóan elő akar bújni rej­tőkéből. De már nincs rá ideje a huncutnak. Nagyapó meg­áll, kiszuszogja magát és megszólal: — Itt volnánk, Andriskám... Előbb a gyerekről söpri le a havat, azután magáról, majd félősen bekopog az ajtón. Felgyűl a villany, s a küszö­bön ingre gyürkőzve, kipirult arccal megjelenik egy férfi. Andris ugrana a nyakába, de az csak zavartan áll, bámulja a jövevényeket, köszönni is elfelejt; nem tudja, mit kell ilyen­kor cselekedni.-r- No, beengedsz-e bennünket, András? — szól végre az Öreg. — Átf áztunk a vonattól idáig. Cudar idő van... Tu­dod — teszi hozzá magyarázólag, amint becsukták maguk mögött az ajtót —, nem bírtam már ezzel a gyerekkel. Min­dig csak látni akart, gondoltam ... Eljöttünk hát, no!... András még mindig zavart. Aztán hirtelen észbe kap. Kényszeredetten a gyerekhez lép, lehajol hozzá, leveszi fér jéről a nagy sapkát és az arcát cirógatja. Andris meg bele­csimpaszkodik, szorítja, mintha soha nem akarná többé eU engedni; örömpírtól színesedett arcát a férfi borostás áliá­hoz, szorítja. András furcsán érzi magát, lagymatagon tűri a gyerek csókjait, s közben idegesen tekintget a szoba felé. Odabenn csönd van, még a függönyt sem htizkodják félre az ablakon. Ettől aztán megnyugszik kissé. A konyhaszekrényből po­harakat szed elő, a demizsonból megtölti és kínálja az öre­get. Isznak. Néhány percig hallgatagon szemlélik egymást, végül a bor viegoldja nyelvüket. — Régen jártál nálunk, András — kezdi az öreg. András, szokása szerint, a homlokát ráncolja —r mindig igy tesz, ha erősen gondolkozik. t i — Élég regen... Vagy tíz hónapja. — Megnőtt a gyerek, mi? — Meg. MAHOLNAP iskolába megy — gondolja András. Azt hiszem, a hetediket tapossa... Gyorsan számolni kezd. Há­rom volt, amikor elváltam, annak pedig majdnem négy éve. Hogy telik az idő!... Nézi a gyereket. A szökés haját, mélyen ülő szemeit. Tőle örökölte, rá hasonlít. Csak a pisze orra az anyjáé. Ilo­nának van ilyen pici orra. Es a tövében egy csöpp anya jegy. Erre még jól emlékszik. Arca, ajak ja elmosódott már... Eh, nem is érdemes gondolni rá! Annak már úgyis vége. Nem értették meg egymást ... Eleinte vágyott utána, főleg a gyerek vonzotta, de aztán, hogy végleg elkerült tőlük, las­san más érzés foglalta el szivében a bú helyét. Még néha gondol a gyerekre, de már nem oly gyakran... Most azon­ban, hogy meglátta, hogy idehozta a nagyapja, volt apósa, egyszeriben megszólalt a lelkiismer etc. Üjból megtölti a poharakat. 1 ÜL €€ — Egészségére! —■ biztatja az öreget. ■— Neked is. Percenként iszik. Innia kell — nem tudja miért, de kell! S ahogy tüzeli az ital, úgy oldódik fel benne az elfeledett, de még szunnyadó érzés a fia iránt, r— Gyere ide, Andriskám! A FIÜT KÉTSZER sem kell biztatni. FaJcepnél hagyja nagyapót, s beleröppen az apja ölébe és ott megnyugszik csendesen, mint nyuszi a puha fészekben. András megsaj­nálja a gyereket. Hogy ragaszkodik hozzá!... Szeretne hir­telen valami szépet mondani neki, adni valamit, hogy egyen­gesse adósságát —, de szó nem hagyja el a száját. Cirógatja a szőke fejecskéjét s érzi, hogy szíve táját melegség önti el . . . Az öreg a szemét dörzsöli. — Ládd-e — mondja fátyolos hangon —, hát ezért nem bírtam vele. Hozzád jobban ragaszkodik. Az anyját nem emlegeti annyit, mint téged. — Hát hol az anyja... Hona hol van? — kérdi András közömbösen. — Pesten. Valami tanfolyamon szakmát tanul. Azt írja, ápolónő lesz. — Mikor látta a gyereket? — Élég régen. Ügy volt — melegszik az Öreg a beszédbe —, hogy karácsonyra hazajön, de még sem tudott. Bizony, most csak kettecskén éldegélünk, igaz-e, kisfiam? Hiába leérdezi, Andris se nem lát, se nem hall, boldogan ücsörög az apja ölében. Most ő azt sem bánja, lia tetejére áll a világ. Itt van végre, Nála, akit annyiszor emlegetett, akit mindig visszavárt. Mert amikor elment apu, azt mondták neki, majd hazajön, de ő hiába leste a kaput napokon, hó­napokon, éveken át — apu nem jött vissza. S ha nagy ritkán el is jött, csak, pár percig maradt, már búcsúzott is. Az utób­bi időkben pedig hiába várta... Egyre-másra kérlelte nagy­apót: — Nagytatus, miért nem jön apuka? Tudod-e hol van? Hát akkor menjünk mi hozzá! S lám, milyen jó, hogy any- nyit nógatta nagyapót, mert ime, most itt pan s talán cl sem megy többé aputól. Még arra is megkéri, hadd maradjon itt nagyapa is, mert mit is csinálna szegény egyedül?... És bi­zonyosan vágyna ő utána, hiszen nagyon összeszoktak ők már ketten! Már mondaná is elgondolását, amikor hirtelen megszó­lal apu: — Várjál csak, te kis golyhó, hozok én neked mindjárt valamit! De mit ám!... BESZALAD a szobába s egy nyaláb játékkal tér vissza. Hű, micsoda meseország lesz itt mindjárt! Mert van itt kis­kocsi, amit lovacskák húznak, tojó tyúk, mici-mackó, sza­loncukorral telt kosárka... s nem is látja nagy hirtelenjé­ben, mi mindent pakol apu a földre. Andris tapsikol örömé­ben, mert egy dobozból előkerül a kis fehér autó, amelyik szi­rénázik —■ ilyenre vágyott ő már régen, ilyen van a szom- séédék Lajcsijának is és ilyenért irt anyunak Pestre, hogy küldjön, ha. sok pénze lesz, de úgy látszik, ezideig még nem volt sok pénze anyunak.tNo de sebaj, most már itt az autó, apu biztosan neki adja és ő na­gyon szeretni fogja, vigyáz rá, nem rontja el, mint a rossz gyerekek, még aludni is azzal fog... — Ziii-zsüüü-sss...! Rohan az autó, egyenest Andrisnak, félre kell kapnia a lábát, nehogy nekiszaladjon. S amikor megáll, ő próbálja: meglöki, vissza apunak és a kis autó ugyanolyan fürgén su­han keresztül a konyhán, mint az előbb. — Ziii-zsüüü-sss! András kacag, tele szájjal, szemei ragyognak, s hol az apját, hol a kis autót nézi és nem tud betelni az önfeledt boldogsággal. Aztán hirtelen végeszakad a játéknak. A szoba ajtajában megjelenik egy kislány, felkapja az Andris felé vágtató autót és dacosan a szívéhez szorítja. — Ez a* én autóm!... Andrisban megdermed a vér, elönti a pulyka-harag. Ki ez a kis pendelyes, hogy meg meri zavarni öt és aput a já­tékban! És nem is az ő autója, azt neki hozta apu, most az előbb, azért, hogy vele játsszon. Csodálkozó szemeit apura veti, s amikor látja, hogy apu csak szótlanul áll, tarkóját simogatva, melléje lép, átöleli lábát — mint kicsiny korában tette, ha védelmet keresett — és úgy néz farkasszemet a kislánnyal. E merészségre viszont a kicsi mereszt nagy szemeket, böm­bölve nekiront Andrisnak, cibálja a kabátját, s húzza-vonja aputól, az ő apujától. — Menj iryien, te cúnya!... S már-már kitörne a két gyerek között a hadd-el-hadd, ha meg nem szólal András leverten, rekedt hangon: — Ne bántsd Andrist, fivikém... ö a te... ő a te.. .test­véred ... Évi erre pityeregni kezd. Nem érti a dolgot. Hiszen most nem is volt rossz, hát miért nem kell apunak!?... És hogy volna az ő testvére, amikor neki nincs is testvére és ezt a másikat soha nem is látta! Zokog Évike, ezt az ő kis lelke nem bírja ^viselni.., Andris is megszeppen. Hogy lenne az a másik apu gye­reke, hiszen egyedül ő az apu gyereke. Mit keres ez a kis görcs az apu ölében? Az utálatos! Ha annyira oda van azért az autóért, hát vigye, de az ő apját hagyja, békén. Ni^ hogy bújik hozzá az undok. Mi jogon? Annyira haragszik rá, hogy talán meg is tudná ölni...! András próbálja összebarátkoztatni a gyerekeket. — Mondjad szépen, kislányom, Varga Évike vagyok... —i Valga Évite vadok — selypíti a csöppség. . — No most te, Andriskám... De Andris hallgat, mint a sír. Odasompolyog nagyapóhoz s az ő oltalmában gyűlölettel teli pillantásokat lövell az apja ölében hancúrozó kislányra. — Látod, milyen jó kislány vagy, Évikém — babusgatja András. — Ugy-e, neki adjuk Andrisnak az autót? Apu majd vesz neked másikat. Jó? — Neti addut. Évite kap aputól másikat. S MÁR NYÜJTJA is kedvesen Andrisnak az autót, mo­solyogva, megbékélten, de Andris undorodva elfordítja a fe­jét. Nem kell neki, egy világért sem kell, mert azé a másiké, aki elvette tőle aput. Belefúrja fejét a nagyapó kabátjába, hogy ne is lássa azt a másikat és úgy szorongatja valami a torkát, hogy majd megfullad ... CSALA LASÍ3* A Lenin Kohászati Művek dolgo­zóinak a társadalmi tulajdon foko­zottabb védelméről szóló felhívása széles visszhangra talált Borsod me­gyében. Az üzemek, bányák, vállala­tok dolgozói sorra csatlakoznak a kezdeményezéshez és számos helyen jelentős intézkedések történtek a népvagyon felelőtlen elherdálásának megakadályozására. A Tiszapalkonyai Erőmű Vállalat kommunistái, pártonkívüli dolgozói például pártcsoportértekezleteken és kisgyűléseken tárgyalták meg, s tet­ték magukévá a kohászok felhívását. A dolgozók első lépésként — a kom­munisták javaslatára — elhatároz­ták, hogy társadalmi ellenőrcsopor­tot szerveznek. A 10 tagú csoport az üzemrészekben észlelt hiányosságok­ra, pazarlásokra, visszaélésekre hív­ja fel a dolgozók és a vezetők fi­gyelmét. A felvilágosító nevelőmun­A Jiszapalkonyai Erőmű Vállalat dolgozói lokozott harcot indítottak a társadalmi tulajdon tecsérlői ellen játszók bemutatták Remenyik Nagy i csatá-ját, most Kodolányi Földindu-1 lásánaík bemutatására készülnek. A i répáshu tataik a kis bükki községe-1 két keresik fel Krúdy Gyula Azi arany meg az asszony és Móricz < Zsdgmond Lélekvándorlás című szín- < művével. A borsodnádasdiak íeb-' ruárban mutatják be Kisfaludy Csa- < lódások-ját, a tarcaliak Kodolányi' Földind'ulását és Bródy Sándor Ta-1 nítómő-jét, a menajiak Darvas Sza-1 kadék-ját, a kázsmánkiak Tamási1 Áron Énekes madár-át. A kis Ko-1 vácsvágás a Mennyet járt ifiúr és a' Mintaférj, Széphalom A vén bakan-1 esős és fia, a huszár, Kisrozvágy az1 Annuska bemutatására készül. Sem-' jén község színjátszói példamutatóan1 választottak: Kisfaludy Hűség pró-1 bájá-t, Tolnai Jubilánsok-ját mutat- 1 jak be, valamint több Csehov-egy-' felvonásosra készülnek. Kasszasiker-' rei kecsegtető operettel már — sze­rencsére — csak elvétve találkozunk, így Putnokon a Mária főhadnagy- gyal és Szikszóm a Lili bárónő-vei. Ez utóbbinál a darabválasztás hifoá- ( ját a lelkiismeretes felkészülés, a jó { előadás menti némileg és ad lehető­séget a színjátszók munkájának dí- ( cséreténe. • A megyében folyó ismeretterjesztő munka megjavítása érdekében új filmekkel bővítették a megyei tanács ismeretterjesztő filmednek tárát. Saj­nos, a tapasztalat szerint a filmek forgalmazása nem kielégítő. Kultúr- otthonaink az ismeretterjesztő mun­ka során nem élnek eléggé a film­kölcsönzés adta lehetőséggel. (A köl­csönözhető filmek jegyzékét külön közöljük.) dolgozták. Az átdolgozás és a betaní­tás Oláh Zsuzsanna, helybeli peda­gógus kitűnő munkája. m Országos viszonylatban is a leg­jobbak közé tartozik a mezőkövesdi színjátszócsoport, amely Varga Ist­ván művészi vezetésével már nagyon sok sikerrel öregbítette a megye színjátszóinak jóhírét. Most átdol­gozzak és felúj ítják a már korábban bemutatott mezőkövesdi tárgyú, sár ját gyűjtésű és feldolgozásé Sereg András balladája című művet. Ugyancsak most készülnek a szin­tén Saját gyűjtésű és feldolgozásé Farkas Juli balladája bemutatására. A bemutató előreláthatóan február elején lesz. ^ A tardi községi színjátezócsoport Móricz Zsigmond Nem élhetek imi- asákaiszó nélkül című színművével készül a farsangra. A hidasnémetiek Mcliére Fösvényét mutatták be. Vizsoly községben az általános is­kola nyolcadik osztályosai a Ludas Matyit és a Négy évszakot tanulták és mutatták be. Az edelényi kultúr­otthon színjátszói vidéki körútra in­dultak A nagymamával; most ké­szülnek a Liliomíi bemutatására.* Balajton az Annuská-t mutatták be, a farsangra Csizmarek Mátyás Bu- jócská-jával készülnek. A kis Han­gács község színjátszód Darvas Jó­zsef Hófordulój á-nak előadásával ör­vendeztették meg a kis község la­kóit; a csemelyiek Moliére D and in György-ével. A kis Irota község Nagy Endre Miniszterelnök című maró szatírájának . bemutatására vál­lalkozott. A n^dabányai üzemi szín* A „hagy>*natna" sikere az edelényi kulturházban A bemutatónak nagy sikere volt és a műsort meg kellett ismételni. Az eredményes munkáért elsősorban di­cséretet érdemel Tiszolczky Béláné, Kelemen Anikó, valamint Mátrai és Szilvásiné elvtársak. A szorgalmas tanulás és jó felkészülés alapján el­éírt művészi sikerért külön dicséretet érdemelnek. A csoport többi tagja is becsülettel helytállt. Nem maradhat elismerés nélkül a színfalfestés mes­tere, Joó Vencel tanár elvtárs sem. Drótos Ilona Edelény AZ ELMÚLT NAPOKBAN szo­katlan plakátot olvastak az edelényi kultúrház hirdetőtábláján a .kíván­csi emberek. »A nagymama« című színdarabot készült bemutatni a já­rási és a helyi kultúrcsoport. Nagyobb magyarázatra volna szük­ség ahhoz, hogy az olvasóközönség megértse a piákéit jelentőségét. A kultúrházban eddig csak vendégszí­nészek szerepeltek. Nem volt önálló kultúrgárda. Most megszületett ez is. Az ünnepek alatt mutatkozott be. Érthető, hogy a közönség kíváncsian várta fellépésüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom