Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-10 / 8. szám

Féntek, 1958. január 10. &&ZAKMAG1AKOU8ZAG látogatás a szerencsi vasútállomáson (Tudósítónktól.) 1957 ŐSZÉN egy jókedvű tanuló- csoport szállt le a vonatról a szerencsi állomáson. Feltűnően vidáman, kissé hangoskodóan viselkedtek. Megálltak fe vonat előtt, nézték az épületet és ►>élcelődtek« az állomással. Bár megjegyzéseik nem voltak sértőek, szavaikból kicsendült a lekicsinylő hang egy ilyen kis állomás iránt. Amikor arról érdeklődtek, hogyan juthatnak el Monokra, Kossuth Lajos szülőfalujába, — érezni lehetett azt a vállveregető hangot, amit a felle­gekben járó egyes nagyvárosi embe­rek szívesen éreztetnek a vidékiek­kel szemben. Az állomás dolgozói megmosolyogták a kirándulókat, ők tudták, hogy miért. Most mi is meg­tudtuk. — Kicsi ugyan az épületünk, ke­vés és rövid a vágányhálózatunk, ennek ellenére büszkék vagyunk elért eredményeinkre, — melyeket eddig elértünk, — kezdte elbeszélé­sét Láng Béla állomásfőnök. Pedig az ellenforradalom leverése után a münkaerkölcs nagyon leromlott. Sür­gős intézkedésekre volt szükség. Ho- anovics Miklós MSZMP titkár elv- társ és Boncsér Barna üb elnök elv­társ azonnal a szakvezetés segítségé­be siettek. A szájhősök és ellenfor­radalmi elemek kiestek közülünk és 6 becsületes dolgozók összefogásának Városi tanács Kazincbarcika. Laj- 4ó István házfelügyelő (D/I. 10 lép­csőházi a következőket írja: »öröm­mel költözött minden bányászcsalád otthonába. Az öröm korainak bizo­nyult. A szenpyvízlevezető csövek a téglatörmelékektől eldugultak. Hogy ki a felelős? — azok a munkások, akik itt dolgoztak. »Kérjük a városi tanács illetékes osztályát, segítse elő, hogy a bányászház lakói valóban ott­honukban érezzék magukat.« Földművesszövetkezet igazgatósá­gai Sajószöged és a hejőpapi gépál­lomás igazgatósága. K. Tamáska Já­nos, K. Tóth József, K. Kovács Ber­talan, Krajnyák Albertné szerződést kötöttek mélyszántásra, a nevezett földművesszövetkezei igazgatóságá­val. A hejőpápi gépállomás traktorai ott jártak, csak éppen az ő földjüket, nem szántották fel. Balogh . Sándor brigádvezető a dolgozó parasztok kér­désére azt válaszolta, hogy már ja­vítás alatt vannak a gépek. A gép­javítás fontos, de szerintük a mély­szántás is. Nem lehetne módot talál­ni arra, hogy a gépállomás egy gépe mi mélyszántást elvégezze? Most még ez idő is kedvező. Úgy gondoljuk nem lehetetlen. Északmagyarországi Áramszolgál­tató Vállalat, Miskolc. Tergalec Jó­zsef Ernőd, Patak u. 24. sz. alatti la­kosnak még a muft év októberében megígérték, hogy megkapja a villany­órát. Állítólag volt is óra, csak egy Loska nevű körzetszerelő nem sze­melte be. Azt kérjük, vizsgálja meg a vállalat, ki kapta meg az órát, amit kiutaltak Tergalec részére. É. JVI- 6- sz. Mélyépítő Vállalat Pál- háza. Az elmúlt év októberében 160 eredménye alapján, hónapról-hónap- ra javultak eredményeink. 1957 IV. negyedévében 105 százalékos tervtel­jesítéssel az »Élüzem« szintet is tul- halaatunk. De nemcsak az állomás ért el ilyen jó eredményt. A fűtőház országos első helyezése a hasonló fűtőházak versenyében, önmagáért beszél. Nem ülünk elért eredményeinken, hanem a továbbiakban még jobb eredmé­nyeket, még nagyobb sikereket sze­retnénk elérni. MILYEN IS LEHET a forgalom ezen a gócponti állomáson? A veze­tők elbeszéléséből megtudjuk, hogy Miskolc, Sátoraljaújhely, Hidasné­meti, Nyíregyházán át Záhony felé a személyforgalmon kívül — főleg Miskolc és Záhony felé — az átmenő teherforgalom nagy részét bonyolít­ják Szerencs állomáson keresztül. Nem beszélve arról, hogy ősszel a csúcsforgalom idején a cukorgyár kiszolgálása is az állomás feladata volt. Képzeljük csak el, hogy 1957 őszén 21 ezer tonna körüli cukor­répát szállítottak a gyárnak a mész­kőn, szénen, valamint egyéb anya­gokon kívül. A teherforgalom mel­lett közel 100 a naponta be-, illetve kifutó személyvonatoknak a száma. Hogyan sikerült tervszerűbbé tenni a munkát és mit tettek az eredmé­nyek eléréséért? mázsa cementet rakott ki a Képes1- brigád. Az érte járó munkabért nem kapták meg. Már megunták az utá­najárást is. Azt kérjük a vállalattól, mentsék meg a sok járkálástól a Ké-r pes-brigádot és fizessék ki q megépr demelt munkáért járó pénzt. Ingatlankezelő Vállalat, Miskolc. Milyen érdemeket kell szerezni, hogy a lakó felhívja magára a fi­gyelmet, írja levelében Mozgó Já- nosné, Miskolc, Szabó Lajos u. 33. sz. (volt Kun József utca) alatti la­kos. Ugyanis a nevezett igyekszik az épület állagát megóvni, kisebb-ria- gyobb javításokat elvégez, de min­dent nem tud megoldani. Úgy gon­doljuk, az ilyen lakó megérdemli a segítséget. Adja meg hát ezt neki a MIK! Kéményseprő Vállalat Miskolc. Hernádkakról Koncz Árpád és még négy társa azt írja levelében, hogy ők hajlandók kifizetni a kémény- seprési díjat, de náluk évek óta már nem söpörtek. Tóth Istvánná (Mis­kolc, Nagy avas, Csonkasor 576.) szin­tén arról panaszkodik, hogy egy éve nem járt náluk a kéményseprő. ígé­retet már háromszor is kapott a többszöri sürgetésre, de söprés még nem történt. Söpörjenek a kémény­seprők, hogy ne legyen panasz. 21. sz. Építőipari Vállalat, Edelény, kenderföldi munkahely. Szabó Béla edelényi lakos q vállalat alkalmazá­sában voll. 1957 júniustól 2 gyerme­ke után nem kapta meg a gyermek­segélyt. Már többször reklamálta, születési bizonyítványát is bemutatta, de ügyében eddig érdemleges intéz­kedés nem történt. Mi ennek az oka? 1— Amikor láttuk, hogy az a 255 dolgozó, aki közöttünk maradt — vette át a szót Boncsér elvtárs —, becsületbeli ügyének tekinti a mun­ka maradéktalan elvégzését, a társ­szolgálati ágak vezetőivel a párt és az üb. közösen kidolgoztuk az állo­más, fűtőház, pályafenntartás felada-' tait, számolva a fennálló nehézsé­gekkel (rossz tartalékviszonyok, ke­vés, rövid vágányhálózat, 2 vonalon vágányzár, stb.). Ezt követte az állo­más életében először a brigádveze­tőkkel a részfeladatok kidolgozása. És dolgozóink jó munkájának meg lett az eredménye, öten közülünk „kiváló dolgozó” ' oklevelet kaptak fél havi fizetéssel. November 7-én 5000, majd az őszi csúcsforgalom si­keres befejezése után 3000 forint ju­talmat osztottunk széjjel. Örülünk a megbecsülésnek, szeretjük a vasu­tat, szeretjük munkánkat és bizto­sak vagyunk benne, hogy ebben az évben az állomás, fűtőház és a pá- lyafenntartás még sok dicsőséget szerez a munka frontján. IGEN SOK JÓL DOLGOZD van az állomáson. Ilyen többek között Nagy István intéző, forgalmi szolgá­lattevő elvtárs, aki közel 15 éve dol­gozik egyfolytában ezen az állomá­son. Nagy lelkesedéssel beszél a forgalomról. Segédtisztként kezdte, és felszabadulás után lehetőséget adtak neki a továbbképzésre. A se­gítséget becsületes munkával meg­hálálta. Jól dolgozott, kormányza­tunk a Munka Érdemérem kitünte­téssel jutalmazta. Ugyancsak jól dolg'-'-'k Dobai István előmunkás elv társ is, aki nyolc emberével a pályafenntartásnál teljesíti felada­tait. Vannak viszont hibák is az állomás életében. Megjavították a pénztár munkáját és többet nem fordulhat elő, hogy jegy nélkül szállnak fel a? utasok azért, mert a pénztár nem nyit ki -idejében. Még egy pénztárt nyitottak, így megszüntették a tor­lódásokat. Megtudtuk még azt is, hogy sokan nem kapták meg az 1957. évi ruhajárandóságot. A dolgozók igen sokat panaszkodnak a tüzelő­ellátásra. Sokkal több szenet kelle­ne az állomás részére kiutalni, hogy a dolgozók tüzelőellátásában ne le­gyen fennakadás. Ahogy megismer­tük az állomás vezetőit, biztosak va­gyunk benne, hogy a meglévő hiá­nyosságokat sürgősen megszüntetik. Ottlétünk .alatt jmind jobban meggyő­ződtünk arról, hogy a szakszolgálat vezetője a pártszervezettel és üzemi bizottsággal vállvetve dolgozik. TEHÁT NEM AZ ÁLLOMÁSÉPÜ­LET nagysága a fontos, hanem az ott dolgozók becsületes kiállása. Ez teszi naggyá a szerencsi állomást. Leskó Pál •------—oOo—---------­M ezisazdasági föisko'a Ugandában Bukalaszában, Ugandában felavat­ták az első mezőgazdasági főiskolát, amely bennszülött mezőgazdasági technikusokat képez Uganda számá­ra.- Az osztályokat és a laboratóriu­mokat korszerűen rendezték be; a hallgatók az intézet mintagazdaságá- ban szerezhetik meg gyakorlati is­mereteiket. ILICUÜÍS SZERVEK pjn: WWUVUWUV... flTATJlf» A királdi bányászok nem felejtették el Kriston Sándort A KIRÁLDI BÁNYAÜZEM de­cemberi tervét 104 százalékra tel­jesítette, évi tervét pedig előbb, december 29-én este fejezte be. Nem lettek elsők, mert a borsod- nádasdiak előbb teljesítették tervü­ket, de mégis az eredmény dicsé­retére válik a királdi bányaüzem minden dolgozójának. Ebben a bányában már hősök is születtek. A munka és szocialista rendszerünk töretlen harcosává ne­velődött itt Kriston Sándor, mártír­halált halt bányász, aki az életével fizetett, mert szenet adott a halódó országnak. Nem felejtették el a ki­ráldi bányászok Kriston Sándort. A május 1-i munkaversenyben már KISZ- és párt-brigádok álltak ver­senyben, hogy amiért Kriston Sán­dor bányász életét adta — munká- .val valósítsák meg. Most, amikor a békés termelő napok közben visszaemlékezünk a nehéz napokra, Virág főmérnök­kel arról beszélgetünk, kik voltak azok, akik lelkiismeretes munká­jukkal hozzájárultak az eredmé­nyekhez; azokról a brigádokról esik szó, amelyek egész éven át szebbnél szebb eredményekkel bi­zonyították be: támogatói a népi demokráciának. A LEGELSŐK KÖZÖTT mind­járt a KISZ-brigádokat említhet­jük meg. ök indultak legelsőnek és legeredményesebben harcba a „kiváló dolgozó szint” eléréséért. Stumpf 1 Károly elővájási csapata-------------------­------ooo­1 53 százalékra teljesítette a 6 havi tervét és ezzel első lett az üzemben. Farkas Aladárok alig egy százalék­kal maradtak el mögöttük és kerül­tek a második helyre 152 százalék­kal. A harmadik KISZ-brigád szin­tén elérte a kiváló dolgozó szin­tet, 129.4 százalékkal dicsekedhet­nek. A mocsolyási üzemrészben Kris­ton Pál József csapata 142.8, Balogh B. József frontbrigádja pedig 125.4 százalékos 6 havi * átlaggal szintén elnyerték a kiváló dolgozó címet. Bár Kr. Simon Gyula csapata 0.1 százalékkal lemaradt a követelmé­nyektől, a 119.9 százalékra ők is büszkék lehetnek. A szép eredményekhez hozzájá­rultak a műszaki vezetők is jó munkájukkal. Különösen lelkiis­meretesen dolgozott Oplaznik Gusztáv főaknász, aki mindig idő­ben biztosította a csapatok részére a munkahelyeket; Barta B. Imre és Jánosi János aknászok sokban hozzájárultak a KISZ-brigádok kiváló eredményei eléréséhez. Anyagról és üres csillékről mindig gondoskodtak; Barta A. Gusztáv aknász a frontról való gondoskodás és a 17-es siklói front előkészítési munkálatokban tűnt ki. EZEK AZ ELVTÁRSAK és csa­patok elsőnek járultak hozzá a tervteljesítéshez. De minden dol­gozó becsülettel, szívvel-lélekkel kivette részét a munkából. Dicséret érte a királdi bányászoknak. (baráth) Ifiúsági üzemet létesítenek a DIM AVAG-ban A DIMÁVAG GÉPGYÁR külön­böző üzemeiben több mint ezer- egyszáz fiatal dolgozik. A gyár egyik legjelentősebb és legnagyobb gyárrészlegében, a kábelgépeket gyártó üzemben pedig a dolgozók mintegy hetven százaléka fiatalok­ból tevődik össze. Éppen ezért a négyszáz tagot számláló nagyüzemi-----------------------—ooo­K lSZ-bizottság kezdeményezésére a kábelgyártó gyárrészleget ifjúsá­gi üzemmé alakítják át. A kábel­gyártó gyárrészleg pártqlapszerve- zete zászlót ajándékoz a kábel­gyári f iataloknak s azt még ebben a negyedévben ünnepélyes kereték között adják át a fiataloknak s ugyanakkor tartják meg az avató ünnepséget is. Tíz év alatt leérettségizett és orvosi diplomát nyert egy jugoszláv munkás Blagoje Ilács kragu- iratkozott a dolgozók jeváci orvos ritka pél- iskolájába és harnaro- daképe az emberi ki- san elvégezte a közép- tartásnak és tudás- iskolát, majd léére ttsé- vágynak. Tíz esztendő- gizett. Ezután beirat- vel ezelőtt mint egy- kozott az egyetemre és szerű segédmiunkás be- hat. év alatt megszerez- --------------------------ooo---------------­t e az orvosi diplomát. Most nyitotta meg ren­delőjét Kragu j aváéban. Az egyszerű munkásból lett orvos igen nép­szerű a városban, Félóra alatt négy család nagymosását végzik el Miskolc e'ső tömbmosodájában Miskolcon Hejőcsába közelében korszerű lakótelepet építenek. Az új telepen már mintegy 400 család talált otthonra. Az építkezés azonban télen sem szünetel. Két épületben jelenleg 48 lakás készül és tavasszal újabb 120 lakás építését kezdik meg. Az új telep tervezői gondoskodtak arról is, hogy a dolgozó nők ,.második műszakját”, a házimunkát könnyebbé tegyék. A lakóházakban fűszer, csemege, tej és háztartási üzlet nyitotta meg kapuit, kedden pe­dig megkezdte próbaüzemelését az jij lakótelep tömbmosodája. A nők munkáját megkönnyítő létesítményben négy darab körforgós 8 kilo­grammos mosógépet, betonból készült áztqtóteknőket, két centrifugál csa­varógépet és négy hőléggel fütött szárítófülkét helyeztek el. A kazánt kedden reggel fűtötték be és délután a tömbmosoda meg­kezdte a próbaüzemelést. A korszerű gépekkel fél óra alatt négy család végezheti el nagymosását. A város első tömbmosodáját nagy örömmel fogadták az új lakótelep dolgozói. ÍGY HÍVTA mindenki... Csodá­latosan szép cigánylány volt. Kopott- színű, megviselt ruhái alatt izgató formák, kívánatos vágyak feszültek. Ruganyos testén, bogárfekete haján megbénultak a buja férfi tekintetek. Féltette is megroskadt, halkszavú, édesanyja, míg élt, mindenkitől. Mert mind gazemperek a férfiak, csak le­szakítani szerették volna, őrizte, vé­delmezte virulását, egyetlen örömét, beteg élete reménységét. Nem akar­ta, hogy olyqni boldogtalan sors sza­kadjon reá, mint őré, keserve^ évek­kel azelőtt. Szénát gyűjtött 4 falu rétjén, mikor sötétedéskor egy fekete, erős magyar legény, ledűtötte a bog­lyába. Még most is tudja a gyerek apja nevét — három fia van, muta­tós, fordítós háza, földje; régen el­felejtette már azt a fiatal cigány­lányt, akit állati kívánásában anyává erőszakolt. Ettől, az ilyesmitől fél­tette Móniikat. Nemsokáig. Egy napon nem tudott felkelni a szurtos ágyról. Szájaszélén is elapadt á véres csíkok, folyása és behqllt két szeme nem nyílott jel többé Montikára. Montika pici szívét nagyon meg­viselte anyja halála, ágynak esett ő is. Nem kísérhette el utolsó földi útjára az »édes«t. Pedig háromszál cigány húzta siratósan az elbontó rögök alá, hogy »Cigány vagyok .. Csák. a temetés után harmadnapra eszméli, vissza újra az életbe. $ ezután már fölötte is megnehe­zedtek a napok. Többé nem sírhatta ki magát senkinek, ha bánata volt, •nem. panaszkodhatott. Mindenkinek megkeserítette életét a maga baja, ki törődött volna ővele? Ki hallgatta volna meg gyer­meki siránkozását? Apja? Őt ritkán látta józanul, akkor is csak aludt. Azt ^ se kérdezte tőle, mit ennél lányom, kellene-e valami? Hónaalá kapta megkopott, agyon­használt hegedűjét és ment a kocs­mába., hegedülni... Nagy néha oda­lökött neki cgy-egy összcgyűröit bankót. — Ne te, hogy éhen na degeljl És Montika duzzaüt-vörösre sírta mindig a két szemét. Visszasírta édesanyját s azokat az időket, ami­kor még ö is gondtalanul, koszos kis pendelyben játszadozott, hancurozott a. tübbi purdé között, és kint a kő­vágóban nagy fehér köveket szedett, meg illatos kakukkfüvet, fodormen­tát az árok partjáról. Vagy amikor felcseperedetl és nyolc-kílcne esztendős volt már... A színtelen, düledező vályog házak tövében meghúzódó mély árokból de gyakran megleste a. lícium bokrok között szeretkező, csókolózó pároltat. Odaült ai bokrok közé, nézte a le­taposott fucsomókat, ahol nemrég még hempergőztek, csókok csattan- tok. És ábrándosán felsóhajtott: — Ugyan lesz-e nekem valaha olyan szép ruhám és olyan szép ma­gyar szeretőm, mint a Terinek? — RTJDl, HE!... ideszagolj, a füs­tös képed köpjem le! Hehehe... — vicsorított feléje DÖrmő Karcsi, a volt bíró fia és mámorosodon arcát a pultnak támaszkodó, bóbiskoló öreg cigány képébe nyomra. — Nem figyelsz? Megismersz, mi? Édes ... egy komám! Rudi vér eres szeme értetlenül'me­redt a zsíros arcra, — Hö?! — tántorodott közelebb Dörmő. — Ehe... — dünnyögte Rudi, mert az arcába áradó borszag ki­józanította kicsikét. — Mi-mit akarsz? Nótát? és álla alá helyezte hegedűjét; végig- cincogtatta rajta. a. meglazult, gyan- tázatlan szőrű vonót. Dörmő torkán megugrott az ádám­csutka. — Nem!!! Az úristenit — nyalá­zott a szája, és Rudi álla álól mész- szire kiütötte a hegedűt, hogy annak letörött a stimolója. Rudi szája sí­rásra bigyedt. — Ne picsogj, te marha! Igyál... inkább — és szá.ja elé nyomta a pá­linkával tele fröccsös poharat. Rudi szótlanul, szomjas kedvvel ivott. Szeme megélénkült, már mosolygott is. — Na látod! Igy-így, te more! — így — duplázta Rudi készsége­sen. Dörmő zsíros arca most még köze­lebb hajolt. — A lányod Rudi... Van neked lányod is. Rudi arca elkomorodott, lehervadt róla az alázatoskodó mosoly. A Montika? — Hehe . -.; Az, az a Montika! Szép, tiszta, ren- m des! " \Rudi szeme ijedt- ~a re rebbent. ■— Igyál még, hallod — és újra az orra alá nyomta a poharat. Aztán ö is ivott. — Szeretsz te engem... i te, cz- gány!? — csulüotta.. — Hód, pe* persze! — dadogta Rudi. — Akkor veled inegyek hajnal­ban. .. a lányodhoz! Hehehe! igyák.; * MÁR DASS AN lopakodott a völgyr re a hajnal, mikor együtt tántorog­tak, a partnak kifelé. A cigánysoron csend volt, a kis putrik mély, fülledt álmukat aludtak. — Melyik a. te vackod? — Itt — állt meg Rudi a 'meg­roggyant, düledező viskó előtt. Dörmő rántott egyet a nadrágján és berúgta a. szúette deszkákból ősz- szet.ákolt ajtót.. Hasadva dongott bele a. hajnali csendbe. Montika felriadt a dikón. — Ki az?! Mit akar maga itt?!! — kiáltotta megijedve. — A szeretőd jött meg, aranyom — morogta Dörmő lihegve és vadul- tan kapta él a lány vállát, hogy az beléjaidult a szorításba. Rudi • megrázkódott a jajgatásra. Eszelősen rontott be a házba. — Mit akarsz itt?! — ordított rá Dörmő. — A lányom...! — könyörgött Rudi. — Az enyém! — hörögte a másik. — De... Mars ki! Mars ki! * topotzé­kelta Dörmő és vérbefordult szemek­kel ugrott neki, kirúgta az ajtón. Szédülten esett neki a szomszéd vá­lyoghoz falának. Még hallotta a pa­raszt gerjedelemtől forró szuszogd- sát, veszett küszködését a lánnyal. — Nem!!! Nem!!! — sikoltotta Montika, az ujjak görcsös szorítása ellen erőlködve. — Bestia! Hát nem hagyod ma­gad!? ... — és Montika ruhájának összetépett foszlányai a földre hul­lottak. Fehér teste villogása bevilá­gítottá a pici szobát. 4 lánytest látása megvaditotta a részeg duhajt. Veszeti akarással dobta testét a lányra, hogy mohón ■maga alá gyűrje. Montika a tíz körmével védte tes­tének érintetlenségét és utolsó erejét összeszedve, halálos kétségbeeséssel feszült a férfinak ellene. Kitépte magát a vakult erőszakból és sikolt- va, jajongva rohant végig a cigány­soron, mint aki az életéért szalad, a halálba. A házak mögött ott állt a mély cigány kút, afelé szaladt. Dörmő utánar hajszolta a fiáig í, meztelen testet. AZ ÁlfMUKBŐL felriasztott em­berek ijedten, rémülten, szötnyiü- ködve látták a meztelen leányt, s megvadult, földnek görnyedt üldöző­jét. Aztán már csak a zuhanás zaját, a gyenge test ütődését a köveken» a küszködő, menekülő élet hálálba- rémült sikoltását hallották és csend lett a völgyben. Csak a víz bugybo­rékolt még sokáig, hosszan, átlátszó nagy buborékokkal, csendesen... PATAKY DEZSŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom