Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-08 / 6. szám
Szerda, 1958. Sauuär 8, GSZAKMAGYARORSZÄG 5 ARANYGOMBOS IÍELKIBÁnYA Jiiikólei tarka-barka A/WWUVWAAAtfWWUWWUV iAAAfWUWWU WVWWWWU szép értékes, művészi fényképfelvé- telt láthatnak a látogatók. A KPVDSZ fotóművészeti kiállítása egész héten nyitva lesz és a délutáni órákban tekinthető meg. Mi Avasi Kiskönyvtárcímmel könyv- sorozat kiadását tervezi a városi tanács művelődési osztálya. Évente 8—10 önálló kötetben jelennének meg a miskolci és borsodi írók, költők alkotásai. A művelődési osztály a könyvtár megindítására vonatkozó javaslatot a napokban terjeszti jóváhagyás végeit a végre- hajtóbizottság elé. A tervek szerint elsőként Csala László és Csorba Barna novellái, valamint Borsodi Gyula., Kovács Lajos és Tarbay Ede versei látnak napvilágot az Avasi Kiskönyvtár 64 oldalas köteteiben. A dolgozók és a Nemzeti Színház kapcsolatának elmélyítése érdekéhen a színház igazgatósága a művelődési osztállyal közösen elhatározta, hogy üzemlátogatásokat szervez. Az üzem* látogatások során a színház és a tanács vezetői, valamint a színtársulat ismert tagjai kimennek a nagyobb miskolci, diósgyőri üzemekbe, ahol a dolgozókkal összeülve beszélik meg a színház problémáit, feladatait és a közönség észrevételeit. Az első színházi üzemlátogatásra január 10-én kerül sor, amikor a Lenin Kohászati Müveket keresik fel a színészek. Területi vezető-óvónői értekezletet szervez a Művelődésügyi Minisztérium január 15-én Miskolcon. Négy megye és Miskolc vezetőóvónői vesznek részt az egésznapos ankéton, amelyen Földesi Klára, az óvodai kézikönyvek szerkesztőbizottságának vezetője tart előadást a vezető-óvó-- nők .feladatairól az ujesztendőben. (m) Magyar művészek vendégszereplése a Szovjetunióban PATAKY DEZSŐ: Rozzant fehér küszöb... A ház körül halott, zord akácfák állnak. A régi házba már az árnyak sem járnál?. Rozzant küszöbét a sűrű hő belepte, Oly tiszta s érintetlen fehér leple.,. Halott a kémény is, füstje égre nem száll, Nincs kitaposott nyom — itt egy lélek sem jái Vaspántos ajtaja mindörökre zárva, Fája csendben korhad, vérzik rozsdás zárja. S hideg éjszakákon ha a hold is fel jő: Kitárul az ajtó, lombot hajt az erdő. Az ódon szobákban gyöngykacagás remeg, Kiskapu nyikorog halkan nász-éneket. Tornyokon az órák, mikor éjfélt ütnek, Meghal a régi ház, komor csendbe süpped... Csak a szél sír fel a téli éjszakában, S a régi házra hó hull fehéren, lágyan... Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió kulturális minisztériumának meghívására vendégszereplésre a Szovjetunióba érkezett Gyurkovics Mária Kossuth-díjas, a Magyar Állami Operaház magánénekese és Joviczky József, a Magyar Állami Operaház tagja. A két rpa- gyar művész január 4-én Moszká- ban a Csajkovszkij-teremben hangversenyt adott. Erkel, Mozart, Weber, Bizet, Verdi, Wagner, stb. operáiból énekelt áriákat.' A moszkvai közönség nagy szeretettel fogadta a Szovjetunióban jól ismert magyar művészeket. A két magyar művész Minszkben, Lvovban, Kisinyovban, Kijevben, stb. lép majd még fel. (MTI) QOO—----------■-------------------A miskolc-tapolcai Vöröskereszt életéből A miskolc-tapolcai Vöröskereszt- szervezet vezetősége jóis ikerült táncmulatságot rendezett. Az anyagi sikereken kívül erkölcsi siker is volt ez. A vezetők nem hiába dolgoztak, élükön Szentesi elnökkel. A mulatságon mindenki jól érezte magát, idős, fiatal egyaránt. Vaiameny- nyien jó kedvvel perdültek táncra és szórakoztak a kora reggeli órákig. Külön színfoltja volt az estnek a fehérköpenyes, vörö »keresztes jelvénnyel ellátott aktívák, illetve egészségügyi dolgozók. Nemcsak a kórházban a baleseteknél és az elsősegélynyújtásnál ismerjük őket, hanem részvételükkel még inkább közelebb kerültek hozzánk. Kívánjuk, hogy a Vöröskeresztszervezet érjen el további sikerekét, ■kísérje siker fáradozásukat. Adjon erő további munkájukhoz ez az év utolsó napján megtartott baráti találkozó. Herényi József M iskolc-Tapolca ZW Juan a x&ibúfyáu FURCSA A KETTŐ így együtt, de az életben sok furcsaság akad. Már pedig így történt. Don Juan bai'á- tunk, aki az Ady-híd környékén lakik, úgy döntött, hogy új télikabátot vesz. A régi még elég jól mutatott, de megúnta. Este a Kossuthban barátaival közölte elhatározását. Helyeselték. Nyílt szavazás mellett úgy döntöttek, hogy Varga Dönci- nek, azaz ismertebb nevén Don Jüannak el keli adni a kabátját a zsibogón, hogy megvehesse az újat. Az ötlet kitűnő volt! örömükben még egy liter bort megittak s vidám kedvvel hazamentek. Szerda volt. Ügy történt, hogy Don Juan volt mandulája kiújult s ezért torokfájással »kivette« ezt a napot. Jól kinyújtózkodott, vidáman nézegette a tükörben hullámos haját s csillogó fehér fogait. Majd füttyszóval hozzálátott a csomagoláshoz. Ügy tette kabátját a papíi*- tengerbe, mintha koporsóba zárná. Már látta magán az új télikabátot, amit hetekkel előbb kinézett az áruházban, lel is próbálta, nagyon jól állt rajta. Még halszáz forint és megvehetem! — járta át az öröm. Ez a tudat úgy felvillanyozta, hogy azonnal útnak indult. Már a vásártér közelében járt, amikor összefutott az üzem igazgatójával. — Hát te hol jársz errefelé? — Kbm ... a torkom .. ; nem jól vagyok — motyogta. — Voltál már orvosnál? — Igen... 'khm ... azaz . * . Igazgatója gyógyúlást kívánt s továbbment. Don Juan félénken lesett vissza. A VÁSÁRTÉR már élénk volt az emberektől. Hosszú utak voltak _ kipakolt portékákból. Egyik is, másik ás kínálta áruját. Volt ott minden, ócskaság is bőven. Itt egy asszony hosszú csipkelerítőre alkudott, ott cipők sorakoztak nagy választékban. Emberek rajai hullámoztak a portékák között. Don Juan, mint aki ráér, lassan sétált a tömegben, nézte hol üsse fel a boltját. Közben arra gondolt, mily megnyerő lesz új téli- kabátja Marika számára is. Alig egy hete ismerkedtek meg, de mái* úgy érezte, ez a lány az igazi!... — Na, ez jó hely lesz —r gondolta s máivmár megállapodott volna egy szélső, kedvezőnek' tetsző helyen, amikor az a különös véletlen éppen Marikát állította elé. Nylonszatyor volt a kezében s szép piroé sapka a fején. Már mosolygott is felé. — Kézi tcsókolom! — Jó napot, Dönci! Hogy került ide? — Csak úgy kijöttem.;-. Az orvos sétát rendel t, hát ide keveredi em ..: — Micsoda véletlen! Olyan rossz volt egyedül.;. Remélem ráér és segítségemre lesz a vásárlásnál? Khm... khm ... igen ... valameddig — jött zavarba, félt Marika sejti, hogy eladni jött. — Mi van a karján? Mit vett? — Ö, semmit... csak egy izé ..; a fürdőköpenyem, mert fürödni is megyek. — Azt nem ajánlom most, mert megfázik. Jöjjön, nézzünk szét, szeretnék venni egy pulóvert az öcséin, nek. DON JUAN BARÁTUNK a női nemmel szemben állandóan készséges volt. ezt a tulajdonságát mindenki ismerte, így nem lepődhetünk meg, ha most is — bár majd megfagyott a lódenkabátjában megnyerőén mosolygott Marikára. Vesz- szen a kabát —. gondolta —, csak Marika maradjon! Belevetették magukat a forgalomba és sodródtak előre-hátra. Kedvező alkalom volt, hogy néha belekaroljon a lányba, hogy ei ne sodoi'- ják mellőle. Már meg is feledkezett a kabátról, a pulóvereket nézte szakértő szemekkel, amiket a lány felemelt. — Ez kicsi lesz. Ez nem jó a mosásra. Ez ilyen... ez olyan..; — szavalta a lány. Ö komolyan bólogatott s a fagyos széltől belefúrta magát vékony kabátjába. De mit tehetett ellene? Ránézett a lány kipirult arcára s átjárta a meleg. — Igyunk valami melegítőt — javasolta. — Maga iszik, Dönci? — csodálkozott Marika. — Csak azért mondom, hogy meg ne fázzon. — Köszönöm a figyelmességét.. Majd ha végeztünk, bemegyünk egy feketére. FOLYTATTAK a keresést, de csak. nem akadt olyan pulóver, ami megfelelt volna. Dönci pedig az egyikre kimerültén, mutatott: — Na ez az, amit keresünk!.;; — Csak nem mondja komolyan? Maga tréfál, hiszen ez szürke. Én drappot akarok venni. Don Jüant a gutaütés környékezte, de legyőzte magában az udvariatlan érzéseket. Legalább sálat kötöttem volna — gondolta. Nagyon fázott. De Marika most egy abroszt nézegetett; Az emberek tollongtak körülöttük, mintha mindenki ezreseket költené el, olyan fontoskodva mentek. — Jaj, de hol van az én kabátom!? — eszmélt fel a fiú ijedten. Marika is megérezte ezt az aggodalmát, mert csodálkozva kérdezte: — Hol hagyta a csomagját? — Magam sem tudom... úgy gondolom ... arra ejthettem el — mutatott vissza. Szégyelte a lány előtt kétségbeesését. De Marika nem hagyta a fiút. — Menjünk gyorsan oda! Kérem, nem találtak itt egy csomagot? — fordult az eladók felé. Az emberek tömörültek, széles karéjban álltak körülöttük, szánakoztak, esküdöztek, káromkodtak, hogy micsoda gyalázat más holmiját elvinni. Jött egy rendőr. Mindenki elhallgatott. — Kérem, egy csomagot kiejtett ez á fiatalember a kezéből, fürdő- holmi volt benne — bizonyította a lány. Don Juan meglepődve hallgatta. Az az átkozott télikabát! Meg kell őrülni! — mérgelődött magában. — Mennyi értéke lehet? — kérdezi a rendőr. — A télikabátnak? — szól a fiú, mint akit álomból ráztak fel. — Milyen telika hátnak! — dühös, ködik a rendőr. A lány is megdöbbenve néz a fiúra. — A iürdőhoinút kérdezi... — súgja Dönciiíek — FÉLREBESZÉL! Sokat ivott! — mondják a tömegben s már-már szemtelenül röhögnek. — Ja igen, a fürdőköpeny..-: khm.,; khm..; hát én nem is tudom. ? nem lényeges53; csak hát mégis-.?: A rendőr felvette az adatokat, megnyugtatta és továbbment. Marika vigasztalta Döncit: — Ne féljen, meglesz! — Igen ... persze..; Folytatták a vásárlást. A fiú kezdett volna beletörődni a sorsába, de íme... feltűnt egy közeli bódé rúdján az ő télikabátja. — Né, itt van az én télikabátom! — kiáltott fel. A lány csodálkozva nézte. — Maga télikabátot akar venni? De Don Juan már ott állt a kabát mellett s az árusító szívélyesen akasztotta le a fogasról. — Ez éppen jó magának, fiatalember, mintha önre szabták volna; «— De ez az enyém! — fakadt ki a fiú. — Tréfás ember, uram — mosolygott a köpcös érés. A lány most ért oda. — Na, tetszik? Nem is rossz! — Tudom .., — Volt már magán? Próbálja fel! — Felesleges. — Pedig olcsón adom magának, uram. Halszáz forintért megkapja — kedveskedett az eladó. — Ha nincs télikabátja, érdemes megvenni — súgta a lány. — Igaz, hogy más használta eddig, de elviszi a tisztítóba és ott fertőtlenítik. De ezt már Don Juan nem hallotta. Fejében széthullt a gondolát, apró foszlányok keringtek tudatában.-T- Megvegyem... Az én kabátomat! ... Fürdőköpeny ... Rendőr!.;, NÉM TUDTA, hogy búcsúzott el a lánytól, de két napig magas lázzal feküdt otthon, s az orvos kanalas orvosságot írt neki és megtiltotta, hogy egy hétig kimenjen a hideg levegőre. Szabó Sándor A városi tanács művelődésügyi osztálya most készíti 1958.évi munkaprogramját. A program bevezető része foglalkozik a művelődésügy fejlődésével 1945-től a múltév decemberéig, majd vázolja a város kulturális feladatait: az alsó- és középfokú oktatás, esztétikai és politechnikai nevelés, gyermekvédelem, gyógypedagógia, színház, zeneművészet, film. képzőművészet, öntevékeny művészeti csoportok, könyvtár, múzeum, társadalom- és 1: érmésre! tudomány i ismereti er j es z- tő társulat és a művelődési otthonok munkájának területén. * A városi tanács egészségügyi és művelődési osztálya »Anyák iskolája« címmel rövidesen, négy tanfolyamat indít a város területén. Mint dr. Dalotti Béla tisztifőorvos- helyettes -mondotta, egy-egy tanfolyam 13 előadásból áll és tematikájában felöleli az anya- és csecse- mövédelem legfontosabb feladatait. Az előadásokon szó lesz a terhesség előtti, szülés alatti és szülés utáni anyai teendőkről. * Január végén nyílik meg a Jókai úti 50 férőhelyes új ovoda. A modern épület két foglalkoztató-teremből, korszerűen felszerelt mosdóból, zuhanyozóból, konyhából és szülőfogadó Helyiségből áll. Az intézmény vezetésével Kadácsi Ilona óvónőt bízták meg, aki mellett három óvónő és három daika fog dolgozni az étkeztetéssel járó, egésznapos foglalkoztatásos óvodában. * Vasárnap nyílt meg a KPVDSZ Széehenyi-utcai mű ve1 őrlési otthonában a fotó-szakkör kiállítása. A kiállítás »A munka a fotóművészet- ben« címet viseli, és anyagában sok hoz és a kis gyárat már 1825-ben be-3 indította. Állandóan komoly, rend-} szeres munka folyik az akkor még Á kislétiszáimú gyárban. 1880-ban méri tizen.négyféle edényt, 1831-ben pedig i negyvenkétfélét gyártanak. i A termelékenység mellett a kis# gyár munkásainak létszáma négyről j) kilencre emelkedik. A magyar népi # motívumok mellett kínai, angol, to-J rök mintákat is használnak. A ma-# gyár porcelángyártás országos hírre j) emelkedett si készítményeivel méltó # hírnevet vívott ki a magyar kerami- # kának. # A keskeny völgyből a hegyoldalra # íe Lhúzódó utcasorok apró faházai # a múltszázadbeli utazók szerint a # svájci faházakhoz hasonlítanak. Szór- 0 galmss. dolgos parasztsága földmű- # ve léssel, erdőmunkával foglalkozik, # de szívesen vállalnak munkát a kö-# zeit Göncön is. A hosszú téli esté-# ken eleven a íonóélet,. sok szép me-r sót, történetet lehet ott ma is hal-# Itatni és a játékok után szép csengő# hanggal éneklik a lányok: # Arany gombos Telkibányán nem a horgolnak zsebkendőt A Arany gombos Telkibányán nem a találni szeretőt, jj El kell menni más faluba, más ^ faluba legényért, 0 Mert a bányi legényekkel nem * érdemes beszedni . . ,# A tavasszal szinte népünnepély # ^ számba menő lakodalmakon* ma sem ritka a hét-háromszáz vendég. # A múlt század vécén és a század # ele ián a ’ kani tal izé1 ód á;s következmé- # nyeként sokan vándoroltak ki sze-# rencsét próbálni, ma azonban min-# denk! megtalálja megélhetését. # A sokáig nehézen megközelíthető# falu népi hagyományait erősen meg, ^ tartja e ma is színes, sokrétű szokásai népi kultúránk továbbfejlesztésének alapot szolgáltatnak. Bodgál Ferenc mind-gyárt haza jött és. senkinél? nem szólván, nagy Gazdagíts, Valsorat készíttetett és a Bányászoknak Feleségeiket és apró Gyermeketekéiiket maga házához hivatta és le telepi- tette. És midőn már ennének és vígan laknának, kezdte egyszer a Bányász Ür szoimorkodni és vendégeire mutatni Hlyen szóval. Soha bizony ennyi Eözvcgy Asszonyt edgyütt és egyszersmind nem láttam, de az Asszonyok arra vélik vala hogy azért mondaná azt a Bányász Ür, hogy az ő Uraik a Bányájgan volnának és újonnan mulatni raezdenének. Egy kevés idő _ múlván:“ ismét kezdő a Bányász Ür sírni és bánkódni és viszont az előtti szókat iteralim, hogy soha annyi Eözvégy Asszonyt edgyütt egyszersmind nem látott volna, ekkor az Bányásznék kezdik újabban az Bányász Urat kérdezni hogy ugyan mondaná megh- mirül mondaná őket; Eözvegyeknek és így tovább őket függőben nem hagyván megh jelenté nekik, hogy' Urakat a Bánya mind edgyig oda ölte volna. És így minden örömök s vigasságok félben szakadván, sírván és jajgatván oszlanának el 4 Bányász Ür házaiul.« Ez a monda szolgál alapul Tompa Mihály »Veresipatak« című költeményéhez. Telkibánya lakossága ekkorra teljesen magyarrá válik, bányászata megszűnt. |V/] ária Terézia idejében állít ól víg ,VI pénzverde volt a faluban. Lakosai közé 1720 után szlovákok is telepednek. A tizenkilencedik század elején a magyar porcelángyártás szülőhelye. Áz osztrák abszolutizmus ugyanis nem engedte meg a magyar porcelángyártást, hogy elejét vegye a versenynek. 1824-ben azonban Telkibánván a Kövecses mgenyban porcelán készítésre alkalmas kaolinra bukkannak. Felhívják rá földesuruknak, Bretzenheim hercegnek a figyelmét. A herceg hozzákezd a gyártásA hegyes-erdős Abaujban, a nevezetes Gönctől 10 kilométerre fekszik Telki-bánya. A községet a többi tíz faluval együtt a XIII. században németekkel telepítették bs. Első említését 1270-ben találjuk, amikor a község Teluky néven a fii- zári vár tartozéka. Eredetileg hét apró idjzségből állott. Gazdag arany- lelőhelye miatt korán megindul itt a bányaművelés és 1341-ben mái* királyi bányavárosként említik. A XV, században a város falakkal, bástyákkal van körülvéve, ©nmeik nyomait még ma is megtaláljuk. Ugyancsak ebben az időben két nagy kőtemploma volt, amit szintén védőfalakkal vettek körül. A város rövid ideig az oLmodi Gzudar-család birtoka. Lakói ©kikor még tiszta németek. A meginduló huszita vallásháborúk ide is kihatnak és 1442-ben Gi'lska uralja a helységet, mely állandó harcok színtere. A harcok következtében virágzó ércbányái, kőtemplomai, erődítései elpusztultak. A város állandóan gazdát, cserél: a Rozgonyiak, a király, majd a Thúrzók birtoka. János király csapatai nagy pusztítást okoznak ezután Gönc és Telkibánya népének. Ezután a Thúrzóké, majd Serédy Gáspár birtoka, 15öl-be:n pedig Dobó István, Eger hős kapitánya nyeri jutalmul Gönccel együtt. A sok viszontagságot átélt helységet -a regéd, majd a sárospataki uradalomhoz kapcsolják. Egy 1687-ből való feljegyzés és a nép emlékezete őrizte meg számunkra a bányaomlás történetét: »Áz Bányák elromlásának és el vészesének Hlyen okát hallottuk az mi cleiniktül. Volt a többi között egy híres Bányász Ur, az kinek Háza a templom ellenében az Vereng uttza felöl volt éppítetvén, kinek háza helye még most is fen az Parton megh tettziik. Ez a Bányász Ür tartott háromszázhatvan Bányászokat, re nró 360. és midőn azok egy alkalmatossággal igen gazdagh Arany és Ezüst Bányára találtának volna, igen őrültének rajta és neki édesed vén erössen ástak, úgy annyira, hogy valami támaszt és stömpölí az felettek való boltozat alá nem hán lónak, Iranern csal? az Arany és Ezüst ásásának estenek. E gy alkalmatossággal az Bányász Ür is ki megyen, hogy megh tekintse*’ ezt .a " gazdagít Bányát és mikor a . .Bányába- be ment volna, láttya, hogy semmi támaszt, sem «tömpéit az Bányászok az boltozat alá nem bántanak volna és láttya azt is hogy egyszer igen porozna felül a Bánya, ezen felette igen megh ijedvén, kezdette mind gyárt ki híni a Bányászokat, de ezt halván a Bányászok, mégh meg nevették és csúfolták ezt mondván, ihon meg- ijett Hlyen hamar a Bányász Ür. Azonban nem vevén tréfára a Bányász Ür a dolgot, hanem mindr jíyárt ki jött és alig jöhetett ki, hogy egyszersmind tsak le szakait a Bánya és mind az 360 Bányászt oda nyomta és oda ölte. Az Bányász Ür- nalk neve volt Koocz káplár. Az mellyet látván az Bányász Űr