Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

ÉSZARMAGYARORSZAG Vasárnap, 1958. Január (J-ALVRÓL-FALURA ÉRDEKES A SZÖVETKEZÉS GONDOLATA erősen foglalkoztatja az embereket. Egyelőre persze többen még az ala­csonyabb társulási formák felé te­szik az első lépéseket. A napokban alakult egy gyümölcstermelési szak­csoport. Bár a működési engedélyt még nem kapták meg, mert a tanács most küldte fel a járásra a kérelmet és éppen ezért azt mondták, hallgas­sak a dologról (dehát ujságíró-e az, aki képes lenne elhallgatni egy nagy­szerű kezdeményezést?!), én bizony elmondom mindenkinek! Eddig ál­lami tartalékterület volt a gyümöl­csös, részben pedig kishaszonbérlet. A tanács még most tisztázza, hogy tulajdonképpen hány holdról van szó. Az emberek pedig, akik ebbe a szakcsoportba beléptek, úgy gondol­kodnak, hogy nem járhatnak rosszul, hiszen a szakcsoport könnyebben be­szerezheti a szükséges vegyszereket (hogy mennyi minden kell, ha egy gyümölcsöst szakszerűen akarnak kezelni!...). Azonfelül pedig a cso­portban közös munkával lényegesen többet tudnak termelni, mintha ugyanazt a területet külön-külön felparcellázva akarnák megművelni. Ez bizony így is van és a leendő cso­porttagok nem haboztak sokáig. Fel­keresték a tanácsot és bejelentették szándékukat. Rövidesen tehát egy második szocialista szektorral gya­rapodik a falu. Szemmeltartják Mrs Verona Wandt, losangelesi la­kos válópert indított férje ellen azon a címen, hogy az hipnotizálja, mert így akarja megtudni, találkozik-e más férfiakkal EGY JUGOSZLÁV METEOROLÓ­GUS RÖVID TELET JÓSOL Borisz Koljcsicki jugoszláv mű­kedvelő meteorológus — aki 1920 óta rendszeresen figyeli az ország idő­járását — az idei télről azt állítja, hogy viszonylag igen rövid lesz. Ja­nuár első felére és február közepére újabb hideghullámot jósol, nagy hó­takaróval. Február végétől kezdve, már enyhébb lesz az idő és nagyobb hideggel nem kell számolni. Kolj­csicki szerint hamar beköszönt majd a tavasz és már február végén szép, napos idő várható. Sokat beszélt Az egyik angol állatikért igazgató­sága áruba bocsátotta egyik papagá­ját, mert veszedelmes nyelve volt. állandóan szidalmazta a látogatókat Több mint száz vevő jelentkezett. AZ ANGOLOK HATVAN tálLLIÓ FOKOS HŐSÉGET ÁLLÍTOTTÁK ELŐ Két angol újság szerint az angol tudósok egy gázkeveréken keresz­tül bocsátott szikra segítségével 60 millió fokos hőséget állítottak elő. Körülbelül 150 millió fokra — a napközpont hőmérsékletének tíz­szeresére — van szükség a termo­nukleáris reakció fenntartásához. Ha a lapok adatai pontosak, az angol tudomány óriási lépést tett előre. Aki pontos akar lenni Netty .. Appleton késve indult el otthonról, s amikor felszállt az autó­buszra, revolverrel kényszerítette an­nak vezetőjét, hogy Les Angeles ha­tárában lévő hivataláig ne állion meg. RAJONGÁS A MŰVÉSZETÉRT Amszterdam egyik legnagyobb múzeumának bejáratánál felirat ké. a látogatókat, közöljék látogatásuk célját a Gallup közvéleménykutató­val, hogy ezek alapján növelni lehes­sen a holland múzeumok látogatott­ságát. A GaUup-féle könyvbe az egyik látogató a következőket jegyez­te be: »Az utcán esik az eső.« A kardhal átdöfött egy embert Miguel Peredre sandiegoi halászt súlyosan megsebezte egy kardihal. A kardihal bekapta a horogra akasztott csalétket és akkorát rántott a hor­gon, hogy a halász a tengerbe zuhant a mólóról. Pereire a vízben szembe találta magát a horogtól már meg­szabadult hallal, amely azonnal rá­támadt és keresztüldöfte csípőjét. Csak a partőr gyors beavatkozásá­nak köszönheti, hogy megmenekült és most egy kaliforniai kórházban ápoljak. VI. FEJEZET 1. rjecember úgy múlt el hó nélkül, fagy 03 nélkül. De jó is, hogy nem esett és nem fagyott nagyon, mert sok ember bizony nem tudott volna mivel tüzelni. Legtöbb 28. helyen üresek voltak a fáskamrák és azt a kis giz-gazt, ami megkerült, tartogatták hidegebb időre. Meg főztek vele. Délután főztek (ej de sok babot, krumplit meg rántottlevest!) és ha főztek, nem igen nyitogatták, az ajtót, hogy bentmarad­jon a meleg estére is. Nappal még megvoltak va­lahogy, mert ha mozog az ember, nem fázik any- nyira, de éjszaka bizony hideg a takaró és reg­gelre akárhogy is vigyáztak arra a kis ételpárás melegre: jégvirágosak voltak az ablakok. A hi- ,ideg elől nem lehet elbújni. Megtalálja az embert es ilyenkor az éhség is jobban csigázza a szen­vedőket. A tüzelő pedig nagy szó volt. Akinek szene volt — az könnyebben boldogult. Az gazdag em­bernek számított. Akinek pedig nem volt szene, annak pénze se volt és ha volt is, mit ért vele? Szenet sehol nem lehetett kapni. A bányák be­szakadva, összerobbantva álltak, vagy pedig még az aknák is benne voltak. A bányászok nem mer­tek lemenni. Pedig, mire hónap végére az utolsó tank is elcsattogott a környékről és az ágyúlö­vések — mint annakidején, ahogy közeledtek — most egyre távolodtak, megjelentek a plakátok 'az utcákon és a hevenyében összetákolt hirdetc oszlopokon. A vörös parancsnokság kérte a mun­kásokat, hogy kezdjék meg a termelést, menje­nek be a gyárba és dolgozzanak: takarítsák ősz- , sze a romokat. [ Hej, de siralmasan nézett ki a gyár, s a vá- [ros! Szinte sírvafakadt az ember, ha rátekintett f Az emberek tanácstalanul álltak és egymást biz- tatgatták. El nem tudták képzelni, hogy lehe T I f I ji s? sz TS,TJ 7J Ü 7 JSLJjl ? JEL JBLJ1 W JSlSLjS. w 5L/ SLJ Kegeny — írta: 0 no óvári Miklós másfél nap alatt így összelőni mindent és aztán most honnan kezdjék, hogy ezt a rettenetes dú- lást helyrehozzák? Azonfelül pedig a másik nagy kérdés is nyugtalanította őket: így marad-e már végre a világ, vagy egy szép napon csak ripsz-ropsz visszajönnek a németek és bosszút állnak a vereségért. Igaz, a front eltávolodott, az ágyúlövéseket csak elvétve lehet hallani, de sose lehet tudni, hogy mi történik? A lelkekben dúlt a bizonytalanság és a félelemérzet. Mi lesz, ha megfordul a helyzet és ismét egy szörnyű táma­dás zúdul a városra? Életben marad-e valaki kö­zülük? Az oroszok nem rossz emberek, már meg­szokták őket, és nem is féltek tőlük. Csak olyan­kor riadtak meg. amikor a parancsnokságra hí­vogatták az embereket. „Mit akarhatnak ve­lünk” — töprengtek és féltek benyitni az ajtón. Csak akkor nyugodtak meg kissé, amikor oda­bent leültették őket, cigarettát raktak eléjük és a tolmács megmagyarázta, hogy dolgozni kell. El kell takarítani a romokat. Fizetés egyelőre nincs és a parancsnokság nem is igen tud fizetni, de akkor sem ácsoroghatnak tétlenül a gyárkapu­ban. (Igaz, hogy kapu nem is volt, mert elhúzta egy német tank. Nem elég, hogy szétrobbantot­ták a gyárat, még a "kerítést is legázolták.) Az orosz tiszt nem igen udvarolt a munkásoknak, megmondta kereken, miről van szó: vegyék fel a munkát, a parancsnokság_gondoskodik róla, hogy bántódás nélkül koziékeanessenek az utcán. Orosz—magyar nyelvű igazolványt adnak nekik, s ha pedig valahol ennek ellenére megakadályoz­nák őket a járőrök, hát jelentsék a parancsnok­ságnak. No, ha dolgozni kell, akkor dolgozni kell! Job­ban telik a nap és tény­leg meg kell kezdeni egy­szer a munkát, nem me­het tönkre teljesen az or­szág. A munkásoknak kell azt most már hely­reállítani — így mondták az oroszok: „Magatok­nak építetek, mert ez a gyár a tiétek lesz, az urak ide többé vissza nem jönnek”. Sok ember persze hitte is meg nem is. Hihe­tetlen dolog, hogy a tulajdonos csak úgy egysze­rűen lemondjon a gyárról és feléje se nézzen többet. Dehát nem mertek ellenkezni az oroszok­kal. Ha azt mondják, hát azt mondják. Rájms hagyják, ők minden esetre elvégzik a munkát, aztán a többi majd kiforrik magától. Tudták az oroszok is, hogy a munkásság egy része bizony­talan a dolgában, de nem magyarázkodtak so­káig. ök katonák és az a feladatuk, hogy rend legyen és foglalkoztassák az embereket. A deb­receni kormány úgyis intézkedik rövidesen és ha majd telik-múlik az idő, szépen rendbe jön minden. A gyáristákkal tehát megvoltak valahogy. De a bányászokat sokkal nehezebb volt össze­szedni. Hiszen hát hol is voltak ezek a bányá­szok? Féltek a titokzatos tányéraknától, amelyek ott lapultak a bánya szájánál, beleásva a földbe és elrejtve a giz-gazo.k alatt. Egy napon hosszú kampós rudakkal orosz katonák jelentek meg a bányánál, összeszedtek vagy tizenöt aknát és szétszerelték, de mégis nem találták meg valamennyit. Amikor a bányá­szok lemerészkedtek, felrobbant egy akna, rájuk szakította a földet és majd két napig tartott, míg kiásták őket. Szerencsére életben maradtak, dehát etiói kezdve aztán még nehezebb volt bá­torságot önteni beléjük. (Folytatjuk.) így legyen udvarias as emberi Irta: Vlagyimir Poljakov —- Tán megtetszett? Udvarolni akar neki? Ezt intézze el máshol, ne a trolibuszon; Hívja meg színházba, vagy moziba — kapcsolódott a pár­beszédbe egy másik oldalon ülő utas«' — Nem szégyellj magát?! — vág­tam vissza. — M,i .köze mindennek az udvarláshoz? Mondja, polgártárs-# nő, hát udvarolni akartam? — Mit tudom én! — felelte a nő; — De hiszen hallotta, hogy csupán annyit mondtam: tessék, foglaljon helyet! Hát ez udvarlás? Egyébként is, semmi okom rá, hogy magának udvaroljak. Mi az, nekem még udvárolni, sem lehet? Olyan ellenszenves v«. gyök? — Én nem ezt mondtam, de.;; — Mi az, hogy de? Mi az, hogy de? Talán rút vagyok, vagy görbe a. lábam? — Engem egyáltalán nem érdekel a maga lába. Nekem egészen más céljaim varrnak. — Miféle céljai? Sértegetni ákart? Kalauz elvtárs! Ez az ember huli­gán. Még ilyet, hogy én huligán va­gyok! Elment az esze? Hallották bolondnak nevezett egy nőt. — Nem szégyellik magukat, elv­társak.?! Felkínáltam a helyemet* hogy a nők ne álljanak... — No és? Ha valaki no, akkor már nem is állhat? A nőnek már ezt sem szabad? — Ej, ej, én egyszerűen úgy gon­doltam, hogy illik felkínálni a he­lyet ... — Ha egyszer felkínálja, az elég. — Mit kellett volna hát tennem? — Micsoda szörnyű alalk! Üljön már le végre, vagy a végállomásig el akarja zárni az utat? Vagy üljön le, vagy hagyja el a kocsit — szólt közbe a kalauznő, — A vitatkozást azonban hagyja abba. Tipli buszon vagyunk, nem pedig a vendéglőben. — Helyes! — zúgták az utasok. — Szidalmazza az asszonyokat, elfog­lalja a helyet, nem hagyja leülni az embereket, s még neki áll feljebb! Szálljon ki a következő megállónál! így is tettem, kiszálltam és gyalog mentem. Nem sikerült udvariasnak lennem. Pedig ezt akartam, csakis ezt, semmi mást! Vasárnap történt. Meg akartam látogatni nagynénémet, aki Moszkva egyik külső kerületében lakik, s fel. szálltam a trolibuszra. Bőven volt üres hely, ezért leültem. Két mégálló után az emberek meg­töltötték a trolibuszt, s látom, hogy idősebb asszonyság álldogál mellet­tem. Kellemetlenül éreztem maga­mat, ezért felkínáltam a helyet: — Tessék, üljön le. — Köszönöm, maradjon. Rövidé, sen leszállók. Hátam mögött egy fiatalabb nő állt, öt is megszólítottam: — Foglaljon helyet, kérem ,. 3 — Ugyan! Mit akar? Maradjon csak ülve, ön idősebb, mint én.; j — Ez kétségtelen — mondottam —, de ön nő, s nekem kényelmetlen ül­nöm, amikor Maga áll. — Nem, nem. Üljön csak le! — Semmiesetre! önt illeti a hely! *— Nem fogadhatom el..; — Polgártárs! Mit lábatlankodik itt előttem! — támadt nekem egy idő­sebb asszonyság, nagy igyekezettel utat törve a kijárat felé. ' Kényelmetlen volt állnom. hiszen ezáltal elzártam az utat, ugyanakkor kellemetlen volt ülnöm, amikor több asszony állt. — Tessék, parancsoljon — mond­tam barátságos mosollyal egy rám­támaszkodó, kövér asszonynak. — Miért akar mindenkit rábeszél­ni! Üljön csak és maradjon veszteg, ne zavarja az embereket — kiáltotta a kövér asszonyság, s közben lá­bamra lépve, előre furakodott a ko­csiban. Mitévő legyek? Még messzire kell utaznom, s lekiismeretem nem en­gedi, hogy üljek, köröskörül asszo­nyok vannak. Nekik kell ülniök. — Üljön le kérem polgártársnő — mondtam most már csüggedten az egyik nőnek, aki háttal állt nekem. — Mit zaklatja az embereket, ha nem akarnak ülni! Mit akar tőlük? — fortyant fel egy férfi. — Semmi dolga, azért ugrál, mint a kelj fel Jancsi... — jegyezte meg egy nagybajuszos ember. — Nem értem a méltatlankodásu­kat — szóltam —, egyszerűen át akartam adni a helyem egy nőnek. szélgettunk), de a csordásfiú 10 perc múlva ismét beállított: — Elnök elvtárs, a kan.í; — Na, mi baj van már megint? — Most mái- nem is szuszog ... — Hej, a teremtésit, az már baj. Mi a csudát csináltatok vele? Nézze már meg doktor úr (szerencsére ép­pen a szobában tartózkodott Rajszi István dr. állatorvos)... csináljon valamit azzal az állattal! Ámde dr. Rajszi is azzal állít vi&z- sza később, amivel a csordás-gyerek. A kan »kikészült«... Máris bajjal kezdődött az új év. Zemplénagárd közepes nagyságú falu a megye északkeleti csücskében. Messze esik a járási és a megyei székhelytől egyaránt. Mondják is a tanácsbeliek, hogy ritkán keresik fel őket a megyei elvtársak, mert elfá­rad az ember attól is, ha autón megy, nem pedig ha a döcögős kisvonaton kell rázatnia magát, amely összeköti őket Patakkal. Pedig — mint tudó­sításom elején mondtam: itt sem múlt el gond nélkül az esztendő és most is nagy terveket forgatnak fe­jükben. Jó föld, termékeny föld az agárdi határ, megterem benne min_ len és az agárdiak pedig, bár tény­leg a megye csücskében vannak, Igyekeznék lépést tartani a korral. Kísérleteznek és tanulnak, hogy még gazdagabb termést adjon jövőre ez a jó föld. Kedvük is van hozzá, meg tehetségük is. Téli tudósítás Zempléna^árdróI BIZONY, NEM KÖNNYŰ DOLOG egy falut el kormányozni! A gondok, bajok előadódnak, aztán a tanács­házán: az elnök, meg a titkár, meg a különféle szakelőadók előtt talál­koznak; osztályozódnak, csoportosul­nak — hadd törjék rajta ők is a fe­jüket. Ha meg tudják oldani hatás­körükön 'belül, hát elintézik, elsi­mítják, ha lehet — dehát a legtöbb baj, sérelem, panasz és indítvány el­intézése nem áll meg az elnöknél, vagy a titkárnál. A vb. elé kerül, amikoris aztán már közügy lesz be­lőle, gondolkodik az egész falu, de legalábbis a tanácstagság, hogyan is zárják le az ügyet. Egy esztendő alatt sok baj felme­rül, most hirtelenjében össze sem lehetne számolni, és lám: alighogy kilábalnának belőle, mindig történik valami, nehogy egy napra is gond nélkül maradjon a tanács háza. Most is, hogy a falu dolgairól beszélget­tünk (újévkor egy kicsit visszapil­lantottunk, meg előre is néztünk), kétszer beállított a tanácshoz a csor_ dás-gyerek. — Elnök elvtárs, a kan lefeküdt és nem tudjuk megmozdítani, vérzik a nyaka. — Eridj, gyerek — így az elnök —, ugraszd meg egy cseppet. Biztosan elfáradt, vagy összeverekedett a má­sikkal, majd fel kél. Én most nem érek rá. Amúgyis fontosabb dologról van szó (a falu villamosításáról be­18 ember összefogott, hogy legyőzze az időt denben kimagasló eredményeket el­ém iök. A múlt években deficites mérleggel zártak és még a mostani zárszámadáskor is jelentős össze­get kellett adni a banki tartozások­ba. De bíznak és erős elhatározásuk, hogy jövőre — vagyis már az idén — elhagyják korábbi önmagukat. A bi­zalom és a magabiztosság pedig már fél győzelem. Erre az évre 10 hold cukorrépa és 10 hold rosíkender ter­melésére kötöttek szerződést. A FALU — A STATISZTIKA SZE­RINT — 4.5 ezer kát. hold ossz föld­területtel rendelkezik. 480—500 csa­lád műveli — ki több, ki kevesebb földön gazdálkodik. Ha ezt a számot vesszük alapul, akkor úgy tűnik, ke­vés az a 18 ember, aki összeállt és a Dózsa Termelőszövetkezetben új éle­tet kezdett. Tényleg kevés, mert en­nek a 18 emberinek mintegy 140 kát. hold szántóterületet kell megművel­ni és eddig (nem szépítgetik magu­kat) bizony még nem sikerült min­Akik máris követik a példát És akik még kívulállnak, azok is tanulnak EZEN TÉNYLEG ÉRDEMES EL­GONDOLKOZNI, de nem is annyira gondolkozni, mint inkább segíteni kell. Hiszen Zemplénagárd — ha ki­csit messze van is — azért nem lehet mostoha gyermeke a kereskedelmi szerveknek! Ö. M. A TÉL A LEGALKALMASABB IDŐSZAK ARRA, hogy a paraszt- emberek felfrissítsék tudásukat, so­kat olvassanak, tanuljanak, forgas­sák a mezőgazdasági szakkönyveket. Különösen akkor, ha a termelési eredményeket illetően lépést akarnak tartani a szocialista szektorral, igen - csak fel kell kötni a fehérneműt.^ Örömmel fogadták a hírt. hogy két_( eves téli ezüstkalászos gazdatanfo-, lyam indul és ezt szorgalmasan látó-, gatják. A tanfolyam nem a'féle »pa-, píron létező-« iskola. A hallgatók sa-, ját maguk jelölték meg az érdeklői témákat és így állították össze a tan-1 folyam tematikáját. Egyebek között j a növénytermesztés, állattenyésztés j és a kertészet, amely legjobban ér-j dekli őket. A tanfolyamot egyébként i Takács János községi gazdasági fel-< ügyelő vezeti ■— és mint mondja: a< hallgatók máris nagyszerű előmene-i telt tanúsítanak; < Mi az, ami a legjobb«« hiányzik1 •— A villany, — mondja Szabó La-, Jós tanácselnök. < — A villany, — mondja Varga Ist_ vári vb. titkár is. __ Szeretnék, ha a faluban mielőbb lei gyulladna a fény. Számtalan lehe­tőségét látnák a falu kulturális és gazdasági fejlődésének. A legtöbb agárdi parasztember irigykedve nézi az újhelyi kirakatokban a kukorica- darálókat, a vi llanymegha j t ású szecs­kavágó motorokat; # Hej, ha ezeket elvehetnék! Van olyan ember, aki már a pénzt is összespórolta rá... Ha a villanyt bevezetnék, sarokba vágnák a tele- Des rádiókat is, mert rádió van, de telep nincs. így aztán csak nagyobb a bosszúságuk, mintha rádiójuk sem tenne. — Érdekes — mondják az agár­diak —, ahol villany van és nincs «zükség anód-telepre. ott tele vannak velük a szövetkezetek, nálunk pedig, ahol némák a rádiók, még zseb­lámpa elemet is alig lehet kapni-. A legújabb amerikai világbajnok A pipások nemzetközi szövetsége a minap rendezte meg a pipázás baj­noka mérkőzését. A világbajnok egy amerikai, egy lake-placidi lakos lett, aki három és fél gramm dohányt egy óra, tíz perc és 15 másodperc alatt szívott ed. A KOCSMÁZÁS HASZNA Joyce Lettman amerikai mosónőt a bíróság elé idézték, mert férjét rá­beszélte az ivásra. »Ha józan, ma­gyarázta a mosónő, hetenként mind­össze 24 dollárt keres. De ha része­geik edésért lecsukják, heti 50 dollár segélyt, kapok.-< ERNYŐ CASANOVÁK ELLEN A szingapúri kereskedők olyan nőt ernyőket hoztak forgalomba, amely­nek végén éles tű van. Szingapúr széped ezzel tartják távol maguktól túlzottan tolakodó csodáJóikat. Az ernyőt »Casanova átká«-nak nevez­ték el. Kétezeréves gályaroncsot találtak A Földközi-tenger francia partja mentén egy búvár egy gálya ron­csára bukkant, amelynek korát 2000 esztendőre becsülik. A roncs mind­össze hét méterre fekszik a tenger felszíne alatt és belsejében kb. 100 Ionná ólomoxidot találtak, amellyel görög fazekasok egykor áruikat máz­zal vonták be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom