Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

« Cs ZAKM AG YARORS ZÄÜ Csütörtök, 1958. január 30. Mi akadályozza a tsz-lcj lesztési Al§ódobszán ? AZ ELLENFORRADALOM UTÁN eltelt egy év alatt pártunk több ízben is kifejezésre juttatta, hogy nem mond le, nem mondhat le a mező-, gazdaság szocialista átalakításáról. Az MSZMP agrárpolitikájának tézi­sei énről az alábbiakat mondja: »Az MSZMP egész népünk egyete­mes érdekét — beleértve a paraszt­ság érdekét is — szem előtt tartva, a mezőgazdasági, termelőerők állan­dó fejlesztésének fő feladata mellett egyik legfontosabb feladatának te­kinti annak elősegítését, hogy mező- gazdaságunk fokozatosan korszerű, szocialista nagyüzemi! mezőgazda­sággá alakuljon át.-« Ebből következik, hogy párt- és állami szerveinknek, falusi pártszer­vezeteinknek és. párttagjainknak elsőrendű feladata a mezőgazdaság szocialista átalakítása érdekében rendszeres politikai munka kifej­tése. Vannak azonban — sajnos szép­számmal — olyan elvtársaink, akii: ezt az elvet nem tartják magukra nézve kötelezőnek. Ügy vélik, hogy nem szükséges az egyénileg dolgozó parasztok körében politikai felvilá­gosító munkát végezni és ismertetni a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyeit és eredményeit. Az ilyen elvtársak azt mondják »Beszéljenek & tsz eredményei, mi nem megyünk könyörögni az egyéniekhez, hogy jöjjenek hozzánk« — és még hozzá­teszik: »aki akar, az úgy is belép a tsz-be«. Ilyenfajta nézetekkel találkoztunk az alsódobszai Új Élet Tsz vezetősé­gének egyes tagjainál is. A tsz az 1956-os ellenforradalmi események során feloszlott, majd a legszilárdabb tsz-tagok, mindenekelőtt a kommu­nisták kezdeményezésére újjáalakult. Az elmúlt évben, bár sok. nehézség­gel kellett megküzdeniök, szép ered­ményeket értek el. Búzából például 12 mázsa holdanként! átlagtermésük volt, míg az egyénieké csak 9 mázsa. A munkafegyelem és a tsz gazdasági vezetése lényegesen megjavult az előző évekhez képest. A kilépettek legtöbbje élénk figyelemmel kísérte a tsz egész évi munkáját. A jó ered­ményeket látva, a volt tsz-tagok kö­zül nem egy a visszalépés gondola­tával foglalkozott;. Azt lehetett várni, hogy a zárszámadás után többen ké­rik majd felvételüket. Azonban nem így történt. Csupán 3 új tag jelent­kezeti, ebből is ■ kettő más községből jött át. A TSZ VEZETŐSÉGE, de különö­sen az elnök különböző, elfogadha­tatlan magyarázattal indokolja az egyéniek visszahúzódását. Pedig az igazság az, hogy komoly hiiba van a tsz kommunistái és az egyénileg dol­gozó parasztok közötti viszonyban. Vadasfalvi Gábor t-sz-elnök magatar­tása és nézetei egyenesen távol tart­ják a kilépetteket a tsz-től. Zsebeid Károly községi párt titkár például elmondta, h<*gy Vadasfalvi eléggé durva, fölényes és hangoskodó nem­csak a tsz-tagokkal, hanem a kívül­álló dolgozó parasztokkal szemben ■is. - Nemrégiben például egy mulatság alkalmával az egyik egyénileg dol­gozó gazda fiát a tsz irodájában, tett- leg bántalmazták. El lehet 'képzelni, hogy hogyan vélekednek az egyéniek az ilyesmiről. Az idei zárszámadásokra a legtöbb tsz-ben egyénieket is meghívtak ven­dégségbe, hogy ezzel is közelebb hozzák őket a tsz-hez. Az alsódob­szai Üj Élet zárszámadására nem hívtak meg * egyénileg dolgozó pa­rasztokat. Ugyancsak egyetlen tsz- tag sem vesz részt a községben folyó ezüstkalászos tanfolyamon, mivel ott egyéniek vannak. Nem mennek agi­tálni, a tsz eredményeit ismertetni az egyénileg dolgozó parasztokhoz, nem hívják őket a tsz-be. Pedig nem is egy volna olyan, aki már holnap belépne, csak jó szó, egy kis bízta­tás kellene nekik. Erre a biztatásra, hívó szóra várnak, de ez nem hang­zik el, mert a tsz-tagok egy részé­nek, de elsősorban az elnöknek az a véleménye, hogy nincs szükség a ki­lépettek között végzett agitációs munkára. »Nem Ifpnyörgünk nekik! Miért léptek ki?« — mondják. Ez a nézet azonban nagyon helytelen és ellenkezik a párt politikájával. Mi az oka a tsz-ben eluralkodott helytelen nézeteknek? LEGFŐBB HIBA, hogy alacsony a pártmunka színvonala. Annak el­lenére, hogy 17 párttag van a tsz- ben, mégsincs önálló pártszervezetül:. A községi pártszervezet pedig vajmi keveset foglalkozik a tsz ügyével. Még vezetőségi üléseket sem tarta­nak. A párttitkár, Zsebeid Károly elvtárs adóügyi megbízott, három községbe jár dolgozni, gyakran nincs otthon, s így meg a legjobb akarata mellett sem tud kellően foglalkozni a pártélet irányításával. A pártáiét úgyszólván csak a kéthavonként tartott párttaggyűlésekre korláto­zódik. A tsz kommunistái pártokta­tásban nem vesznek részt. Az ősz folyamán beindult ugyan egy szemi­nárium, azonban az első két foglal­kozás után nem jöttek el a hallga­tók. Az őszinteség kedvéért rá kell mutatni ,a szerencsi járási pártbi­zottságon dolgozó elvtársai: felelős­ségére is. Mindenekelőtt azért kell hibáztatni őket, hogy mindezideig nem gondoskodtak az önálló i&z- pártszervezet megalakításáról, holott más járásokban, mint például a sá­toraljaújhelyiben is már a legtöbb tsz-ben létrehozták az önálló párt- szervezeteket. A pártélet gyengesége, a párttagok alacsony eszmeii-politikai színvonala és a felsőbb szervek el­lenőrző, segítő munkájának nem ki­elégítő volta következtében olyan nézetek kaptak lábra az alsódobszai tsz kommunistáinál, amelyek komoly akadályt jelentenek a helyi tsz szám­szerű növekedésének. AZ ALSÓDOBSZAI ÜJ ÉLET TSZ kommunistái a pártért, a szo­cializmus ügyéért mindenkor bátran kiállnak. Ezt bebizonyították a ne­héz időkben. az ellenforradalom alatt tanúsított magatartásukkal is. Őszin- 1én reméljük, hogy megvan bennük az akarat, hogy pártszervezetük munkáját mielőbb megjavítsák, és igyekezzenek a még meglévő és a tsz fejlesztését akadályozó helytelen né­zeteiken változtatni — pártunk poli­tikájának megfelelően. ‘ Mindehhez természetesen elkerül­hetetlenül szükséges a felsőbb párt- szerveknél dolgozó elvtársai: segít­sége ' is. Politikai nevelőmül!kávai küzdenek a társadalmi tulajdon védelméért megyénkben KÉT HETE, hogy a Lenin Kohászati Művek munkásai a társadalmi tulaj­don védelme érdekében felhívással fordultak az ország dolgozóihoz. Kezdeményezésük azóta széles tö­megmozgalommá vált. Ebből a mun­kából részt kértek a tanácsok és a tömegszervezetek is. Célul tűzték ki, hogy az egyre terebélyesedő mozgal­mat politikai nevelő munkával tá­mogatják. A Hazafias Népfront Borsod me­gyei .bizottságának elnöksége kibőví­tett ülésén tárgyalta meg a diósgyő­riek kezdeményezését. Felhívásukban hangoztatják: „A Hazafias Népfront­ba tömörült dolgozók legfőbb köte­lessége, politikai munkával olyap légkört teremteni, amelyben elítélik és megvetik a népvagyon pazarló­it..E jelszó mielőbbi megvalósí­tásáért tervet dolgoztak ki. Így - többek között — elhatározták, hogy a bíróságokkal, ügyészségükkel és a rendőrséggel közösen a megye va-. lamennyi községében előadásokat rendeznek. Ezeken az 'Összejövetele­ken elmondják majd, hogy a népva­gyon dézsmálói egy-egy járásban és faluban milyen károkat okoznak a népgazdaságnak és á lakosságnak. Ezenkívül a járási népfront-bizottsá­gok vállalták, hogy segítséget nyúj­tanak a társadalmi bíróságok szer­vezésében. A 1VIEGYEI TANÁCS művelődési osztályának dolgozói is megbeszélték a diósgyőriek felhívását. Megállapí­tották, hogy különösen a művelődési otthonokban herdálják a közva­gyont. így például Bogácson, Tisza- lúcon a művelődési otthon székeit kikölcsönözték, máshol pedig a lel­kiismeretlen munka folytán idő előtt tönkrementek a berendezések. A társadalmi tulajdon fokozottabb vé­delmére az osztály most egy mód­szertani füzetet ad ki. Ebben meg­határozzák a művelődési otthonok igazgatóinak feladatát és azt, hogy miért felelősek. Tervbe vették, hogy a füzet megjelenése után gyakrab­ban ellenőrzik a művelődési ottho­nokat és felvilágosító munkát foly­tatnak azok berendezéseinek védel­méért. ­LEVELEZŐINK ÍRJÁK A Hazafias Népfront-mozgalomról (Tudósítónktól.) A Hazafias Népfront országos ^ tanácskozása óta a ncpíronl- mozgalom új erőre kapott az abauj- szántói járásban. Pártunk és kormá­nyunk helyes, következetes békepolí- tikája eredményeként egyre többen állnak a népfront zászlaja alá. Néhány eredmény. Mit tettek a. népfront-bizottságok eddig? Vala­mennyi községben újjáalakultak a népfront-bizottságok. Számuk közel. 400. Hatalmas erő ez. különösen ak­kor, ha állandóan ébren tartja a béke gondolatát. A napi munka egyre inkább meg­telik tartalommal. Itt-ott még nyiko­rog a kerék, de az út, amelyen ha- Ladunk, helyes. Az érdeklődés rend­kívül nagy. Nemrégen alakult új iá a járás 50 tagú elnöksége. Az elnök­ségben helyet kaptak a különböző tömeg- és társadalmi szervek mellett a pártonkí vüliek, kereskedelmek, egyházak képviselői. Különös jelen­tősége van annak, hogy az elnökség több mint fele pártonkívüli és értel­miségi dolgozó. 'Miközben, a szerve­zeti kérdéseken munkálkodunk, egy­idejűleg mái1 tömegpolitikai munkát is végzünk, szaktanfolyamokat tar­tunk. Kilenc ezüstkalászos tanfolyam van járásunkban, több mint 250 dol­gozó paraszt gyarapítja tudását. Ahol ezek. nincsenek, szakelőadásokat tar­tunk. Hallgassuk meg', mit mond Far­kas Elek gönci református esperes a mozgalomról. — Igen sok községiben az egyház vezetői nem találták meg 'mozgal­munkkal a kapcsolatot, nem mutat­tak érdeklődést. Egyesek részéről megnemértéssel is találkoztunk. A református egyház támogatja a szo­cialista rend építését, mert a dolgozó nép jólétét, a nemzet felvirágoztatá­sát szolgálja. Isten áldását kérem a Hazafias Népfront további munká­jára. Az esperes kérte a bizottság tag­jait, hogy szívvel-lélekkel dolgozza­nak, mert ha nincs a munkában szív ős lelek, nem érhetnek el teljes ered­ményt, s ez árt a mozgalom ügyének. Qok szó esik az ifjúság nevelésé- ről is. Beszélgetés közben hal­lottam Rácz János vilmányi igazgató- tanító megjegyzését: — Adjunk programot az ifjúság­nak. Necsak pedagógus végezzen nö­velő munkát, segítsenek ebben a szü­lők is, mert ők is felelősséggel tartoz­nak a társadul ómnak a gyermek ne­veléséért. A Hazafias Népfrontnak különösen nagy gondot kell fordíta­nia az ifjúságra. Ez nagy nemzeti ügy, egész társadalmunk feladata. Azzal fejezem be tudósításoma'. hogy ha a gyönyörű abauji tájon Összefognak az emberek, a boldogabb élet hamarább megvalósul. Szádeczki István Nem lenne ráfizetés... RENDŐRSÉGI FELHÍVÁS A Miskolc városi rendőrkapitány­ság felhívja mindazon dolgozók fi­gyelmét kiktől: Rémiás Gyula, Mis­kolc, Kazinczy u. 1. szám alatti lakos, foglalkozása: tetőfedő, pénzösszeget vett fel, eternit, vagy epületanyag vásárlás céljából és ezen összeg még nem nyert elintézést. Az érdekelt károsult személyek haladéktalanul jelentkezzenek a Miskolc városi rendőrkapitányság Rudas László u. 10. II. em. 66-os szobában. A Borsodi Ssénbányássati Tröszt dolgozói maguk mögött hagyták versenytársukat A BORSODI SZÉNBÁNYÁSZÁT! TRÖSZT dolgozóit úgy ismerik, mint akik ugyancsak szeretnek versenyez­ni. Nem egy széncsatából kerültek ki győztesen, — nevüket országszer­te ismerik. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt­tel való párosverseny tovább öregbíti hírnevüket. A két tröszt dolgozói között 1957 július elsejétől tart a verseny, s azóta mindig a borsodiak haladnak az élen. Bizonyítja ezt a Salgótarjánban lezajlott kedves, meghitt baráti találkozás is, ame­lyen a két tröszt vezetői ismertették egymással a negyedik negyedév ered­ményeit. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt részéről dr. Csillag József fő­mérnök, a Borsodi Szénbányászati Tröszt részéről pedig Monos János igazgató számolt be a végzett munká­ról. Csillag elvtárs elmondotta, a nógrádi bányászok annak ellenére, hogy az elmúlt hónapok alatt igen szép eredményt értek el ■— a negyedik negyedévben terven fe­lül huszonháromezer tonna sze­net termeltek — mégis lemarad­tak a versenyben. Az önköltség te­rületén sem sikerült a nógrádiak­nak olyan eredményt elérniök, mint a borsodiaknak, — hangsúlyozta Csil­lag elvtárs. Monos elvtárs bejelen­tette: a Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói 41 ezer tonna szén­nel termeltek többet tervüknél, ^ az önköltség területén pedig 4.6 száza­lékos megtakarítást értek el. Majd összehasonlították a két tröszt sta­tisztikai kimutatásait, elsősorban a mennyiségi, minőségi, termelékeny­ségi és balesetcsökkentési adatokat, s megállapították: a nógrádiak 5, a borsodiak 19.8 pontot szereztek a ne­gyedik negyedéves versenyben. A csapatok versenyében a nógrádiak közül Kovács János Kossuth-díjas vájár érte el a legszebb eredményt 210 százalékos tervtel jesítésscl. A borsodi tröszt csapatai közül ifj. Lu­kács János feketevölgyi elővájó csa­pata került az első helyre 205 száza­lékos eredménnyel. A KÉT TRÖSZT adatainak és csa-' pateredményeinek összehasonlítása után vi jelenlévő elv társak ismertet­ték, hogy ki mit tett saját munka- területén a verseny sikere érdeké­ben. A borsodiak közül Törő József elvtárs, a Borsod megyei pártbizott­ság ipari osztályának munkatársa el­mondotta, hogy igyekeztek a leg­messzebbmenő segítséget megadni a tröszt dolgozóinak. Hangsúlyozta: az eredmények eléréséhez nagyban hoz­zájárult, hogy a pártbizottság a tröszt vezetőivel időben tisztázták a műsza­ki vezetők helyzetét, s aki nem _ kö­vetett el különösebb dolgot az ellen- forradalom alatt, megerősítették be- <-.<?•*+á<??»v*pn. Törő elvtárs szavai után a Nógrád megyei pártbizottság ipari osztályának a vezetője bejelentette, hogy elmennek tapasztalatcserére Borsodba. Stoll Adorján elvtárs, a Borsodi Szénbányászati Tröszt főmér­nöke az utóbbi hónapokban tett mű­szaki intézkedésekről, a jelenlegi ne­héz feladatokról szólt. Ádám István elvtárs, a trösztbizottság elnöke ar­ról beszélt, hogyan szervezték meg a munkaversenyt. A BORSODI ELVTÁRSAK hoz­zászólásai után a nógrádi elvtársak is elmondották, hogyan dolgoztak, s ha el is maradtak a borsodiak mö­gött, mégis van munkájukban olyan követendő példa, amit nem árt, ha a borsodiak is alkalmaznak. Elmondották a nógrádiak, hogy kü­lönösen szép eredményt értek el a balesetek csökkentése területén. (Ezen a területen jobban állnak, mint a borsodiak). A balesetek csökkené­sét annak köszönhetik, hogy évekre visszamenőleg megvizsgálták a bal­esetek okait, s ahol leggyakrabban előfordult, ott komoly intézkedéseket tettek. A borsodi elvtársak megígér­ték, hogy a nógrádiak módszerét át­veszik, s átküldik tapasztalatcserére a munk&védeími felelőst. A TALÁLKOZÓ VÉGÉN mindkét tröszt vezetői — a jelenlévő elvtár­sak legnagyobb örömére — elhatá­rozták, hogy a nagyon értékes, hasz­nos párosversenyt 1958-ban is foly­tatni kívánják. F. L. M iért is vagyunk mi gesztelyiek mostohák? — hangzik gyakran az elkeseredett panasz. A gesztelyiek Miskolcra utazása röviden így néz ki: El kell találnia azt a szerencsés napot, órát, amikor a távol­sági autóbuszokon van férőhely. December 30-án, hétfőn ez jtörtént: Mindenki reménykedve várta, a félhetes buszt. Meg is érkezett, de tele volt. A félnyolcas szintén. A menetirányító biztatott bennünket, hogy jön másik, mentőkocsit küldenek értünk. El is jött, de Csanálosra ment először, s mire visszaért, már újból megtelt. A kalauz udvarias volt. Elment h postára és telefonált. A válasz ez: ha harmincán leszünk, s a tanácselnök jót áll, hogy mind a har­mincán megvárjuk a kocsit, akkor egy újabb „mentőkocsit" küldenek. Ekkor már félkilenc volt. Mi csak 22-en voltunk. Hol vegyünk most 8 utast? Voltak, akik elindultak szerencsét próbálni a műútra, hátha az új­helyi távolsági kocsira felülhetnek. Nem sikerült. Az autóbuszvezető, kalauz szívesen segített volna rajtunk. Mind­hiába. Másoknak kellene többet gondolni ránk. Nem szórakozni mentek városba a falu dolgozó parasztjai, hanem felesleges terményüket vitték a piacra, de most már mégsem engedhető meg, mint egylwr, hogy Gesz- telyröl gyalog menjenek Mislcolcra. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem lenne ráfizetés, ha Gesztelyre különkocsit küldenének, mert a faluból és környező községekből minden­nap lenne annyi utas, hogy egy 30 férőhelyes kocsi megteljen. CSOMA ESZTF.R ______________________ Gesztely H allgassák meg 45 000 ember kérését AHOL SOK EMBER EL, ott sok az eredmény, sok a munkasiker, de a panaszból sincs hiány.' Miskolc II. kerülete 45.00Ü leiket számlál. Ez a kerület közvetlenül a gyár környé­kén a kolóniát, a lakótelepeket fog­lalja magába. Régi kérésük és vá­gyuk, hogy orvosi rendelőt kapja­nak rangjukhoz, sokaságukhoz mél­tóan. Most is van rendelő, de az már nem tudja ellátni feladatát. Egy padlásszobában van a körzeti orvo­si rendelő. Mondhatná valaki — ott van a gyári kórház. A belgyógyászat alagsorán van a röntgen. Itt vizsgálják a fertőző be­tegeket is. Ez megfelel a követelmé­nyeknek, de az emberek sokaságá­nak nem. Van itten egy tüdőgondo­zó is, amely igen szép helyen lévő épületben nyert elhelyezést. Ez hí­ven szolgálja a rendeltetését. így so­rolhatnám tovább a problémákat. Kissé elszomorító, hogy pont a gyári körzetben nincs olyan orvosi, illetve egészségügyi intézmény, amely ki tudná elégíteni a lakosságot. Elvégre Diósgyőr — gyárváros. Nem újkeletű dolgokat mondok. Nem is azt, hogy a mi államunk semmit nem tett. Durva tévedés len­ne ezt állítani. Sokat, nagyon sokat kaptunk már, mert ha az Avasról nézzük a várost, látjuk, hogy a régi város lassan eltörpül az új mellett. E probléma megoldására is történt már intézkedés, sajnos az ellenfor­radalom beleszólt. A terv az volt. hogy a Kit ián mellett építenek egv kórházat, ahol majd a rendelőinté­zet is otthont kap. Ehelyett Miskol­con a Szentoéteri kapuban lévő épü­letsort kapta meg a város, illetve a megye, de ezzel a diósgyőriek prob­lémája nincs megoldva. A bennünket és sokakat foglalkoz­tató gondokkal felkerestük a kerü­leti tanács elnökét, Grósz Károly elvtársat, hogy milyen kivezető utal lát, mit tudunk tenni? — Jelenleg nem rendelkezünk annyi pénzzel, hogy építkezni tud­nánk. Egymilliókétszázezer forint a költségvetés, ebből kell gazdálkod­nunk. A múlt évi jó munkáért ugyan 100.000 forint jutalmat kapott a ke­rület, mert leggazdaságosabban hasz­náltuk fel a költségvetés összegét, de így sem tudunk komolyabb építke­zéshez kezdeni. — Mégis mi a kivezető út? — Illés Béla főorvos vezetésével háromtagú küldöttség járt Budapes­ten. A tanulóváros kollégiumát sze­retnénk megszerezni rendelő céljá­ra. Kisebb átalakítással megoldható lenne. Az épület jelenleg nincs ki­használva. Eredetileg 3000 ipari ta­nuló számára épült, most csak ki- lencszázan lakják. A 116-os taninté­zet elkerülne a 100-asba és így fel­szabadulna az épület. NEM NAGY KIADÁST kíván az épület átalakítása, szinte átalakítás nélkül is felhasználható erre a cél­ra, úgy gondoljuk, megérdemelnék a vasgyáriak. Az eddigi szomorú ta- oasztalat az, hogy a kicsit beteg, dolgozó egészen bel.ebetegszik a vá­rakozásba, sorbaállásba, ha máskép­pen nem — idegileg. Télen „jégve­rem” váróterem van, nyáron pedig ..illatos”. Ezek is elmaradnának, ha illetékes helven szívükre vennék a mi sorsunkat. Takács József ÓxdróI jelentik (Tudósítónktól.) Szerdán, a műszakok befejezése után tartották meg az Ózdi Kohá­szati Üzemeknél az első negyedévi tervismertetéssel egybekötött terme­lési tanácskozást. Ezeken a tanács­kozásokon döntöttek a ..kiváló dolgq- zó” kitüntetés odaítéléséről, elsőíz­ben az 1957 második félévi ered­mények alapján. Az Ózdi Kohászati Üzemeknél 19 dolgozónak maradt el az ellenforra­dalmi események miatt a „szakma kiváló dolgozója” kitüntetése. Mivel a minisztériumnak anyagi alapja nincs ezen jutalmak kifizetésére, így a vállalat igazgatója az igazga­tói alapból biztosította a 19 dolgozó jutalmát. A „szakma kiváló dolgo­zója” jutalom kifizetésére ugyancsak a termelési tanácskozásokon kerül sor. A jutalmazottak között volt többek között Derencsényi Béla fő­művezető. Suszter József villany- szerelő, Peták Imre lakatos. Dúrbák László hengerkormányos, Galilt J*.- nos 120-szoros újító műveit* Vass Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom