Észak-Magyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-28 / 23. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! hmmmmmm A magvak szocialista munkáspárt borsod megyei bizottságának lapja XIV. évfolyam 23 nzám Ára 50 fillér------------------------1 ■ .Ifí/T.T; r . 1 958 január 28, kedd így dolgoznak a pártcsoportok a DIMÁVAG-ban Az idő nem áll meg Akiknek még nem .kenyerük" a betű 's. A kereskedelem eredményeiről és leiadatairól tárgyalt a miskolci kereskedelmi pártaktivaértekezlet Népünk döntő többsébe áll pártunk és kormányunk Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka Az országgyűlés új ülésszaka hétfőn délelőtt megkezdte tanácskozását. Résztvett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a forradalmi munlcás-paraszt kormány elnöke, Antos István, Apró Antal, Biszku Béla, Csergő János, Czotiner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Dögéi Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Marosán György, dr. Mün- nich Ferenc, Nagy József né, dr. ÍSIezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a kormány tagjai, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Adam Willmann, a Lengyel Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Ion Popescu, a Román Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Rudolf Helmer, a Német Demokratikus Köztársaság rendkívül és meghatalmazott nagykövete, Krasztju Sztoicsev, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Bato Karafili, az Albán Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Jovo Kapicic, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykő- vete, dr. Julius Viktory, a Csehszlovák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, J. I. Gromov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Hon Dón Cser, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Dasijn Adilbis, a Mongol Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Abd-el Hamid Nafeh Zadé, az Egyiptomi Köztársaság rendkívüli és meghatc' mázott nagykövete, dr. Walter Peinsipp, az Osztrák Köztársaság rena kívüli követe és meghatalmazott minisztere, dr. Meir Touval Izrael Állam rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, Fritz Hegg, Svájc rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, Alexandre Sgourdeos, a Görögi Királyság ügyvivője, Hoang Van Lói, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ideiglenes ügyvivője, M. A. Rahman, az Indiai Köztársaság ideiglenes ügyvivője, Stig Ftynell, a Svéd Királyság ideiglenes ügyvivője, Henn Quioe, a Francia Köztársaság ideiglenes ügyvivője, valamint a diplomáciai képviseletek számos tagja. Az ülést néhány perccel 11 óra után Bőnai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az ülésszak tárgysorozatául á Minisztertanács beszámolóját és megvitatását, továbbá az 1958. évi nép- gazdasági terv ismertetését és megvitatását javasolta az országgyűlésnek. A javaslat elfogadása után az elnök bejelentette, hogy a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa az, ország- gyűlés 1957 december 2Í-én Ibere- kesztett ülésszaka óta hat törvény- erejű rendeletet alkotott. Ezután Kádár Jáno^j a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke ismertette a Minisztertanács beszámolóját; Kádár elvtárs beszéde Nyolc hónappal ezelőtt számoltam be az országgyűlésnek a kormány munkájáról — kezdte beszédét Kádár János, a Minisztertanács elnöke. ■— Beszámolóm lényege akkor az volt, hogy az ellenforradalmi felkelés erőivel szemben sikerült megvédeni hazánkban a néphatalmat, a Magyar Népköztársaság államát és függetlenségét. Most, amikor a kormány újabb nyolc hónapi tevékenységéről számolhatok be, elmondhatom, hogy a múlt évi májusi helyzethez képest a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendje tovább erősödött. A továbbiakban a rendfenntartó és az igazságügyi szerveink elmúlt időszakban végzett eredményes munkájáról szólott. Mint mondotta, a magyar rendőrségnek, ügyészségnek és bíróságnak mostanában elég nagyszámú rosszindulatú bírálója van, kisebb részt itthon, nagyobb részt Nyugaton. De még a legrossz- indulatúbb kritikus sem tudott egyetlen olyan esetet sem felhozni a magyar hatóságokkal szemben, amelyben bárkit is ártatlanul, el nem követett bűncselekmény miatt vontak volna felelősségre. A kormány továbbra is fontos feladatának tekinti — mondotta többek között —■, hogy ébei^n őrködjön afelett: illetékes állami szerveink a jövőben is minden eszközzel biztosítsák a törvényes rendet és a törvényességet. A továbbiakban elismeréssel szólt a gyorsan talpraállt határőrség tisztjeinek, tiszthelyetteseinek és katonáinak példás, áldozatkész helytállásáról, s arról, hogy néphadseregünk a múlt év második felére befejezte az újjászervezés alapvető feladatait és rátért a békeidőben szokásos normális tevékenységre. Az elmúlt nyolc hónap alatt sokat javult a minisztériumok és főhatóságok, a tanácsapparátus és az egyéb államigazgatási szervek munkája is — folytatta. Ezek a szervek a korábbinál lényegesen kisebb létszámmal végzik munkájukat. 1957-ben csaknem 66 ezer fővel csökkent a termelésben közvetlenül részt nem vevő dolgozók száma, ezen belül az államigazgatási szervek létszáma mintegy 16 ezerrel csökkent. Az új törvények helyesnek bizonyultak Ezután utalt a kormány által kezdeményezett törvényekre, törvény- erejű rendeletekre, amelyek közül például az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendezi az eljáró igazgatási szervek és az állampolgárok jogait, kötelességeit. A Tudományos és Felsőoktatási Tanács létrehozásáról kiadott rendelet a különböző helyeken folyó tudományos kutatás és képzés egységes irányítását szolgálja. A kormányrendelettel létrehozott Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács az elhagyott gyermekek kérdéséne’.?: megoldására hivatott. A népi ellenőrzésről szóló törvény állami rendszerünk további megszilárdítását és a gazdasági visszaélések leküzdését segíti. Nagy jelentőségű az üzemi tanácsokról kiadott törvényerejű rendelet is, amely egyebek között növeli az üzeA továbbiakban gazdasági kérdésekről beszélt. Az 1957-es év gazdasági munkájára vonatkozó előzetes adatok — összehasonlítva 1955 adataival — azt mutatják, hogy az állami ipar termelése az első negyedévben 84, a másodikban 101, a harmadikban 106, a negyedikben 117 százaléka volt az 1955-ös év termelésének. Az állami ipar egész termelése 1957- ben 2 százalékkal volt magasabb az 1955-ös évinél. Ennél valamivel nagyobb mértékben növekedett a szövetkezeti ipar és a magánkisipar termelése. —- A mezőgazdasági termelésben — mint az ismeretes — 1957-re kenyérgabonára nem volt előírva kötelező vetésterület. Ennek következtében a kenyérgabona vetésterülete 10 százalékkal csökkent, -és ugyannyival növekedett a takarmánynövények vetésterülete. Ez az eltolódás — mivel az állattenyésztés fejlődése és a belterjes gazdálkodás irányába hat, — nem egészségtelen. — 1957-ben a kenyérgabona 10 százalékkal kisebb vetésterületen 5 százalékkal nagyobb termést adott az előző évinél. Az egy holdra eső átlageredmény az összes főtermónyekből — mint búza, rozs, ősziárpa, kukorica, burgonya, cukorrépa — külön- külön is magasabb volt az előző évi termésátlagnál. Az 1957-es év mezőgazdasági terméseredménye felszabadulás után! legjobb év, az 1955-os eredményeit is meghaladta valamivel. A fő gabonaterményekből a legjobb eredményt az állami gazdaságok érték el, amelyek holdanként búzából 3.9 mázsával, rozsból 2.5 mázsával, ősziárpából 1.9 mázsával jobb áitlageredr ményt értek el, mint az egyéni parasztigazdaságok. Az állami gazdaságok után a termelőszövetkezetek értek el a legjobb termésátlagot, amelyek holdanként búzában 2.1, rozsban. 1.8, ősziárpában 0.9, zabban 1 mázsával nagyobb átlagtermést értek el, mint az egyéni parasztgazdaságok. — Külön kell szólnom a mezőgazdasági felvásárlás eredményedről. Nyiltan megmondom, igen komoly kérdésként merült fel egy évvel ezelőtt az ország kenyérellátásának gondja, amikor arról kellett dönteni, hogy áttérjünk-e a begyűjtési rendszerről a szabad felvásárlás rendszerére. Mi, bízva parasztságunkban, a szabad felvásárlási rendszer mellett döntöttünk. Most arról számolhatok be, hogy a szabad felvásárlási rendszer bevált, az 1957-es évben ugyan a tojás és a baromfi felvásárlás akadozott, de ettől eltekintve a naptári évre előirányzott felvásárlási tervet egyetlen, úgynevezett adminisztratív intézkedés nélkül túlteljesítettük. A kormány felvásárolt 855.000 tonna búzát, 200.000 tonna rozsot, 176.000 tonna kukoricát, 111.000 tonna árpát, 297.000 tonna vágómarhát és 208.000 tonna vágósertést a szabad cikkekből. A felvásárlás egyes terményekből még folyik, de az 1957-es naptári óvet tekintve a felvásárolt mennyiség tíz százalékkal alatta van az 1955-ös év rekord begyűjtési eredményének, viszont a falusiak igénye is csökkent a központi készletekkel szemben. Az összlakosság vásárlásai is csökkentek tíz százalékkal ebből az árualapból. így a felvásárolt gabonamennyiség minden újabb behozatal nélkül biztosítja az új termés betakarításáig a lakosság folyamatos ellátását. mintegy 50.000 új lakás épült. Kádár János ezután szólott az 1958. évi népgazdasági tervről. Egyebek között megemlítette, hogy az ipar termelését 7.3 százalékkal, a mezőgazdasági termelés színvonalát 4.6 százalékkal magasabban irányozzák elő. A beruházásokat szerény mértékben ugyan, de növelni kell, s az 1958-as terv célja az, hogy az 1957 decemberéig elért életszínvonalat megszilárdítsa. Külön hangsúlyozta, hogy a kormány és egész társadalmunk közös feladata, hogy határozott lépést tegyen előre a takarékosság és a közvagyon jobb megóvása terén. ■ — Az 1958-as terv jó, a dolgozó nép érdekeinek, a szociaMzmus építésének megfelelő célkitűzéseket ad, s ha a magyar bányászok, ipari- munkások, ^ parasztok, alkalmazottak, értelmiségiek támogatják megvalósítását — én a magam részéről ebben biztos vagyok — nem kétséges, hogy megvalósítjuk és jó irányban tűi is fogjuk teljesíteni az 1958. évi tervet — mondotta Kádár János. Az eszmei harcból a szocialista kultúra kerül ki győztesen! Ezután az elmúlt hónapok kulturális eredményeiről szólt, a többmilliós példányszámban megjelenő újságokról, a mozilátogatók számának növekedéséről, könyvkiadásunk fejlődéséről, művészeink és sportolóink nemzetközi sikereiről. Kiemelte a pedagógusok munkájának rendkívüli jelentőségét, s azt, hogy kormányunk nagy 'érőfeszítéseket tesz az iskoLii tanteremhiány csökkentésére. Az értelmiségről szólva a következőket mondotta: — Mi eddig is minden erővel igyekeztünk az értelmiségi dolgozók eszmei és politikai fejlődését megköny- nyíteni és segíteni. Ennek érdekében a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormány eddig is a leghatározottabban szembeszállt az olyan egyoldalú és káros nézetekkel, amelyek az ellenforradalmi felkelés után az egész értelmiséget, vagy az értelmiségen belül egész értelmiségi kategóriákat reakciósnak, vagy revizionistának akartak bélyegezni. A kérdésnek ilyen beállítása egyértelmű volna az értelmiség tömegeinek olyan megbélyegzésével, amelyre a magyar értelmiség semmiképpen sem szolgált rá. Tudni kell azonban, hogy viszonylag az értelmiségen belül vannak legnagyobb számban olyanok, akik a burzsoázia nézeteit hordozzák. Mi folytatni, sőt fokozni fogjuk az ideológiai harcot ezek ellen a burzsoá és revizionista nézetek ellen, de nem adminisztratív eszközökkel, hanem a marxizmus- leninizmus eszmei fegyverével; Mi nem az emberek ellen, még kevésbé az értelmiség ellen akarunk harcolni, de következetesen akarunk és fogunk is küzdeni az egyes csoportjaikban fellelhető reakciós nézetek ellen; Szólott az irodalom, a filmgyártás; a színházi élét és a kultúra más területén még fennáll^ hiányosságokról, s hozzáfűzte, meggyőződésünk, hogy az eszmei harcnak és vitának végső eredménye a szocialista kultúra teljes győzelme lészi Okos szóval, megfontolt intézkedésekkel falun is győzelemre visszük a szocializmust mek dolgozóinak társadalmi aktivitását. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező nyugdíjbiztosítását bevezető törvényerejű rendelet komoly támaszt jelent a mezőgazdasági munkában munka- képtelenné vált, elaggott öreg parasztembereknek, ugyanakkor hasznos a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése szempontjából is. Közös érdekünk a takarékosság és a közvagyon megóvása Kedvező képet mutat az 1957-es év pénzgazdálkodása is. Az adóbevétel hét százalékkal haladta meg az előirányzatot, a takarékbetétek összege 1958 elején már 35 százalékkal meghaladta az ellenforradalom előtti szintet. A bankjegyforgalom normális szinten, stabilizálódott. 1957-ben jelentős mértékben emelkedett a dolgozók életszínvonala. A munkások és alkalmazottak reálbére 14—16 százalékkal növekedett. A parasztság reális jövedelme 8—10 százalékkal volt magasabb, mint 1956-ban, A termelőszövetkezetek által kiosztott munkaegység országos átlaga az 1956-os 33 forintról 1957-ben 41 forintra nőtt. Jelentős eredmény, hogy 1957-ben felépült a 10.000 új bányászlaikás, s vagyunk győződve arról, hogy okos szóval, megfontolt józan intézkedésekkel falun is győzelemre visszük a szocializmus ügyét. — Az 1957-es év a termelőszövetkezetek stabilizálódásának éve is volt. Ezt mutatják a számok is. Termelőszövetkezet és szövetkezeti csoport 1956 december 31-én 2089 volt az országban, 119.000 taggal. Egy évvel később, 1957 december 31-én 3465 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport volt 164.000 taggal. Az egyénileg dolgozó paraszt- gazdaságok 1957-ben megerősödtek, a forradalmi munkás-paraszt kormány átgondolt parasztpólitiikájáníriv eredményeiképpen. — Most f elvetődik a kérdés, hogy előre kell mennünk a falu szocialista átépítésének útján, de hogyan? Mi abból indulunk ki, hogy a kormány politikája, amely egyaránt támogatta a termelőszövetkezeteket és az egyénileg dolgozó parasztság ügyét, helyes volt. E politikának nagy eredménye, hogy az ellenforradalmi támadás időszakában, amikor különösen kiéleződött az osztályharc nálunk, kitűnt, hogy Magyarországon a parasztság nem a burzsoázia, hanem a munkásosztály szövetségese és tartaléka. Azt akarjuk: az egyéni paraszt boldoguljon, de a tsz paraszt még jobban boldoguljon A burzsoá földesúri rendszer visszaállításának kísérletével mind a termelőszövetkezeti, mind az egyéni parasztság a népi hatalom oldalán sorakozott fel, a munkás-paraszt szövetség megerősödött.. (Taps.) Mi azt gondoljuk, hogy parasztpolitikánkban semmi színalatt nem szabad megismételnümk a korábban előadódott fő hibát, a jobbra-balra kanyargást. Úgy véljük, hogy a falu szocialista átalakításán minden nap munkálkodni kell. Ennek érdekében igénybe kell venni a termelőszövetkezetek munkájának fejlesztését, a példamutatás erejét, a felvilágosító szót is. Ugyanakkor kitartunk amellett, hogy a szocializmus legjobb és a valóságban leggyorsabb útja a meggyőzésen alapuló türelmes vezetés. A mi politikánk lényege az. úgy kell dolgoznunk, hogy az egyénileg dolgozó paraszt boldoguljon, a termelőszövetkezeti paraszt pedig még jobban boldoguljon. És ez vigye az egyénileg dolgozó parasztot a termelőszövetkezet felé. Bízunk abban, hogy az egyénileg dolgozó parasztok látóköre mindjobban kiszélesedik és többségük látóhatára mielőbb saját udvarának határain túl az ország, a haza horizontjáig szélesedik ki. Kádár János ezután megemlítette, hogy sok kérdés sürgeti a mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodás (Folytatás a 2. oldalon.) beszámoló további részében a mezőgazdaság szocialista átalakításának kérdésével foglalkozott. Néni kétséges — mondotta —, hogy a szocialista társadalom építésének központi kérdése jelenleg a mezőigazdaság szocialista átalakítása. A forradalmi munkás-paraszt kormány mezőgazdasági politikája arra irányult és irányul, hogy fejlessze az egész mezőgazdaságot a népgazdaság általános érdekeinek megfelelően, tehát fejlessze mind az állami gazdaságokat, mind a termelőszövetkezeteket, mind az egyéni parasztgazdaságokat. — Hogyan alakult a szocializmus alapjainak építése falun az elmúlt másfél «esztendőben? Az ellenforradalmi hullám, a burzsoá reakció sok termelőszövetkezetet erőszakkal feloszlatott, ennél lényegesen kisebb számú pedig a régi hibák következtében a tagság akaratából oszlott fel. Az ellenforradalom leverése után az ilyen, vagy olyan módon felbomlott termelőszövetkezeteknek több mint fele ismét újjáalakult. Mint látható, sok tekintetben kedvezőbb, egyes vonatkozásokban hátrányosabb helyzetben javítjuk a mezőgazdaság szocialista átalakítására irányuló munkát. Most az átmeneti megtorpanás után megindulunk és meg is kell Indulnunk a fejlődés útján. Meg-
