Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-04 / 284. szám
2 ßSZAKMAGYARORSZÄG Szerda, 1957. december 4. KÜLFÖLDI HIREK LONDON. John Gollan, Nagy- Brilannia Kommunista Pártjának főtitkára beszámolt a párt végrehajtóbizottságában a kommunista és munkáspártok képviselőinek Moszkvában tartott összejöveteléről. Hangsúlyozta beszédében a Szovjetunió tudományos és technikai vívmányainak magas színvonalát. xé NEWYORK. Ahmed Suikeire, Szaud Arábia ENSZ-küldÖtte hétfőn felszólalt az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának algériai vitájában. A szaudarábiai küldött kiemelte, hogy az algériai konfliktus az imperializmus szerves része Észak-Afrikában. Az algériai hazafiak pedig — tette hozzá — részesei az egész Észak- Afrika felszabadítására irányuló mozgalomnak. Franciaország a háborús szokásoktól és a háborús hagyományoktól független háborút folytat — jelentette ki. Nem más ez, mint nemzetirtás. AMMAN. Husszein, jordániai király felajánlotta közvetítését a Iíni térségében keletkezett spanyol—marokkói konfliktus rendezésének megkísérlésére. Q BERLIN. Januártól kezdve a nyugatnémet hadsereg kiképzési terveiben új feladat szerepel: a Nike tipu- su amerikai légelhárító rakéták kezelésének elsajátítása. A bonni kormány már Washingtonba küldte Fischer ezredest, aki a kiképzési terveket fogja kidolgozni. (MTI) Ahol a darálóköveket faragják... Tegnap délelőtt a megyei tanács klubtermében ünnepi ülés keretében adták át Borsod megye legjobb kisiparosainak a megyei tanács vb.-nak kitüntető, elismerő oklevelét megyénk legjobb, legelismertebb kisiparosainak. Gruber Kálmán, a KIOSZ megyei titkára megnyitója után Németh Imre elv- társ, a megyei tanács vb. elnök- helyettese köszöntötte a kitüntetett kisiparosokat. Beszédében méltatta a párt és a kormány intézkedéseit és határozatait,., amelyeke 3 kisiparosság munkájának elismerését fejezik kV Beszélt á múltról, s hangsúlyozta, hogy a Horthy-rendszer- ben a kisiparosok nem kapták meg azt a megbecsülést, amelyet a társadalom egészétől, munkájuk eredményeképpen, megérdemeltek voltul. Majd hangsúlyozta: ez a kitüntetés, amelyet a megyei tanács vb. ad át a kisiparosok legjobbjainak, megbecsülést, elismerést jelent Borsod megye valamennyi kisiparosa számára. De hozzátette: ez fokozottabb helytállásra és jobb munkára is kötelezi őket. Németh elvtárs üdvözlő beszéde után került sor a kitüntető, elismerő oklevelek átadására. Egymásután szólították a legjobbakat: Fukk István szabómestert, Csata Géza szobafestőt, Papp Béláné fűzőkészítő, Csonka József bádogos- mestert, Sándor István kerékgyártót, Kökény Gyula női szabómestert. Barta Mihály fésüsmestert.. Be gala Géza szabómestert, Adam- csik Gyula bútorasztalost és még sorolhatnánk tovább mindazok neveit, akik magatartásukkal, mun-; Icájukkal, példamutatásukkal a lakosság igényeinek kielégítésén fáradoztak, tudásuk legjavát adva. A kitüntetettek nevében Csata Géza és Adamcsik Gyula mondott köszönetét pártunknak és kormányunknak azért a támogatásért, amelyet Borsod megye kisiparosai munkájuk során élveznek. A kitüntetéseik után baráti beszélgetésre került sor a megye vezetői és a legjobb kisiparosok között. p'zer és ezer daráló ^ zúg, berreg mostanában kora reggeltől késő estig a borsodi falvakbán, tanyákon, őrlik, zúzzák az árpát, zabot, a csörrenő, száraz kukoricát, hadd hízzanak az ártányok, meg a rengőszalonnájú kocák. Azért hát a nagyobb teljesítményű fölámű- vesszövetkezeti és a termelőszövetkezeti üzemek, de a kisebb ma- gándarálók is jó előre beszerzik maguknak minden esztendőben a darálóköveket, hogy ilyenkor, amikor mindennap nagyot híznak a sertések, egy percnyi fennakadás se legyen a munkában. Hogy honnan szerzik be? Azt bizony a szakmabelieken kívül csak kevesen tudják, hogy Sárospatak látja el az egész országot darálókővel. Mint egy kettévágott zsemlye, úgy bukkan a vonatablakból kitekintő utasok elé Sárospatak határában a Királyhegy. A fele már régóta hiányzik, mintha valami titokzatos óriás lemetszette volna. Ezt a hatalmas munkát a bányászok végezték. Mert a feljegyzések szerint már a XV. század óta, vagyis közel ötszáz éve folyik a malom köbány ászai ennek a nagy múltú városkának a hegyeiben. A sárospataki bányamunkások a XVIII. században már Németországba, Orosz* országba, Romániába, Szerbiába, Dalmáciába, sőt egy alkalommal a londoni világkiállításon díjat is nyert. Ma azonban már göz- és villanyerőre működnek a malmok, s a hajdani kovamalúmköve* két kiszorították az acélhengerek. A sárospataki kövek azonban — amint Bartus Lászlótól, a malomkőgyár vezetőjétől megtudtuk — ma is kapósak. A még meglévő kisebb vízimalmok, darálók, festékőrlők, újabban pedig a paprikamalmok a pataki köveket hasz- nálják. Először a szegedi és a kalocsai paprikamalmok próbálták ki, s olyan jól beváltak, hogy példájukra a többi paprikamalomtól is sorra kapják a rendeléseket. Ismét érdeklődnek iránta a csehszlovákiai és a bulgáriai paprikamalmok is. De a pataki kovamalomkövek igazi fogyasztói mégis a falusi darálók. Sok tízezer darabot állítanak elő belőle Sárospatakon a Botkő alatti gyárban, mert úgy van az rendjén, hogy a darálókban szaporán forogjanak a kövek, hogy András napja után minden esztendőben elkezdődhessék az egyik legkedvesebb téli foglalkozás: a disznóölés. No, meg ennek kellemes velejárója: a disznótor... HEGYI JÓZSEF A ^Bartók Béla-« Művelődési Ház gazdag programja már hetekkel ezelőtt jelezte a vasgyári »-Erkel Ferenc« Zeneiskola tanárainak hangversenyét. Az érdeklődők péntek este nagy számban töltötték meg az előadótermet. Nemcsak növendékek, szülők és a művészeti együttes lelkes tagjai, hanem zenei szakemberek is szép számban. A vasgyári zeneiskola jó úton jár ilyen jellegű hangversenyek rendezésével. Szükségesek a zenepedagógia szempontjából. Hiszen, ha elsősorban nem is azt várjuk egy-egy zenepedagógustól, hogy pódiummű- vész legyen, mégis elengedhetetlenül szükséges, hogy művészi előadókészséggel is rendelkezzék. Éneikül tanítása, zenei nevelése nem érheti el a kívánt célt. Mintát kell adnia, s erre legjobb alkalom egy ilyen hangverseny. De nemcsak tanítványait nevelheti, hanem azok ßzüleit is. ELSŐ FEJEZET 1. /TI rósz földön a ma^ darak már régen elhagyták fészküket. Melegebb, nyugodtabb tá-- jakra költöztek. Amer- re Pelvincy százados zászlóalja elhaladt, lerombolt falvak, megron- • gált- utak, árokbaboruit autók és kilőtt harckocsik százai jelezték, hogy közel kerültek a frontvonalhoz. Szélcsendes estéken jól hallották az első vonal távoli fegyverzaját. Mégis úgy tűnt, hogy. az erdőnek már soha nem lesz vége, amelyben harmadik napja szinte pihenés nélkül meneteltek. Romkin főhadnagy százada a második napon elvált az anyaegységtől és keleti irányban, taktikázva menetelt, hogy az erdőből a partizánokat kifüstöljék. Fáradtak, de méginkább éhesek voltak. A hátizsákból elfogyott az utolsó konzerv, amit csak rendkívüli esetben lehet elfogyasztani. Menetközben ettél« meg, a kezükből. A harmadik napon este, végre egy tisztás szélén pihenőt rendelt el a főhadnagy. Az emberek búzászsákként roskadtak a földre. A közelben patak csörgedezett: poshadt, savanyúízű vize volt, de nekihasaltak és úgy itták, mint az anyatejet... Mosakodtak, tisztálkodtak, káromkodtak egymásra, mert összezavarták a későn érkezők előtt a bokáig érő patakvizet. Különben csend volt, az erdő elbújtatta, befogadta őket. Kis idő múlva azonban repülőgépzúgás váltotta fel a csendet. A repülőraj a fejük fölött húzott el. alacsonyan, szinte a fákat súrolva. Romkin főhadnagy a bozótba zavarta az embereket. Távolból géppuska sorozat kattogott, majd egészen közel kézigránátok robbantak. Aztán ismét csend lett. A repülőgépek elhaladtak: megszűnt a zúgás és nem sokkal később leszórták bombater- hüket. Remegett a föld és nagyot sóhajtott fájdalmában az erdő. A katonák izgatottak lettek, elfogta őket a félelem. Romkin főhadnagy egy aknaszilánktól szétroncsolt fa törzsén ült és a térképet tanulmányozta. Légvonalban csak tíz kilométerre lehetett az oroszok védelmi vonala. Gyanút fogott és két járőrt küldött élőre felderítő útra. A többiek ezalatt a fák közé bújtak, lehúzták a baf 1-mr*h ír rwriTi rmnimT oka eÄ_#, es / < *ji vsy/ M-d < n.i m «r m m m/ kcü« m ~ “ sr dm « .«éb. jb-ox m ¥/■ WW TW TW cw as s am 1 mm Regény — Irta: Ónodvári Miklós kancsot, pihentették megdagadt, felsebesedett lábukat. Egy kisebb domb tetején tömzsi, tatár- képű ember, az Ilona-utcai Deák Gábor bajlódott a nehéz katonabakanccsal. Beledagadt a lába. Nagynehezen kifűzte és amikor lehúzta a bakancsot, a körülötte lévők elszömyedve látták, hogy véres a kapcája. Deák sziszegett, káromkodott és fájdalmasan jajgatott, amikor a vérbealvadt kapcát letépte a lábáról. — Miért nem szóltál? — lépett hozzá Slc- zák — ... ha lesántulsz, mit csinálunk itt veled? Jóformán tiszta rongyunk sincs, hogy bekötözzünk. ' Deák jajgatott. Iszonyatosan fájt liláskék, véraláfutásos lába. — Farkasalmalevél talán segít! — ajánlotta Slezák és elküldte Kalmár Józsefet, a második raj legkisebb emberét: — Menj, keress valahol és mosd meg a patakban, ha letisztul a vize! Ezen egyrészt jót nevettek, először mosolyogtak, mióta orosz földre léptek, másrészt négyen is ugrottak és siettek Kalmárral farkasalmalevelet keresni. Kíváncsiak voltak, hogy terem-e orosz földön farkasalmalevél. Eddig még nem is figyelték. Slezák Deákkal bajlódott. A szerencsétlenül járj: ember tehetetlenül fetrengett a földön, fájdalmában .felordított és kétszer is hasbarúgta Slezákot, amikor erősebben hozzáért a sajgó sebhez. Slezák bosszús lett. — Itt nem maradhatsz és a hátamra sem vehetlek! — korholta —, várj, hadd jódozzam be. Hozzatok valami kenőcsöt ide! A két embert egyébként már odahaza melegebb barátság fűzte egymáshoz. S nem volt titok a többiek előtt som, hogy Deák Gábor tizenkilenc éves fia tulajdonképpen menyasszonyának Xanári hangverseny a Vasgyárban egyszóval közönséget, a szépre, az igazán művészire. S ez nem kisebb jelentőségű, mint az előbbi. Mindezt a tanítás mellett, tehát nagy munkatöbbletet vállalva s ez benne a nehéz és a nagyon megbecsülésre méltó. A vasgyári »•Erkel Ferenc« Zeneiskola lelkes tanárai mindezeknek az igényeknek világos • • felismerésével rendezték meg- hangversenyüket. Kiki az egyéniségének megfelelő műsor gondos megválasztásával és lelki- ismeretes megtanulásával járult hozzá a sikerhez. A műsor megválasztását komoly művészi igény jellemzi. Beethoven: Románc, Händel: Szonáta, Brahms: Comélius dalok, Liszt: Zongora művek, Wieniawsky: Hegedűverseny. Mindez stílusos előadásban hangzott el Bajor László, Szentimrey Magda, Hegedűs Gyula, Soltész Éva, Gömöri András, Hegymegi Ernő interpretálásában. De elhangzott még Beethoven: Appassionáta szonátája |is, és erről külön hadd szóljak né- 1 hány szót. 1 Az f-moll szonáta a zongora-iro- 1 dalom leghatalmasabb, legszeiwedé- 'lyesebb, szerzője által is különösen 'nagyra értékelt alkotás. A nem tőle 1 eredő »appassionáta« tszenvedélyes) 'melléknév valóban találó. A mű a 'komor szenvedély mellett mély lelki ' bút, forró vágyat és robbanó akaratot 'juttat kifejezésre. Megszólaltató ja, 'papp Zoltán fiatal korából adódó teljesen érthető romanticizmussal, de 'a jövő komoly és igényes zongoráim!« 1 vészét már mutató nagy tehetséggel 'aratott megérdemelt elismerést. Meg 'vagyunk győződve arról, hogy a magyar zongoristák között számottevő 'helyet fog elfoglalni. Sajnáljuk, hogy mindezeket félig búcsúzéban mondhatjuk. ‘ Amidőn tehát a vasgyári »-Erkel Ferenc« Zeneiskoláról a fentieket megbecsüléssel elmondtuk, egyúttal (fel kell hívnunk egy-két szempontra is a figyelmét A műsor minden értéke mellett is hosszú volt. Az »Ap« , passionáta« nem bírta el ezeket a , végeredményben szűk kereteket. A , közönség inkább, rövidebb előadásé ’ darabokra hangolódik ilyenkor. A , műsor ilyen terjedelme azzal a veszéllyel járhat, hogy a hallgatóság , elfárad. A követésre méltó pontos , kezdés ellenére csaknem 3 órás terjedelmű volt! És még egy apróság. A kíséretek, félvén á feddés veszélyétől, helyenként »túlfínomak« vol- 1 tak. 1 A közönség mindvégig nagy érdeklődéssel és hálás tapsokkal jutalmazta a szereplőket és kitűnő igazgatójukat, Forrai Istvánt. ’ V. ZALÁN IRÉN •--------------ooo--------------I A MAHART értesíti az utazókő- , '.önséget, hogy tekintettel á h|deg Jdőre és a jégzajlásra, a Balaton l Fonyód—Badacsony, Balatonbogíár— (Révfülöp és Szántódrév—Tihanyrév , közötti átkelő járatokat, a Tiszán (oedig a Szolnok—Tis-zabura közötti járatokat beszüntette. (MTij tekinti Slezák Annát és a két apa ebben a kérdésben már régen megegyezett. A frontra érve sem váltak el egyetlen pillanatra egymástól. Együtt aggódtak az otthon maradt fiatalok sorsáért. Ez annyira lekötötte őket, hogy tulajdon bajukról egészen megfeledkeztek. Deáknak, ahogy a vérbealvadt kapcától megvált, valamelyest enyhült a fájdalma. Feljebb kucorodott a dombra és engedelmesen tűrte, hogy bekötözzék. Kalmárék ténylegesen találtak farkasalmalevelet és nagy ovációval vitték Sle- záknak. Jó vastagon beborogatták véle a fájós részeket. Deák egészen megkönnyebbült. Viccelődni is volt. kedve: — írjátok fel: ha majd hazaérünk, fizetek nektek egy fél decit. Becsületszavamra! Hja, odahaza! Ki tudja, mi lehet odahaza? Magukról még tudtak valamit, de vajon, mi történt az otthonvalókkal? ' A század többi tagjai: alföldiek, dunántúliak, miskolci munkások némán feküdtek a nagy fűben. Némelyik azonnal elaludt a fáradtságtól, mások egyszerűen csak hanyatt feküdtek és az eget kémlelték a fák- lombjain-át. Csendes volt a levegő. Halkan zúgott az erdő. Fejük alá gyűrték a megapadt hátizsákot és feküdtek, vagy szivart csavartak elszáradt cserfalevélből és szívták. Köhögtek, majd kiszakadt a tüdejük. Egyedül Romkin volt talpon. Idegesen járkált a tisztás szélén. Valami megmagyarázhatatlan érzés bántotta. Százszor is elővette a térképet és a különböző jelzéseket figyelte. Végén már annyira belegabalyodott, hogy azt sem tudta. tulajdonképpen hol vannak? Vagy a térkép rossz, vagy ő tévedett! Az az erzese támadt, hogy nem jó úton járnak és igen messze keveredtek a zászlóaljtól. Távolban egyenletesen morgott valami, mint a kőtörő malom. Talán tankok! — nyilait belé a sejtés. Bizonyosan az első vonalból jön ez az egyenletes, monoton zúgás... De most késő voH arra gondolni, hogy visszafordulnak, vagy tovább indulnak, mert az elcsigázott század — még azok is, akik eddig bírták magukat — mélyen aludt, szanaszét hevertek a fák között. (Folytatjuk.) céhet is alkottak, amelynek alapszabályai és felvett jegyzőkönyvei ma is megtalálhatók a levéltárban. Régebben a Megyer hegyen egy darabból készítették a malomlcö- vet. Az eleven sziklatömbbe körzővel belerajzolták a kívánt méretet, éles csákánnyal körülfaragták, azután vasékekkel fölfeszítették. Később a Botkőn és a Királyhegyen folytatták a malomkő bányá- szását, de az itt termelt kövekből már csak apróbb darabok segítségével tudtak malomkövet összeállítani. így csinálják ma is, 10—15 darabból illesztik össze a malomköveket Egy tömbben ugyanis nehéz kibányászni a nagyobb köveket, mert ma robbantással végzik a bá- nyászást, és mivel robbantás közben repedés esketik a kőben, ezért inkább kisebb darabokból állítják össze. Természetesen az apró darabok kifaragása és összeillesztése nagy figyelmet, finom, pontos munkát igényel. Régen, amikor a vízimalmok, szélmalmok vagy lóvontatásű szárazmalmok őrölték a kenyérnekvaló lisztet, a. sárospataki kovamalomköveknek igen nagy ■volt a kelendőségük nemcsak idehaza, hanem külföldön is, Nagyon sokat szállítottuk belőle Olaszországba, Az Országos Béketanács katolikus bizottságának ülése békelap közel jövőbeni megindítását és az egyházmegyékben papi békegyűlések megszervezésének az ügyét. Ezekben a kérdésekben a bizottság egyöntetű elhatározásra jutott és határozatait Grősz József kalocsai érsek, az Opus-Pacis elnöke elé terjeszti azzal a kéréssel, hogy az Opus-Pacis szervező és intéző-bizottsága a határozatokat mielőbb vitassa meg és vezesse megvalósításhoz. (MTI) >---------------------------------Az Országos Béketanács katolikus bizottsága püspök-elnökének vezetésével kedden ülést tartott. Az elnök az ülés elején bejelentette, hogy, Grősz József kalocsai érsek, az Opus-Pacis elnöke, Mag Béla c. apátot az Opus-Pacis ügyvezető igazgatójává nevezte tó. A bizottság megtárgyalta a katolikus békemunka föproblémáit: így például az Opus- Pacis gyakorlati béketevókenységét a lelkipásztorok között, a katolikus-------—-----------------------oo< A varsói bíróság ítéletet hozott a zavargások miatt letartóztatottak ügyében vádlottakat bűnösnek mondotta ki a terhűkre rótt cselekményekben és Janusz Jecznyket háromévi, Kazi- mierz Szostákot másfél évi börtönre ítélte. Roman Gierzynsky, Anton Gajewski és Jan Szpakowicz vádlottakat másfélévi börtönnel sújtotta. Jerzy Adamczyk lakatos és Stanislaw Mroz házmester — akik ugyancsak csatlakoztak a kalandorokhoz, s akiket szintén letartóztattak — másfélévi, illetve egy évi börtönbüntetést kapott. (MTI) >00------------—------—--------A varsói kerületi bíróság néhány napon át tárgyal tó annak a diákcsoportnak az ügyét, amelynek tagjait az októberi zavargásokkor tartóztatták le. A vádirat szerint a letartóztatottak utcai zavargásokban vettek részt, amelyek tagjai kövekkel, tégláival, stb. hajigálták meg a polgári mincia funkcionáriusait és a műn- kásmilicia tagjait. Janusz Jecznyk és Kazimierz Szosta diákok ellen ezenkívül hatósági személy elleni erőszak yádját emelték. A kerületi bíróság a --------------------------c M isko! con megnyílt az ellenforradalmat országosan ismertető kiát Utas kétség afelől, hogy mi zajlott le nálunk 1956 október 23 és november. 4. között, az feltétlenül nézze meg a kiállítást, mert ott a szavak mellett 1 a tények ereje is agitál.---------------------------------------------------------00' 50 kisiparost tüntettek ki a „szakma kiváló dolgozója“ oklevéllel • Alig néhány hete zárult az ellenforradalom helyi, Borsod megyei tevékenységét ismertető kiállítás. Kedden délben megnyílt Miskolcon az ellenforradalom lezajlását országszerte dokumentáló kiállítás. A Herman Ottó Múzeumiban Kovács Sándor, a miskolci városi tanács végrehajt óbizottsága elnökének ünnepélyes szavai nyitották meg. Képek, betűk, álhazafias jelszavak, röpcédulák, elégett zászlók, megkínzott és megcsonkított emberi testek, rosszarcú fegyveresek, gyűlölködő tekintetek. Iszonyú erővel vágja mellbe a belépőt az itt látható barbarizmus, vadállati kegyetlenség. A tablók előtt állva. érezzük még az égő könyvmáglyák fojtó íüstjét, halljuk a fegyverek ropogását s a szürke aszfalton még szemünkbe • vöröslenek az ártatlanul meggyilkolt emberek vércseppjei. A himnusszal és tömjénnel körített és dicsőített nagy »nemzeti forradalom« lám mennyi mocskot, mennyi szörnyűséget hozott felszínre már az első napokban. A sok sötét árny között néhány kedves, világos folt: karhatalmisták, munkásőrök, a Magyar Szocialista Munkáspárt felhívása, szénnel ^ telt csillék, a meginduló élet ezer jelei. Egy esztendeje. Sok sebet begyógyítottunk ezalatt és sok százezer embert győztünk meg arról, hogy hová jutottunk volna, ha az ellen- forradalom győz. De akiben ez alatt az egy esztendő alatt még maradt
