Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-19 / 297. szám

LEVELEK BORSODBÓL 'Oj^VÍ^'7'TÍN-iV sS-Vftji1 9WÜ kérdezik, hogy kik jöhetnek haza — Ragyognak a fold mű vessző vetkezetek kirakatai — Kult úr háza vat ás Sajókazán •— Kispolgár-e, aki cukrászdába jár ? — Az udvarias Tillamoskalauz — Az eszpresszóban műveltség nélkül Hazafias Népfront javaslat a Sátoraljaújhely és Dámóc között építendő úthoz — Mégegyszer a banánról — Régi és az új bányászsors — Szatmári Tündiké bábszínházba szeretne járni — Miért drágább az, ócska, mint az új NeL etn jobb a Jonathan alma, mint a banán AZ ESZAKMAGYARORSZÁGBAN OLVASTAM a banánról. Ked­ves kis sorok voltak ezek. Meggyőződésem, hogy igaza van a cikk írója- 7iak. En nem vettem banánt, őszinte vagyok, most láttam először: meg­néztem jobbról, megnéztem balról, elölről, hátulról. Az izére nem voltam kíváncsi, pedig már én is megértem negyven tavaszt, s nem hiányzott a banán. Sokkal jobbra becsülöm a mi piros, szép jonathán almánkat. Ugye milyen szép ragyogó, piros ruhájával és zamatos ízével! Ha egyet megeszünk belőle, kívánjuk a másikat. En soha-soha nem hagynám el hazámat a „banánért” Azt hiszem sok-sok disszidens is szívesen enné már idehaza a piros almát, ha lehetne.,. Takács Istvánná Miskolc--------------— ...000————-............. ..... A dikó helyett sodronyos ágy tatban al SZOMBATON, december 14-én nagy napj a ébredték a sajókazai dol­gozók. Kultúrházat avattak. Igaz, három évvel ezelőtt kezdődött, s az ára sem volt kevés, 1 millió 200.000 forintba került. Van benne korszérű öltöző, könyvtár, olvasóterem, esz­presszó, igazgatói szoba, 328 férő­helyes nézőtér és épült mellé egy kerthelyiség. Az ünnepségen meg­jelent Memos János, a Borsodi Szén- bányászati Tröszt igazgatója. Ünnepi beszédében többek* között ezeket mondotta: Az ellenforradalom ideje alatt különösen a sajókazai asszo­nyok láttak tisztán. Nagyrészt ennek volt köszönhető, hogy a tröszt bányái közül itt indult meg először a ter­melés. Legyen ez a kultúrház a szo­cialista kultúra fejlesztésének egyik eszköze — fejezte be beszédét Mo­nos elvtárs. Az avatáson a kazal bánya igazga­tója, Érdi János is megjelent, a bá­nyász szakszervezet elnöksége részé­ről Tóvízi elvtárs vette át a dolgo­zók nevében a kultúrházat.-ooo­Ferde nézet a cukrászdáról SÁTORALJAÚJHELYEN 1957 júniusáig egy cukrászda működött. Varosunk dolgozóinak több éves vágya teljesült, amikor ez év júniusában a jöldniűvesszövetkezet kezelésében megnyílt egy új cukrászda, mely nemcsak helyi, megyei, hanem országos vonatkozásban is jelentős. Ezt a helyiséget sokan látogatják naponta, de egyesek félve így nyilatkoznak: „Nem igen merünk a maguk cukrászdájába járni, mert azt mondják, hogy aki ide jár, az kispolgár. En a magam részéről azt javaslom azoknak, akik ezt a ferde, téves nézetet hirdetik, inkább ők is a szocialista cukrászdákat látogassák, mert az itt elfogyasztott termékek egészségüket szolgálják és munkaképessé­güket fokozzák. Tudtommal ma már a cukrászdát is a kormány politikája alapján hozták létre a dolgozók kívánságára. . Gellert Imre cukrúszdavezetn, Sátoraljaújhely Miért drágább az ócska, mint az új? 1957 december 7-én délelőtt <: MÉH Zsolcai kapuban lévő telepér megvételre egy kályharostöt keres tem az ott lévő hulladékok között Találtam is egyet — félig kiégett két helyen megrepedt. Tekintve hogy a méret jó volt, megkérdeztem az árát. Egy kékkáibátos, magas férfi nem a legbarátságosabb hangon fel­szólított, hogy tegyem a mérlegre Lemérte. — Hét forint — mondotté ellentmondást nem tűrő hangon. So­kalltam az árát. Válasz: az öntvény­nek 3.50 forint kilója. Két kiló volt hét forintba kerül. — Hiszen még két helyen repedt is, — jegyeztem meg bátortalanul. »Viccesen-« szólt: Ezért nem számítok fel semmit. — így mentem a vas szaküzletbe, ahol új, hibátlan öntvényt kaptam hivata­los számlával 7.80 forintért. Mit szól­nak hozzá? Kovács B. József Miskolc XJ—i------r-----------------------­A z ünnepély után a pereces! és aajószentpéteri kultúrcsoport tagjai szórakoztatták a több miatt 500 részt­vevőt. KISS JÓZSEF Pereces--------------------------oc E ggyel több kulíúrbáz a megyében Aki várja, hogy újra otthon tegyen valami azonban mégis visszatart 1936-ban születtem és nekem 1956- ban katonának kellett volna menni, és félek, hogy emiatt bajom lesz. Igaz, nem kaptam behívót. Ebben a kérdésben nem látok tisztán és ezért szeretnék felvilágosítást kapni Önök­től, amit nagyon várók. Búcsúzóul még annyit: maradok honfitársi üd­vözlettel, aki nagyon várja, hogy újra otthon lehessen, mert ez a hely nem munkásnak való ország, hanem a gazdagoknak. Jelenleg is munka nélkül vagyok öt hónapja. OROSZ LÁSZLÓ Címem: 518. Queen St. W. Torontó Ont. Canada. ALULÍROTT OROSZ LÁSZLÓ azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, amennyiben lehetséges tájékoztassa­nak engem, hogy lehetséges-e vissza­térni Magyarországra. Itt nem lehet ugyanis semmi olyan biztatót hallani, mert csak a rémhírek vannak napi­renden. Bizony már én is, meg jó- néhány társam régen megbántuk, hogy hittünk a hazug külföldi csalo­gató híreknek. Ugyanis az ellenfor­radalomban nem vettem részt, a munkahelyemen voltam mindaddig, míg el nem hagytam az országot. A tanács építő vállalatánál dol­goztam, mint tetőfedő. Most újra szeretnek visszatérni hazámba. Egy A KAPITALISTA Magyarországon a bányász a nehéz napi munkája után kijött a bányából, nem tudta mit csináljon. Főzzön, mosakodjon, vagy pihenjen a 12 órai munka után? Mit volt mit tenni, elővette a tarisznyát, belőle az olajos üveget, meg a kukoricakását, vagy egy kis száraztésztát s krumplit és megfőzte estebédjét. Az ágya sívár volt, mint az élete, összetákolt deszkadikó, egy- vagy kétéves bolhás szalmazsák, az »apró­jószágtól« már pihenni sem tudott. Ma fürdő várja legtöbb helyen a bá­nyászt. Autóba szállnak és úgy utaz­—■.......—...--------------D/1 n ák haza. A legényszállón sodro­nyos ágy, fehér lepedő, két takaró­val. Szórakozás régen mi lehetett: a kocsma vagy a kártya. Ma: mozi, könyvtár, rádió, lemezjátszó és még sok minden várja a bányászokat, hogy megérdemelt pihenőjük közben szórakozzanak, művelődjenek. Ezt a néhány sort csak azért írtam le, hogy a fiatalok okuljanak belőle, akik csak hírből ismerik azt, amiben a vidéki bányásznak egykor része volt, nyomorgott, szenvedett. SZUHAI FERENC Pereces o—.....—— ■ M ikor lesz bábszínházelőadás Miskolcon? Azzal a kéréssel fordulok a szer­kesztő bácsikhoz, hogy segítsék elő a legifjabbak szórakozási lehetősé­gét. Eljött a tél, s most mi is öröm­mel járnánk színházba, ha nekünk való előadások is lennének: bábszín­ház, meseelőadás. Tavaly még fiatalabb voltam. Anyukám vasárnaponként elvitt a bábszínház előadásokra és a zsúfolt nézőtér ^többszáz gyermek kacajától volt hangos. En is köztük voltam. Egy-egy »Róka-móka« jelenet alkal­mával nagyokat kacagtunk és napo­kig tárgyaltunk »barátnőimmel« a jelenetekről. Ahol én lakom sok kis* gyermek lakik és mind örült ezek­nek az előadásoknakAnyukám azt mondotta, hogy most vidékre járnak bábszínház előadást tartani. Nem le­hetne ezt Miskolcon is? Tavaly ilyenkor sokkal nehezebb körűimé- nyék között törődtek ilyesmivel is. Sok-sok kis színházkedvelő társam nevében mégegyszer kérem a szer­kesztő bácsikat, segítsenek, hogy mi­előbb újra járhassunk színházba. SZATMÁRI TÜNDIKÉ Miskolc x>....................... Kincs a Hernád völgyében Súlyos probléma még ma is, hogy a mezőgazdaság termelési mód­szere nem eléggé kultúrált. Nemcsak a hibás gazdaságpolitika következ­ménye ez, hanem az is, hogy a falu fiataljai nagy számban a városban kerestek munkát. így csökkentett munkaerővel kellett dolgozná a fa­lun. Javasolnám, hogy tegyük közzé ezt a jelszót: »Arccal a földeik felé!« Próbáljuk meg, segítsük megvalósí­tani e jelszót vitaindító előadások­kal, cikkekkel, a szakemberek véle­ményének nyilvánításával. A Hemád-völgye is akkor lesz iga­zán gazdag, ha szétfolyik a földeken a Hernád folyó vize. Ebből a folyó­ból sok helyen elfolyik a víz, min­den haszon nélkül. Szinte minden beruházás nélkül lehetne alkalmazni a barázdás öntözést. Több helyen olyan magas a vízállás, hogy egysze--------------------------CH r űen csak rá kell engedni a földek­re a vizet. Néhány adatot közlök a szakem­berek véleménye alapján. Ha öntö­zéses gazdálkodással termelnénk cukorrépát, 300, takarmányrépából 500 mázsát termelhetnénk egy hol­don, lucernából ötször kaszálhat­nánk. így gazdag és kultúrált mező­gazdasági eredményeket tudnánk el­érni. Azt kérjük, hogy segítsen min­den szerv, bízzuk meg a szakembe­reket, hogy ez a terv mielőbb meg­valósuljon. A siker első és legfontosabb fel­tétele, hogy a vízért — mivel be­ruházás nem szükséges — csekély díjat kelljen fizetni. Ezzel az esetle­ges későbbi beruházásoknak meg­teremtenénk a feltételét. Sebestyén Balázs Gibárt ►o-------------------------­­% ( Sdi'őip.a tokon. fény. Lelkendezve, boldogságtól ára­dozva beszél nekünk erről Cigánd, Zalkod, Kácsárd és a többi kis- és nagyközség apraja-nagyja. De hogy mekkora bosszúságot je­lenthet a villany, ha évtizedek óta megvan már és mostanában még sincs, erről nyilatkozni kétségkívül a sárospatakiak a «legilletékeseb­bek». Mert ha valaki manapság Sá­rospatakon jár, ha az első szónál nem is, de a másodiknál egész bizto­san a villanyra tesznek panaszt a patakiak. VALÓ IGAZ, az utóbbi hetekben mindennapos jelenség Sárospata­kon, hogy se szó, se beszéd — dél­után 5 óra tájban egyszerűen elal­szik a villany. Eleinte mintha csak játszogatott volna valaki valahol va­lami nagy-nagy villanykapcsolóval; Afféle «hun eloltja, hun meggyújt­ja» játéknak tűnt fel az egész, amely legfeljebb egy óra hosszáig tartott, mert 6 után minden rendbe jött, a villany égett tovább. HÍR SZERINT egy új transzfor­mátorral meg lehetne szüntetni ezt a mindennapos kellemetlenséget Sá-" rospatakon. Ha így van, megyénk­nek ez a nagymúltú városkája meg is érdemelne egy transzformátort. Vagy az Áramszolgáltató Vállalat­nak a sárospataki sötétségről ás a véleménye? (bej) MINDENNAPI BOSSZÚSÁGOK MILYEN KÉNYELMET, mekkora örömet jelent a villany életünkben azt elsősorban azoknak a borsod községeknek a lakosaitól tudhat jul meg igazán, amelyekben az utóbb hónapokban, években gyúlt ki ; A földművesszövetkezetek kirakatairól tette munkáját. Az ő kis tanulója volt. Megkérdeztem — tetszik fiam? A kis Lajos lelkesen mondta: — En is ezt fogom csinálni, ha megnövök! SZENDRÖBEN is szépek, tartal­masak a kirakatok. Mazurka István, a kis vézna legény 15 éves korában minden előképzettség Tiélkül végezte már ezt a munkát. Szendrőn ma minden kirakat az ő kezemunkáját dicséri. Sorolhatnám még tovább: Putnok, Ózd, Taktabáj, Tárcái és más szövetkezeti boltok kollektíváit, ahogy önszorgalomból, a szövetkezeti gondolattól lelkesítve igyekeznek szebbé, kultúráltabbá tenni boltjai­kat, kirakataikat. Nem lenne szabad irányítás nélkül hagyni ezeket a tehetséges, fejlődő- képes dolgozókat. Foglalkozzon velük a MÉSZÖV, nyissa meg előttük az utat a kirakatrendező továbbképzés­sel MÜLLER IMRE Miskolc ntatkoztak a termelők a kirakatban^ lévő termények tisztasága és minő­sége felett. Többen jelentkeztek és kérték,' hogy az ö termésmintájukat is tegyék ki a kirakatba. Volt olyan, aki már a jövőre gondolt és azzal igyekezett magának helyet biztosí­tani, hogy vállalta: jövőre még szeb­bet, jobbat termel. Szeretnék egy pár szót írni a név­telen kirakatrendezőkről, mert ezek vannak többen. Egyszerű paraszt­gyerekek kerültek a falusi boltokba. Különösebb segítség nélkül rendezik a textilanyagokat, rajzolják az ár- lapökat, s egyszerre felfigyelnek az emberek: — Nézd csak, milyen ügyes! — Mezőcsáton találkoztam egy ilyen fiatalasszonnyal. Boros Gábornénak hívják. Szinte élt a keze alatt az anyag, ahogy formálta, ra­kosgatta. Edelényben Salamon János sem született kirakatrendezőnek, mégis a járásban mindenki dicséri ügyességét. A minap ahogy ottjár- am, egy pöttömnyi kis gyerek segí­JÁROM A MEGYÉT. Gyakran v megfordulok a legeldugottabb közsé­gekben is. Figyelemmel kísérem a földművesszövetkezet fejlődését. Lát­tam a kezdetleges, régi kecskelábas asztalokat, stelázsis polcokat, ame- . lyeket a »jó« Hangya-rendszertől örököltek. Az elmúlt évek során gombamódra szaporodtak a szövet­kezeti boltok, kisáruházak, majd a szaküzletek, Mezőkövesden nagy­áruház épült. Ügy külsőleg, mint bel­sőleg mindinkább közelednek ahhoz, amit mi szocialista boltnak neve­zünk. A poros, elhagyott kirakatok, a boltok »külső« eladói is megváltoz­tak. Külön említést érdemel a mező­kövesdi áruház. Nemrégen Koós András üzemágvezető, mezőgazda- sági termény- és kisgépkirakatot rendezett, melynek anyagát a ter­melőszövetkezeti parasztok és egyéni gazdák hozták össze. Olyan sikere volt a kirakatnak, hogy napokon keresztül arról beszéltek. Igen sokatU széles körpálya épül a jelenlegi he­lyén. A tél folyamán kiszállítják a követ, s a munkálatokat a tavasz folyamán megkezdik. Az útépítéssel kapcsolatban volna egy javaslatom: szüntessék meg az árkokat, az útsza­kaszt kőszegélyes padkával építsék meg. A Sátoraljaújhely—Alsóberecki közötti útszakaszt, az ú. n. Papok út­ján építenék ki, így 2 kilométerrel rövidebb lenne, a sok kanyar helyett egyenes utat kapnánk, s megszűnné­nek a hófúvások is, amelyek télen több napig akadályozzák a forgal­mat. KOVÁCS FERENC Alsóberecki Hazafias Népfront-bizottság elnöke Javaslat egy útépítéshez ZSÚFOLT AUTÓBUSZOK, meg­rakott teherautók, piacra siető sze­kerek, kerékpárosok, gyalogosok né­pesítik be a 63. számú Sátoraljaúj­hely és Dámóc közötti országutat. Bodrogköz egyik legforgalmasabb útja ez, és nem bírja el azt a nagy forgalmat, amely jelenleg lebonyoló­dik a három méter széles makadám­útan. A forgalmat csak nehezíti a sok kanyar. A legnehezebb szakasz Alsóberecki községen vezet keresz­tül. Nem több, mint 12 kanyar van ezen a lakott területen, ahol sajnos a legnagyobb vigyázat mellett is sok a baleset. Alsóberecki lakossága tudja a leg­jobban, hogy a közeljövőben 6 méter KÖVETENDŐ PÉLDA ISMERJÉTEK ÉS SZERESSÉTEK meg azokat, akik lelkűket és szelle­müket adták értünk: Beethovent Munkácsy!, Puskint. Fordítsatok hát egy kicsit keve­sebb időt a tartalmatlan bolyongd- -- 4 sokra, s egy kicsit többet a művelő­désre és olvasásra, s majd a maga­sabb ormokon azt fogjátok mondani, érdemes volt! CZÉL ISTVÁN Miskolc DO—------—--------------­a kikről példát vehet­nek munkatársaik, mint például Varga Ist­vánról, aki már 11 éve becsülettel dolgozik a villamosvasút szolgála­tában. LANG KÁLMÁNNÉ is. Eddig mindig csak azt hallottuk — és ta­pasztaltuk is —, hogy némelyik kocsivezető, kalauz udvariatlan és nem egyszer durva. Ügylátszik nem lehet általánosítani, mert többen vannak azok, QzőkatVan jelenségre lettem figyelmes az újdiósgyőri piactéri villamos megállónál. Mikor a villamos meg­állt, a kocsi vezetője leszállt és segítette a felszálló utasokat, idő­sebbeket és fiatalokat NAP MINT NAP látlak bennete­ket, amint végzátek végtelen sétáito­kat a korzón, vagy valamelyik nép­szerű füstös, homályos eszpresszó döcögő asztalkájánál ültök és sül­lyesztitek hosszú-hosszú óráitokat, napjaitokat és éveiteket az apró ki­csinyes és hétköznapi szójátékok tél­ien szürkeségébe. S amikor a ciga­retta és kávé keserű szájízével el­köszöntök egymástól, úgy gondoljá­tok, hogy ez a nap is jól telt el? Nem éreztek valami lelki űr, vala­milyen magasabb igény kielégítetlen- fcégének nyugtalanságát? Megfigyeltelek benneteket, amint jöttetek ki a moziból. Talán a »Ró­meó és Júliá«-t, talán a »Hoffmann meséi«-t játszották. Szemetek csillo­gott és az arcotokon láttam, hogy forr bennetek a szépség megérzése. Ez az a felszabadulni vágyó kincs, amely kiaknázatlanul hever benne­tek. Mintha valami nagy varázsló hajolt volna fölétek és ereznetek kellett, hogy intése nyomán egészen mások, többek lettetek. Pedig nem történt semmi csoda, csak megpen- dült bennetek egy húr. Csak rajtatok múlik, hogy ez a dallam örök zenévé váljon a leik etekben, s ez a felemelő érzés mindig veletek legyen. S mi a titka? TANULJATOK! OLVASSATOK! Akarjatok! Érdeklődjetek! Műveljé­tek magatokat és kitárul előttetek a világ ezer és ezer kincsesháza. Könnyebb, szebb és tartalmasabb lesz az életetek. Legyetek egy kicsit kevesebbet az utcán és a szórakozó* helyeken. Menjetek el a könyvtárak­ba, színházba, tárlatokra, kiállítások­ra, zenei és irodalmi estekre, tanul­jatok nyelveket, ismerkedjetek meg a művészetekkel és ne feledjétek mindennek levonni a tanulságát. A világ nagy. A Champs Elysée sarkain is állanak fiatalok. Olyanok mint mi. Testvéreink, nem jobbak és nem rosszabbak nálunk, de nekik , okaik vannak, hogy ott álljanak órák hosszat., talán ez jelenti a megélhető- ségükt't, talán munka nélkül vannak, s talán így követelik jussukat abból, amiből ki vannak zárva. Mi azonban más, új. megváltozott környezetben élünk, s ez a környe­zet ezer és ezer új lehetőséget ad az élethez, s joggal követeli, hogy él­jünk velük. Mi a jövőé, a rohanásé vagyunk. Legyünk rá méltók. Töltsük’ meg az életünket tartalommal. Lássuk meg Prágában a Hradzsint és a Károly- hidat, Leningrádban az Ermitázs-t és Milánóban vegyünk jegyet a Scá- léba. Ha sokat olvastatok már róla, a lomnici csúcs is szívdobogtatóbb és megrázóbb a Lenin-mauzoleum, Jleaéi wk-íak liatal íxanátmuítúz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom