Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-12 / 291. szám

C&Mrtök, 1957. december 12.

ESZAKMAGYARORSZÁG

Képzőművészen csarnok nyílt Miskolcon

Mint már korábban jelentettük, a múlt hét péntekén képzőművészeti csarnok nyílt a Széchenyi u. 23. sz. alatt. — Képünkön: Fazekas

László, a városi tanács

elnökhelyettese szédet mond.

(középen) ünnepi be- * 1

4,

Tessék választa- || ni — ki-ki ízlése g szerint. A képző- művészeti tárgyakat 8—10 havi

részletre is meg lehet vásárolni.

T

maradéktalan teljesítéséért, a munkafegyelem megszilárdításáért, az önköltség csökkentéséért. Helyes, ha agitációs munkánkban megmondjuk, hogy az életszínvonal csak abban az esetben lesz tartós és a jelenleginél magasabb, ha minél többet, jobban és olcsóbban termelünk.

Cokat kell foglalkozni a tagdíj- fizetéssel. El kell érni, hogy minden egyes párttag rendszeresen és progresszíven fizessen tagdíjat. A tagdíjfizetés politikai kérdés, hiszen a párthoz való tartozást, a párthoz való hűséget és szeretetet is mutatja. Beszélnünk kell a párt szervezeti szabályzatáról. A szervezeti szabályzat megismerése elsőrendű kötelessége minden párttagnak. Vajon hogyan tud az az elvtárs harcolni a szervezeti szabályzatban foglaltak végrehajtásáért, aki nem ismeri azt? Ha nem tudja, mik a jogai és kötelességei. Fontos probléma pártszervezeteinkben az elméleti tudás növelése. Helyes, ha a pártvezetők beszélgetnek a tagsággal arról, miért fontos a tanulás, s a politikai tudás mennyiben segíti a munkát.

Fontos politikai kérdés a párt egységének szilárdítása, a párt tömegkapcsolatának növelése, az osztályidegenek, talpnyalók és karrieristák elleni következetes harc. Pártszervezeteink alaposan mérlegeljék a felvételnél a tag, tagjelölt személyét, s ha ellenséges, befurakodott elemeket találnák a párton belül, azt alapos, körültekintő vizsgálat után terjesz- szék a taggyűlés elé, és zárják ki a pártból.

A lig néhány nap múlva, decem- bér 15. után megkezdődnek a tagkönyvcsere kiosztó taggyűlések. Ez nagy esemény pártunk életében, hiszen hosszú és alapos előkészítő munka gyümölcse, a párt fejlődésének fontos határállomása, s a további munkának biztosítéka. Nem egy pártszervezetben igen nagy gondot fordítanak arra, hogy ünnepélyes legyen ez a taggyűlés. Helyes kezdeményezés, külsőségekben is ki kell fejezni ünnenélyes jellegét. Készüljenek úgy pártszervezeteink a tagkönyvcsere kiosztó taggyűlésre, hogy az tovább erősítse pártunk egységét szilárdítsa, növelje a párttagok aktivitását,

JÓZSA LÁSZLÓ,

a Miskolc városi nárt-vfe.

PTO vezetője.

•••«•••••••••••■••••••••«a••••••••••■••••••••••••

DÍSZTÁVIRAT

• Az MSZMP városi pártbizott• sága elismerését és köszönetét fe- 2 iezi ki a Miskolci Pamut fonó Vál- 2 latot valamennyi dolgozójának ab• ból az alkalomból, hogy az éves

• tervüket városunk felszabadulása : 13. évfordulójának tiszteletére, de, s cember 4-éré befejezte.

I Kivártunk a vállalat valamennyi : dolgozójának további sok sikert,

• erőt és egészséget.

MSZMP

• VAROS! PÁRTBIZOTTSÁGA

tai alatt is éberen ügyelnek, nehogy ellenséges elemek kerüljenek a pártba. így zárták ki a Cementipari Gépjavító Vállalat pártszervezetéből Bodnár Sándort, akiről kiderült időközben, hogy az ellenforradalom idején a rendőrség épületét lőtte. Kizárták a pártból a Borsodvidéki Gépgyárban Hornyák Jánost, mivel 1956 decemberében is párt- és kormány- ellenes röplapokat terjesztett az üzemben. A BELSPED Vállalat alapszervezete szintén kizárta Matika István kirendeltségi vezetőt. Matika régen az MDP tagja volt, de mint többszörösen büntetett egyént, az MDP-ből is kizárták. Ekkor felesége tagsági könyvét hamisította saját nevére, ekkor másodszor zárták ki a pártból. Október után az MSZMP- be lépett be. mint ártatlan bárányka, ügyei kiderültek és ezért most harmadszor távolították el a pártból. Pártszervezeteink harcot folytatnak az ilyen karrieristák, harcot folytatnak a talpnyalók ellen. Még mindig előfordul azonban, hogy egyik-másik pártszervezetnél gyenge lábon áll az éberség. A Vízügyi Igazgatóság alapszervezeténél Putnoki Nagy Pál, volt ref. segédlelkészt felvették a pártba, és csak a párt-vb. éberségén múlott, hogy ezt észrevették,

A pártszervezetek nagy többsé- ge igen jól oldotta meg az öszr- szeírás adminisztratív munkáját is. Minden alapszervezetnél tintával, nyomtatott betűkkel írtak, s az adatok pontos beírásával töltötték ki az összeíró lapokat. Itt-ott azonban megmutatkozott néhány hiba. A tapasztalatok megmutatták, hogy egyik-másik helyen el van hanyagolva a pártnyilvántartás. Nem volt ritka az olyan eset, hogy egy-egy elvtárs neve, születési éve, párttagság kelte, munkásmozgalmi múltja többféleképpen volt beírva, csak éppen a valóságnak megfelelően nem. Több alapszervezetben, például az SZDP tagságot nem számították a párttagság keltéhez, csupán az egyesülés dátumát írták be. Több helyen nem helyesen írták be az elvtársak származását, foglalkozását. A Drótgyárban az egyik elvtárs foglalkozásának beírták, hoav mázsáié, az igazgató elvtárs kartonjára ráírták, hogy igazgató, de az eredeti foglalkozásról nem írtak semmit. Pártszervezeteink többsége idejében észrevette a hibákat és javított raita. Igen helyesen járt el a DIMÁVAG Gépgyár pártbizottsága, amely figyelte az ösz- szeírást, észrevette a hibákat, felhívta rá a pártszervezetek figyelmét, s a pártvezetőséggel karöltve, igyekezett azt kijavítani.

A párttagsággal való foglalkozásnak a továbbiakban nem csökkenni, hanem erősödni kell. Ismertetni kell a tagság előtt a legfontosabb tennivalókat. Pártszervezeteink előtt álló harci kérdés, elsősorban pz éves tervek sikeres befejezése. Csak abban az esetben tudunk megfelelő ered- mérwéket elérni, ha a kommunisták eCTvségesen indítanak harcot a tervek

A Központi Bizottságnak 1957 augusztus 6-i, a párttagság könyvcseréjéről szóló határozatának végrehajtása komoly feladatok elé állította Miskolc város pártbizottságát és pártszervezeteit. Pártszervezeteink a tagkönyvcsere előkészítésében az esetlegesen előforduló hibák ellenére is igen becsületes, jó munkát végeztek. Az „igazi mélyszántás” a tagösszeíráskor Kezdődött, s a tagkönyvek kiosztásával folytatódik.

A tagok és tagjelöltek összeírása Miskolc város területén határidőben, s aránylag kevés hibával befejeződött. E fontos munkában a város nagyüzemei jártak az élen, a Lenin kohászat, a DIMÁVAG, bányaüzemeink között a Pálinkás-táró. Meg kell említenünk a személypályaudvar vasúti pártszervezetet s az ujdiós- győri Oprendek pártszervezetet is az élenjárók között. Igen jól szervezte meg és hajtotta végre az összeírást a Borsodmegyei Építőipari Vállalat pártszervezete. 201 tagja van s az elvtársak egymástól távoleső területeken dolgoznak. A pártszervezet ennek ellenére — a műszakiak bevonásával — időre elkészült az összeírással.

A Központi Bizottság határozata kimondja: „A tagkönyvcserét fel kell használni arra, hogy az alapszervezeti vezetőségek a párttagság többségét pártmunkával lássák el. Ezzel is elő kell segíteni a párttagok, tagjelöltek helytállását, példa-mutatását, részvételét az országos pártértekezlet határozatainak végrehajtásában ..Pártszervezeteink túlnyomó többségében ez útmutatások figyelembevételével végzik munkájukat, egyre több elvtársnak adnak párt- megbizatást, s ennek eredmériyekép- pen mind több az aktívan dolgozó pártmunkások száma. Az ujdiósgyőri i,,idős kommunisták” alapszervezetében például a vezetőség tagjai a pártbizalmiak bevonásával beszélgettek a párttagokkal, s akik valami ok miatt nem tudtak elmenni a párthelyiségbe, azokat lakásukon keresték fel. Egyre több az olyan régi harcosok száma — mint Mandula, Kress és Kolossai elvtársak —, akik a városi párt-végrehajtóbizottság PTO osztályától kapott megbízatások alapján segítik a pártszervezetek munkáját.

A pártaktívitás megnövekedését, mutatják a termelési, eredmények is. A Borsodvidéki Gépgyárban igen sok volt az öntödei selejt. A kommunisták kezdeményezése alapján a selejt 10-ről 3 százalékra csökkent, az egy főre eső termelési érték 193 forintról 196 forintra emelkedett. A December 4 Drótműveknél szemléltetően ismertették a Szovjetunió 40 éves fejlődését. A miskolci Állami Áruháznál a párt szeretettnek erősödését mutatja, hogy most minden párttag pontos^ fizeti a tagdíját.

"P ártalapszervezeteink harcot *■ folytatnak a párt tisztaságáért. A tagkönyvcsere előtt, de a tagkönyvcsere előkészítési munkálaA tagkönyvcsere

tovább erősíti Miskolc pártszervezeteit

A vérszínű zászló alatt

SÖTÉTEDETT, amikor a Nagy Sándor-utcai »Hámán Kató« kultúrteremben összegyűltek a fiatalok és a vendégek. Ünnepre készültek. A diósgyőri martinacélmű kommunistái a hűség és a szeretet jeléül a KTSZ-fiataloknak piros színű zászlót

adtak át, melyre aranyozott, tengcio betűkkel hímezték a »Hűség a néphez, Hűség a párthoz!« jelmondatot.

Dojcsák János ünnepi beszéde után

Somogyi Péter elvtárs, az acélmű párttitkára intézett néhány meleg, baráti szót az ifjú kommunistákhoz.

— Kedves elv társak! Az acélmű I kommunistái bíznak bennetek. Most,

I amikor átadom nektek á zászlót, ►arra kérlek titeket, hogy óvjátok,

► védjétek e szent lobogót, s e zászló

► alatt szoros egységbeforrva, érjetek el sok-sok sikert.

— NAGY ÖRÖM, kitüntetés ez számunkra — mondotta Nyilas Sándor elvtárs, a KISZ-szervezet titkára —, de egyben felelősségteljes megbízatás is. ígérjük a pártnak, hogy miránk, az acélmű KISZ-ftataijaira mindenkor számíthat. Ott leszünk mindenütt, ahová a párt szólít és harcolni fogunk a kommunisták oldalán úgy, mint ahogy azt eddig tettük.

Az acélmű KlSZ-szervezete jó munkájával valóban rászolgált erre a bizalomra. A KISZ országos zászló- bontása óta soraikat szüntelenül erősítették. Jelenleg több mint 200 tagjuk van. Az üzemben sorra alakultak a KISZ-brigádck, és a termelésben, a munka versenyben, a takarékosságban és a vasgyűjtésben, de más munkában is, szép eredményeket értek el, A VI-os kemence KlSZ-brigádja például az első helyet vívta ki a kemencék között folyó 'versenyben. És most is azt ígérték, 1 hogy a forradalmi dekád eredmé- 1 nyeit megtartják és továbbfejlesz- 1 tik.

1 A ZÁSZLÓ AVATÓ ünnepségen az acélmű KISZ-szervezete Oprendek Sándor elvtárs nevét vette fel.

A mártír özvegye is részt vett az 1 ünnepségen. Szemébe könnycseppek 1 tódultak és remegő hangon mondotta a fiataloknak:

1 — Vigyázzatok, legyetek - éberek,

[hogy soha többé ne pusztítson a : gyilkos fegyver és hogy ne legyenek [árvák, özvegyek.

[ A ZÁSZLÓANYÁT, Oprendek [ Sándorné elvtársnőt követve - a vendégek egymás után ütötték be a [zászló rúdjába a szögeket, majd a [martinász fiatalok kultúrműsort ad- [tak, utána pedig vidáman, jókedvvel [reggelig ropták a táncot.

I

Anna úgy érezte,, hogy elsüllyed, vagy, legalábbis jó lett volna, elsüllyedni, hogy ne, kelljen a kérdésre fele-, letet adni. Kereste a, szavakat, a magyaráza-, tot, de nem jött egy, egészséges mondat a, nyelvére. Megrázta a sí- i rás, kábult, fájdalmas i szédület lett rajta úrrá i és valahonnan a lelke mélyéről akaratlanul, ősz-1 tönösen feltört belőle a panasz: i

— Meghalt apa! i

Mégis kimondta. Akaratlanul is kimondta, i

rémülten kapaszkodott meg a kapufélfában.

Slezákné elsápadt.

— Tudtam, megéreztem — rebegte és sírva fakadt. Elejtette a* szatyrot, szanaszét gurult belőle az apró holmi, ajka megvonaglott, arca el- fehéredett és hitetlenkedő, csodálkozó tekintettel ájultan vágódott végig a földön.

A legnagyobb nyomot, a legnagyobb megrázkódtatást Slezáknéban hagyta a távirat. Anna végül, vagy tízpercnyi eredménytelen kísérletezés után ölben cipelte be a házba és ágyra fektette. A beteg asszony sokára megmozdította szempilláit és ez volt az első szava:

— Ugy-e, nem igaz?

S újra visszaesett kábultságába. Beteg maradt, nem is kelt fel többet.

2.

Annára maradt minden munka a házban. Anyja ápolása, két fiútestvér gondozása és a legkisebb lánytestvér, Angyelka öltöztetése, fésülése minden reggel, hogy időben elérjen az iskolába, aztán gyorsan fogott hozzá takarítani, főzni, mosni Miklósra és Pistára, akik szintén munka nélkül őgyelegtek a városban már két hónapja. Varrt, toldozott és esténkint úgy érezte, mintha elverték volna külön-külön minden tagját, kifáradt, kimerült a nehéz munkától.

Péterrel csak futólag találkozott ezentúl, egyszer egy héten. Akkor is mindig rohant, mert éjszakai kirakó munkát kapott a közraktárnál. Nappal Péter is pihent, fáradt volt. három ember helyett is dolgozott. Megpróbálta egyszer, hogy Miklósokat is magával viszi, de nem kellettek. Harmadik hét után neki is felmondtak.

(Folytatjuk.)

T. 1 f ..

ía vim w jsui * je. jgjji ? ji'SkJí w

Jtiegény — Irta: Ónodvári Miklós

sokadalmat, furcsa és érthetetlen volt számukra, hogy mindenki szomorú és senki sem törődik velük. A nagyobb gyerekek, akik már olvasni is tudtak, együtt sírtak a felnőttekkel.

Anna egy ideig megkövültén állt a kapuban. Ügy érezte, hogy odanőtt a sáros, agyagos földhöz és soha nem bír elmozdulni onnan. Slezákné valahol a boltban volt, szappanért szaladt el, mielőtt a postás náluk járt volna.

— Mi lesz, ha megtudja? — kesergett Anna.

Félt attól a pillanattól, amikor a táviratot átadja. Húzni, halogatni szerette volna az időt, de- hát az anyja egyszer úgy is megtudja. Felébred benne a gyanú, ha nem jön több levél a frontról. Hogyan mondja meg neki? Mit csináljon, istenem? Most, hogy meghalt az apja, ő éppen most menne férjhez Deák Péterhez, pont most, a legnagyobb gyász idején. Mit szólnak majd hozzá az emberek? Dehát úgysem egyezik bele az anyja! Azonban... a gyerek miatt, ha gyereke lesz. nem várhat sokáig, mert meglátszik rajta... Mit csináljon?

Hirtelen határozott:

Eltitkolja a táviratot. Nem mondja meg az anyjának! Hallgatni fog róla, mint a sír. Legfeljebb, ha majd megesküdtek, vagy két hónap múlva mondja meg. Addig legfeljebb... Igen* — határozta el: ő fog levelet írni, az apja helyett, az apja nevében.

Rettenetes cselekedet! De nem talált más megoldást. Pillanatokon belül kellett határoznia, mert Slezákné feltűnt az utca végében. A fáradt, töpörödött kis asszonyka apró léptekkel közeledett. kerülgette a sarat, amelyben minduntalan bokáig merült kitaposott cipője. Messziről észrevette a kapuk előtt ácsorgó asszonyokat és meggyorsította lépteit.

— Mi történt? — kérdezte a kapuban ácsorgó Annától.

HARMADIK FEJEZET 1.

P ánatfelhő ült az Ilona utcára.

A postás minden házba vitt egy ilyen szomorú táviratot. Minden házból kirohantak, az asszonyok az utcára, vagy pedig ájultan vágódtak el a földön. Mikor Anna kitámolygott a kapun, nem messze tőle egymásraborulva sírt Kalmárné és Török Kálmán özvegyen maradt felesége.

— Jaj, istenem, miért mértél ránk ilyen nagy csapást?

Reszkető kézzel tartották maguk elé a táviratot és könnyeiken át újra meg újra elolvasták, hátha tévedés van a dologban: hátha... ha csak egy betűből is arra lehet következtetni, hogy nem nekik szól az üzenet, hanem a hadsereg parancsnokságon, ahol ezt a táviratot szövegezték, tévedtek. Reménykedtek, hogy másvalaki halt meg, noha a szívükben ott élt a sejtés mióta az emberek bevonultak, hogy nem találkoznak velük soha-soha többet. Megbocsátottak ebben a pillanatban mindent, amit férjeik valaha nekik okoztak. Elfelejtették a sok keserű éjszakát, a fizetésnap utáni izgalmakat, amikor az emberek részegen tértek haza a kocsmából, és ha veszekedj tek, akkor megverték, vagy elzavarták őket. Elfelejtettek mindent, rázta őket a sírás és a feneketlen keserűség. Bánatfelhő szállt az Ilona utcára, ráüli a nehéz párás levegő a házakra, beleitta magát az asszonyok szívébe, leikébe.

A postás az utca másik végén járt, amikor Anna a járdára kilépett, éppen akkor nyitott be Péterék kapuján. Nem sokkal később, alig pár perc múlva Deákné szaladt ki a postás előtt az utcára.

— Meghalt András!

Sírt, zokogott az egész utca, a nagy bánattól összezsugorodott, kisebb lett, úgy tűnt, hogy közelebb bújnak egymáshoz a házak. Az asszonyok megtörtek, összeroskadtak.

Senki nem volt, aki vigasztalja őket.

A gyerekek anyjuk szoknyájába kapaszkodtak, a kisebbek, akik még nem értették meg a háborút, nem tudták, mit jelent a távirat, csodálkozva, tágranyilt tekintettel bámulták a síró