Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-11 / 290. szám

r Szerda, 1957. december 11. £SZAKMAGYARORSZAG 3 « Pártmegbízatásokkal tegyük elevenebbé pártszervezeteink életét Minden párttag kötelessége, hogy ..... . részt vegyen a határozatok meghozatalában, elősegítse a pórt politikájának a helyi viszonyokra való helyes alkalmazását, fegyel­mezetten végrehajtsa a pártszer­vezet határozatait, s küzdjön - magvalósításukért.” (Az MSZMP Szervezeti Szabályzatból.) M inden pártszervezet a maga területén bizonyos értelem­ben irányító, vezető tényező. De hogyan töltheti be ezt a szerepét? — merül fel gyakran a kérdés, Csak­is úgy, ha a pártszervezet vezető­sége tud hatni a párttagság kezde­ményező készségének kibontakozá­sára, neveli kötelességei teljesítésére, ha mozgósítja, pártmunkával bízza meg őket, ha a, párttagok tevékeny­sége nem szűkül le a tagdíjfizetésre, vagy a taggyűléseken való részvé­telre. Igaz ugyan, hogy ez is egy része a kötelesség teljesítésének, de ez önmagában még nem elegendő, ezzel még a párt politikája nem vá­lik valóra. Ezért minden kommu­nistának a maga helyén meggyőző szóval, tettekkel, pártmunkával kell fáradoznia. Vajon eleget tesz-e minden párt­tag a Szervezeti Szabályzatban rög­zített fenti kötelességének? Meny­nyien végeznek pártmunkát az alap­szervezetekben? — Erről folytattunk beszélgetést az elmúlt napok során Tiszakarádon, az Uj Élet Tsz és a községi* pártszervezet titkárával. — Tudjuk, fontos kérdés ez, de őszintén szólva a párttagsággal való beszélgetés során látjuk, hogy van még e téren tennivaló. S hogy meggyőződjünk róla, szám- tbavettük: hányán vesznek részt ak­tívan a pártszervezet életében, van­nak megbízva pártmunkával. Kide­rült, hogy a párttagságnak csak egy része végez pártmunkát a két párt- szervezetben. Itt is vannak olyanok, akik éppen csak a tagsági díjukat fizetik be, de még taggyűlésre sem járnak el rendszeresen. N ézzük, ki mit csinál? Akik­ről a párttitkár elvtársak azt állítják, hogy rendszeresen végeznek pártmunkát, hogyan tesz­nek eleget párt megbízatásaiknak? A 13 tagú Isz-alapszervezetnek kb. 50 százaléka végez pártmunkát. Két elvtárs a KISZ-szervezetet segíti, ez állandó jellegű megbízatásuk. A párt agrártéziseinek végrehajtásából ki_ indulva, — nagyon helyesen — két másik elvtársat azzal bíztak meg, hogy keressék és mélyítsék a baráti kapcsolatokat azokkal az egyénileg dolgozó parasztokkal, akik hajlanak a kollektív gazdálkodás felé, segít­sék őket a közös gazdálkodás előnyei­nek felismerésében. Az őszi munkák idején három elvtárs a “munkafegye­lemmel foglalkozott eredményesen — sorolja Pongó Sándor elvtárs, a párt- szervezet titkára. — A községi alapszervezetben is vannak helyes kezdeményezések a pártmunka területén, de — bár tag­létszáma ötszöröse a tsz pártszerve­pártszervezetekben taggyűlésen tár­gyalnák meg a pártmunka kérdéseit. Azt is számba kéne venni, hogy ki­nek milyen megbízatást lehetne ad­ni, akik most nem végeznek semmi­féle pártmunkát. Talán ha alaposab­ban utána néznének, kiderülne, hogy még kevés is az ember a pártszerve­zetben, annyi munkát lehetne találni. Időszerű dolog ez! Napirenden kell tartani minden pártszervezetben. Található pártmunka minden kom­munistának. idősnek, fiatalnak. An­nál is inkább, mert a pártmegbízatás kiváltja a kommunistákban azt a felismerést, hogy mennyire fontos az ő személyes részvételük a párt te­vékenységében. így a pártmegbíza­tások erősítik majd azokat a szálakat is, amelyek az embereket a párthoz kapcsolják. A pártmunka nem ön­célú dolog, mint ahogy a párt léte sem az. A pártéletet azért kell ele­venebbé tenni, azért szükséges min­den párttagot munkába állítani, — amint, ezt az országos pártértekezlet határozata hangsúlyozza —, hogy egyéb fontos feladatok megoldásával párhuzamosan elmélyítsük a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatát. P ártszervezeteink ne eléged­jenek meg csupán azzal, hogy tagjait pártfeladatok­kal bízzák meg, hanem gondoskod­janak a megbízott pártmunkások menetközben i segítéséről, ellenőr­zéséről is. Helyes az a módszer, ha a párt vezet őségi * tagok me­netközben megbeszélik a teendő­ket, de végső fokon jobb, hatéko­nyabb, ha a taggyűlés, az egész kommunista kollektíva elé visszük a pártmunka, a pártmegbízatások tel­jesítését, az egész pártszervezet kéri számon, gyakorolja az ellenőrzést, így válik pártszervezeteinkben a párt munka és a végrehajtás ellen­őrzése a kommunista nevelés iskolá­jává. PÁI, LAJOS zetének, — mégis' kevesebben végez­nek pártmunkát. Fodor Sándor párt­titkár elvtárs szerint mindössze ha- tan-nyolcan. Helyes az a törekvés, hogy gondöt fordítanak a tömegszervezetekben végzett munkára. Négy elvtársnő a nő tanács politikai munkájában vesz részt, s ennek eredményei is mu­tatkoznak. A községi KISZ-szervezet 'patronálásával is megbíztak elvtár­sakat. M indez helyes és jó dolog, — gondoltam. De arra a kérdés­re, hogy mit tesz a két párt­szervezet többi tagja, a párttitkár elvtársak már nehezebben tudtak válaszolni. Ez elgondolkoztató. Amel­lett, hogy mindkét pártszervezet tö­rekszik arra, hogy a párt vezetőség megossza a munkát a párttagok kö­zött is, mégis csak kicsi ez a szám, szűk az a bázis, amelyre a két párt- szervezet támaszkodik, pedig a töb­biek is rátermett, értelmes emberek, az ő segítségük nélkül aligha jut. hatnak előbbre. Helyes lenne, ha a két pártszerve­zet számot vetne azzal, hogyan tud­na változtatni ezen az állapoton.. Igaz, hogy a pártvezetőség egyedül nem képes meglátni mindazt, amit látnia kellene. Azonban most a tag- könyvcsere feladatainak végrehaj­tása során kedvező alkalom nyílott arra, hogy megfelelően tudjon tájé­kozódni. De az így felgyülemlett ta_* paszta-latok csak akkor hasznosítha­tók helyesen, ha ezekből kiindulva szabják meg a tennivalókat, szerve­zeti, politikai feladatokat. Hibát kö­vet. el az a pártszervezet, amelyik nem ezt teszi. A párt előtt álló sokoldalú fel­adatokat csak úgy oldhatjuk meg sikeresen, ha minden kommunistát mozgósítunk, képessé­geihez mérten pártmunkával' látjuk el. Tanácsos lenne, ha a tiszakarádi Református és evangélikus felkészi békegyiilések Budapesten és vidéken Az Országos Béketanács reformá­tus bizottsága '. egyházkerületenként lelkészi békegyűléseken vitatja meg az egyház béketevékenységét. A du­nántúli református egyházkerületbe^ Győri Elemér püspök vezetésével Pá­pán, a dunamelléki református egy­házkerületben Bereczky Albert püs- DÖk jelenlétében Budapesten tartot­ták meg a lelkészek békekonferen­ciáját. Az Országos Béketanács evan­gélikus bizottsága több mint három­száz lelkész részvételével teológiai konferencián vitatta meg az egyház békeszolgálatát. A konferencián megjelent Ordas Lajos püspök. A re­formátus békegyűléseken, az evan­gélikus lelkészi teológiai konferen­cián részt vettek és felszólaltak a ha zánkban tartózkodó kínai protestáns egyházküldöttség tagjai, Kvan Hsun- ting kínai református püspök veze­tésével. A békcgyűiések résztvevői határozatot fogadtak el, amelyben állást foglalnak a moszkvai béke­kiáltvány és az Országos Béketanács december 4-i nyilatkozata mellett. (MTI) —------o----------­— Az Ózdi Vendéglátóipari Válla­lat versenyt indított üzemegységei között. Célja: ki tud választékosabb, jobb minőségű ételt készíteni és azokból többet forgalmazni. A ver­seny legjobbjait pénzjutalomban ré­szesítik: SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ ORSZÁ­GUNKBAN a helyes államigazgatás és iparvezetés szükségessé teszi, hogy törvények, rendelkezések, uta­sítások jelenjenek meg. Ezek mind azt a célt szolgálják, hogy a közös­ség érdekeinek megfelelően a lehe­tőségek figyelembevételével irányt és mértéket szabjanak a mindenna­pi munka végzéséhez. A mindennapi munka során az emberek találkoznak azonban olyan rendeletekkel, utasításokkal is, ame­lyek számukra érthetetlenek, s nem látják annak igazi célját, értelmét. A napokban például az Építők Szak. szervezete Borsod megyei Bizottsá­gának egyik munkatársa az egyik dolgozótól olyan utasítást kapott kéz­hez, amely szerint nem tájékoztat­hatta őt munkájukról, helyzetükről, életükről. Érdemes ezzel az utasítással meg­ismerkedni, amely a miskolci Mély­építő Vállalat igazgatójától érkezett a vállalat Partizán úti munkásszálló­jának gondnokához és a Kavicstelep vezetőjéhez. Az utasítás szó szerint így hangzik: »UTASÍTOM A RAKTÁROS ELV­TÄRSNÖT, valamint a telephelyen dolgozó többi elvtársiakat és a Par­tizán úti munkásszálló gondnokát, hogy tudomásom és engedélyem nél­kül munkahelyeiken senkivel sem tárgyalhatnak, (bármelyik felsőbb szerv is az)! Adatokat nem adhat­nak, jegyzőkönyvet nem készíthet­nek és írhatnak alá. Engedélyem nélkül a raktárak, műhelyek és a szálló anyagának, felszerelésének és berendezésének mennyiségéről, álla­potáról adatokat nem adhatnak. Je­len utasításom megszegői ellen a leg­szigorúbban fogok eljárni.-« A szabályszerűen dátumozott és az igazgató elvtárs sajátkezű aláírásá­val ellátott utasítás első olvasásra úgy tűnik, mintha azt nem a szocia. lista szektorhoz tartozó üzem veze­tője, hanem egy magánvállalkozó adta volna ki. Az utasítás pzerzői és aláírója megfeledkeztek arról, hogy az egyik államhatalmi szerv a városi tanács által fenntartott — a szocialista szektorhoz tartozó — vál­lalat élén állnak mint vezetők. Az utasítás törvényellenes, mert ellent­mond a munka törvénykönyv 4/A paragrafusában foglalt pontoknak, amely többek között így szól: »A Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak és a szakszervezeteknek — mint a dolgozók érdekképviseleti szervé­nek — joga, hogy a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése, valamint a Munka Tör­vénykönyvében biztosított jogainak érvényesítése érdekében foglalkozza­nak a dolgozók életkörülményeit érintő kérdésekkel. Továbbá tájé- ---------------------------------------------------------0( koztatást kérhetnek és a végrehaj. tás ellenőrzése érdekében helyszíni vizsgálatot tarthatnak. A vállalat igazgatója köteles a vizsgálathoz a szükséges felvilágosításokat megadni és adatokat rendelkezésre bocsájtani. A szakszervezetek a dolgozók élet- körülményeire vonatkozó rendelke­zések végrehajtásával kapcsolatos hibák és mulasztásokra, a végrehaj­tásért felelős szervek figyelmét fel­hívhatják, határidőt szabhatnak a hibák és mulasztások megszünteté­sére, de ha azok a szükséges intéz­kedést ennek ellenére sem teszik meg, megfelelő hatósági eljárás meg­indítását kezdeményezhetik.« NYILVÁNVALÓ, HOGY A MUN­KA TÖRVÉNYKÖNYV idevonatkozó részét tanulmányozni kellett volna a miskolci Mélyépítő Vállalat veze­tőjének is, amikor a fent említett utasítást szövegezték. Ez azért lett volna fontos, mert akkor nem ke­rült volna a dolgozók kézéibe az el­hamarkodott írás. Az ilyen tartal­mú igazgatót/ utasítás, hangsúlyoz­zuk, nem egyeztethető össze a szo­cialista vállalat vezetésével, mivel törvénybe is ütközik. Ezenkívül árt a vállalat vezetősége, az igazgató te­kintélyének és a dolgozók is kárát látják. A KÜLÖNBÖZŐ SZERVEK ÁL­TAL történő segítőszándékú ellen, őrzés azért szükséges, mert ez a dol­gozók és a vállalat vezetősége ré­szére egyaránt hasznos. Segíti a hi­bák felismerését, kijavítását. Ahol pedig kevés a hiba, ott a dolgozók nagyobb kedvvel dolgoznak, s job­bak az eredmények. A rendszeres és helyes ellenőrzés­től, a dolgozók nyilatkozataitól ne féljenek tehát a miskolci Mélyépítő Vállalat vezetői sem. hiszen ebből csak hasznuk származhat. A fentebb közölt utasítás # sokkal hasznosabb lett volna, ha például azt tartalmaz­ná, hogy a Partizán úti munkásszál­lás ablakának üvegezését és záróbe. rendezéseit mielőbb végezzék el úgy, hogy a szobákat szellőztetni is le­hessen. Vagy ugyanitt rakják fel az előszoba-ajtókat és a fürdőt, is te­gyék használhatóvá. Ezenkívül olyan szenet küldjenek a munkásszállóra, amellyel fűteni is lehet. Ezt a szál­lás lakói kérték szóban, a gondnok pedig papíron. Erre azonban utasítás eddig még nem jelent meg. íme, a helyes igazgatói UTASÍTÁS kiadásához nemcsak a »■távoltartott« felsőbb, szervek, ha­nem a vállalat dolgozói is sok segít­séget nyújthatnak. A vállalat veze­tőségén a sor, hogy a kínálkozó se­gítséget elfogadja és ezt vegye fi­gyelembe a következőkben kiadásra kerülő igazgatói utasításoknál. — sz — m — o-------------------------­P a naszolják, akik a vasgyár fe­lől igyekeznének reggelen­ként 7 és 8 óra között a munkahely­re, vagy az iskolába, a város, illetve 9. A nna aggodalmas arcot vágott és megkérdezte: — Ugy-e, nem hagysz el soha? Péter elnevette ma­gát. .— Ugyan, kis csacsi! Hogyan kérdezhetsz ilyet? Mindig melletted maradok! Anna a szavába vá­gott: — De, ha téged is behívnak katonának? — Nemigen. A törvény szerint csak jövőre hívhatnak be. Addig meg talán elmúlik a háború. — Péter, én úgy félek... Anna még szorosabban simult a fiúhoz. Ismét hallgattak. A háborúra gondoltak és a repülőgépekre, amelyeket délután láttak és a szörnyű robbanásokra, amelyeket a város felől hallottak. Péter is a háborúra gondolt. Mi történik, ha mégis behívják? Kitart-e mellette Anna addig, amíg ő visszajön? Ha visszajön! Mert Id tudjg, hogy vissza jön-e? Eddig még levelet sem kap­tak az Ilona-utcai katonáktól. Az apja az állo­másról írt egy kártyát, aztán egy sor som érke­zett többé. Anna pedig szép lány. Ha megkörnyé­kezi valaki .. lesz-e elég ereje, hogy el- lentálljon? Hej, Anna! — sóhajtott — ...sze­retsz-e te engem annyira, hogy képes leszel éve­kig is várni? De vajon nem adja-e oda magát másnak is, mert most az előbb úgyis megtörtént, ki tudja, mással is nem... Rettenetes még rá­gondolni is. Szeretett volna mélyen a lány szemébe te­kinteni, a leikébe nézni, a jövőbe látni. Anna arca azonban nem árult el semmit. Halvány mo­soly ült a szája szegletén és így sokkal szebb volt, mint máskor. Péter csak most. vette észre azt is, hogy régi forradás húzódik árnyakán. Ér­dekes, ezt még észre sem vette! De hátha a gyerek! — ujjongott fel. Ha tény­leg lesz! Hátha majd hozzáköti, megtartja neki. mert ha zavarja. Ha őmiatta nem is, de a gyerek rWTatt várni fog majd rá. Ha lenne...! Igen, a iyerek. az mindenesetre hozzákötné! Már nem bánta, örült neki. Magáévá tette! Most már az övé! Senki nem rabolhatja el tőle. Titkuk van, gyerekük Tesz. Apának fogják szó­íiegeny — írta: Ónodvári Miklós lítani.:. Annát szerette volna ölébe venni örö­mében. Már nem a lányt, a félénk, szemérmes, törékeny lányt látta benne, hanem gyereke any­ját. Hogy fog neki illeni? Elképzelte, hogy együtt élnek majd boldogan, hármasban. Elköltöznek az Ilona utcából. Takarékosködni fognak és amikor lesz egy kis vagyonkájuk, kertes házat vesznek valahol földdel, kicsi szőlővel. Ott fognak lakni. Sóhajtott. Csak a háború! A háború ne lett volna, a háború ne tört volna ki. Ha elviszik — rettenetes rá gondolni —, kitudja, hazakerül-e, vagy el- pusztyl valahol? Oroszország messze van, útköz­ben is baj érheti. S Anna akikor itt marad egye­dül ... a gyerekkel. Pedig elviszik. Bizonyos, hogy elviszik, őt sem hagyják itthon, ha az ap­jára is szükség volt. Mindenkit elvisznek, nincs kivétel, nincs tekintet a nagy családra, mert menni kell harcolni. Az is lehet, hogy hamarább elviszik, még a leventéből. Akikor pedig még a gyereket sem láthatja meg. Mi lesz vele? Ki fog­ja gyámolítani, nevelni? S ha netán nem jön haza. mi történik a gyerekkel? Ki lesz az apja? $a őt nem ismeri, ha soha nem látta, kit fog majd apjának szólítani? Elkeseredésében sírni szeretett volna. A lányt figyelte. Milyen egyenletesen léoked. Milyen szép, formás a keze, lába az arca: feszül rajta a ruha és ringó a járása. Szén lány. Anna a legszebb lánv. akit valaha is látott. Sz.ép lesz a gyereke is. Ha fiú lenne! -önkéntelenül is An­na alakiára esett tekintete ... Kereste. ... Csak a háború ne tört volna ki! Eey pillanatra megálltak, megpihentek. Anna is a gyerekre gondolt, arca sugárzott az örömtől. — Hogy fogjuk hívni’ Péter megcsókolta Anna kezét. — Ahogyan te akarod! — felelte — :.: te vá­lassz neki nevet. — Mégis ... neked milyen név tetszik? Péter agyában nevek regimentje fordult meg, de hirtelen nem tudott választani. Reflexei egy­szerűen képtelenek vol­tak megkülönböztetni a neveket egymástól, ösz- szefolytak, kavarogtak emlékezetében. Anna hirtelen elkacagta magát, szinte vissz­hangzott tőle az erdő. — Te, Péter! Hiszen azt sem tudjuk, mi lesz? Fiú, vagy lány? Kacagott, nevetett. Előre futott. Most már ő sem bánta, boldog volt. Az egész világot szerette volna magához ölelni és az egész világnak tud­tára adni, hogy anya lesz... neki gyereke lesz! Boldogan, titkolózva értek haza. A kapuban nem tudtak egymástól elválni. Százszor megkér­dezték: — Szeretsz? — Szeretlek! — örülsz? — örülök! — Boldog vagy? — Boldog vagyok! Ezen az éjszakán mind a ketten egy síró-rivó poronttyal álmodtak. 3. Másnap reggel távirattal kopogtatott a pos­tás. Anna nyitott ajtót és félénken, reszkető kéz­zel nyúlt a táviratért. A postás arca nem árult el se/nmit, mozdulatlanul állt az ajtóban, tekin-1 tete hideg volt és kicsit szánakozó. Anna meg- 1 érezte a zizegő paoirlan tapintásából, hogy az ania 1 került bajba. Betámolvgott a« szobába és lero-| gvott e?v székre. Nem merte felbontani. csak| nézte szótlanul, megüvegesedett szemmel az ölébe hullod táviratot. Megfordította, a címet ke-' reste rajta. Hátha nem nekik szól. hátha tévedett a postás. Istenem, csak tévedett volna! De sokan mondták ezt abban az időben! De a postás most sem tévedett. Megtalálta, a házat: özvegy Slezák Ferencnének ... Istenem!' — sikoltott fel Anna. özvegy... özvegy ... meg- ^ halt az apia. Feltépte a táviratot, amelyben ezt állt: ,.A VII. lövészhadosztály parancsnoksága4 sajnálattal értesíti, hogy férje. Slezák Ferenc ^ honvéd az O-i ütközetben elesett. Hősi halált halt) á hazáért!” i Anna kirohant az utcára. I (Folytatjuk.) f a vasútállomás felé, hogy míg a vas­gyár felé egymásután mennek a sze­relvények, visszafelé nagyon szórvá­nyosan jönnek, és ez a munkába, is­kolába igyekvőknél torlódást, lép- csőnlógást okoz. Ez pedig a hideg időjárásra, a baleseti veszélyre és a rendőrökre való tekintettel nem a legjobb megoldás. Hová lesznek a kimenő kocsik, ha nem jönnek visz- sza? — kérdik. Ne tessék válaszolni; Ha megsűrítik a járatokat, úgyis megtudjuk. Gyakori eset, hogy a megállóknál már húzamosabb ideje hatalmas tö­meg várja a villamost. Végre becsöl römpöl egy szerelvény, de utasokat nem vesz fel, mert próbaúton van, vagy más célból kószál a vágányon; ő Csodák csodája, de egy-két polgári ruhás egyén is akad rajta mindig, és a megállóknál is talál mindig a ko­csivezető, vagy valamelyik másik hi­vatalosan utazó egy rokont, vagy egy kollégának a rokonát, vagy szabad­napos kollégát, akik a várakozó tö­megből kiválva, felszállhatnak' s ha­ladhatnak úticéljuk felé, a tovább­várakozó tömeg hozsannázásától kí­sérve. — Javaslatunk: tegyenek táb­lát az ilyen kocsikra: »Különjárat, csak a villamosvasút alkalmazottai, azok rokonai és barátai részére.« Meg kell dicsérni a 72-es számmal közlekedő kocsi vezetőjét, mert a minap egy kisgyermekkel felszállni kívánó férfit olyan udvariasan segí­tett fel a kocsira a selyemréti meg­állónál, hogy igazán példát vehetné­nek róla a többiek. Kár, hogy a ne­vét nem tudjuk: példának állíthat­nánk. Tudjuk, sok az objektív nehézség a villamosvasútnál, s munkáját glo„ bálisan mégis dicséretesen végzi* i Próbálja lenyesni az említett ké0 + vadhajtást is ... Az eredmény eddigi 4 Villamosvasut-Közönség 1:2. — Pró- s bál jón kiegyenlíteni! Sőt győzni! i (b) i ~ oOo----- -■'» 1 — Özdon az Arany János emlőké* ire rendezett szavalóverseny döntő­ijét, a legjobb szavalok részvételével I december 12-én az úttörő-házban ' rendezik meg; Egy igazgatói utasítás margójára VILLAMOS-ÜGYEK T í f .. If rflkWlto WJrTSrwrWTW IfS S SS SSftsT CT-. na-9 . ^x> *=." <=*■* < tra> <9US> £9 rm / B» I fi» '«*• »a* «*" asz rsr esa • * t zsr tar • , • w ma wr% C9 nzt* m* * A I<m -n-jr .MLm* u w w jljljh. v • JLÍ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom