Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-08 / 288. szám

6 ßSZAKMAGTAKORSZÄG Vasárnap, 1957 december 8. ilMlMMtmiISMI ÚTIKALAUZ Á SÁROSPATAKI RAKÓ CZ »-VAR K i nem ismeri olvasóink közül szűkebb ha zaját, Borsodot? Aki- úgy érzi, hogy megyénk neveze­tességeiről nem tud eleget, s nem ált módjában utazgat­ni, könyvek után böngészni — tart­son velünk. A jö­vőben hétről-hétre társasutazásra in­dulunk olvasóink­kal, s a betű se­gítségével feltárjuk a régmúlt idők emlékeit, hősi ha­gyományainkat, felkeressük a mu­zeális értékeket rejtő épületeket. Együtt tanulunk é? szórakozunk kicsit »nekieresztjük« fantáziánkat és sok csodálatos dolgot fogunk tapasztalni. Hol kezdjük a sétát? Hol is kezd­hetnénk máshol, mint az ország egyik legősibb várában, a sárospataki Rákóczi-v árban, A vár története dióhéjban A szeszélyes Bodrog partján két tornyával úgy emelkedik a magasba, mint valami öklét ég felé rázó óriás. E normann stílű vár sokszor átkozott és sokszor megat- koztatott. A századok során rengeteg történelmi emlék fűződött hozza. Gazdái — a mindenkori politikai helyzetből adódóan — gyakran cse­rélték egymást. A legrégibb feljegy­zések a XI. század közepéig nyúlnak vissza. A legutóbbi tanulmányok egyikéből, az Ujszászy—Balassa—• Román: Sárospataki vezető című könyvből — melyre támaszkodunk a pár megismertetése érdekében — ki­tűnik, hogy a XI. század derekán már királyi lakóhely volt. 1207-ben *«- a krónika szerint — itt született Arpádházi Erzsébet. Abban az idő­ben védelmi szempontból nem lehe­tett túl erős, legalább is 1252-ben az ostromló tatároknak nem tudott el­lenállni. Valósággá^.pár-erőddé IV. Béla ki- rály építtette. Abból az időből szár­mazik a mindmáig épen maradt Vö- Töstorony is. -» Az Árpád-ház kihalása után a Pe- rényiek és a Pálóczyak, majd né­hány évi huszita uralom múltával újból a Pálóczyak birtokolták Patak várát. Ahogy változtak a várurak, úgy módosult a vár struktúrája is. A tűzfegyverek megjelenésekor a 'Pálóczyak ferde töréseket vágatlak a várfalba; a Perényiek idején olasz kőfaragómesíerek — elsősorban Jílessandro de Vedani — remekel­tek csodálatos műveikkel. A rene- szansz-kor emlékeivel még ma is ta­lálkozunk a várban, ilyen a loggia, amely két épületrészt köt össze. A Rákóczink elsősorban a hadviselés szempontjából fejlesztették a várat, mindaddig, míg végül a felkelés le­verése után »Trautsohn lópatkós cí­mere került a vár kapuja fölé.« Ö úgy, ahogy rendbeszedette, majd utódai, a Bretzenheim és Windisch- grätz hercegek csaknem teljesen ki­forgatták eredetiségéből. S most e rövid ismertető után las­súnk néhány érdekességet. Hely­szűke miatt lehetetlenség minden termen áthaladni, így elégedjünk meg egy-egy hagyomány szerű epi­zóddal, egy-egy régmúlt esemény felelevenítésével, Balassi menyegzője A vár kápolnájában van egy ^ hatalmas, vörösmárványból készült síremlékmű, olasz mesterek, domborművé. Egy hadfit ábrázol, midőn oroszlánt tápod a lábával. A Pálóczy-testvérek készíttették, a du­nántúli Piszkén, onnan szállíttatta ide a család. (Sajnos, legutóbb, ami­kor a katolikus templomból, a régi idők vártemplomából felhozták ide, a várkápolnába, négy darabba tört a többmázsás mű.) A síremlékműn $ többek között ez olvasható: HIC SITUS ANTONIUS ES MICHAEL. Az igazság azonban az, hogy Antal soha nem nyugodott e márványko­losszus alatt, mert a mohácsi csatá­ban elesett, s teste ott porladt el valahol a vérmezőn. A kápolna falai egy nagyon érde­kes eseményt őriznek. Az 1580-as években az emlékeze­tes egri kapitánynak, Dobó István­nak a fia, Ferenc volt a vár ura. Szépséges leányának, Krisztinának Balassi Bálint, a vitéz poéta »csapta a szelet«. Házasság nem lehet a do­logból — mondogatták a Dobó-roko­nok, —i mert Balassinak Krisztina vagyona kell inkább, mint a keze. Rákóczi uram számadója pedig igencsak takargat­hatta kobakját: hóim lett az arany! Hiszen a kulcsot senkinek íci nem adja, a kétemelet- nyi magas kin­cseskamrába em­berfia be nem jut­hat. Hacsak ..., ha­csak a szellőztető nyíláson egy ma­dár nem!... Sub rosa /a\©0 WAOT rólSABOMB? fjedig De a költőt nem olyan fából farag­ták, aki egykönnyen belenyugszik a mások akaratába! 1584 karácsonyának első napján a várúr éppen Bars vármegyében tar­tózkodott, főispáni teendőit végezte, így hát megkönnyebbült Balassi dol­ga, aki pont a mise végére toppant a kápolnába egy pappal és 15 fegy­veres vitézzel. Krisztinával együtt hirtelen ódaállt a pap elé, aki — a megbeszélés szennt — oly gyorsan összeadta őket, hogy a jelenlévők még fel sem ocsúdhattak meglepeté­sükből. Ezalatt pedig a 15 vitéz le- fegyverezte és szélnek eresztette a gyérszámú várőiséget. Hanem az ifjú pár vigassága nem sokáig tartott. Az őrség — félve Dobó uraim haragjától — a pataki jobbágyókkal és cívisekkel vissza­tért és valósággal megostromolta a várai. Ä lakoma az ifjú pár és kí­sérete menekülésével ért végei. Jobban mondva — a krónika szerint —- folytatták Szikszón, egy Kázméri- né nevű kereskedőasszonynál... Ötvenhat rovátka ÍV' o, de menjünk tovább. Az úgy­nevezett lovagterembe értünk. Valaha zöld teremnek hívták, a színe miatt. (Egy része még ma is látha­tó.) A falmélyedésben állt egykor Bocskay trónja, itt fogadta a szul­táni koronát felajánló török követe­ket, innen osztogatott kegyelmet és halált. Ez a hatalmas asztal, II. Rákóczi Ferenc asztala, országos jelentőségű tanácskozásoknak volt tanúja. Mel­lette ítéltetett háláira Bezerédy Ist­ván árúló kuruc vezér. Itt az ablak­nál állt Rákóczi, s nézte sajgó szív­vel Bezerédyt, aki hiába kiáltozott fel hozzá megbocsátásért. A pallos fejére hullott. A falon több ilyen a későb­biek során nagy-nagy szükség volt a tallérokra! okát felemésztett . felkelés és egy let megváltása a Tokaji Ferenc-féle aegmozdulás idején. A vár egyik szárnyúiban van egy sarokszoba, mennyezetén, a fresleók közepén■ nyíló rózsát ábrázoló fest­mény. Ezt a szobát »Sub rosának« (a rózsa alatt) nevezték el. A szó titkos jelszó volt. Ha a főurak így üzentek egymásnak: Sub rosa —, akkor ez azt jelentette, hogy megbe­szélés lesz a sarokszobában. (Rend­szerint ünnepségek idején gyűltek itt össze, hogy a találkozást kellően indokolni tudják.) Egy ilyen ünnepség alkalmával újból elhangzott a jelszó. A négy főúr — I. Rákóczi Ferenc, Nádasdy Ferenc, Frangepán és Wesselényi — találkozója azonban lelepleződött, a császár összeesküvésnek minősítette tettüket, s valamennyit halálra ítél­te. Csak Rákóczinak sikerült meg­menekülnie — rengeteg arany árán A jó üzleti érzékkel »megáldott« császár a kor modern rablójának bi­zonyult: pénzt, vagy életet! — gon­dolta. .... Szak ácskiilte mén y J? s most, mivel séta közben meg- ~J éheztünk, lássuk, mi van a konyhában! Hát van itt minden, csak ennivaló nincs. Az egykori vár­konyha sarkában vastag, »kibelezett« faóriás szolgálta a víztároló célját; ez a mosogatónak épült kőmedence akkora, hogy nyugodtan lehetett volna fürdőkád is! A faíbavágoii, polcokkal ellátott mélyedés bizo­nyára »konyhaszekrény« volt. Aztán van itt még cirádás ostyasütő, tűz­hely, láncon csüngő bogrács, nyár­saló, egyfülü mozsár és lábas. Ez utóbbit szó szerint kell értelmezni: a lábasnak három lába van, így he­lyezték a lángok fölé az edényt. (In­nen a mai lábas szó!) T*n1 ez meg tojón valami sírfel­A NAPOKBAN, ami­kor már jó csípős hi­degek párosították ez emberek arcát és fülét, orv os ismer ősöm föl­vett kocsijára az egyik autóbuszmegállónál. Csakhamar ott suhan­tunk a diósgyőri papír­gyár felé vezető úton, a még meglévő jegenye­fák között. Itt haladva, nem áRIhatja meg az ember, hogy meg ne dicsérje a szép sorjá­ban épült új házaikat, de különösen az ágói domboldal gyönyörű te­lepülését. amely szinte teljes egészében ezen a nyáron keletkezett. Én is nagy lelkese­déssel beszéltem az új v árosnegyedről. — Rózsadomb, — mondta ő —, ez a mis­kolci Rózsadomb. Majd figyelje meg. ez lesz Miskolc legromantiku- sabb lakónegyede. A kíváncsiság fölvitt a »Rózsadombra«. »Szebbnél szebb há­zak, mondhatnám vil­lák sorakoznak itt. A környékbeliek Ágénak ismerik ezt a részt, a távolabb lakók pedig talán még a nevét sem tudják. Négy utca hú­zódik a házak között, illetve ezek csak lesz­nek utcák, most még csak a házsorok alapján tud következtetni az ember. A lakók re­ménykednek, hogy az utcák méltóak lesznek a házakhoz. A VILLANYT már régen bevezették, a vízzel azonban még hi­bák vannak. Az épülő házakhoz a Szinva pa­takról, vagy az ország­út mellett lévő csapról kell hordani a vizet, a háztartásokhoz pedig a völgyben található ku­tak valamelyikéből. A hirtelen kialakult település a kamasz fiú­hoz hasonlítható, aki egyik napról a másik­ra minden ruháját ki­nőtte. A Ságvári meg­állónál van egy kis bol­tocska. amely minden nap zsúfolt. — kicsi és korszerűtlen lett. Vajon milyen tervei vannak a városi tanács­nak? Vas Zoltán főmérnök ehrt árs mo$óhrogva be­szél a diósgyőri új te­lepülésről. — Hetvenhat darab kétszáz négvszfVööles parcellát osztottunk itt ki a dolgozók között, ebből hármat vissza­tartottunk üzlet és egyéb középület építé­sére. A vÍTv^e-ték ter­ve is elkészült. A tele­pülés össze lesz kötve a oaoírövórral szemben 1Ó.T7Ő \ (V CVT\1*Ócc-7ol J5 'Vt.-'lr' szintén hamarosan ki­alakul. A szántóföldek rövidesen fölosztásra kerülnék. Kohászcsalá- dók építenek majd ide hasonló kislakásokat. — És mi lesz? Ágó, vagy Rózsadomb? — A miskolciaknak úgy látszik nagyon tet­szik a Rózsadomb. A Csabai kapuban lakók is így nevezték el a kö­zelmúltban lakótelepük környékét. Ez azt mu­tatja. a miskolciak sze­retik ezeket a helyeket, büszkék a Csabai ka­pura és a többi szép városnegyedre. NEMRÉG ünnepeltük városunk felszabadulá­sának 13. évfordulóját, A régi miskolci lakos­nak nem nehéz vissza­emlékeznie arra, hogy nézett ki ez a város a felszabadulás előtt. Sár- tenger a vasgyárban, zegzugos utcák, rossz közlekedés. És ma? Egyre több a bájos, kedves vonás a város arcán. Szép város már Miskolc? Úgy érezzük, igen. És elmehetünk-e szó nélkül amellett, hogy a város legszebb részei talán éppen a »város peremén«, a kül­városi negyedekben alakulnak ki, ahol va­laha a nyomor volt az úr? Borsodi Gyula. LOTTÓZÓK FIGYELEM! A jutalomsorsolás tárgy nyeremény jegyzéke megte­kinthető az összes postahivatalokban, OTP fiókokban és Totó-Lottó kirendeltségekben, azonkívül egyéb szelvényérusító helyeken. A nyertesek jelentkezési határideje a tárgyhó 20-a, Tájékoztató a lottónyereményekről A Sportfogadási és Lottó Igazgató­ság tájékoztató jelentése szerint a 40. játékhétre kétmillió ötszáznyolc, vanötezey myolcszáztizennégy szel­vényt küldtek be a fogadók. így egy- egy nyerőosztályra csaknem 975.000 forint jut. A szerencsés négytalálatp- sok között ennek az összegnek a két­S'zeresét osztják szét, mivel öttalála- !os szelvény ezúttal sincs. Négy találatot 53 fogadó ért el, nyereményük egyenként 36.591 fo­rint. A három találatos szelvények száma 3793, a nyeremény egyenként 277 forint. A nyolcvanezerháromszáz- hét fcéttalálatos szelvényre egyenkint 13 férintőt fizetnek. (MTI) Termelők, figyelem! Közeledik a karácsony! A kiadások fedezésére értékesítsék terményfeleslegeiket lielyi telepeinken! 4 legmagasabb napi áron vásárolunk kukoricát, napraforgót, kenyér- és takarmány gabonát, hüvelyes és apróinagféleségeket Megyei Jer meny forgalmi Vállatot Miskolc December 23-án kezdődik a téli szünet az általános- és középiskolákban gyilők is látható. Az egyiken 56 ro­vátka van, — 56 porba hullott fej. Vajon melyik jelzi Bezerédy halá­lát? .... A tolvaj csóka Mérhetetlen kincs gyűlt össze va- lahol e falak között. Különösen 1. Rákóczi György idejében. A nagy adóztatás miatt még Erdély is jaj­gatott. »Elvitte pénzünlcet Patak!« — sóhajtották az adófizetők. Nem csoda hát, ha e roppant gazdagság nyomán különböző me nőé-monda k születtek. Az egyik így szól: Élt akkoriban a pataki kollégium­ban egy Laskói Péter nevű diák. Rendszerint a vár kertjében tanult meleg délutánonként. Körötte tiblá- bolt minduntalan hűséges barátja: egy csóka. Egyszer, amint a diák könyve fölé hajolva bölcselkedelt, a madár le- pottyantott eléje egy fényes arany­tallért. Majd elröppent, de kisvár­tatva visszaszólít, újból és újból aranytallért hozván csőrében. így ment ez mindaddig, mígnem Össze­gyűlt 200 tallér. Ekkor a diák egyik hóna alá csapta csókáját, a másik alá kincsestarsolyát, s faképnél hagyta Patakot* irat? Csodát! Étlap! (Tessék csak elolvasni a képről.) Emiit meg egy tapasztalatcserére vagy módszerát­adásra szánt recept, korunk szakácsai részére: »Mondó az egyik, Mihály mester: én is láttam az Perényi Gá­bor mennyegzöjén, hogy Antal mes­ter sütött vala egy kövér juhot, az kövér juhban egy gyerekded borjút, az borjúban egy kövér kappant. Mi- kot' immár az ökör megsült, az káp­lánt kivötte, s meglátta, ha megsült, tehát az ökör is megsült.« Nem mondom, fájintos eledel le­hetett! És gyomor is kellett hozzá! No, de ne sokáig időzzünk e he­lyen, mert még ránkcsapják az aj­tót! ... Az pediglen nem lenne vala­mi élvezetes dolog, mivel a 700-as évek elején, Rákóczi fejedelem ide­jén börtönné változtatták a kony­hát. A bűnösök itt ették meg azt, amit főztek maguknak. Itt várta sor­sának beteljesedését Bezerédy is, akiről már szó volt az előbb. Amit még látni kellene... de az öreg Vöröstorony órája delet jelez. Pedig még hátra lenne Rákóczi Vayáról származó ágya, a fölötte lévő francia gobelin, a könyvtár, a szakállas puskák, páncélos vitézek, A művelődésügyi miniszter utasí­tása intézkedik az általános- és kö­zépiskolák téli szünetéről. Az ország több iskolájában az őszi gyermek- paralizis- és influenzajárvány a ta­nulmányi munkában számottevő ki­esést okozott. Ezért, amelyik megyé­ben ezt indokoltnak tartják, a négy_ hetes téli szünet idejét két héttel megrövidíthetik. Ha a téli szünetel, nem rövidítik meg, az első szünnap december 23-a, hétfő, a tanítás pedig 1958 január 20-án, hétfőn kezdődik. A téli szünet idején biztosítják a napközi otthonok rendszeres üzemel­tetését. Az iskolák igazgatói nz ifjú­sági szervezet foglalkozásához egy­két terem fűtéséről gondoskodnak; (MTI)-----OQO----­— Pécsett két hét múlva nyitják meg az országos fényképkiáliításL A kitűnőnek ígérkező kiállítás díj­nyertesei között 15 ezer forint értékű díjat osztanak ki. A kiállításon részt- vesznek a diósgyőri gyárak íoto- szakkörei, valamint a miskolci ama, tőr fotóművészek. a loggia, a történelmi nagyságok képe, a ferde lövések, ásatások so­rán előkerült emlékek és még sok­sok minden... S még mielőtt búcsúpillantást vet­nénk a bejáratot őrző két kőorosz­lánra, kukkantsunk be ide, eiekbe a szobákba.. .De ne! Hagyjuk dol­gozni a művészeket, akik e nagy em­lékű épületben leltek az Alkotás Házára. Hagyjuk őket, ne űzzük el tőlük a múzsát!... Hadd álmodoz­zam múltról, s jövőről — e jelen számára. Alkossanak békében itt, e falak közötti melybe évszázadok történelme sűrűsödött, s amely ma már csak az emlékezést szolgálja. Nem süvítenek nyilak körötte, nem döngetik' faltörő kosok, nem okáda- nak füstöt a szakállas puskák, folyosóin nem rohangálnak páncélos vitézek. S még talán a szél is óva­tosabban sustorog keresztiil-kasul a Vöröstorony törésein. Vagy ősök szelleme kísért? .. Búcsúzzunk. Viszontlátásra... jö­vő vasárnap. CSALA LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom