Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-08 / 288. szám

Tasámap, 1951 december 8. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 5 Évente több mint ötssáss lakás épül Miskolcon Miskolc város felszabadulásának 13. évfordulója alkalmából statiszti­kát készítettek a város fejlődéséről, s ezen belül a lakásviszonyok alaku­lásáról. 1949-ben több mint ötezer lakásban nem volt villany, s a laká­sok mindössze 26.9 százalékában volt vízvezeték. Az utóbbi tíz évben évenként több mint ötszáz fürdősza. bás, korszerűen berendezett lakás épült, míg a háború előtt mindössze 250 lakás volt az évi átlag. Ma már Miskolc belterületén nem tartanak nyilván olyan lakást, amelyben ne lenne villanyvilágítás.-0O0­AnaHabétaiskolák indulnak az északmagyarországi mezőgazdasági üzemekben A MEDOSZ Borsod- és Heves me­gyei területi bizottsága a hozzá tar­tozó 147 mezőgazdasági üzemben analfabéta iskolákat szervez a ta­nyaközpontok és a falvak tanítóinak segítségével. Már három-négy jelent, kező számára is megrendezik a tan­folyamot, ahol pedig szükséges, az igazgatók segítségével összevont tan- folyamot szerveznek. A cél az, hogy a mezőgazdasági • üzemek állandó dolgozói között tavaszra ne legyen írástudatlan. Uj nagyteljesítményű mélykemencét építenek az ózdi kohászatban Az Ózdi Kohászati Üzemek durva­hengerművébe új, nagyteljesítményű mélykemence építését kezdték meg. Az új kemence költsége csaknem meghaladja a tízmillió forintot. A kemencét a tervek szerint a jövő év második felében helyezik üzembe és azzal évi hatvanezer tonnával több öntecset tudnak majd izzítani, illetve hengerelni.-ooo­21 borsodi kisközségben alakúi! önálló töldmövesszövetkezet, — ezekből csak egy veszteséges Borsod megyében több olyan kis községben önállósult a földműves­szövetkezet, ahol az elmúlt években csak egy-egy nagyobb helység szö­vetkezeti fiókjai működtek. Két év alatt 21 ilyen földművesszövetkezet alakult, ezek közül a legutóbbiak Alsózsolcan, Forrón, Gőncruszkán és Gesztelyen. Az így létrejött földmű* vesszővé tkezetek jobban ellátják a falvakban mmd a felvásárlási, mind az értékesítési feladatokat., mint a fiókok, © a 21-ből mindössze egy dol­gozik egyelőre veszteséggel.-ooo Az utóbbi két hónap alatt több mint kétszáz vagon ócskavasat gyűjtöttek Borsodban Borsod-A'bauj-Zemplén megyében mind nagyobb arányokban bontako­zik ki a vasgyűjtési mozgalom. Mint a múltban is, most is az iskolák ta­Fejfájára imám! S mit el nem értek szenvedések, szemében harmat, könny szökött, felnézett, fel az őszi égre, Istent keresve hüppögött. S mit eltékozolt húsz kemény év, megőrizte hű asszonya, aranyesöt szóft rá a szépség, s boldog volt, boldog, mint soha. Még megérte, hogy két fiából a sors kész embert faragott, majd elcsitult az öreg hajlék, élete párja volt halott. Azóta ő is halni készült, tiblábolt csak a fény között, s mire megnőtt az őszi árnyék, hű asszonyához költözött. Megjárta mind az öt világot — új fejfa áll a sír fölött — de magyar volt, hát hazavágyott, s halni, meghalni hazajött. 7. Hegény C sendes, párás volt á vasárnap. Az 6sz utolsó napja. Sokan voltak a hegyekben. A fák közé, a csendbe me­nekültek. Azok, akik az erdőben tartózkodtak, mintha érezték volna, hogy va­lami nagy veszedelemtől szabadultak meg. Dél­ben, alig. hogy elfogyasz­tották erdei ebédjüket és végigheveredtek a ned­ves, jószagú földön, repülőraj húzott el a fejük fölött. Az embereket megszállta a félelem és in­dultak hazafelé. Az erdei vasút végállomásánál újságot vettek és elmerültek a háborús hírekben. Olvasták. Mit, olvasták! Falták a betűket! Aztán szótlanul ejtették maguk elé az újságot és ki­bámultak a kisvonat ablakán valahová a messzi- ségbe, ahol a végtelenben kéklő hegyek a hori­zonttal egyesülnek, vele eggyéfolynak. Távoli földrészekre gondoltak, a világ valamely elha­gyott kis szigetére, ahová nem ér el a repülőraj és — ahol az újságok nem írnak háborús híreket. Csak a kis vonat robogott velük változatlan kedvvel a nyílt pályán: — tak, tak... tak, tak! kattogtak a kerekek. A repülőraj eltávolodott, elhalkult a zúgás, aztán ismét erősödni kezdett. Visszafordultak, a gépek acél törzse csillogott a felhők közt a dél­utáni napfényben. A bombázók nehézkesen, lom­hán úsztak a magasban, s alant, vagy fölöttük keringve, sebesröptü vadászgépek kísérték őket. Néha, néha szinte lehetetlen volt szemmel kísérni a vakító, csillogó magasságban, de motorjaik ne­héz zúgásából következtetni lehetett, hdgy ren­geteg halált cipelnek. Két fényestörzsű vadászgép most levált a kötelékből, alább ereszkedett és fehér füstcsíkot vont a város felett. Az emberek a hegytetőn jól hallották a háztetőkre és az állo­más épületére szerelt szirénák kétségbeesett ja- jongását, működni kezdtek a tüzérségi lövegek is. A gépek a magasban rendezték soraikat és tisz­tán, kivehetően látni lehetett, hogy fehér tör­zsükből apró, kicsi, de mind nagyobbodó pontok írta : Ó no dv ár i Miklós válnak le és szédítő gyorsasággal zuhannak a föld felé a füstcsík közepébe. M^kezdődött a bombázás. A hármasával, négyesével összekötözött lán­cosbombák süvítve, jajgatva hulltak a fehér kör­rel megjelölt célba és a robbanásoktól szinte megremegett az öreg hegy, apró sziklák, rög­darabok iramodtak el és futottak le sebesen zö­rögve a völgybe. Rettenetes percek következtek. A bombák az állomás rendezőjébe és az olajfino­mító tartályaiba csaptak, a lángok óriási erővel törtek a magasba és fekete füst borította el a vá­rost. Tíz percig tartott, de egy évezrednek tűnt. Az emberek, akik az utcákon maradtak, kétség- beesett meneküléssel kerestek oltalmat a kapu­aljakban, a házak tövében, a piactér csatornájá­ban. A város különböző pontjain elhelyezeti tüzérségi ütegek szüntelenül tüzeltek, de a bom­bázók szédítő magasságával szemben tehetetle­nek voltak: a lövedékek messze a gépektől rob­bantak. A bombázástól kigyulladt olajfinomítd tartályait nem lehetett megközelíteni, a feltörő feketéskék füstfelhő elsötétítette az eget. Elné­mult a város. A bombatámadás után egy órával is üresek, néptelenek voltak az utcák, csak a vöröskeresztes mentőautók robogtak szirénázva, jajgatva. A repülőgépek látszólag megkönnyeb­bültek, mikor leszórták nehéz bomt iterhüket, még magasabbra emelkedtek és a Bükk felé for­dulva, eltűntek. Az ég még sokáig remegett utánuk. 2. Péter és Anna egész nap csatangoltak a he­gyekben. Sziklákra másztak, mókust kergettek; csókolóztak és egymás mellett hanyattfekve bá­multák a felhőket. Ki­mondhatatlanul boldog volt számukra ez a va­sárnap. Mintha képzelet­beli szigeten jártak vol­na, messze a háborútól, valahol távol, messze, messze az Ilona utcától, ahová féltek hazamenni. Mindig elvágytak az Ilona utcából. Fényes' belvárosi negyedekről: csillogó kirakatokról, új ruhákról álmodoztak, aztán mindig maradt a ré­giben. Pétert éppen egy hete bocsátották el a téglagyárból. Leállt a termelés. Nem építkezik senki, mindenki fél a háborútól. Abbamaradtak a nagy építkezések, senkinek nem kell a tégla, nincs felvétel, nincs munka seholsem. Egy hete járkál kapuról-kapura: könyörög, alázkodik és sehol nem kell, sehol nincs rá szükség... Min­den gyárban bőviben voltak a munkásoknak és, noha nagyrészüket behívták katonának, mégi.6 napirendre kerültek a tömeges elbocsátások. Hosszú sorok várakoztak a munkásfelvételi iro­dák előtt és mégsem volt szerencséje senkinek. Legalább egyvalakit felvennének! — sóhajtozott Péter — ... akkor legalább reménykedhetnék. Semmi! Mindenhonnan elküldték: jöjjön más­kor! — biztatták. S egy hét múlva is hiába ment, i válasz ugyanaz volt: — Jöjjön máskor, jóflü ... ősszel, októberben tartották volna az eskü­vőt. Eh! Elvitte a háború! Az erdőbe menekültek szerelmükkel. Itt, a természet csodálatos egyszerűségében csak ön­maguknak éltek. Ha elfáradtak a hosszú baran-£ golásban, sokáig feküdtek egymás mellett szót­lanul és mindketten ugyanarra gondoltak: mi­lyen szép kék az ég és milyen csodálatos az erdő. De jó volna örökre így egymás mellett maradni! .Folytatjuk.) nulóinál talált élénk visszhangra a kohászók kérése, hogy minél több hulladékiémet gyűjtsenek a martin­üzemek részére. A megye kilenc já* rásából eddig már hatban szervezet­ien megkezdődött a hulladékvasak Összeszedése, s folyamatosan kapcso­lódnak a gyűjtésbe a többi járás is­kolái is. így az utóbbi két hónap alatt több mint kétszáz vagon ócska­vas került a gyűjtőhelyekre. Különö­sen jó eredménnyel dicsekedhetnek a nyékládházi úttörők, akik eddig 120 mázsa vasat gyűjtöttek, de nem maradnak el a tárcái iák sem, akik ezen a héten egyetlen délután ötven. mázsa hulladékfémet szállítottak a gyűjtőhelyre. A vasgyűjtés eredmé* nyeként eddig mintegy harmincezer sorsjegy talált gazdára. Értékes leletre bukkantak a kesz- nyéteni és bőcsi úttörők, akik a má­sodik világháborúban elsüllyedt pon­tonokat és uszályokat fedeztek fel a Hemád folyó iszapjában. Az elsüly- lyedt pontonokat és uszályokat a MÉH vállalat már kiemeltette s az azokban lévő vasalkatrészek felda- j rabolását a napokban megkezdik. A feldarabolás és elszállítás munkájá­ban segédkeznek majd a két község úttörői is. így több mint másfél va­gon hulladékvasra számítanak. -----------oqo-----------­— A vasas szakszervezet területi bizottsága kezdeményezésére a De­cember 4. Drótművekben munkás- védelmi konferenciát tartottak. Meg­vitattak az üzemorvos jelentését a vállalat egészségügyi és munkavé­delmi helyzetéről. A BORSODMEGYEI VAS- ÉS MŰSZAKI NAGYKERESKE­DELMI VÁLLALAT mindkét osztályán december 31-től január 15-ig leltározás miatt az árukiadás szünetel. Felhívjuk tisztelt vevőink fi-, gyeimét, hogy megrendeléseikéi december 15-ig juttassák el hozzánk, mert csak ez esetből tudjuk leltározás előtt a meg­rendeléseket kiszállítani; könyvtár létesítésére, de a köz­könyvtár ügye mindig csak terv ma­radt. Hasonlóképpen mindvégig csak né­hány jószándékú ember követelései- nek és tervezgetéseinek, olykor for­mális városi terveknek tárgya ma­radt a művelődési palota is. O ok volna felsorolni mindazt a ^ hiányt, ami Miskolc város kul­turális életében ma követelőén je­lentkezik, azért, mert a régi mis­kolci városatyákat vajmi kevéssé érdekelték a kulturális kérdések, Miskolc közművelődési intézményei­nek gyarapítása, — hacsak nem fű­ződött hozzá a tőkés klikkek anyagi érdekeltsége. Most. amikor az előtt a feladat előtt állunk, hogy kulturális hiá­nyaink pótlásával, új intézmények létesítésével a város és a megye megnövekedett kulturális igényeinek kielégítésével valóban művelődési központtá fejlesszük Miskolcot, fel­tétlenül figyelembe kell venni, hogy milyen örökséget vettünk át. Ha a régi miskolci sajtóban lapozgatunk, észre kell vennünk, hogy minden ne_ hézség ellenére már sok minden megvalósult, amiről valamikor egy­néhány író és művész hiú ábrándo­kat szőt, szóval, tollal harcolt. Mis­kolc ma már egyetemi város. Na­gyot fejlődött a múzeum. A tudomá­nyos élet, művészek, írók közvetve, vagy közvetlenül olyan támogatás­ban részesülnek, amilyenről valami­kor szó sem lehetett. Nehézségünk ma ott van, hogy egy sor új intéz­mény megépítése vált elengedhetet­lenné, s ezeknek a létesítését máról, holnapra nem tudjuk megoldani. De érezzük, tapasztaljuk a párt, a kor­mány, a tanácsszervek segítőkészsé­gét, megértését, és tudjuk, hogy az alkotó értelmiség minden egészséges, jószándékú kezdeményezése megér­tésre talál. JUJ iskolc kultúrájának a város je- lentőségéhez mért fejlesztése tehát nagyrészt a sürgősségi sor­rend helyes megállapításának, a te­herbírásunkkal összehangolt jó ter­veknek, erőink összefogásának és a feladatainkért egyénileg is vállalt felelősségnek a kérdése. HAJDÚ BÉLA Bejárta mind az öt világot, néey nyelven irt és olvasott, szép, egészséges kun legény volt, amikor mindent itthagyott. Mikor elment, a batyujában csak reménységét vitte el, azt koptatták az óceánok s behúzták szürke semmivel. New-Orleansban még hitt a jóban, s otthont érzett a prériken, de a hajón, — mit kilenc évig fűtött — már nem hitt semmiben. Mikor megjött, a batyujában csak húsz súlyos év, más se volt, dús, bogár (iáját gond cibálta s Ráhintett vastag, szürke port. Legénnyé serdült, mire megjött akkor pendeles két fia, és lánya térdén szőke fejjel új szót tanul az unoka. szezsugorodott, de a hagyatékot még úgy is Örömmel vállalta Debrecen, amelynek ma is egyik büszkesége a gazdag Déry-múzeum. Azt már többen tudják, hogy volt itt egy jogakadémia, az Eperjesről idetelepített Evangélikus Jogakadé­mia, amelyet 25 évig illettek az »ágy- rajáró« akadémia névvel, mert ez sem kapott soha épületet, csak a vá­rosháza egyik szárnyában szorítottak neki helyet. Az egyetlen jelentékeny kulturális intézmény, illetve e célra szánt épü­let a zenepalota volt. — amely a le­tűnt rendszer alatt épült, és amely hozzájárult valamelyest Miskol-c kulturális életének gazdagításához. Ennek az épületnek a megszületése is .bizonyos anyagi érdekek összeját­szásának volt köszönhető. Ha még elősoroljuk a színháznak az 1920-as években történt belső átépítését, és a miskolci társulatoknak évente jut­tatott szubvenciót, nagyjában ki is merítettük azt az »áldozatot«, amit a burzsoá-fasiszta korszakban Mis­kolc kulturális életére fordítottak. Lényegében azonban Miskolc a 25 év alatt egyetlen új kulturális intéz­ménnyel sem gazdagodott, hiszen a zenepalotában a város két régebbi intézményét, a városi zeneiskolát és a kereskedelmi leányiskolát helyez­ték el. SVAI volt például a helyzet a lakos- ság könyvigényének tekinteté­ben? Erre nézve hadd idézzük a mis­kolci Termés című irodalmi és mű­vészeti folyóirat 1937 május 1-i szá­mának egyik cikkét, amelynek a címe is sokat mond: »Arról, ami nincs«. »A szellemi berendezkedés alapja, hogy mindenki hozzájuthasson a mű­velődés elemi követelményéhez: a •könyvhöz. Rendszeresen válogatott, az élettel, a korral állandóan lépést tartó, kényelmes és tágas olvasó­teremmel felszerelt közkönyvtár nél­kül ez lehetetlen. A Borsod-Misikolci Múzeum kis könyvtára távolról sem szolgálja a célt. Egyrészt hosszú évek óta nem fejlődik, másrészt szűk, le­vegőtlen olvasótermét elsősorban a diákság számára kell fenntartani, s az önművelő felnőttek kiszorulnák belőle. Tudomásunk szerint a mú­zeum vezetősége már tervezetet dol­gozott ki és előterjesztést tett a kér­dés megoldására, mérlegelve a könyv után áhítozók kielégítésének lehetőségét és a város anyagi erejét. A Nemzeti Múzeum tanácsa pedig hivatalos átiratot intézett a város­hoz, hogy a közikönyvtár megterem­téséről gondoskodjék. A megoldás azonban a jobbról és bálról, alulról és felülről megnyilvánuló kívánsá­gok ellenére még mindig késik« — írja a cikk szerzője, megemlítve, hogy Debrecennek ugyanakkor van egy városi közművelődési könyvtára, tágas, világos, tiszta, gumipadlós, kényelmes olvasóteremmel, külön hirlapolvasóteremmel, továbbá köl­csönzőteremmel és raktárra^. Ugyanennek a folyóiratnak egy későbbi száma is szóváteszi a köz­könyvtár ügyét, elősorolja, milyen tervek vannak forgalomban köz­A decentralizáció ügye nemcsak politikai és gazdasági vonatko­zásban, hanem művelődési politi­kánkban is előtérbe került. A múlt hetekben több értekezleten, találko­zón foglalkoztak vele párt- és tanács­szerveink, a város vezető értelmisé­gének bevonásával. A mai nemze­dékre, a szocializmust építő miskol­ci dolgozókra és elsősorban az alko­tó értelmiségre hárul az a feladat, hogy az ország második városát, a borsodi medence gazdasági, politikai és ipari központját súlyának megfe­lelő művelődési központtá is fejiesz- sze. Az említett megbeszéléseken sok szó hangzott el arról, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenünk, amíg sikerül majd Miskolcot jelen­tőségéhez méltó kulturális központtá kiépíteni, hogy kisugárzó ereje az egész táj művelődési szintjét hatha­tósan emelhesse, és utolérje a sok te­kintetben e téren haladottabb vidéki városokat. Kevés szó fesik azonban arról, mi­lyen bűnös mulasztások terhelik kul­turális nehézségeink miatt a letűnt rendszer urait, városi potentátjait, a burzsoá és fasiszta uralom klikk­rendszerének haszonélvezőit, akik negyedszázadon át süketek voltak minden kulturális követeléssel szem­ben, akiktől a néphatalom egy hábo- rűsujtóttá, kulturális vonatkozásban szegényesen ellátott várost vett át. A mai miskolciak közül már kevesen tudnak arról, hogy a város egykori törvényhatósági bizottsága, amelynek egyik leghatalmasabb ura az egész lakosságot kizsaroló villámoströszt volt, kulturális célokra csak fillére­ket, könyöradományokat állított be a város költségvetésébe és ezeket a tételeket rendszerint a „harmadren­dű szükségletek” közé sorozta. Ha szorított a költségvetés csizmája, ter­mészetesen ezeket a harmadrendű szükségleteket törölték elsősorban. K evesen emlékeznek már arra, hogy az egykori Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Főiskolát . először Miskolcon akarták letelepí­teni, de a város vezetősége ezt a »terhet« nem akarta vállalni, kézzel- lábbal hadakozott a terv ellen. Még­hozzá sutyiban, úgy, hogy az erre vo­natkozó javaslat soha nem is került nyilvános megvitatás alá, a város közönsége nem is hallathatta szavát. Mit-jelentett volna városunk kultu­rális életében, ha Miskolc már akkor egyetemi várossá fejlődik! Persze, kapva-kapott a főiskolán Sopron, amelynek városatyáiban nyilván több érzék voift a kultúra iránt. Arra is kevesen emlékeznek, hogy a debreceni Déry-múzeum anyagát először Miskolcinak ajánlották fel a gyűjtő végrendelkezése alapján, amely szerint a hagyaték elfogadá­sával 360.000 korona építési költséget ás örökölt volna a város, — ami ak­kor még tekintélyes összeg volt, — hogy megfelelő épületben helyez, hesse el a nagyértékű gyűjteményt. Hosszú huza-vona után a virilista városatyák végülis elhárították ezt a kulturális kincset, mert valahogy úgy látták, ezen ők nem kereshet­nek. Közben az építésre hagyatékolt összeg — infláció lévén — igen ösz­Miért van annyi kulturális nehézsége Miskolcnak ? T í f .. I étbWB Sf WV/V TV 'is 'sjFJSLH Ir SJlV JSL JSJJl ¥ JSA..SL ff’ UJSLá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom