Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-01 / 282. szám

* oZAKMAGYARORSZAO Vasárnap, 1957. december 1. A szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok főbb jellemvonásai Irta: SZUNYOGH ZOLTÄN * azáakban a felszabadulással egy új társadalmi átalakulás vette kezdetét. Ebben a történelmi átalakulásiban döntő jelentősége van a szocialista tábor országaival való szoros együttműködésnek, amelyet a szocializmus építésének közös ügye alakított ki, s amelyet valóban a proletár internacionalizmus szelle­me hat át. A magyar nép számára különös fontosságúak a Szovjetunióval kiépí­tett kapcsolatok. Népgazdaságunk fejlesztésében már eddig is felmér­hetetlen segítséget kaptunk a Szov­jetuniótól. Ez a sokoldalú baráti se­gítség tette lehetővé, hogy országunk gazdaságát tervszerűen fejlesztve, kiemeljük az elmaradottságból és ez­zel biztosítsuk a szocializmus fel­építését. A szovjet—magyar gazdasági kap­csolatok kialakulásának és fejlődésé­nek jellemző vonásait főként a kül­kereskedelmi kapcsolatokon keresz­tül kívánom ismertetni azért, mert: 1. A két ország gazdasági kapcso­latainak egyik fő formája a külke­reskedelem. Ebből adódik: 2. Hogy az ellenforradalmi dema­gógia külkereskedelmi kapcsolataink­ra indította a legaljasabb hazugságo­kat és rágalmakat. A félszabadulás előtt lényegé­ben nem volt kereskedelmi kapcsolatunk a Szovjetunióval. A szovjet—magyar külkereskedelmi együttműködés első hivatalos ^ ok­mányát 1945. augusztus 17-én írták alá, amely 22 hónapi időtartamra szólt. A megállapodás mindkét rész­ről 30—-30 millió dollár értékű áru szállítását irányozta elő. Ez azt je­lentette, hogy 1946-ban 1935-höz ké­pest Magyarország kib. meghúszszo- rozta forgalmát a Szovjetunióval. Az áruforgalmon kívül a foglalkoz­tatottság érdekében a Szovjetunió­val bérmunka szerződéseket is kö­töttünk: textil nyersanyagot szállí­tott, amelyet feldolgoztunk a Szov­jetun5 ő számára. Ezért a munkáért nyersanyaggal fizetett. , A kötött árucsereforgalmi szer­ződés alapján a külkereskedelem áruszerkezete 1945—46-ban a követ­kezőképpen alakult: A szovjet-magyar áruforgalom szerkezete (Százalékos megoszlásban.) Import Export 1945-46. 1945-46. — 2.1 97.0 17.4 — 22.5 3.0 58.0 __ 1 00.0 100.0 Ezeklsen az években (1945—46.) külkereskedelmi forgalmunk közel 80 %-a a Szovjetunióval bonyolódott le. Gépi berendezések Nyersanyag Könnyűipar Mezőgazdaság A szovjet —magyar gazdasági kapcsolatok alakulása az ellenforradalomig A Szovjetunióval lebonyolított áru­forgalom az elmúlt 11 év alatt állan­dóan növekedett és egyre nagyobb súlyt képviselt az össz-áruforgalom- ban. A mennyiségi emelkedéssel egyidőben az áruforgalom szerke­zete is átalakult. Ennek az átalaku­lásnak megvolt a reális alapja; nép­gazdaságunk szerkezete nagymér­tékben megváltozott, kibővültek az ipari termelés méretei, és egyidőben emelkedett a belső fogyasztás. A szovjet— magyar áruforgalom szerkezeté (Százalékos megoszlásban.) import Export 1955 1955 11.5 68.9 88.4 12.2 — 7.7 0.1______11.2__ 1 00.0 100.0 A Szovjetunióból származó beho­zatal több mint 80 százalékát anyag­behozatal teszi ki. Ezzel szemben össz-kivÍtélünk közel 70 százalékát gépek és gépi berendezések tették ki,' míg 1946-ban csalT-2,1 százalékát. A mezőgazdaság részesedése a kivi­telben mindössze 11,2%. A külkereskedelem áruszerkezeté­ben végbement változások egyértel­műen áthúzzák azt a tényt, hogy ipari készterméket exportáló és ipari alapanyagokat importáló országgá váltunk. Amint a táblából is kitűnik, ipari, termelésünk alapanyaggal való ellá­tása döntően — nemcsak a múltban, de a jövőben is — a Szovjetunióból származó behozataltól függ. Ennek rendkívül nagy jelentőségét még Gépi berendezések Nyersanyag Könnyűipar Mezőgazdaság inkább látjuk, ha megvizsgáljuk I nek az adott cikk ossz-behozatalában néhány fontosabb behozatali tétel- | elfoglalt súlyát: A Szovjetunióból származó behozatal az össz-behozatal százalékában 1951 - 55 évek átlagában Vasérc 89.5 Cellulózé 58.0 Kohókoksz 34.8 Gyapot 84.5 Kéz 36.3 Műgumi 68.0 Gyakran felteszik a kérdést; mindezeket az árukat máért nem a tőkéspiacon szerezzük be? Először azért nem, mert ha a behozatalun­kat nyugatra terelnénk át. akkor tervgazdaságunkat össze kellene kap­csolni a tőkés piaci anarchiával; a piaci konkurrenciával, árváltozások­kal, devizapolitikai és vámpolitikai változásokkal stb. Ezek azonban mind olyan tényezők, amelyeket még egy évre sem lehet előre ter­vezni. Másodszor azért nem, mert a népi demokráciák felé kiviteli kor­látozás van és az úgynevezett stra­tégiai anyagokat (pl. színesfémek, ötvözőanyagok) nem tudnánk vásá­rolni. De van a kérdésnek egy másik oldala, ún. kereskedelem-politikai ol­dala is. Nehézipari alapanyagokat Nyugat-Európából importálhatnánk (koksz, nyersvas, színesfémek, ferró- ötvözetek stb.). Nem szabad azonban elfelejteni, hogy behozatali szükség­letünk többszöröse az 1938. évinek Ezt a megnövekedett mennyiséget csak akkor tudnánk megvásárolni, ha ugrásszerűen növelhetnénk Nyu- gat-Európába irányuló kivitelünket.. Itt azonban mindjárt felvetődik a ’-ördés, hogy milyen áruk kivitelét? Gépeket semmiesetre sem. Ismeretes, hogy új országnak új gépekkel új piacokra betörni igen nehéz. Adott­ságainkat fi gy elembe véve, csak p mezőgazdasági termékek kivitelének nagyarányú fokozásával tudnánk fe­dezni a behozatalt. Azonban a meg­növekedett belső szükségletek erő­sen korlátozzák a mezőgazdasági termékek exportálását. 1955-ben p* össz-kivitelnek már csak 10—12 szá­zaléka volt mezőgazdasági áru és en­nek is 90 százalékát a tőkésorszá­gokba exportáltuk. f ermészetesen arra is törek­szünk, hogy a tőkés országok­kal állandóan növeljük külkeres­kedelmi kapcsolatainkat — jelenleg Magyarország 90 tőkés országgal folytat kereskedelmet —, azonban egy percre sem tévesztve szem elő! a kapitalista külkereskedelmet meg­határozó tényezőket, amelyek a kö­vetkezők: 1. A külkereskedelem hajtóereje a maximális profit, erre eszköz a piacokért folytatott kíméletlen küz­delem (háborúk, államcsíny, meg­vesztegetés, stb.) 2. A külkereskedelmi kapcsolatok alapján egyes országok más orszá­goknak gazdasági és politikai függ­vényévé válnak. A nagy országok az egyenlőtlen csere révén kizsákmá­nyolják a kisebb, gyengébb országo- k A Szovjetunióból származó impor­tunk másik nagy tételét a gépbeho­zatal képezi. Az egész behozatal 12 százaléka, amelyre nem az egyed5 vagy széria-gépek, hanem az első ötéves terv kulcsberuházásaihoz fel­használ Vmrnpl^t .gvát-i berendelé­sek szállítása jellemző. Pl. hazánk­ban a felszabadulás előtt nem volt gördülőcsapágy-gyártás. A szükségle­tet behozatallal fedeztük, az ismert svéd SKF-től. Ma modern gördülő­cs págy-gyárunk van Debrecenben, amelyet szovjet mintára és részben szovjet berendezésekkel építettünk fel. Gördülőcsapágy gyártásunk a hazai szükségletnek 30 százalékát fedezi. A szovjet komplett gyárberende­zések behozatala a kohászat terüle­tén a legjelentősebbek. Diósgyőr Sztálin ‘vasmű részére 700 köbméte­res nagykohókat, automatikus beren­dezéseket a kohóművekihez és mar­tinkemencékhez, a hideg és meleg hengersor teljes gépi berendezését a közeljövőben fogja szállítani. A két ország között '..málló gaz­dasági kapcsolatok helyes értékelé­sénél meg kell. vizsgálni a Szovjet­unióba irányuló kivitelünk áruösz- szetételét. arányát és azok hatását a magyar ipar fejlődésére. 1955-ben a Szovjetunióba irányuló exportunk- n* k közel 70 %-a gépipari cikk volt. az egész gépipari kivitelünknek több mint 50 %-ét és a teljes magyar gépipari termelésnek közel 20 %-át *etto ki. A Szovjetunió több *vre szóló nagy volumenű rendeléseinek eredménye, hogy egyes gépipari mák. mint pl. a nár említett gör­dülőcsapágy-gyártás vacuumtechnika valósággal messze maga mögött hagyta a többi iparágakat, egyes ^Tfá^ak cs'rélo’-K'ú nő+tpiV gyá, pl. a szerszámgépgyártás, hajó- oar. stb. A szovjet—magyar gazdasági mpcsolatok igen fontos tényezője a 'éi ország között létrejött műszaki tudományos együttműködés. A Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa KGST) 1949 ben jött létre, amely­nek érteiméiben a KGST országa: térítés nélkül egymás rendelkezései­re bocsa jt iák műszaki-tudományos eredményeiket. A 7 éve folyó tapasz­talatcsere igen komoly eredménye­ket hozott népgazdaságunk fejlődé­sében. Pl. a szovjet tapasztalától* felhasználásával a kohók építési ide jét 220 napról fokozatosan 21 naprr qsökkentettük. ami évente 50.000 tón na nyersvas pótlólagos termelését tesz' lehetővé. A grafikon szerinti termelés bevezetése a Lenin Kohászati Mű - vekben 234 tonnával emelte a ko­hók napi teljesítményét. Ózdon és Diósgyőrött a gyorsolvasztás beveze­tése 2 órával, csökkentette a csapo­lás idejét, ami csak a diósgyőri acél­műben havonta többezer tonnával növeli az acéltermelést. A Szovjet­unióból importált gépek, valamint a kapott dokumentációk alapján meg­szerveztük a DT-413-as lánctalpas traktor és magánjáró gabonakom­bájn gyártását. Természetesen műszaki-tudomá­nyos vonalon mi is értékes tapasz­talatokat adtunk át a Szovjetunió­nak, melyekről elismeréssel nyilat­koztak. Pl. avácuum- és híradástech­nika, a gyógyszergyártás, valamint a mezőgazdaság területén. Joggal ’ehetünk büszkék tudományos ered­ményeinkre. mert ezzel is hozzá járu­lunk az egész szocialista tábor mű­szaki fejlődéséhez. Előnyös-e vagy előnytelen a Szovjetunióval folytatott kereskedelmünk ? jazzel a kérdéssel azért kívánok külön foglalkozni, mert még ma is nagyon sokan nem ismerik a két ország között fennálló keres­kedelmi kapcsolatok körülményeit, továbbá azért, mert hosszú évekig titokban tartották a részletes adato­kat, végül azért, mert népgazdasá­gunk eddigi és jövőbeni fejlődése döntően függ a Szovjetunióval foly­tatott külkereskedelmi kapcsolatok­tól és annak méreteitől. A Szovjetunió valóban a világ leggazdagabb országai közé tartozik Közvetlen határos hazánkkal. Nép­gazdaságunk fejlesztéséihez szüksé­ges nyersanyagokat szinte teljes egészében tőle vásároljuk. Távol* országokból nyersanyagot importálni ésszerűtlen lenne. Eddig nem is merültek fel kételyek, hanem éji­kor, amikor a vásárlásról, illetve a rubel-forint átváltási árfolyamáról van szó. Ebből kiindulva, vetik fél. hogy a Szovjetunió sokkal olcsóbban vásárolja tőlünk termékeinket és ugyanakkor sokkal drágábban adja el nekünk áruit. Mi itt az igazság? Először is mi a Szovjetunióval az 1948—49-es világpiaci árakon keres­kedünk. A külkereskedelemben az árak megállapítása világpiaci árak alapján rubelben történik. Mind az általunk vásárolt, mind az általunk eladott termékeket rubelben számol- iuk. A rubel-árakat pedig a világ­piaci ár alapján állapítják meg. Pl. ha a Szovjetunió 1000 rubel értékű nyersanyagot szállít Magyarország­nak, akkor természetes, hogy nekünk is 1000 rubel értékű terméket kel] adni cserébe. Mint látjuk, a külke­reskedelemben egyáltalán nem ját­szik szerepet a rubel—forint aránv (1 rubel=2,93 Ft-al). Hol van itt a ráfizetés? Legfeljebb abban az eset­ben lehetne ráfizetésről beszélni, ha azt az árut, melyet a Szovjetunió­nak szállítunk, drágábban termel­jük, mint annak világpiaci ára.-Úgy gondolom, ilyen esetben csak ma­gunknak tehetünk szemrehányást mert az ilyen cikkekre akkor is rá­fizetnénk, ha azt a tőkés országok­nak adnánk el. Nézzük meg ezt a kérdést konkrétan a tőkés országok esetében. Mivel zömmel nyersanya­got importálunk, vizsgáljuk meg a nyersanyagok világpiaci árának ala­kulását 1948—49-től. Nyersanyagok világpiaci ára egység Szén tonna Kohókoksz- tonna On Fenyőfüaészáni m* 1950 1956 évi átlagár 12.5 22 20—22.— 27 1670 2200 S2 » Az árak lényegesen emelkedtek az évek során — az áremelkedés a ko­reai háborúval kezdődött r— ugyan­akkor mi a régi árakon vásároljuk a nyersanyagot a Szovjetuniótól. A gépipari termékeinket is változatla­nul az 1948—-49-es árakon adjuk el. Ezzel szemben nyugaton a gépek árai igen komoly mértékben csök­kentek. A könnyűipari cikkeknél még ked­vezőbb a helyzet. Az árakat dollár­alapon számítottuk át deviza-íorint- ra. (A külföldi pénzegységeket — aranytartalmuk alapján — a Magyar Nemzeti Bank által kiadott hivata­los árfolyamon deviza-forintban fe­jezzük ki. Pl. 1 rubel = 2.93 Dft. 1 dollár = 11,70 Dft.) Arak devizaforintban év Szovjetunió Tőkés országok 1000 m2 selyemszövet 1951 12.375 10.124 1955 9.256 4.818 1000 pár cipő 1951 55.170 41.690 1955 62.200 30.060 Az árak ilyen alakulása mellett külkereskedelmi mérlegünk éven­ként közel félmilliárd deviza-forint­tal volt kedvezőbb, njint ha ugyan­azt a forgalmat a tőkés országokkal bonyolítottuk volna le. A Szovjetunióval egyedül a keres­kedelmen kívüli pénzforgalomban voltak hiányosságok. Ugyanis itt ér­vényesült a rubel-forint átváltási ár­folyam. (1 rubel — 2,93 Ft.) Ez az el­számolás a diplomáták, ösztöndíja­sok a Szovjetunióba és onnan Ma­gyarországra való utazása esetében volt érvényes. Valóban Magyaror­szágra utazó állampolgár többet ka­pott forintban, mint amennyi rubelt kifizettek a kiutazó magyar polgár­nak. A rubel-forint arány azért nem volt helyes, mert a rubel vásárlóér­téke kb. 1,60 forintnak felel meg. Erre kb. évente 50—60 millió deviza­forintot fizettünk rá, ami kb. 10 szá­zaléka a külkereskedelemben elért haszonnak. A két kormány rendezte a rubel-forint arányt (1 rubel = 1,60 Ft-al) és ezzel a pénzforgalom is ked­vezően alakul. A z ellenforradalom hazug dema­** gógiája különösen a magyar uránércbányászat körül vert fel nagy port. Egyesek azt állították, hoev Magyarországon van a világ egyik leggazdagabb és legjobb minőségű uránérc előfordulása. Ebből kifolvó- lag azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy Magyarországon azért nem le­het Kánaánt teremteni, mert na­gyobb mennyiségben, ellenszolgálta­tás nélkül — mások szerint csak mi­nimális térítés ellenében — szállítja ki Magyarországról az ércet. Mi itt az igazság? Hazánkban valóban van — jelenleg még kevéssé felderített mennyiségű és minőségű uránérc- kincs. Azonban ennek a feltárása és felderítése most van folyamatban. Azt is tudni kell, hogy a bánya fel­tárásához szükséges berendezések igen költségesek. Hazánk jelenleg és előreláthatóan még néhány év múlva sem tud erre a célra ilyen nagy be­ruházásokat saját erejéből biztosíta­ni. A Szovjetunió a megállapodás értelmében vállalja a beruházásokhoz való hozzájárulást és annak igen nagy hányadát hosszúlejáratú, ka­matmentes hitelként bocsátja ren­delkezésünkre. A hitel keretében az uránérc-bányászathoz szükséges be­rendezéseket és felszereléseket szállít Magyarországnak. A bányák­ból — jelenleg — kikerülő ércmin­tákkal a Szovjetunióban végeznek feldolgozási kísérleteket, mivel arra nálunk még nincs berendezés. Hazánkban az atomerőmű üzembe* helyezésével csak 5—8 év távlatá­ban számolhatunk. A Szovjetunió azonban minden segítséget megad ar­ra. hogy hazánkban is minél előbb tudjuk hasznosítani az uránércet. Erről tanúskodik (a Szovjetunió kez­deményezésére) nemrógren megala­kult Központi Atomfizikai Intézet amelynek minden népi demokratikus ország trtoiíi Tvrinrín.rt rágalom ebene­re a Szoyirt+’^ An p? a Vo-r^-Mrté- nyezése egyedülálló példa a világon. A szovjet —ma error gazdasági kapcsolatok legújabb tényei A Szovjetunió nemcsak az ellen­forradalom leveréséhez adott segít­séget, hanem — mint mái* annyiszor — az ellenforradalom okozta súlyos gazdasági helyzetből való kibontako­záshoz is. Újszerűnek, történelmi jelentősé­gűnek nevezzük ezt a segítséget. Miért? Mert 1957. március 28-án befe­jeződött szovjet—magyar tár­gyalások rendkívül sokoldalú, kölcsönös gazdasági kapcsolatok­ra terjednek ki, továbbá nem csak gazdasági helyzetünk nehéz­ségeit veszi számba, hanem a jövő fejlődésének feltételeit is. Ezt a, felmérhetetlen segítséget és ennek hatását gazdasági életünkre csak akkor tudjuk igazán nagyra értékelni, ha röviden áttekintjük az ellenforradalom gazdasági kártevé­seit. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy az elszenvedett károk mértéke több mint 20 milliárd forint, amely összetevődik: 1. A termelés rendkívül alacsony színvonalára való visszaesése. (1956. novemberben a gyáripar termelése az 1949. évi havi átlagnak 70 szá­zaléka körül mozgott és még 1957. januárjában is csak 74 százaléka volt az 1956. januári színvonalnak. A széntermelés 1956. III. negyedév havi 2 millió tonna átlagról novem­berben 250 ezer tonnára esett vissza és még 1957 januárjában is c$ak 1,2 millió tonna volt. 2. A bérek emelkedtek (részben hivatalos béremelés, részben a nor­ma eltörlése révén), a lakosság nem tett eleget adófizetési kötelezettsé­geinek, a vállalati pénzügyi fegye’em is meglazult. Ezek következtében a lakosság vásárlóereje és így a fo­gyasztás i\em csökkent, sőt jelentős mértékben növekedett. 3. A fenti tények teljes mérték­ben kihatottak a külkereskedelemre is. 1957. I. negyedévében a külkeres­kedelmi passzívum elérte a 788 mil­lió devizaforintot. A termelés és fogyasztás egyen­súlyának felborulása azt jelentette, ha nem kapunk segítséget, akkor népgazdaságunk teljes súlyával a pusztulás mély szakadékéba zuhan: tömeges munkanélküliség, Infláció, nyomor stb. Ebből a rendkívül súlyos gazda­sági helyzetből a szocialista tábor országainak — elsősorban a Szovjet­unió — önzetlen segítsége mentette meg népünket. A baráti országok 184 millió devizaforint értékű állam­segélyt juttattak el hozzánk. A szov­jet kormány 1957-ben több mint 1 milliárd rubel értékű árut szállít Magyarországnak. Ebből mintegy 635 millió rubel értékű árut hitelben. Ezenkívül 240 millió rubel értékű, azaz 60 millió dollár értékű szabad devizát bocsát még ez évben Ma­gyarország rendelkezésére. Mind. az áruhitel, mind a devizahitel vissza­fizetése 1961-től tíz év alatt 2 száza­lékos kamattal lett előirányozva. Ez a hitel rendkívül kedvező feltételek­hez van kötve. Pl. a tőkés országok­ban csak az egy évre terjedő hitel 6—10 százalékos kamat mellett tör­ténik. A Szovjetunió elengedte Ma­gyarország mintegy 1 milliárd forin­tos tartozását (ez a tartozás a volt német vagyon és magyar—szovjet veg>es társaságok szovjet részese­lése Magyarország részéről). A Szov­jetunió által nyújtott segítség külö­nös jelentőségű azért is, mert áru­hitel keretében szállított áruk, ame­lyek nélkülözhetetlenek a népgazda­ság számára és köztük számos olyan termék van, amelyet tőkés országok­ból egyáltalán nem, vagy csak ke­mény devizáért (dollárért) lehetne beszerezni. Szovjetunió szállítja a már is­mertetett nyersanyagok döntő részét. Az összimport százalékában, pl.: kőszén 67 százalékát, kohókoksz 46,7 százalékát, alumínium 97.5 százalé­kát, vasérc 100 százalékát, nyersvas 100 százalékát stb. Ezenkívül szállít rézgálicot, búzát, takarmánygabonát, stb. pikkemben a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok tényéi- nek részletesebb ismertetésére nem törekedhettem, mivel a két ország közötti kapcsolatok méreteit és sok' oldalúságát tekintve szinte felmér1- hetetlenek. Ennek ellenére ebből a rövid ismertetésből egyértelműen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Szovjetunió segítsége sarkkövet jelent hazánk függetlenségének meg­védésében, legfőbb biztosítéka nép­gazdaságunk tervszerű fejlesztésének, a szocializmus évítésénak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom