Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-06 / 286. szám

Péntek, 1957. december 6. ÉSZAKMAGYARORSZAG A tag- és tagjelöltek összeírásának tapasztalatai megyénkben HÍRADÁS KAZINCBARCIKA ÁLLOMÁSÁRÓL ifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiimifiimiiiinmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimmiiiiiiniHiiiiiiiiiiitmimiiimmimiiinminmi tekben, hogy az alapszervezetek ve­zetősége sürgesse a fényképek be­adását, de egy-két elmaradó miatt ne késlekedjenek az összeíró karto­nok beküldésével. Fontos a beküldés azért is, hogy a pártbizottságok egyeztetni tudják a kartonokat, ícséret illeti pártszervezetein- két, hogy általánosságban az összeírást felhasználják a pártélet fellendítésére. A párttagokkal össze­íráskor beszélgetnek, meghallgatják véleményüket a pártszervezet, a párt­vezetőség munkáiéról. A beszélgeté­seket felhasználják arra is, hogy pártmegbizatásokat adjanak és moz­gósítsák az elvtársakat a termelési feladatok jobb elvégzésére. Például a vasútnál hat gyakorlott mozdonyve­zető vállalta egy-eev fiatal elsőéves mozdonyvezető tanítását, segítését. A beszélgetések megmutatták azt is, hogy egyes helyeken miért végez ke­vés elvtárs pártmunkát. Például: a Lenin kohászat nagyolvasztó alap­szervezetében megkérdezték az egyik elvtárstól, milyen pártmunkát végez, a válasz az volt: »Amilyet az elvtár­sak akarnak.« Ugyanis, ennek az elv­társnak soha semmilyen pártmunkát nem adtak, -nem bízták meg párt­munkával. Több helyen megkérdez­ték a párttagokat, mi a véleményük a párt általános politikáiéról? Álta­lában helyesnek tartják a párt politi­káját, e politika gyakorlati végre- \ hajtását. Kérték, hogy a felsőbb párt- \ vezetés továbbra is lépjen fel erős1 kézzel az ellenséges elemekkel szem-! ben, mert néhány helyen bizonyos! békiilékenységet tapasztalnak. « * párttagokkal való beszélgetési jó eredményeket hozott. A| miskolci járásban a politikai munka ' megjavulását elevenen igazolja az^ a tény, hogy ez idő alatt Sajószent-* Péteren és Kistokajban egy-egy IIT.< típusú termelőszövetkezet alakult. Ez azt is mutatja, hogy a beszélgetések- során a pártvezetőségek helyesen í kapcsolták össze az adminisztratív,; politikai és gazdasági feladatokat. í Somsály bányánál úgy tervezik, hogy; a párttagokkal való beszélgetés ta­pasztalatait taggyűlésen vitatják meg, hogy megfelelő tanulságot is vonhas­sanak le azokból. Helyes lenne, ha;? minél több pártszervezet követné az: ilyen példát, annál is inkább, mivel a tagkönyvcsere tapasztalatai, a párt­tagokkal való beszélgetés nagyon so­kat segíthet a pártélet további fel­lendítésében. ♦ ♦ kovács kAlmAn t az MB. PTO munkatársa. ♦ ♦ Látogatás két termelőszövetkezetben l AZ ELMÚLT HÉTEN Makkoshotykán jártam. Este érkeztem a köz­ségbe. Délelőtt tartotta a Lenin Tsz zárszám- adő közgyűlését. A köz­ségi tanács elnökével beszélgettünk a tsz-röl, arról, hogy milyen ne­héz helyzetben van, s mi lesz vele. Együtt ke­restük fel a tsz elnökét. Asszony a tsz elnöke, de még a párttitkár is. Ünnepi hangulat áradt a lakásban. Rádió szólt a szobában, a konyhá­ban vagy tizen beszél­gettek a tagok, vezetők az elmúlt év küzdel­meiről, a jövő esztendő­ről: hogyan is tovább? Közéjük ültünk és hall­gattuk a tsz történetét. A tsz 1950-ben ala­kult. Akkor még szokás volt, hogy egymásnak adták a kilincset az aktatáskások. A tagság ellenállása dacára rá­erőszakoltak a tsz-re kétszázötvenezer forint hitelt. Az akkori veze­tők rosszul gazdálkod­tak, s 1953-ban, Nagy Imre idejében, kereket oldottak. Otthagyták a tsz becsületes tagságát a bajban. Nagy nehéz­ségek között küzdöttek át az éveket. Az ellen­forradalom vihara meg­rázta a tsz-t, mégis 18- an vállalták azt az utat, amely rögös és nehezen járható, de erős a hi­tük, hogy ez az út, előbb-utóbb a célhoz vezet. Tavaly 12 forint értékű munkaegységet fizettek. Ezidén 17.95 forint jutott. Ez bizony kevés. Olyan gondola­tom támadt, hogy kár minden további lépés­ért, úgysem boldogul­nak. De mikor hallot­tam ezévi küzdelmük­ről, jövő évi terveikről és láttam szilárd ra­gaszkodásukat a közös­höz, — mind nagyobb és nagyobb tisztelettel néztem ezeket az embe­reket. Bátor harcosai a haladásnak, rendíthe­tetlen hívei a szocialis­ta mezőgazdálkodásnak. Az a kérésük, hogy 1958. évre függesszék fel az adósságuk tör­lesztését., mert így jövő őszre rendbe jönnének. A NAPOKBAN jelen voltam• a hernádvéGsei Új Barázda Tsz zár- számadó közgyűlésén. A beszámolót hallgatva ugyanaz az érzés lett rajtam úrrá, mint Mak­koshotykán. És itt is asszony az elnök! A be­számolóból megtudtam, hogy az ellenforradalom * itt is szétszórta a ter-t melőszövetkezetet. ♦ Széthordták az állató- 5 kát, a takarmányt, at gazdasági felszerelést.♦ Voltak azonban, akik• nem nyugodtak belel abba, hogy visszatérje-* nek a kisparcellához,» hogy visszafelé fordít­sák a haladás szekerét. Még ez év januárjá­ban 12 család megala­kította a tsz-t. Meg­indult a hősi küzdelem a szövetkezetellenes hangulat és a nincsie- lenség ellen. És győz­tek! Adósságuk nincs, a mérleget aktívan zár­ták, egy munkaegység 34.05 forint. Nem sok, de bíznak, hogy jövőre legalább 60 forint lesz. Mind a két termelő- szövetkezet tagsága a legjobb viszonyban áll az egyénileg dolgozó parasztokkal, kölcsönö­sen segítik egymást. TISZTELETTEL ír­tam le e sorokat, s Pe­tőfi után mondom, kü- lön-külön mindkét tsz minden egyes tagjának: „Nincsen szóm elbeszélni Narry hősiességedet. Csak néma áhítattal Szemléllek tégedet.” Németh Imre ERRŐL A KEDVES KIS ÁLLO­MÁSRÓL írni kettős okom is van. Az egyik, személyes természetű, ugyanis a Békeváros lakója lévén, naponta látogatom. A másik ok eb­ből adódik, a látottak és tapasztal­tak adják a kezembe a tollat. S hogy a laikus által látottakat a szakember adta ismeretekkel gyúrhassam való­sággá, felkerestem Hortobágyi Já­nost, az állomás főnökét. Tőle tud­tam meg, hogy az állomás személy­es áruforgalma igen nagy. A naponta átmenő 16 személyvonat rendes kö­rülmények között 2000, de péntek­szombati napokon 3500—4000 utast szállít. Az utasok tetemes része át­utazó, s ezek számára nem áll ren­delkezésre csak egy kicsiny, 30 sze­mélyt befogadó váróterem. Főleg munkások, a szán- és ércbányászat, Valamint az építőipar dolgozói, hoz­zátartozói látogatják az állomást. Méltányos lenne egy korszerű, nagy várócsarnok és ennek keretében egy gyermekpihenő létesítése is. Természetesen nemcsak a vasúttól, hanem az utasoktól is sokat várunk. Többek között azt, hogy becsüljék meg a meglévő berendezést és ne vi­gyék el a könnyen mozgatható tár­gyakat, képeket, kályharostokat. A szerelvények tisztasága is az utasok kényelmét, hygiénikus utaztatását szolgálja. Ezért saját maguk ellen vétenek azok. akik teleköpködik, te­leszemetelik a kocsikat. SZÓ ESETT AZ ÁLLOMÁSRÓL reggel 6.35-kor induló személyvonat­ról is, amely fűtetlen. — Sajnos, ez hiba. de legtöbbször nem az állomás hibája — mondta Hortobágyi elvtárs. — A hiba fő oka a miskolci fűtőháznál keresendő. Az állomás ugyanis onnét kapja a sze­relvényt és a mozdonyokat, s a fűtő­ház bizony sok esetben későn küldi a gépes szerelvényt. Ez a késés lehe­tetlenné teszi a hideg és sok esetben lefagyott kocsik előf ütését. Olyan eset sem ritka, hogy fűtésképtelen kocsi van a kocsisorban. Ilyenkor hosszú és fáradságos munkára van szükség a hibás kocsi kiiktatásához, s mire az állomás-személyzet ezzel elkészül, már itt is az indulás ideje és a kocsik hidegen indulnak útra. Komoly nehézséget okoz, hogy en­nek a forgalmas állomásnak 18 órá­tól reggel 6-ig nincs kocsivizsgálc szolgálata, s így nincs, aki átvegye az érkező kocsikat. NEMSOKÁRA HO TAKARJA s csillogó sínpárokat, újabb problémák újabb nehézségek elé állítva az állo­más dolgozóit, kiknek a téli idő sem hoz pihenést, mert a forgalom sem­mivel sem kisebb, mint az őszi csúcs- forgalom idején. A bányák, a gyá­rak télen is üzemelnek és az építke­zések anyaga télen is szakadatlar sorban érkezik. Komoly gondokat éí nem kevés munkatöbbletet okoz a tél, de azért nem lesz fennakadás a barcikai állomás dolgozói nem lesznek kerékkötői a szocializmus építésének. A jobb munka megte­remtése és az esetenként jelentkezc akadályok leküzdése érdekében a szállító vállalatokkal közösen készí­tettek téli munkatervet, közösen ter­vezték meg a szállításokat. Az állo­más többek között a kocsik időben elő jelentését, a vállalati iparvágá­nyokra történő kiállítását és a kiál­lított kocsik iparvágányon történt rendezését vállalta. A vállalatok pe­dig kötelezték magukat a gyors ki­pakolásra, a kocsik tisztán történi visszaadására, egyszóval a kocsifor­dulók gyors, előírásszerű biztosítá­sára. EZER TÉNYEZŐBŐL TEVŐDIK ÖSSZE a munka, de látva a szerve­zést, bízunk abban, hogy az állomás ezután is jól végzi majd a rá várc munkát és mindent elkövet, hogy í személy- és a teherforgalom lebo nyolításával a lehető legkulturáltabl formában tegyen eleget a MÁV-va' szemben fennálló követelményeknek Vékony Sándor Kohókorszerűsitésre 35 millió forint Az Ózdi Kohászati Üzemek 4-es számú kohóját a jövő év elején át­építik és korszerűsítik. Az építési munkákra mintegy harmincötmillió forintot irányoztak elő. Az előkészí- tőrnunkákat, így a vasalkatrészek készítését már megkezdték. Az átépí­tés során jelentősen növelik a kohf köbtartalmát s így annak teljesítő- képessége mintegy negyedével emel­kedik majd. Diósgyőri műszaki dogozók egy újítással 15 forinttal csökkentették a nyersvas tonnájának önköltségét A diósgyőri Lenin Kohászati Mű­vek nagyolvasztóművében az acél- nyersvas gyártásánál a mangánisza­pot égetett tégla alakjában használ­ták fel. A mangántéglák égetését a diósgyőri tüzállóanyaggyárban ké­szítették, ami tonnánként többszáz forint költségbe került. Az olvasztómű négy műszaki dol­gozója az idén olyan eljárást honosí­tott meg, ami lehetővé tette a man­gániszap felhasználását nyers álla­potban is. Az újítást az év másodil. felétől már üzemszerűen alkalmaz­zák. így a kohók olcsóbb betétanya­gának használatával az acélnyersva« tonnáját tizenöt forinttal tudják ol­csóbban előállítani. Az évenkén' gyártott nyersvas mennyiségét fi- gyelembevéve az újítással egy é\ alatt több mint ötmillió forint meg­takarítás érhető el. LUKÁCS SÁNDOR bosszúsan éb­redt. Valami furát álmodott. Malom­kerék, vagy valami hasonló gurult utána... Gurult, gurult, ő meg fu­tott előle eszeveszetten. Már majd­nem a sarkában volt, amikor... eh. badarság! Lenyomta az ébresztőóra gombját, amely azonnal abbahagyta az éktelen csörgést. Nyújtózkodott még vagy kettőt, aztán feltápászkodott. Öltözködés közben újra elfogta a méreg. Hogy ő önző? És hogy véka alá rejti a. tudományát? Nem tanít má­sokat? Ezt merte tegnap mondani az a tejfelesszájú. Hogy ő nem tanít? Hát nem elég az, hogy megmondta: így meg így. Utó végre állandóan nem foghatja senkinek sem a kezét! Kü­lönben is... küszködjön mindenki úgy, ahogy tud. Ő is küszködött. Neki sem mutatta meg senki, ami­kor harminc évvel ezelőtt a gyárba került. Ő is saját magától jött rá mindenre. De egyáltalán: hogy jön az a taknyos siheder ahhoz, hogy őt bírálja? őt, a vállalat egyik leg­régibb dolgozóját. Hiszen ő már itt volt a gyárban és kiválóan értette a szakmáját akkor is, amikor az a tacskó még az anyja szoknyáját fog­va bömbölt, ahogy csak a száján ki­fért. S negyvenötben is azok között volt, akik elsőnek markolták meg a kalapácsot. Ez a hála! Ilyen hangon bírálni?! Az egész értekezlet őrajta nevetett. Egy tacskó miatt! Egy Ho­moki miatt! Hát ki az a* * Homoki? Egy éretlen, komolytalan, neveletlen kölyök! Ami igaz, igaz... Jól dolgo­sak, nem is erről van szó. de ez még nem jelenti azt. hogy az egész üzem előtt nevetségessé teheti őt!;as Hazafelé jövet, a háta mögött ti­tokban kuncogott a fiatalja! Sőt, még az idősebbek is elmosolyogták magukat, amikor elmentek mellette. Otthon aztán az asszony húzta a rövidebbet... Kétszer is durván rá­szólt feleségére. Szokatlan volt ez, huszonötéves házasságuk alatt ritkán fordult elő. Az asszony nem szólt semmit, csak állt és nézett értetle­nül. Ez még jobban dühítette és még nagyobb gorombaságot vágott a fejé­hez. Ebéd után, odakünm a friss leve­gőn már róstellte a dolgot. Kár volt áz asszonyt megbántani. Most már nem mehet hozzá vigasztalni, mert akkor oda a férfiúi tekintély. A min­denségit’ Nem jól van ez így! A fene azt a Homokit! Miatta van az egész! * BEFEJEZTE az öltözködést, majd berakta a táskájába a reggelit, amit tegnap este elkészített az asszony. Szalonna, kenyér, hagyma. Lopva feleségére pillantott. Csend­ben fekszik, teteti, hogy alszik, pe­dig az óra csörgése felébresztette. Mit tegyen? Szóljon, ne szóljon, békiil- jön, ne béküljön? Ej, de bajos! Meg aztán menni is kellene! Félhat el­múlt. No, inkább délután, az ebéd­nél ..; A kapun kilépve friss reggeli le­vegő csapta meg. Valahonnan távol­ról vonatfütty hallatszott-. Százán és százan mentek a gyár felé. Fiatalok, idősebbek, nők, fér­fiak vegyesen. Az egyik lakatos ásít, álmosan dörzsöli szemét. Odébb Var­ga Pali bácsi beszélget szomszédjá­val. Összegyűlt egy kis pénze. Be- kerítteti kertjét. Ott két fiatal han- c.urozik, csipkelődik. Csak úgy kí­gyóznak. cikáznak az emberek kö­zött! Amott egy lány kiabál előre: Pista! Várj meg! Többen köszönnek neki ugyan­abból a műhelyből, de más üzem­részekből is. Sokan ismerik. Megbic­centi fejét. Figyeli az embereket. Keresi a gúnyt, a sunyi mosolyt. De az arcokon nem lát ilyesmit. Vala­mennyien szívélyesek, kedvesek. Ügy, mint tegnap, meg tegnapelőtt, mint a múlt hónapban. Hát már senki sem nevet rajta? De hát akikor mire való volt ez a cir­kusz? Homoki bírálata csak nem akart kimenni a fejéből. Tényleg neki lenne igaza? De hát ők keresik min­dig az újat, mit akarnak hát az idő­sektől? Új módszerek, új eljárások... s amikor ezekről beszélnek, mintha egy kicsit félvállról vennék az örege­ket. Hát akkor csináljátok! S most... úgye, mégis csak jó az öreg a ház­nál? ő is rájött valamire! Jól bevált módon csinálja az előmegmunkálást, de meg kellett addig küszködnie, hosszú idő után jött rá. Szépen kere­sett vele... és most csak úgy egysze­rűen adja oda másoknak is? Igaz... Homoki viszont a kikészí­tésben van nagyon odahaza. Egyszer említette is, hogy megmutatja hogyan csinálja, de ő legyintett: anélkül is teljesíti a 110—120 százalékot. Pedig nem is lenne rossz együtt: az elő­megmunkál ás az ő módszere szerint, a kikészítés a Homokié szerint. De nem! Ő nem megy senkihez! Nem kér ő senkitől semmit, de a saját tudományát sem fogja kínál- gatni senki nek, mint a vásáros a por­tékáját. Ha valakinek valamilyen baja van, menjen'el hozzá, de ő nem megy senkihez! BEFORDULT a gyárkapun. Pár perc múlva az öltözőben volt. Barát­ságosan köszöntötték. Magára vette munkaruháját. Az egyik fiú besza­ladt s megkérdezte tőle, eljön-e a va­sárnapi műsoros estre és hány jegyet kér? Lassan elindult a gépe felé. Szere­tettel simogatta végig, hiszen idestova hat esztendeje dolgozik rajta. Jó­kedvű hang szólalt meg á háta mö­gött. — Jó reggelt, Sándor bátyám. Lukács a hang irányába fordult. Nem akart hinni a szemének! Ho­moki volt. Még ide mert jönni a szemtelen! Ügy tesz, mintha nem venné észre. Tesz-vesz gépe körül, pillantásra sem méltatja a zavartan álldogáló Homokit. — Sándor bácsi... csak nem ha­ragszik rám? Még milyen arcátlan is ráadásul! Hogy haragszik-e? Nem! Örül. Ki­mondhatatlanul örül! Most sem szól semmit. Szinte leve­gőnek nézi Homokit. Anyagért megy. elkészít mindent, szépen, sorba. De hogy ez minek án itt? Igaz, állni all­hat. Joga van hozzá! Aztán meg, ha már itt van, mégis csak jó volna ki­csit kifaggatni arról az új módszer­ről, de nem! Ő nem fog megaláz­kodni senki ©lőtt. Különösen ezek után nem! Kezdje Homoki! Ő near fog kérni tőle soha semmit! Csak már menne innen! De near megy. — Sándor bácsi... Mogorván rámordul: — No, mit akarsz?!... Homoki elmosolyodott. — Sándor bácsi, ne haragudjor rám. Eljöttem magához — tanulni Nagy szükségem volna a maga ta­pasztalatára, tudására. Mutassa mej nekem, hogyan csinálja az élőm eg munkálást. Nekem nem megy se hogysem. Aztán, ha Sándor bácsi í: akarja, én is megmutatom a kiké szítást... Ahá! Hát tanulni akar! A nag; legény! Az persze más! Felegyenesedik, szembenéz Homo kival: — No,... állj ide és nyisd ki jól i szemed .;. De a tegnapiért még szá mólunk... * Csöngetés után az emberek félre húzódtak. Nevetgéltek, tréfálkoztak jókedvűen falatoztak. Kovács művezető és Kárpáti üzem vezető együtt járja az üzemet. A gé pék most üresek. A NEGYEDIK gépnél azonban *fo lyik a munka, repül az acélforgác; Két ember hajol a gép fölé, bele temetkezve a munkába. Lukács é Homoki... Lukács magyaráz, ide oda mutogat a génen. Homoki figyel mesen nézi és bólogat. Kovács és Kárpáti összenéznel- maid megfordulnak és nárkan, tó« ujiheeven e[indulnak visszafeVí. BECZE KARC«-' MEGBOCSÁTÁS Defejezés felé közeledik Borsod megye pártalapszervezeteiben a tag- és tagjelöltek összeírása. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy pártszervezeteink általában jól felkészültek erre az igen fontos mun­kára, s összekapcsolják a politikai és adminisztratív feladatokat. Igen sok helyen igyekeztek ez alkalomból is otthonossá tenni a pártszervezet he­lyiségét, mint például a Lenin Kohá­szati Művek finomhengerdéjében, a vattai állami gazdaságban, Eger- lövőn. Az Összeíró lapokat általában he­lyesen töltötték ki, nyomtatott kéz­írással, s az adatok pontos bejegyzé­sével. Itt-ott azonban akadtak és akadnak kisebb-nagyobb hibák. Ilyen például az, hogy az apja, illetve az összeírásra jött elvtárs eredeti fog­lalkozásánál azt írják: »paraszt« vagy »földműves«. Ez így tág fogalom. Az a helyes, ha az összeíró azt írja: »egyéni gazdálkodó«, »mezőgazdasági munkás«, vagy »termelőszövetkezeti tag«. Iparosnál segéd, vagy önálló. Viszonylag sok problémát okozott a munkásmozgalomban való részvétel adatának bejegyzése. Előfordult, a bemondásra elfogadták, hogy az ille­tő elvtárs már 1919-től részt vesz munkásmozgalomban, holott ez az MDP-könyvben nincs igazolva. Aki­nek MDP-köny vében ilyen adat nincs, csak a felsőbb szervek adhat­nak jogot arra, hogy ezt az összeíró lapra beírják. Az is előfordult, hogy az adott kérdésekre nem szóban, ha­nem egyszerű vonaljegyzéssel vála­szoltak. Ezeket a hibákat általában később kijavították. A javításnak az a helyes módja, ha a rossz bejegy­zést zárójelbe tesszük s feléje írjuk a helyes választ. V olt példa arra is, hogy egyes elvtársak összeírásától valami ok miatt tartózkodtak. Nem fizet tagdíjat, ügyét fegyelmi bizottság tárgyalja, nagyon passzív tagja a pártnak, vagy hasonló. A Politikai Bizottság határozata kimondja: »A tagkönyv-csere során minden párt­tagot, tagjelöltet össze kell írni. Min­den párttagnak, tagjelöltnek, aki ér­vényes tagkönyvvel rendelkezik, s alapszervezeténél nyilván van tartva, meg kell kapnia új tagsági könyvét. A tagkönyv-csere végrehajtása során tehát kihagyást, törlést egyetlen ér­vényes tagsági könyvvel és tagjelölt­igazolvánnyal rendelkező párttaggal, tagjelölttel szemben sem lehet alkal­mazni. A tagkönyvcsere nem azonos a párttagság felülvizsgálásával.« Ügy gondolom, hogy e határozat szövege minden ilyen esetben pontos és vilá­gos választ ad. Néhány helyen találkozunk azzal, hogy bár az összeíró lapokat ponto­san kitöltötték, de mivel egyik-má­sik elvtárs még nem adta be a fény­képet, nem küldik be a kartonokat a pártbizottságra. Javasoljuk ilyen ese-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom