Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-05 / 285. szám
4 »L-&MkMAO VAKOKbZAG Csütörtök, 1951. december 5. TERMELŐSZÖVETKEZETI HÍRADÓ K Es gy&xtek... (Zárszámadás után Tiszabábolnán) Jar, elején riportsorozatban x számoltam be a tiszabábolnai eseményekről, űző volt arról, hogy az akkori állapotok szerint — miután tavaly decemberben feloszlott a nagyhírű termelőcsoport — mennyi gonddal-bajjal kellett megbirkózni annak az alig tízfőnyi lelkes csoportnak, amely Balatoni József elnökkel az élen elhatározta, hogy végetvet a pusztulásnak és a — már teljes ösz- szeomlás felé haladó — csoportot kéikezük munkája nyomán akaratukkal és szorgalmukul ismét felvirágoztatták. Aki akkor Tiszabábolnán megfordult, kételkedett a sikerben és ez annál inkább érthető, mert a bábolnai Rákóczi ténylegesen siralmas helyzetbe került. Az ellenséges hírveréstől megtévedt emberek „kavarj kurta, neked is jut” — elvén igyekeztek „hazamenteni” a csoport javait és mire Balatoniék észbekaptak, alig maradt a jószágállományból néhány rossz tehén, a felszerelésből egy-két, kidőlt-hidalt kerekű szekér, ami csak azért márnát meg a csoport udvarán, mert e hiányosságánál fogva senki nem tudta hazatolni... Ám azok, akik mély „előrelátással” ma egy esztendeje a csoport pusztulását jósolták — nagyot tévedtek. Kihagyták a számításból azt a határtalan lelkesedést és akaraterőt, amellyel a korábban illegálisan visz- szaalakult tsz-vezetőség viseltetett a csoport ügye iránt; kihagyták a számításból azokat a tagokat, akiket nem tántorított meg az ellenséges mende-monda és bár ténylegesen válságosra fordult a csoport ügye, a legnagyobb bajban is kitartottak mellette. Megtakarított pénzükből adták Össze a hiányzó összeget, amelyen vetőmagot és felszerelést vásároltak a meginduláshoz. És győztek! Ma, a viharos napok után egy esztendőre, amikor korábbi állagukhoz képest koldusszegényen kezdték az új életet, ötmillió 560 ezer forint alantőkével rendelkeznek, öt és félmillió forintot kamatozott egy év alatt 62 ember szorgalma és lelkesedése) „Több zsák cukor van a kamrámban, mint amtakidején búza volt66 Most, zárszámadás után, hogy a műit héten szombaton jókedvű vigasság közepette megtartották az évi közgyűlést, kicsit megpihentek a csoporttagok. Eljött az ideje, hogy számvetést készítsenek, érdemes volt-e és mit hozott a közös gazdálkodás? Az elnököt is pihenés közben találom, elkeveredett a sezlonon, hiszen éppen eleget dolgoztak a nyáron és azon felül nem volt egyszerű dolog a közgyűlés előkészítése sem ... Egyebek közt gondolni kellett arra is, hogy a gazdasági év alatt szerzett összegből megfelelő tartalékot képezzenek a csoport továbbfejlesztésére. 700 ezer- forintot szántak erre a célra, ebből 73 ezer forint készpénz, a többi terményértékben fekszik a csoport magtárában. Jövőre tehát nem lesz arra szükség, hogy megtakarított nénzük- ből fedezzék a szükséges kiadásokat, hiszen gazdagabbak, mint tavalyelőtt voltak. Kedvezőek voltak a termésátlagok is: magasan túlszárnyalták a korábbi évek átlagát. Burgonyából tavaly 120 mázsa, most 150 mázsa termett holdanként. Búzából, árpából 3—4, kukoricából pedig 6—7 mázsával termett több, mint a korábbi évek átlaga. Ilyen állapotok mellett meglepő eredmények születtek az évvégi zárszámadáson. 69.53 forint jutott egy munkaegységre. De gondban főtt a tagok feje is, hogy hova raktározzák el azt a rengeteg terményt, amely idei munkájukat koronázta. Lakatos Pál és B. Gál József egyenként 332 mázsa terményt vittek haza. Vagy Molnár János bácsi, aki valamikor kerülő volt és ebből éppen, hogy csak fedezni tudta megélhetését, másodmagával 240 mázsa terményt vitt haza és mint mondja: most több zsák cukor van a kamarájában, mint valamikor búza volt! „Rámoljunk, elnök elvtárs! Az elmúlt hetekben, amikor az évi közgyűlés előkészítésén munkálkodott a vezetőség, felkereste a csoport iro* iláját egy volt: tsz-tag, aki a múlt esztendőben kilépett és azzal vált el, hogy megmutatja: egyéni gazdaságában többet termel majd, mint ami év végén a csoport jövedelméből jutna. — Számoljunk, elnök elvtárs — mondta, amikor belépett —, lássuk, kinek lesz igaza? — No, számoljunk — mondta mosolyogva az elnök —, adjatok papírt, ceruzát. így történt, hogy miután ennek az egyéni gazdának egész évi jövedelmét — még a napraforgószárat is — forintértékben átszámolva összeadták, 15 ezer forint jött ki. amíg egy hasonló családdal rendelkező tsz-tagnál a végösszeg 32 ezer forintra rúgott. Egy biztos: ezért érdemes volt számolni! „Állj meg csak, jSöskit I66 Gyakran előfordul mostanában, hogy az utcán ezekkel a szavakkal állítják meg az idősebb emberek Balatoni elvtársat. Ki hogy szólítja, attól függ, melyik az idősebb, s ki a fiatalabb? Egy pillanatra tartják vissza, s kinek milyen a természete: szégyenkezve, pirulva, vagy pedig csak úgy viccesen, de mindenféleképpen megkérdik, hogy, s mint gondolkoznak most a tsz-ben, felvennék-e például őt, ha belépne? Balatoni elvtárs nem fukarkodik a válasszal. Hiszen nem titok, hogy a csoport még gazdagabb lenne, ha több ember munkája egyesülne. Egyszóval azt jelenti ez, hogy mindenkit felvesznek, aki dolgozni szeret, magáévá teszi az alapszabályt és nem vét a csoport ellen. Az évvégi közgyűlésen 13, korábban pedig 16, ősz- szesen tehát eddig már 29 új tagot vettek fel. Most persze még sokan gondolkodnak Bábolnán és Balatoni elvtárs szinte bizonyosra veszi, hogy tavasszal ismét sokan jelentkeznek. Irány: a belterjes gazdálkodás! Nem titkolják Tiszabábolnán az elért sikerek okát. Hiszen az idei eredmények nem csupán a szorgalomnak £ köszönhetők, hanem annak is, hogy* okosan, ésszerűen gazdálkodtak. Ai legfontosabb dolog az, hogy a csoportban megértsék egymást az emberek és alaposan meghányják-vessék, hogy adottságaikat figyelembe véve, mit termelhetnének leggazdaságosabban. Egy ilyen megbeszélésen döntötték el. hogy főleg minőségi magvakat termelnek, hiszen az idén is ez lendítette fel a jövedelmet, azon felül kiszélesítik az állattenyésztést is. Jövő esztendőben hybrid-kukoricát, búzát, cukorrépát, mákot termelnek, s erre leszerződnek, mert a szerződéses termelés magasabb jövedelmet hoz. Kitapasztalták, hogy Bábolnán cukorrépával érdemes kísérletezni, mert például most is 270 mázsás átlagtermést értek el holdanként. Jövő esztendőre eddig 35 kát. hóidra szerződtek. Miután pedig helyreállt jószágállományuk, tavasszal megkezdik a sőrehizlalást. /Tiszabábolnán párosult az aka- -* rátérő és a szorgalom. Egy év telt el azóta, hogy kevés híján végérvényesen fel nem bomlott a termelőcsoport, de azok az emberek, akik egyszer már saját bőrükön megtanulták, hogy mit jelent a kisparaszti gazdálkodás számtalan termelési bizonytalansága a nagyüzemi gazdálkodással szemben, megálljt kiáltottak! És most őket csodálja az egész környék. ÓNODVÁRI MIKLÓS edz fi hm iá {dízelal WWWVUVUWU / A/Í/VVV UV W JWW VI w uWUVw .V owvuwvuv Illetékesek hallják meg szavát! A napokban az alábbi levelet hozta szerkesztőségünkbe a posta: »•Azzal a kéréssel fordulok a szerkesztőséghez, hogy soraimat szíveskedjenek közzétenni, mert úgy vélem, közérdekű dolog, amiről írok. A közelmúltban egy társasággal az Ady moziba mentem, ahol a »Három asszony« című filmet vetítették. A nézőtéren már sötét volt s ezért csak az egyik szünetben vettem észre a következő képet: a körülbelül 120 főnyi néző között nagyon sok volt a 16 éven, de még a tíz éven aluli leány és fiú Is — annak ellenére, hogy a film kizárólag felnőtteknek szólt. Nagyon helytelennek tartom ezt a dolgot. Akkor, amikor pártunk és kormányunk az ifjúságból új típusú embereket akar kinevelni, egy ilyen erkölcstelen film semmi szín alatt nem szolgálhatja a szocialista nevelést. Sokkal helyesebbnek tartanám, ha az ilyen kis moziban —• mint az Ady — ifjúsági filmet vetítenének. mint amilyen a Kővirág, az Én és a nagyapám és a többi. De ha ezt nem lehet rendszeressé tenni, javaslatom az, hogy a mozitizem vezetősége s maguk a jegyszedők Is tartsák masukat ahhoz a rendelethez, hogy 16 éven aluliak nem látogathatják azt a filmet, amely számukra tilos! Elvtársi üdvözlettel: Be«?a*a Géza Miskolc, Kazincw n ° A levél küldőjével szerkesztőségünk tökéletesen egyetért. A moziüzemi vállalat tartsa be a rendeletet, mert az törvény, Nagyon helyednek tartjuk azt a javaslatot is. hogy legyen Miskolcon egy ifjúsági mozi, ahol kizárólag olyan filmet vetítenek, amely az ifjúság nevelése céljából hasznos. A város művelődési osztályának figyelmébe ajánljuk ezt a javaslatot. Szerkesztőségünk pedig a jövőben terjedelmesebb cikket fog közölni a filmműsort illetően, hogy városunk mozilátogató közönségét előre tájékoztassa a sorra kerülő filmekről.--------------------------oooÄ zenei nevelés színvonalának emelése érdekében tanfolyam indult Miskolcon Borsod megyében a zeneművészettel foglalkozó pedagógusok részére szakmai továbbképző tanfolyamot indítottak Miskolcon az Egressy Béni zeneművészeti szakiskolában. A tanfolyam célja: a zenenevelés színvonalának emelése. Az egy évig tartó tanfolyamra 24, — nagyobbrészt vidéki pedagógus jelentkezett. 3 és félmillió forintot fordítanak a jövő évben munkásvédelmi beruházásokra az Ózdi Kohászati Üzemekben JSaay sikere van a perecesi hús- és hentesáru bemutatónak A Diósgyőri Élei mi szerkiskereskedelmi Vállalat harmadizben rendezi meg Diósgyőrött és környékén a hús és hentesáru bemutató vásárt és borkóstolót. Hétfőn reggel nyitották meg a perecesi bányászboltban, — amely tudvalevőleg a borsodi bányavidék legszebb fűszer-csemege üzlete — a harmadik árubemutatót. A Borsodmegyei Húsipari Vállalat mintegy 45 fajta készítményét kínálták eladásra. Ezenfelül a Hegyalja és Magyarország más bortermelő tájainak legjobb termékeit mutatták be. A vásárlók körében különösen nagy sikert arattak az olcsó hentesáruk, amelyekből sajnos elég keveset gyártanak. A bányászközönség nagy elismeréssel nyilatkozott a kitűnő termelői fajborokról. Miután alkalmunk volt mindhárom bemutatót megtekinteni, bízvást mondhatjuk, a Diósgyőri Elel- miszerkiskereskedelmi Vállalat helves utón halad az áruválaszték bővítésében. A bemutatók és kóstolók alkalmával temérdek új áruval ismerkedhet meg a vásárlóközönség. Növeli az ilyen rendezvények értékét, hogy főképp a munkáskerületekben és a bányavidékeken rendezik meg a közönség által is nagy figyelemmel kísért kiállításokat és vásárokat. A Diósgyőri Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat a közeljövőben több boltjában igyekszik bevezetni az árumintavásárt és bemutatót, BESZÉLJ INKÁBB TE... A DIMÁVAG Csak az tudja, aki maga is próbálta, milyen nehéz szóra bírni a munkaközben megzavart embert. Mert akárhogy szépítem a dolgot — zavarok, amikor megállók a nagy, szürkére festett gépek előtt, a DIMÁVAG lármás szerelőcsarnokában. De ami nekik pillanatnyi kiesés, — az az én munkám. Ezen az alapon aztán elég gyorsan szót értünk és egy páran elkezdünk beszélgetni. Illetve én felteszem a kérdést, ők meg engem néznek, mintha sose láttak volna, fejük búbjára tolják sapkájukat és oldalba bökdösik egymást. — Beszélj te, mondja egyik a másiknak. Én nem tudom azt úgy elmondani. ... — Hiszen te is úgy érzed, mint én. Beszélj inkább te ..; Szóval így állunk. Topogunk egyhelyben és sehogysem akarunk tovább jutni. Pedig a munkájukról kérdezem őket, arró\ amit már lassan három éve csinálnak, messzi országokba küldve a magyar ipar, a saját kezük termékeit. Tihor Kálmán, csoportja majd 30 emberből áll. Szakmunkások, akikre gépátvevéseknél támaszkodnak a műszakiak is, akiknek véleménye mindig fontos és döntő a szakmában. A legidősebb — 58 éves — Bosnyák Gyuri bácsitól kezdve a legfiatalabb 19 éves Gomolya Jancsiig egyet gondoltak, amikor megtették a negyedik negyedévi tervteljesítésen felül a felajánlást. Az előirányzott 13 darab 2500-as RL lemezolló helyett a három hónapban 14-et adnak át. Ez többezer munkaórát jelent a csoportnak, ami közvetlenül nem hoz anyagi, csupán erkölcsi megbecsülést. Most mégsem tudnak rá választ adni — miért tettek felajánlást, miért versenyeznek? — Mi inkább dolgozni szeretünk. Nem kenyerünk a beszéd — húzza el kissé csúfondárosan a száját a művezető öccse, Tihor Ferenc, akit bizony nyugodtan le Feribácslzhat- nak már a fiatalok. — Majd Mihály elmond mindent, — döntik el végül és várakozásteljesen néznek Fodor Mihályra, a közülük alig egy hónapja elkerült szerelőlakatosra, aki most a versenyirodán dolgozik. De készen állnak arra, hogy belejavítanak, ha valamit nem úgy mond, ahogy az valójában van. És Mihály nem fukar a szóban. Rögtön ott kezdi, hogy ő, bár nem ebben a csoportban dolgozott, hanem a mellette működőben — jól ismeri őket és a munkájukat; Erre bólintanak. Folyamatosan, minden hónapban teljesítik tervüket, felajánlásaikat. Még sokkal többet tudnának tenni, ha a megmunkáló üzemnél nem makacskodna, ha rendszeres lenne az anyagellátás. Egyszerre mindenki beszélni kezd. A szóvihart Orosz Zoltán lassú, megfontolt szavai szövik át. — A munka feltételét biztosítani kell. Minden attól függ, hogy a műszakiak, a velünk közvetlen kapcsolatban álló üzemek mennyire folyamatosan adják át nekünk a szerelésre alkalmas darabot. Hiszen 12 évnegyede foglalkozunk már ezekkel a lemezollókkal. Indiámunkásai között ba, Kínába szállítják őket. Reklamáció nincsen, ha van, nem a mi munkánkra. Majd 200 munkaórával csökkentettük az egy lemezollóba belefektetett megmunkálási időt. Decemberben — ha minden jól megy, s eddig úgy néz ki, hogy sikerül — legyártjuk a 93-ik gépet. Pedig mellette minden évben foglalkozunk mással is. Nem is tudják összeszámolni hirtelen. mi mindenen dolgoztak a lemezollók mellett. 1955—56-ban — ahogy emlékeznek — többek között exportra készítettek kovácsológépet egy bolgár szerárugyár részére. — Hogy vált be? Nem érkezett-e reklamáció? — kérdezem. — Még nincsen fels/erelve a gyár, ott kint..; Majd aztán válik el... Igen megörültem, hogy ezt is tudják. Aztán elmesélték, hogy mindig követik gondolatban az áru útját, számontartják további sorsát. A brazilok igen »kukacosak«, ahogy a művezető, Tihor Kálmán mondja, — mikor már mihden készen áll az átvételre, még akkor is elkívánják, hogy valamiben más megoldást, változtatást eszközöljenek. De rá vagyunk szorulva az exportra, nagyon kevés nyersanyagunk van — folytatja a művezető. — Valamiképpen hozzá kell jutni a fontos alapanyagokhoz. Kialakul az export-import szükségessége. Előbukkan, hogy minél többet és minőségileg minél kiválóbbat viszünk ki a nyersanyagban gazdag államokba, annál jobb lesz itthon a munkafeltétel, annál többet tudnak keresni, annál jobban tudnak élni. Ömlő szavaik nyomán felszínre kerül a munka értelme, az élet célja, a világ rendje, a szocialista gazdaság egyes kérdései. = j így lassan eljutunk a munkaversenyig. Magunk sem vettük észre és a. szabadon folyó beszélgetés végefelé, már egymásnak magyarázzuk a verseny értelmét, célját, az eredményeket, amelyeket egy kis részükben a verseny nyomán is elő tud állítani államunk. Hiszen minden közvetve visszajut hozzánk. Az, hogy a művezető öccse nemrégen kapott jó lakást, az, hogy Fodor elvtárs egy pár évvel ezelőtt házat épített az egész csoport segítségével, hogy a diósgyőri egyvágányú villamossín mellé lefektetik a másodikat is ... Sorolhatnánk további-■ mert ha egyszer belejönnek, akkor alig tudják abbahagyni. Érzik ők. tudják jól mindezt, csak idő kell, amíg ki is feje- ' zik. De ha mór én megszólaltattam őket, én is hadd legyek egy kis dologban segítségükre is. Azt kérik, hogy a többi üzemek biztosítsák nekik a munkafeltételeket úgy, ahogy most december elején tették. Az időben leadott darabokon már elsején elkezdtek dolgozni és így 21 nap múlva sikeresen zárják az évet — tervüket és versenyüket sikerrel fejezve be. Mikor készülődöm, ellenőrzik azt, amit lejegyeztem. Remélem, most, hogy nyomtatásban látják, megbizonyosodnak arról, hogy semmit sem változtattam a lejegyzetteken. Urbán Nagy Rozália MUNKALEHETŐSÉGEK — Többszáz munkást keresnek a megyében — Borsod megye területén az alábbi helyekre és feltételek mellett nyerhetnek elhelyezést nők, férfiak, szak- és segednunkások. Edclény bánya, 300 fő vájár, esillés. Kereset 1500—2500 forintig. Beszállítás autóval. Távollakóknak a szállás biztosítva van. Vízműépftő Váll. Perkupa, 300 fő építőipari szakmunkás és kubikos. Kérést 500—2000 forintig. Szállást a váll. biztosít. 2t. sz. Ep. Jp. Váll. Rudabánya, 10 fő segédmunkás, 10 fő szakmunkás, kereset 600—1500 forintig. Szállási a váll. biztosit. Miskolci Mélyfúró Váll. rudabányai kirendeltsége, 10 fő furómunkás, kereset 300—1500-ig. Szállást a váll. biztosit. Ormosbánya, 30 fő vájár, kereseti lehetőség 1500—2500-ig. Szállítás autóval. Felsőnyárádi üzem 30 fő vájár, csillés, kereseti 1500—2500-ig, IS fő iparos; villanyszerelő, lakatos, kovács, kereset, 1000—2000-ig. Kurityán bánya: 40 fő vájár, esillés. Kereset; 1500—2500-ig. Beszállítás autóval. Rudolf telepi üzem: 20 fő vájár, csillés. Kereset: 1500—2000-ig. Beszállítás autóval. A felsorolt he’vekre az edelényf járási lanács vb. munkaügyi elő* flórnál lehet l’ntkezni. Borsodi Hőerőmű. 20 férfi segédmunkás. 1309-?''. Szállás biztosítva. 31. sz. Én. Ip. vállalat. Kazincbarcika. '0 fő kőműves szakmunkás, kereset: 1500 1800-ig. Jelentkezes a kazincbarcikai városi tanács munkaügyi előadójánál. DicházS Állami Gazdaság: 20 fő nő, férfi ''lénymunkára. Kereset: teljesítmény titán. Üzemi étkezés, szállás biztosítva. Jelentkezés szikszói járási tanács munkaügyi előadójánál' Putnoki OTP, 1 férfi, könyveléshez valamit értsen. Kereset: 1000 forint. Putnoki Útfenntartó Váll. 1 férfi, oklevéllel rendelkező munkavezető, kereseti lehetőség: 1500—2000 forintig. Sajókazai Erdőgazdaság, Putnok. 40 fii falermelő, 800—1400-ig, teljesítménytől függ. 60—70 Ft, üzemi étkezés van, napi 10—12 Ft. Szállás biztosítva. Jelentkezés a putnoki járási tanács munkaügyi előadójánál. MÁV. állomásfőnftkség Szerencs, t ffi fékezőnek, kereseti lehetőség: 900—1000 Ft. Jelentkezés a szerencsi Alloraásfönöksé- gen. Bányászati £p. Ip. Váll. korlátlan mennyiségben keres: asztalos, villany- szerelő, burkoló, kőműves, vízvezetékszerelő. kereset; 1400-2500-ig, szállás, étkezés biztosítva. MÁV. Igazgatóság Miskolc, 90 fő fékező, kocsirendező, váltókezelő, Miskolc, Kazincbarcika, ózd. Berente, Bánréve, diósgyőri munkahelyekre. Húsipari Vállalat Miskolc, 1 fő húsipari szakmunkás. Jelentkezés a miskolci .járási tanács» munkaügyi előadójánál, Miskolc, ZsoB iái kapu 22. sz. alatt. 31. SZ. Ép. In. Váll. Kazincbarcika, 60 ■'^múves és 30 se'Téd*"nu,~,st keres. Jelen*ke-ős a városi tanács munkaügyi -’őidótáná! Kcz««cbarcikán. Sató-r.entpéteri Üveggyár, 6 fő villany-' szerelő. Jelentkezés a miskolci járásnál, Miskolc, "ísolcai kapu 22. sz. Bányász Uakásép. Váll. Sajószentpéter, 0 fő kőműves szakmunkás. Jelentkezés a városi és járási tanácsok munkaügyi előadóinál. Miskolcon a Zsolcai kapu 22. szám alatt. Megyei tanács vb. munkaügyi osztálya. Az Ózdi Kohászati Üzemekben a jövő évben, három és félmillió forintot Irányoztak elő munkásvédelmi beruházásokra. Ebből, az összegből fejezik be a tornászéntandrási mészkőbánya dolgozói részére már megkezdett öltöző-fürdő- építését. Több mint VótrnilHó forintot fordítanak az érctömörítőmű portalanítására, az oda szükséges porelszívó berendezések felszerelésére. Csaknem egymillió forintot költenek a fizikai munkát könnyítő Öntecskinyomógép, szellőzőberendezések. beszerzésére, valamint az ivóvízvezeték bővítésére. 10 .....................................—
