Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-04 / 284. szám

Világ proletárjai egyesüljetek !

memrsmm

U iNTfzr^ VttwnK*;

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Xlll. évfolyam 284. szám

Ara 50 fillér

1957 december 4, szerda

Díszünnepség

Miskolc felszabadulásának évfordulóján

Miskolc város felszabadulásának 13. évfordulója alkalmából vörös és nemzeti színű zászlódiszbe öltözött a város, ünnepi érzés költözött a szívünkbe, s december 3-án, kedden este a városi párt-végrehajtóbizottság és városi tanács diszünnepsé- get. rendezett az évforduló alkalmából a Lenin Kohászati Művek Művelődés Házában. Az ünnepségen

szép számmal vettek részt vasmunkások, értelmiségiek, a város ipari üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek dolgozói. A díszemelvényen helyet foglaltak a szovjet helyőrség képviselője, a Csehszlovák Köztársaság képviselői, az MSZMP megyei és városi pártbizottság titkárai, a megyei és városi tanács képviselői, a Hazafias Népfront, a nőKOVAL P Á Lj,

tanács, a KISZ, a fegyveres erők, a Nehézipari Műszaki Egyetem, nagyipari üzemeink, a város értelmiségének képviselői. A magyar, majd a szovjet himnusz elhangzása után Kovács Sándor elvtárs, a városi tanács elnökének üdvözlő szavai után Koval Pál élvtárs, a városi pártvégrehajtóbizottság első titkára tartott ünnepi beszédet.

Miskolc város minden becsületes polgára büszke lehet az eltelt 13 év eredményeire

Nagy ünnepségre gyűltünk össze: a mai napon tizenharmadszor ünnepeljük városunk és dolgozói felszabadításának évfordulóját — mondotta Koval Pál elvtárs. Az elmúlt év december 3-án Miskolc dolgozói, polgárai az ellenforradalom gyalázatos tevékenysége miatt csak gondolatban ünnepelhettek. Mai ünnepségünknek éppen az adja meg a különös jelentőségét, hogy a Szovjetunió 13 évvel ezelőtt a szovjet emberek vérének hullatásával harcolta ki \Tárosunk szabadságát és 1956 novemberében internacionalista kötelezettségének eleget téve — másodszor is visszaadta városunk dolgozóinak szabadságát, függetlenségét.

Örök hála és dicsőség ezért a hős szovjet hadseregnek, a szovjet népnek és kommunista pártjának.

Koval elvtárs a továbbiakban beszélt arról, hogy a Szovjetunió hogyan segítette a felszabadulás óta a magyar népet gazdaságilag, politikailag. Milyen segítséget nyújtott népi államunk történelmi fejlődésében, a' város fejlesztésében. Emlékeztetett arra, hogy milyen volt a város dolgozóinak helyzete a Horthy-Magyar- ország idején.

Nyomasztó munkanélküliség:, emberpiac, inségkonyha, éhbér volt a munkás osztályrésze. 1933-tól 1939-ig a miskolci ipari üzemeknél a foglalkoztatottak száma mindössze 763 fővel emelkedett, viszont 1955—1956 között 11.337-el.

A munkás-paraszt szülők gyermekei a tanulóknak csupán 7—8 százalékát tették ki, ma középiskoláinkban 50—55 százalékban tanulnak munkás- és parasztszülők gyermekei.

Horthy és az akkori uralkodó osztályok belekényszerítették hazánkat a második világháborúba és ez Miskolc városában is hatalmas emberáldozatot követelt és kárt okozott. 600 ember vesztette életét a bombázáskor, s a lakosság mintegy 25 százaléka esett különböző módon a háború áldozatául. Megsérült 7152 ház, az ipari termelés teljesen megbénult, a gyárak termelőberendezé- Bének nagyrésze tönkrement.

1944 december 4 végetretett a Horthy-fasisz ta elnyomásnak,

hazánk és városunk is elindulhatott a kommunista párt vezetésével a független és szabad élet útján. Mi, kommunisták, mindig büszkén tekintettünk és tekintünk a megtett útra.

Koval elvtárs emlékeztetett arra, hogy az ellenforradalom hogyan támadta 12 év vívmányait, majd ezt mondotta:

Miskolc város munkássága, értelmiségé és minden becsületes polgára büszke lehet és büszke is az elmúlt 13 év. alatt elért eredményekre.

Az ipari termelés fejlődése a felszabadulást követő néhány év ' alatt nemcsak elérte a háború előtti szintet, de 1950-ben Miskolc város minisztériumi ipari vállalatai már több mint kétszeresét termelték ki az 1938-as évi gyáripari termelésnek. A város iparának fejlődése munkaalkalmakat adott a munkások újabb ezreinek és lényegében megszűnt a munkanélküliség. Az ipari termelés

az 1950-ik évet követő három év alatt megduplázódott. Uj gyárakat építettünk, mint a Krypton-gyár, mely egyetlen az országban, de Európában is. Csak Nyugat-Németországban van hozzá hasonló. A felszabadulás előtt nem volt városunkban cementgyár, de még a megyében sem. Ma az ország cementszükségletének egyötödét városunk adja.

A nők munkába állításának fokozott lehetőségét biztosítja a Miskolci Pamutfonoda létesítése, ahol a dolgozók 80 százaléka nő.

Városunkban a legnagyobb kapacitást növelő beruházásokat a Lenin Kohászati Művek végezte. Beruházásai közül első helyen áll az ötéves terv harmadik évében üzembehelyezett óriáskohó*. melyet találóan hívnak »béke-kohónak-«.

A munkások, — mert termékeivel a szocializmus építését segíti —, siettetik a fejlődést, 1955-ben üzembehelyezték a Lenin Kohászati Művekben a középhengersort, amely a hengereltacél termelését mintegy 30 százalékkal növelte. Ezenkívül építettünk egy 180 tonnás buktató martinkemencét, 10 tonnás elektrókemencét, oxigéngyárat. Általában korszerűsítettük a martinkemencéket, s ennek eredményeképpen az acéltermelés 70 százalékkal emelkedett. Növeltük az öntödék formázó területét. A Miskolc városhoz tartozó szénbányák fejlesztésére népi államunk közel fél- milliárd forintot fordított, s ennek eredményeképpen a miskolci bányák 1950-től 1953-ig 50 százalékkal több szenet adtak.

Szociális beruházásaink is olyanok, amilyenek az elmúlt kapitalista rendszerben ismeretlenek voltak.

Csak a DIMÄVAG Gépgyárban

több mint kétmillió forintot fordítottunk balesetelhárítási -és munkavédelmi beruházásokra.

Se szeri, se száma a különböző üzemekben épített fürdőknek és öltözőknek. Perecesen 500, Lyukóbányán 300 személyes üzemi konyhát létesítettünk. A régi kapitalista világban a vidéki, vagy távollakó dolgozók úgy jártak be, ahogy tudtak. 20—30 kilométereket gyalogoltak, s az már igen nagy »luxusnak« számított, ha valaki kerékpárral jött a városba

dolgozni. Ma munkásbuszok szállítják a dolgozókat az üzembe, illetve otthonukba.

Nagy változások történtek a dolgozók kulturális, szociális ellátottsága terén is. Ipari szakmunkások utánpótlására ipari szakiskolákat létesítettünk, a diósgyőri ipari tanulóváros 12 tantermes iskolával és 500 személyes tanműhellyel épült fel. Perecesen a jövő bányászai részére 500 főt befogadó vájártanuló iskolát és

otthont létesítettünk 8 millió forintos ráfordítással. A dolgozó nők helyzetének megkönnyítése érdekében számos bölcsőde, napköziotthon és óvoda létesült. 1938-ban Miskolcon 9 ovoda volt, ma 24 óvodában 82 szakképzett óvónő gondozza, neveli a dolgozó anyák kicsinyeit.

Jelentős eredményeket értünk el az oktatásban is. Tovább fejlesztettük az általános és középiskolákat. A nehézipari műszaki egyetem létesítésével Miskolc az egyetemi városok sorába lépett. Egyetemünkön évente kb. ezer gépész, 200 bányász, 500 kohó és kisebbszámú földmérnököt tanítanak;

A tőkés rendszerben Miskolcon 140 orvos volt, ma több mint 300 orvos védi a dolgozók egészségét. A lakásellátás javítása terén — amelyben még rengeteg a tennivaló — sokminden történt az elmúlt 13 év alatt. Csak megemlítem a kétvágányú vil- lamosvasutat, s azt, hogy 1939-ben Miskolcon csak Öt autóbusz volt — ez a szám megtizenkétszereződött

1956-ig. Színházba és moziba ma jóval többen járnak, mint bármikor is a felszabadulás előtt.

19S6 november 4-én újból meggyőződhettünk arról, hogy a Szovjetunió igaz barátunk

mondotta tovább —

ügy tűnik kedves elvtársak, mintha sok volna a büszkélkedés? Nem. Nem sok, sőt: amit elmondtam, csak kis töredéke azoknak az eredményeknek, amelyeket az elmúlt 13 év alatt — a párt vezetésével — nagyszerű munkásosztályunk városunkban is elért. v

Koval elvtárs beszélt arról is, hogy 1956 október 23-án a belső és külső ellenség összefogott, s ellenforradalmat robbantott ki hazánkban, így Miskolcon is

az ellenforradalmárok kommunistákat öltek, akasztottak, kínoztak a »forradalom« álarcában, elűzték a nép vezetőit, gyermeket apja ellen küldtek harcba.

A város lakosságának többsége felismerte, hogy ez a »forradalom« az imperialisták, Mindszenty, gróf Eszterházy érdekét szolgálta. Városunk dolgozóinak nem kell az ilyen »forradalom«. Beszélt arról is, hogy a város lakossága nemcsak felocsúdott a megtévesztettségből, hanen 1956 november 4-én újból meggyőződött arról, hogy a Szovjetunió, a mi igaz és önzetlen barátunk, amely a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére, az internacionalizmus eszméjétől áthatva, fegyveres segítséget adott nekünk az ellen- forradalom leverésére. Felbecsülhetetlen az a segítség, amelyet a Szovjetunió nyújtott hazánknak, népünknek. Beszélt arról, hogy elévülhetetlen érdeme a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, hogy a nehéz helyzetben ki tudta vezetni az országot a nehézségekből.

Miskolc munkásai, értelmiségei,

parasztjai megértették az idők szavát, nagy ütemben fogtak a munkához, ennek eredménye, hogy városunk ipari termelése elérte a multév szeptemberi szintet, sőt számos esetben túl is szárnyalta már azt.

1957 első tíz hónapjában a-gyengeáramú villamosipar, az építőanyag- ipar és festőipar többet termelt, mint az előző év azonos időszakában. A szénbányászat és kohászat termelési eredményei Miskolcon jobbak a megyei átlagnál. Mit bizonyítanak a termelési eredményeink? Azt, hogy mint egész dolgozó népünk, úgy Miskolc munkásainak és értelmiségeinek többsége a szocializmus, híve, hogy Diósgyőr munkásai a szocializmusért, a jövőért dolgoznak, hogy követik a pártot és a forradalmi munkás-paraszt kormányt. Pártunk ma -létszámban kisebb, de erősebb mint az ellenforradalom előtt volt.

Feladaiunk, hogy egyre erősítsük a párt élcsapat-jellegét, mert csakis erős, egészséges párt vezetésével tudjuk elvégezni további feladatainkat.

Nagyok azok az eredmények, amelyeket az ellenforradalom leverése óta anyagi és ideológiai téren is — elértünk. De nem eshetünk soha abba a hibába, hogy túlbecsüljük eredményeinket és elbizakodottá váljunk. Sokan vannak olyanok városunkban, akik úgy vélik, hogy mivel elértük az 1956. harmadik negyedévi szintet — ha most nem is rögtön, de néhány hónap múlva — újabb mun• •

Ünnepi tanácsülés

Tizenhárom évvel ezelőtt — 1944 december 4-én hajnalban — Mali- novszkij marsall vezetésével a második ukrán hadsereg katonái Miskolcon is kitűzték a szabadság vörös lobogóját. A tőkések háborúja az avasaljai városban is jelentős emberáldozatot és anyagi kárt okozott. A bombázások során csaknem hatszáz ember vesztette életét és több mint hétezer lakóház sérült meg. A gyárak termelőberendezéseinek nagy része pedig tönkrement. A felszabadulást követő esztendőkben a Szovjetunió segítségével, a kommunista párt vezetésével Miskolc hatalmasat fejlődött — és az ország második városa lett.

Az évfordulóra lobogódiszbe öltöztek az utcák és a házak. Az ünnepségek már a kora reggeli órákban megkezdődtek. „Vörös Diós- gyöP’-ben például a Lenin Kohászati Művek dolgozói népgyűléseket tartottak és jó munkával köszöna

tötték a város félszabadulását. Az ünnepi műszakon a nagyolvasztómű I-es kohójának dolgozói — a hideg, szeles időjárás ellenére — terven felül 65 tonna nyersvasat csapoltak. Szép eredménnyel dicsekedhetnek a középhengermű és a nagykovácsműhely dolgozói is. Délelőtt a Borsod megyei tanács ipari osztálya a KIOSZ megyei titkárságával közösen 50 kisiparost tüntetett ki a „kiváló kisiparos” okié- véllel.

Tíz órakor került sor a miskolci városi tanács és a Hazafias Népfront-bizottság ünnepi ülésére. A tanácsháza nagytermét zsúfolásig töltötték meg az érdeklődők. Ott volt Kalugin gárdaőrnagy, a városban állomásozó szovjet csapatok parancsnoka, valamint a csehszlovákiai Kosice város küldöttei: Sipos György, a kosicei városi pb. titkára és Mihocsik Ferenc, a tanács elnöke.

Kovács Sándorba miskolci városi tanács vb. elnökének ünnepi beszéde után a megjelentek lelkesen helyeselték azt a javaslatot, hogy az ünnepi ülés küldjön üdvözlő táviratot a magyarországi szovjet nagykövetségnek. Az ülésen felszólalt Kalugin gárdaőrnagy és Mihocsik Ferenc, a kosicei tanács elnöke. Az évforduló alkalmából a Herman Ottó Múzeumban Kovács Sándor, a miskolci városi tanács vb. elnöke nyitotta meg „Az ellen- forradalom Magyarországon” című kiállítást, amelyet a Hazafias Népfront rendezett. A kiállítás, gazdag anyagát pár óra alatt az érdeklődők százai mellett megtekintették a Miskolc felszabadulásának ünnepségére érkezett csehszlovák vendégek is.

Délután a Lenin Kohászati Müvek s a DIMÁVAG Gépgyár dolgozói megkoszorúzták a diósgyőri temetőben lévő szovjet hősök sírjait.

kabéremelést, vagy árleszállítást léptethet életbe kormányunk. A párt és kormány valóban azt akarja, hogy szüntelen emelkedjék a dolgozó nép életszínvonala, de csakis úgy és olyan mértékben, amilyen módon éá amennyiben emelkedik a termeié-* kenység színvonala, csökken a termékek önköltsége. Üzemeinkben és intézményeinkben fegyelmezett óbb

munkára, határozottabb vezetésre és még jobb politikai, felvilágosító munkára van szükség. Lazaságok van* nak az állami fegyelem gyakorlatában, az anyaggazdálkodásiban és az átlagórabérek betartásában; Igazgatóinknak, műszaki vezetőinknek* elsősorban pártvezetőinknek kell példát mutatni a gazdaságosságért folyó harcban.

Koval elvtárs a továbbiakban beszélt az ideológiai harc fontosságáról;

Szüntelenül emelni kell a politikai felvilágosító munka színvonalát, sokat lenni az emberek sűrűjében, nevelni és magyarázni kell a párt politikáját.

Az ünnepi szónok ezután a béketábor, ezen belül a Szovjetunió fej« lődésének eredményeivel foglalkozott, valamint azzal, hogy a Szovjet« unió az űrhajózás és az interkonxi- nentális lövedékek tekintetében aa egész világ elismerését vívta ki. Beszélt a több mint 60 ország kommu* nista küldötteinek moszkvai értekező letérői, a NATO-országok küldötteinek párizsi tanácskozásáról. Az előbbi meg akarja mentem az emberiséget, békét akar, az utóbbi esztelen világpusztításra készül. A moszkvai nemzetközi tanácskozás békekiáltvánnyal fordult a világ népeihez, A békekiáltványt óriási gazdasági és politikai erő támasztja alá. Pártunk. Központi Bizottsága is állást foglalt a 12 kommunista párt nyilatkozata és a több mint 60 kommunista- -és munkáspárt békekiáltványa mellett* Ez kell, hogy serkentse Miskolc kommunistáit a békéért vívott fokozott harcra. A békéért folyó harc első frontján a kommunisták küzdjenek egész hazánkban s városunkban is.

Mérhetetlenül sokat, köszönhet városunk lakossága kétszeri felszabadítónknak, a dicsőséges Szovjetuniónak. Büszkén mondhatjuk, mi is tettünk egyet-mást az elmúlt 13 év alatt, s az ellenforradalom leverése utáni egy év alatt. Rajtunk múlik, milyenné • kovácsoljuk jövőnket. Eddigi eredményeink alapján meg vagyunk győződve arról; hogy Miskolc város dolgozói, elsősorban a nagyüzemek munkásai további sikereket fognak a jövőben elérni a munka frontján; Növelik városunk tekintélyét egész dolgozó népünk és. önmaguk javára, — az ellenség kárára. ígérjük meg a mi drága szovjet barátainknak 3 még nagyobb erővel fogunk munkálkodni azon, hogy tovább mélyítsük barátságunkat a szocialista tábor országaival, annak vezető erejével, felszabadítónkkal, szabadságunk oltalmazó j ával, a Szovjetunióval, — fejezte be ünnepi beszédét Koval Pál elvtárs, Miskolc város pártbizottságának első titkára;

Koval Pál elvtárs ünnepi beszéde után Kalugin gárdaőrnagy emelkedett szólásra, s a szovjet hadsereg miskolci egysége katonáinak, tiszt- helyetteseinek, tisztjeinek üdvözletét tolmácsolta a város lakóinak.

A felszabadulási díszünnepség Kovács Sándor elvtárs Eáro&zavsivas* majd művészi műsorszámok fásával ért vég»4;