Észak-Magyarország, 1957. december (13. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-24 / 301. szám

Kedd, 1957. december 24. ÉSZAK MAr^ \ RORSZAG 5 'ravasszal is­mertem meg egyik ózakörnyéki faluban. Fejken­dős, tipegős, idős - tjiénike, olyan, mint L sokan mások a községben. Arcára az idő bizony alaposan odaszántottc ménjeiéi. Csendesen, szótlanul végezte ház- körüli munkáját. Mosolyogni ritkán látták. Az idősebbek megbékélt nyu­galmából vajmi kevés fedezhető fel vonásaiban. A szelíd megértés, a gyöngéd szeretet helyett inkább rideg közönyt, nyugtalanságot árasztott maga körül. Ha szólt is, ritkán szólt. Hangja szúrós, kellemetlen. Vasárnaponként el-eíjárogatott a templomba. Hazafelé jövet szeretett volna elbeszélgetni más, hasonlókorú asszonnyal, szeretett volna egy kicsit elpletykázgatni — ahogyan ez már ilyenkor szokás —, de csak ritkán adódott rá alkalma. Tudj’ isten miért, valahogy nem nagyon keres­ték társaságát. Odahaza már várta a család. A fia, a menye és a kis unoka. Asztalnál ülnek. Janka néni is helyetfoglal és szótlanul kanalazza a levest. Nem beszél. Pedig fiú, a gépkocsivezető úgy szeretné, ha megkérdezné: hát merre is jártál ma fiam? Vagy vala­mi mást. Mindegy lenne, csak szólna valamit. Ági, a menye is nyugtalanul tekint hol anyósára, hol tányérjára, hol férjére. Kinos ez a csend. Csak már mondana valamit. Ha mást nem, legalább azt, hogy ízlik-e a leves? Istvánka, a pufók, pirospozsgás arcú unoka, már járni tanul. Kis ketrecében ugyancsak nagy a felfor­dulás. A sarokban kitekert nyakú mackók, babák és más játékok he­vernek szerteszét. Kis lábával még rájuk is toppant egy nagyot. Aztán az asztal felé fordítja figyelmét. Nagymamájára nem igén néz, anyu­káját figyeli, aki olykor-olykor evés közben is rámosolyog. Apukája már szigorúbb, keményen rászól, ha vala­mi rossz fát tesz a tűzre, máskor viszont leül mellé játszani, együtt rakosgatják az építőkockákat, s együtt kacagnak, ha ledől a magasra ßpi.eit' fal, H bed után Janka néni rendszc- ríni szótlanul felállt az aszúd­ból s elment. Csak gond, nyomott légkör maradt utána ... Fia és menye érezték, hogy nincs kibékülve velük, az élettel, a világ­gal. Igen, a világgal. Ezzel a világ­gal, amelyben most élnek..a m fanku néniék nem ■ éltek mindig éb.beji .JL faluban. Valahonnan Hevesből jöttek ide. Ketten. Ö és fia. Janka néninek férje nem volt. Soha­sem került főkötö alá. Meghteódtak csendben a faluban. Janka néni odahaza tett-veit, a fiú, mint gépkocsivezető dolgozott. Jóra­való, helyes fiatalembernek ismertek meg. A faluban sok lány megfordult utána, hiszen- mitagadás, csinos is volt, takarékos is. Nem látták azt kocsmázni soha. Múlt az idő. János mindinkább ümegszokta új környezetét, megsze­rette munkáját. Munkatársai is megszerették őt. Nem volt törtető, vem volt nagyravágyó. Megértő volt, szerény. Szerénysége révén mégsem került az élcelődések középpontjába. Igaz, Tárnái, az < örök tréfacsináló egyszer megpróbálta. ... Alig eau hete dolgozott akkor még ott az úi fiú. Műszak után legtöbben már a kezüket törölgették az olajos ronau- gyal. Tárnái rájukkacsintott, inaid János felé bólintott. Azok értették. Arcukon alig leplezett mosollyal az új fiú felé húzódtak. S Tárnái el­kezdte. De már az első kérdésnél megtorpant János talpraesett vála­szától. Azután Tárnái előszedte leg- féltveőr zott ebb furfangjait. foaásait amelyekkel már olyan sok embert uarasztott be. De ez a zöldfülű nem ugrik, sőt... Egy negyedóra múlva a gépkocsi-' vezetők már az iruló-piruló és he-' begő Tárnáin hahotáztak, aki véaiílis kénytelen volt meahátrálni. Fülig’ pirulva mondta: < — No jó, majd holnap folytatjuk...’ S elsietett. Lépteit kacaj kísérte.' Jancsi felé megelégedett pillantá­sok szálltak, többen még a vállát is megveregették. S ő úgy érezte, vala­mit nőtt az emberek szemében, hi-1 szén alaposan odamondogatott annak; az embernek, akinek szájától min-; denki félt. Azonban nem akart ilyen, népszerűséget. Nem törekedett Ta.r-\ nai »jópofaságáfa«, kétes ért^jfű első- ', bégére sem. Továbbra is szerény, szorgalmas, kocsivezető maradt. Kedves. akinek' mindenkihez van jó szava. '< Mindinkább megismerte a megyét.< Htjain sok-sok gabonát, burgonyát és! egyéb élelmet hordott szerteszét. « • *4 * ft'gy szeptemberi délutánon öröm-; mel nyitott be kis lakásuk aj-< táján. ; — Édesanyám! Nézze mit kap-■ tam!?... , „ * Janka néni az asztalterítésből fel-\ nézett, de nem szólt semmit. Folv-\ tatta tovább a kanalak, villák rákos-; gátasát, QatikcL BECZE KÁROLY: néni llllll!lll!lllll!!lllllllllilllllllllll!illlllllllllllllllllllllil||l!ll||||inil!lllllllilllllllllliimilllllllll!ll!i iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimifiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii — Nézze, megjutalmaztak... Janka néni egy-egy szalvétát tét a fia és a saját tányérja mellé. — Anyám! Hát nem is örül? Nen érdekli, amit mondok? — Minek örüljek? Ezzel akarna? maguknak megnyerni!... — Kik anyám? És mi baja velük■ — Mi bajom? Tudod te azt jól Hát élet az, amit mi ebben a nyomo­rúságos albérleti házban élünk? Éi ezt nekik köszönhetjük! — Eh! Már megint kezdi?! — Igen, kezdem. Amíg csak élek kezdem. Majd csak befejezi valaki Mert te nem. Te odaállsz melléjük Jancsi szelíden közeledett anyjá­hoz. Megállt mellette. — Dehát mi bajom lenne nekem »velük«. Megbecsülik munkámat szeretnek. És véleményem szeriül nem is élünk olyan rosszul. Elég jói keresek. Asztalunkról sohasem hiányzik az, amire kettőnknek szük­sége van. Udvarunkon akad néhány baromfi, a sertésólban kis süldőcskc hízik. És.. van már egy kis meg­takarított pénzem is ... — Eh!... Süldőcske az ólban .., Tudod is te milyen az igazi életi Istenem, milyen más világ is volt régen. A.z érseki palota... óh! Olyan gyönyörűséges volt.., Csillogott, ra­gyogott minden... — De nem magának anyám..-. — Hallgass, istentelen! Igenis ne­kem csillogott, minden enyém volt! Szakácsnő voltam. A legfinomabb falatokat én készítettem. Naponta öt­ször. S akik csak odajártak — mert jártaii oda sokan — mindnyájan di­csérték főztömet. És dicsértek engem is. Hát mi bajom lehetett, mondd meg? Mindenem megvolt. Pénzem, bőviben. Jó fizetést, jó borravalókat kaptam. — És ráadásul egy ' zabigy er eket! — vágott közbe szenvedélyesen Jancsi. Az anya felpattant. Szeme szikrát szórt. Pofon csattant.,. Hangja sokáig ott reszketett a le­vegőben. S ők álltak egymással szemben. Az egyik szinte meg tudta volna fojtani azt a másikát, aki meg­sértette, a másik csak állt, sötéten maga elé nézve, ökölbe szorított kézzel. Öt még életében nem ütötte meg senki... • A pofon csaiianása terjedt, be- töltötte a szobát, betöltötte az egész lakást. Aztán leülepedett. Oda terebélyesedett kettőjük közé. Hetekig alig váltottak egymással pár szót. Csak a legszükségesebbe­ket. Jancsi hallgatagabb lelt. S észre­vették ezt az üzemben is. Először nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, hiszen megesik néha, hogy az embernek rossz napja van. Később azonban mindinkább figyelni kezdték a kedvevesztett fiút. És egyik nap, műszak után Bartos Mihály behívta magához. Óh, a jó Miska bácsi! A fiatalabbak szinte apjuknak tekintették a kitűnő szak­embert, aki mindenkor szívesen segí­tett, útbaigazított bárkit. Miska bá­csi előtt nem volt senkinek sem titka. Mindenki kiöntötte előtte a szívét. Nagy élettapasztalata volt: Nehéz utakat járt meg. Volt küldött­ségen a gyárosnál, amikor annakide­jén béremelésért harcoltak tíz kö­römmel. A 30-as években kétszer is ott volt a május 1-i felvonuláson, pedig száz és száz szurony, meg kardlap leselkedett rájuk, 1933-ban börtönben is ült, majdnem egy évig. Jancsi Örült, hogy Miska bácsi szót ért vele és ő kiöntheti bánatát. Amerikai és szoviet tudósok együttműködnek a rádióaktív csapadék hatásainak tanulmányozásán Washington (Reuter) Dr. Willard Lubby, az Egyesült Államok atomenergia-bizottságának tagja egy interjú során közölte, hogy az atomenergia-bizottság legutóbb öt talajmintát küldött a Szovjet Tudo­mányos Akr ának, s a közeljö­vőben ugyai : öt talajmintát vár a Szovjetunióból. A szovjet tudósok rádióaktív csapadéktartalom szem- --------------------------—ooo p ontjából elemzik majd az ameri­kai talajmintát. Dr. Lubby kijelentette, hogy a szeptemberben Párizsban rendezett nemzetközi tudományos értekezle­ten, amely az izotopok kérdésével foglalkozott, szovjet tudósok java­solták nekik, hogy az amerikai és szovjet tudósok közösen tanulmá­nyozzák ezt a kérdést. (MTI) ízüsi-eX'pcessz, finn az IBUSZ jövőávi terveiben Az IBUSZ és a MÁV az 19^8-as esztendőben számos intézkedést tesz a belföldi idegenforgalom növelésére és javítására, az üdülő-, illetve ki­rándulóhelyek felé közlekedő vona­tok sűrítésére, az utasok kényelmes utazásának biztosítására. Az iparral most tárgyalnak négy »ezüstvonat-« megvásárlásáról. Ha az új vonatokat 1958 tavaszáig leszállít­ják, a Balaton körül megindítják a menetrendszerű expressz-járatokat. Az »ezüst vonatok« csak a »cél^-állo­rn ásóknál vesztegelnek majd. Díjsza­básuk nem lesz drágább, mint a gy őrs von a to ké. Az elmúlt években az IBUSZ csak június végén indította el az első »filléreseket«. A jövő évben — a kö­zönség kéaésére — már májusban több mint hatvan »filléres« közleke­dik. 1958-ban hatvannal több külön­von atot indítanak, mint 1957-ben, így összesen 460 különvonat szállítja majd az utasokat az üdülő-, kirán­dulóhelyekre. Több »sívonát« közle­kedik majd télen a hegyekbe, meg­felelő számú jelentkező esetén. Jósvafon a közeljövőben megnyit­ják az IBUSZ új, nyolcvan szemé­lyes szállodáját, amelyet több millió forintos költséggel éoítettek és a leg­korszerűbben szereltek fel A jövő esztendőben a legkedvel­tebb üdülőhelyeken és ^kiránduló- helyeken a sátortáborok helyett finn. faházakat és alu mini um házakat állí­tanak fel. Egy-egy házat három óra alatt lehet »felhúzni«. A bérleti díj . a tervek szerint azonos lesz a turista- szállásokéval. A megyei idegenforgalmi hivatalok már most megkezdték a fizetőven­dég-szolgálat szervezését országszer­te, s a jövő évben már tízezer ihely- lyel többet tud biztosítani az IBUSZ, mint az előző években. Már a ta­vasszal több kerékpártúrát és kirán­dulást szerveznek a Balaton környé­kére és a hegyes vidékekre.-ooo­Legdrágább kincsünk... •— Szégyellje magát! Ha lenne ma­gában egy csöpp felelősségérzet, nem várná meg, hogy figyelmeztessék, szépen hazamenne. De maga egy lump fráter. Nem érdemli meg, hogy gyermeke legyen! — Semmi köze hozzá! Oda viszem a kölykömet, ahová nekem tetszik. — Igenis, közöm van hozzá. A gyermek »köztulajdon«, no meg én is apa vagyok. Kötelességem figyelmez­tetni. A gyermekeknek ilyenkor már ágyban a helyük. Az apa sértett önérzettel hordozza körül mámortól elnehezült tekintetét az eszpresszóbeli társaságon. Látja, mindenki ellene van, de nem akar ilyen verten, megszégyenítve távozni, meg talán a gyermeke előtt is res- telli a dolgot, hogy őt, a család osz­loposát, a tekintélyes férfiút ennyire lehordhatták. Belekapaszkodik a kri­tika nem éppen hízelgő részeibe. — Bírom én a kritikát, de az ilyen hangot kikérem magamnak. így nem lehet kritizálni. — Nem lehet? Tudja, maga nem kritikát, hanem botot érdemelne, legalább huszonötöt. A vitatkozókat körülállják. Egyre haragosabb kijelentések hangzanak. Az apa végül megembereli magát, de utolsó kísérletként megkockáztat még egy »szerény« kérést: * — Pincér, még egy üveg sört. A »fcyir« lesújtó pillantással méri végig vendégét. Az apa elvörösödik. Szájából pá­linkabűzösen füstölög elő az ősi,^ de lassan-lassan időszerűtlenné váló érv: — Az én pénzem nem olyan, mint a másé?, — Nem! — csattan a válasz egy jói megtermett férfi szájából. — Az Ön pénze nem olyan, mint a miénk, mert nem szórakozni akar vele. A maga pénze most bűnre igyekszik rá­szedni gazdáiét, mert bűn az, hogy már lassan éjfél és a gyereke még mindig nincs ágyban. Egy üveg sör csak meghosszabbítaná kislánya szenvedését. Nézze! — mutat a gyer­mekre. Az alig négyéves csöppség már édesdeden alszik. Félrebillent fejecs­kéje apró rózsás öklein nyugszik, szőke haja aranyló zuhatagként öm­lik az asztalka üveglapjára. Mintha mosolyogna. Talán álmodik, jó meleg szobáról, hófehér, kicsi vánkosról, vagy talán a közelgő karácsony örö­meiről. Amikor apja megfogja karját, fel­rezzen, nagy szemeiből csodálkozás sugárzik szét az ismeretlen bácsik és népik népes seregén. Másutt járha­tott álmában. — Idd meg- a sörödet, kislányom. A gyerek két kezébe fogja a poha­rat. Iszik. Egészséges, almapiros babaarcán atvonaglik az utálat. Ke­serű az a sör, nem neki való. Amikor becsukódik mögöttük az ajtó, egy sarokban ülő, elnehezült fejű íérfivendég mintha csak sum­mázni akarná a történteket, meg­jegyzi: — Egyelőre mem aaxól van szó, hogy mi lesz belőle. Sokára lesz em­ber, de mi lesz vele reggelig? Ez a részeg nem tud rá vigyázná, pedig drága érték, legdrágább kincsünk. Pénteken, a későesti órákban a Déryné presszóban játszódott le ez az eset. Lelkiismeretes, úgyis mond­hatnám szülői felelősségük magasla­tán álló emberek utasítottak rendre egy apát, aki esti »mámorkorúljára« magával cipelte gyermekét, örven­detes dolog ez. A közvéleményben lassan gyökeret ver annak tudata, hogy a gyermek jövendőjéért mind­nyájan felelősek vagyunk, hogy a gyermek valóban legdrágább kin­csünk. GULYÁS MIHÁLY---------------oqo--------------­— Edelénybcn újabb 28 lakás épí­tését kezdte meg a 21. számú Építő­ipari Vállalat. Az új lakások átadás sára 1958. tavaszán kerül sor. Munkás-paraszt találkozó Borsodnádasdon eket: LOTTO nyereményt/ kás-paraszt hatalom mellett. Meg-: jígcrtc, hogy a népfront-bizottság: rövidesen megszervezi a népfront-: kört, hogy ebben a munkások és: parasztok, értelmiségiek okos gyüle-: kezete előbbre vigye úgy a község,: mint az ország ügyét, a szocialista: Magyarország mielőbbi felépítése: érdekében. A .járási pártbizottság első titkára! Bodnár András elvtárs, az elleni or-: radalom garázdálkodásairól beszélt.! Egy évvel ezelőtt nemigen gondol­tuk, hogy oly mértékben konszo’idá- JÓOTk helyzetünk. Amíg a nyugati im­perialisták a népi hatalom megdön­tésére szervezkedtek, a Szovjetunió és a népi demokráciák segítségével rendbehoztuk népgazdaságunkat és! tovább építhetjük a szocializmust ha-: zánkban — mondotta. A lelkes hangulatban pohárkÖ-: szöntőt mondott még Gyárfás János: elvtárs, a Borsodnádasdi Lemez-: gyár igazgatója, Oroszi János bánya-' igazgató és még sokan mások. körök jelentőségéről és a megyében már megalakult egyes nepfront-körökg eredményes munkájáról számolt be, majd a munkás-paraszt összefogásra, a népfront eredményes munkájára ürítette poharát. Papp Károly elvtárs, a megyei pártbizottság titkára a munkásosz­tály és a párt szerepéről beszélt, amely biztosítja a népfront-mozga­lom egyenes útját. Az utóbbi évek­ben történt jobbratolódás a népfront­ban azért történhetett meg, — mon­dotta — mert nem volt szilárd a párt vezetése és nem vettek részt a kommunisták a népfront-mozgalom­ban. Mind lelkesebb és lelkesebbé vált a hangulat. A kezdetben érezhető langyos légkör mind forróbbá válto­zott. Egymásután emelkedtek szólás­ra munkások, dolgozó parasztok. Kovács Dezső egyénileg dolgozó paraszt örömét fejezte ki, hogy ez a találkozó létrejöhetett és hitet tett a dolgozó parasztság nevében a mim* » t A Hazafias Népfront munkás-pa- | raszt találkozót tartott Borsodnádas- [ dón december 21-én a kultúrházban. < A találkozón munkások, bányászok, « dolgozó parasztok, értelmiségiek, kis­< iparosok vettek részt. A Hazafias l Népfront elnökének üdvözlő szavai l után Németh Imre, a Hazafias Nép­it front megyei alelnökc ismertette t a népfront-mozgalom múltját, jele- ? nét, a jövő perspektíváját. Beszélt a tanácsok segítőszerepéről a nép- t front-szervezés terén és példákat em­lített, hogy ahol jó volt a szervező l munka, ott az újjáalakult népfront- j bizottságok nagy segítséget nyújtá­snak a tanácsoknak úgy a helyi poli- iiikai életben, mint a község építése- f szépítése körüli teendőkben. A nagy­üzemi gazdálkodás fölényét ismer­hetve, adatokat sorolt fel, amelyek­ékéi világosan bizonyította, hogy a * nagyüzemi gazdálkodásé a jövő, p mert olcsóbban, jobbat és többet ter­* mel a nagyüzem, mint a kisparceilás szervezetlen földművelés. A népfront­A beszélgetés mintegy másfél óráig tartott. A következő na­pokban Jancsi jobb kedvű lett, ismét a régi, kedves ba­rátot vélték benne felfedezni munkatársai. Odahaza mind többet kezdett be­szélgetni anyjával, s annak — mi tagadás — jól esett. S amint a napok múltak, úgy kezdett helyreállni a családi béke. A vofónról többé nem esett szó ... Elmúlt a nyár. Az őszi betakarí­tással egyidőben nőtt Jancsiék mun­kája is. Sokszor késő éjszaka érke­zett haza, reggel viszont korán kel­lett kezdenie. Este édesanyja már aludt, hajnalban viszont, amikor ő elment, még nem ébredt fel, s így napokig nem »találkoztak«. Este azonban a vacsora gondosan a sütőbe volt készítve, az asztal meg­térítve, tányér, evőeszköz, kenyér, minden a helyén. m p'gyik vasárnap — amikor Jancsi ^ szabadnapos volt — együtt ül­tek ebédnél. A levessel már végez­tek, amikor a fiú váratlanul így szólt: — Édesanyám... én megnősülök. Janka néni kezében megállt a kanál. — És kit akarsz elvenni? — A bányánál dolgozik. A raktár­ban. — Dolgozik? Öli, istenem! Az ilye­nek csapják be leghamarabb férjei­ket. Nagyon könnyen szemet vetnek más férfira. — Én azt hiszem, egy házaséletben ez nem fordulhat elő, ha a házastár­sak megértik egymást. Ha a házas­társak valóban társak! Társak a jó­ban, társak a rosszban, társak.'a gon­dolkodásmódban. Társak, akik segí­tik. támogatják egymást... — Nem tudod te ezt fiam! Hall­gass rám, hallgass az idősebbre! — Már pedig én azt a lányt fele­ségül veszem. Szeretem Ágit, s azt hiszem ő is engem. Úgy gondolom mea fogjuk érteni egymást. .. Tavasszal megtartották az esküvőt. A lakodalomban ott voltak a szom­szédok, de ott voltak többen Jancsi munkatársai közül is. Ott volt ter­mészetesen Bartos Miska bácsi is. A sofőrök köréje tömörültek és ő me­sélt, mesélt. Jókedve egyre nőtt, hi­szen ilyenkor, szolgálaton kívül meg szabad nézni a■ pohár fenekét, s ő meg is nézte. Éjfél Jelé még táncra is perdüli. Hajnalkor, amikor fel- kerekedett, hogy Hazamegy, szinte alig akarták elengedni. Mislca bácsi egy cuppanós csókot nyomott még a menyasszony homlokára, a vőle­gény és a vendégek kacagása közben, aztán eltávozott. Az esküvő utáni időkben Ági igye­kezett magát" rnegszerettetni anyósá­val. Műszak után odahaza is szorgal­masan dolgozott. Ügyes menyecské­nek bizonyult. Jól főzött, s bár nem volt szakácsnő, mint anyósa, Jancsi ugyancsak dicsérte felesége főztjét. No hiszen! Jancsival nem * is lett volna semmi baj, talán még akkor is megdicséri az ételt, ha kicsit elsózza. Az anyósánál azonban más a hely­zet. Ügy érezte, nem szereti őt. Bar nem szólt még semmi rosszat, Ági, finom női ösztönével mégis meg­érezte. ' Eleinte fél éjszakákon át sirt, ké­sőbb próbált beletörődni. Utóvégre is 6 a vendég, neki kell alkalmazkod­nia. Nehezen akart sikerülni. Férje igyekezett mindenben ked­vében járni. Mintha több szabadideje lenne, elvitte feleségét moziba, va­sárnaponként elmentek szórakozni, egy kis cigányzenét hallgatni. Egy­szer a kocsiján elvitte feleségét Sze­rencsre, ahol az még sohasem járt. Ági kezdett megnyugodni. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom