Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-17 / 270. szám
6 £äZARMAGTARORSZAG Vasárnap, 1957, november 17. HUSZONEGYEN... FÜZES LÁSZLÓ HAZAI PASZTELL • A lámpák fényét szűri az árnyék, ; csendes, kis utcán rajongva vár még, ; magam vagyok csak, és a szél velem. ; megcirógatja halkan a fejem. •Az út partján a sok. sok néma ház ; zsalus szemével énrám mind vigyáz. • és jóbarátok mind a kiskapuk, ; mögöttük mindég nyitva áll az út. • Ember az ember, több mint a barát, ; a szavak súlya végtelen karát, ; ha beszélgetni egymáshoz betér, ; mert alkonyt hoz az érkező szekér. • Itt békesség van, dolgos köznapok. ; emberek között, embert avatott. ; itt nem mar beléd ártó, kósza eb, j itt a kutya is sokkal emberebb. Vállamon gondok súlya hogyha lóg, dalokba írni minden tiszta szót, haza kell jönni, haza hív a táj, szent balzsammá lesz minden, ami fáj. Százszor, ezerszer fogadtam: elég! Nemuljon el már számon a beszéd; de szinte hallom, cseng a régi lánc: nem barátom! Itt nincs már visszatánc És ne is legyen, míg az élet ég, dicsérje Őket minden, ami szép, és szent dalok közt koldúsénekem, minden szavával őket éltetem. Munkástanyákra szívem visszavágy, az első csók, az első cimborák, az első szó, mi emberszámba vett, A szeptemberi hónapban gyermekpara- lizis ellen először oltottak második oltását a közbejött influenzejárvány miatt el kellett halasztani. Ezen gyermekek második oltását — mivel az influenzajárvány elmúlt az alábbiak szerint hajtjuk végre: I. kerületben: november 20-án a Petőfi u. 5. szám alatti Egészségvédelmi Kör oltóhelyén, 8 órától 12 óráig és délután 2 órától 5 óráig. II. kerületben: november 22-én a Fad- rusz János utcai iskolában 8 órától 12 óráig és délután 2 órától 5 óráig. III. kerületben: oltandó nincs. IV. kerületben: Görömbölyön november 19-én 11 órától 2 óráig, Szirmán nonovember 19-én 8 órától 10 óráig. Hejö- csabán november 20-án 8 órától 12 óráig és délután 2 órától 5 óráig. Tapolcán november 22-én délután 2 órától 4 óráig. Azok a gyermekek, akik a városi Közegészségügyi-Járványügyi Állomáson kapták az első oltást, a második oltásra november 20—26-ig terjedő napokon jelentkezhetnek reggel 9—lü óra között. Felhívjuk a szülőket, hogy gyermekeiket ezen második oltásra feltétlenül vigyék el, mert ebben az évben több gyer- mekparalizis elleni oltás már nem lesz. MISKOLC MJ. VÁROSI KÖZEGÉSZSÉGÜGYI-JÁRVÁNYÜGYI ÁLLOMÁS. Jímél Az egyik nap azt ™ mondja nekem a ínagyar követség kultúr- attaséja, — Fehér János — jöjjön velem a kievi állomásra, most érkeznek a Lihacsov autógyár - 1 ...55555 k omszomolistái Magyarországról. Érdekes lenne meghallgatni a véleményüket az ottani fogadtatásról, benyomásaikról. Magam is nagyon kíváncsi voltam, úgy, hogy nem kellett nagy biztatás. Elindultunk az állomásra. Útközben arról beszélgettünk, hogy mostanában egyre többen utaznak, csoportosan, egyénileg hozzánk és egyre többen utaznak tőlünk is idegen országokba. Néhány évvel ezelőtt kinevették, ha világ-beutazó tervéről mesélt valaki, ábrándozónak csúfolták, — kivihetetlen tervnek. Nem beszélve arról, hogy vicclapjaink tele voltak a bolygóközi utazással, de manapság már csak azt kérdezik a világutazásról beszélőktől: Mivel? — Repülővel? — Nem lesz az egy kicsit drága? — esetleg még azt is hozzáteszik: — aztán majd írj! Ez érdekes dolog, de egyre inkább igazság tesz, hiszen naponta ezrek érkeznek és indulnak a világ mind a négy tája felé. A vorosilovi vasmunkás, a leningrádi telefonista és az aszetinhegyi pásztor szabadon nyaralhat Dél-Itáliában, gyönyörködhet a Szajnában és köhöghet a londoni ködtől — mindössze egy beutaló szükséges hozzá. A szovjet IBUSZ oda szállít, ahová kívánják. Nem állítom, hogy ezalatt a pár év alatt már mindenki megjárta Európát túristacipőben, de hogy ezeknek egyre jaő a számuk, — ez tény. Ott hagytam abba, hogy mentünk az állomásra. A csarnokban tarkamintás selyemkendők és Sötét férfikalapok vegyülnek, malomkeréknagyságú virágcsokrokkal. Pedig november elején már elég nehéz virágot szerezni Moszkvában. URBAN NAGY ROZALIA: Járom Moszkvát A várakozók türelmetlenül járkálnak. Meg is kérdezem: Csak nem késik a vonat? Szinte ellenségesen mér végig az egyik vasutas: — Igaz, hogy idegen, de azért tudhatná, hogy nálunk a vonatok már harmincnyolc évvel ezelőtt sem késtek Tudhatnám! Igaza van. Az egyik újságban * nemrégen jelent meg egy fölháborodott gyárimunkás levele X. Y. angol íróhoz, aki otthon, Londonban azt állította, hogy a Szovjetunióban késnek a vonatok. :.. — ezrével tudnék felhozni ellenkező példát — írja a cikk írója —, de inkább csak azt mondom, hogy a mélyentisztelt író úr nem győződött meg sajátmaga a nálunk meglévő pontosságról ... Be is futott a vonat. Ismerem ezt az örömöt, a pályaudvar örömét, ami az egyik legszebb öröm a világon: a viszontlátás öröme. Deniszov elvtárs, a harmincegynéhány tagú komszomolcsoport vezetője, még engem is majdnem megölel. Mikor megtudja, ki vagyok, kézenfogva vezet a többiek elé. — Majd ők válaszolnak. Magam sem tudnék mást mondani. S ők válaszoltak. Nevetve, énekelve fogtak körül. Magyarul énekeltek, hogy „Átalmennék én a Tiszán ladikon” —, meg közbekiabáltak: Éljen a magyar—szovjet barátság! Aztán egy kicsit elcsöndesedtek és az egyik lányka így szólt: — Tudja, örömmel mentünk, de egy kicsit féltünk is... annyi mindent hallottunk. Még azt is mondták: — nem lehet tudni, hogy fogada keselyühalmi állami gazdaság egyik brigádvezetőjéhez Ledves brigádvezető Elvtárs! Mi ketten nem ismerjük egymást, rokonok sem vagyunk, perben, vagy haragban soha nem voltunk s 1 emelem, nem is leszünk. Csupán annyi közös mindkettőnkben, hogy polgárai vagyunk egy szocializmust építő országnak, amelyet egy évvel ezelőtt anyagilag nagyon megtépázott az ellenforradalom. Ez azonban természetesen még nem ok a levelezgetésre, illetőleg ennek a levélnek a megírására. Még akkor sem, ha szerény erőnkhöz mérten mindketten azon munkálkodunk, hogy a sebek minél hamarabb begyógyuljanak. Tényleg nem ok és éppen ezért, gondolom, bizonyára furcsálkodva és kicsit kíváncsian olvassa ezeket a sorokat — s azon tűnődik, hogy mi a csodát akarok én tulajdonképpen magával? Leírom: Néhány nappal ezelőtt Ároktőn jártam, dolgom végeztével indultam vissza Mezőcsátra. Egy tehergépkocsi vezetője azt mondta, ne várjam meg az autóbuszt, üljek melléje. Ez a sofőr trágyát vitt a gazdaság földjére. Qtt mentünk el, brigádvezető Elvtárs, ahol a munka területe van, ahol egész évben magának kellett ügyelnie arra, hogy a dolgozók rendes munkát végezzenek; azokra a dolgozókra, akik sokszor még nem értik, hogy hanyagsággal, felelőtlen munkájukkal nemcsak a gazdaságot csapják be. hanem saját magukat is; akiknek túlnyomó többsége fiatal; akik nem emlékeznek és nem is emlékezhetnek vissza a régi, úri betyárvilágra. De maga, brigádvezető elvtárs, talán tudja, vagy ha nem tudja, hát hallotta, hogyan és milyen körülmények között éltek, dolgoztak grófi, vagy papi uradalmakban a cselédek és summások. Én is tudom. Nem emberek voltunk, hanem rabszolgák. Négy cselédnek mindössze egy konyhája volt. Füst, piszok, szegénység, betegség, meztelenség, —■ ez volt a cselédsors, s még valami: szigorú fegyelem. Jaj volt annak a napszámosnak, aki felemás munkát végzett, százszor jaj volt neki! Nem sokat teketóriáztak vele, egyszerűen elküldték. így volt és nagyon jó, hogy ez a világ elmúlt. a mai fiatalok saját bőrükön nem érezték, hogy milyen volt, s lassan az idősebbek is elfelejtik, A paraszti munka formálódott, kulturáltabb lett, szocialista tartalmat kapott. Az állami gazdaságokban, a tsz-ekben gépek ezrei, tízezrei könnyítik a nehéz paraszti munkát. Nemcsak azért, hogy növekedjenek a termésátlagok, hanem azért is, hogy a földek kétkezi munkásai egyre emberibb módon éljenek. Több idejük legyen szórakozni, művelődni és ne görbüljön meg már negyven éves korában a parasztember háta. Az állami gazdaságok^ ban százezreket fordítanak villamosításra, egészséges munkásházak építésére, szociális, kulturális beruházásokra. Ez így van. Senki sem mondhatja, hogy hazugság. Kedves brigádvezető elvtárs! Nem akarom sokáig igénybe venni sem az idejét, sem a türelmét. Ezt a vázlatos és igazán hézagos múlt-jelen ösz- szehasonlítást azonban nem mellőzhettem. Gondolatokat szeretnék felébreszteni magában, mert maguknál baj van a munkafegyelemmel. Hon- nét tudom? Levelem elején említettem, hogy néhány nappal ezelőtt jártam a munkaterületén. S ott mintegy húsz ember, nők-férfiak, a krumplit szedték. (Mezőcsáti cigányok voltak.) Szóval szedték a krumplit s a gépkocsivezető elmondta, hogy ezt csinálják már negyedik napja. Estig 15—20 zsákkal is összeszednek, — nos diát erről van szó! Arról, hogy ez a \húsz ember azt a krumplit szedi, amit \az ön brigádja, elvtárs, a földben £hagyott. Hogy hány mázsát? Lehet, icsak tizet, de az is lehet, hogy szászát. Ezt senki nem tudja pontosan. \De. hogy maguk hanyag munkát üvegeztek, az holtbiztos. Becsapták saját Imagukat és becsaptak mindnyájun- á kát. a perről van szó, brigádvezető elv- a társ. És tudja, milyen jogon a írtam ezt a levelet? Azon a jogon, é hogy ebben az országban a hibákat A valamennyiünknek kötelessége észrevenni. Nemcsak joga, de kötelessége! iS mert nincs joga senkinek lopni a fgyárat, gyártani a selejtet, földben 0hagyni a termést...! Aki ezt teszi, éaki ilyen ember, az hanyag, felelődén é ember. De az a vezető sem különb, Vki mindezt, valami elvtelen libera- élizmusból, elnézi! f Ezt akartam megírni, brigádvezető i elvtárs. f Üdvözlettel: ( SZEKERES PÉTER f o------| !• kerületi tanácstagok ^ fogadóórái i November 17-én: Tóth András Avasalja 113. sz. 10—12 óráig. Azari József Gyimesi \u. 2. 10—12 óráig. Juhász József. Fövényrszer u. 47. sz. 14—15 óráig, Hulvei András é Máj or u. 2. sz. (Gazdakör) 15—16 óráig. J November 20-án: Fenyő Márton Széchenyi u. 26. sz. Kér. Pü. Dóig. Szaksz. 16—17 f óráig, Simon János Somogyi B. u. 6. sz. é 17—19 óráig, dr. Stingly Zsigmondné Ma- Ajor u. 24. sz. 15 órától. \ November 21-én: Szalóki Mihályné Vö- f rasimarty u. 57. sz. 17—19 óráig. I November 22-én: Tóth Sándor Beloian- fr nisz u. 18. sz. (Dózsa pártsz.) 17—20 óráig. Takács Béláné Magdolna u. 4. sz. 16—18 óráig. November 23-án: Szűcs Andor Beloiannisz u. 30. sz. 15—16 óráig, Honti András Sánc u. 15. sz. (ÁllatSory. Yé.iL) 17 órától. . - November 24-én: Lehóczki József né József Attila u, ált, isk. 18—20 órái*. nak majd.. .1 De mondhatom, életem eddig legfelejthetetlenebb napjait töltöttem maguknál. Voltunk Budapesten — micsoda szép város! — voltunk a Balatonon, Badacsonyban és nem utol- ■ sósorban vendéglátó házigazdáinknál, Csepelen. < Mondja el nekik mindannyiunk nevében, hogy 1 köszönjük a szíves fogadtatást, kalauzolást és1 külön köszönjük a felénkirányuló szeretetet,1 aminek az alapja a legteljesebbfokú barátság és 1 egyenjogúság. Kiderült, hogy a közös cél az em- 1 bereket igenis, nagyon közel tudja egymáshoz hozni, annak ellenére, hogy száz, meg ezer kilométerek választják el őket fizikailag. Mert beszélgettünk fiatalokkal és kiderült, hogy ők is azt akarják, amit mi, azért dolgoznak ugyanúgy, mint mi és azért élnek ugyanúgy, mint mi. Minden egyes ilyen találkozás elmélyíti a mi barátságunkat, a testvériséget köztünk. Azért is javasolnánk, hogy minél több ilyen társas-látogatást szervezzünk és mi itt Moszkvában ugyanolyan szeretettel fogadnánk a becsületes, néphű fiatalokat, mint minket fogadtak maguknál. Ezt mondta Tánja. De ezt érzem én is. Minél többet ismerünk meg a szovjet emberek életéből, minden cirkalmazás és túlzás nélkül, a nép valódi, küzdelmes és sokszor igen nehéz életéből — amely viszont boldogabb jövőt eredményez —. annál egyszerűbben fogjuk majd meg egymás kezét. Annál büszkébben valljuk majd magunkat örök barátoknak. M agyon sok élményem volt Moszkvában. Nagyon sokat akartam írni ezekről, s az volt a célom, hogy egy kicsit közelebbről megismerjük az ő életüket... és tanuljunk tőlük. Mert van mit tanulnunk. Harcosságot, egyszerűséget, bátorságot és szerénységet, s nem utolsósorban emberséget, amiről éppen azért, mert emberek vagyunk, nagyon sokszor elfelejtkezünk. Vége ss= A beteg és a koraszülött csecsemők megmentésére Sok olyan édesanya él, aki fölösleges tejjel rendelkezik. Ezekhez az anyákhoz szólunk, amikor azt kérjük, adjanak tejet az anyatejgyűjtő állomásnak. Az anyatejért literenként 45 forintot fizet az anyatejgyűjtő állomás. Ezenkívül megtérítik a tejet adó édesanyák villamos- költségét, kiadós uzsonnában részesülnek, s azok, akik rendszeres ellátói az anyatejgyűjtő állomásnak, nagyobb összegű pénzjutalomban részesülnek. Miskolc, Zöldfa u. 9. Nemrégiben egy új táblát függesztettek ki az épület ormára. Anyatejgyűjtő állomás. Sokan idegenkednek az elnevezéstől, pedig áldásos tevékenységét a megmentett gyermek édesanyja dicséri. A megye kórházaiban és szerte a városban sok olyan gyermek lát napvilágot, aki koraszülött. Sajnos, vannak olyanok is, akik nem kaphatnak az édesanya betegsége miatt anyatejet. Az ő segítségükre siet az anyatejgyűjtő állomás. Gyermekparalízis e Uent védőoltások holnaptól. A sztrájkok bénító öleléséből talpraálltak az üzemek. A bányákban napról-napra nőtt a termelés. A kohók szunnyadó füzét ismét vörösre izzították a kérges munkáskezek. A kirakatok újból megteltek áruval. A tanuló gyermekek szívébe visszatért az élet öröme, vidámsága. 1957 NOVEMBER 11. Borús este volt. Szemerkélt az eső. A vak sötétség fátylába burkolózott a Bükk tetején a jávorkút! erdészlak. Baráti találkozóra jöttek most össze az első katonák — a 21 kommunista harcos —, a bátor »úttörők«, hogy egy év távlatából közösen visszapillantsanak az emlékezetes napokra. Jönnek, érkeznek egymás után. A találkozás pillanatában az, elfogódottság érzése vesz erőt rajtuk. Ma este. egy év után újra együtt vannak 21-en ... Körükben megjelentek pártunk megyei vezetői is. Beszélgetnek ... Gondolatban visz- szafelé fordítják az időt, a történelem kerekét. Peregnek az élmények ... Az emlékezés megörökíti, megszépíti a harcos, helytállással teli nehéz napokat, s a tetteket. ... Az első akció — tűzkeresztség a Lyukóbányánál. ... A második... S így tovább. Az áldozatkészség epizódjai... A tettekből, a feladatokiból senkisem akart kimaradni. Az emlékezés egyenes vonalát olykor tanulságos, figyelmeztető szó szakította meg: — Tanuljunk a nehéz napokból, örökre véssük agyunkba, hogy ne feledhessük: soha többé ne fordulhasson elő! így zajlik a beszélgetés, a visszaemlékezés, az egyszerű, de acéllelkű emberek, igaz hazafiak között, akiknek nagy része van abban, hogy egy év múltán helyreállt a rend. Ők ma sem tétlenek, viszik a zászlót tovább. Más poszton — ki fegyverrel, ki szerszámmal, ki mással. 21 elvtárs...- Szerény emberek ezek, a dicsérő szót elhárítják maguktól. — A kommunisták kötelessége — mondják — a népért élmi, értük küzdeni, ha kell munkával, ha kell felvilágosító szóval, s ha arra szükség van, fegyverrel. ők is ezt tették huszonegyen, harcban, viharban! PÁL LAJOS katonái, 45-ös MKP harcosok, köztük számos dereshajú, 19-es vöröskatona, idős veterán. A legjobb kommunisták öntudata, kitartása vizsgázott becsülettel ezen az estén. Ők voltak az elsők között a párt legszilárdabb katonái, igazi káderei 21-en, akiknek a borús időkben is helyén volt a szívük. Nehéz időben vállalkoztak áldozatos feladatokra. Életük kockáztatásával az élre állottak, küzdöttek a rend, a nyugalom helyreállításáért, a bányák, üzemek termelésének beindításáért, hogy a gyermekek újra elfoglalhassák az iskolák padjait Ártalmatlanná kellett tenniük a fegyveres ellenforradalmi bandákat. Nem volt könnyű megkülönböztetni a tudatos ellenforradalmárokat - a félrevezetett, megtévesztett emberektől. Ezek az emberek még aznap este tettrekészen álltak, fegyvert fogtak az igaz ügyért. Tíz óra körül már ötös csoportokban megjelentek a város különböző pontjain. Megjelenésük az emberekben kettős hatást váltott ki. Az öntudatos emberek megnyugvással, elégedetten látták, hogy most már jó kezekben vannak a fegyverek. A zavarosban halászó, felelőtlen elemek pedig gyűlöletükkel fogadták őket. Volt, aki a Bocs- kay-sapka láttára elárulta mivoltát, s rázendített: »Horthy Miklós katonája vagyok!« De csalódottan meggyőződtek, hogy tévedtek. Aztán jöttek a jelzők: »vörös ÁVÓ-sok, Kádár-huszárok«, stb. A 21 ember csatasorba állása nem maradit hatástalanul, másnap újabbak jelentkeztek. Harmadnapra a sajtó és a rádió útján is megjelent a felszólítás: »Borsodi kommunisták! Fogjatok fegyvert a munkáshatalom megvédéséért, a rend, a nyugalom megteremtéséért!« S pár nap múlva a 21 főből álló mag, mint az áradó folyam dagadt, duzzadt, terebélyesedett. November 17-én már több miint 115-en álltak a párt, a néphatalom védelmének zászlaja alatt. S így ment ez tovább. Több százan lettek, valóságos sereggé nőttek, s ez a bátor- sereg kemény ököl volt az ellen- fór radailmárokfcal szemben. A napok már gyorsabban múltak. Az élet, a közrend, lassan, fokozatosan visszatért, régi medrébe. Nyugvóra tértek a kedélyek, az emberek arcán egyre több mosoly derült, megszűnt a rettegés, a kilátástalan 1956 OKTÓBERÉNEK vérzivatara elmúlt, de sötét árnyéka — mint fekete felleg az égbolt alján — itt terpeszkedett megyénk felett még november 4 után is. Sokáig. Nyomasztó, zilált hangulat uralkodott. Az ellenforradalmi demagógia még erőlködve tartotta magát. Le akarta tagadni egész népünk 12 éves eredményét, szabadságát, jövőjét. A párt, a szovjet-magyar barátság gyal ázását ól volt hangos az utca. - A hegyekből fegyveres csőcselék- banda tartotta nyugtalanságban a lakosságot. Az üzemekben a szeny- nyes ár »hajósai« nemzetiszíndrapé- ria mögé rejtőzve, az élet anyja, a munka ellen nemzetpusztító sztrájkot erőszakoltak. Munkába igyekvő 'bányászéletet oltott ki az orvgyilkos golyója. A házak falain, a kirakatok ablakain a béke, rend, nyugalom éhen Izgató plakátok tarkáliottak, mérgezték a légkört. Az emberek beikében kétkedés, nyugtalanság honolt. Amikor az utcán a járókelők szem- párjai összetalálkoztak, bizalmatlanul méregették ep^mást. Nem tudják egymásról, ki mit érez. Féltek az -emberek, mindenkitől, mindentől. De a becsületes emberek látták, miről van szó. Érezték a kibontakozó igazságot, egyre türelmetlenebbül óhajtották a kiutat, de még tanácstalanul, tehetetlenül álltak a helyzet előtt. Az öntudatos, forradalmi erőt, a •párt sorait megyénkben is dezorga- mizálta, a bénaság állapotába taszította az árulás. Ennek ellenére sokan voltaic olyanok, akik már november 4 előtt felismerték, hogy tenni kell. Volt olyan tettrekész erő, amelyre támaszkodni lehetett, amely várta az útmutatást, az erők összefogását. Látták, hogy a helyzet tetteket követel. A béke. a rend, a nyugalom megteremtésében a kommunistáknak kell éireállniük. A kérdés az volt Borsodban is, mit tegyünk? A párt november 4-én megadta a választ: harcba szólította a forradalom erőit az ellenforradalom ellen. • Borsodban a novemberi napok megújuló, fokozódó provokációs veszélyekkel terhesen, idegölő lassúsággal teltek. . 1956 november 10. Nyirkos, csípős este volt. Sűrű ködfátvol telepedett a városra, amikor a párt megbízott ‘ elv f ársáf T3üd a pest r ől Miskolcra ér- ' keztek. Ők személyesen átélték a:: ellenforradalmi szadizmus őr jön r poklát. Élményeikkel együtt magul - íkai hozták a tanulságot, s a párt hívó szavát. 1956 november 11-én este a megyei pártbizottság épületében felhívás hangzott el a párt nevében a kommunisták felé: — Kommunisták, fegyverbe! A hívó szó végetvetett a tespedés- thesk, a tétlenségnek. A kommunisták pegértették, hogy ez a bonyolult fiel, Eetböl való kiút kulcsa. A felhívás szárnyra kapott. Acélosabb lett «a hit, -az elszántság. Ezekben a napokban nem ,a szavak, hanem a tették feleltek a vizsgán. A jelentkezők nevei egymásután kerültek a névsorba. Rövid idő alatt 21-en voltak. IVLindegyszáiig a párt régi, kipróbált a. .a a. a. a. -a. a a. a. a a. a ^ a. _ -
