Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-10 / 264. szám

Vasárnap, 1957 november 10 ESZAKMA« ’ > RORSZAü 5 yliesélj már anyukám iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii SrnSrnrnmumSmuS «iiiifiiiifiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiHmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiHiimiiiiiii HÁROM KICSI SZÁJ egyszerre röpíti felém a kérést Mintha össze­beszéltek volna, egyszerre emelik fel buksi fejüket a párnáról, s új- jacskájukat figyelmeztetően felemel­ve már mondják is: de ne tündér­kékről, hanem a tankos katonáról mesélj! S ilyenkor mesélnem kell, míg el nem szenderülnek, s ott szö­vögetik tovább a mese szálai^. En­nek a mesének a története nem az Óperenciás tengeren túl és nem is az üveghegyen innen játszódott, ha­nem itt az utcánkban, a házunk előtt, mert ezt a mesét tulajdonkép­pen magam fabrikáltam össze tavaly ősszel. Tavaly november elején, ami­kor kapunk előtt végigdübörgött az első szovjet tank. MIT VÉTETTÜNK MI? Egyre csak ezt hajtogattam. A férjem éjjel-nap­pal dolgozott a népért. Nem kapott busás fizetést, ném szereztünk va­gyont, még csak túlórát sem fizettek neki soha, pedig nem nyolc órát dol­gozott naponta, hanem tizenhatot, vagy még ennél is többet. Amit tett, szívből tette, jót akart a népnek, a pártnak. Azt akarta, hogy nagyobb darab kenyér jusson mindenkinek, hogy jobb ruhában járjanak a gye­rekek. S mégis most üldözik és uszí­tanak a munkásvezetők ellen. Aztán felvirradt november 4. Tíz nap óta most mosolyogtam először, most ettem rendesen és este nem mondtam a gyerekeknek, ma fáradt mama, nem mesél, hanem meséltem nekik. Arról meséltem, hogy napsu­gár országban az emberek a boldog­ság várát- építették. Megirigyelték ezt a gonosz, ármánykodó emberek és összefogtak, hogy lerombolják a felépült várat. Gonosz tervük már majdnem sikerült, amikor a szom­széd országból a barátság és testvé­riség katonái segítségükre siettek. A hegyoldalon felkapaszkodó tankok dübörgésétől megrémültek a gonosz­ság pribékjei és elmenekültek mesz- szire. AZÓTA MINDEN ESTE ezt kell mesélnem három kicsiny gyerme­kemnek. És én szívesen mesélem. Gondolatban végigélem azt a borzal­mas tíz napot, s úgy érzem, kevés is egyszerre elmondani a gyerekeknek, hogy talán százszor, ezerszer kellene mesélnem, hogy az életünket a tan­kos katonák, a szovjet elvtársak mentették meg. Hogy akkor is emlé­kezzenek rá, ha felnőnek, ha majd esténként az ő gyermekük kéri: me­sélj már, anyukám ... VARGA ZOLTÁNNÁ Nagyon nehéz lenne pontosan leír­nom, mit éreztem október 23-tól no­vember 4-ig. Férjem 12 éve pártmun­kás és nem tudtam, hogy őt féltsem jobban, vagy a gyerekeket. Csak két­naponként járt haza és sokszor már agyonverve képzeltem magam előtt. Emlékszem, október 25-én délelőtt hazajött, s mivel két napja nem aludt, ledült pihenni. Egy órát sem alhatott, amikor Diósgyőrből a fel­vonuló tömeg a Mészáros gyógyszer- tárhoz ért. Tudtam, hogy kimerült, mégis felkeltettem: Menj fiam, mert baj van. Ettől kezdve úgy éreztem, minden erőm elhagy. Főztem, de az ételt meg sem kóstoltam napokig. Idegességem a gyerekekre is átra­gadt, s félóránként követelték az ap­jukat. Apukám hol van? Apuka mi­ért nem jön haza? DÉLUTÁNONKÉNT AZ ABLAK­NÁL ÜLTÜNK, hallgattuk a rádiót, figyeltük az úton és a ház körül cir­káló fegyveres nemzetőröket. A gye­rekek minden puskalövésre össze­rezzentek, a legkisebb elsírta magát, alig tudtam lecsittítani őket. így múltak a napok, virradtak ránk szo­morú, gond terhes reggelek. Október 23-tól nem tudtam mesélni a gyere­keknek. Nem tudtam a jóságos tün­dérekről és a kis manókról regélni, amikor azt láttam, hogy az utcán vért kívánva uszítanak az emberek, hogy éretlen si'hederek fegyvert fog­nak apáik ellen, hogy tele van a vá­ros, az ország bosszúért lihegő, má­sok életére törő gonosz és kegyetlen emberekkel. A gyerekek annyi év„ után először aludtak el mese nélkül, én pedig éjszakáról éjszakára sírva virrasztottam. Sírtam, mert a rádió­ban azt szavalták, hogy „az utcát lepjék el a pártütők véres csontjai” és a vállalatoknál, üzemekben halál­listákra írták a kommunisták nevét. Sírtam a tehetetlenségem miatt;.. A házban ki- s bejártak a fegyvere­sek, ávósokat kerestek, s én éreztem, ha így halad, nemsokára minden munkásvezetőért, értünk is jönnek. Készüljünk a népballada-bemutatókra 1 Nem véletlen, hogy népballadáink egyre több helyet foglalnak el a népi játékszínen. A népköltészet értékes kis remekei ezek. Mélyen emberi és igiaz erkölcsi tartalmukban, formá­jukban szinte kimeríthetetlen művé­szi erőforrás buzog. Sajátos^ műfaji szépségeikkel valósággal kínálkoz­nak színpadi feldolgozásra. Tartal­mukban van cselckményösszeütkö- zés, elkövetett egyéni vagy társadal­mi bűnök, hibák, harag, bosszú, meg­bánás, bünihődés. Egy-egy nópballa- dai alak (a haláJratáincoltatott lány, az üldözött betyár, a lelketlenül ki­használt, halállbakergetett sommás- legény, vagy anatólány, a megbünihő- dött mostoha alakja) már magáiban- véve is jó színpadi téma. De vannak a népbaÍLadáknalk sajátos fonmaérté- fceik is, melyek a dramatizálásnak megannyi eszközei: eleven párbeszé­dek, ritmus- és daillliamgazdagság, sőt olyan balladai közhelyek, melyek akár el is táncolhatok. A mépballadák drarmatizálását megkönnyíti tartalmi tömörségük is. Egy-két főíhős körüli többnyire tö- meghelyzetek alakulnak ki, mélyek közösen jól eidalolhatók és táncol­hatok. A népballada mindezeknél fogva kiválóan alkalmas kdéébb-nagyobb tánccsoportok, művészi együttesek rendezvényeire. Ajánlatos is, hogy a művészi csoportok műsoraikat minél több népballada bemutatással gazda­gítsák. Első dolog a balladák össze­gyűjtése a helyszínen. Mint az ország sok területén, megyéinkben is még élnék népbaliladák, különösen az öre­gek ajkán. Szívesen eldalolják Sereg András, Csáti bíróné, Angélii Bor­bála, Vidróczkii Marci történeteit, s még igen sóikat, melyek ismertetésére most nem térhetünk ki. A balladák általában rövidek ah­hoz, hogy a maguk természetes való­ságában színre kerüljenek. De cse­lekményük kiszélesíthető, s művészi­leg megokolható. Szép, alkotásra ser­kentő feladat tehát a népballada be­mutatás. Tavasszal nagy ballada-bemutatót rendezünk. Kérünk minden művészi csoportunkat, hogy használják kii a kedvező gyűjtési alkalmakat, s ké­szüljenek fel jól saját helyi gyüjté- sedkíkel és feldolgozásaikkal. Adunk hozzá szakmai segítséget. Elsősorban dalos és táncos feldolgozásokat ké­rünk. Azt akarjuk, hogy művészi tö­megmozgalmunk hangban, színben gazdagabb, elevenebb legyen, s tük­rözze még fényesebben szocialista kultúránk szépségeit. Megyei -Tanács Művelődésügyi Osztálya SZEGEDI LÁSZLÓ: EMLÉKSZEL MÉG? Földi Pista oly szegény volt mint a templom egere! Rossz kabátnál, baltájánál nem volt néki egyebe. Oly koldus volt Földi Pista, rongyba bújt csak a lába. Grófi erdőn fejszéjével estig a sűrűt vágta. Földi Pista tört, szegény volt, de tudta hogy mire jó a baltája, az az éles ... S hullt a földre, hullt a hó! Oly nyúzott volt Földi Pista, alig vették a szavát: Urak . ;.! Urak ...! Mi lesz, hogyha az élesre fent baltát Megforgatja sok favágó?! Mondjátok, mi lesz akkor? S Földi Pista, )meg a többi baltát fogott tavaszkor... Földi Pista űzött vad volt! Ember most a hazában! Azt az erdőt, emlékszel még? Veled én is bejártam! flárom év óta levelezünk Byd- ” goszcz, északlengyel város ze­lte i líceumával. Ennek a kapcsolat­nak mindkét intézet életére kiható igen jó eredménye van. Kölcsönösen elhalmoztuk egymást zeneirodalmunk remekműveivel. Ebben az évben Byd- goszczban sok magyar, Miskolcon sok lengyel művet játszanak, énekelnek majd a növendékek. Az elmúlt év decemberében test­vérintézetünk növendékei 5000 zlotyt gyűjtöttek szeretetajándéknak, isko­lánk számára. Ez a küldemény a sok nehézség miatt most érkezett meg, s november 6-án ünnepélyes hangver­senyünkön kapták meg intézetünk legkiválóbb növendékei. Barátságunk második gyümölcse­ként az elmúlt nyáron élvezhettem a vendégszeretetüket három héten át, mint a zenei líceum igazgatója: Waclaw Splewinski és Bydgoszcz város tanácsának vendége. Három hét alatt 7 várost és 4 zenei intéz­ményt mutatták meg. Mivel legtöbb helyen évzáró hangversenyek és vizs­gák voltak, igen alaposan megismer­hettem zenetanításuk eredményeit. Tanításuk nem sokban különbözik a mienktől. Minden nemzet zeneszer­zőinek legkiválóbb műveit igyekez­nek összeválogatni. A magyar szer­zőket egyedül Liszt Ferenc képviseli, bár ismerik a rádióból Kodály és Bartók műveit, de nem kaphatók a hang jegy kereskedésekben. Igen nagy hálával fogadták a mi kis zenei könyvtárunkat e hiányzó művekből. Nagyon szeretik a francia szerzőket is sokban utánozzák is stílusaikat* d SZERETET AJANDEKA- ■ ■ >'/-•'<' lyvr/ w-ifi Általában ez dívik úgy a divat, mint egyéb művészetek terén is. rr antervükben egyetlen tárgy, melyet mi nem ismerünk: a ritmika. Mozdulatművészeten keresz­tül váló ritmus fejlesztés, Dalcrose, svájci tudós találmánya. Lengyel- országban annyira életszükségletté vált, hogy az általános és zeneisko­lákban is bevezetett kötelező tárgy, sőt még a főiskolák és egyetemek is tanítják. Meglepett az ezen a téren elért eredményük, ugyanis színpadon előadott Bach: 3 szólamé invenció­kat, Mozart: Sonatakat láttam tánc­cal előadni. Zenei intézriényeik célja, hogy a közismereti tárgyakat tanító iskolák­kal fuzionáljanak. így az alapfokú zeneiskoláiknak zenei általános isko­láik, a középfokú zenei intézmények­nek középiskoláik vannak, illetve igen sok zenei líceumuk van az or­szágban, ahonnan kikerülve a zene­iskolákban taníthatnák, mint »zene­tanítók«. Komoly gondot fordítanák a világirodalom megismerésére. Egy népművelési középiskola évzáróján csodálattal láttam, minden eszközt megragadnak arra. hogy tökéletesen bevéssék a növendékek emlékezetébe az egyes fontosabb műalkotásokat, költeményeket, regényeket. Mind­emellett hiányzik azonban a wí Ko­dály mesterünk 75 éves munkájának köszönhető relatív szolmizáció, ami nélkül nálunk már az általános és középiskolákban, összes zenei intéz­ményekben el sem képzelhető a kotta­olvasás tanítása. A lengyelek ezen a téren még ott tartanak, ahol mi 1945 előtt, vagyis c-d-e-f rendszerben tanított »zeneelmélet« tanítás folyik, amit a növendékek igen unnák. Eze­ket az órákat látogatva elémvarázso- lódott a mi hangulatos, változatos, szórakoztató szolfézsóráinknak a ké­pe, és igen sajnáltam a lengyei gye­rekeket, hogy ők ezt nem élvezhetik. Szeretnék még pár jellegzetessé- get említeni városaik életéből. Minden városnak vau egy jellegze­tes szoboralakja. Pl. Bydgoszcznak a »Lucnicka« nyilas nő. (Egy középkori németalföldi szobrászművész remeke, egy női akt nyilas pózban.) Hosszú meséket fűznek minden egyes ilyen jelképükhöz. A Lucnicka annyira kedvelt a bydgoszcziák számára, hogy tárgy sors játékukat is erről ne­vezték el. Varsóban ugyanígy talál­koztam a »szirénnel«, ami gyönyörű ötvösmunka^ brossokban is kapható, címerük jellegzetes figurája. Torun városának remek barokk házai közt barangolva kísérőm egyedül Copper- nikusról volt hajlandó regélni, a leg­díszesebb /őfieriifcött^á Jegyzetek a Holéczy-estről és a szinész-klub megnyitásáról KÖZEL EGY ÉVTIZEDDEL ezelőtt az ország első tánczenekaraként tartották számon Holéczy Ákosékat. A régi társaság azonban időközben széthullott, más zenekarok törtek az élre. Csütörtökön az újjászervezett Holéczy-együttes hangversenyét hallhattuk Miskolcon a Filharmónia könnyűzene előadásai sorában, olyan énekesek közreműködésével, mint Zárai Márta, Vámosi János, — és imeg kell vallanunk: őszinte, kellemes meglepetéssel szolgált az este. A bemutatott művek hangszerelése és elő­adásmódja' egyaránt friss, újszerű, lépést tart a nyugati tánczene érté­kes, követésre érdemes vonásaival, de sohasem kalandozik a kaotikus, értelmetlen, ízlésromboló zenélés területére. Méltányosnak ítéljük Holéczyék szép külföldi sikereit, — turnéztak már Csehszlovákiában is! — s elfogadjuk a Pesten kapott dicsérő kriti­kákat ... Csak egy valamit kell megjegyeznünk: bár a zenekarvezető Holéczy Ákos konferálása igyekszik szellemes lenni, nem éri el a mű­sor átlagszínvonalát és sok helyen az ízléstelenség határát súrolja. (Kár spórolni a külön műsorközlőn!) A bemutatott új dalok közül Nádasi—Szenes: Roppan az eső című száma tetszett legjobban Vámosiék közös előadásában. Ennek a sláger­nek még nagy sikert jósolunk. A humor kézjegyeivel igen hatásosan egészítette ki a programot ezen az estén Váradi Zsuzsa és a remekül táncoló Solymosi Imre. Rock-and-roll táncuknak frenetikus sikerét bi­zonyítja az ötperces taps, afnely végül elűzte a színpadról az új szám konferálására készülő műsorközlőt, és helyet biztosított az ismétlésnek. „ LEZAJLOTTAK GORBATOV Egy éjszaka című színművének első előadásai. A csütörtöki bemutatónak a Kamaraszínházban kedves vendégei voltak! Prieszol József, a megyei pártbizottság első titkára és a pártszervezet több vezetője kíséretében megtekintette az Egy éjsza­kát Holeva elvtárs, a kassai kerület kommunistáinak 'vezetője, aki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepségeire jött Csehszlovákiá­ból Miskolcra. Előadás után a vendégek együtt ünnepelték a színház művészeivel az újonnan megnyílt színészklubot, ahol sokáig szórakoztak, beszélgettek a színház vezetőivel, tagjaival a társulat problémáiról, munkájáról. A klub-esten fel is szólalt Prieszol József, kifejezésre juttatva a párt elismerését a Gorbatov-darab szép előadásáért, s azt a kívánságát, hogy a mű mielőbb kikerüljön a megye többi helységébe, városába, ahol ér­tékes mondanivalójával, leleplező tendenciájával segít eloszlatni a kö­döt, ami még a múlt évi ellenforradalom maradványaként egyesek lel­két megüli. PRIESZOL ELVTÁRS felszólalásában beszélt a pártszervek szín­házzal kapcsolatos magatartásáról is, megállapítva, hogy az est folya­mán látott művészi munka, s a tehetséges, lelkes együttes sokkal több támogatást érdemel, mint amennyit eddig kapott. Holeva elvtárs közbe­vetett megjegyzése nyomán arra is kitért Prieszol elvtárs, hogy sürgetni kell a 100 esztendős színház újjáépítési munkálatait, mert a diósgyőri Művelődési Ház és a kamaraszínház nem oldja meg megnyugtatóan át­menetileg se a játszási problémákat, s a látott előadások különben is méltó hajlékot követelnek a társulatnak. krGnttc Ac Egy elfelejtett üzem HA KISVONATON VAGY AZ ORSZÁGŰTON megyünk Sátoralja­újhelybe, közvetlenül a város előtt feltűnik egy modern építésű hófehér kőépület, melynek homlokzatán ez a különös felirat olvasható: MÉSZ- PUCCOLÁNGYÁR. Hogy mi az a mészpuccolán, azt az üzem dolgozóin és áz ügyfeleken kívül senki nem tudja, pedig nagyonis érdemes meg­ismerni. Az országút túlsó oldalán van egy kis kőbánya, melyben halvány zöl­dessárga, úgynevezett traszkövet bá­nyásznak. Ezt a könnyen faragható mészkőfajtát beszállítják az üzembe, puccolán” néven hozza forgalomba. Tulajdonképpen ezt az előregyártott maltert is homokkal és vízzel ke­verve kell felhasználni, de a közön­séges vakolattal szemben minősége a 150-es cement minőségének felel meg, vízszigetelő képessége pedig vetekszik a 600-as lengyel cement képességeivel. A kis üzem irodájának falán ok­levelek, munkaversenyeredmények, kiváló teljesítmények írott dokumen­tumai függenek és bizonyítják, hogy a munka vezetése jó kezekben van. — ÜZEMÜNK, SAJNOS, IGAZI SZEZONÜZEM — mondja Sivák László üzemvezető. — Az itt gyártott ahol egy kőzúzó garatjába öntik, és égetett mészdarabokat adnak hozzá. Az összetört keverék zúzómalomba kerül és a hatalmas keverőkazánok, finomítómalimok és derékvastagságú csövek labirintusában keresztülmen- ve, hófehér, lisztfinomságú por alak­jában ömlik papírzsákokba. Ez a por a mészpuccolán. Elnevezése a föl- használásából származik. A kőmű­vesiparban egy épület felépítésének utolsó fázisa a falak és a helyiségek tisztítása és bevakolása, az úgyneve­zett pucolási. Ennek a munkafolya­matnak az alapanyaga a mész és homok keveréséből készített malter. Ezt a vakolatalapanyagot előre­gyártva készíti az üzem és „mész­anyag az egesz országban rendkívül keresett cikk, az építészetben igen szívesen használják, mégis csak sze­zonüzem vagyunk. A gyár teljes ka­pacitással csak nyáron dolgozik, már csak azért is, mert munkahelyeink teljesen nyitottak, nem fűthetők. A mészpuccolán eladási ára rendkívül alacsony és így más gyártmánnyal: betoncseréppel is kell foglalkoznunk. Ez is igen keresett cikk. Gyártmá­nyainkat el tudjuk helyezni, gépi be­rendezésünk is teljesen kielégítő. Valószínű, hogy ha a mészpuccolán- por eladási árának emelését nem en­gedélyezik, teljesen át kell állnunk a betoncserépre, melynek gyártásá­ban eddig is szép eredményeink van­nak. Utolsó tervelőirányzatunk 180 ezer darab volt és elértünk 218 ezer darabot. Dolgozóink személyenkénti átlagkeresete 2000 forinton felül van. A nyári létszámot télre mégis le kell csökkentenünk, pedig a nyári létszám duplájával tudnánk dolgoz­ni egész éven át. AZ ABLAKPÁRKÁNYON tégla­nagyságú szürke anyag szárad. Ez egy kísérletezés alatt álló cementes salaktégla, melynek alapanyagát a szomszédos fűtőház korlátlanul ad­ná. A tartós, jó szellőzőképességű sa­laktéglát, ha kiállja a kísérleti pró­bákat, azonnal elkezdenék tömegé­ben gyártani. Ez a Sárospataki Ke­rámiagyárhoz tartozó fióküzem sok­kal nagyobb támogatást érdemelne az eddiginél. Hibátlan gépi berende­zése, lelkes dolgozói, piacképes gyártmányai nem létszámcsökken­tést és félerejű téli műszakot, hanem egészéves, magasabblétszámú, erőtel­jes üzemeltetést kívánnak. Ez hasz­nára lenne iparunknak, és a mun­kás-létszám csökkentés helyett sok újabb sátoraljaújhelyi dolgozónak ,adna kenyeret. FEKÉSHÁZY GÉZA A MISKOLCI RADIO MAI MŰSORA: ! 18.00: Vidróczki nefelejtse. Rádiójáték. 18.40: Szív küldi szívnek szívesen. 18.55: A vasárnap sportja. HÉTFŐI MŰSORA: 18.00: Hírek megyénkből. 18.05: A tánczene kedvelőinek. 18.25: Elhelyezkedési tanácsadót 18.29: Megtelt a pince Patakod 18.33: Sporteredmények. 18.40: Ezer ügyes kéz alkotó MMietyé- ben 18.44: A Patyomkin páncélostól^ **re*& gig­JSjSOi mppricoeinfc -feteaflfc» mutatták. Bár nekem még ennél a{ szobornál is jobban tetszett egy igent régi szobrocska az egyik tér meden-i céjének közepén, a »hegedülő tuta-{ jós«, mely szintén egy igen régi szob-, rász remekeként dicséri a lengyelek, művészetpártolását. A sok műemlék, dicsérete mellett meg kell emlékez-, nem egy »élő emlékemről«, Grudziadz, város tanácselnöke személyesen kl-i sért végig a háború alatt csaknem tel-1 jesen elpusztított városkán és büszkén i mutogatta, hogy már áll a város. Mii ennek a nagy építési teljesítésnek az ereje? — kérdeztem, s erre egy nap-i köziotthonba vittek el, ahol a falon1 egy nagy rajz függött, imitt-amott< volt csak krétával pirosra festve.' Megmagyarázták, hogy a rajz egy ügyes szülőnek a műve, s azt a célt szolgálja, ha egy gyerek ó&kavas, vagy egyéb hulladékgyűjtéssel keres egy zlotyt, ezért az összegért szabad neki egy téglát a rajzon piros krétá­val befesteni. A nagy rajz mellett egy kis berámázott oklevél hirdette, hogy a napköziotthon így 2200 zlotyt kül­dött be Varsó felépítésére, melyért viszont a patronáló vállalatuk juta­lomból egy termet beparkettezett az intézetnek. Az egymást segítésnek mily megható és hosszú lánca ez, és1 ezzel is építik hazájukat újból széppé' és naggyá. \ A kapcsolat harmadik eredms-< nyeként várható egy nagysza-1 bású cserelátogatás, mely reméljük,' hogy a nyáron sikerülni fog a két in-' tézet tanárai és nagyobb növendékei' közötti ERDÉLYI LAS25LÖNÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom