Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-07 / 261. szám
Világ proletárjai egyesüljetek t fsnmmmm A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIII. évfolyam 261. szám Ara 60 fillér. 1957 november 7, csütörtök Jubileum Az öreg géppuskás Negyven év távlatából Hol kél fel a nap ? Járom Moszkvát.., j Szeressük, erősítsük, védelmezzük oly híven és bizalommal pártunkat, a Magyar Szocialista Munkáspártot, mint ahogy a szovjet emberek védelmezik, oltalmazzák a nagy Lenin pártját Diszünnepség az Operaházban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának emlékére A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szerdán este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. A Dalszínház ünnepien feldíszített színpadán az est díszelnökségének tagja volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnotce, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja. A díszelnökség tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak, a KISZ-nek, a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Magyar Nők Országos Tanácsának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, kulturális életünknek számos tagja, a munkásmozgalom régi harcosai. A díszelnökségben foglalt helyet P. T. Komarov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának alelnöke, a szovjet kormányküldöttség vezetője és T. 1. Arhipova, a kurzsiki területi pártbizottság titkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja. Dobi István megnyitója után Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Felszólalt az esten P. T. Komarov, a hazánkban tartózkodó szovjet kormányküldöttség vezetője is. DOBI ISTVÁN: Szállj jón e napon tiszteletünk és elismerésünk a Szovjetunió felé Dobi István elöljáróban üdvözölte az ünnepség közönségét. Különösen meleg szeretettel köszöntötte Komarov elv társat, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnökihelyettesét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségeire hazánkba érkezett szovjet kormányküldöttség vezetőjét és a küldöttség valamennyi tagját. Hangsúlyozta: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója ünnepének számunkra, magyar dolgozók számára egészen különleges jelentősége van. Az egy esztendő előtti véres ellenforradalom halálos veszedelembe sodorba népi rendszerünket. Győzelme a fasizmus újjáéledését és egyszersmind azt is j elentette volna számunkra, hogy a magyar nép legjobbjai megint csak -titkon, illegalitásban, vagy szívük mélyén emlékezhettek volna meg a nagy októberről. De,most mégis szabadon ünnepelünk a szocializmust építő Magyar Népköztársaságban. A negyven év előtt született nagy szocialista állam, a Szovjetunió nem hagyott egyedül bennünket, nem hagyta sorsára a nép ügyét Magyarországon. Segítséget nyújtott a magyar nép szocialista erőinek, hogy talpraállja- nak és helyreállítsák, megszilárdítsák hatónkban a népi demokratákus rendet. Szabadon ünnepelünk, s velünk együtt ünnepel az egész haladó emberiség, ünnepli a negyven éves szocialista Szovjetuniót, minden dolgozó ember reménységét, a világ békéjének védelmezőjét. Szálljon ezen a napon tiszteletünk és elismerésünk a Szovjetunió népei és vezetőjük, a Szovjetunió Kommunista Pártja felé. Azok felé, akik annyi áldozatot vállaltak, hogy megnyissák az emberiség számára a jobb jövendő útját, akik annyit tettek, hogy hitet és bizakodást öntsenek minden dolgozó emberbe a világon és akiknek annyi hálával tartozik az emberiség, mert ma már ezermillióan járjuk ^ a szabadság, a szocializmus útját és ez az út most már nyitva áll minden nép előtt, —* mondotta Dobi István, majd felkérte Apró Antal elvtámsat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját,- a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettesét, mondja el ünnepi beszédét. Büszkén járjuk a Nttgy Október útját Apró Antal ünnepi beszéde — Tisztelt Elvtársiak! — Tisztelt Ünneplő Közönség! — Holnap, november 7-én lesz negyven éve annak, hogy Lenin nagy pártjának vezetésével győzött a pé- tervári munkások fegyveres felkelése és megdöntötte az orosz' földibirtokosok és tőkések hatalmát. Kommunisták és nem kommunisták, haladó emberek, mindenki, akinek drága hatója függetlensége, az emberi szabadság, a kizsákmányolásmentes élet — egyszóval az emberiségnek eszméje, aki híve a társadalmi és kulturális haladásnak, a népek békés együttélésének, a földkerekség minden országában hálával és szeretettel emlékezik meg e napon a Szovjet- únió fennállásának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének negyvenedik évfordulójáról — kezdte beszédét Apró elvtárs. Rámutatott: Az elmúlt negyven esztendő alatt valóban új lapok íródtak az emberiség történelmébe. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta eltelt negyven év valóban sorsfordulót hozott. Megváltozott a világ és az emberiség arculata, az addig megbéklyózott emberek tíz- és százmilliói álltak talpra 1917 november 7. óta és hajtottak végre olyan hatalmas tetteket, amelyekre addig nem tartották képesnek önmagukat. Negyven évvel ezelőtt az orosz munkásosztály és szövetségese, a sze- gényparaszitság került a hatalomra a Föld egyhatodán — mondotta Apró elvtárs. Ismertette az Októberi Szocialista Forradalom világformáló jelentőségét. Október fegyverei áttörték a kizsákmányoló, tőkés világrendszer frontját, kiaput nyitották a proletár- forradalimak korszakának. Megszületett a feltétele annak, -hogy a győzelmes orosz proletárok megmutathassák az igazi szabadság, az emberiesség, a boldogság és a jólét felé vezető utat, az imperialista háborúk vérontásaiból, a kapitalista kizsákmányolás embertelenségeiből, a nyomorúság és létbizonytalanság poklából szabadulásra szomjazó, békére sóvár- gó, új emberi világot kívánó népeknek. Az Októberi Szocialista Forradalom győzelme után megszületett a tőkés országok forradalmi munkásmozgalma és a gyarmati országok nemzeti mozgalma közötti tartós és megingathatatlan szövetség. Az emberiség történelme az Októberi Szocialista Forradalom előtt is bővelkedett forradalmakban, szabadságharcokban, amelyeknek szintén az volt a szerepük, hogy motorjai legyenek a történelem haladásának. De az összes addigi forradalmak és az orosz szocialista proletárforradalom között az az alapvető és döntő különbség, hogy amíg az előzőekben csupán arról volt szó, hogy a kizsákmányolás egyik formáját felváltsa a kizsákmányolás másik formája, hogy az egyik kizsákmányoló osztályt másik váltsa fel, addig az orosz szocialista proletárforradalomban arról volt szó, hogy megszűnjön mindenféle kizsákmányolás és megszülessenek a feltételei a minden kizsákmányolástól mentes, az osztálynélküli társadalomnak. Mi valamennyien úgy tanultuk az iskolában, hogy a XVIII. század végén lezajló és győzedelmeskedő francia forradalom volt a »nagy-« forradalom. — De a forradalom céljait, feladatait tekintve, számbavéve azoknak a néptömegeknek érdekeit és aktivitását, amelyeket a forradalom vihara felkavart és cselekvő, teremtő erőként a történelem színpadára szólított, valóban nagy, valóban népi forradalom az októberi szocialista proletárforradalom volt, amelyhez képest nagyságukban és a néptömegekre világméretekben gyakorolt hatásukban eltörpülnek az összes eddigi forradalmak. Utalt azután Apró Antal arra, hogy a negyven éves Októberi Szocialista Forradalom egyik legnagyobb tanulsága — sőt talán a legnagyobb tanulsága éppen az —, hogy bebizonyította, mire képes az a nép, amely lerázta a földesurak és a tőkések igáját. — A második nagy tanulság, hogy világot átformáló hatalmas történelmi tettekre csak a nép képes, amelyet a forradalmi munkásosztály vezet. Az a munkásosztály, amely megteremtette a maga államát, a proletárdiktatúrát, amely csodálatos alkotó munkára tudja mozgósítani, példátlan teremtő cselekedetekre tudja vezetni a dolgozó néptömegeket, — ha a munkásosztályt a marxizmus-leninizmus tanításaihoz hű forradalmi párt vezeti. Ezután Apró elvtárs rámutatott: mivé fejlődött a négy évtized alatt a marxizmus-leninizmus forradalmi tanításai által nevelt és szervezett szovjet munkásosztály vezetése alatt az a régi Oroszország, amely társadalmilag, gazdaságilag, de kulturálisan is a világ egyik legelmaradottabb országa volt. Milyen utat tett meg az óriási szovjet birodalom az iparosodás, a technika, a tudományos fejlődés területén negyven esztendő alatt. A Szovjetunió tudományos, technikai, ipari fejlettségét, rövid idő Lenin kihirdeti a szovjet hatalmat a Szovjetek II, összoroszországi kongresszusán. alatt elért sikereit, ma már az imperialista Nyugat is kénytelen elismerni. Ma már új feladatokat tűz maga elé a Szovjetunió. A termelés számos területén utói akarják érni és túl akarják szárnyalni a világ legfejlettebb tőkés országait. Semmi kétség, a Szovjetunió ezt a célkitűzését is meg fogja valósítani. A csodálatos eredmények ismertetése során rámutatott Apró elvtárs, hogy ezek megvalósítására alig több, mint három évtizednyi idő jutott, hiszen a Szovjetunió fennállásának negyven évéből le kell számítani a polgárháború és a külföldi beavatkozás esztendeit, majd a hitleri fasizmus ellen vívott Nagy Honvédő Háború éveit. A Szovjetunió gazdasági fejlődésével együtt hatalmas mértékben növekedett a nemzeti jövedelem és vele a munkások és alkalmazottak reálbére, valamimt a dolgozó parasztok jövedelme. A Szovjetunió az ipari termelés legfontosabb ágaiban ma már a második helyen áll a világon. Az atomtudományok területén legalábbis egyenrangú hatalom az Egyesült Államokkal, interkontinentális irányítható rakétáival pedig alaposan megelőzte azt. Ami pedig a termelés növekedésének ütemét illeti, nincs olyan tőkés ország* amely versenyezhetne a Szovjetunióval. 1929-től 1956-ig például a Szovjetunió ipari termelése több mint tizenkilencszeresóre, az Egyesült Államoké pedig csak 2,4- szeresére nőtt. Ma a szocializmus nagy országa a legfejlettebb ipari államok győzelmes versenytársa. Napjainkban tanúi vagyumk, milyen pánikot, félelmet, zűrzavart okozott a burzsoák között a szovjet interkontinentális rakéta, s a földünk körül keringő két mesterséges hold. Ezek a világraszóló eredmények teljesen törvényszerű- ek. Azzal a mennyiségi és minőségi fejlődéssel, amelyet a szocialista állam a tudományos és technikai káderek nevelésében elért, sem Amerika, sem Anglia nem versenyezhet. Világszerte ismert tény, hogy a szovjet állam évente kétszerannyi mérnököt képez ki, mint az Egyesült Államok és hogy számot is említsünk: a Szovjetuniónak ma már több mint 720 ezer mérnöke van. Lenyűgöző a fejlődésnek ez a csodálatos irama. Az imperialisták, mint negyven év alatt mindig, most is sok rágalmat szórnak a Szovjetunióra. Előszeretettel fecsegnek arról, hogy a szovjet nemzetiségi területek nem egyenrangúak. Ezzel szemben a letagadhatatlan valóság az, hogy a Szovjetunió tetszhalotti állapotukból keltette életre ezeket a kizsákmányolt, le- igázott népeket. Törődött a legapróbb, a néhány- ezer. vagy csak néhány száz főt számláló kis né- pecskékkel is, amelyeket a kapitalista közöny már-már kihalásra ítélt. A Szovjetunió nemcsak kinyilatkoztatta a nemzetek önrendelkezési jogát, nemcsak alkotmányba iktatta a hatalmas ország népeinek önkormányzatát, de tettesei, hathatós támogatással is segítségükre sietett. A Szovjetunióban is előfordult, hogy a gazdasági élet egyik vagy másik területén a tapasztalat hiánya miatt hibát követtek el, és átmeneti aránytalanságok mutatkoztak. De a marxista-leninista párt vezetésével minden lehetőség meg volt arra, hogy időben kijavítsák a hiányosságokat. * A Szovjetunióban hatalmas, világraszóló sikerek fémjelzik az 1917 óta eltelt négy évtizedet. A régi Oroszországban a nép rabszolga volt. 1917 után megvalósult, beteljesült Lenin álma: nemzetté nőtt a dolgozó nép és övé lett az ország. E történelmi sorsforduló mindörökre összeforrott Lenin nevével. A továbbiakban Apró Antal ismertette: mit adott Lenin a világ dolgozóinak, a haladó emberiségnek Nemcsak új elméletet adott a munkásosztálynak, nemcsak arra tanította meg, hogyan kell győzni, arra is megtanította a munkásosztályt, hogyan kell megtartani a hatalmat. Örökül hagyta a világ dolgozóira Lenin a szocialista Szovjetuniót, s az októberi győzelem legélesebb fegyverét, a bolsevik pártot. E két nagy műnek, a Szovjetuniónak és a bolsevik pártnak megteremtése már születése pillanatában azt jelentette, hogy a kapitalizmus fölött megkondult a lélekharang —■ nemcsak Oroszországban, de az egész világon. A szovjet állam létrejötte nemcsak a. szovjet dolgozókat ébresztette új életre, de a világ .minden dolgozóját küzdelemre sarkalja, harcra ösztönzi a. szabadságjogokért, a függetlenségért, az imperialista háborúk ellen, a békéért. Ebben rejlik Lenin művének világot átformáló történelími jelentősége. A párt Lenin, majd a lenini Központi Bizottság vezetésével mindig megtalálta, a lelkesítő szót, a kapcsolatot a néppel. Szétzúzta a szocializmus építését akadályozó jobboldali és baloldali frakciókat. Megvédte a párt egységét és megvalósította a szocializmus felépítésének lenini programját. A Szovjetunió negyvenéves fennállása és fejlődése azt a hatalmas tanulságot rejti magában, hogy az az ország, amelynek ura a dolgozó nép, rövid idő alatt gyökeresen újjá tud születni. A Szovjetunió az elmúlt negyven év alatt a nemzetközi politika döntő tényezőjévé vált. A békéért folyó harcban a Szovjetunió körül tömörülnek a szocialista tábor teétrekész népei, , valamint azok az országok, amelyeket a Szovjetunió békepolitikája és az imperialista hódítás, nemzeti elnyomás a háború ellenségeivé tett. A Szovjetunió segíti az olyan országokat, amelyek őszintén vállalják a semlegességet, elutasítják a háborút és a katonai tömböket, óvják nemzeti önállóságukat, népük szabadság gát az imperialista agresszoroktól. A semlegesség ilyen felfogásának arculcsapása volt az a fajta »semlegesség«, amelyet az áruló Nagy Imre és társai a tavalyi ellenforradalomban hirdették. Az ő semlegességük a szocialista tábor országainak hátbatámadása volt, behódolás az imperialisták előtt és ez akkor elősegítette a nemzetközi feszültség fokozódását, a háború kirobbantásának léhetőségét; Ezután arról beszélt Apró Antal, hogy a mi népünk most különös szeretettel és hálával, a meghatottság érzésével ünnepli az Októberi Forradalom 40. évfordulóját. A 39-ik évfordulót nem ünnepelhettük meg. Pusztító ellenforradalom söpört végig hazánkon. Kalandorok, imperialista kémek özönlöttek el országunkat, s amíg tajtékzó szájjal függetlenségről, semlegességről rikoltoztak, kivétfezFolytatás a 2. olűalom.)
