Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-05 / 259. szám

£« 3AKÜÍÍ A C: Y* V_ 0?.5 ZAG R«7 £ SlRKtTMG VfWORSZtiG Kemény küzdelem, igazságos eredmény Salgótarján—Diósgyőr 1:1 (0:0) Diósgyőr, 15.000 néző. V; Katona (Ka­posi, Fülép). Salgótarján: Oláh I. — Sándor, Jedlics- ka, Oláh II. — Szőj Ica, Dávid — Jagodics, Vasas. Csáki, Bodon, Taliga, Edző: Szüca György. Diósgyőr: Tóth — Werner, Kakaszi, Szi­geti — Török, Paulás — Iván, Csányi, Papp, Fekete, Matelsz. Edző: Teleki Pál. Góllövö: Vasas, Fekete. Szögletarány: 5:4 (4:2) a Salgótarján javára. Az északi rangadóra lázas igyekezettel készülődtek a játékosok. Az SBTC-t ezer lelkes szurkoló kisérte el Diós­győrbe, így azután, amikor a két csa­pat kifutott a pályára, nemcsak a ha­zaiakat. hanem a bányász-együttest is ünnepelték, In’agy hangpróba vezette be a mérkőzést, ebben természetesen a sok­kal nagyobbszámban lévő diósgyőri szurkolók kerekedtek felül. A 8. percben ment az első lövés ka­pura: Szőj ka bal felső sarokra tartó lab­dáját Tóth kapu fölé öklözte. Egy el­lentámadás során Szigeti 35 méteres lövését Oláh öklözte kapu fölé. Vasas kö­zeli fejesét Tóth gyors vetődéssel el­csípte. Azután DVTK-támadások követ­keztek. Papp 20 méteres lövését hárí­totta a vendégek kapuvédője. Általában változatos, érdekes volt a játék. Egyik csapat sem tudott huzamosabb ideig me­zőnyfölényt kiharcolni. A 23. percben Csáíki szabadrúgását védte Tqth. Elég sok volt a szabálytalanság. A játékvezető azonban ezeket rendre észrevette. Az el­ső félóra után visszaesett a bányász-csa­pat. a DVTK azonban nem tudta kihasz­nálni fölényét, mert pepecselő, körülmé­nyes támadóinak próbálkozásait a tarjáni védelem könnyen visszaverte. A 39. percben Csáki szabadrúgása a sorfalba akadt el. Vasas nagy lövése pedig a fel- 6Ő léc fölött suhant el. Az utolsó percek­ben a vendégek támadtak többet, de a csatárok lövései elakadtak a védőkben. A II. FÉLIDŐT diósgyőri rohamok vezették be. Szigeti előreadása lesen találta Matiszt, három perccel később Csáki tört ki, de a gyors Szigeti hazaadta előle a labdát. A DVTK irányította a játékot, a salgótarjá­ni szurkolósereg csendben szemlélte a hazaiak fölényét. Inkább biztonsági já­tékot játszott az SBTC. A 60. percben szép tarjáni tárna Sás futott a pályán, amely­nek végén Csáki lövését Tóth kiütötte, másodszor Szőj ka lőtt kapura, de Szigeti a kapuvonalról visszavágta a labdát. A diósgyőriek egyre nagyobb fölénybe kerültek, de a gyámoltalan csatárok nem tudták áttörni a remek tarjáni védelmet. Egyre élénkebb, izgalmasabb lett a já­ték. A 70. percben Csáki átadásából Tali­ga a felső lécet találta el. öt perccel ké­sőbb Iván labdájával Papp veszélyeztetett, de lövése lepattant a védőkről Fekete elé, akinek fordulásból leadott lövését Oláh szögletre öklözte. Nem sóikkal később Iván még Oláh I. mellett is elhúzott, de azután az üres kapu mellé küldte a lab­dát. 'A 85. percben Szojka előreadását a 16-oson helyezkedő Kakuszl megszerezhet­te volna, de elcsúszott, s elvétette' a lab­dát, a befutó Vasas kapura tört és 10 méterről, nagy erővel középen a hálóba vágta a labdát. 1:0 az SBTC javára. Nem sokáig örülhettek a vendégek a gólnak, mert egy perccel később a DVTK egyenlített: kavarodás támadt a salgótar­jáni kapu előtt, végül a labda a kaputól hat méternyire helyezkedő Fekete elé perdült, s a balösszekötő habozás nélkül a háló közepe táján a léc alá lőtt. 1:1. Az utolsó percek izgalmas játékkal tel­tek el. Az izgalmakban bővelkedő mérkőzésen elsősorban a labdarúgás küzdőjellege domborodott ki. A diósgyőri csapat a mérkőzés nagyobbik részében mezönyfö- lényben játszott, támadósora azonban nem tudott megbirkózni a kitűnő salgótar­jáni védelemmel. A bazai csatárok tolo­gatás, ötlettelen játékkal jóformán nem is tudtak gólhelyzetbe kerülni. A vendé­gek kultúráltabban, ésszerűbben és tet­szetősebben játszottak, összjáíékuk folya­matosabb, pontosabb volt. A mérkőzésen végeredményben kemény küzdelem után igazságos döntetlen született. A salgótar­jániak pontszerzésében nagy része volt a kitűnő közvetlen védelemnek. Az SBTC-ben Oláh I. remeikül védett. A hátvédhármas Legjobbja Jedlicaka volt, aki a középhát­véd helyén is feltalálta magát, «állagmen­tesén, keményen harcolt. Sándor is jól •őrizte Matiszt, Oláh II. viszont nem min­dig bírt Ivánnal, Szojka sok támadást állított meg jóütemü közbelépésekkel, s nemegyszer helyzetbe is hozta csatártár­sait. Dávid szokásához híven ezúttal is főleg hátul segített sokat. A csatársorban Vasas értékes építőmunkát végzett, s emellett sokat lőtt is. Bodon a támadás­indításokban jeleskedett. Taliga ezúttal nem játszott olyan jól, mint általában szokott. A DVTK-ban Tóth többször is ügyesen tisztázott. Szi­geti nemcsak a hátvédhármas, hanem a csapat egyik erőssége volt, sok esetben belül is kisegített. Kakuszi a gól előtt hi­bázott, egyébként jól játszott. Werner jobb teljesítményt nyújtott, mint legutóbb, de néha zavarba jött. Paiulás volt á job­bik fedezet, szünet után sokszor nemcsak a labda megszerzésében jeleskedett, ha­nem előre is tört. A támadósor túlságo­san erőltette a belső játékot. Csupán Iván gyorsasága és Papp ügyes ötletes­sége érdemel dicséretet. Katona játékvezető csaknem kifogásta­lanul vezette a mérkőzést. Igazságos, gólnélküli döntetlen ! A mérkőzésre igyekvő szunkolók cso­portjai bosszankodva beszéltek arról, hogy nem együtt rendezik a miskolci rangadót a DVTK—SBTC mérkőzéssel. A miskolci labdarugókedvelők szerették volna mindkét találkozót megnézni, de a sorsolás szeszélye, az MMTE és DVTK ve­zetői között folyó tárgyalások - zátony ra- iulása meghiúsította ezt. (Megjegyezzük: a szurkolók megérdemeltek volna annyit a két sportkörtől, hogy egy pályán, a Stadionban rendezzék meg a találkozót. Mintegy 5000—6000 néző övezte a nép­kerti sporttelepet, amikor pontosan 14 óraikor kifutott a két együttes Pásfai já­tékvezető sípjelére, virággal a kézben, eb­ben az összeállításban: MMTE: Tölgyesi — Tófalvi, Kiss III., Farkas — Homovics I., Siffmann — Pasztrovics, Kiss I., Kiss II., Szabó, Ho- rnovics II. MVSC: Károlyi — Béki, Siklósi, Peter .4- Zoller, Asztalos — Badványi, Palatics, ^Gyetván, Kovács, Szarnák. Mint várható volt, idegesen kezdett mindkét csapat. Jellemző erre az ideges­ségre, hogy a második percben, amikor Palatics Siffmanntól megszerezte a lab­dát, senkitől sem zavartatva az oldalvo­nalon túlra futott vele. De nemcsak a fiatalabbak, hanem az idősebb, rutino­sabb játékosok is hibát hibára halmoz­tak, ellenfélhez adták a labdát, el-el pat­tant tőlük a „bőr.” A szurkolók is látták ezt, ezért buzdításukkal igyekeztek segí­teni csapatuknak az ideges hangulat le- vctikőzéséhez. Először a vasutasok hívei kaptak hangra, csakúgy zengett a „Haj­rá vasút”. Nem sokat várattak magukra az MMTE szurkolói sem és megindult a hangpárbaj. Annak ellenére, hogy a Mun­kások részéről volt kisebb a hangerő, mégis az ő tizenegyük „fogadott szót’ , mert az első öt perc után mezőny fölény­be kerültek. . . Ez a fölény egészen a 14. percig med­dő maradt, mert Károlyi kapujáig nem jutott el a labda. Ekkor Homovics II- höz gurított Siffmann, a szélső tett néhány lépést és váratlanul a jobbsa­rok felé félerős lövést küldött, Karo­lyi jó helyezkedésének köszönhette, hogy az övé lett a labda. Nemsokkal ezután ugyancsak az MMTE balszélsőjének fejesét kellett Károlyinak hárítania. Az iram erős volt. a Munkás fedezetek „tömték’^ á csatárokat labdá­val, de az MVSC védelme Békivel és Siklósival az élen, kitünően védekezett. Védekezésből ritkán mentek át támadás­ba a zöld-fehérek, de ha eljutottak Töl­gyesi kapujáig, akkor „meleg” helyzetet teremtettek, a 17. percben Palatics középen jól tört a kapu felé, a védők hátrálták, a jobbösszekötő látva, hogy lövéssel ered­ményesen nem kísérletezhet, ezért a bal­oldalon üresen hagyott Szarnák elé tálalt, de a szélső elhamarkodottan a kapu fölé lőtt. _ . _ A nagy Munkás fölény a 2o. percben szögletté érett, de Homovics II. a beívelt labdával a kapufát találta el. majd Paszt- rovicsot szabálytalanul szerelték a védők és szabadrúgáshoz jutott az MMTE. A mintegy 25 méterről Tófalvi áltál küldött lövés félméterrel a balsarok mellé ment. Három perc múlva Szabó Kiss I-hez to­vábbított. az összekötő kisodródott az alapvonalhoz és élesen ellőtte a kapu előtt a labdát. Ha nem olyan éles a lö­vés. Kiss II. sikerrel fejelhetett volna az MVSC kapujára, így azonban elszállt a feje felett a labda. Az utolsó Öt percben egyre jobban feljött a vasutas csapat, de két szögleten kívül nem telt többre az ő erejükből sem. SZÜNETBEN az MMTE öltözőjében Csorba edző külön- külön beszélt mindegyik játékossal, majd kérte a csapat tagjait, hogy továbbra is olyan lelkesen küzdjenek, mint az első 45 percben. Az MVSC-nél Sztrényai József, a csa­pat edzője és Farkas László, a sportkör elnöke azt kérte a fiuktól, hogy igyekez­zenek a földön játszani, visvázzanak arra, hogy „ne adják el a labdát”. A második 45 percet a vasutasok kezd­ték jobban, ugyanúgy, mint az első félidő­ben, de mindjárt a 2. percben az MMTE ért el úiabb szögletet, majd két nerccel később Radványi futott el. Tófalvi és Kiss Hl. minden ügyességére szükség volt, hogy a csatártól megszerezzék a lab­dát. Újra megjött a közönség hangja. is­méét megkezdődött az állóhelyen lévő MVSC és a tribün oldalán elhelvezkedő MMTE szurkolók hangnárbaja. Csakúgy zúgott a „Hajrá Vasút”, és a „Hajrá Munkás.” Meglepő volt, hogy az iram nem csök­kent. mindkét csapat nagyon akart, de az idegesség nem akart elmúlni. Erre le­het következtetni abból is. hogy először Béki, majd a megismétlés során Farkas rontott el partdobást. Szabó lőtt ezután MMTE—MVSC 0:0 az oldalhálóba, majd ugyancsak a bal­összekötő tört ezt követően ismét kapu­ra, de a kezét használta, így oda lett a helyzet. A vasutasok kezdtek feljönni, de csatáraik nem játszottak meggyőzően, késlekedtek és így időt engedtek az MMTE védőinek a közbelépésre. Ugyan­ezt lehet elmondani a másik oldalról is, ott is kivártak a csatárok. A mérkőzés legnagyobb helyzete a 42. percben adódott. Ekkor Gyetván kapta meg a Labdát, Kiss III. megtá­madta a középcsatárt, de elesett. Sza­baddá vált az út a csatár előtt, ő két lépés után lövést engedett meg, a lab­da Tölgyesiről lepattant Badványi elé, aki nem túl erősen a balsarok felé lőtt. Tölgyesi macskaügyességgel, jó reflexei a vonal előtt megkaparintot­ta a hálóba tartó labdát. Ez volt a ménkőzés legnagyobb helyzete! Befejezés előtt Farkas mentett még Rad- ványl elől, majd Kiss H. lövése kerülte el Károlyi kapuját. Az MMTE térfelén ért véget a játék. * A találkozó nem hozott szép játékot, nkább a labdarúgás küzdelem-jellege domborodott ki. Erősen rányomta a já­ték képére a bélyeget az idegesség, amit szinte az utolsó percig nem sikerült le­vetkőznie egyik csapatnak sem. Az ered­mény igazságos, mert a Munkások na­gyobb mezőnyfölényét az MVSC utolsó percekben kihagyott nagy gólhelyzete ki­egyenlítette. Külön meg kell emlékezni arról, hogy a két csapat a legsportszerübb • égkörben vívta meg a mérkőzést. Mind­össze egyetlen, a keménység határát át- lénő összecsapást láthattunk, örvendetes jelenség a sportszerűség, mert ritka volt az olyan MMTE—MVSC találkozó, amely­ről ezt cl lehetett volna mondani. Dicsé­ret illeti ezért mindkét csapat játékosait. Egyénileg az MMTE-ben Tölgyesi meg­bízhatóan védett, külön iki kell emelni, hogy az utolsó percekben biztos gólnak látszó lövést mentett. A hátvédhármas mindhárom tagja kitünően játszott, ör­vendetes Tófalvi várakozáson felüli jó játéka, de egyenrangú volt vele Kiss III. és Farkas is. A két fedezet nagyszerű lab­dáinak és jó játékának köszönhető a Munkások mezőnyfölénye, Siffmann és Homovics is átlagon felüli játékot nyúj­tott. A csapat leggyengébb része a csa­társor volt. Talán csak Kiss II. játékát lehet kiemelni. Az összekötők, bár nagy területen játszottak (különösen Kiss I.), kevesebbet nyújtottak a vártnál. A két szélső közül Pasztrovics az első félidő után visszaesett, félt Pétertől. Homovics II. jól mutatkozott be. Az MVSC-ben Károlyi, annak ellenére, hogy betegen vállalta a játékot, kevés dolgát biztosan látta el. A hátvédhármas legjobbja Béki volt, nemcsak a szerelé­sekben tűnt ki. hanem abban is, hogy igyekezett — sikerrel — emberhez adni a labdát. Siklósi szokott játékát nyújtotta, de fejesei ezúttal nem sikerültek úgy, mint máskor. Péter jól rombolt, de ellen­tétben Békivel, nem játszott emberhez. A fedezetek közül Zoller volt a jobbik, a végefelé Asztalos is belejött. A csatárok közül elsősorban Kovácsot kell megdi­csérni, sokat mozgott és hasznos labdá­kat adott társainak. Utána Gyetván kö­vetkezik. Radványiban Tiem volt olyan átütőerő, mint máskor, Szarnák nem hasz­nálta ki nagy lövőkészségét, Palatics neon bírt Siffmannal. Pósfad játékvezető jól vezette a mérkő­zést, nem vétett sorsdöntő hibát. Jól látta meg a szabálytalanságokat és jól alkal­mazta az előnyszabályt is. November 7-re készülnek sportolóink. Az utóbbi napokban az iskolákban, sportpályákon megélénkült az élet. sportruhás fiatalok nyargalnak váltó- bottal a kezükben: November 7-re készülnek a miskolci sportolók. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulójának egyik leg­szebb, legmagasztosabb eseménye lesz, hogy városunk sportoló fiataljai, általános iskolás úttörő lányok és fiúk, középiskolás, egyetemista fia­talok, az üzemi sportkörök csapatai emlékváltófutast rendeznek Miskol­con. A zenepalota előtti szovjet em­lékműnél rajtol majd a váltó és be­futás után elhelyezi a résztvevő csa­patok koszorúját a főposta előtti szovjet emlékmű talapzatára. Folyik a készülődés, hiszen ebben a váltóban részt akar venni városunk apraja-nagyja. Nem lesz — és úgy véljük nem is lehet — egyetlen is­kola, sportkör a város területén, amelyik nem képviseltetné magát az emlékváitóban és ne akarná ki­fejezni háláját a felszabadító szovjet hősökkel szemben, akik immár má­sodízben hoztak értünk mérhetetlen áldozatot. Éppen a várható hatalmas érdeklődésre való tekintettel a Me­gyei Atlétikai Alszövétség és a Vá­rosi Sportfelügyelőség úgy döntött, hogy az emlékváltót valamennyi résztvevő csapat részére a legrövi­debb útvonalon, 10 főből álló csapa­tok részére hat különböző kategó­riában rendezi majd meg október 7-én délelőtt 10 óra 30-kor. I. kategória: az általános leányis­kolák csapatai. II. kategória: középiskolás lányok, ITSK lányok. III. kategória: sportkörök női ver­senyzői, egyetem női csapata. IV. kategória: általános iskolás fiúk. V. kategória: középiskolás, ITSK- fiúk. VI. kategória: sportkörök, egyetem, karhatalom, honvédség csapatai. A résztvevő csapatoknak legkésőbb 10 órakor kell egyforma sport-ödto - zékben, váltőbottal jelentkezni a rajt- és váltóhelyeken. Az egyes csapatok váltóinak utolsó tagjai sportkörük koszorújával futnak a célba. A Megyei Alszövetség igen értékes díjakkal jutalmazza az egyes kategó­riák győzteseit. Minden kategória győztese külön erre az alkalomra ké­szített jubiláris emlékveretet kap^ Valamennyi csapat oklevelet kap. Ülést tartott a Megyei Labdarúgó Alszöretség Nehéz győzelem Bükkaljai Bányász—Perecesi Bányász 3:2 (1:2) A napokban tartotta meg negyed­évi rendes ülését a megyei labda­rugó álszövetség. Kőhalmi József ügyvezető elnök megnyitója után Dreiszig Dezső főtitkár tartott beszá­molót, amelyben vázolta az 1957—58. évi labdarugó bajnokság eddigi ta­pasztalatait, értékelte a sportkörök munkáját, s beszélt azokról a felada­tokról, amelyek ma még a labda­rugósport fejlesztése érdekében meg­oldásra várnak. A beszámoló foglal­kozott a falusi sportkörök munkájá­val, s igen önkritikusan vetette jel az alszövetség felelősségét a falusi sportkörök működésével kapcsolato­san. Az-értekezlet résztvevői foglalkoz­tak a különböző sportbizottságok át­Színvonalas küzdelmek ifjúsági tízek Szombaton és vasárnap rendezte meg a megyei Asztalitenisz Társadalmi Szövet­ség az ifjúsági fiú és leány ttzek-bajnok- ságát. A találkozók igen színvonalas, szép játékot hoztak. Eredmények: Fiú csoport: 1. Palotás DVTK, 2. Lu­kács Ózdi Vasas, 3. Urassáy MMTE, 4. Virág MMTE, 5. Kiss DVTK, 6. Ehe Ózdi Vasas, 7. Labbancz Ózdi Vasas, 8. Grigási MMTE, 9. Szedlák MMTE, 10. Novak A T L É T l lt-A í Borsod—Csongrád megyék közötti atléti­kai viadalt rendeztek vasárnap Diósgyő­rött. Az éjszakai esőtől felázott pályán az idényvég ellenére is akadt néhány jobb eredmény. Férfiak: 100 m: Z. Kovács (B) 11.1, 400 m: Nagy (B) 51.1, Gyarmati (Cs) 51.3, 800 m: Bárkányi (Cs) 1:39, 1500 m: Bárkányi 4:05.8. Fazekas (B) 4:09.6. 3000 m: Fazekas 9:07.6, svédváltó: Borsod 2:03.8, magas: Takács (Cs) 175, távol: Z. Kovács 647, hármas: Berzi (B) 13.71, súly: Török (Cs) 12.46, diszkosz: Kobold A. (B) 43.13, gerely: Török 52.40, kalapács: Trénvi (Cs) 57.20. Nők. 100 m: Skultéty (B) 12.8, 400 m: Nagy Zs. (B) 60.9, 4x100 m: Borsod 54. tátfol: Skultéty 518. súly: Szenti L. (Cs) 10.05, diszkosz: Kissné (Cs) 35.44, Pontversenyben: Borsod—Csongrád 123: 106. Sajószentpéter, 2000 néző, V: Almási. Bükkaljai Bányász: Marczlneskó — Nuszbaum, Benkő, Sztibor — Kolicskó, SZekuncla II. Baranyi, Vécsei, Kanku- lya II., Bcncs, Békési. Edző: Mező Jenő. Perecesi Bányász: Krajnyák — Schmidt, Gergelv, rpiöo — Micrzva, Miskovics — Garami, Uliász, Bartus, Tóth, Futó V. Edző: Mogyorósi Gyula. A sajószentpétcrlek a mérkőzés elején bizonytalanul játszottak. A perecesick ki­használták a helyiek gyengeségét és Bartus, Uliász góljával már 2:0-ra ve­zettek. Csak az első félidő 30. percétől kezdve alakult ki összjáték a bükkaljai csapatnál. Sikerült mezőnyfölényt is ki- harcolniok. A félidő végéig a sajószent- pétcrick szépíteni tudtak. A második félidőben egyenlített a he­lyi csapat, sőt a befejezés előtt 5 perccel Kankulya II. egyéni akciójával megsze­rezte a győzelmet is. A nehezen meg­szerzett győzelmet a sajószentpét eriek megérdemelték, mivel a kínálkozó gól­helyzeteket jobban kihasználták. Góllövő: Kankulya II. (?), Békési, Illet­ve Bartus, Uliász. Jók: Nuszbaum, Kankulya II., Vécsei, illetve Gergely, Mierzva, Uliász. Özdi VTK—Nagybátonyi Bányász 2:2 (1:0) Ózd, 2500 néző, V: Farkas I. OVTK: Ten­gely — Rófch, Gyárfás, Hajner — Borbás I„ Derenkó — Borbás II., Széles, Hamkó, Pál II. Szkladán. Edző: Szabó Géza. Nagy- bátony: Bulyovszkí — Kovács, Tairi Hor­váth — Stuhl, Czecze — Veres, Huszár, Rigó, Csépe, Tőzsér, Edző: Laczkö Sándor, A tartalékosán felálló hazai csapat mind­két félidőben többet támadott, de sok gólhelyzetet kihagyott. A nagybátonyiak védelme igen jól játszott. G.: Borbás H„ Pál II., ill.: Veres (2). Jó: Derenkó, Bor­bás n., Hamikó, Pál H„ ill. Bulyovszki, Huszár, Csépe. A labdarugó NB L állása: 1. Tatabánya 8 5 1 2 12: 7 11 2. MTK 8 5 — 3 15: 9 10 3. Szombathely 8 3 4 1 14:10 10 4. Ferencváros 8 5 — 3 17:14 10 5. Salgótarján 7 4 1 2 12: 9 9 6. Csepel 8 3 3 2 10: 8 9 7. Diósgyőr 8 3 3 2 12:11 9 8. Bp. Honvéd 8 3 2 3 14: 8 8 9. U. Dózsa 8 3 2 3 12:12 8 10. Vasas 8 3 2 3 13:14 8 Dorog 8 2 2 4 7:13 6 12. Pécs 7 2 1 4 5:13 5 13. Szeged 8 — 4 4 10:14 4 14. Komló 8 — 3 5 6:17 3 Még öt teljes forduló van hátra, s eze­ket a vasárnap a Népstadionban sorra ke­rülő Magyarország—Norvégia VB-selejte- ző lés a december 22-én Hannoverben le­játszandó Német SZK—Magyarország ta­lálkozó között bonyolítják le. A fordulók naipjai: IX. forduló november 17-én, X. "orduió nov. 24-én, XI. forduló dec. 1-én, XH. forduló dec. 8-án és Xin. forduló dec. 15-én. Az október 20-ról elmaradt Pécs-'SálRótar-inn mérkőzés új napja no­vember 13. NB H. Keleti csoport állása: 1. Bükkalja 11 8 1 2 21:18 17 2. Bp. Szpartakusz 12 7 2 3 33:15 16 3. Bp. Előre 12 7 1 4 23:12 15 4. Szállítók 11 5 4 2 20:10 14 5. Egyetértés 11 5 4 2 18:13 14 6. BaglyasaJja 12 6 2 4 18:16 14 7. Miskolci VSC 11 5 4 2 11:10 14 0. Debr. VSC 9 6 1 2 19: 5 13 9. Eger 12 5 3 4 22:14 13 10. Ózd 10 3 5 2 20:12 11 11. Miskolci MTE 11 4 3 4 10:10 11 12. Nagyba tony 11 3 4 4 22:22 10 13. Saig. SE 11 3 3 5 13:20 9 14. Nyíregyháza 11 3 3 5 11:17 9 15. Csepel Autó 10 3 1 6 14:18 7 16. MA VÁG 11 2 3 6 10:23 7 17. Debr. Honvéd 10 1 3 6 5:29 5 18. Hatvan 11 2 — 9 15:25 4 19. Pereces 9 1 1 7 7:23 3 Elmaradt mérkőzések: Debreceni VSC Bükkalja, Csepel Autó—Debreceni VSC. Debreceni Honvéd—Pereces, Nyíregyháza —Debreceni VSC, Pereces—ózd. Megyei II. o. labdarugó mérkőzések eredményei: Mezőzombor—Pálháza 4:0, Bodrogke- resztúr—Saujhelyi Postás 1:1, Bodrogola- szi—Kenézlő 1:2, Taktaharkány—Pácin 4:1, Toikaj—1Tárcái 2:1, Szerencsi MÁV— Gönc 8:2, Tolcsva—Karosa 3:1.-----------0O0----------­K ÉZILABDA NB I. Férfi mérkőzés. DVTK-pécs 25:14 (10:7). Pécs. V: K. Nagy. A pécsi kapuban végig mezőnyjátékos védett. A hazaiak nem tudtak komoly ellenállást kifejteni a minden részében jobb DVTK tólen. G: Hiotszky (5), Tomorszky. Czebeczauer (4— 4), Varga, Tóth. Kovács (3—3), Dimény (2), Haraszti, ill. Somogyi (5), Hang (3), Ko­vács I„ Rausch (2—2). Kollár, Hartung. Tó: Hiotszky. Tomorszky, Tari, ill. Hang, Kollár. Az Újpesti Dózsa—DVSC mérkő­zés elmaradt. szervezésével, s egyben jóváhagyták a megüresedett tanácstagok helyébe az új tanácstagok behívását. A hoz* zászólók közül többen, mint Verebéig Gyula, Ágfalvi Ferenc, Svidró János, Holányi Béla elsősorban a falu sport* jával foglalkoztak. Erre reagált fel* szólalásában Papp Gazsi Imre, me* gyei sportfelügyelő, aki a társadalmi sportszövetségek hiányos munkájú* ban látja a hibát. Helyesnek tartja javaslatba hozott nagyobb járási sportbizottságok megszervezését. Az elhangzott felszólalásokra Kő* halmi József és Dreiszig Dezső vála* szolt, majd bejelentették, hogy a leg* közelebbi elnökségi ülésre tervet dől* goznak ki a falu sportjának fellendí* tése érdekében. a megyei asztalitenisz -bajnokságán DVTK. NŐI csoport: 1. Horvátíhné MMTE, 2j Farkas A. MMTE, 3. Kochné Ózdi Vasas, 4. Virág MMTE, 5. Csamády MMTE, 6. Gri­gási MMTE, 7. Klimont MMTE, 8. Jtácz DVTK. 9. Török MMTE. Végeredményben tehát a fiuknál Palo­tás, a nőknél pedig Horváthné szerezte meg az első helyet. Mindkét fiatal győ­zelme megérdemelt. KOSÁRLABDA NB I. Szegedi EAC—DVTK 75:T2 (34:38). Diós­győr. V: Mészáros Gedeon. Végig élveze­tes, fej-fej melletti küzdelem. A vendé­gek biztosabban dobtak kosárra. Ld: Ribizsár (21). Martonffy (15), ill. Káló (21), Marosi (16). Jó: Merényi, Faragó dr., Ri­zsár, ül.: Káló, Marosi, Renyó. RÖPLABDA NB I. Női mérkőzés. HB—Diósgyőri VTK 3:1 (—14, 12, 5, 4). Baross u. V: Szele. A diósgyőriek kitűnő kezdés után visszaes­tek. A HB újra jó formába lendült. Ki­tűnt: Paulheim. ill. Csutak. NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 40-IK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL a Miskolci Kertészeti Vállalat vezetősége, MSZMP alapszervezete, valamint üzemi bizottsága szeretettel üdvözli a vállalat összes dolgozóit. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kíván. A DIÓSGYŐRI PAPÍRGYÁR 175 éves évfordulója alkalmából köszönetét fejezi ki a vállalat összes dolgozóinak az eddig elért eredményes munkájukért és további sikereket kíván a pártszervezet, szakszervezet és a vállalat vezetősége 17S2

Next

/
Oldalképek
Tartalom