Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-05 / 259. szám
Keddj 1957/ november 5. ÉSZAKMAGYARüRSZAG-v •*» KOMJÁTHY ISTVÁN: DÖRMÖGNEK AZ ÖREG ÁGYÚK ÍGY tovább, ricsei — Elkésett riport egy taggyűlésről — A z. öreg ágyúk a Péter-Pál erőd mellvédjén sorakoztak. Ásító csövekkel komoran meredtek az esős, felhős októberi égre. Ha a go- molygó esőfelhők nem borították volna be a mellvédet, mindenki jól láthatta volna, hogy nem a futó felhőkre ásít az ágyúk, torka, hanem Pétervár hatalmas palotájával, a Téli Palotával néz farkas- szemet. Ezen az esős októberi éjszakán e palotába ellenség fészkelte be magát, a forradalmi orosz munkások ádáz ellensége: az ideiglenes kormány. Innen kellett hát kifüstölni a hazaáruló minisztereket. Éjjel 12 órára ott kell hagy- niok búvóhelyüket, mert ha még ezután is ott maradnak, a bolsevikok ágyúval lövik a Téli Palotát, s rohammal beveszik — szólt a parancs, amit még a délután folyamán közöltek velük. A Péter-Pál erőd öreg ágyúinak csöve ezért meredt hát oly komoran az éjszakába. Az erőd parancsnoka pontosan éjjeli tizenkettőkor tüzet vezényel, megszólaltatja áz ágyúkat, egyszóval könyörtelenül löveti a Palotát. A parancsnok az órájára pillantott. A kis percmutató sebesen szaladt rovátkolt pályáján, s az öregmutató közeledett a tizenkettőhöz. Csak nyolc perc híja volt az éjfélnek. A parancsnok kezében tartotta az órát, s mereven nézte a számlapot. „Nyolc perc múlva dörmög- nek az öreg ágyúk” — mondta alig hallhatóan, és bólintott a fejével, mintha még ülne valaki rajta kívül a parancsnoki szoba asztala mellett. Nyugodt volt, biztosa dolgában, hiszen már egy negyedórája, hogy az üteg legénységének a tüzelési parancsot kiadtá. Uirtelen felcsapódott az ajtó, s egy öreg tüzér toppant a parancsnok elé. Izgatott volt az arca, siettében még tisztelegni is ♦elfelejtett. — Nagy baj van — hadarta —, a tüzérek megtagadták a parancs teljesítését. Nem akarnak lőni, pedig már csak nyolc perc van hátra. A parancsnok kezéből az asztalra koppant az ezüstös kicsi óra. Felugrott a székről, s összehúzva szemöldökét, kirohant az éjszaká- ba. Künn szemerkélt az eső, a szél az arcába vágott, de ő most ezzel nem törődött. Szökdécselve vágott át- a- -homokbuckás. erődudvaron, néha megbotlott. Nagy messzeségből, az erődöt körülölelő Néva túlsó partjáról, hallatszottak az első puskalövések. A Téli Palotánál tehát már elkezdődött a tánc! Fújtatva érkezett az öreg ágyúkhoz. — Azonnal lőjetek! — harsogta az eléje toppanó tiszt arcába. — Különben ... — Ezek az ágyúk berozsdásodA TEMETŐ OLYAN, mint egy égő gyertyaváros. Mindenütt virág, friss zöld gallyak, s köztük lobogó, széllel viaskodó , lángok. Már késő este van, a temető útjai kihaltak. Aki lerótta kegyeletét, hazament. Az egyik fehér -márványoszlopos hantnál fiatal házaspár áll. Az asz- szony zokog. Átöleli a hideg követ, mintha el sem akarna válni tőle, s annak susogja: »Kisfiam, draga Lacikám!« A sírkő előtt mecses lángol, megvilágítja az asszony fakó arcát, árnyékokat rajzol a e- hér márványra, majd egy reahullo könnycsepptől elalszik. Az asszony feljajdul! így aludt el, ilyen hirtelen és némán a hant alatt nyugvó kisgyermek is, ezelőtt egy esztendővel. Szívében és agyában megbolydulnak a képek és a szörnyű film a márványlapon újra pereg. AZ ELSŐ LÖVÖLDÖZÉSEK, zavargások hírére kiürült ™ egész ház. Sűrűn elfüggönyözött ablakok fénytelenül bámultak az éjszakába, s a gondosan zárt ajtók nem nyíltak meg senki előtt. Hetvenhét lakó, hetvenhét család ezerfelé szeledt, menekült a borzalmaktól, az életet fenyegető veszélyektől. Csak a ház- gondnok maradt, meg ő a második emeleten. Nem tudott hová menni. Hathónapos kisgyerekkel nem vághatott a nagyvilágnak, hiszen nemrég költözött ide, s alig ismert néhány szomszédot. S nem is akart menni. Féli otthagyni a lakást, a nehezen vett bútorokat, a kis puha meleg fészket, mert ki tudja, -valaki még feltörné. Rossz ember van éppen elég. — Miért nem ment el valahová, Erzsiké, hiszen a maga férje is zöld- ávós? — kérdezte a gondnok egyik reggel. — Nem megyek, mert nekem nincs miért félni, az én uram nem csinált semmit és ... — A többi sem csinált, mégis ... — a gondnok szomorúan ingatta a fejét. — Jobban tenné, ha elmenne, tak. Ha teljesítjük a parancsot, az első pukkanásra ezer darabra szakadnak,^ itt halunk valamennyien. A parancsnok hitetlenül hall■r*’ gáttá a tiszt jelentését, s revolvere után kapott. De a másik nyugodtan folytatta: — Ezek az ágyúk kiöregedtek. Csupa rozsda belül Valamennyi hónapok óta áznak az esőben, s ez bizony nem használ nekik. Akármelyik tüzérem bizonyíthatja, hogy igazat mondok, ezekkel az ágyúkkal nem lehet lőni... A parancsnok az órájára pillantott, már csak egészen kis híja volt az éjfélnek. Nem volt idő tehát további vitára, odafordult a mögötte álló öreg tüzérhez és rákiáltott: — Szólítsd ide azonnal a hajóüteg tüzérségét! Késedelem nélkül jöjjenek. Az eső megeredt, s a szél vadul kezdett tombolni. Már csak pár perc volt hátra. A matrózok ahogy megérkeztek, tüstént az ágyuk mögé állottak. — Ezek bizony öreg ágyúk! —- csóválgatták a fejüket. — Még á zárak is berozsdásodtak ... Beszéltek, hümmögtek, de azért az ágyúgolyókat üggyel-bajjal a csövekbe illesztették. A mikor tüzelésre került volna a sor, valaki elkiáltotta magát: — Nincs olajunk, a lövedékek beszorulnak! Néma, kérdő arcok körös-körül. Végre is a parancsnok törte meg a csendet. — Hát mégsem lehet tüzelni? — Ha lövünk, szétesnek... — Mit tesztek hát? — szólalt meg igen halkan, igen csendesen. — Lövünk! — villant fel egyszerre a közel álló matrózok szeme. — Ha egyszer lőni kell, hát lőni fogunk! Csak nem hagyjuk cserben bajtársainkat! Éljen a forradalom! A matrózok kezet szorítottak. Elbúcsúztak egymástól, s megragadták az ágyúk zárait. A parancsnok szeme könnybélá- badt. Maga. is odalépett az egyik öreg ágyú mellé. „Ha halni kell, nem hagyom magukra bátor tengerészeimet” — gondolta magában. Eldördült az első lövés. f'soda történt. Az ágyú nem '“4 esett szét, a kilőtt golyó nagy ívben repült át a Néván, s a Téli Palota homlokába csapódott. Pillanatok alatt zengett, zúgott a Péter- Pál erőd. Dörmögtek az öreg ágyúk. Fennen hirdették, hogy kezdetét vette a proletárok nagy . forradalma. Mondanom sem kell, hogy a hős tengerészek hamarosan kifüstölték az ellenséget a gyönyörű Téli Palotából. Ricsén, még a nehéz idők alatt, a párt létéért folytatott küzdelemben alakult újjá a községi pártszervezet, amely élénk pártéletre tekinthet vissza. Harcos taggyűlések voltak az átigazolások idején. A kommunistáknak jelentős szerepük volt a község életének konszolidálásában. Sikerrel harcoltak az ellenforradalmi erők elszigeteléséért. Érveltek, vitatkoztak a jóhiszemű, de megtévedt emberekkel. Az utóbbi időkben azonban csappanni kezdett az aktív, eleven élet. Megtorpanás jelei mutatkoztak a kommunisták aktivitásában. Az »elmúltak a zajos idők«, »minden rendben van«, helytelen szemlélete, a megnyugvás, az önelégültség kapott lábra. Csökkenni kezdett a taggyűlések látogatottsága, élénksége. A pártszervezet vezetősége idejében felfigyelt, a káros jelenségre s elhatározta, hogy újabb lendületet visz a pártszervezet életébe. összeültek a pártvezetőség tagjai. A vezetőségi ülés napirendjén a ta.g- könyvcsere, illetve az októberi taggyűlés előkészítése volt. Ezzel egy- időben arra törekedtek, hogy olyan politikailag aktív, feladatokra mozgósító taggyűlést készítsenek elő, mely a pártélet fellendülésével jár. A pártvezetőség megvizsgálta a pártszervezet politikai tevékenységét, a kommunisták kötelességteljesítését, a pártszervezet tömegkapcsolatát. A tapasztalatokat leszűrve, konkrét feladatokat tűztek ki célul, melyeket átgondolt intézkedési tervbe foglaltak. így például a tagkönyvcserével kapcsolatos tennivalók mellett, fontos feladatként jelölték meg a párttagsággal való egyéni elbeszélgetést. Lakóterület szerint három csoportra osztották a tagságot, csoportomként 10—13 fővel. A pártmegbizatással minden csoporthoz 3—3 főt osztottak be, elsősorban pártvezetőségi tagokat, pártcsoportbizaimiakat, akik névsor alapján felkeresik a párt tagjait és elbeszélgetnek velük. Az intézkedési terv utal a beszélgetés tartalmára is, mely szerint: kérjék ki a párttagok véleményét, javaslatait a pártvezetőség munkájáról, az előtte álló feladatokról. Továbbá: beszélgessenek a Szervezeti Szabályzat értelmében a párttagok jogairól, kötelességeiről, egyebek között a tagdíjfizetésről, valamint arról, hogy ki milyen párt- munkát kíván végezni. Az intézkedési terv alapján november 10-ig be kell fejezni a beszélgetéseket. Az elbeszélgető csoportok vezetői összegyűjtik a beszélgetés során szerzett tapasztalatokat s azt a pártvezetőség feldolgozza, hasznosítja. ünnepélyes előkészítését, ahol a pártvezetőség beszámol a két tagrt,rűlés között végzett munkájáról, a.z intézkedési tervben megjelölt feladatok végrehajtásáról, s arról, hogy a párt tagjai mit végeztek el a rájuk eső feladatokból. Az intézkedési tervben további politikai feladatokat is megszabtak, melyek a párt tömegkapcsolatának erősítésére, a tömegszervezetek segítésére irányulnak. Nagy gondot fordítanak az Októberi Szocialista Forradalom méltó megünneplésére. Ezzel kapcsolatban konkrét teendőket jelöltek meg. Az előkészítésre operatív bizottságot hoznak létre. Ugyancsak fontos politikai feladatként szabja meg az intézkedési terv a kommunisták számára az ifjúság között végzett politikai nevelőm u nkát, a KISZ- szervezet megerősítését. A pártszervezet vezetősége megvitatás és jóváhagyás végett taggyűlés elé terjesztette az intézkedési tervet. A beszámoló is erre épült. Már a beszámoló alatt látni lehetett, hogy az intézkedési terv leiköti a tagság figyelmét, lelkesíti, mozgósítja őket. Nem volt ugyan százszázalékos a tagság jelenléte,. de élénk vita alakult ki. A jelenlévők közel 50 százaléka felszólalt. Nem sablonos taggyűlés volt ez s néhány megszokott, általánosságokat mondó felszólalás, hanem — a pártszervezet helyi problémáit aprópénzre váltva — termékeny tanácskozás, mely az építő bírálat és javaslatok jegyében zajlott le. Mindannyian egyetértettek a megjelölt feladatok tekintetében. Széleskörű vita alakult ki a kommunisták szerepéről az ifjúság körében. Részletesen A MEDOSZ elnöksége a gépállomások és termelőszövetkezetek dolgozóihoz, valamint az egyéni termelőkhöz intézett felhívásában megállapítja, hogy az országban heiyenkint vontatottan halad a betakarítás, és emiatt késik az őszi kalászosok vetése. A népgazdaság érdeke megköveteli, hogy minél gyorsabban végezzenek az őszi betakarítással és a szántásvetéssel — mondja a felhívás. Ehhez megvitatták, hogy a tömegkapcsolat erősödése érdekében az egyes elvtársaknak milyen munkát kell végezniük a KISZ-ben. Az elvtársak, érezve a felelősséget, munkát vállaltak. A pártszervezet három tagja önként jelentkezett, hogy átmennek a KISZ soraiba, ott végeznek pártmunkát, hogy ezzel segítsék a szervezet megerősítését. A kommunisták kezdeményezése, javaslata alapján helyiséget is biztosítottak a fiataloknak. A MÉSZÖV körzeti vezetője billiárdasztalt ajánlott fel az ifik számára. Hasznos vita fejlődött ki a nő tanács munkájának megjavítása érdekében. A felelősség- érzetre serkentő bírálat hangzott el a kommunisták, elsősorban a helyi vezetők felé a nőtanács munkájának elhanyagolásáért. így zajlott a taggyűlés. Sorolhatnánk tovább is, de ez is élég tanulság ahhoz, hogy lássuk: milyen eredményes egy politikailag jól előkészített taggyűlés. Az intézkedési tervet a pártszervezet kommunistád határozattá emelték. A pártszervezet vezetősége elérte a kitűzött célt. Sikerült e taggyűlésen friss vérkeringést vinni a pártszervezet életébe. Mindenekelőtt felkeltette a kommunistákban a kötelességtudatot, a lelkesedést. Több konkrét feladatra hívta fel a pártszervezet figyelmét, s mozgósította a kommunistákat. Helyes volt, hogy a tagkönyvcsere előkészítésének feladatait politikai célokkal kapcsolták össze. Az eredmény nem is maradhat el. Csak így tovább ricsei elvtársak, s akkor a decemberi taggyűlésen újabb sikerekről számolhattok be. PÁL LAJOS nagy segítséget nyújt a gépállomások széles hálózata. A termelőszövetkezetek, dolgozó parasztok vegyék igénybe a gépállomások munkáját, gépeit. A gépállomási dolgozók pedig a gyors és jóminőségű munkával bizonyítsák be a gépi munka fölényét s törekedjenek arra, hogy hamarosan ne legyen szántatlan-vetetlen terület az országban. (MTI) Külön pontban határozza meg az intézkedési terv a decemberi taggyűlés még most sem késő, vagy legalább zárkózzon be, ne nyisson ajtót senkinek. El is határozta, nem enged be senkit, élve legalább is nem. Nem gyújtott villanyt, nem is fűtött be, hogy a kéményfüst el ne árulja, s ült a hideg, sötét szobában, egy pokrócot csavart maga köré. A gyereket elaltatta, közelebb húzódott az ablakhoz, s figyelte a járdán ácsorgó embereket. Hirtelen tört rá a magány. Eszébe jutott, hogy egyedül van a házban, s ez elvette bátorságát. Az utcán nem fogytak az emberek. Maga sem tudta, meddig ült az ablaknál, kicsit el is szundított, s csengőszóra riadt. Éles, hosszú csengetés hasított a csendbe. A szívverése is elállt. — Nem nyitok ajtót szorította ökölbe kezét, de az újabb türelmetlen csengetésre felsírt Lacika, ezt pedig kint is hallották, s most már nem tagadhatta le: itthon van. HÁROM FEGYVERES állt az ajtóban. Mindegyiken nemzetiszínű karszalag, vállukon géppisztoly. — A férjem nincs itthon, ő csak egy héten egyszer jár haza... — Szabad az igazolványát, kérem ? — egyik borostásállú szűrte felé foga között a szót. Erzsiké megmutatta: Elmentek. Mikor bezárta az ajtót, leroskadt egy székre. Este tizenegykor újra csengettek. Az asszony halálravált. — Biztosan értem jönnek. Elvisznek ... Az ajtóban az előbbi három férfi állt. A borostásállú már kézigránátokat is szerzett, az öve körös-körül tele volt tűzdelve. — Na. angyalkám, nem jött még meg a férjccskéje? — Nem, — lehelte alig hallhatóan. — És a szomszéd úr sem? — Nem tudom, nem hallottam. .. Az asszonyt ellepte a veríték. — Na, akkor megkeressük őket, — mondta a borostásállú, aki szem- melláthatólag a vezér szerepét töltötte be. Szétnéztek a lakásban, aztán elmentek. Örökkévalóságnak tűnt minden perc, úgy érezte, sohasem virrad fel a reggel. Ha még- egyszer jönnek, nem nyitok ajtót! Törjék fel, verjenek agyon, nem bánom! így erős-ködött, fogadkozotl magában. Talán éjfél lehetett, amikor újra csöngettek. Hármat egymásután. Már olyan volt, mint az alvajáró. Mindegy már. ha megölik is, csak együtt a gyerekkel. Karjára vette a gyereket, úgy nyitott ajtót. Ügy állt ott, mint egy madonna. Kereste a fegyvereseket, de egyet sem látott. A lépcsőház sötét mélyedéséből két civilruhás ember ugrott elő. Sikoltani akart, de nem. volt ereje. A küszöbön bekötött fejjel, véresen, botra támaszkodva ott állt a férje és a szomszéd. Sírt és nevetett is egyszerre, ölelték, csókolták egymást. “ El kell rejtőzködnünk, mert a csőcselék halálra keres minden ávóst, még a határőröket is ... — Jaj, már itt voltak érted kétszer is a fegyveresek. Az asszony sír, az ember hallgat. — HÁT JÖJJENEK, nem ijedünk meg senkitől. Ha bejön, akkor megkapja a magáét. Fegyverünk van. Az asszony még mindig remeg, hiszen nem is lenne semmi baj, de a gyerek... A kis Lacika, ha sír. kihallatszik, s mindennek vége. — Beágyaz1 ak benneteket a kis- szőbába. arra senki sem jön rá. Már hajtogatja is a térítőt, szépem elsimítja a keményfodrú párnákat, s minden rendben van. Közben valamennyi idegszálával az ajtó felé figyel, várja a csengetést, látja a belépő borostásállú csavargó mohó, vad tekintetét, megcsapja a pálinkabűz. s a szeme előtt egy agyonvert ember vérbefagyott teste lóg kötélen. A férje ... Előremered, hogy megfogja a képet, de az szét- foszlik. Csak a hangok ülnek fülében — »kötelet minden ávósnak«. Rátelepedik, s fészket rak lelkében a rettenet. Őrjítő ez a némaság. Fejéhez kap, mintha ki akarna tépni onnan valamit, de hirtelen felsír a kisgyerek, ölbeveszi, ringatja, de a sírás erősödik. — Meghallják kint, ne sírj Lacika, — így csitítja a kicsit. Megrémül. Jaj, ha megint jönnek ... és ménekül a borzalmas képektől. Mi lenne, ha, ha... a nagyanyja is úgy mondta. Attól elalszik reggelig és semmi baja sem történik. De ha mégis?... Jaj, kitől is] kérhetne tanácsot, hiszen így megbolondul. Mind a kettőt szereti. A férjét és a gyermekét is, egy for- ( mán. Nem éli túl, ha elveszti őket. így őrlődik gondolatai zsákutcájában, aztán hirtelen felugrik, kirohan a konyhába, a kis teásedényben vizet tesz a gázra, s mákot szór, bele lassan, óvatosan, mintha számolná a szemeket. Nehogy több legyen, mint szabad. Kint hirtelen lövések dörrennek, közvetlen közelben, a mákot szóró kéz megrándul, s a mák a zuborgó vízbe zuhan. Az, asszony már nincs is észnél. Felkapja a még síró gyereket, s a cu-' misüvegbe szűrt édes lét megitatja1 vele; Közben szeméből megállás1 nélkül folyik a könny, s úgy érzi jobb lenne meghalni. Az alvó gyereket leteszi a kiságyba, s az aludt, aludt reggelig, s nem is ébredt fel] soha többé.. . * ÍGY TÖRTÉNT. Gyufa screen és a láng újra lobog. Halványan vilá- . gitja meg a fehér márványba, vésett f betűket.. s »Élt hat hónapot«... KECSKÉS RÓZSA első gyűjteménye volt, amíg egy része az ellenforradalom alatt el nem pusztult. A Nemzeti Múzeum termé- ' szettudományi múzeumának kéréséire a nehézipari minisztérium elrem (Jdelte, hogy a bányászat és a vegyipar valamennyi trösztjének, vállalatának igazgatója köteles haladéktalanul megszervezni a bányaművelés közben előkerülő ásványleletek rendszeres összegyűjtését és megőrzését. (MTI) November 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40 éves évfordulója alkalmából köszöne- tünket fejezzük ki vállalatunk összes dolgozóinak az eddig elért eredményes munkájukért és további sikereket kívánunk. S átoral jaú jhelyi Mezőgazdasági Javító Ktsz. vezetősége November 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40 éves évfordulója alkalmából köszöne- tünket fejezzük ki vállalatunk összes dolgozóinak az eddig elért eredményes munkájukért és további sikereket kívánunk. Sátoraljaújhelyi Dohánygyár pártszervezete és vállalatvezetősége A Cementipari Gépjavító Vállalat pártszervezete, vállalat- vezetősége és sztajeszerv ezeti bizottsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40 éves évfordulója alkalmából szeretettel köszönti a vállalat ösz- szes dolgozóit, az eddigi eredmények megtartására, illetve ennek fokozására kíván sok sikert és egészséget. A MEDOSZ elnökségének felhívása az őszi munkák meggyorsítására Szervezett gyűjtés indul a bányákban a Nemzeti Múzeum elpusztult ásványkincseinek pótlására A Nemzeti Múzeum ásvány-kőzet- tára Európa második, ritkaságok szempontjából pedig a világ egyik
