Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-20 / 272. szám

Szerda, 1957. november 20. LSZAKM AGYARORSZÁG 3 I II A VILÁGŰRBEN A mióta ember az ember, úgy tekint a csillagos égre, úgy vágyódik a magasba, mintha ott fenn a végtelenöen maga is vég­telenné, halhatatlanná válhatna. Évezredeken át tanították, vésték az ember tudatába: ezen a Földön csak azért élünk, hogy érdemeket szerezzünk szenvedéseinkkel az örökéletre, a túlvilágon. Azt mond­ták, minden isten akarata; isten akarata a szegénység, a szenvedés, isten akarata es elkerülhetetlen a háború. Negyven évvel ezelőtt azonban uj állam, újfajta társadalom valósult meg a Föld egyhatodán. Első dekré­tuma a világ minden tája felé a békedekrétüm volt. Ez a hatalmas ország négy évtizede küzd minden eszközzel a béke fennmaradásáén. Politikája békepolitika, népgazdasága szocialista gazdaság, a béke termelési rendje, kultúrája a béke kultúrája, irodalma, művészete és tudománya is a béke szolgálatában áll. Október 4-én az egész világot meg­döbbentette egy hír: — a Szovjet­unióból egjj új csillag, egy új holdja a Földnek röppent fel, és megkezdte keringését a Föld körül. Erről beszélt az egész világ. Az éter hullámain a rádiók minden nyelven erről adtak jelzést, az újságok és tudományos folyóiratok erről írtak. Még meg sem száradt a nyomdafesték a Szovjetunió mesterséges holdjáról írt kommentá­rokon, amikor újabb, jóval nagyobb mesterséges hold, kétszer magasabb­ra szökkent a bolygóközi űrbe, ismét a Szovjetunióból, és a reggeli vagy délutáni napfényben ragyogva szipor- kázza sugarait a Földre, mindenkinek hirdetve a szocialista tudomány dia­dalát a Föld leküzdhetetlennek hirde­tett bilincse, tömegének földhöz- ragasztó vonzóereje felett. /I/I iskolc város dolgozói is nagy érdeklődéssel kísérték a két mohóidról megjelent cikkeket. A Ter­mészettudományi és Ismeretterjesztő Társulat Csillagászati Szakosztálya igyekezett a dolgozók érdeklődését kielégíteni. Szabó Gyula elvtárs és Radits Erzsébet, a Kilián gimnázium tanárai, a csillagászati szakosztály tagjai az SZMT előadótermében elő­adást tartottak az űrhajózásról, rend­szeresen megtartott előadássorozatai­kon a hallgatók feltett kérdéseire tu­dományos felvilágosítást nyújtottak. A TILT azonban ennél is tovább •ment, meghívta Miskolcra dr. Kulin György elvtársat, a Központi Csil­lagda (Uránia) munlcatársát, a Ma­gyarországi Űrhajózási Társaság igaz­gatóját, hogy Miskolc dolgozóinak a legkorszerűbb tudományossággal tar­tott előadásban adjon tájékoztatást. Felejthetetlen élménye volt mind­azoknak, akik ezt az előadást meg­hallhatták. Hat óralcor már megtelt a megyei tanács nagyterme. Őszhajú öregek, férfiak és nők, fiatalok, kö­zépiskolás diákok, sőt általános isko­lás tanulók is lesték az ajtót, várták a professzor érkezését. Kulin György <elvtárs — mint i-egtudtuk — már délután a Vasutas Szakszervezet ren­dezésében a MÁV dolgozóinak is tar­tott előadást, mégis, csak pár percet Váratott magára. Közvetlen szerény­séggel fogadta az üdvözlést és egy­szerű, de lebilincselő bevezetéssel megkezdte előadását. Egyetlen fekete iskolai tábla, néhány kréta volt min­den, amit igénybevett, de a tudós, aki nemcsak ismerője, hanem szerelmese a »távcső világának«, megismertette hallgatóival Newton és Laplace zse­niálisan megfogalmazott tételeit, az égi mechanika törvényeit, Minden szem a táblán csüg^Ött, a rajzokon, — minden fül igyekezett minden gondolatot és minden szót felfogni. Meggyőződhettünk arról, hogy a sze­rény tudós a legelvontabb problémá­kat is meg tudja értetni hallgatóival. Kulin elvtárs a legjobb kritilcát és legnagyobb elismerést attól a kis tíz éves, általános iskolás gyermektől kapta, aki az előadás után kivonuló csoportban így szólt édesapjához: »Apukám, én a csillagász professzor bácsi előadását egészen végig értet­tem.« L's minden hallgató megértett még valami mást is. Azt, hogy mi mindnyájan egy nagyszerű komák vagyunk a részesei. Az ember le­küzdötte a leküzdhetetlennek hitt erőt, amely a Földhöz kötötte, útjára bocsátotta az első, majd a második földi-anyagi testet, amely most oda­fenn hajtóerő &s hajtómű nélkül szá­guld már hetek óta az égi mechanika törvényei szerint. Mindannyiunkat el­fogott annak az érzésnek az ünnepé­lyessége, amelyet jogos büszkeséggel érezhet az »alkotó ember«, az az em­ber, aki a természetet igájába hajtja, forradalmi módon átalakítja, aki a világ megismerésének útján elérte a világ átalakításának, megváltoztatásá­nak történelmi mérföldkövét. Már nem is tudományos előadáson éreztük magunkat, hanem ünnepé­lyen, ahol emlékbeszédet mondott az előadó egy új korszak kapujánál. Kulin elvtárs hangját átfűtötte a bol­dog szenvedély, hogy ő is átléphet ezen a kapun és hallgatói is ünnepel­tek. Együtt értünk ehhez a történel­mi kapuhoz, mi még huny or gátiunk, de ő már látta, mutatta a jövő nagy­szerű perspektíváit. J? ét piciny új csillag az égen! So- kan még nem látták, de ma már mindenki tudja, hogy ennek a két kis csillagnak a fénye belevilágít a jövőbe. Megvilágítja az emberiség­nek közös, szent célját, a b ékét. Fényétől megremeg a halálkufárok szíve, de annál melegebb szeretettel köszöntik a dolgozók milliói. Mi már úgy érezzük, hogy nem is ott fenn keringenek, hanem itt a szívünkben. Ezek a csillagok nem a végtelen űr­ből hozzák egy jobb világ ígéretét, hanem innen a Földről röppentek föl, hirdetni, hagy nekünk itt, ezt a vilá­got kell és lehet szebbé, jobbá-, az ember, az egész emberiség boldog hazájává változtatnunk. Amit nem hitt el negyven évvel ez­előtt a világ, most megvalósulva lát­hatja: nem megváltoztathatatlan tör­vényszerűség a Földön a nyomor, a szegénység, a szenvedés, a háború. Nem lehet cél fegyvereket, bombákat, gyilkos sugarakat gyártani, — a két kis csillag mutatja a célt: meg kell változtatni a világot, az ember szol­gálatába kell állítani a természet erőit. Kulin György elvtárs előadása után kérdéseket is tettek fel a hallgatók, amelyre készséggel válaszolt. A TT1T klubjában még késő estig együtt ma­radtak a csillagászati szakosztály tag­jai kedves vendégükkel, s megválasz­tották tiszteletbeli szakosztályelnök­nek. Kulin elvtárs vállalta az elnök­séget és ígéretet tett, mindent meg­tesz, hogy a Miskolci Uránia számára korszerűbb, -nagyteljesítményű tele­szkópot és műszereket biztosítsanak. Elismeréssel nyilatkozott a szakosz­tály tudományos és ismeretterjesztő munkájáról. Jtt szeretnénk megemlékezni ar­x ról is, hogy november 12-én, szerdán délben 12 óra 16 perc és 12 óra 20 perc között Miskolc felett szabad szemmel lehetett látni a má­sodik mesterséges holdat. A vásár­téren, a Szentpéteri kapuban ezer és ezer szem gyönyörködhetett az első­rendű csillag-fényességű »szputnyik*<- ban. Minden szem percekig nézett a magasba és követte a méltóságtelje­sen haladó holdat, amíg a fehér sziráiusz-felhők között délnyugati irányban el nem tűnt a szemünk elől. KÁLMÁN JÓZSEF a TTIT tagja PAtAJIiif DEZSŐ: Óda az Emberről Megújhodó tavasz rontott a szívre És nincs erőm a fényt pa.pirra írni. És nincs szívem az égre nezni hosszan. Mert oly -kicsiny az ember itt a porban, S olyan tátongó, mély-sötét az Ür! Ablakom ikinyitom reggelente, S falc levelét a szél behordja néhai. Halott levél, vérző lomb jajgatása. Egy óriásnak szappanbuboréka, Ki minden gyáva-alantast legyűr! Fenn az őrjítő, szürke magosban Fürdeti lágyan áj er-tavában A Nap-mama régi, sok drága fiát:. Fürdik a Földünk, a Mars meg a Vénusz! (Szörnyű ikalodába zárva a zérus.) S úgy kacag, úgy kacag minden az űrből! Fürdjeték bátran az égi világban, Uj bolygótársatok szállt •'fel az égre! Ússz csak te drága a napsugarába S jöjjön a fákra, a szívre, ha fájna, bús zokogásra s az őszi világra, iöijön a Földre az áhított Béke! Kevés a szó, kevés a fényt leírni. E hősi fény ad emberekre formát, S az emberek megtöltik tartalommal, Mert Ember nélkül nincsen szép valóság! Benned bízom! Bízom, hogy él az Ember! Hogy legnagyobb a földön egy: csak ül S nevelni kell a gyermekét, a drágát, Ahol csak egy piciny szikrája nő. Mert Ember visz az égre új világot És végessé teszi a végtelent. Ha kell a .sziklákon fakaszt virágot, Értelmet ad a szónak új, határost. Halálból hoz vissza hullt-élebet. — S ő hozza a fákra, a szívre, ha fájnia, bús zokogásra s c vénült világra, a barna rögökre, a megfáradt Földre új Messiásnak az áhított B É K É T ! ! I Német vendégeink egy délutánja A Német Demokratikus Köztársa­ság szakszervezeteinek megyénk­ben tartózkodó küldöttsége hét­főn délután résztvett a Közalkal­mazottak Szakszervezete megyei el­nökségének a városi tanács nagyter­mében rendezett gyűlésén. Kovács Pál, a Közalkalmazottak Szakszerve­zete Központi Vezetőségének tagja volt az ünnepi gyűlés előadója. Be­szédében ismertette azokat az ered­ményeket, amelyeket a szakszerveze­ti munkában a III. kongresszus óta elértek, s a tapasztalatok alapján megjelölte a feladatokat. A gyűlésen felszólalt Frank Hen­rich, a német delegáció vezetője. Tol­mácsolta a német szakszervezeti dol­gozók üdvözletét. A megjelent hall­gatók közül többen kérdést tettek fel a küldöttség tagjainak. Elsősorban a nők helyzetéről érdeklődtek. Hogyan oldják meg a váltott műszakban a nő­dolgozók problémáját, házi munkát, stb. A közös eszmecsere során szó esett a nők és a gyermekek kölcsönös üdültetési csereakciójáról is. A gyűlés után a megyei tanács klubhelyiségében a végrehajtóbizott­ság fogadást adott a vendégek tiszte­letére. Az esti órákban az »Aranycsillag« dolgozói vendégül látták kedves ba­rátainkat. Emlékművet kapnak a magyar munkásmozgalom nagy halott jai A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata értelmében a magyar munkásmoz­galom nagy halottjainak — akik a Tanácsköztársaság idején, továbbá a Horthy-fasizmus és az ellenforra­dalom elleni harcban életüket ál­dozták, vagy munkásságukat a nép ügyének szentelték — méltó emléket kell állítani. Az emlékművet a Ke­repesi úti temetőben 1958 november 20-án — a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásának 40. évfordulóján — fogják felavatni. A párt az emlékmű létrehozását egész társadalmunk ügyévé kívánja tenni, hogy szocializmust építő, a munkásosztályhoz hű dolgozók fc- rintjaikkal is hozzájárulhassanak az elődök dicső tetteit megörökítő em­lékmű megvalósításához. A párt a költségek fedezésére az emlékművet ábrázoló bélyegeket bocsát ki 5, 10 és 20 forintos címletekben. Az em­lékbélyegek november 20-tól a párt és a társadalmi szervezeteknél kap­hatók. (MTI) — Nagyon nehéz kis­lányom? — Nagyon. — Messze viszed? — Nem, csak ide a szomszédba. — Add ide, segítek. — Ne... ne! Elbírom. — Na, add csak ide! Látom, hogy öt lépé­senként leteszed... Hány éves vagy? — Kilenc, — vála­szolta megadőan, ami­kor látta, hogy már a kezemben van a két teli veder. Karjával megdörzsölte izzadt homlokát és rámemelte fáradt szemét. — A bácsinak nem nehéz? — kérdezte kis csodálattal a hangjá­ban, amikor siető lép- 'tekkel-útnak indultunk. A kérdésre egy várat­lan ötlettel magam is kérdéssel válaszoltam. — Nálatok senki nem bírja el, csak te? *— Nem tudom. Min­dig én megyek. A töb­biek dolgoznak. »A többiek dolgoz­nak.« Ez a kilenc éves kislány eszerint egész nap nem csinál sem­mit. Napjában mind­össze négyszer-ötször elszalasztják két veder vízért, azt is egy óráig hozza. Lassan lépeget, vézna karján pattanásig feszülnek az izmok, öt A t/ízUaedá lépésenként leteszi ter­hét, hogy letörölje homlokáról a verejté­ket, miközben otthon a »többiek dolgoznak". Elkeseredve gondol­tam arra, hogy ezt a képet: a vízhordó kis­gyerek szánalmas ké­pét, az ország minden más helyén sokat lát­tam már. Sok család életében természetes, hogy »a gyereket elkül­dik vízért«. Megérkeztünk. A gyerek el akarta venni a kezemből a két ved­ret, mire szó nélkül be­fordultam a kapun és csak a konyhában áll­tam meg. A háziasszony, mint valami csodalényre úgy nézett rám. — Ne tessék hara­gudni — kérleltem —, segítettem a kislány­nak ... Már megyek is. Az asszony elfordí­totta fejét és inkább csak úgy magának pus­mogott, hogy őneki nem kell segíteni, el­bírja a gyerek maga is. Meg hogy úgysincs mis dolga. Megsimogattam a kislány fakószőke ha­ját és kiléptem a ház­ból. Az udvaron még egyszer megálltam és visszanéztem. Lelki sze­meim előtt a ház hir­telen átváltozott egy húsz év előtti iparos lakásává, melyben a mester éppen a nadrág­szíjjal »oktatja« inasát. A kép azután elmosó­dott, eltűnt az inas- nyúzó mester és láttam helyette egy nagy köny­vet, melynek címlap­jára ez volt írva: »A Munka Törvényköny­ve«, s benne egy feje­zet: »A fiatalkorúak dolgoztatásának szabá­lyozása«. Ebben a feje­zetben még az is meg volt írva, hogy tizen­hat éven alul milyen fizikai megerőltetéstől kell megóvni a gyerme­ket. Azután ismét az ud­varon találtam magam és lehajtott fejjel lép­tem ki a kapun. Azt még láttam, hogy a szőke, kilenc éves kis­lány csodálkozva és szomorúan nézett utá­nam az egyik ablak függönye mögül. ö még nem tudta, hogy mi az a munka- védelmi törvény és ki tehet arról, hogy a gyermekek sorsa a csa­ládon belül a szülők lelkiismeretére van bízva. FEKÉSHÁZY GÉZA MUNKA- ÉS EGESZSEGVEDELMI OR3ARATON A SZAKSZERVEZETEK MEGYEI TANÁCSÁNAK kezdeményezésére alakult bizottság mimika és egészség­védelmi ellenőrzést tartott több ózdi üzemben. A legutóbbi ellenőrzés ta­pasztalatai azt igazolják, hogy a mun­kások és vezetők köszönettel veszik ajószándékú figyelmeztetést, és igye­keznek megszüntetni azokat a hibá­kat, melyeket a vizsgálat megállapít. A bizottság ez alkalommal is abból az elvből indult ki, hogy a munka és egészségvédelmi rendszabályok betar­tásának rendszeres felülvizsgálása védi a dolgozók életét, egészségét és szüntelenül javítja mimikájuk körül­ményeit. TÜZÉP-TELEP A VAROS ÉS A BOLYOKI ÚJ LAKÓTELEP között igen szép, tiszta »rakterűiét-« fogadja a bizottságot. Kevés ilyen telepe van a megyében a TÜZÉP vállalatnak. A 4/11. számú telep ugyanis szerencsés helyzetben van. Nem vagonokban érkezik az el­adásra tervezett szénmennyiség, ha­nem a szomszédos osztályozóból a vasút felett megépített hídon, gumi- szalagon. A gumiszalag egyik vége az osztályozónál van rögzítve, a másik pedig a TÜZÉP-telepen ez év tava­szán megépített bunkertorony felső részében elhelyezett adagolókocsihoz. Látszatra minden modem, szinte pá­ratlanul ötletes létesítmény. A 16 méter magas betontoronyban több betontartály van, melyeknek alsó végei csúcsban végződnek. A fenti kocsi abba a tartályba adagolja a sze­net, amelyikbe éppen kezelője akar­ja. A lent várakozó járművek, autók, dömperek, szekerek pedig csak alá­ásnak és emberi erő beavatkozása nélkül megtelnek szénnel. MINDEZ NAGYSZERŰ MEGOL­DÁS. Ki sem sejti azonban — a te­lepvezetőn és a gép kezelőjén kívül —, hogy az emberi élet milyen ve­szélyben forog a gép üzemeltetése esetében. A gépkezelő és a telepvezető el­mondja. hogy a szabad pályán mozgó gép egyik alkalommal letörte a gyen­gén szerkesztett fékpárnát, ezenkívül az olaj- és biztonsági kapcsolókat. Azóta így működik. Hiába jelentet­ték, a vállalat vezetősége nem tud teami semmit. Megtudtuk, hagy Der­ben vannak a gép tervezőjével, kivi­telezőjével, a Kereskedelmi Tervező Intézettel, aki alvállalkozónak, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem gépészeti részlegének adta át a megbízást. A sínen mozgó másfél tonnás gép, ütköző és fékpáma hiányában bár­mikor leszaladhat pályájáról, maga alá temetve kezelőjét, de ezen kívül áttörheti a vékony korlátot is, és 16 méter magasból leesve pótolhatatlan károkat tenne a lent várakozó embe­rekben, járművekben. — Amíg meg nem történik a baj, nem intézkedik kellő eréllyel senki, — mondja Pál elvtárs, a telep veze­tője. Forgács László, a TÜZÉP vállalat tervstatisztikai vezetője pedig így vélekedik: — INTÉZKEDÉS TÖRTÉNT, de ebből semmi hasznunk nem lett. Ha­szonról csak az említett tervezők be­szélhetnek, akik kérésünkre egy al­ELLENŐRZÉS ÓZDON kálómmal leutaztak Budapestről és 1500 forint szakértői véleményt, majd 600 forint utazási költséget számoltak el terhűnkre. Ezért vagyunk perben a szerződés szerinti tervezővel. Egyéb súlyos mulasztásokat is meg­állapított az ellenőrzés. A telep felett 3000 voltos feszültség vezet keresztül. Az ÉMÁSZ elgondolását ezzel kap­csolatban nem ismerjük. Ezenkívül hiányosság, hogy a két gépkezelő még nem kapta meg védőruháját. A gép szerkesztőinek figyelmét pedig felhívjuk arra, hogy a gép kenése sem felel meg a követelményeknek. A zsírzónyílást ugyanis húzás irányá­ban fúrták ki. A tengely ezáltal hoz­zátapad a csapágyhoz és nem tudja a kenőanyagot széthordani. Eddig kétszer cseréltek tengelyt, mert a szá­raz járással használhatatlanokká vál­tak. Az emberi élet biztonsága érdeké­ben el kell mondanunk, hogy az ada­goló kocsi kapcsolóját a kocsi alá eső sínalvázra tervezték és kikapcsolás esetén a kezelőnek a gép alá kell bújni. Javasoljuk, hogy a kapcsoló- szekrényt a közeli betonpillérek egyi­kére mielőbb helyezzék át! CSEMEGEBOLT HA AZ ÓZDI LAKOSOK KÖZÜL bárkit is megkérdeznénk, hogy melyik a város legszebb fűszer- és csemege­boltja, bizonyára azt válaszolná:— az amelyik a »gyújtón« van Az Ózdi Kiskereskedelmi Vállalat 3. számú árudája valóban a város legszebb és legforgalmasabb üzlete. Amikor belép a vásárló a mozaik­lappal burkolt — állandóan fűrész- Dorral hintett — helyiségbe, önkén­telenül is büszke a szocialista keres­kedelem ilyen vívmányaira. — Minden boltnak ilyennek kel­lene lenni — jegyzi meg Regéczi Gusztáv, a város tisztiorvosa, a bizott­ság egyik tagja. Mindenki egyetért vele. Csupán a meszelés van elhanyagolva, z-z termé­szetesen nem az üzlet dolgozóin mú­lik. Sajnos, a raktárban talált állapotok nem örvendeztették meg a bizottságot. A szűk helyiségben hatalmas mennyi­ségű anyagot tárolnak. Az élet véde­lem itt szinte ismeretlen fogalom. Megjegyzésünkkel egyetért az áru­da vezetője is. — Bárcsak segítenének az elvtár­saik ..: A raktár jelenlegi helyzetéről sokat lehetne írni. Például azt is, hogy miért nem helyes, hogy lisztet, sót, szappant és zsírt szinte keverve, öm­lesztve tárolnak. A liszt, kenyér, cu­kor és más egyéb áruk csak egysze­rűen a betonon, vagy a padlón van­nak elhelyezve. Igaz, a kenyér alatt is van papirzsák, dehát valahogy meg lehetne mégis oldani, hogy az a bizonyos tíz centiméteres távolság meg legyen az áru és a föld között, ózd sem mentes egerektől, patká­nyoktól, de nedvességtől sem, és ami szabály az legyen mindenütt szabály. A szabályok mindig az emberek egészsége, életének rendje miatt szü­letnek. AZ ÁRUDA EGYIK DOLGOZÓJÁ­TÓL megkérdeztük, hogy hol szoktak kezet mosni. Lehet, hogy már sok látogatónak megmondta az igazat, mert csak ennyit mondott: — Ott kint.; ; Sajnos az udvaron. A falra függesz­tett vízcsap jelenti számukra a mos­dót! Vajon télen is itt mosnak kezet? A munka és egészségügyi ellenőr­zést végző bizottság nem lehetetlent követel, de ezt a hanyagságát tűrhe­tetlen gondatlanságnak minősíti és javasolja, hogy az áruda alkalmazot­tai részére minél előbb létesítsenek egy megfelelő mosdót és öltözőt. A bolt egyik sarkában elhelyezett egy méterszer 80-as, függönnyel takart kis fülke semmiképpen sem felel meg a higiéniai követelményeknek. Az áruda tisztaságába, higiénikus össz­képébe egyáltalán nem illeszkedik bele. A BOLTBAN REND ÉS TISZTA­SÁG VAN s ez a vezető és a dolgo­zók érdeme. Pedig nehéz ilyen körül­mények között rendet tartani. Külö­nösen akkor, amikor a meg nem felelő raktár hiányában a vásárlók jó minőségű áruval való ellátása még több szorgalmat követeL SZARVAS MTRLÓS (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom