Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-20 / 272. szám
Szerda, 1957. november 20. LSZAKM AGYARORSZÁG 3 I II A VILÁGŰRBEN A mióta ember az ember, úgy tekint a csillagos égre, úgy vágyódik a magasba, mintha ott fenn a végtelenöen maga is végtelenné, halhatatlanná válhatna. Évezredeken át tanították, vésték az ember tudatába: ezen a Földön csak azért élünk, hogy érdemeket szerezzünk szenvedéseinkkel az örökéletre, a túlvilágon. Azt mondták, minden isten akarata; isten akarata a szegénység, a szenvedés, isten akarata es elkerülhetetlen a háború. Negyven évvel ezelőtt azonban uj állam, újfajta társadalom valósult meg a Föld egyhatodán. Első dekrétuma a világ minden tája felé a békedekrétüm volt. Ez a hatalmas ország négy évtizede küzd minden eszközzel a béke fennmaradásáén. Politikája békepolitika, népgazdasága szocialista gazdaság, a béke termelési rendje, kultúrája a béke kultúrája, irodalma, művészete és tudománya is a béke szolgálatában áll. Október 4-én az egész világot megdöbbentette egy hír: — a Szovjetunióból egjj új csillag, egy új holdja a Földnek röppent fel, és megkezdte keringését a Föld körül. Erről beszélt az egész világ. Az éter hullámain a rádiók minden nyelven erről adtak jelzést, az újságok és tudományos folyóiratok erről írtak. Még meg sem száradt a nyomdafesték a Szovjetunió mesterséges holdjáról írt kommentárokon, amikor újabb, jóval nagyobb mesterséges hold, kétszer magasabbra szökkent a bolygóközi űrbe, ismét a Szovjetunióból, és a reggeli vagy délutáni napfényben ragyogva szipor- kázza sugarait a Földre, mindenkinek hirdetve a szocialista tudomány diadalát a Föld leküzdhetetlennek hirdetett bilincse, tömegének földhöz- ragasztó vonzóereje felett. /I/I iskolc város dolgozói is nagy érdeklődéssel kísérték a két mohóidról megjelent cikkeket. A Természettudományi és Ismeretterjesztő Társulat Csillagászati Szakosztálya igyekezett a dolgozók érdeklődését kielégíteni. Szabó Gyula elvtárs és Radits Erzsébet, a Kilián gimnázium tanárai, a csillagászati szakosztály tagjai az SZMT előadótermében előadást tartottak az űrhajózásról, rendszeresen megtartott előadássorozataikon a hallgatók feltett kérdéseire tudományos felvilágosítást nyújtottak. A TILT azonban ennél is tovább •ment, meghívta Miskolcra dr. Kulin György elvtársat, a Központi Csillagda (Uránia) munlcatársát, a Magyarországi Űrhajózási Társaság igazgatóját, hogy Miskolc dolgozóinak a legkorszerűbb tudományossággal tartott előadásban adjon tájékoztatást. Felejthetetlen élménye volt mindazoknak, akik ezt az előadást meghallhatták. Hat óralcor már megtelt a megyei tanács nagyterme. Őszhajú öregek, férfiak és nők, fiatalok, középiskolás diákok, sőt általános iskolás tanulók is lesték az ajtót, várták a professzor érkezését. Kulin György <elvtárs — mint i-egtudtuk — már délután a Vasutas Szakszervezet rendezésében a MÁV dolgozóinak is tartott előadást, mégis, csak pár percet Váratott magára. Közvetlen szerénységgel fogadta az üdvözlést és egyszerű, de lebilincselő bevezetéssel megkezdte előadását. Egyetlen fekete iskolai tábla, néhány kréta volt minden, amit igénybevett, de a tudós, aki nemcsak ismerője, hanem szerelmese a »távcső világának«, megismertette hallgatóival Newton és Laplace zseniálisan megfogalmazott tételeit, az égi mechanika törvényeit, Minden szem a táblán csüg^Ött, a rajzokon, — minden fül igyekezett minden gondolatot és minden szót felfogni. Meggyőződhettünk arról, hogy a szerény tudós a legelvontabb problémákat is meg tudja értetni hallgatóival. Kulin elvtárs a legjobb kritilcát és legnagyobb elismerést attól a kis tíz éves, általános iskolás gyermektől kapta, aki az előadás után kivonuló csoportban így szólt édesapjához: »Apukám, én a csillagász professzor bácsi előadását egészen végig értettem.« L's minden hallgató megértett még valami mást is. Azt, hogy mi mindnyájan egy nagyszerű komák vagyunk a részesei. Az ember leküzdötte a leküzdhetetlennek hitt erőt, amely a Földhöz kötötte, útjára bocsátotta az első, majd a második földi-anyagi testet, amely most odafenn hajtóerő &s hajtómű nélkül száguld már hetek óta az égi mechanika törvényei szerint. Mindannyiunkat elfogott annak az érzésnek az ünnepélyessége, amelyet jogos büszkeséggel érezhet az »alkotó ember«, az az ember, aki a természetet igájába hajtja, forradalmi módon átalakítja, aki a világ megismerésének útján elérte a világ átalakításának, megváltoztatásának történelmi mérföldkövét. Már nem is tudományos előadáson éreztük magunkat, hanem ünnepélyen, ahol emlékbeszédet mondott az előadó egy új korszak kapujánál. Kulin elvtárs hangját átfűtötte a boldog szenvedély, hogy ő is átléphet ezen a kapun és hallgatói is ünnepeltek. Együtt értünk ehhez a történelmi kapuhoz, mi még huny or gátiunk, de ő már látta, mutatta a jövő nagyszerű perspektíváit. J? ét piciny új csillag az égen! So- kan még nem látták, de ma már mindenki tudja, hogy ennek a két kis csillagnak a fénye belevilágít a jövőbe. Megvilágítja az emberiségnek közös, szent célját, a b ékét. Fényétől megremeg a halálkufárok szíve, de annál melegebb szeretettel köszöntik a dolgozók milliói. Mi már úgy érezzük, hogy nem is ott fenn keringenek, hanem itt a szívünkben. Ezek a csillagok nem a végtelen űrből hozzák egy jobb világ ígéretét, hanem innen a Földről röppentek föl, hirdetni, hagy nekünk itt, ezt a világot kell és lehet szebbé, jobbá-, az ember, az egész emberiség boldog hazájává változtatnunk. Amit nem hitt el negyven évvel ezelőtt a világ, most megvalósulva láthatja: nem megváltoztathatatlan törvényszerűség a Földön a nyomor, a szegénység, a szenvedés, a háború. Nem lehet cél fegyvereket, bombákat, gyilkos sugarakat gyártani, — a két kis csillag mutatja a célt: meg kell változtatni a világot, az ember szolgálatába kell állítani a természet erőit. Kulin György elvtárs előadása után kérdéseket is tettek fel a hallgatók, amelyre készséggel válaszolt. A TT1T klubjában még késő estig együtt maradtak a csillagászati szakosztály tagjai kedves vendégükkel, s megválasztották tiszteletbeli szakosztályelnöknek. Kulin elvtárs vállalta az elnökséget és ígéretet tett, mindent megtesz, hogy a Miskolci Uránia számára korszerűbb, -nagyteljesítményű teleszkópot és műszereket biztosítsanak. Elismeréssel nyilatkozott a szakosztály tudományos és ismeretterjesztő munkájáról. Jtt szeretnénk megemlékezni arx ról is, hogy november 12-én, szerdán délben 12 óra 16 perc és 12 óra 20 perc között Miskolc felett szabad szemmel lehetett látni a második mesterséges holdat. A vásártéren, a Szentpéteri kapuban ezer és ezer szem gyönyörködhetett az elsőrendű csillag-fényességű »szputnyik*<- ban. Minden szem percekig nézett a magasba és követte a méltóságteljesen haladó holdat, amíg a fehér sziráiusz-felhők között délnyugati irányban el nem tűnt a szemünk elől. KÁLMÁN JÓZSEF a TTIT tagja PAtAJIiif DEZSŐ: Óda az Emberről Megújhodó tavasz rontott a szívre És nincs erőm a fényt pa.pirra írni. És nincs szívem az égre nezni hosszan. Mert oly -kicsiny az ember itt a porban, S olyan tátongó, mély-sötét az Ür! Ablakom ikinyitom reggelente, S falc levelét a szél behordja néhai. Halott levél, vérző lomb jajgatása. Egy óriásnak szappanbuboréka, Ki minden gyáva-alantast legyűr! Fenn az őrjítő, szürke magosban Fürdeti lágyan áj er-tavában A Nap-mama régi, sok drága fiát:. Fürdik a Földünk, a Mars meg a Vénusz! (Szörnyű ikalodába zárva a zérus.) S úgy kacag, úgy kacag minden az űrből! Fürdjeték bátran az égi világban, Uj bolygótársatok szállt •'fel az égre! Ússz csak te drága a napsugarába S jöjjön a fákra, a szívre, ha fájna, bús zokogásra s az őszi világra, iöijön a Földre az áhított Béke! Kevés a szó, kevés a fényt leírni. E hősi fény ad emberekre formát, S az emberek megtöltik tartalommal, Mert Ember nélkül nincsen szép valóság! Benned bízom! Bízom, hogy él az Ember! Hogy legnagyobb a földön egy: csak ül S nevelni kell a gyermekét, a drágát, Ahol csak egy piciny szikrája nő. Mert Ember visz az égre új világot És végessé teszi a végtelent. Ha kell a .sziklákon fakaszt virágot, Értelmet ad a szónak új, határost. Halálból hoz vissza hullt-élebet. — S ő hozza a fákra, a szívre, ha fájnia, bús zokogásra s c vénült világra, a barna rögökre, a megfáradt Földre új Messiásnak az áhított B É K É T ! ! I Német vendégeink egy délutánja A Német Demokratikus Köztársaság szakszervezeteinek megyénkben tartózkodó küldöttsége hétfőn délután résztvett a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei elnökségének a városi tanács nagytermében rendezett gyűlésén. Kovács Pál, a Közalkalmazottak Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja volt az ünnepi gyűlés előadója. Beszédében ismertette azokat az eredményeket, amelyeket a szakszervezeti munkában a III. kongresszus óta elértek, s a tapasztalatok alapján megjelölte a feladatokat. A gyűlésen felszólalt Frank Henrich, a német delegáció vezetője. Tolmácsolta a német szakszervezeti dolgozók üdvözletét. A megjelent hallgatók közül többen kérdést tettek fel a küldöttség tagjainak. Elsősorban a nők helyzetéről érdeklődtek. Hogyan oldják meg a váltott műszakban a nődolgozók problémáját, házi munkát, stb. A közös eszmecsere során szó esett a nők és a gyermekek kölcsönös üdültetési csereakciójáról is. A gyűlés után a megyei tanács klubhelyiségében a végrehajtóbizottság fogadást adott a vendégek tiszteletére. Az esti órákban az »Aranycsillag« dolgozói vendégül látták kedves barátainkat. Emlékművet kapnak a magyar munkásmozgalom nagy halott jai A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata értelmében a magyar munkásmozgalom nagy halottjainak — akik a Tanácsköztársaság idején, továbbá a Horthy-fasizmus és az ellenforradalom elleni harcban életüket áldozták, vagy munkásságukat a nép ügyének szentelték — méltó emléket kell állítani. Az emlékművet a Kerepesi úti temetőben 1958 november 20-án — a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásának 40. évfordulóján — fogják felavatni. A párt az emlékmű létrehozását egész társadalmunk ügyévé kívánja tenni, hogy szocializmust építő, a munkásosztályhoz hű dolgozók fc- rintjaikkal is hozzájárulhassanak az elődök dicső tetteit megörökítő emlékmű megvalósításához. A párt a költségek fedezésére az emlékművet ábrázoló bélyegeket bocsát ki 5, 10 és 20 forintos címletekben. Az emlékbélyegek november 20-tól a párt és a társadalmi szervezeteknél kaphatók. (MTI) — Nagyon nehéz kislányom? — Nagyon. — Messze viszed? — Nem, csak ide a szomszédba. — Add ide, segítek. — Ne... ne! Elbírom. — Na, add csak ide! Látom, hogy öt lépésenként leteszed... Hány éves vagy? — Kilenc, — válaszolta megadőan, amikor látta, hogy már a kezemben van a két teli veder. Karjával megdörzsölte izzadt homlokát és rámemelte fáradt szemét. — A bácsinak nem nehéz? — kérdezte kis csodálattal a hangjában, amikor siető lép- 'tekkel-útnak indultunk. A kérdésre egy váratlan ötlettel magam is kérdéssel válaszoltam. — Nálatok senki nem bírja el, csak te? *— Nem tudom. Mindig én megyek. A többiek dolgoznak. »A többiek dolgoznak.« Ez a kilenc éves kislány eszerint egész nap nem csinál semmit. Napjában mindössze négyszer-ötször elszalasztják két veder vízért, azt is egy óráig hozza. Lassan lépeget, vézna karján pattanásig feszülnek az izmok, öt A t/ízUaedá lépésenként leteszi terhét, hogy letörölje homlokáról a verejtéket, miközben otthon a »többiek dolgoznak". Elkeseredve gondoltam arra, hogy ezt a képet: a vízhordó kisgyerek szánalmas képét, az ország minden más helyén sokat láttam már. Sok család életében természetes, hogy »a gyereket elküldik vízért«. Megérkeztünk. A gyerek el akarta venni a kezemből a két vedret, mire szó nélkül befordultam a kapun és csak a konyhában álltam meg. A háziasszony, mint valami csodalényre úgy nézett rám. — Ne tessék haragudni — kérleltem —, segítettem a kislánynak ... Már megyek is. Az asszony elfordította fejét és inkább csak úgy magának pusmogott, hogy őneki nem kell segíteni, elbírja a gyerek maga is. Meg hogy úgysincs mis dolga. Megsimogattam a kislány fakószőke haját és kiléptem a házból. Az udvaron még egyszer megálltam és visszanéztem. Lelki szemeim előtt a ház hirtelen átváltozott egy húsz év előtti iparos lakásává, melyben a mester éppen a nadrágszíjjal »oktatja« inasát. A kép azután elmosódott, eltűnt az inas- nyúzó mester és láttam helyette egy nagy könyvet, melynek címlapjára ez volt írva: »A Munka Törvénykönyve«, s benne egy fejezet: »A fiatalkorúak dolgoztatásának szabályozása«. Ebben a fejezetben még az is meg volt írva, hogy tizenhat éven alul milyen fizikai megerőltetéstől kell megóvni a gyermeket. Azután ismét az udvaron találtam magam és lehajtott fejjel léptem ki a kapun. Azt még láttam, hogy a szőke, kilenc éves kislány csodálkozva és szomorúan nézett utánam az egyik ablak függönye mögül. ö még nem tudta, hogy mi az a munka- védelmi törvény és ki tehet arról, hogy a gyermekek sorsa a családon belül a szülők lelkiismeretére van bízva. FEKÉSHÁZY GÉZA MUNKA- ÉS EGESZSEGVEDELMI OR3ARATON A SZAKSZERVEZETEK MEGYEI TANÁCSÁNAK kezdeményezésére alakult bizottság mimika és egészségvédelmi ellenőrzést tartott több ózdi üzemben. A legutóbbi ellenőrzés tapasztalatai azt igazolják, hogy a munkások és vezetők köszönettel veszik ajószándékú figyelmeztetést, és igyekeznek megszüntetni azokat a hibákat, melyeket a vizsgálat megállapít. A bizottság ez alkalommal is abból az elvből indult ki, hogy a munka és egészségvédelmi rendszabályok betartásának rendszeres felülvizsgálása védi a dolgozók életét, egészségét és szüntelenül javítja mimikájuk körülményeit. TÜZÉP-TELEP A VAROS ÉS A BOLYOKI ÚJ LAKÓTELEP között igen szép, tiszta »rakterűiét-« fogadja a bizottságot. Kevés ilyen telepe van a megyében a TÜZÉP vállalatnak. A 4/11. számú telep ugyanis szerencsés helyzetben van. Nem vagonokban érkezik az eladásra tervezett szénmennyiség, hanem a szomszédos osztályozóból a vasút felett megépített hídon, gumi- szalagon. A gumiszalag egyik vége az osztályozónál van rögzítve, a másik pedig a TÜZÉP-telepen ez év tavaszán megépített bunkertorony felső részében elhelyezett adagolókocsihoz. Látszatra minden modem, szinte páratlanul ötletes létesítmény. A 16 méter magas betontoronyban több betontartály van, melyeknek alsó végei csúcsban végződnek. A fenti kocsi abba a tartályba adagolja a szenet, amelyikbe éppen kezelője akarja. A lent várakozó járművek, autók, dömperek, szekerek pedig csak aláásnak és emberi erő beavatkozása nélkül megtelnek szénnel. MINDEZ NAGYSZERŰ MEGOLDÁS. Ki sem sejti azonban — a telepvezetőn és a gép kezelőjén kívül —, hogy az emberi élet milyen veszélyben forog a gép üzemeltetése esetében. A gépkezelő és a telepvezető elmondja. hogy a szabad pályán mozgó gép egyik alkalommal letörte a gyengén szerkesztett fékpárnát, ezenkívül az olaj- és biztonsági kapcsolókat. Azóta így működik. Hiába jelentették, a vállalat vezetősége nem tud teami semmit. Megtudtuk, hagy Derben vannak a gép tervezőjével, kivitelezőjével, a Kereskedelmi Tervező Intézettel, aki alvállalkozónak, a Budapesti Műszaki Egyetem gépészeti részlegének adta át a megbízást. A sínen mozgó másfél tonnás gép, ütköző és fékpáma hiányában bármikor leszaladhat pályájáról, maga alá temetve kezelőjét, de ezen kívül áttörheti a vékony korlátot is, és 16 méter magasból leesve pótolhatatlan károkat tenne a lent várakozó emberekben, járművekben. — Amíg meg nem történik a baj, nem intézkedik kellő eréllyel senki, — mondja Pál elvtárs, a telep vezetője. Forgács László, a TÜZÉP vállalat tervstatisztikai vezetője pedig így vélekedik: — INTÉZKEDÉS TÖRTÉNT, de ebből semmi hasznunk nem lett. Haszonról csak az említett tervezők beszélhetnek, akik kérésünkre egy alELLENŐRZÉS ÓZDON kálómmal leutaztak Budapestről és 1500 forint szakértői véleményt, majd 600 forint utazási költséget számoltak el terhűnkre. Ezért vagyunk perben a szerződés szerinti tervezővel. Egyéb súlyos mulasztásokat is megállapított az ellenőrzés. A telep felett 3000 voltos feszültség vezet keresztül. Az ÉMÁSZ elgondolását ezzel kapcsolatban nem ismerjük. Ezenkívül hiányosság, hogy a két gépkezelő még nem kapta meg védőruháját. A gép szerkesztőinek figyelmét pedig felhívjuk arra, hogy a gép kenése sem felel meg a követelményeknek. A zsírzónyílást ugyanis húzás irányában fúrták ki. A tengely ezáltal hozzátapad a csapágyhoz és nem tudja a kenőanyagot széthordani. Eddig kétszer cseréltek tengelyt, mert a száraz járással használhatatlanokká váltak. Az emberi élet biztonsága érdekében el kell mondanunk, hogy az adagoló kocsi kapcsolóját a kocsi alá eső sínalvázra tervezték és kikapcsolás esetén a kezelőnek a gép alá kell bújni. Javasoljuk, hogy a kapcsoló- szekrényt a közeli betonpillérek egyikére mielőbb helyezzék át! CSEMEGEBOLT HA AZ ÓZDI LAKOSOK KÖZÜL bárkit is megkérdeznénk, hogy melyik a város legszebb fűszer- és csemegeboltja, bizonyára azt válaszolná:— az amelyik a »gyújtón« van Az Ózdi Kiskereskedelmi Vállalat 3. számú árudája valóban a város legszebb és legforgalmasabb üzlete. Amikor belép a vásárló a mozaiklappal burkolt — állandóan fűrész- Dorral hintett — helyiségbe, önkéntelenül is büszke a szocialista kereskedelem ilyen vívmányaira. — Minden boltnak ilyennek kellene lenni — jegyzi meg Regéczi Gusztáv, a város tisztiorvosa, a bizottság egyik tagja. Mindenki egyetért vele. Csupán a meszelés van elhanyagolva, z-z természetesen nem az üzlet dolgozóin múlik. Sajnos, a raktárban talált állapotok nem örvendeztették meg a bizottságot. A szűk helyiségben hatalmas mennyiségű anyagot tárolnak. Az élet védelem itt szinte ismeretlen fogalom. Megjegyzésünkkel egyetért az áruda vezetője is. — Bárcsak segítenének az elvtársaik ..: A raktár jelenlegi helyzetéről sokat lehetne írni. Például azt is, hogy miért nem helyes, hogy lisztet, sót, szappant és zsírt szinte keverve, ömlesztve tárolnak. A liszt, kenyér, cukor és más egyéb áruk csak egyszerűen a betonon, vagy a padlón vannak elhelyezve. Igaz, a kenyér alatt is van papirzsák, dehát valahogy meg lehetne mégis oldani, hogy az a bizonyos tíz centiméteres távolság meg legyen az áru és a föld között, ózd sem mentes egerektől, patkányoktól, de nedvességtől sem, és ami szabály az legyen mindenütt szabály. A szabályok mindig az emberek egészsége, életének rendje miatt születnek. AZ ÁRUDA EGYIK DOLGOZÓJÁTÓL megkérdeztük, hogy hol szoktak kezet mosni. Lehet, hogy már sok látogatónak megmondta az igazat, mert csak ennyit mondott: — Ott kint.; ; Sajnos az udvaron. A falra függesztett vízcsap jelenti számukra a mosdót! Vajon télen is itt mosnak kezet? A munka és egészségügyi ellenőrzést végző bizottság nem lehetetlent követel, de ezt a hanyagságát tűrhetetlen gondatlanságnak minősíti és javasolja, hogy az áruda alkalmazottai részére minél előbb létesítsenek egy megfelelő mosdót és öltözőt. A bolt egyik sarkában elhelyezett egy méterszer 80-as, függönnyel takart kis fülke semmiképpen sem felel meg a higiéniai követelményeknek. Az áruda tisztaságába, higiénikus összképébe egyáltalán nem illeszkedik bele. A BOLTBAN REND ÉS TISZTASÁG VAN s ez a vezető és a dolgozók érdeme. Pedig nehéz ilyen körülmények között rendet tartani. Különösen akkor, amikor a meg nem felelő raktár hiányában a vásárlók jó minőségű áruval való ellátása még több szorgalmat követeL SZARVAS MTRLÓS (Folytatjuk.)
