Észak-Magyarország, 1957. november (13. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-01 / 256. szám
Világ' proletárjai egyesüljetek r A MAGVAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xlll. évfolyam 256. szám Ara 50 fillér 1957 november 1, péntek A IS agy Októberi Forradalom és Kelet népei A faekés mezőgazdaságtól a traktor és kombájn mezőgazdaságáig A derűs líra együttese Levelek Borsodból v*.. Vasárnap délelőtt leplezik le az újdiósgyőri emlékművet Az év elején határozták el az ajdiósgyori dolgozók, kommunisták és pártonkívüliek, hogy az ellentor rád alomban hősi halált halt szovjet és magyar mártírok emlékére társadalmi munkával hősi em lékművet létesítenek. Az emlék mű építése befejeződött és novein bér 3-án, vasárnap délelőtt 10 óra kor leplezik le ünnepélyesen. A Dunai Vasmű nyerte a kohászati vállalatok harmadik negyedévi versenyét Az öt kohászati üzem: a csepeli, az ózdi, a diósgyőri, a borsodnádasdi és a sztálinvárosi üzemek közötti versenyt negyedévenként értékelik. A harmadik negyedévben mind az öt kohászati vállalat túlteljesítétte ' ön- költségcsökkentési tervét. A selejt — Ózd kivételével — vállalati szinten jóval alacsonyabb a múltévinél. A termelékenység mindenütt növekedett, az egy főre eső termelés — még az utolsó helyezettnél is — meghaladta a 103.8 százalékot. A kohászati vállalatok között a harmadik negyedévi versenyt a Dunai Vasmű nyerte. Második Ózd, harmadik Diósgyőr, negyedik Csepel ötödik Borsodnádasd. A nagyolvasztóművek versenyé ben: 1. Diósgyőr, 2. Dunai Vasmű, Ózd dolgozói. A martin-acélműveknél a követ kező sorrend alakult ki: I. Diósgyőr, 2. Dunai Vasmű, 3. Ózd, 4. Csepel. Az elektro-acélművek versenyé ben: 1. Borsodnádasd, 2. Diósgyőr, 3 Csepel. A hengerművek közötti verseny ben: 1. Borsodnádasd, 2. Ózd, Dióskor, 4. Csepel. A versenyértékelést szakmánként külön tapasztalatcsere követte. (MTI) A táj termelési adottságainak megfelelő no vény féleségek re kötnek termelési szerződési Borsodban Borsod megyében megkezdődött a dolgozó parasztokkal a növénytermelési szerződések kötése. Különösen étkezési fajtaborsó iránt nagy az érdeklődés. Ebből mintegy 1800 holdra a szerződést is megkötötték. Az aprómagvak közül á szarvaskerepre szerződnek szívesen. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján olajlenre csak állami gazdaságokkal és termelőszövetkezetekkel kötnek szerződést, mert a nagy. ösistzefüggő táblákon tudják leginkább biztosítani a megfelelő művelést és a jó termést. A homokos talajú ricsei részeken 80 holdon termelnek konyhai köményt A putnoki járás savanyú talajain a gazdák elsősorban csillag!: űrt terme lesi szerződés iránt érdeklődnek. Ez évben első alkalommal kötnék szerződést hibrid kukorica termesztésére A tervele szerint tavaszra mintegy 16 ezer holdra kötnek termelési szerződést — elsősorban a táj jelleginek megfelelő -növényfólesógekre. Mintegy 700 mázsa famagot gyűjtenek össze a Blikkben A szendrői erdőgazdasággal csaknem 120.000 holdra növekedett kelet- bü^ki állami erdőgazdaságban az elkövetkező évek fásításának biztosítására a következő hetekben mintegy 500 mázsa tölgymakkot, több mint 100 mázsa csermakkot gyűjtenek ösz- sze, különösen a mocsolyúsi, a miskolci, valamint 'a bányabükki erdészet területén. Emellett a Bükk különleges és kevésbé elterjedt erdő- állományának felújítására és szaporítására mintegy 20 mázsára tehető az a magmennyiség, melyet a juhar, hars, körösfák terméséből kerül Ösz- szegyűjtésre. Az összegyűjtésre kerülő mintegy 700 mázsa magot az erdőgazdaság csemetekertjeiben részint csemetenevelésre, részint pedig közvetlen erdősítésre használják fel. Az elkövetkező hetekben kezdik meg — főként Jávorkút környékén — a fenyőtobozok gyűjtését. A tobozokat a gaz daság saját pergetőüzemeiben tisztítják, s használják fel majd a karsz tosodó kopár hegyoldalakon fenyő- ültetvények telepítésére. Különös gondot fordítanak a vad gesztenye termésének összegyűjtésé re, mélyet a téli hónapokban a Bükk vadállományának etetésére használnak fel. Átadták a tiszaparti újváros hetedik lakóházát Tiszaszederkény község határában ‘— a tiszapalkonyai hőerőmű és a vegyikombinát munkásai részére — új szocialista város épül. A Bányászati Építő Vállalat dolgozói ebben az évben már hat kocka alakú lapostetős — egyenként 12 lakásból álló — épületet adtak át rendeltetésének. Húsz lakásban ideiglenesen fodrászüzletet, népboltot, eszpresszót, szabó- és cipészműhelyt, valamint irodáját rendeztek be, a többiben pedig nagyobbrészt az erőmű dolgozói találtak otthonra. A bányászati építők jelenleg 400 új lakást építenek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára készülve vállalták, hogy az új város hetedik lakóházát a határ időre elkészítik. A dolgozók állták szavukat és a 27 lakásból álló épületet csütörtökön adták át. Ebben a házban rövidesen húsból t, tej bolt és postahivatal kezdi meg működését. Ezenkívül az év végéig még 28 új lakásba költözhetnek be a dolgozók, három épületet pedig — amelyekben 183 lakást létesítenek— tetőalá hoznak, s mint ideiglenes munkásszállót hasznosítják. A többi lakások átadására a jövő évben kerül sor. Huszonhat előadást tartottak a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tudományos ülésszakán A Miskolci Ne Műszaki Egyetemen csütörU.. . .^fejeződött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak. Az egyetemi tanárok és tudományos munkatársaik — köztük három Kos- suth-díjas professzor — összesen 26 előadást tartottak a bányászattal, a kohászattal, gépgyártással összefüggő különböző új szovjet tudományos eredményekről. A tudományos ülésszak előadásait nagy érdeklődés jellemezte. Az egyetemi hallgatókon kívül a borsodi ipari üzemekből és bányákból számosán meghallgattak cgy-egy új tudományos eredményeket ismertető előadást. Az egyetem vezetői külön örömmel látták, hogy a Miskolcon végzett fiatal mérnökök közül sokan felkeresték a tudományos ülésszak során volt egyetemüket. Erősítsük tovább a párt és a tömegek kapcsolatát! ÍVegy edin ill ión tömeg; előtt beszélt Marosán György a Köztársaság-téren pengnek, zúgnak az utcák a Köztársaság tér kö- rül. Nem szervezetten, nem menetoszlopokban — egyenként, tizével, de végül is ezrével és tízezrével vonulnak a pestiek a Rákóczi úton, a Kenyérmező utcán, a Népszínház utcán a tér jelé, amely egy évvel ezelőtt a sötétség, a vér és a gyász tere volt. Fényszórók jehér és lila sugaraiban juráik a Köztársaság tér. Helyreállítva, ünnepi tisztaságban ragyog a pártbizottság épülete, amelyen 1956. október 30-a délelőttjén ablaknyi lyukakat vágtak az ágyúk. Előtte az emelvény jölött egyetlen jelszó: ..Erős, egységes párttal, szoros kapcsolatban a néppel, új sikerek jelé!” Körös-körül alkalmi szavalókórusok hangja harsan hol itt, hol ott a tömegben — 1945—46-ból ismerős kiáltások szűrődnek ki a kétszázezresnél nagyobb ember-tenger zsivajából: „Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” — és egy új, amelyet már a friss tapasztalatok szültek: ,,Munkás-paraszt hatalom — nem lesz burzsuj uralom!” Elfoglalta helyét az elnökség: Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György mellett a Politikai Bizottság két póttagja, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső és a budapesti pártbizottság három titkára: Borka Attila, Csikesz Józsejné és Kelen Béla; s a Köztársaság tér négy nagy halotíjának élettársa: Mező Imréné, Asztalos Jánosné, Papp Józsejné, s Kállai Éva férje, Szántó Miklós. S ott ül hét harcos is, az elmúlt ősz harcaiban kitűnt hét férfi. Az „Éljen a párt!” kiáltás nem új és nem szokatlan népgyűléseken. Ezen a helyen és szerda este mégis különös jelentőséggel csendül, hiszen a Köztársaság tér nem egyszerűen egy fegyveres támadás szín* helye volt, hanem a párt megsemmisítésére indított legjelentősebb, összpontosított, páncélosokkal támogatott támadás. Erről a támadásról és a pártbizottság ostromának hőseiről, a megtiport és meggyalázott áldozatokról szólnak a bevezető szavak, amelyekkel Csikesz József- né megnyitja csaknem negyedmillió budapesti gyűlés sét. Egyperces néma csend borul a térre, s ebben a csendben halkan, szinte észrevétlenül lehull a lepel a vártbizottság kapuja mellett a falba helyezett fehér márványtábláról. A reflektorok fényében csillognak az arany betűk: „örök emlékül a párthoz, a néphez hű harcosoknak, akik életüket áldozták a proletárhatalomcrt. 1956. október 30-án az ellenforradalmi erők, a magyar nép ellenségei, gálád támadást intéztek a budapesti pártbizottság elleni A proletárhatalom védelmében a harcok során e helyen hősi halált haltak .. Huszonöt név áll az arany betűk alatt: Mező 7m* réé, a pártbizottság titkáráé és Várkonyi György hadnagyé, Schultz László borbélyé és Lakatos Péter párt- iskolai tanáré és a többieké. Marosán György beszéde És folytatódik a jelentés. Arról, hogy október 23-án és a mai napon a budapesti üzemek jobb eredményeket értek el, mint a megelőző napokban; arról, hogy a párt és a nép az elszántság, fegyelem es felkészültség soha nem tapasztalt magias fokára emelkedett. Már a feladatokról szól Budapest párttitkára, arról, hogy a párt megvédi elvi, politikai és szervezeti egységét, leleplezi a revizionistákat és az árutókat, visszautasít minden szektás törelcvést, megjavítja a pártépítés módszereit, erősíti, szilárdítja a fegyelmet A beszéd összefoglalja október 33 tragikus eseményeinek történelmi tanulságait. A párt és a dolgozó tömegek kapcsolatának fontosságát, a pártvezetés tekintélyének megőrzését. A kommunista erkölcs erősítését, amely bátorságból, kiállásból, szorgalomból és a többi dolgozókhoz fűződő emberséges viszonyból és őszinte barátságból áll. összefoglalja azokat a tanulságokat, amelyeket a ma- gyarországi ellenforradalmi erők aktivizálódása és fellépése irt a feladatok közé. — Hoztunk már intézkedéselcet, s ha szükséges hozunk még továb’oiaRóluk szól az emlékező gyűlés szónoka, a budapesti pártbizottság elsi titkára: Marosán György. — Nem gyászolni, hanem erőt meríteni jöttünk ma össze. Azért gyűltünk egybe, hogy megfogadjuk: he kell, fűzzel-vae»»!,- ha kéül. vérünk ontásával is megakadályozzuk, hog\ október 23 szégyene, október 30 gyalázata mógegyszer megismétlődjék. Esküszünk! Ennek az eskünek a hangulata ennek a néhány mondatnak a forrósága nem tűnik el többé sem a beszédből, sem a negyedmillió hallgató másfélórás egyre inkább összekovácsolódó tömegéből. Budapestiek hallgatják a szavakat a kirabolt pártház előtt osztozkodó tuskólábúról és bandájáról, az amerikai fotóriporterek által premierplanba állított fosztogatókról, a pártházat védők egyszerű hősiességéről. Mező Imre egymondatos utasításáról: »Tartani kell ezt a házat, mert ez a párt háza.« És döbbent csend — még egyéves távlat után is döbbent csend — fogadja az emlékezésnek azokat a keserű mondatait, amelyek arról szobiak, hogy — bár akikor már napolt óta várható volt az csűröm a pártépület ellen — a Nagy Imre-kormány, Kopácsi főkapitány egy lépést sem tett a támadás elhárítására, a párt budapesti erődjének megvédelmezésére. — Nagy Irnréék szörnyű árulása — mondja Marosán György — annál vérlázítóbb, mert volt erő, amely megvédte volna a budapesti párt- bizottság épületét, megvédte volna a munikáshatalmat Magyarországon. A kommunisták tízezrei jelentkeztek fegyveres harcra, fegyvert és utasítást kértek, de nem kaptak. Tartozunk a történelmi igazságnak, a magyar kommunisták és a magyar dolgozó nép becsületének azzal, hogy világosan és nyíltan megmondjuk a nemzetközi munkásmozgalomnak, megmondjuk az egész világnak: ha október 23 után a párt és az állam felső vezetőségében nem Nagy Imre- féle ámítok, nem Kopácsi Sándor és társaik döntöttek volna, hanem becsületes emberek, akkor a magyar munkásosztály elsöpörte volna az ellenforradalom és a fasizmus szeny- nyes áradatát. A hatalmas tér, a hadseregnyi budapesti ember — akiknek döntő többsége ebben a városban élte át a nehéz napokat, a beszéd minden foa’du- atát a történelmet együtt átéltek együttérző kiáltásaival, felháborodásával, vagy a közös öröm kifejezésével kíséri. Mert nemcsak gyászülés ez, nemcsak emlékező nagygyűlés: VI árosán György emlékeztet arra, íogy október 30 egyúttal a bekövetkezett fordulat évfordulója is, mert ízzel a nappal kezdődött meg Budapesten és az egész országban a munkásosztályhoz, a dolgozó nép ügyé- lez hű kommunisták erőinek összefogása és megszervezése. Emlékeztet i forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulására, a párt újjászervezésére, a Szovjetunió segítségére, a szocialista tábor testvérorszá- gainafc támogatására — és mindez már amellett h.gy történelem, mai napjainkra is ható valóság, mindenkinek összefügg a maga egyéni fel^ adataival, életével, s annak a nagy közösségnek a jövőjével is, amely itt lélegzik a fényszórók fényébe burkolt utcák lámpasoraival határolt:tér-kőiül Keményen válaszoltunk az ellenség próbálkozásaira A kxniszolidációról van szó. A talp- raállásról, amelyet nem lehetett szuronnyal, fegyverrel elérni! S nem kell hosszas magyarázat, hiszen a Téren itt állnak azoic, akiknek kezdeti ázásán-fázásán, szűkölködésén, de mégis összefogott munkáján felépült ez a konszolidáció. Napról napra nőtt azoknak az országépítő hazafiaknak a tábora, akik egyik kezükben fegy- verrel sikeresen szembeszálltak minden támadással, de a másik kezükkel már építettek...« A kétszázezres tömeg csendben, a jól végzett munka nyugalmával figyel: hallgatnak a munkásőrök, a katonák, a családanyák — róluk beszélnek. — Kíméletlenül lesújtottunk az osztály ellenségre, ’mindemkor határozottan és keményen válaszoltunk az ellenség próbálkozásaira. Senki sem vethette a párt szemére, hogy szavai és tettei nincsenek összhangban egymással. Feltártuk a nehézségeket és a problémákat is, a dolgozó tömegekkel tárgyaltuk meg a fontos kérdéseket és velük együtt oldottuk meg legnagyobb gondjainkat. Minden erőfeszítést megtettünk, hogy a korábbi vezetés múltban elkövetett hibáit és bűneit felszámoljuk és a dolgozó tömegek életszínvonalát az,.ország tehenbíróképességéhez mérten felemeljük::: A tér hallgatja a jelentést — amely mintha nem is csak a negyedmillió budapestinek szólna, bőszen. a jelenlévők tanúi mindannak, ami >956 ősze óta történt. Ez a jelentés inkább a halottak emlékének szól.- Papp Józsefnek, Asztalos Jánosnak, Gajdán Imre sorkatonának és a többieknek. Jelentés arról, hogy »Magyarorszó* gon megvédtük. a proletariátus diktatúráját, még keményebbé, edzettebbé tettük pártunk és a népi demokráciái a szocializmus harcosait, megvédiük a gyárat, a földet és a szellem, szabadságát Magyarországon, a jasisz- ták támadásával szemben. Lelepleztük, szétzúztuk és elszigeteltük az ellenséget, s támadásban vagyunk most is. Gondoljanak a reakciósok és a fasiszták március 29-re. az első budapesti nagy tömeggy üléseikre, gondoljanak a felejthetetlen május elsejei hatalmas seregszemlére és reszkessenek ettől a tömegtől is, amely ma itt, ezen a téren összeszorított ököllel emlékezik az ellenior- radalmárok hitangságaira:. y* A párt megvédi elvi, politikai és szervezeti egységét kát is, hogy korlátozzuk az osztálya ellenség tevékenységét. Nem csináltunk és nem csinálunk titkot belőle, hogy osztálypolitikát folytatunk és fogunk folytatni -— ez az osztálypolitika azonban a milliók politikája, amelynek célja, hogy a dolgozó embereknek munkája, szabadsága és békéje legyen, s mind kultúráltabban, jobban és szebben éljenek.?, November 7 közelgő ünnepéről, a világ képének óriási változásairól, a nemzetközi helyzetről, a gyarmatosítás rendszerének bomlásáról szólnak az egyszerű, világos mondatok. Azután a szovjet mesterséges hold, a szputnyik óriási és egyben jelképes sikeréről beszél Marosán György, s találó mondata viharzó tapsot vált ki a téren hullámzó budapestiek fen* geréből: »Büszkén tekintünk a mesm tér séges holdra — fénye a mié nk^ árnyéka az imperialistáké!« — A budapesti pártbizottság most (Folytatás a 2. oldalon.)
