Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-19 / 245. szám

2 ÉS ZA KM A GYÁROR SZ A G Szombat, 1957. október 19. KIHSn^»HWBni A fák között halkan neszez az őszi szél: pereg az aoar. Rozsdabarna falevelek temetik be a sírokat és leptek zaja veri fel a Mindszenti temető csendjét. Halottat temetünk .., Nagy halottunkat, Nyiczki György elvtársat, aki bár eltávozott tőlünk, de szí­vünkben, lelkűnkben mégis itt maradt köztünk, s nemzedékünk közt örökre. Nyiczki elvtárs emlékét ?iem szakíthatja el a közömbös halál, a sír, amely be­fedi, a halkan pergő rozsdabarna falevelek, melyek sirhalmára hullanak, nem szigetelhetik el tőlünk, mert Nyiczki efvtárs szívünkben tovább él. A fáradhatatlan, jó öreg harcos egész életében azért küzdött, hogy szebb es jobb legyen a mi életünk és bár eltávozott tőlünk, emléke tovább él, s arra kötelez minket, hogy lanka­datlanul tovább vigyük azt a harcot, amelyet ő elkez- dett:^ harcoljunk, ahogy ő élete munkásságával, élete példájával bennünket megtanított. Az MSZMP Bor sód-A bauj-Zemplén megyei bizott­sága saját halottjának tekintette Nyiczki György elv­társat. A temetés hivatalos időpontja Csütörtök délután 3 órára volt kitűzve, de 2 órakor már többszáz főnyi tömeg várakozott a ravatal körült S 3 órakor már mint­egy kétezer főnyi tömeg állt némán, megindultan és kisérte utolsó útjára drága halottunkat. Eljöttek har­costársai, öreg kommunista barátai, a fiatalok küldött­sége, a nőtanács tagjai, a Borsodvidéki Gépgyár dolgo­zói, ahol a felszabadulás után igazgatói tisztséget vi- se}t‘, resztvettek a gyászszertartáson a szakszervezetek küldöttei, a megyei és járási pártbizottságok munka­társai; s mindazok, akik ismerték, szerették Nyiczki György elvtársat. A ravatalt vörös drapéria vonja be, fent ötágú csillag ragyog, s kétoldalt az őszi, délutáni szélben lo­bogva ég a kandeláber. A koporsó két oldalán Nyiczki elytárs családtagjai, hozzátartozói búcsúznak, s időn­ként felváltva egymást három-három öreg harcostársa ad végtisztességet — diszőrséget állván. Őrséget adnak a pártbizottság munkatársai, a munkásőrség tagjai, harcostársai, barátaiba pártszervezetek küldöttei. Csendes a temető, a kétezres főnyi tömeg némán, megindultan áll, s a koporsóra mered, amikor felcsen­dül a Lenin gyászinduló: „Szerettétek a népet.. .** Igen! Nyiczki elvtárs szerette a népet — a népért harcolt egész életében, s a mi népünk is szerette '■Jyiczki elvtársat. Megrendülve vettük tudomásul tra­gikus halálhírét. A gyászinduló végső akkordjai halkan, elhalóan vesznek el a fák lombjai közt, s utána Szarvas Aladár, az MSZMP Borsod-Abauj-Zemplén megyei végrehajtó- bizottságának tagja, az Eszakmapyarország felelős szer­kesztője lép a koporsó elé, s mondja el búcsúbeszédét. A földön less örökéletű as9 aki a nép boldogulásáért a társadalmi haladásért harcolt Pártunk megyei végreiiajtóbizott- eága nevében elbúcsúzom a megye egyik legrégibb munkásmozgalmi harcosától, barátunktól, . harcostár­sunktól, pártunk hű fiától, Nyiczki György elvtársitól, a megyei párt- bizottság tagjától. Nyiczky György elvtárs városunk ■szülötte, munkásszülők gyermeke volt. Megyénk nagyüzemében, a Lenin Kohászati Művekben, a nehéz ina&sors viszonyai között tanulta ki a vasöntő szakmát. A nagyüzemben, a munkásmozgalomban tanult prole­tárfegyelmet, ismerte fel, hogy harc nélkül, tusa nélkül a. tőkéstársada­lom poklában nem nyerünk csatát. Itt ébredt osztályöntudatra, és vált a munkásosztály ügyének meggyőző- désesi, haláláig aktív hű harcosává. Súlyos és elviselhetetlen volt a •proletárt orrad almárok sorsa a föld- birtokosok és tőkések Magyarorszá­gában. Akik a munkásmozgalom út­ját, a harc útját választották, azok vállalták az üldöztetést, a hivatalos úri Magyarország egész államgépeze­tével való dacolást — a munkások boldogabb holnapjáért. Az ilyen ön­tudatos, minden áldozatot vállaló forradalmárok maroknyi csoportjá­hoz tartozott Nyiczki György elv- társ is. v Negyven esztendő megszakítás «nélkül a munkásmozgalomban;..! Mennyi sok nehéz harc volt ebben a negyven évben. Mint fiatal, szerve­zett munkást sztrájk szervezése miatt bocsátja el az igazgatóság a diósgyőri kohászatból. Ö nem adj« fel a harcot, nem tántorodik el a munkásmozgalomtól. Amikor 1918- ban megalakult Miskolcon a mun- íkásosztály forradalmi pártja, a kom­munista párt, az elsők között áll a lenini zászló alá, és a kommunista pártnak megalakulásától kezdve mindvégig elismert tagja volt. 1919­f ben, amikor- a magyar munkásosztály dicső emlékű első hatalmát kivívta, Nyiczki elvtárs az első sorokban har­colt. S amikor a belső és külső ellen- forradalom rátört a fiatal' munkás- hatalomra, Nyiczki elvtárs, mint vö- röskatona fegyverrel a kézben az utolsó percig védte a munkásosztály hatalmát. A fehérterrorista Horthy-M agyar­ország üldözése és elnyomása eUe- ürére, Nyiczki elvtársinak volt bátor­sága ' pártot állni, vállt-váll mellé vetve az öntudatos munkásokkal, és harcolni a munkásjövőért. Mint a Vas- és Fémmunkás Szakszervezet elnöke, majd vezetőségi tagja, aktív szervező és vezetőként vett részt a miskolci vasmunkások minden jelen­tős megmozdulásában. Itt a gyászoló barátok és harcos- tárnak között, bizonyára sokan van­nak, akik emlékeznek a Nyiczki elv­társ által szervezett és vezetett 1925- ös két hétig tartó Hercz-gépgyári sztrájkra. Két hétig állták a harcot — a nagyobb darab kenyérért, a jobb életért harcoló, éhező munkások — Nyiczki elvtárs lelkesítésével, veze­tésével. Sokan vannak itt bizonyára közöttünk, akik a Nyiczki elvtárs által vezetett szemináriumokon éb­redtek osztályöntudatra, és lettek a munkásmozgalom öntudatos harcosai. Az elnyomatás e szörnyű éveiben Nyiczki elvtárs sok-sok munkásban tartotta ébren a harci szellemet, és ültette beléjük a felszabadulás remé­nyét, azt a meggyőződést, hogy lesz még újra munkáshatalom, szabad, független, szocialista Magyarország! Pártunk ereje a felszabadulás után !nem utolsósorban abban volt, hogy ilyen, a harcok tüzében megedzett, forradalmi munkások bontották ki — most már szabadon — zászlónkat, mint Nyiczki elvtárs. A Nyiczki Györgyök tapasztalata, az elnyomás éveiben általuk nevelt kipróbált ká­derek képezték törzskarát, gránit­szilárd alapját a felszabadulás után a kommunista pártnak. Mi, fiatal kommunisták, akik is­mertük őt a felszabadulás után és együtt dolgozhattunk vele, láttuk, hogy milyen határtalan lelkesedéssel, ifjúi energiával dolgozott Nyiczki elv- társ pártunk szervezésén, a munkás­hatalom megteremtésén. Mint nagy tapasztalatokkal rendelkező szervező, a miskolci pártbizottság üzemszerve­zője, a pártbizottság tagja lett. El­mondhatjuk, hogy nincs Miskolcon üzemi pártszervezet, amelynek meg­alapításában és szervezésében ne lett volna tevékeny része. Az ellenforradalom nehéz napjai­ban éppúgy, mint egész életében, hűen szolgálta a párt, a nép ügyét. Elvtársak! Njdczki elvtárssal egy kipróbált, nagy tapasztalatokkal ren­delkező, hivatásos forradalmárt, a megye munkásmozgalmának kiemel­kedő személyiségét vesztettük el. Hivatásos forradalmár volt, aki éle­te céljának és legfőbb értelmének a párt, a munkásosztály ügyének szol­gálatát tekintette. Nyiczki elvtárs, a hivatásos forra.- dalmár olyan kiváló tulajdonságaival rendelkezett, amelyeket mozgalmunk minden tagjának híven az ő emléké­hez, ki kell fejleszteni. Melyek ezek a tulajdonságok? Törhetetlen hűség a párt és a nép ügyéhez, a legnehezebb időszakok­ban ia. Kérlelhetetlen szigor a nép ellenségeivel szemben. Bátorság a harcban. Ugyanakkor elvtársi figyel­messég és jóindulat a dolgozókkal, a párt egyszerű tagjaival szemben. Nyiczki elvtárs nagytehetségű, fá­radhatatlan szervező volt. Erejét nem kímélve, dolgozott pártunk szervezé­sén és tömörítésén. Rendelkezett a meggyőzőerejű munkásagitátor ké­pességeivel. Mély meggyőződéssel és meggyőző erővel tudta hirdetni pár­tunk politikáját. Szembe mert száll­ni az ellenséges hírveréssel, demagó­giával, volt bátorsága nemet is mon­dani, ha kellett. Elveit, meggyőződé­sét mindig bátran hirdette. Nyiczki elvtárs mindig önzetlen és rendkívül szerény munkása volt pártunknak. Noha egy dicső élet nagy harcai állottak mögötte, tőle so­ha senki nem hallhatta, hogy szemé­lyes érdemeiről beszélt volna. Tőle idegen volt a kérkedés, a dicsekvés. Nyiczki elvtárs a fiatal kommu­nisták lelkes nevelője és barátja volt; Mindig hirdette és igyekezett meg­valósítani, hogy a párt egészséges fejlődése a régi, tapasztalt, harcok­ban megedzett káderek és az új iránt fogékony, lelkes fiatalok egységének biztosításában van. * íme, ezek azok a nagyszerű tulaj­donságok, amelyekről örökké emlé­kezetes marad számunkra Nyiczki elvtárs, amely tulajdonságokat ki kell fejleszteni pártunk minden tagjá­ban. Elvtársak! Ha egy burzsoá meghal, mit hagy maga után? Vagyont, cí­met, rangot, öröklött pozíciót, ami egész életcélja volt. Egy hivatásos forradalmár ha meghal, nem hagy ma­ga után vagyont, rangot, hivatásos pozíciót, — de ettől sokkal többet, nagyobb értéket hagy ránk. Ránk­hagyja életművét, amelyért egész életében dolgozott. Az ügyet, amely­nek minden sikerében és előrehala­dásában az ő munkája is benne van. Ránkhagyja a pártot, amelynek épí­tésén egész életében fáradozott, s ne­künk élőknek, ha hívek akarunk len­ni az ő emlékéhez, ezzel az örökség­gel jól kell gazdálkodnunk. Dolgoz­zunk a párt további erősítésén, úgy, ahogy ő dolgozott, védjük ezt az örökséget, mint a szemünk világát Elvtársak! Bármily fájdalmas is szá­munkra, s bármily kiváló személyi­ségről is van szó, az élet rendje az, hogy az emberek meghalnak; Van­nak, akik úgy vigasztalják magukat, hogy ez a földi élet csak átn^enet, előkészület egy földöntúli örök élet számára. Mi, kommunisták, tekinte­tünket nem az ismeretlen ég felé, ha­nem a földi dolgok felé irányítjuk. S valljuk, hogy az ember hivatása: itt a földön szebbért, nemesebbért, az emberek boldogulásáért, a társadalmi haladásért harcoljon. Mi azt valljuk, hogy itt a földön lesz örökéletű az, aki a nép boldogulásáért, a társadal­mi haladásért harcolt. Itt a földön él tovább az utókorban, amely hálá­san emlékezik meg róluk és feljegyzi • azok nevét, akik az emberiség szebb jövőjéért harcoltak. Nyiczki elvtárs azok közé a forradalmárok közé tar­tozott, akiknek nevét és emlékét megőrzi az utókor és mindig hálásan fog emlékezni róla. Ezért mondhat­juk, hogy Nyiczki elvtárs tovább él. Tovább él a munkásosztály ügyében, a társadalmi haladásért harcoló em­berek szívében. Tovább él Nyiczki elvtárs a mi mozgalmunkban, a mun­kásosztály pártjában, amely elpusz­títhatatlan, mint ahogy elpusztítha­tatlan a társadalmi haladás, Amikor hozzátartozóihoz, kedves feleségéhez, s testvéreihez fordulok, — akiket halálával pótolhatatlan veszteség ért, — engedjék meg, hogy biztosítsam Önöket arról, hogy a me­gyei párt-végrehajtóbizottság s a me­gye kommunistái osztoznak mély gyászukban és fájdalmukban. Hiszen nemcsak szükebb családját érte nagy veszteség, de Nyiczki elvtárs elvesz­tésével a kommunisták nagy család­ját is súlyos veszteség érte.. Enyhítse fájdalmukat, hogy mi, elvtársak, ba­rátok, harcostársak, — mélységesen együttérzünk velük. Könnyebb úgy elviselni e súlyos veszteséget, ha többen osztoznak rajta. Búcsúzom Tőled, drága Elvtársunk, barátunk, harcostársunk, Nyiczki György elvtárs, s megfogadjuk, hogy híven emlékedhez, azt az ügyet, amelynek egész életedet szentelted, győzelemre visszük! Szarvas Aladár búcsúzó szavai után Tóth László elvtárs, a Borsod­vidéki Gépgyár igazgatója, majd a Lenin Kohászati Művek pártbizott­ságának titkára és a Dózsa párt­szervezet vezetősége búcsúztatja Nyiczki György elvtársat. Tóth László elvtárs megrendültén beszél Nyiczki György munkásságáról, s arról a küzdelmes harcról, amelyet- a Borsodvidéki Gépgyárban folyta­tott a munkások jogainak érvénye­sítéséért. A gyászbeszédek után elindul a hosszú menet. A koporsót a párt- bizottság tagjai és kommunista ve­teránok viszik a sírhoz, majd az Internacionálé hangjai mellett le­eresztik a sírba. A felsorakozott munkásőrség díszsortüzet ad. A sírnál, mielőtt a koporsót vég­leg elnyeli a föld, Iván István elv- ‘társ a munkásőrség, Gál Imre elv­társ az SZMT részéről és az Opren- dek Sándor pártszervezet wezető- sége búcsúztatja nagy halottunkat, majd az újjáalakult, nagymultú munl<Asdalárda énekli el Nyiczki elvtárs legkedvesebb munkásdalait. A feledhetetlen gyászszertartás után nehezen oszlik a hatalmas tö­meg. Az emberek szomorúan állnak a behantolt sír körül, mígnem azt teljesen ellepik a koszorúk. Figyelmeztető levelek Hónapok óta sötét felhők gyüle­keznek a középkeleti égen. Az új­ságokból, a rádióból szinte napon­ként értesülhetünk fenyegető nyi­latkozatokról, csapatösszevonások­ról. Az imperializmus az egyiptomi agresszió után, egyidőben a véres algériai, omani, jemeni esemé­nyekkel, újabb terület lángbaborí- tására: Szíria megtámadására ké­szül. A kis arab ország független­ségének védelmében szembeszáll a nálánál összehasonlíthatatlanul erő­sebb imperialista államokkal. Szí­riában egymásután leplezik le az újabb és újabb amerikai összeeskü­véseket, kísérleteket, melyeknek az a céljuk, hogy megdöntsék az or­szág jelenlegi kormányát és olyan embereket juttassanak hatalomra, akik ellenkezés nélkül szolgálják terveiket. Fenyegetéssel, katonai nyomással igyekeznek dezorgani- zálni a szíriai kormányt. Török csa­patokat vonnak össze Szíria hatá­rán, közvetlen az ország közelében állomásozik a 6. amerikai flotta. Az arab népek, élükön Egyiptom­mal, a fenyegetett Szíria segítségé­re sietnek. Igen komoly és remél­hetőleg hathatós segítséget jelent az SZKP Központi Bizottságának a nyugatciirópai szocialista pártokhoz intézett levele. Ezek a levelek fel­hívják a figyelmet a közcpkeleti veszélyre: arra, hogy egy esetleges* ebben a térségben folyó háborúba könnyen belesodródhatnak a nyu- gateurópai NATO-országok is. Ilyenformán nem lehetne a hábo­rút csupán erre a térségre korlá­tozni, könnyen világháborúvá szé­lesedhet. Egy újabb világháború pedig végzetes következményekkel járna. Az SZKP Központi Bizott­sága ennek elkerülése érdekében hívja fel a nyugateurópai szocialis­ta pártokat, hogy vessék latba te­kintélyüket és nyújtsanak segítsé­get egy megállapodás eléréséhez, mely szerint a középkeleti problé­mát békés úton rendezzék. Miben áll a levelek jelentősége? Elsősorban abban, hogy megvilá­gítja azt a veszélyt, mely a szíriai feszültség részéről a világ békéjét fenyegeti. Felhívja a figyelmet arra, hogy milyen veszélyek fenye­getik a NATQ-tagállamokat egy középkeleti háború kirobbanása esetén. Nemcsak a pártok vezetői előtt, hanem a nyugateurópai mun­kások előtt is világossá teszi a nyu­gati szocialista pártok felelősségét országuk jövőjéért, a világbekéért. Elhangzott a figyelmeztető szó. Most a címzetteken a sor, hogy megfogadják a tanácsot, és megta­gadják a segítséget az imperialista kalandoroktól. B. I. Jllíq. lljpilLok CL QjüJíkbtH CUL ŐííLL úií'Ugvk.. A napfényes őszi na­pokon még most is. a turisták százai keresik fel a Bükk-fensíkoí, hogy gyönyörködjenek az ősz csodás színpom­pájában. A fák sárga és vörös minden árnyala­tában játszó őszi lomb­koronája mellett a jen- síkokon az őszi Bükk néhány virága is nyílik még. Létráslelő és Nagymező környékén szinte szőnyeget terít a turisták lába elé a hal­ványlila őszi kikirics. Máshol — például a Csónakbércen — a ké­kes virágú kígyőtárnics és a pirosas virágú bá­bakalács virít. Kedves őszi virága a Bükknek a piros virágú szurok­szegfű, melyet a néphit alapján gyógynövény­ként is mjüjtenek. (A rossz nyelvek szerint állítólag az erdészek orrán is nyílik niég a »borvirág« —, de ez nem ellenőrzött, így vem is minden esetben hitelt érdemlő adut, Csupán a teljesség ked* véért jegyeztük meg.) 11 jó munka elismerése újabli ösztönzést adott a november 7-i versenyben a Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemeinek A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára kezdő- dőlt munkaversenynek jó „indítása” volt az a jutalom, amit most osztottak ki a Borsodi Szénbányászati Tröszt legjobb üzemei között. A fejteljesítmény növelésében és az önköltség* csökkentésében 'legjobb ••ered­ményt elért búkkaljai szénbányák 15.000, a miskolci szénbányák 23.000, a szuhavölgyi szénbányák pedig 25.000 forint jutalomban részesült. A szuhavölgyi szénbányák például műszakonként csaknem 22 kilogrammal emelte az összüzemi teljesítményt, a szenet pedig a1 tervezettnél tonnán­ként 19 forinttal olcsóbban termelte egy negyedév alatt. A november 7 tiszteletére indított versenyt is a legjobb szénbányák kezdeményezték, A bükkaljai szénbányák dolgozói fordultak felhívással a többi üzemek dolgozóihoz. Vállalták, hogy november 7-ig terven felül 2000 tonna szenet küldenek felszínre. A jutalomkiosztás napjára már fel­ajánlásukból több mint 1500 tonnát teljesítettek is. A szuhavölgyi szén­bányák, amelyek elsőnek csatlakoztak a versenyfelhíváshoz, a terven fe­lül vállalt 3500 tonna szénből már 1800 tonnát kitermeltek. Megfartoiia első bemuiaio előadását a Miskolci Nemzeti Színház A Miskolci Nemzeti Színház pén­teken este a vasgyári Művelődés Házában tartotta az évad első be­mutató előadását, Schiller: Ármány és szerelem című színművét 'vívén színpadra. A darabot: a felszabadulás óta most játszották elsőizben Mis­kolcon. Schiller örökbecsű darabjá­hoz a Miskolci Nemzeti Színház kar­nagya, Virág Elemér szerzett új kí­sérő zenét. A bemutató előadáson léptek elő­ször színpadra a mislzolci közönség előtt a. színház újonnan szerződtetett művészei, igy többek között Gyar­matiig Anikó, Téby Katalin, Várady Vali, Koppány Miklós. Régi kedven- ceit is újra színpadon láthatta a há­lás publikum, mint például Farkas Endrét, őze Lajost, Papp Istvánt, Qsiszér Andrást és Csanády Ilát. A nagysikerű bemutatón a közön* ség sokat tapsolt a lelkesen és tehet- ségesen szereplő gárdának, Megkötötték az első lakáseíadási szerződéseket a Borsodi Szénbányászati Trösztnél A bányászlakások eladásáról meg jelent kormányrendelet után a Bor­sodi Szénbányászati Tröszt üzemei­nél 965 bányász jelentette be eddig ß©TO© 1 megvette már a p I»OTT© szelvényét % lakásvételi szándékét. A tröszt — á rendelkezéseknek megfelelően — elsősorban a most épülő keirtas csa­ládiházakat bocsátja áruba, s a ké­sőbbiek során döntenek majd a régi kol óni á k elad ásáról. A bányászlakások eladására vo­natkozó első szerződéseket csütörtö­kön kötötték meg. A Felsonyáradon épülő 40 kétszobás, kertes bányász családiház adásvételi okmányát alá­írták a bányüzem dolgozói. Pénteken egy másik bányaüzemnél, Szuhakál- lóban 47 épülő bányászlakás saját tulajdonba adását hitelesítették, majd utána a többi üzemnél is sor kerül az adásvételi szerződés megkötésére* A bányász családiházak vevői kö­zött nem csak öreg, több évtizede bányánál dolgozóik, hanem olyanok is vannak, akik néhány éve dolgoznak még csak az üzemiben, de élethiva­tásukul választották a bányászatot* A lakásvásárlás során mintegy 300* eddig családjától távol élő bányász tudja majd a munkahelye mellett lévő bányász lakótelepen elhelyezni családját is, HIVATÁSOS FORMMLMilT TEMETTÜNK

Next

/
Oldalképek
Tartalom