Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-12 / 239. szám

wh, G%m*T n. ÉS^UlAOTAMHflEi* EG YIK SEM _______________- -..............A FÉRJEM...* REGGEL csúnyán ösz- tzevesztek. Nem azért mert péntek volt, hanem azért, mert az asszony is ideges volt és az ember is. Az asz- Szony azért, mert a gyerek köhögött és hányt, az ember meg azért, mert a három napja elkezdődött, s egyre jobban terjedő bizonytalan­ság megviselte. Ma reggel 7-re ígérkezett, hogy fel­váltja az ügyeletest, s még félhétkor nem volt reggeli. Azaz volt, csak magának kellett elkészíteni. A kávé jorró volt, a vaj kőkemény, nem, tudta szétkenni a ke­nyéren. A gyerek kitartó bömbölése meg egyenesen dühítette. A napok alatt felgyülemlett nyugtalanság és méreg egyszerre robbant ki belőle. — Azért vagytok csak, hogy keserítsétek az élete­met — vágta oda az asszonynak, s a forró kávéval telt csészét teljes erővel a vízvezeték kagylójába röpí­tette. A szétpattanó szilánkok láttán az. asszony elvö­rösödött, s magából kikelve szinte eszelősen sikoltotía: most már menj! Látni sem akarlak többé! Az ember mögött döngve becsapódott az ajtó. Az asszony ölébe vette a gyereket, vigasztalta, maga pedig sírt, mint egy csitrilány, akinek elvették a rongybabáját. Haragudott a férjére, de * a könnyek elmosták haragját. Félóra múlva már mentegette magában. Ideges, nem tehet róla, hiszen minden olyan zavaros, az emberek egyre vadabbal gyalázzák az ávósokat. Igaz, János nem ávós, rendőrnyomozó, de mégis egy épületben dolgoznak és . . . Az ablakon át látja, hogy hömpölyög az ember­áradat a főútvonalon. Mit akarnak ezek és„ mi lesz a vége? — sóhajtja keservesen. Odakészítette az ebédel és éppen a gázt gyújtotta meg, mikor gyors egymás­után lövéseket hallott, majd szaladgálást, rohanó lép­teket az utcán, emberekkel megrakott teherkocsik ira­modtak Diósgyőr felé, s ezer torok harsogta: Vessze­nek az ávósQk! Az asszonyt ájulás környékezte. Já­nos, Jancsikám, drága férjem, egyetlen szerelmem, egyre csak ezt hajtogatta, s átkózía magát, miért is engedte el reggel. Rosszat sejtett. Múltak az órák, kó­sza rémítő hírektől terhesen vánszorogtak tovább. A szomszédasszony jött át vigasztalni. Már a ködös al­kony takargatta a házakat, s János még mindig nem jött. Talán öt is agyonverték, vagy... Az asszony meg­borzong, de erőt vesz félelmén, s elhatározza, férje keresésére indul. A gyerekre a szomszédasszony vi­gyáz, míg ö a sötét várost járja. ELŐSZÖR az ismerősöknél csenget, tájékozódni szeretne, de az ajtók seholsem nyílnak. Nincsenek ott­hon. Végül férje munkatársával találkozik a lépcső- házban. Szemébehuzott kalapja eltakarja sarcát, alig ismeri meg. — Nem tudja, merre van János? — Délelőtt láttam utol­jára, alig tudtam megme­nekülni az épületből. Ta­lán a kórházban kérdezze meg... ___________ Rohan a kórház felé. Lá­b aalatt árván zörögnek az őszi levelek, s szívében láthatatlan forgószél kergeti a gondolatot. ■ — Kérem, ezek a sebesültek, tessék, itt a névsor. — Magas, őszhajú orvos nyújtja a papírt. Nincs rajtig a neve. ötször is átnézi, külön kibetüzi, — nincs. Talán csak, ismerősöknél van... talán... lehetséges, hogy az estét várja, hogy hazajöjjön... — Vagy tessék a hullaházban megnézni, mert ott is vannak, de a személyazonosságukat nem sikerült kideríteni. Hullaházban? Menjen, ne menjen?... Tétovázik, de legyőzi magát, eliiidul. Az úton sötét árnyak in­tegetnek, az elágazásnál fegyveres suhancok röhögnek. — Még az irmagjukat is ki kéne irtani. Az asszony szaporázza lépteit. A hullaházban töb­ben keresik hozzátartozóikat. Egy sem ismerős. Le­hunyja szemét, nem mer körülnézni. Retteg a gondo­lattól, hátha... A magas, ősz orvos megfogja karját. Ne tessék félni, ők már nem bántanak. Megtépett, rongyokban, vérbefagyott húscafatokkal, üveges sze­mekkel fekszenek egymás mellett. NEM, NEM, nem igaz! De mégis ő! A fekete boksz- csizma és a félkabát ismerős, ebben ment el reggel. Es a szőke hullámos haj, igaz, most csapzott. és véres és a nevető kék szem, amely üveges, a szája, megmere­vedett két karja, — igen, ez az övé! A lecsüngő kézen ott az a gyűrű, a pici karika, övének a párja. Szeretne ráborulni, csókokkal borítani, megölelni, felmelegíteni a hideg testet és kiengesztelni a reggeli haragért. Jan­csikám drágaságom, egyetlenem! De nem jön hang a torkán. Ölomsúlyok húzzák kezét-lábát a föld felé, mert az ajtó mellett rosszarcú férfi áll fegyverrel, s őt fi­gyeli alattomosan a tekintete. Hallja a suhancok rö­högését, „még az irmagjukat is ki kéne irtani”, s a gyerekre gondol, Jánoskára, aki otthon mitsem sejtve alszik a kiságyban, s hazavárja apját, anyját. Ha már az apja nem m,ehet haza, legalább az anyját lássa vi­szont. összegyűjti maradék erejét, s az orvos felé for­dul: — Nem, egyik sem a férjem... — mondja fakó, élettelen hangon, é& mint az alvajáró, elindul az ajtó felé. ___________ KOCSIS MÁRTA * az Északmagyarország: irodalmi pályázatára beérkezett Írás. Leltár miatt zárva 8000 forintot költött magára. Azt mondanunk sem kell, hogy min­dent a szövetkezetnél vásárolt. Egy varrógép, ez volt a család vásárlá­sai után a visszatérítés, melyet ajándékba Marika kapott. A BÁN CSALÁD csak égy a sok- százezer föld mű vesszőv etkeze ti tag közül, munkájuk nyomán él és gya­rapszik a földművesszövetkezet, és megtalálják ők is számításukat. CSORDÁS MIHÁLY — Az OKISZ tcrvezőlaboratóriu­ma ruhabemutatót rendez Miskolcon, a Szakszervezeti Székházban október 20-án. Bemutatásra kerülnek a moszkvai és lipcsei divatkongresszu­son bemutatott őszi és téli ruhamo- dellek. — Az Óbudai Hajógyár dolgozói levélben mondtak köszönetét a Bor- sodnádasdi Lemezgyár és az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak a munkájukhoz szükséges anyagok idő­ben való elszállításáért; I. kerületi tanácstagok fogadóórái Október 13-án: Busák István, Major u. 2. sz.. Gazdakör helyisége, 17—18 óráig, Vörös József, Szentpéterű-ikapu 18. sz., 9—11 óráig, H. Tóth András, Avasalja u. 13. sz., 19—12 óráig, Azary József, Gyimesi u, 2. sz., 10—12 óráig. Október 15-én: Jccs Jánosáé, Tinódi ti. I. sz., 14 órától, Sándor Nándor, Arany János u. 7. sz., 14—16 óráig, Keszier Sándor, Eötvös u. 6. sz., 18—29 óráig, Kovács József, Martin­telep, Bornemissza u. ált. iskola, 15—16 óráig. Fenyő Márton, Széchenyi u. 26. sz., Kér. Pü. Dóig. Szaksz. 16—19 óráig, Kótai Józseiné, Bessenyői u. 18. sz., 16 órától, Wohlstetter Miklós, László Jenő u. 27. sz., 16 őrátóL Október 17-én: Hargitai Miklós, Bizony Ákos u. 17. sz., 16— 17 óráig. Október 18-án: Sass Tibor, Szeles u. 69. sz., ált. iskola, 17— 18 óráig. Október 19-én: Fenyves Sándor, Debrecenyi u. 6. sz., 16—1« óráig, Simon János, Somogyi B. u. 6. sz., 17—1.9 óráig, Csermák Lajos, Déry­né ti. 11. sz., 15—16 óráig. Szovjet rakéta-szakértők nyilatkozata az újabb kísérletekről Newyork (Reuter) Anatolij Blagonravov altábornagy, vezető szovjet rakéta-szaktudós, csü­törtökön látogatást tett az ENSZ székházában, ahol kijelentette, hogy a legközelebbi szovjet mesterséges bolygót egy hónap múlva készülnek kilőni. Ez a bolygó tudományos esz­közöket fog magával vinni a koz­mikus sugárzás és a meteoritok ta­nulmányozásának elősegítésére. Ki­jelentette a tudós, hogy a holdba való repülés egyelőre többé-kevésbé elméleti kérdés, de reméli, hogy még az ő életében megvalósítható lesz. (MTI) Acélöntödei problémák A Lenin Kohászati Művek roppant gyártestébe ágyazva lélegzik az acél­öntődéi gyárrészleg. Híre már a gyárfalakon is áthatolt. A válságos sebekből kilábalva a gyárrészleg április óta 108—110 százalékra telje­síti tervelőirányzatát minden hónap­ban. A minőségi termelésük is szé­pen alakult. A termelvények meg­engedett »elejt maximuma 6.9 száza­lék. Az acélöntődéi üzemrészben ezt a megengedett selejtszázalékot szep­temberben 3.26 százalékra csökken­tették. A felszabadulás óta ez a leg­szebb eredménye a gyárrészlegnek. Az üzemrészen belül Klárik János csoportja még cinnél is szebb ered­ménnyel dicsekedhet, 0.8 százalékra csökkentette a seiejtet. Arekuperátcr öntvények eddig im­port áruk voltak, milliókat kellett fizetni értük. Az acélöntődében most megkezdték ezeknek az öntvények­nek a fokozatos gyártását. Már eddig ötezer megrendelésük van. S az Öt­ezer darab rekuperátor öntvény le­gyártása majd tízmillió forint meg­takarítást eredményez népgazdasá­gunknak. Jól dolgozó, híres üzemrész, de mostanában mégis keveset törődnek vele. A műhelyek táján rettentő a por és lassan kibírhatatlanná válik. Évek óta kérik már az itt dolgozó munkásak, hogy távolítsák el, tele­pítsék ki a csarnokból a por ágyát, a homokházat. Kérésüket még nem vették figyelembe. Igaz, a homokiház telephelyének építését már régebben elkezdték, de aztán nagyhirlelen abba is hagyták. A munkások mai napig is kénytelenek a nehéz .leve­gőjű port szívni. Problémát jelent még az üzem fű­tése is. Nem akarják a dolgozók, hogy nagy meleg legyen, kérésük csúfján annyi, hogy ne fagypont alatti hőmérsékleten dolgozzanak, mert ez az öntvények minőségének romlását idézi elő. » Az üzem termelését nézve igen döntő kérdések ezek. S a munkások, akik ily nagyszerű eredményeket érnek el, megérdemlik, hogy segítse­nek rajtuk. í—a JUtUäzHapi Udt&metUtokM Tárt karokkal sietett elém. — No végre, hogy megismerhe­tem. Nagyon szeretem a ciklzeit. Isten hozta! Foglaljon helyet itt mtnálunk — toldotta meg mondóká- ját családias atyáskodással, hogy otthonossá melegítse az ismerkedés légkörét. Átnyújtottam igazolványomat. Felújjongott. — Most már tudom kihez van szerencsém! Maga szokott írni a tsz-ünkről. Nagyon jók azok a cik­kek, az embernek szinte kedve szottyanik, hogy maga is beálljon a vidáman kapáló lányok sorába. Mennyi élet! Az újért lelkesedés agitatív ereje! Magát az istenek is újságírónak teremtették — árado­zott, s az én becses hátamon úgy futkározott a hideg, szinte bele­vacogtam. — Járt már a tsz-ünkben? — szegezte nekem hirtelen és meg­döbbentő fordulattal a kérdést. — ön olvasta már valaha, is az újságot, s benne az én »pompás < cikkeimet! — akartam mondani, de a felém áradó elismerés bűvöleté­ben csak ennyire futotta erőmből: — Hogyne, persze .. ■— Látja, jól sejtettem, hiába, a tolla aranyat ér — és begyakorlott mozdulattal kapott zsebéhez, mint­ha valóban ki akarná fizetni »aranyaiéra« toliamat, de csak egy gyanússzínű zsebkendőt rántott elő és beletrombitált. — Átkozott október! — nyögte a náthások közismert hangján és rátért a tárgyra: — Mi járatban van? Megint a, téesz? — Igen, — válaszoltam bele­törődve. És másfélórányi beszélgetés után eszembejutott, hogy a tsz nevét sem tudom. Hogyan kellene ki­ugrasztanom belőle, hogy rá ne jöjjön a turpisságra, mert bíz én még soha nem írtam róluk, először járok ebben az istenhátamögötti faluban. Ha becsületesen bevalla- nám?!! No, de ez erkölcsi öngyil­kosság lenne, meg az ő igazmon­dása is megütné a bokáját. Nem, ezt nem tehetem, önérzet is van a világon. Elbúcsúztam hát a vendégszerelő tanácstitkártól, ő a lelkemre kö­tötte, hogy máskor is olyan szép cikkeket írjak, mint eddig, hadd gyönyörködjék benne, én meg fel­hívtam a figyelmét az újságolvasás fontosságára. — Abban nem lesz hiány — nyugtatott meg. Én pedig kimentem az utcára és az egyik járókelő megmondig a ri­portomhoz szükséges tsz-nevet. — g — m — .. EPFU-GEPKOCSIK AZ ŐSZI CSÚCSFORGALOMBAN terveket valósítanak meg, az egy kocsinak egy mű­szakjára jutó 56 tonnát Egercsehiben 32 tonná­ra csökkentették. Itt ugyanis igen nehéz körül-* mények között hegyes vidéken dolgoznak, míg Sajószentpéteren sima terepen. A GÉPKOCSIVEZETŐK naponta 13 órát dolgoznak. Erős helytállást követel tőlük a kora reggeltől késő estig tartó munka, de fegyelme­zett magatartással nagy szolgálatot tesznek a népgazdaságnak. A jólvégzett munkáért megfe­lelő bért kapnak. A szeptember havi átlag — napi 8 óra munkaidőt figyelembevéve -— 2190 forint volt a vállalatnál. Vannak sokan olyan gépkocsivezetők, akik közel négyezer forintot is megkeresnek. Ezek közé tartozik Bajó Béla, Léka Zoltán, Zaveczky József, Rácz László, Timár Ist­ván, Kovács István és sokan mások. A legjobb kirendeltségek igen szép eredményeket tudnak felmutatni. A sajószentpéteriek például Szepesi Zoltán kirendeltségvezető irányításával a terve­zett 896 tonna helyett 1200 tonna építőanyagot szállítanak naponta. Este, 'amikor a gépkocsivezetők nyugalomba vonulnak, a szerelők veszik át a gépkocsikat. Minden kirendeltségen dolgoznak szerelő brigá­dok. A javításokat úgy szervezték meg, hogy minden öt gépkocsira egy szerelő jusson. Nappal a kocsik nem állnak le javításra. Ezt a módszert egy hónappal ezelőtt vezették be, hogy az 'őszi csúcsforgalmat sikeresen lebonyolíthassák. Kez­detben nehéz volt az elgondolást megvalósítani, de napjainkban már minden gépkocsivezető he­lyesli az új eljárást, mert ezzel elsősorban saját keresetük növekszik. AZ ÉPÍTKEZÉSEK részére végzett szállítá­sokat a miskolci ÉPFU kielégítően látja el. Ezt igazolja az a sok jó vélemény is, amelyeket a ki­vitelező vállalatok nyilvánítanak. Reméljük, hogy az októberi csúcsforgalomban is derekasan helyt­állnak és még több elismerést szereznek. Szarvas Mikt& 0 1 — ANYAGOT, anya­• got! Ezt követelik szerte • megyénk építkezésein a • munkások, az építésve- ! zetők. Anyag nélkül • nine« termelés, termelés nélkül nincs * új lakóház. Ennek a hatalmas mennyiségű anyagigénynek kielégítésére létesült Miskolcon — évekkel ezelőtt — az Épületanyag- fuvarozó Vállalat. Bármerre járunk a megyében, — szinte községről-községre — találkozunk az ÉPFU feliratú „Zisz” kocsikkal. — Jól bírják a terepet — mondják a gépko­csivezetők. Kell is, hogy bírjál?. A Szovjetunióban és ná­lunk hegyen völgyön át szállítják a sok téglát, cementet, homokot, kavicsot, — amire éppen az új létesítmény építésénél szükség van. Az ÉPFU-nak különösen megnőtt a létjogo­sultsága az utóbbi években. Bebizonyosodott, hogy kizárólag ez a vállalat tudja legjobban el­végezni az építőiparban a szállításokat. Ha az épí­tési anyagok vasúton érkeznek az ország anyag­lelő helyeiről és a gyártó üzemektől, úgy azt sok­esetben közvetlenül gépkocsiba is rakhatják és azok rendeltetési helyére szállítják. Persze a szállítóeszközök kapacitásának jó kihasználása is az építkezések helyes szervezésétől függ. Amióta a háromezer bányászlakás építését megkezdték megyénkben, igen sok gépkocsive­zető végzett szinte hősies munkát Borsod falvai­ban, városaiban. Ezekről a derék munkásokról és több — a vállalat előtt álló feladatokról — beszélgettünk az ÉPFU igazgatójával, párttitká- .rával, forgalom irányítójával és az üzemi bizott­ság elnökével. A szép új telepen, melyet az el­eműit évben kaptak, csak a szerelők, adminisztra­tív dolgozók és vezetők tartózkodnak. Az utób­biakat is igen nehezen lehet bent találni. ; — Ahány gépkocsink van, az nálunk majd­3 nem egy-egy kis üzem — mondja Miklós Imre igazgató. — Ezek a kis „üzemek” pedig dolgoz­lak, termelnek és problémák is akadnak. KÉSŐ DÉLUTÁN VAN. Az em­berek sietős léptekkel igyekeznek hazafelé a munkából. Többen meg­állnak a mezőkövesdi szövetkezet kisáruháza előtt, nézik a kirakatot. Legtöbben .eddig, el is feledkeztek arról, hogy mennyi minden hiány­zik otthon. A kirakatban elhelye­zett ízléses áruk láttán azonban tervek születnek. Számolgatják a napokat, nézik az árakat, gondolat­ban sok-sok dolgot megvesznek. Egyesek be is térnének, hogy el­költsék pénzüket, de a bolt ajtaján elhelyezett kis tábla megtorpanásra készteti őket. »Leltár miatt zárva!« Az áruház belsejében nagy a sürgés-forgás. Az egyik írja, a má­sik számolja a különböző polcokon elhelyezett szebbnél szebb árukat. Vajon lesz-e hiány — -erre gondol most Bán néni, a földművesszövet- kezet boltosbizottságának tagja. Szeme mindent meglát, mindent számba vesz. Arca kicsit szigorú, tudja, hogy fontos szerepet tölt be, őt bízta meg a tagság, hogy ellen­őrizze, hogyan védik a szövetkezet dolgozói a közösség, a tagság va-v gyonát. « Munkája közben zavartuk meg,5 hogy megkérdezzük, miért teszi ezt,2 kap-e érte pénzt, ha nem, miért| csinálja? Mosolyog a kérdésünkön. | Az első pillanatban nem is tudjál mit válaszoljon, de aztán beszélni « kezd. 3 — Fizetést nem kapok, nem azért« teszem. Többet kapok ennél, a tag-1 ság szeretetét, bizalmát és ez olyan! jó. Igaz, pénzt is kapok, de csak az] év végén — nyereség visszatérítést. ] TOVÁBB KÉRDEZGETNÉNK,! de Kertész néni veszi át a szót. Ö< is számon tartja, hogy ki mit ka-j pott, azt is tudja, hogy a szövet-j kőzetet ki, hogyan segíti ki mit j adott. így tudjuk meg, hogy Bánj némiék már eddig 510 forint értékű j részjegyet jegyeztek. Volt egy 50 J forintos részjegye az urának, két-J két 20 terintos a két nagylánynak,! egv a legkisebbnek és 3 dar; b 201 forintost Bán néni égtartott ma-3 gának. Most 300 forint értékű új ab-3 bat jegyzett a - Iád. 3 Keltesz néni sem maradt rl, ai legutóbbi rész jegy-jegyzés során] 200 forintot jegyzett. * j Már menni akartok, mert van« még mo"ka elé? és mi csak zava-« runk. Kerékpárcsengésre leszünk« figyelmesek, a bejárat leié nézünk.« Csillogói- 'mi, mosolv?ó arcú ma-« gas, barna lány lép be. Bán néni« »■kislánya-« -íár eladni való. A 3 mama bü -ke a lányára, a lány az 3 anyjára, no rr g a kerékpárjára. 3 Nem rég vette, csak 600 forintba 3 került, mert a hiányzó részt á rész-3 jegyutáni térítésből pótolta. Marika 3 szeret dolgozni, szépen járni, jól 3 öltözni. Munkájának meg is van aj gyümölcse, mert csak a múlt évben1 Megtudtuk, hogy a miskolci ÉPFU-nak közel 150 gépkocsija van. Ebből 133 állandóan üzem­ben van. A többi javítás, felújítás alatt áll. A rossz, járhatatlan utak ellenére gondosan védik a gépkocsivezetők a kocsikat és pontosan betart­ják a tervezett javítási százalékot. A MEGYÉBEN 38 helyen, közel 20 vállalat­nak fuvaroznak. A nagyobb építkezési közpon­tokban, Ózdon, Sajósáentpé térén, Kazincbarci­kán, Királdon, Edelónyben, Tiszapalkonyán és Egercsehiben állandó kirendeltséget létesítettek. Ebben a hónapban különösen megnőtt a ki­vitelező vállalatok szállítási igénye. Sok ezer tonna építőanyagot kell az esős évszak beköszön­tése előtt rendeltetési helyére szállítani. Októ­ber havi szállítási tervüket jelentősen: egy mil­lió forinttal emelték. Ilyen nagy feladata még sohasem volt egy hónapban a vállalatnak! — Munkásaink azon fáradoznak, hogy tel­jesítsük a nagy tervet. Amikor megtudtuk, hogy ilyen nagy tervünk lesz, Összehívtuk a dolgozó­kat és közösen beszéltük meg a tennivalókat — mondják. — Mi ígértük, hogy a legjobb dolgozó­kat jutalmazzuk. Válaszul versenyt kezdemé­nyeztek a kirendeltségek és gépkocsivezetők egy­más között. Reméljük, hogy november 7-én ha­sonló jutalmazást tarthatunk, mint az augusztus 20-i verseny után, amikor 25 ezer forint értékű jutalom tárgy at osztottunk szét. Több alkalommal szóvátették a gépkocsive­zetők, hogy a terveket rosszul állapítják meg. Minden kirendeltség szinte más adottságok kö­zött dolgozik és a tervek mégis egyenlőek. A vállalatvezetőség igazat adott a dolgozóknak és öntevékenyen változtatták meg a minisztérium egységes terhét. Nagy különbség volt például Sa- jószentpéter és Egercsehi tervfeladata között. Most, hogy az őszi csúcsforgalomban egyenlő

Next

/
Oldalképek
Tartalom