Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-12 / 239. szám

Szombat, 1957. október t2. CSZAKMAf^A «ORSZÁG n Október 15-én megkezdődik a pártoktatás A z MSZMP Központi Bizottsága ^ június 5-i, a pártoktatásról szóló határozatának végrehajtása «agyjelentőségű lépés pártunk esz­mei, politikai és szervezeti egységé­nek megszilárdításában, cselekvőké­pességének fokozásában. Megyénk pártszervezetei, felismerve a propagandamunka rendkívüli jelen­tőségét, aktív politikai és szervező­munkát végeztek a pártoktatási év előkészítése érdekében. Alapszerve­zeteink többségében már általában kiválogatták a propagandistákat, a hallgatókat, s megszervezték a tan­folyamokat. Az előkészítés során a propagandistákkal, a párttagokkal és & politikai képzésre jelentkező pár- tonkívüliekkel megbeszélték, hogy — képzettségeiknek megfelelően — mi­lyen oktatási formában kívánnak résztvenni. Ezzel lényegében befeje­ződött az oktatás előkészítése, s ok­tóber 15-én kezdetét veszi az 1957— 58-as nártoktatási év, a kommunis­ták marxista-leninista nevelése. Pártunk propagandamunkájában jelentős helyet foglal él a pártokta­tás különböző tanfolyamain folyó oktatás és nevelés. A pártoktatás há­rom formája — az időszerű kérdések tanfolyama, a marxizmus-leninizmus kérdései tanfolyam és az önálló ta­nulás — lehetőséget nyújt arra. hogy a tanulásra önkéntesen jelentkező hallgatók képességük és hajlamuk szerint foglalkozhassanak ideológiai, politikai és gazdasági kérdésekkel. Az időszerű kérdések tanfolyamain, amelyekre a tapasztalatok -szerint a hallgatók többsége jelentkezett, az ellenforradalomról, a párt újjászer­vezéséről, gazdaságpolitikájáról, vala­mint nemzetközi kapcsolatairól hal­lanak majd előadásokat, konzultáció­kat a résztvevők. Az oktatásnak e kötetlen formája lehetőséget nyújt arra is, hogy a menetközben felme­rülő — a hallgatók igényeinek meg­felelően — más aktuális kérdéseket is megvitassanak. A marxizmus-leninizmus tanfolya­mán az osztályharcról, a proletárdik­tatúráról, a párt vezetőszerepéről, to­vábbá hazafiságról és a proletárnem­zetköziségről szóló tanítások megis­merése szerepel klasszikus irodalmak tanulmányozása alapján, Az önálló tanulásban résztvevők tetszésük szerint a politikai gazda­ságtan, a filozófia, vagy a magyar párttörténet tanulmányozása között választhatnak. Ez az oktatási forma hat vány ozottabb igényt támaszt a résztvevők iránt, mert itt a marxiz- mus-leninizmusban alapvető ismere­tek szükségesek ahhoz, hogy önállóan tanulmányozhassák a klasszikusok eredeti forrásmunkáit. A 15-én kezdődő pártoktatás eredr ményessége — a hallgatók rendsze­res, öntudatos felkészülése mellett — mindenekelőtt attól függ, hogy mi­lyen lesz a propagandisták felkészü­lése. A propagandisták szerepe és feladata a pártmunkának e fontos területén — a párttagok nevelésé, a marxizmus-leninizmus alaptételeinek megismertetése — nagyon komoly és megtisztelő feladat. A propagandis­ták elsőrendű feladatai közé tartozik a tanulás megkedveltetése a hallga­tókkal. A második fontos feladat a tananyagok megértetése és annak a gyakorlati életben való helyes alkal­mazása. így kívánja a párt elérni, hogy olyan önállóan gondolkodó, ak­tív harcosokká neveljük a párt ka­tonáit, akik az üzemekben, a közsé­gekben helyileg alkalmazzák a párt politikáját — elősegítik, hogy a párt határozataiban megszabott feladato­kat hibák nélkül végrehajtsák. Csak­is ez lehet a biztosítéka annak, hogy az oktatási év végén képzett, a marxizmus-leninizmust alkalmazni tudó elvtársakat adjunk az üzemi és a községi pártszervezeteknek, olya­nokat, akik növelik a párt tekinté­lyét, befolyását és elősegítik célkitű­zései megvalósítását. p ártszervezeteink ezideig több- A régükben jól — a határozat szellemében — az önkéntesség és a minőség elvének szem előtt tartásá­val igyekeztek végrehajtani a párt- oivtatásról szóló központi határoza­tot. Azonban egyes helyeken még akadnak kisebb tennivalók a hátra­lévő napokban, s ezért tanácsként ajánljuk a következőket: A pártszervezetek vezetőségei még- egyszer beszélgessenek el a különbö­ző tanfolyamokra kijelölt propagan­distákkal, tisztázzák kölcsönösen az előkészítés helyzetét. Ismeretes, hogy a propagandisták jó felkészüléséért az alapszervezetek a felelősek, s ezért erre nagy gondot fordítsanak. Ellen­őrizzék, hogy a propagandisták fel­készüléséhez biztosítva legyenek a szükséges feltételek, a propagandis­ták idejében hozzájussanak a szük­séges útmutatókhoz és egyéb irodal­makhoz. Törekedni kell arra, hogy a propagandisták már az új tananya­gok alapján felkészülve vegyenek részt a jövő heti előkészítő foglalko­zásokon. A pártszervezetek, ahol még nem történt meg, helyesen teszik, ha el­lenőrzik, hogy a hallgatók kiváloga­tása valóban az önkéntesség elvének betartásával történt-e. Ez azért is szükséges, mert e téren itt-ott mu­lasztás tapasztalható, mint például a hollóházi kerámiagyárban, ahol mel-. lőzve a hallgatókkal való egyenkénti elbeszélgetést, egyszerűen megszavaz­ták, hogy 31-en a marxizmus-leniniz­mus tanfolyamán vesznek részt. Ez a módszer ellentétes a határozat szelle­mével. Pártszervezeteink lehetőleg 15-ig a hallgatókkal való elbeszélge­tést fejezzék be. Gondoskodni kell, hogy a propagandisták kézhez kap­ják a hozzájuk beosztott hallgatók névsorát, velük a propagandisták be­szélgessenek el problémáikról, s ez­úton kölcsönösen ismerjék meg egy­mást, ez kedvező, elvtársi, baráti légkört eredményez a foglalkozáso­kon. Ugyancsak ellenőrizni kell párt- szervezeteinknek azt is, hogy a hall­gatók számára szükséges tananyag rendelkezésre álljon időben az első foglalkozásra való felkészüléshez. A pártszervezetek vezetőségei nyújtsanak segítséget a pro­pagandistáknak abban, hogy a napi­rendre kerülő témákhoz helyi adató- j kát, példákat dolgozzanak fel, illetve gyűjtsenek össze. Tanácsoljuk a pro­pagandista elvtársaknak, hogy a hall­gatókkal való beszélgetések során gyűjtsék össze azokat az érdeklődés­re számottartó kérdéseket, függetle­nül attól, hogy az anyaghoz kapcso­lódik-e, vagy sem, amelyekre a hall­gatók választ várnak. Ezt a módszert tanácsoljuk a továbbiakban is rend- jj szeressé tenni, hogy kielégítsük a j hallgatók érdeklődési körét olyan } kérdésekben is, amelyek a napi élet- ' ben merülnek fel. E kérdések meg- ' válaszolására különös figyelmet for­dítsanak az elvtársak, hogy az hitelt • érdemlő, meggyőző legyen a hallga­tók előtt. Az olyan kérdésekben, amelyeket saját erejükből nem tud­nak megoldani, forduljanak bátran az elméleti csoportokhoz, a járási, illetve a megyei pártbizottság agit­prop. osztályához segítségül. Pártszervezeteink gondoskodjanak arról is, hogy a foglalkozásokhoz za­varó körülményektől mentes helyisé­geket biztosítsanak és tegyenek elő­készületeket arra, hogy az első okta­tási napot jelentőségéhez mérten kül­sőségekben is ünnepélyessé, bensősé­gessé tegyék. Pál Lajos Révész Géza honvédé iül miniszter üdvözlő távirata A lengyel néphadsereg napja al­kalmából Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter üdvözlő táv­iratot küldött Marian Spychalski ve­zérezredesnek, a Lengyel Népköztár­saság nemzetvédelmi miniszteré­nek. (MTI) Tizenegy ország határozati javaslata Dél-Korra és Dél-Vietnam felvételére az ENSZ-be Newyork Mint az AFP jelenti, 11 ország, köztük az Egyesült Államok, Fran­ciaország és Nagy-Britannia csütör­tökön határozati javaslatot terjesz­tett be a különleges politikai bizott­sághoz Dél-Koreának és Dél-Viet­namnak felvételére az ENSZ-be. (MTI) Változatlan, sőt növekvő érdeklődés kiséri a megyei tanács nagy­termében megrendezett „Ellenforradalom Borsod megyében” című }ti- állítást. Hozzávetőlegesen naponta 1200—1500 ember tekinti meg és a saját szemével, a dokumentumok, leleplező tények alapján ismeri meg mégjobban a. tervszerűen előkészített s az országnak nagy kárt okozó el­lenforradalmat. A kiállítást egyébként a jövő hét elején zárják le. Az összegyűjtött anyagot Sárospatakra szállítják, s a tanítóképző nagytermé­ben a Hegyaljai Napok keretében mutatják be a Sárospatakra látoga­tok látogató nézi meg az ellenforradalom által visszaóhajtott Horthy- • rendszerre emlékeztető képeket, újságcikkeket, feliratokat. Megdöbbenéssé állnak meg a látó gatók Gáti Gyuh őrnagy elvtárs és F re imán n Lajo. budapesti gomb­ügynök bestiális meggyilkolását, megkinzását, meg gyalázását meg örökítő, csaknem i életnagyságuvá felnagyított, be keretezett, eredet fényképfelvétel előtt. WLAGYIMIR ILJICS óriási ' munkabírással dolgozott. Egész élete megfeszített munkában teít el. De ki tudta használni a pihenőjét is. Munka közben szinte sohasem láthattam, szabad idejében viszont annál többször voltam a közelében. Vlagyimir Iljics úgy te tudta osztani a szabadidejét, hogy az a néhány óra, amit munka köz­ben pihenésre szánhatott, napokra felfrissítette. Legjobban a vasárnapi kirándu­lásokat szerette. »-Minél messzebb a városi zajtól, minél messzebb Moszkvától!« mondogatta szomba­tonként. amikor kiválasztotta a ki­rándulás célpontját. — Na. Gil elvtárs, mit csinálunk holnap? — kérdezte tőlem szomba­tonként eleinte, hogy Moszkvába költözött. Szétterítette az asztalon Moszkva térképét, s rendszerint a környék valamelyik kevésbé ismert 'pontját választotta ki. — Itt van például Rublevo.-.; Nem tudja miféle helység ez? — Először hallok róla, Vlagyimir Iljics — feleltem. — Pétervári szü­letésű vagyok, eddig sohasem jár­tam még Moszkvában, s még nem volt alkalmam megismerkedni a környékkel. — Nem ismeri? Annál jobb! Hol­nap elmegyünk és megnézzük. S csak úgy találomra elmentünk Moszkvától vagy ötven-hatvan kilo­méternyire. Tavasszal erdei szalon­kára és süketfaj dókra vadásztunk. Nyáron, sokat fürödtünk, kószál­tunk az erdőben, gombát szedtünk, vagy leheveredtünk a fűre, és él­veztük a napsütést. Ősszel aztán újra megkezdődtek a vadászatok fajdkakasra, nyúlna. Vlagyimir iljics pihenés szem­pontjából legjobban a telet szerette a friss levegőjéért. A téli vasárna­pokat mindig síeléssel töltötte, vagy autószánon kirándult Moszkva kör­nyékére. Vlagyimir Iljics tapasztalt vadász volt. a vadászat minden VLAGYIMIR IUICS piluti csinjáit-binját értette. Jól tudta, ho­gyan kell megközelíteni az egyes állatokat, melyik a lövésre legalkal­masabb pillanat, mikor kell el­engedni a kutyát. A nap állásából meg tudta állapítani az útirányt, sohasem használt iránytűt. Ismeret­len erdőkben, mint vérbeli vadász­nak a fák adtak támpontot a tájé­kozódáshoz. Szereltem volna érdekesebbé tenni a vadászatot, hát meghívtam egy hivatásos vadászt. Az volt a fel­adata, hogy Lenint elkísérje a va­dászatokra. Egyben a második sofőr feladatát is el kellett látnia. _— Csakugyan kell magának se­gítség? — kérdezte tőlem Vlagyimir Iljics, s hamiskásan elmosolyodott. — Mert ha csak mint vadászra van rá szükség, akkor nem engedem meg! — Dehogy, Vlagyimir Iljics, szük­ségem van a garázsban egy segít­ségre! — No jó, akikor jöjjön. P TTÖL KEZDVE Plesakov min- u dig elkísérte Lenint a vadá­szatokra. Jól értett a vadászat meg­szervezéséhez. Vlagyimir Iljics nem a zsákmány kedvéért vadászott. Magát a vadászatot, a hosszas masz­ké lést, az erdőt, a friss levegőt sze­rette. Számára a zsákmány a vadá­szatnak nem célja, hanem eredmé­nye volt. Gyakran ideadta a vasár­napi zsákmányt, hogy ajándékoz­zam el az ismerősöknek, a munka­társaknak. — Feltűnés nélkül csinálja — mondta Vlagyimir Iljics — csen­gessen be. s ha ajtót nyitnak, szó nélkül tegye le az előszobába és rögtön forduljon vissza. Érti? Elnevettem magam, s megmond­tam hogy tökéletesen értem a fel­adatot. Az egyik vadászat alkalmával Vlagyimir Iljics puskáját a kezében tartva, nesztelenül lopakodott előre az erdőben. Hirtelen egy róka tűnt fel előtte, nyugodt léptekkel köze­ledett feléje, gyönyörű példány volt. hibátlan, szép bundája aranyosan csillogott. Vlagyimir Iljicset any- nyira elbűvölte az állat szépsége, hogy szinte megkövültén figyelte. Nem lőtt rá, bár a róka nagyon las­san, s szinte mellette haladt el. Én távolról figyeltem a jelenetet. Ha valaki még részt vett a vadá­szaton, Vlagyimir Iljics rendszerint feltételeket kötött ki: — Csak semmi fejetlenség! Ple- sakovnak fogunk engedelmeskedni, ő tudja a legjobban, hogy mikor mit kell tenni. Maga meg, Plesakov elvtárs, rendelkezzék, ne szégyell­jen parancsokat adni. Leninnek nagyon tetszett a Mosz­kvától 100 kilométerre fekvő Zavi- dovo falu. Itt hatalmas vadgazda­ság volt. A vadászatokat Poro&in fővadász irányította Lenin szenve­délyesen szerette a nagy, lovakkal, kutyákkal való vadászatot. Zavi- dovo azonban nagyon messze eseit Moszkvától, így Vlagyimir Iljics mindössze néhányszor látogatott el ide. Nagyon sok érdekességgel szol­gáltak nyári kirándulásaink. V'a- gyimir Iljics "számára minden sza­bad vasárnap azt jelentette, hogy rengeteg élménnyel, benyomással gazdagodik. Ezeken a • »«árnapi ki­rándulásokon merített erőt, egész heti munkájához. n ENDSZERINT SZOMBATON ^ este indultunk útnak, s hét­főn reggel tértünk vissza. Általában csak találomra választottuk ki a helyet, lehetőleg minél messzebb és minél ismeretlenebbet. Sokszor megtörtént, hogy valami kis csöndes falucskához érve, Lenin megállítitatta a kocsit s elment is­merkedni a parasztokkal, szállást keresni. , — Vlagyimir Iljics, nem megyünk be ide? — mutatott rá valaki egy szép nagy házra. — Nem >— mondta Lenini —, oda megyünk be — s egy kicsi, egy­szerű, de takaros házikó felé indult. Vlagyimir Iljics szívesebben szállt meg a szegényparaszt oknál. Velük jobban, bensőségesebben el tudott beszélgetni. Megvacsorázott a tőlük vásárolt, vagy magunkkal hozott elemózsiából, aztán egy kicsit be­szélgetett a házigazdával: — Mcst pedig gyerünk aludni! Korán kelünk, aztán irány az erdő. Vezessen minket a szénapadlásra. Vlagyimir Iljics a kiránduláso­kon soha nem volt hajlandó másutt aludni., csak a szénapadláson. A házigazda gyakran szabadkozott, szeretett volna valamilyen kényel­met biztosítani vendégeinek, egv pokrócot alájuk, egy párnát a fejük alá. Vlagyimir Iljics azonban nem fogadta el: — Ne csináljon kérem, semmit! Csak úgy, egyszerűen a szénán fo­gunk aludni. Ne adjon pokrócot’ Ügy már nem igazi, nem olyan kel­lemes az alvás! UA DOHÁNYOSOK IS voltak velünk (Lenin nem dohány­zott, s nem szerette a cigarettafüs­töt), rendszerint így szólt hozzájuk: — Dohányosok! Most még szív­hatnak, de éjszaka nehogy meglás­sam valamelyiküket is dohányozni! A fejét veszem annak, akit rajta­kapok! kd* Okai De azért előfordult, hogy éjszaka valaki titokban rágyújtott. Vlagyi­mir Iljics ilyenkor felült és így szólt: — Hogy tehetett ilyet? Hallatlan dolog — szénapadláson dohányozni! i Vlagyimir Iljics rendszerint a kabátjával, vagy pléddel takarózott, reggel pedig a kútnál, vagy a folyó­ban mosakodott. A többiek követték példáját. Ezek a pihenőnapok nagyon ko­rán kezdődtek, hogy. aztán sétával, vadászattal, gombaszedéssel fíivön heverészétssel, versenyfutással foly­tatódjanak. Vlagyimir Iljics hétfőn reggel fel­frissülve, szinte újjászületve hagyta el az erdőt, a falut, vagy a folyót. Ismét teletemetkezett rengeteg és bonyolult munkájába. Szabadidejében mindig nagyon szeretett különféle emberekkel érintkezni, beszédbe elegyedni a járókelőkkel, különösen a parasz­tokkal. »Nem mondaná meg, hol van itt a közelben folyó?-« Hej, gye­rekek, hol szedtétek azt a sok gom­bát? Mutassátok meg nekünk is! n YAKRAN ELŐFORDULT, ^ hogy a kocsink beért égy faluba, s a gyerekek csapatostul futottak utánunk. Ilyenkor Vlagyi­mir Iljics így szólt: — Tudja mit, álljunk meg, ve­gyük fel a gyerekeket. Segített a gyerekseregnek bemászni a kocsi­ba. Ütköztem tréfálkozott, nevetgélt, kikérdezte a gyerekeket mindenrőL — Jobban kapaszkodjatok! ■— mondta nekik. — Kapaszkodjatok! Most pedig jelentette ki egy idő múlva — elég lesz, mert nem talál­tok haza! — Ugyan, bácsi! Ha gombát sze­dünk, hát öt versztnyire is el­megyünk. (Részlet Sz. K. Oiifwrk, Lenin so­főrjének kötetéből.) Látogatók az ellenforradalomról szóló kiállításon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom