Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-10 / 237. szám

Csütörtök; 1957. október 10. CSZAKMAGYARORSZAG a kora reggeli dér még ott csillog a bükki fák arany­sárgára őszült tölgylombjain, de a nap már ágaskodik a hegy túlsó oldalán és meleg pillantásával vonja körül az apró, piroscserepes házikókat. A természet átalakult: nyárból őszre, fagyos reggelből nap­sütéses delekre. De az ember min­dig egy: serényen dolgozó, célért küzdő lény, akit sem hideg, vagy meleg nem állít meg az alkotók munkájában. A korahajnali pirka- dás már ott találja a bánya bejára­tánál, a kattogó vonat, a fázósan meredő íróasztal mellett. A borsodnádasdi bányaüzem is, mint mindig, a kora reggelen indít­ja útba napi életét, munkáját. Az üzemiroda előtt piroskeretes fekete tábla mondja önmagáról, hogy ö »versenytábla«. De bizony ez a verseny tábla le van maradva: augusztus havi eredményről árul­kodnak a halvány krétavonások, pedig már október van. És amikor a versenyről érdeklődöm, Kálna József azt mondja: — Hogyne, kérem, nálunk van verseny. Értékeljük is — és seré­nyen teríti elém a »szakmánylap«- okat, amin egy kurta sorban az áll: vérsenyteljesítmény 32 cm (szóval ennyit kell elérni, hogy a verseny­ben 100 százalékot érjen el a vájár elővájáson). — No és, hogyan tudja meg azt a bányász, hogy a versenytársa mi­lyen eredménnyel zárt? — A versenytábláról — csodál-' kozik rám. — De hisz azon az augusztusi eredmény van.;: — Ja kérem, az onnan van, hogy az a mérnök szabadságon van, aki ezzel foglalkozik — mentegetődzik a vezetőség nevében, akik — mit ád a véletlen — mind távol van­nak. De még a főmérnök is és a szakszervezeti elnök is. Szóval ,majdmindenki. A balesetről azonban jó helyen érdeklődöm. Ak­ták, kimutatások kerülnek elő, és ime, konkrétan: áprilisban 7 fő volt balesetes (mind a hét földalatti). Ebből aztán 109 munkanap esett ki. Májusban szintén*hét fő volt (kettő külszínen), de 168 a kieső napok száma. Augusztusban 11 fő (mind földalatti) ez pedig 121 munkanap­kiesést jelent. Szeptemberben 10 fő, 98 műszakkieséssel. E hónapban egy balesetes volt eddig. Megtudtuk, a balesetek többnyire figyelmetlenségből erednek — leg­inkább a szállításnál. Persze, aki már öt éve forgatja a csillét 140— 150 cm-es vágatban, nem akarja elhinni, hogy ha ő a csille peremét és nem a »fülét« fogja, neki is el­nyomhatja a kezét — csak már ak­kor, amikor meggyőződött erről. Az üzemvezetőség mindent elkövet, hogy a balesetek számát csökkent­se. Hetenként balesetelhárítási ok­tatást tartanak. Az új dolgozók pe­dig 6 napos oktatásban vesznek részt. Ez alatt az idő alatt gyakor­lati dolgokkal is megismerkednek. A legfőbb azonban a körültekintő munka a dolgozó részéről. Akikről keveset írunk A szállítókról. Pedig nem kicsit függ az ő jó munkájuktól a terme­lési eredmény. Mert ha nincs üres csille, a vájár nem rakódhat. Itt, Borsodnádasdon, két műszakban dolgoznak a külszíni szállítók. Amit az éjszakás műszak termel, azt a délelőttös szak üríti ki. A délutá- nosok pedig üres csillét biztosíta­nak. — A délelőttös 280—330 csillét forgat meg 8 óra alatt. A délutános 180-tól 220-ig — világosít fel ben­nünket Boza Bertalan szállítóren­dező. A külszíni szállítóbrígád 13 főből áll. Krámer Miklós a brigádvezető, akit mindenkor a legjobb szállítók közé sorolnak. A brigád éppen reg­gelizik: májkrém, sültszalonna, zsí­roskenyér kerül elő a zizegő zsír- papírból. Közben sokmindenről szó esik. A női brigádtagok (mert 6 is van belőle a brigádban) a háztar­tási problémákat vitatják meg. — Takarékoskodni kell. — Kell bizony. Kár, hogy az üzemvezetőség nem ad feladatokat ezzel kapcsolatban. — Bizony, ha nem olvasnánk új­ságot, nem is tudnánk róla — ma­gyarázzák, de az a szerencse, hogy olvasnak. És egy röpgyülésen már meg is beszélték az ezzel kapcsola­tos tennivalókat. A 3 százalék meg­engedett meddőt 2 százalékra csök­kentik. így több lesz a szén értéke. 'BORSODNÁDASDI í MOZAIKOK) A villanyárammal is takarékoskod­nak, a 200-as égőket csak ott hasz­nálják, ahol feltétlen fontos baleset szempontjából. — Kis dolog, az igaz, de sok ki­csi sokra megy — vélekedik a szál­lítórendező. — A reggelizést közben befejezték. Újra indul a szállítás. Az ellensúlyozott kötélpálya meg­megszalad és Szűcs Irénke — egy hónapos fiatalasszony — már üti is le az ékes kapcsot. Négy éve dolgo­zik itt. Négy éve forgatja a nehéz szenet ölelő csilléket. Cimborája, aki az üreset irányítja fel (Molnár Magdi) most szabadságon van. Tóth Jánosné várja a futó csilléket és a buktatón keresztül a szalagra ke­rül a csillogó szén. Aztán ott van­nak a palaválogatók: fürge kezek­kel kapkodják ki a szén közül a meddőt. A buktatón túl — már az üres csillét — várja Bori néni és ha sokszor megizzad is, de nótázás közben tolja fel az ékesnek. Szinte vérkeringésszerűen jár a csille. Mert a csillékben felszínre kerülő s2én az életet jelenti ipa­runknak. |/özben azt is megtudjuk, hogy ^ versenyeznek. Már novem­ber 7. tiszteletére is. A verseny­pénzből aztán közösen rendeznek vacsorát. így volt ez már régen is (már amióta munkaverseny van) és ezután se engednek ebből: azért is, mert ők is szeretik tudni »ki a le­gény a gáton«, meg aztán jobban is megy a munka. Meg aztán a vidám bankettek és a súlyosabb boríték is t valami; Baráth Lajos dLL A BAL... A MISKOLCI VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT KISZ szerve­zeti a vállalat dolgozóinak szórakoztatására az elmúlt hétfőn este báli rendezett a miskolci helyőrségi tisztiklubban. Azok mulattak itt, akik­nek mesterségük a mulattatás, a szórakozók kiszolgálása. Kár, nagy kár, hogy az Országos Filharmónia nem vett részt ezen a kedves kis családi mulatságon, mert tanulhattak volna, hogyan kell ötletes, min­den igényt kielégítő műsort összeállítani. Fehér Tibor, a miskolciak ked­venc Pufija már megjelenésével is derűt varázsolt a zsúfolásig megtöl­tött terembe. Tarr Gizella ajkáról a magyar népdalok legszebbjei csen­dültek fel. Ezen az estén mutatkozott be az újjászervezett tánczeneka­rával Jánossy József művész-zenészbrigádja. Kirobbanó sikerük volt vastapsok a nagyhírű zenekar újabb fejlődését jutalmazták. Az előadás keretében soha nem látott fényes sikert aratott Harmaczi Sándor, a Mis- 4 kolci Nemzeti Színház fiatal művésze. Harmaczi népdalokkal szórakoz­tatta a közönséget. Ügy véljük, a miskolci népdalénekesek között az első helyet az ifjú művész érdemli. Ifjú Oláh József és népizenekara különösen Liszt II. rapszódiájá­val hódította meg a közönséget. Váradi Anna, mint már annyiszor, most is belopózott dalaival a hallgatóság szívébe. ' A műsor után tánc következett. Ropták a táncot a vendéglátó­ipari vállalat KISZ-fiataljai, s azok, akik a kedves est hatása alatt meg­fiatalodtak. Dicséretes kezdeményezés volt a KISZ-szervezet részéről ez a bál. Közelebb hozta egymáshoz a fiatalokat, megismerték, megszeret­ték egymást. Tánc közben a néhány perc szabadidő alatt az idősebb vendéglátóipari dolgozók élményeikről, tapasztalataikról beszéltek fiatal szaktársaiknak. Kedves emlék ez a. bál. S most már nem kell majd bús- lakodniok a vendéglátóipar dolgozóinak, amikor egy-egy rendezvényen fáradtra dolgozzák önmagukat, mert van már KISZ-szervezetük, amely reméljük, a jövőben gyakrabban rendez a szórakoztatók részére vidám szórakozást. ' — p — ;n- f ■; lás t Ezer műszaki vezető vizsgázott balesetvédelemből a Lenin Kohászati Művekben A Lenin Kohászati Művekben az elmúlt év végén a balesetvé­delmi fegyelem is meglazult, így át­menetileg nemhogy csökkent volna, hanem növekedett a tíz napon túl gyógyuló üzemi sérülések száma. A hiányosságok mielőbbi orvoslása ér­dekében szigorú biztonságtechnikai vizsgát kellett tenni ezer műszaki vezetőnek. Ugyancsak balesetvédel­mi vizsgát tett a közelmúltban 400 lánghegesztő, oxigcnpalackszállító cs raktáros is. ff*#**#***** HOGYAN ÍRJAM LE hosszú étet* útja ezernyi kis titkát? Hogy les­sem, el ráncok barázda Ita, ősz, sza­kállas arca minden mozdulatát? Honnan vegyek annyi erőt a tol­iamba, hogy leírjak egy életet, bele­sűrítve a réginek átkát, minden kínját, fájdalmát a nincstelennek, szegénynek, megbélyegezettnek? Félévszázadon át hogyan vezes­sem betűimet, hogy el ne tévedje­nek? Hogy olyan egyenes úton jár­janak, mint amilyen egyenes és becsületes Feri bácsi útja. Szigorú és mégis olyan kedves. Talán éppen azért, mert életében összesűrűsödik, kristályosodik osz­tályának öntudata, a fejlődés, a célratörés minden akadályon át. Talán azért, mert apám lehetne feddő szavával, szemének játékos fényével, kopott lódenkabátjában, amelybe beburkolja fáradt testét. Csodálni tudom és szeretni, mint sokan mások — a tanítványai, akik­nek népes serege útón-útfélen el­húz mellettünk teherautón, taxin, magánkocsin. Kiintenek az ablakon és hangos »Hogy van Feri bácsi?«- juk többet mond minden dicsérő, szerető szónál. Mintha fiai lenné­nek mind. Ilyenkor egy kicsit meg­hatódik, ámít sajátos, szarkasztikus humorával igyekszik leplezni. »A gazemberek, hányszor bokánrúg- tam őket, mig megtanulták — me- netirányban, sorban jobboldalt, egymásután, előre!« »A gépkocsivezetőnek intelli­gensnek kell lennie. Tudnia kell, hogy emberek sorsát tartja a kezé­ben. Mert a vezetés magában még nem tudomány, repeszteni, az kis­miska, azt mindenki tud! Becsülni kell a járókelőkben, a szembejövők­ben, a minduntalan felbukkanok- ban az embert...« Így tanít Feri bácsi, az első órán. Honnan veszi mindezt ő, akit az életben igazán becsülni csak nem régen kezdtek el. Aki akkor szüle­tett, amikor fenn és lenn azon szor­goskodott ezernyi ember, hogy mi­nél szilárdabb válaszfalat húzzon ember és ember között. A hétgyermekes munkás fiának ugyancsak kijutott a rosszból. Édes- anyja-varrta kis ruhában, régi, rossz cipőben dolgozni kezdő gyer­mek az anyja• meghatott, könnyes csókjával kezdte az életet'. Talán, ha tudta volna, mi vár rá, el sem kezdte volna. De az ember mindig nekiindul, tele vágyakkal, égő lélekkel, és tőle, magától függ, hogyan állja meg helyét a kapasz­kodókon ... Van, aki visszacsúszik, van aki századszor is elkezdi és tör a cél felé. TITOKBAN KELLETT ellesni a tudományt. A mesterek óvták tu­dásukat a tanulók elől. Apránkint kellett rájönni mindenre. Aprán­kint értette meg, hogy az élet na­gyon nehéz annak, akinek bölcsőjét nem ringatták baldachin alatt és aki gyermek korában kényszerült felnőtt gondokat viselni gyenge vál- lain. Eszter gály ozást, lakatosmestersé­get, motorszerelést tanult egymás­után. Fűtötte -a vágy• többet tudni, többet tenni, változtatni azon, ami keservessé teszi az életet. Tanult közben szakiskolában is. A kapitalisták módjával bár, de ta­nították a fejlődő proletariátust, mert rájöttek, hogy úgy sokkal job­ban profitálnak belőle. Csak azzal nem számoltak, hogy az egyszer­egy és az ábc tökéletesebb formája gondolkodni is tanít... Mert Feri bácsi ekkor kezdett el igazán gondolkodni. A világot meg­remegtető Októberi Szocialista For­radalom szele elért a parányi Ma­gyarországra is, a vérbggázolt, meg­semmisített emberi jogoknak orszá­gába. Nem csoda, ha 1919-ben Feri bácsi »nyalókákat« ragaszt, szervez, tevékenykedik ifjúmunkás szerve­zet titkáraként. Aztán katona lett. Harcolni ment, mert tudta, hogy harcban születik egy új, egy neme­sebb ... Nem rajta és a sokezer Feri bá­csin múlott, hogy elbuktak, hogy véres tragédiába fulladt az ezrek által megálmodott szabadság. A BÖRTÖN, amelynek rácsai mögött gyermekfejjel megőszült, újabb iskola volt számára. Próbálta átfogni az egészet agyával. — Tud ta, hogy az ügy igaz volt. Ha még- egyszer kellene, ismét menne. De mi az, ami ide juttatta őket? A saját vérüket, életüket áldozókat?... Aztán kiengedték. Feketelistás lett. Fiatal munkás, önálló gondol­kodással, vörös múlttal, — a min­denhová eljutó jelentéseken. Országszerte zavarta a szükség. V árosról-városra kergette korgó gyomra. Ha egy helyen kissé meg­melegedett, — például Hajdúszo­boszlón, a mélyfúrások kezdetén — mindig akadt egy-két »jóakarata« figyelmeztető. Ha megbecsülték fö- löttesei, kitartó, szorgalmas munká­jáért, jelentés jött — elbocsátani. Mars ki! — nem úgy, hogy: Le­gyen szíves elhagyni a munka­helyet, vagy »Sajnos, ilyen és ilyen okok miatt nem alkalmazhatjuk.« Csak egyszerűen: »Mars ki!« S ő elment. Nyakába vette az országot, fát vágott, köszörült, disznót legel­tetett... Pedig szakmunkás volt. S nem is akármilyen. A motor, a gép megszállottja, mindenhez értett, ja­vított, reparált. Már megvolt a legnagyobb fiú, mikor egy motorbieikli tulajdonos elhívta, segítsen megjavítani az összetört motort. Egy kis darab sza­lonnát nyomtak a kezébe egésznapi munkája után, hogy egye meg. Ko­pogott a szeme, de belecsavarta az ennivalót újságpapírba. Szomorú, törékeny asszonykájának vitte, alá megosztotta vele a szegénységet, az életet. De miért beszélek a múltról? Arról, ami mindannyiunkban egy egész életreszóló emléket hagyott? Kiben ilyet, hogy ökölbe szorul a keze, kiben édes, kellemes emléket, amelyet kuporgat lelkében azzal a gondolattal, hogy »hátha«? A három gyerek már felnőtt. A legkisebb itt Miskolcon jár műszaki egyetemre. Féltőn, szeretve figyeli a sorsukat Feri bácsi, mint akkor, kicsiny korukban, az ágyacskájúk fölé hajolva. MA ÉJSZAKA IS a kocsit ja­vítja. Ezek a gaz gyerekek nem tudják, mennyi mindent áldoz ér­tük az állam. Taníttatja őket, ko­csit ad alájuk. De ők, ha végeznek az órával, szétszóródnak. Egyedül marad Feri bácsi. Zsírozza, tiszto­gatja az alkatrészeket, hogy holnap símán, zökkenőmentesen guruljanak a. kerekek reggel héttől, este hatig az országutakon. Nemsoká vizsgázik egy csoport. Ismét 20 fiatal ül autóra, és röpíti az állam vagyonát, a gépeket, ter­ményt, embereket szerte az ország­ban. S ha vasúthoz érnek, — »öt kilométer, — átkapcsolni a sebes­ségváltót«, ha kórházhoz érnek: »hang nélkül szaladni«, ha kisgye­rek igyekszik át az úton: »lelassí­tani, nem szabad megijeszteni, kicsi még az!« Feri bácsi intelmei jutnak eszükbe, s ha találkoznak a kis öreg Renault-kocsivál, vidáman in­tegetnek és az ablakból hangos: »Hogy van Feri bácsi?«-t r/rűltanak. URBAN NAGY ROZÁLIA ^ TÓTH FERENC: A BODROG MEMEN a Imositóan kattognak a vonat kerekei. Ilyenkor mit tesz az em- /x bér, odaáll az ablakhoz és figyeli a vidéket. Ősz van. De a ha- ... mozgalmas. Ameddig a tekintet elér, szorgos munkába üt­közik. A dülöutakon szekerek döcögnek kukoricával, répával, burgonyá- , val megrakottan. A földeken kupacban áll a kukoricagóré, másutt nagy , halom krumpli mellett ülnek — válogatják a javát. A vonat száguld. A , töltés mellett dülőut. Lovasszekér öbléből két kisgyerek integet moso- » lV°0va> kedvesen. A hegyekről ízes illatot szállít a késő őszi szellő. A he- I gyek sárguló köpenybe burkolóztak. Itt-ott szüretelnek. Telnek a putto- ) nyok, telnek a kádak, a világhíres hegylevénekvalóval: a tokajhegyaljai I szőlővel. \ Mozgalmas a kép. A fákon gubbasztva ülnek a falevelek, aztán i aláhullnak és az arrajárók léptei alatt zörögnek, siránkoznak. Az el- i múlásról regélnek. A szél bele-belekap a hontalan levelekbe, szárnyaira i veszi és röpíti, ameddig bírja. Szép ez a megye, nagyoSi szép. Ujhely i irányában egyik oldalon az égnek ágaskodó hegyek, a másik oldalon a i földhözlapuló síkság az úr. A sok-sok szépséggel hivalkodó hegyek csa- 1 lógatnak, a szélesen elterülő síkság hívogat. Melyiknek tegyen eleget 1 az ember? A csodás panoráma belopja magát a szívekbe, az értelem mindkettő irányába húz, vonz, — a választás nehéz. Gazdag és szép a mi. megyénk, szorgalmas, dolgos emberek lakják, akiknek két keze mun­kája nyomán nemcsak a kamrák telnek, gyarapszik az ország hatalmas asztala is. Ősz van. Mondjuk meg őszintén, a meteorológiában nem bíznak az emberek. Ez a bizalmatlanság viszont a serényebb, jobb munka me­legágya. A cél: mielőbb mindent betakarítani. Nagyjában ez a helyzet a Hegy alján és a Bodrogközben is. Egy dologban viszont nincs pardon itt, s ez a szüret. Napról-napra figyelik, mérik, elég érett-e már a szőlő ahhoz, hogy szüreteljenek? Sok helyütt a megyében már el is felejtet­ték e nevezetes eseményt, már isszák a jó mustot — a Hegyalján a mustnak és a bornakvaló még a tókén lóg. Csak tizediké után lépnek működésbe az ollók, kések, puttonyok, hogy hordókba, kádba kerülje­nek a valutát érő fürtök. A pataki határban 630 hold vár erre a mű­veletre. Átlagban 20 hektót várnak, ennyire számítanak. A szőlő már beérett, de még várnak. Addig várnak, amíg a szesz- tartalom a 20 fokot el nem éri. Addig egyetlen fürtnek sem szabad le­szakadnia a tőkéről. Nap, mint nap vizsgálják, ellenőrzik, mikor lát­hatnak munkához? Néhány fürtöt leszakítanak, kisajtolják és mérik a fokot. Ha a kívánt szint megvan, — jöhet a serény munka. A 20 fok már megvan. Várnának még tovább is, de nem lehet. Itt-ott már rothad a szőlő, az idő sürget. Egyedül a termelőcsoport nyugodt. A jól kezelt és megmunkált szőlőárkokból a gyümölcs betakarítása nem olyan sürgős. Itt nincs vész, nem úgy mint az egyéni gazdaságokban. Nincs, mert a közös munka erejével mindig idejében végezték el azt, amit a szőlő­termesztés egész éven át megkívánt. Éppen ezért érnek rá, hogy csak húszadika után kezdjék a szüretet. A minőség a fontos. Amikor az egyé­niek már a musttal bajlódnak, a csoportbeliek még csak akkor kezdik a szüretet — addig is érik, sűrűsödik (nem fonnyad) a szőlő, nő a szesz- tartalma, jelesebb lesz az íze, színe, ereje. A csoport szőlőjének nem ár­tott az időjárás. És ha vége a nagy és sokatigérő szüretnek, mi is el­jövünk megkóstolni azt a mustot és újbort, amit csak ezen a vidéken ihat az ember. No, de más dologról is szó van Sárospatakon. A tanácsnál az el­nökhelyettes igen szívé'yes ember. Sok mindent elmond, sok mindenről beszél, és igaza van. A legörvendetesebb dolog, amit szobához, hogy ku­koricából átlagban 30 mázsás termés várható. Mit dicsér ez? A szor­galmas, jó munkát. Van olyan gazda is, aki ezen felüli eredményt ta­karíthat be. A Bodrogköz mindig híres volt burgonyájáról. Híres volt nem­csak minőségi, hanem mennyiségi szempontból is. Most viszont ^ az a helyzet, hogy ebből kevés van. Nem a legjobban sikerült a termés. Az okot most meddő próbálkozás lenne kutatni. A lényeg: ilyen szempont­ból a Bodrogköz most nem tett ki magáért. Viszont, igen jól fizet a nap­raforgó. Megnőtt ezen a vidéken is a termelési kedv és biztonság. A sé­relmek orvoslása nagy eredményeket hozott. Eddig senki nem fordított gondot például a trágyázásra. Ma ez az egyik legfőbb gond. Az egyéni gazdák és a termelőszövetkezeti tagok most jobban igyekeznek biztosí­tani a földnek a táplálékot, mint eddig. Ritkán volt tapasztalható ilyen szorgalom a talaj táperejének növelésében, mint most. M indent egybevetve: az ősz felfokozta a munkakedvet a Bodrogközben, s így Sárospatakon is, hiszen a dolgozók jövőre nemcsak hogy ilyen, de még jobb termést akarnak be­takarítani. FERI BÁCSI Iermelo napok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom