Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-09 / 236. szám

fiSZAKMAGYARORSZÁG Szerda, 1957. október 9. PRÉSHÁZ l amelyben gépekre bízták a munkát az alkony végtelenné nyújtja a hatalmas szülőföldeket. Gyorsan erősödik a hideg, körülve­szi a fürtöket, beléjük oltja a Duna—-Tisza-közl borok jellegzetes ízét. Erre már megkezdődött a szüret; Sok helyen dolgoznak még most is, sietős a münka, kinnmaradnak a földeken, amíg látni lehet. A dűlő- utakon hosszú sorban autók, szeke­rek igyekeznek a szőlő közepén magasodó, emeletes épület felé. Ez a Tápiószelei Kísérleti Gazdaság présháza, öt község termését dol­gozza fel. Hogyan tudja a présház ellátni feladatát? Ezzel a kérdéssel indu­lunk az épület felé. Az út hamaro­san emelkedni kezd, párszáz méter után már egy emelet magasságban halad; Az autók, szekerek két hatalmas négyszögalakú betonkádba rakják a terhüket. Az egyikbe a fehér, a másikba a színes szőlő kerül. Nem pihen azonban sokáig, hiszen a ká­dak tíz perc alatt megtelnének. Két ember a kádak közötti zúzóba rak­ja a szőlőt. Az összetört szőlőhöz útja során már nem nyúl emberi kéz, minden munkát a gépek vé­geznek. A villanymotorral hajtott zúzó óránkint 150 mázsa szőlőt ké­pes feldolgozni. Belőle két — 30-40 centiméter átmérőjű — csőben jut el a szőlő a présekbe. A prések a földszinten vannak. Egy tágas terem két oldalán 3—3 prés működik, egyik oldalon a fe­hér, másikon a színes must készül. Mindegyik oldalhoz a mennyezet­ről, a zúzóból kijövő cső járul. Egy- egy prés két és fél méter átmérőjű. Öránkint 20—30 mázsa szőlőből préseli ki a levet. A préselést villanymotor végzi. Az emberi erővel működő présnél sokkal nagyobb nyomású gépből ömlik a must és a padozat alatti tartályokban gyűlik össze. Nem cso­da, ha ilyen gyorsan készítik a mustot; A prés belsejében 70—72 kilogramm nyomás jut minden négyzetcentiméterre. A mustot vas­tag gumicsövekben kádakba töltik. A kipréselt szőlőt a préssel együtt síneken szállítják el. A présház egyik elkülönített he­lyiségében van a motorok, gépek táplálója: az áramfejlesztő. Erős Diesel-motorral hajtott háziturbina látja el árammal a présház gépeit, motorjait és teszi lehetővé, hogy naponta mintegy 1000 mázsa szőlőt dolgozzanak fel. Az autó- és szekérkaraván éjjel- nappal, megállás nélkül halad a présház felé. Éjjel-nappal, fáradság nélkül dolgoznak a gépek. Tápió­szele környékén nemsokára befeje­ződik a szüret, Balogh István LEVELEZŐINK ÍRJÁK A sárospataki Dózsa Tsz gondjai Mégy évvel ezelőtt a * * sárospataki Dózsa Tsz-ben 260.000 forint állami hitel visszafize­tése vált esedékessé. Akkor a csoport nem állt úgy, hogy eleget tegyen kötelezettségé­nek. A visszafizetés ha­táridejét meghosszabbí­tották 1956-ig. Az ösz- szeget már ki kellett volna fizetni. A 260.000 forint most Damokles kardjaként lebeg a tsz fölött. Az el­nök, Vaskó elvtárs el­gondolkozva ül az asz­talnál. Mit csináljon ezzel az adóssággal? Amihez neki végered­ményben semmi köze nem volt akkor, amikor felvették! Ügy szárma­zott rá. Mióta ő áll a csoport élén, gyarapod­tak, gazdagodtak. Már kifizették egész évi adó­jukat — 52.000 forintot. Kifizették a biztosítási díjat is 49.00Ü forintot. De ez a 2S0.00Ü forint sok egyszerre, l'gy be­szél: — Ha ezt most le­emelik tőlünk, nőm is tudom mi lesz. Ettől függ a zárszámadás. Igaz, most újra felfüg­gesztették az összeg visszafizetését, de máért nem hoznak már dön­tést, mi lesz? Ha fizetni kell egy összegben, összeroppanunk. Mert — példálózik — hiába fogok egy ló mögé két ekét, nem bírja. így vagyunk ezzel a hitel­lel is. ■— S mi lenne a meg­oldás? — Arról ón nem te­hetek, hogy ez a cso­port hosszú ideig beteg volt. Rosszul dolgozott és gazdálkodott. Vi­szont, ha most azt mon­danák: a hitelt átírjuk mm­Zok­ho&szúlej árat ura, den rendbejönne, szó nélkül fizetnénk az esedékes összeget. Meggondolandó ez a javaslat, hiszen a Dó­zsának 60 tagja von, olyan tagok, ai?ik szív­vel-lélekkel a tsz hívei. A jól fejlődő és mind­jobban gyarapodó gaz­daság is ezt igazolja. Olyan tehenészetük van, hogy bárki meg­nézheti. Pedig másfél évvel ezelőtt még csak 7 szarvasmarhát tud­hatott magáénál? a tsz. Ma 40 darabot számlál­nak, gondoznak. Jelen­tős eredmény ez. Száz szónak is egy a vége: a pataki Dózsa most nem áll rosszul. Ami probléma vari, sürgős megoldásra vár. Reméljük, nem sokáig kell a patakiaknai? vár­niuk; (tóth) BARATI TALÁLKOZÓ A közelmúltban a üenin Kohásza­ti Müvek üzemi bizottsága az újon­nan megválasztott műhelybizottsági kulturfelelősök és könyvtárosok, va­lamint a kulturnevelési bizottság és kultúrotthon vezetőség tagjai részé­re többnapos tanfolyamot tartott a miskolc-tapolcai üdülőben. Ezt az alkalmat felhasználták arra is, hogy találkozzanak a Miskolci Nemzeti Színház új igazgatójával és az új, fia­tal művészekkel. A közös vacsora a legmelegebb baráti légkörben zajlott le, ahol a diósgyőri kulturvezetök elmondották, hogy mit várnak a diósgyőri dolgozók ebben az évben a színháztól. Az új igazgató, Jákó elv- társ pedig ismertette az új progra­mot. A baráti találkozás a késő esti órákban fejeződött be és személyes barátság alakult ki a színház művé­szei és a Lenin Kohászati Művek kulturvezetői között. Kováts György kultúrotthon igazgató. A műszaki vezetők és az üzemi bízott sás közös sondja: Biztosítani a teli munkák feltételeit! Köztudomású, hogy a felszabadu­lás előtt Magyarországon is csak a meleg évszakban építkeztek. Ami­kor megkezdtük hazánkban a szo­cializmus építését, pártunk javasla­tára bevezettük a téli építkezést; Ezt részben a nagy építési felada­tok, de elsősorban az tette szükség- szerűvé, hogy a szocializmust építő állam nem tűrheti, hogy az építő­munkások többsége az év egy ré­szében munka nélkül álljon. Ezért olyan szervezési és technikai intéz­kedéseket kellett megvalósítani, melyek lehetővé teszik az egész té­len át tartó építkezést. Nyilvánvaló, hogy ezt az új módszert sokan ide­genkedve fogadták. A szovjet és más országok szakembereinek ta­pasztalata alapján azonban közel tíz év óta értékes hazai vonatkozá­sú eredményeket értünk el. Egyik legfontosabb feladat az építőiparban, hogy a vállalatok idejében biztosítsák a téli mun­kák teltételeit. Megyénk legnagyobb építőipari vál­lalatánál, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál, gondos mun­ka előzte meg a téli felkészülést; Ez a munka nem csupán a műsza­kiak, hanem az üzemi bizottság kö­zös ügye is. Az üzemi bizottság napirendre tűzte, hogy egyik ülésén megvitatja — már most — a téli felkészülés helyzetet és meghallgat­ják a vállalat műszaki vezetőségé­nek beszámolóját —- milyen intéz­kedéseket tettek a téli munkák biz­tosítására? A téli munkák általában költsé­gesebbek az építőiparban, s azért van szükség a jó felkészülésre, hogy a többletköltséget lehetőleg csökkentsék; de arra is kell gon­dolni, hogy a vállalat dolgozóit fog­lalkoztatni tudják. Persze, nem mindenáron, mert a népgazdaságot súlyos kár érheti abban az esetben, ha rendkívüli hideg télben is vég­zik az emberek egészségét veszé­lyeztető munkákat; Ebben az évben teljesen új szel­lemben készítették elő a vállalatnál a téliesítést. Az Építésügyi Minisz­térium és az építők szakszervezete idevonatkozó határozata alapján jártak el. Harmos Károly termelési osztályvezető erről a következőket mondotta: — Az 1957—58-as téli idény az egész építőiparnál, így vállalatunk­nál is az eddigiektől eltérő adott­ságokkal indul. A rendelkezésnek megfelelően ugyanis az építőiparban idény­pótlék jellegű bérezés került be­vezetésre, melynek az a lénye­ge, hogy az építőipari dolgozók — a téli építkezéseken — vég­zett munkájuk után 15 százalék idénypótlékban részesülnek. Ezzel lehetővé válik, hogy a téli idő alatt ne kelljen felesleges és költ­séges intézkedésekkel — a minden­As utasok érdekében Vasárnap este a Budapestről haza­térő miskolci szurkolókat a pálya­udvaron méltatlan fogadtatás várta. A többszáz ember hazaszállítását mindössze két villamosra bízták a közlekedés irányítói. A pályaudvar előtt — negyed tizenkettőkor — már egyetlen autóbusz sem állt. Két héttel ezelőtt ugyanez volt a sorsuk azoknak, akik a magyar— szovjet mérkőzésre Pestre utaztak. A villamos végállomásán ezenkívül olyan kabarénak is beillő 25 perces herce-hurcft játszódott !c, hogy bizo­nyára nagyon jól mulatott volna az utazni vágyó közönség, ha nem az ő kárára megy a játék. Téldának talán ennyi is elég: szám­talanszor előfordul, hogy a késői — este 11—12 óra között — befutó vo­natokkal érkezőkre mindössze egy, jobb esetben két villamos vár. Ezek­re azután annyian felszállnak, hogy a szerencsétlen jármű cl sem tud in­dulni. így snkan kénytelenek gyalog nekivágni, több kilométeres éjszakai útnak. — Megérdemelnék, hogy kiszer­kesszék őket az újságba! — jegyezte meg vasárnap kisgyermekkel a kar­ján egy asszony. Miskolc lakossága pedig — úgy véljük — megérdemel­né azt a fáradságot, amelybe három- négy autóbusz és még egy villamos beállítása kerül. B. I. A bajbajutottakon így segítettek Járásunkban a tavasz folyamán a burgonyabogár-fertőzés igen nagy­mértékű volt. Ehhez hasonló rovar- fertőzéssel parasztságunk emberem­lékezet óla nem találkozott. A terme­lők tehetetlenül nézték, hogy napról- napra megsokszorozódik a lárvák száma. Óránként csengett a telefon, hogy segítsen a mezőgazdasági osz­tály elhárítani a veszedelmet. A ren­delkezésre álló gépi erő kevésnek bi­zonyult ilyen nagymértékű fertőzés leküzdéséhez. A Borsod megyei Nö­vényvédő Állomás, Méhi Tibor bri­gádja sietett segítségünkre. Mohi elv társ 12 tagú brigádja fá­radtságot. nem ismerve, áldozatkész munkával segített megmenteni járá­sunk burgonyatermését. Összesen 5570 kataszteri hold burgonyát po­roztak, illetve permeteztek le. Ami­kor fellépett az amerikai fehér szövő­lepke-! or tűzés, 3976 Icrmöíaegyőéget permeteztek le. Ha idejük engedte, segítettek más mezőgazdasági mun­kában is. így a nyári hordáskor, a tsz ek és egyéni parasztok gabonái­nak mielőbbi behordását segítették elő. A csurgói járási tanács vb. mező­gazdasági osztálya, — a járás ter­melőszövetkezetei, szakcsoportjai és egyéni termelői nevében — ezúton mond köszönetét becsületes munká­jukért Méhi Tibor elvtárs brigádjá­nak : Tassy István, Flórusz István, Gutái Gyula, Traumi János, Nagy István, Tóth András. Búza Imre ze- torcsok, Compoly József, Török Jó­zsef, Takács János, Gergely Mihály permetező mesterek. Ungvárczky Ti­bor szerelő elvtársakmak. Köszönjük a 110 napon át nyújtott segítséget és további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánunk. CSEH JENŐ járási íóagronomus Válóper Mik meg nem esnek manapság!? Azon is elcsodálkoztam volna, ha meghallom annakidején, hogy egy tanácsi szerv, meg egy állami vál­lalat házasságot köt, de hogy váló­pert is indítanak egymás ellen, ez már meghaladta a fantáziámat. Pe­dig így van! Pecsétes írással bizo­nyítható! — íme: „A miskolci megyei bíróságtól. P. 21549/1956—8. szám. Szerencsi Jár. Tanács vb. Oktatá­si oszt. jel-peresnek Mokép Váll. al­peres ellen házasság -felbontása és jár. iránt indított perében a megyei bíróság felhívja Mokép Váll. Igaz­gatósága alperest, hogy 205 Ft, ket- tőszázöt forint költséget a B. G. H. bevételi számlájára a csatolt befi­zetési lapon 15 trap alatt fizessen meg, és ezt a befizetési lap szelve-> síyóvel a bíróságon igazolja, Figyelmezteti továbbá a bíróság, hogy ugyancsak a bíróságon 15 nap alatt kérheti utólag a költségmen­tesség megadását, vagy halasztás, illetőleg részletfizetés engedélyezé­sét. Ha utólagos költségmentessé­get kér, be kell csatolnia hatósági vagyoni bizonyítványát, ha pedig halasztás, illetőleg részletfizetés en­gedélyezését kívánja, 6 forintos bé­lyeggel ellátott kérvényben kell kérni és a kérelmét indokolni kell. Miskolc, 1957. év szeptember hó 4. napján. (Körbélyegző lenyomata.) Olvas­hatatlan aláírás, sk., irodavezető.” A házasságot, bizonyára felbont­ják, mert a huncut alperes nem is az igazi nevén szerepel az iratban. Nem Mokép-nek. hanem Megyei Moziüzemi Vállalatnak hívják. Mik elő nem fordulnak! <W áron való foglalkoztatottság érde­kében — a téli munkát erőltetni. A rendelkezés alapján vállala­tunknál csak azokat az építkezése­ket folytatjuk a télen, amelyeknek gazdaságos és műszakilag nem hát­rányos kivitelezése túlzott költsé­gek nélkül is biztosítható. A mű­szaki felkészülés sem olyan irányú, hogy különleges berendezésekkel biztosítsuk a. téli munkát, hanem az adottságoknak megfelelően, egyes építkezéseket olyan álla­potba hozunk, hogy azokban, vagy azokon a téli munkát le­hessen végezni. Ebből a célból előnyösnek látszik a lakásépítés — mivel kevesebb a hidegre érzékeny szerkezet —, amely esetben a íelmenőfal-falazás és a belső válaszfalazás aránylag kis költségeket igénylő intézkedé­sekkel télen is biztosítható. Az elmondottak alapján a papír gyári 21 lakás, az egyetemi docensi lakások, a királdi és a Kilián Gim­názium melletti, valamint a se­lyemréti, Malinovszkij úti, Ózd bolyoki, sajószentpéteri és a pere cesi lakásokat kívánjuk a téli mun­kára beütemezni; Hasonlóan komolyabb lehetősé­get biztosítanak a Déryné Szín­ház átépítésének belső, az ózdi rendelőintézet befejező és a sa­jószentpéteri üveggyár öltöző­jének és mosdójának munkái. Sajnos, a műszaki nehézségeken felül más akadály is van. A költ­ségvetési év lezárása cs nyitása ide­jén általában a hitelkeretek bizony­talanok és így nehézség mutatkozik olyan munkál? indításában, amelye> két a télre kellene biztosítani. Az említett okok miatt ez évben nem kell törekednünk a százszáza lékos foglalkoztatottságra és a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a téli időszakban átlagban 55—69 százalékos foglalkozta­tottságot fogunk tudni biztosí­tani. A téli munkákhoz, a szállások fűtéséhez szükséges tüzelőanyag beszerzése folyamatban van. Bizto sítottuk a szükséges gőzkazán mennyiséget, nádpallót, ponyvát és egyéb felszereléseket is. Természe tesen mindezeket nem az előző évek mennyiségében, hanem a jelenlegi reális programnak megfelelő mér­tékben. — sz — m — Bürokrácia vagy felelőtlenség A napokban megláto­gatott egy régi, kedves barátom. Ö mesélte el nekem az alábbi igaz történetet, melynek egyik szenvedő hőse volt. Azért mondom, hogy az egyik, mivel — mint ahogy az alábbi sorokból kitűnik — volt ennek a történetnek még két másik olyan névtelen hőse is, akik­kel—úgy érzem velem együtt — minden olva­só, aki c sorokat olvas­sa, gondolatban — sze­retnénk kezet szorítani és köszönetét mondani azért a nagyszerű, iga­zán emberbaráti csele­kedetükért, mellyel se­gítségére siettek egy beteg, ismeretlen em­bertársuknak. Szeptember 23-án délelőtt K. E. barátom munkahelyén, a »Kis- pipa« étteremben, mun­kaközben vesebántal- mak következtében összeesett. Orvos a kö­zelben nem volt, a sze­mélyzet egyszerre hívta a mentőket és az or­vost. A mentőállomás­ról azt a választ kap­ták, »a mentő addig nem mehet, míg orvosi beutaló nincs*'. A mun­katársak egyike az ut­cán közlekedő személy- kocsik közül akart egyet leáflííani, hogy a beteget kórházba szállíthassak. Szeren­csére ekkor fordult be a Lenin-térről egy szürke szovjet katonai mentőkocsi. A figyelő elvtárs in­tegetésére a sofőr féke­zett és leállt. Á mentő- kocsi sofőrje melleit ülő két szovjet kapi­tánynak nagy nehezen értésére adta X elv- társ, hogy bent egy súlyos beteg van, akit kórházba kellene szál­lítani. A két ismeretlen szovjet tiszt nem hivat­kozott orvosi beutalás­ra, hanem gyorsan a földön felrengő beteg­hez siettek, felnyalá- bolták, befektették a mentőkocsiba és kór­házba szállították. Ügye, kedves olvasó, le is cgyetértesz velem abban, hogy a mentő­állomáson szolgálatot teljesítő derék, becsüle­tes mentőink nemes és sokszor emberfeletti türelmet kívánó mun­káját ill-ott még ma is gátolják a fenti példák­hoz hasonló bürokrati­kus intézkedések. Ami­kor K. E. barátom és embertársaim nevében köszönetét mondunk a két ismeretlen szovjet tisztnek emberbaráii cselekedetükért, a men­tőállomás illetékes ve­zetőit arra kérjük, hogy sürgősen vizsgálják fe­lül a derék mentőink munkáját gátló büro­kratikus intézkedése­két. Reméljük, hogy ha lenyesegetik a rendele­tek vadhajtásait, akkor a fentiekhez hasonló szomoiü történetről a jövőben nem kell majd beszámolnunk. OLÁH LÁSZLÓ tudósító Figyeljük a csócsároló kártételét Szépen kelnek az ősziárpa és rozsveté­sek. Javában vetik a búzát is. Egyes he­lyeken mar látni kikelt búzavetcscket. Sokan azt gondolják, hogy a magtakaró az utolsó munkája az őszi vetéseknek. Nem gondolnak arra, hogy a kártevők a vetésekben még az ősz folyamán is sú­lyos károkat okozhatnak. Az ősziárpának, rozsnak és a búza vet es­nek igen veszedelmes pusztítója a gabo­nafutrinka lárvája, az úgynevezett csó­csároló. A csócsároló leginkább azokban a vetésekben tesz kárt, melyet gabona után vetettek, vagy mellettük ez évben is gabonavetés volt. A kártétel vagy a kepesorok helyén nagy kerek foltokban, vagy pedie a tábla szélén félhold alakú foltokban látható. A kártételt, ha jól megnézzük, azt tapasz­taljuk, hogy a leveleknek csak a puha része hiányzik és a rostos rése összegu­bancolva (rsócsárolva), elszáradva ottma­rad a tövön. A kártevőt a legfrissebben tönkrement levelek mellett, függőleges kis aknában találjuk meg, ha ásóval, vagy bicskánkkal leszúrunk az akna mel­lett 15—20 cm mélyre, s a kifeszitett föl­det szétmorzsoljuk. A kifejlett lárva 2—2,5 cm nagyságú. Barna feje, 3 pár lapátszerű lába van. Kártétele ősztől májusig tart. Télen is ká­rosít, csak nagy hidegben hagyja abba pusztítását. A védekezés érdekében minden terme­lőnek kötelessége vetését, hetenként át­vizsgálni, s ,ha a kártételt tapasztalja, je­lentse be a községi tanácsnak. Védeke­zéshez Agritox porozót használunk, kai. holdanként 30 kg-ot, melyet a növény­védő állomás díjtalanul ad a vetések po­rozásához. Ha a kártétel nagyobb terüle­ten összefüggően jelentkezik, akkor a növényvédő állomás végzi el a védeke­zést. A kártevő megyénk területén csak szór­ványosa n, kisebb területen volt észlelhe­tő a klementinái állami gazdaságban, Mczőzombor és Önöd község határában, azonban ne bízzuk el magunkat, mert nagyobb mértékben is felütheti a fejét. Alánosán vizsgálja meg tehát minden ter­melő a vetését, az semmi kiadást nem jelent, mert a növényvédő állomás a vé­dekezéshez díjtalanul adja a védekező- szert. DÉVÉNYI FERENC Az Északmagyarországi Cipőnagykereskede’mi Vállalat Miskolc, Zsolcai kapu 19. szám alatt október 1-vel megalakult fenti cím alatt Ezúton értesíti vásárlóközönségét, hogy igényelt elégítheti ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom