Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-03 / 231. szám
4 ESZARltfAGYARORSZÄG Csütörtök, 1957. október 3. 4 FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETI HÍRADÓ Földművesssövetkeseieink as elmúlt 4 év alatt 14245000 forint nyereségrészesedést fizettek vissza a tagoknak D&cemberb&n összeül a földmű ves- ÄÖ vetkezetek IV. országos kongresz- Äzusa. A SZŐ VOSZ igazgatóságának felhívására a kongresszus tiszteletére országos részjegy jegyzési mozgalom indult a földmű vesszővétkezetekiné 1 sa saj átérő növelésére. Sikerre tudjuk-e vinni, elérj ük-e a kitűzött célt? — erről beszélnek ma megyénkben minden földműves- szövetkezetnél a dolgozóié és a föld- művesszövetkezetek választott vezetői. El akarják érni, hogy az év végére 4 miillió forinttal növekedjék a részjegyalap. Azonban ez csak úgy valósítható meg, ha megyénk 130 000- Ml földművesszövetkezeti tagsága, Halváink dolgozó parasztsága magáénak vallja a mozgalmat, anyagi erejéhez mérten hozzájárul a földrnű- vftsszövetkezetek saját erejének növeléséhez. A sajátért) két részből tevődik ösz- flze. Egyik. részét a tagok részjegyként jegyezték, a másik részét az elmúlt évek során a nyereségből halmozták télA szövetkezeti vagyonból megyénkben is igen keveset mondhat magáénak a tagság. Az ösz- szes álló- és forgóeszközök után számítva ez csak 9.65 százalék. Őbgos-e ilyen körülmények között azt mondaná, hogy a földművesszövetkezet a földművesszövetkezet tagságáé? Jogos, mert a tagság választja meg vezetőit, a tagság dönt a szövetkezet gazdasági és mozgalmi művesszövetkezetek jó munkája által nyújtott előnyöket. Ha azonban a földművésszö vetkezetek va gyen ának megoszlását nézzük, az jórészt az államé. Éppen azért, mert az anyagi érdekeltsége kevés, nem érzi magáénak a szövetkezetét a tagság — annál inkább az alkalmazott. A baj abból ered, hogy a tagok kevésbé ellenőrzik a gazdálkodást és egyes alkulmazoitak( természetesen nem ez a jellemző) úgy kezelik a földműves- szövetkezet vagyonát, mint Csáki a szalmáját. Községeinket járva, bárhová megyünk, a község vezetői — tanácstagok, párttitkárok, szövetkezeti vezetők, de a falu sorsával törődő egyszerű emberek százai mindannyian tele vannak tervekkel, tenniakarás- sal, a falu, a község érdekében. Az egyik helyen új boltra lenne szükség, a másik helyen cukrászdát, egy új italboltot szeretnének nyitni. Szeretnék befejezni az októberben félbemaradt építkezést. Sok helyen korszerűsíteni akarják a meglévő boltokat, vagy egyszerűen javítani az áruellátást. Igen, mindezt meg kell oldani, de a megoldásihoz pénz kell Honnan vegyülő a pénzt? A legegyszerűbb az lenne — mondják sekan —, hogy ►»adjon az állam«. Az állam adna is, amikor tudott adott js, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a föld mű vesszövetkezetek vagyonának 90 százaléka az államé. Az állam ságit most is. Az őszi csúcsforgalomra most is kaptunk 22 millió forintot. Az elmúlt évben azonban az ellenforradalom nagy károkat okozott s ezért az állam többet adni nem tud. Ellenkezőleg: arra lenne szükség, hogy a földművesszövetkezete kné l lekötöt t pénzének, egy része fciszaoaduL- jon, hogy könnyebben meg tudja oldani ezzel is az ország gazdasági nehézségeit. A sajáterő növelésének célja tehát, mint az eddigiekből is látható kettős: Egyrészt a falusi szövetkezeitek megerősítése — ezen keresztül a falu felemelése; másrészt munkásba tal- munk tehermentesítése. A falu lakossága, a földmű vesszővel kezetek tagsága, amikor új részjegyet jegyez, gondoljon arra, hogy ezzel is megmutatja a munkás-paraszt hatalom melletti kiállást, hitet tesz az egységes falusi földmű vessző vetkezet mellett. Az emberek ezt megértik, érzik, hogy jó dolog, hogy a közösségért hoznak áldozatot. Nem lényegtelen azonban az sem, hogy megtérül-e valaha a pénzük? Ha valaki fizet, származik-e abból neki valami előnye? Hogy e kérdésre választ adjunk, közlünk néhány adatot, nem nehéz levonni a következtéseket belőle. Az adatok megyénkre vonatkoznak. A tagok által jegyzett részjegy alap I94ö—57-ig 4,400.000 Ft A tagságnak térítése az 1953. évi nyereségből 2,309.000 Ft 1954. évi nyereségből x 2,924.000 Ft 1955. évi nyereségből 4,606.000 Ft 1956. évi nyereségből 4,406.000 Ft Négy év alatt összesen: 14,245.000 Ft Amint látjuk, a földművesszövetkezeti tagok 11 év alatt 4.4 millió forintot fizettek és csak az utolsó négy évben 14,245.000 forintot (a befizetett összeg három és félszeresét) kaptak vissza. Ha ezt az adatot egy kapitalista látná és tehetné, minden pénzét a földmű vesszövetkezetnél helyezné el! Ezután már csak egyet kérdezhetnénk. Ezt az összeget mely szövetkezetek és mii után fizetik? A választ a f öldm ü vesszövetkezetek alapszabályában találjuk meg, mely kimondja, hogy az évi nyereség 20 százalékát a közgyűlés döntésétől függően a tagság közt a részjegyek után» továbbá vásárlási és értékesítési visszatérítés címén ki lehet fizetni. Az érvényben lévő rendelkezések azt is kimondják, hogy vásárlási és értékesítési visszatérítést csak azok kaphatnak, akile rendezték részjegyhát- rálékukat. CSORDÁS MIHÁLY MÉSZÖV kérdéseiben, a tagság élvezi a földSzentistván községben eddig 196 katasztrális hold talajiiiiiveiési szerződést kötöttek irányzatának már 35 százalékát köKormányrendeletre a jövőben a talajművelési szerződést a gépállomásokkal, illetve a dolgozó parasztokkal a földművesszövetkezetek vezetősége intézi. Ugyancsak a földművesszövetkezetek végzik a külön- böző aprómagvak és más termelési szerződések megkötését is. Szentist- ▼án községben eddig 196 katasztrális toold talajművelési szei’ződést kötöttek a mezőkövesdi gépállomással. A cukorrépa termelési szerződés előUj gyártmány X DIMÁVAG Gépgyárban most Sejezték be a Mohácsi Farostlemez- gyár részére készülő 400 tonnás, egyszintű, íélautomatikus hidraulikus iüdegprést. Az új gyártmány rendeltetése, hogy égy óra alatt harminc, 2150x1250x50- es körvonalméretű elősajtolt lapot préseljen hulladék faforgácsból. lőttek meg. A cukorrépa termelési szerződés megkötésében kiváló munkát végzett Csörgő József, a 2. sz. bolt vezetője. Eddig 10 katasztrális holdra kötött szerződést a falu dolgozó parasztjaival. Az elért eredmények azt igazolják, hogy a községben nagy az érdeklődés a cukorrépa termelés iránt. JUHÁSZ JÓZSEF Mezőkövesd. Ezek a lapok a bútorellátásunkban igen nagy értéket képviselnek. Formájukban — politúrozásuk, kidolgozásuk szinte megkülönbözhetet- lenné teszi a fabútoroktól, A jövő évben tervbevették egy nagyobb, 20 szintes hidegprés elkészítését és a farostlemez gjhrtására is alkalmas melegprések gyártását is. Vidám sorozáson azxabaúj szántói járásban (Tudósítónktól) em mindennapi esemény színhelye volit az elmúlt héten Abaujszántó. A néphadsereg jövő katonáit sorozták. A Hidasnémeti felől befutó vonat ablakaiból fiatal, jókedvű fiúk dala szállt a szüretre váró szőlőhegyek alján. A községi tanács épülete felé igyekvő lovas- kocsikcn is jókedvű, pircsarcú legények, kezükben piros és nem- zetiszínü zászlókat lobogtat a szeptemberi szél. A hangoshíradón keresztül pattogó indulók hangja fogadja a fiatalokat. A középületeken és a magánházakon elhelyezett zászlók mind megannyi üdvözlet. A sorozóbizottság tagjai örömmel és jóleső éi-zéssel szemlélték a szép szál legényeket, akik fegyelmezetten és vidáman jelentek meg a sorozóbizottság előtt. A fiúk a tanácsháza udvarán gyülekeznek. Elhangzik az első vezényszó. A politikai tiszt sorba rendezi a fiatalokat. Megkezdődik a sorozás. Izgalommal lépnek be a sorozószoba ajtaján, ahol alapos orvosi vizsgálat következik. Aztán felhangzik az orvos szava: »alkalmas«. Megkönnyebbülten és boldogan hagyják el az orvosi szobát, a néphadsereg tagjainak érzik magukat, ahol fegyverrel a kézben fognak vigyázni békés építörnunkánlk eredményeire, valamennyiünk boldog jövőjére. A fiúk egész nap nem unatkoznak. Gazdag, színes műsor szórakoztat j a őket. Üttörő- Jányck köszöntője hangzik. A programban szerepel Erdőd! Erzsébet moszkvai VIT-kül- dött előadása is, akinek élményeit nagy érdeklődéssel hallgatják. Előadás következik a járás községeinek történelmi múltjáról éa nevezetességeiről is. A mezőgazdasági technikum tanulói is műsor! adnak a sorozottak tiszteletére, majd a ►►Budapesti tavasz« című játékfilmet nézik végig. Szabó százados elvtárs elégedett. Kitűnő emberanyagot kapott mind az öt napon keresztül. Legtöbben a határőrséghez kérték magukat. A sorozöbizottság mellett egy szociális bizottság is működött, amely figyelembe vette az előadott szociális problémákat. Minden fiatal ügyét érdemlegesen elintézte. A sorozás befejezése után KISZ-lánypk jelentek meg a sorozóhelyiségben. és nemzeti- színű szalagokat tűztex a fiúk mellére. Szabó százados e Ívtam, a kiegészítő parancsnoka szólt a sorozottakhoz, kérte a 'fiúkat, lekenek bátor, hű katonái a magyar hazának. Fegyverrel a kézben, a végsőkig támogassák és védjék a forradalmi munkás-paraszt kormányt. Majd erőt, egészséget kívánt a fiúknak a katonáskodáshoz. Kórusban zúg a válasz:. ►►Erőt, egészséget százados elvtárs!« Vezényszó csattan: ►►Vigyázz!« A hangoshíradó lemezjátszóján felcsendülnek az Intema- cionálö akkord hi. A fiúk feszesen átírnak, künn az utcán a járókelők, ha egy percre is, de megállnak és nézik őket. IJ j katonákat avattak. Nemzetünk, jövőnk biztosítékait. Szádeczky István Bemutatkozott Buttola Ede tánczenekara Kedden este mutatkozott be Mis-* kolcon az Arany Csillag étterem* ben Buttola Ede és tánczenekara. A bemutatkozást zenészkörökben nagy várakozás előzte meg. Hétköznap volt a fővárosi zenekar első előadása, de az Arany Csillag étterem hatalmas helyiségében rendkívül sok érdeklődő gyűlt össze. A várakozók nem csalódtak. A Buttola zenekarnak nemcsak híre, de nagy tudása is van. A négytagú tánczenekar műiden tagja több hangszeren játszik és mesterien kezeli „szerszámátMűsora változatos. összetételénél fogva éppen olyan élvezetes táncmuzsikát szolgáltát, mint magyar nótát, vagy a vacsorához szórakoztató zenét. Előre meghatározott műsoruk van. Körülbelül 30 nyitány a repertoárjuk és sokszáz egyéb zeneszám. Miskolc város zenekedvelői mosf olyan zenekarhoz jutottak, amely méltó az ország második nagyvárosához és ennek reprezentatív étterméhez, az Arany Csillaghoz. A vendéglátóipar bizton megtalálja szá-> mítását, hiszen a jó zenekar sok vendéget vonz. O. E. HELIKOPTERREL KERESIK A RÁ DIÓAKTÍV ÉRCEKET A Szovjetunióban helikopterek segítségével kutatják és határozzák meg az uránium és egyéb rádióaktivitású ércek lelőhelyeit. A rádió- méterre] ellátott helikopter kis sebességgel halad a vidék felett, s közben a gépben elhelyezett műszer kimutatja a föld bén előforduló rádiúm- tartalmú anyagokat.------------ —.......... B ANKJEGYEK PERLONBÓL Nyugat-Németországban át akar* nak térni a perionból készült bank- jegyekre. A kísérletek beváltak. A perion bankjegyek nem gyúródnék, nem szakadnák, jobban ellenállnak « nedvességnek és egyéb vegyi hatásoknak, mint az eddigi papírpénzek* mwwwwwiwwiw '***************************w CSORBA BARNA: IL1H A NAP MÁR RÉGEN lebukott a sötétvonalú Bükkhegy- Ség mögött, s a gyöngykagyló- színű alkonyra lassan sötét lepelt bontott a tűnődve közelgő nyári éjszaka. Olyan mintha egy hatalmas, sötétszárnyú óriásmadár telepedne m falura, amely védőszárnyaival körülveszi, babusgatja a kicsi piros cserepes ház udvarán üldögélő öreg embert. M ű A?, ÖrCg ember a vén ePGrfa tövében egy rozoga lócán iildogel. Már csak árnyéka önmagának. Apró, mokány, elcsigázott, meghajlott test. Öreg, odvas, korhadó, mint a vén fa, amelyhez hátát támasztja. Az évek elsuhantak felette, S mindegyik igyekezett bevésni kitörölhetetlenül a maga kézjegyét. Fogatlan szájában pipát szorongat és állhatatosan szívja fortyogó, szortyogó pöfékeléssel. Olyan jó és megnyugtató ez az esti sötét és csönd. Már neki nem kell dolgozni, nem űzi, hajszolja az asszony, nem morog rá a fia, nem tesz gúnyos mosollyal megjegyzést • menye. Nem noszogatják, pihenhet és pipázhat kedvére. Nagyot sóhajt, s már ez is fárasztó az elnyűtt, vén csontoknak. Ha mozog, úgy érzi, mintha rozoga, kenetlen szekér csikorogna. Alig néhány méterre a fától alacsony, kicsi, szűk nyári konyhából ételszag árad és fényhasáb nyúlik ki az udvarra. Néhány sugár az ő arcára is jut. Fejét picit arra fordítja, s tompafényü szemével lesi, mi zajlik ott le. Mint homályos árnyékot látja mozogni a vele együtt öregedő feleségét, aki lármásan csörömpöl az edénnyel, de ő már csak a mozgást látja, a zaj már nem ér a füléig. A kecskelábú asztalnál ül ■a fia, lassú mozdulatokkal emeli szájához a kanalat, valamit eszik. A fiú néha felemeli fejét és teli szájjal egy-egy szót az asszony felé lök, s bár nem érti, de tudja, róla van szó, őt szidják mind a ketten, öt. Mindenki csak őt szidja! Mindenki csak rajta tölti ki a bosszúját. Ha szidják, — szidják, ahogy jólesik. Mit bánja ő, úgyse soká szidják már. Élete kereke lefordult, s lehet, egy-két év, lehet, egy-két hónap van hátra... Nemsokára az ő fáradt teste is odakerül a munkában agyonstrapált ősök, a jobbágy, a gazdasági cseléd után. Milyen jó is lesz ott pihenni. Pihen- ni és nem zavarja senki. Senki. Hát tehet ő arról, hogy nein bírnak már erőt fejteni a vén csontok? Hiszen alig bír már mozogni is, olyan, mintha minden izmát ólomsúly húzná a földre. Elég vonszolni már a saját testét is, de ezeknek hiába mondja, nem hiszik. BÍRJA MÉG ö! Vén huncut, csak tetteti magát, — mondják.. Most már vén huncut. Amíg fiatal és erős volt, másként néztek rá az emberek, adtak a. szavára, tüzes pillantást lövettek feléje a fiatal lányok, a teltmellű, szélescsípőjű gsszonyok. Most már úgy néznek rá, mint egy félredobott, használhatatlan ekére, boronára. Most, ha szól is valamit, oda se figyelnek, lenéző mosollyal hallgatják és csak néha, ritkán vetnek feléje egy-egy emberséges szót, mint házőrző kutyának a koncot. — Láthatod, most is csak pipázik, nem törődik e mán semmivel, minden gond az én nyakamba szakad, — morog ez asszony. A fiú dühösen néz anyjára. ■— Hagyja már, az istenít neki! Maga se tud egyebet, csak Így, meg úgy az öreg. Dolgozott mán eleget, alig él mán. — Én tán nem vagyok elfáradva? — csapja fel fejét az asszony. — Hogy fáj a lábam, a derekam, de még él az ember,, mozogni kell! Ott a föld, valakinek csak dolgozni kell! Te nem bírhatsz mindent egyedül. Ha enni akar, hát dolgozzon! — veti oda az asszony. — Ej, édsanyámnak sose jó semmi, minek vállalt még a nyolc holdhoz hármat, minek? Nem elég az? — Elég, elég. Te is olyan vagy, mint az apád. Mit bánod te. öreg. Más is öreg, oszt dolgozik. Bírná ő, csak... — Hagyja mán abba, az ember megúnja az életét ebben az örökös civakodásban, — mondja, s lecsapja a kanalat, dühös, döngő léptekkel elhagyja a nyári konyhát. Az asz- szony nem néz utána, lehajtott fejjel csörömpöl, mosogat tovább, csak gondolatait szövi: — E’se érti meg az embert, pedig a javát akarom. Hát kinek kaparkodok én, ha nem neki, meg az ő családjának? Egy szál gyerek, ő jussol mindent. Nem mondhassa, ha föld alá dugnák, hogy nem kapott semmit. Az öreg asszony még többet szeretett volna. Lánykora óta mennyit gürcölt, iparkodott, dolgozott az ember helyett is, hogy az napszámra járhasson!... Kellett a pénz az adóba, a bankba, meg aztán kuporgottá a filléreket, hogy egy- egy holddal megtoldhassa a kis földet. Hogy szeretett volna 6 is egy gangos házat, mint a jó gazdáknak van. Kövér, jó húsú ökrösfogattal végigmenni a falun, hogy lássák, ő is valaki, nem egy utolsó rongy. Dehát nem úgy történt. Amikor fel-felkapaszkodott egy cseppet, mindig visszaesett, mindig beütött valami baj, szerencsétlenség és csak kínlódás volt egész élete. Most már meg is öregedett. Meg más világ is van már. A mostani emberek már nem szeretik úgy u földet és nem is törik magukat utána. Nem! A jóég se tudja, mit akarnak, olyan furcsák. Bánja is ő, csinálja tovább, mint eddig, megszokta és nem is tud más lenni. Dolgozik, kulizik, ha beleszakad is! Csak ez az ember ne lenne ilyen megátalkodott! ____ S ÓHAJT, s kifelé figyel az öregemberre. Az megérzi, hogp ránéznek, s kellemetlen, noszogató érzés vesz erőt rajta. Olyan nyugtalan lesz, mint a gyerek, amikor rossz fát tesz a tűzre. A fia is olyan haragos pillantást vetett rá, amikor elrohant mellette. Azon morfondírozik, mindent megcsinált-e aznap, amit az asszony mondott. Csak nem felejtett el valamit? Csak nem taposott meg ián véletlenül egy csirkét? Vagy tán vizet kéne hozni?.,. Erőlteti megrozsdásodott agyát, de hiába, nem jut eszébe semmi. Minden csak zúg, minden csak zúg, minden csak fárasztó, minden csak nyugtalanító. Az asszony kifelé néz tovább is. Arcán haragos vonás. Valami mély bosszúság vesz erőt rajta. Igen, a vénember a hibás. Mert ha ő másképpen élt volna, akkor most is másként lenne. De az sose volt kapargató, nem. Nem. hozott volna el a máséból egy űritököt se, pedig másként nem lehetett meggazdagodni. így gazdagodtak meg a nagygazdák is. O látta, tudja, nézte. Biztos, nem is olyan vén, mint ahogy mutatja, csak azért csinálja, hogy elhúzza magát a munkától. Kiszól az ajtón: — Mér nem eszel már, meddig várjak itt rád? — Az öreg emberen úgy csap végig az ingerült szó, indulatos, zsörtölődő kiáltás, mint az ostor. — Azj mondod, — kérdezi reménykedve, fülét erőltetve —, hogy egyek, he? — Azt, azt! — bólint dühösen az asszony, s mire az öreg becsoszog, egy tányér krumplilevest szed a fazékból, mérgesen elébe löki, s mellé egy karéj kenyeret tesz. Ügy, mint a gyerekek elé szokás. AZ ÖREG ÜGY TESZ, mintha nem is volna éhes, pedig alig várja, hogy étel kerüljön a szájába. Ez a két dolog ér még valamit: az étel, meg a. pipa. Most ehet és utána alszik egy jót. Alszik, mig fel nem zavar ja~ valaki. — Ügy csámcsogsz, mint a kutya! —- csapódik felé az asszony ingerült szava. Nem érti. — He? — néz rá, de amaz csak Jegyint és kis idő múlva hozzáfordul. — Hé, megverted a kaszát? — Kaszát? — néz rá a vénember bárgyúin. — Azt mondod, a kaszát? — és homlokát összehúzva, próbál visszaérnier kezni, hogy mondták-e neki és ő elfelejtette, mint sok mást, amit mondanak. — Minek a kasza, he? — Minek, minek. Ott a lucerna, mondtam neked, még a délután verd meg a kaszát, mert holnap kimégy Icaszálni, ds neked hiába beszél az ember. Csak ellófráltad sz idői. Ügy bizony, kimegy kaszálni, de addig haza ne gyere, míg készen nem lesz, értedbe?/
