Észak-Magyarország, 1957. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-20 / 246. szám

Vasárnap, IA57. október &L ÉSZARMAGYARORSZÁG 3 AZ ÉSZAKMAGYARORSZAG IFJÚSÁGI ROVA1A Együtt a tagsággal A KISZ országos zászlóbontása után, a sajóvámosi fiatalok is hama­rosan megalakították szervezetüket. Igaz, kezdetben csak 12-en voltak, de aztán napról-napra, hónapról-hónap- ra erősödött, fejlődött szervezetük. Ma már több mint 40 fiatal tagja a KISZ-nek Vámoson. A lelkesedés, a szenvedélyes mun­ka láza cselekvésre buzdította a fia­talokat. A faluban nem volt olyan megmozdulás, amiből ne vették vol­na ki a részüket a kiszesek. Min­denben segítettek a pártszervezetnek, a kommunistáknak. Az utóbbi időben ez a harcos len­dület, sajnos, alábbhagyott. Az az­előtt látogatott, élénk, parázshangu­ROMEO ES JULIA A CAPULET-család a borsodnádasdi Gyár­telepen, az alsó tó mel­lett, a régi kolónia vé­gében épült sárga há­zak egyikében lakik. Egyszerűbben, higgad­tabban, mint a veronai nemesek. A család hír­nevét, életét nem a kardforgatás, a gyilkos háborúskodás, de a tu­risztika, a hegymászás szenvedélye dönti előbb- utóbb romlásba. Júliájukat, — akit egyébként Zsuzsának hívnak — nem kényez­tetik agyon, nem veszi körül bájos személyét készséges szolgák hada s a dadus helyett csali a mama szívét marcan­golja, szorítja össze a fájdalom keserve, lány­kája hirtelenkedő meg­gondolatlansága miatt. •Hallgatag, várakozó gyász ül a házukon. A , post ás sem hoz mosta­nában levelet. Mi is történt tulaj­donképpen? Romeo — kit a változatosság ked­véért Tibinek szólíta­nak — megszerette Jú­liát. . Néhány hónapi udvarlás után megvette neki a gyűrűt is, elje­gyezte s most feleségül akarja. Júlia-Zsuzsa százhat­vanöt centiméter ma­gas, ötvenhat kiló, gyö­nyörű feketehajú, telt­karcsú, szép és értel­mes. Alig múlt tizenhat éves! Romeo tizenkilenc múlott. Árva gyerek, akaratos és önzó, erő­szakos természet. Eddig csak jóságos nagyanyja nyugodt öregségét nyugtalanította. A Bor­sodnádasdi Lemezgyár­ban dolgozik. Elég szé­pen keres. De hivalgó, jampecos lump. Nem férjnek való! Júlia anyja fiatalos, alig látszik harmincnál valamivel többnek, pe­dig jóval túl van már a negyvenen is. Oda­haza dolgozgat a kony­hán és a ház körül. Most beteg, gipszben van a ballába, egyik bükki kirándulásul?:kor, hegymászás közben érte a balszerencse. A PAPA gyárimun­kás, ő is a lemezgyár­ban dolgozik. Mintacsa­lád az övék.:. Apa és anya szeretik egymást. Két gyermeküknek, fiúknak és lányuknak mindent megadtak, amit egy nmnkáscsalád manapság a gyermeked­nek megadhat. Van sok szép ruhájuk, rádiójuk, lemezjátszójuk, ápolt otthonuk. Júlia édesanyjával beszélgettem. — Már belefáradtam, öcsikém, a kérlelgetés- be. Nem tudok vele mát csinálni, nem ér neki semmit a szép szó. Nem hallgat rám — panaszolta és az arcán felriadó ráncok fárad­tan buktak el a száj szögleteiben. — Azért mégsem en­gedheti, hogy a lánya latú taggyűlések kezdenek elmarad­ni. A fiatalok úgyszólván nem végez­nek semmilyen munkát. Mi ennek az oka? Egyik alapvető oka az, hogy a KISZ-vezetőség elhanyagolja munká­ját. Nem bízza meg a fiatalokat fel­adatokkal, s nem szervezi őket a munkára. A KISZ-szervezet titkára, Körtvélyesi Béla elvtárs, egyedül akarja megoldani a KISZ-szervezet előtt álló feladatokat. Helytelen do­log ez, mert hiába dolgozik reggeltől estig, egymaga úgysem tudja pótolni a kollektíva erejét, tettrekészségét. A másik ok: a pártszervezet sem adja azt a segítséget, támogatást, amit azelőtt adott a fiataloknak. No, persze a tagságban is van hiba. Azért, hogy a KISZ-tiikár egyedül dolgozik, felelősek ők is. Miért nem vonják felelősségre hibáiért a KISZ- titkárt? Miért engedik, hogy mellőz­zék őket, fiatalokat? Igaz, nem sokan vannak a sajó­vámosi KISZ-fiatalok, de elegen arra, hogy megmutassák, bennük sem ve­szett el az együvétartozás törekvő akarata, a fiatalos lelkesedés szerve­zetükért. Rajtuk, egyedül csak raj­tuk, a tagság összefogásán múlik, hogy haladéktalanul változtassanak a tarthatatlan állapoton, hogy Sajó- vámoson is lüktető, egybeforrott, életerős szervezeti élet legyen. I T. A. f —--------o----------­\ A Szabadegyetem 1 jövőheti műsora J OKTOBER 22. A lélektan alaptételei: dr. a Baló József. Hogyan nézzünk festményt \és szobrot: Csabai Kálmán. Óvónőképző, \ Day ka Gábor utca 4. 4 OKTÓBER 23: Tennyson és a Brownin- ágok: dr. Csorba Zoltán. A francia par- inasszista költők: Kordos László. TTIT, i Széchenyi u. 16. sz. 1. em. i OKTOBER 24. A váltakozó áram és tel- ijesítménye. A transzformátor elve: Tevan i György. Villamosipari Technikum, Mali- anovszkij utca 7. sz. i OKTÓBER 24. Rembrandt, a festő: Fe­il edi Gyula. Kér. és Pü. Dolgozók Szak- r szervezete, Széchenyi u. 26. I. em. f Az előadások 18 órakor kezdődnek. Bér- 4 lettel nem rendelkezők a helyszínen vált- r hatnak belépőjegyet. 99 KÉT UT“ NAGY ÉS EMLÉKEZETES szüreti bált rendezett a sajókazai KlSZ-szer- vezet. Nem is olyan régen, mintegy öt héttel ezelőtt alakult meg Sajó- kazán a KISZ és hamarosan már 45-re emelkedett tagjainak a száma. Megalakulásuk után tervezgetni kezdtek, miképpen lehetne a sajó­kazai ifjúságot mindinkább bevonni a szervezetbe, és hogyan lehetne a község kulturális helyzetét megjaví­tani, hogyan lehetne az ifjúságot ko­moly szórakozásra szoktatni. Tervez- getésük egyre több dolgozó fiatalt vonzott a vezetők köré, és most már a sajókazai ifjúság csaknem minden este összejön a KISZ helyiségében. Tervezik, hogy színdarabokat fognak előadni a tél folyamán, ezt azonban egy szép szüreti bállal kívánták meg­előzni, hogy felhívják a község dol­gozóinak figyelmét arra, miképpen kívánnak majd élenjárni a község kulturális életének megjavításában. A szüreti bált faluszerte nagy ér­deklődés előzte meg. A lakosság még a délelőtt folyamán elvégezte vasár­napi feladatait, hogy résztvehessen a szüreti bállal kapcsolatos felvonulá­son is. Minden túlzás nélkül elmond­ható, hogy ilyen mulatságot Sajóka­zán még a legöregebb emberek sem láttak. Délután 3 órakor gyülekeztek ALBERTTELEP. Délután két óra. A vál­tók lámpáinak imbolygó fénybogarát eltakarja a — bánya mélységes sötétje. Odalent a föld odvábán friss kezek markolják meg a csákányok kifénye­sedett, meleg nyelét. S a pici-pici lángok elin­dulnak felfelé a vágatokban a fényre. A sötétlő bányaszáj vadállati lomhaságában csakúgy prüsszög és szuszog, hosszan, nehézkesen, ahogy kibocsátja az elfáradt bányászolcat magából. Ott állunk a bánya szájánál Loy Árpád elv­társsal, az ő brigádját várjuk, a kis Berkes Fe­rivel szeretnénk beszélni. A pártszervezetben Soltész elvtárstól annyi szépet, dicséretest hallottunk erről a „meglett” bányászról, hogy kiváncsivá tett engem is. És ontja tovább a bányaszáj az embereket. Jönnek a verejtékes homloku, szénporosarcú bá­nyászok egymásután. Csizmájukon még ott ned- vesedik á földmélyi fekete sár. Hunyorognak, ahogy a fényre lépnek, aztán jókedvű, harsány hangon köszönnek ránk: — Jószerencsét! — Mennyi volt? — kiált oda Loy elvtárs, egy mosolygóskévű. szélesvállu bányásznak. — 120 csille, Árpi bácsi! Nemsokára feltűnik a bánya szájában Berkes Ferenc, akire várunk. Középmagas, jókötésü le­gény, mosolyog az arcára tapadt szénpor alatt is. Kérdéseinkre megilletődötten hallgat. Társait kérdezzük felőle. — Hát mit mondjak? Olyan gyerek, hoay vem találni nári&t — mondja szüko^avun.n a s*ő- ke Károlyi és hátratolja göndör fürtjein a ke­mény bőrsavkát — Nyolc éve dolgozik a brigádomban, nyolc éve ~ágja a szenet — mond ia Lóit elvtárs. — A brinád fia volt és mást már ö az oktató, loazi bá­nyász lett belőle. Csak húsz ikren Ham levre! Feri. fél szeg mosollyal, szemérmes-szégyen­lősen h"Hnat. — Hány éves? ~ kérdezem. ■— Huszonkettő. — És mennyi ideje dolgozik a bányában? — Nyolc éve. — Mikor Loy elvtárs megmondja neki, mit aka­rok, miéH kérdezgetem, gondolkozva hallgat. Az életéről kérdezem. Várom, amíg izgatottan re­megő, meg-megránduló ajkának vajúdásából megszületik a szó. HÁRMAN VANNAK testvérek, három fiú. Edelényben laknak, ö onnan jár be a bányába. 14 éves kora óta frontfejtésen dolgozik. Szinte gye­rek volt még, mikor odakerült. A vállalat veze­tősége s a bányászok nem akarták engedni a ne­héz testimunkára, ö ravaszul „elaltatta” ébersé­güket. Két évvel öregebbnek mondta magát. Nemrég derült ki róla az igazság, hogy válójá­ban milyen fiatalon fogott csákányt a kezébe. Szülei tsz-tagok, nagyon nyugodt, szép életük van. Csak a bátyja ... — Testvéremnek kell tekintenem, mert vér- szerint az. Bűnöző lett. Októberben ő is kijött, de csak szégyent hozott ránk. Most Márianoszt- rán van. Félek tőle, ha hazajön. Élete végéig ott kellene tartani. Míg Feri becsülettel forgatta a csákányt, bátyja idegen házakba tört be, lopott, rabolt. Októberben is betört Edelényben egy házhoz. Igazságszerveink elítélték, méltóképpen megbün­tették a bűnöst. De hogyan? Ügy, hogy börtönbe csukták. Az okozott kárt és vénzbeli büntetésé­nek törlesztését pedig a becsületes öccs, az ártat­lan, bűntelen Feri nyakába sózták. Mi mindig és már nagyon sokat beszéltünk szocialista törvényességünk becsületet, s emberi egzisztenciát védelmező igazságáról. De még ma is találkozunk elszomorító, igazságtalan dönté­sekkel. Miért? BERKES .FERENC nem bűnrészes! Nyolc év óta nap mint nap ott áll a csillogó fekete szén­fal előtt. Egyetlen egy igazolatlan kimaradása sem volt. Kemény aka­rással, veszélyt, fáradsá­got nem ismerve dolgozik. Szépen keres, 2800— 3000 forint körül. Megérdemli, mert becsülettel fárad érte. És mégis ő bűnhődik bátyja vétkéért. A vérségi kapcsolat nem jog arra — s népi demokratikus rendszerünkben ezerszeresen nem lehet! —, hogy bűntelent sújtsunk a testvér bű­neiért s ártatlan gyermekek szenvedjenek apáik miatt. Berkes Ferencet nem elkeseríteni, gyengíte­ni, hanem megerősíteni kell hitében, élniakará- sában. Embertelenség megmarcangolni egy tiszta önérzetet! Miért löknénk el magunktól egy becsületes bányászt, aki a maga egyszerűségében — szén- poros arcával, imbolygó lámpájának fényénél a szén fölé görnyedve — az emberi önzetlenség és önfeláldozó akarat hérosza? Elég neki a szégyen, hogy ilyen testvére van! — Jószerencsét! — köszön, búcsúzik. Okta­tásra megy a kulturotthonba. Már várják bará­tai is. — Jószerencsét! — válaszolom és hosszan nézek utána. Kezében ott lóg a kialudt bányász­lámpa, karjára akasztva a rövidnyelü bányász­balta. Átnedvesedett nadrágja mély zajjal su­hog, ahogy összeér, s a csizmájára tapadt sár, a nedves szénpor fekete nyomot hagy az út porá­ban, amerre megy. Mi is indulunk, szótlanul, Loy elvtárssal. Gondolkozom az emberi sorsok szeszélyes ala­kulásáról, Hogyan szakadhat szét ennyire kétfelé egy ágból fakadt emberi élet?! Két út, két külön­böző sors... ott börtönrács, itt napfényes élet, tárulkozó jövő. Megyünk az úton s a felkerekedő délutáni szél fanyar őszi illatokat terít ránk. — PATAKY DEZSŐ — a felvonulásihoz és fél négykor elin­dult a menet. Élén öt magyar-ruhás csikóslegény, akiket lóháton az »-ör­dög-« követett. Majd magyarruhás lányok állványon mutatták be a köz­ség szép szőlőtermését. A felvonulá­son résztvettek az ovodások, úttörőle és a KISZ-ifjúság. Ott voltak a bog., rácskészítők segédeikkel, hordóké­szítők és a szüreti mulatság alkal­mára megválasztott »-büntetőbíró« és »felesége«. Az éjszaka folyamán ők szolgáltattak igazságot a szőlőtolva­jokkal szemben. A felvonulás elindulásii helyén, a kuitúrházmál fejeződött be. Ezután a fiatalok bevonultak a szépen feldí­szített kultúrterembe. A körülbelül 300 személyt befogadó terem már este 8 órakor zsúfolásig megtelt. Ekkor kezdődött a tánc, ami példás rendben, a legkisebb szóváltás nélkül éjjel 2 óráig tartott. A MULATSÁG RENDEZÉSÉÉRT elsősorban Gál Lajos KISZ-titkárt illeti a dicséret, akinek segítőtársai voltak: Gergely Ilona, Besszer László és Szepessi Ilona KlSZ-tagoki A rendezésben fáradhatatlanul vette ki részét Munkácsi Lajos és Bazsó Margit, valamint Misalovics János tanító. De ott találhattunk még több pedagógust, óvónőt, stb. Igen komoly segítséget nyújtottak a párt, a tanács, ia földművesszövetkezet vezetői és Isokan a lakosság köréből. Az igazsá­got szolgáltató bíró szerepét Jáskó •István tanácselnök töltötte be, »hit- •vestársával«, Biró Ferencné elnök­ihelyettessel. | Szép volt az est. Folytatni kell az ;ilyen rendezvényeket, hogy erősödjék ;a KISZ, s minél több szép emlék [gyűljön össze, ; Várnai István Less-e KtSZ-egyenruha ? A KISZ-fiatalok körében gyakran vetődik fel ez a kérdés. Beszélnek róla és szeretnék, ha úgy mint ré­gen, most is lenne a KlSZ-eseknek egységes egyenruhájuk. Veres Mi­hály elvtárs, az edelényi KlSZ-bizott- ság titkára, a megyei KISZ aktíva­értekezleten is szóvátette ezt a pro­blémát, de sajnos, válasz nélkül hagyták. Éppen ezért a megyei KISZ aktíva­értekezlet után megkérdeztük Bor­bély Sándor elvtársat, a KISZ köz­ponti bizottságának titkárát, lesz-e.a KISZ-eseknek egyenruhájuk? Borbély elvtárs a következőket vá­laszolta: — Beszéltünk már erről mi is és az a vélemény alakult ki, hogy nem szükséges. Egyébként nincs kizárva ennek a lehetősége. Az országos KISZ-értekezlet lesz hivatva az ál­lásfoglalásra ebben a kérdésben is. A KISZ-fiatalok ragaszkodnak |hozzá, hogy legyen egyenruhájuk. •Bízunk abbán. hogy az országos ér-- •tekezlet megnyugtató és kielégítő vá­laszt fog adni erre a problémáiul Szih'di hát Sajókazáji TAPASZTALATOK A SZOVJET IFJÚSÁG NEVELÉSÉBŐL A párt az ifjúsás; kommunista neveléséért Irta: G. Lapcsinszkij, a krasznojarszki határvidéki pártbizottság titkára A szovjet fiatalok, a szocialista építés aktív részesei. Ez megköve- teli, hogy a pártszervezetek nagy gondot fordítsanak az ifjúság kommunista nevelésére. Hiszen még munkaszerető ifjúságunk egészsé­ges, erős szervezetében is találhatunk beteges jelenségeket. A komszo- mol-szervezeteknek — a pártszervezetek támogatásával — még küzde­niük kell az erkölcstelen, neveletlen magatartás ellen. Nemrégiben a krasznojarszki határvidéki pár4bizottság teljes ülése megvitatta az ifjúság közötti nevelő-munka kérdésit. Az ülésen egyhan­gúlag meghatároztuk, hogy a munka főcélja: a nép ja­váért dolgozó ifjak 'és leányok nevelése. Az élet iskoláját semmi sem helyettesítheti — ezt tartottuk szem előtt. Gyakran hallhatunk arról, hogy a múltban, a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború éveiben, »könnyen« lehetett hőstetteket vég­rehajtani, de most minden olyan egyszerű és hétköznapi. Ezek a fia­talok elfeledkeznek arról, hogy Pavel Korcs agin nemcsak a hadsereg­ben, hanem a komszomoí-építkezése ken is hősiesen küzdött. Nem gondol­nak Magnyitogorszk. Kuznyeck és Komszomolszk építőinek dicső mun­kájára. Mondhatjuk ezekre, hogy hétköznapi tettek? Igen, hétköznapiak! De a szovjet ifjúság munkaszeretete, hazafiassága árad belőlük. A kom- szomol-szervezetek magyarázzák meg: a hősiesség jelenleg a hétköznapi alkotómunkában, az egyszerű tettekben mutatkozzék meg. A párt és komszomol-szervezetek új utakon járnak. A Sztálin-kerü- letben például lány-tanácsokat szerveztek, amely beszélgetéseket rendez a lányok helyes viselkedéséről. Ezek az érdekes viták sokszor késő estig tartanak. Behatóbban foglalkozunk a diákok közötti komszomol-munkával. Hiszen, itt szervezeteink csak akkor dolgozhatnak jól, ha figyelembe ve­szik a diákok sajátos érdeklődési körét, igényeit. Érdekes kezdeményezések születtek egyes főiskolákon. A párt és a komszomol-szervezet közösen tanfolyamokat rendezett, hogy a felvételre jelentkező munkás és parasztfiatalok vizsgáját megkönnyítse. Uj vonások ezek. Azt mutatják, hogy a pártszervezetek a XX. kon­gresszus határozatai nyomán behatóbban foglalkoznak a komszomol szervezetek munkájával, s végsősoron az ifjúság kommunista neve­lésével. A pártbizottságok tehát nem elégedhetnek meg azzal, hogy időnként meghallgatják a komszomoltitkár beszámolóját és támogatják, vagy elvetik a komszomol isták felajánlásait. Inkább azzal kell törődniük, mennyire átgondoltak ezek a felajánlások és hogyan biztosítják a vállalások teljesítését. A határvidéki pártbizottság . elindult az SZKP XX. kongresszusa ál­tal kijelölt utón. Célunk, hogy határvidékünk komszomclszervezetei az ifjúság közötti eszmei nevelőmunka élharcosaivá váljanak. ilyen meggondolatlan­ságot cselekedjen! — Tudom fiam! De nem tarthatom erőszak­kal vissza, nem tiltha­tom a fiútól, mert ez csak olaj lenne a tűzre. Ha menni akar, hadd menjen, neki lesz vele élete. S ha évek múlva sírva jön majd hozzám, már késő lesz. Elrontott életét, elvesztett lány- ságát nem tudom neki visszaadni sóha! Alig tizenhatéves élet és már férjhez akar menni, az asszonyoso- dás vágya, láza fűti ka- maszos, gyermektestét. Nagy\ .1 gyönge virág még, nem bírja a korai faj’vot. FIATAL VAGY TE, Júlia-Zsuzsa, jöhet más is az életedbe. Felejtsd el Rómeót! Ne égesse szívedet szégyenkezés e sorokért, a mamád fél­tő, megérdemelt szem­rehányásaiért. Gyermek vaey, tapasztalatlan, az élet tárulkozásait nem ismered. Vállald gyen­gék a hétköznapok ter­hét hordani, földre ros- kadsz a szükség, a gond és törődés súlya alatt., A hitvesi megpróbálta­tások kiábrándító való­ságai helyett neked most mindennél na-1 gvobb szükséged van a megértő, gond- és bú­felei tető szülői otthon i melegére, a gondoskodó' édesanvai szeretetne. i bemerd meg először az i életet, kicsi Júlia! 1 — P. D. —1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom