Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-19 / 219. szám
északmagyarorszác Csütörtök, 1957. szeptember 19. 4 A feketéző pálinkafősök Havonta körülbelül ezer mázsa cukrot lopnak el előlünk — cA fény mesterei Magda elvtárssal, a pénzügyőrség őrnagyával beszélgettünk, a könnyű pénzszerzési lehetőség egyik ilyen — napjainkban sajnos igen elterjedt — formájáról, az illegális pálinkafőzésről. Megdöbbentőek azok az adatok, amit tudomásunkra hoztak az elvtársak: Megyénkben többszázan foglalkoznak rendszeresen eladásra szánt pálinkafőzéssel. És ha azt mondjuk, hogy ebből élnek, keveset mondunk, mert egyesek közülük valósággal meggazdagodnak, házat, szőlőt, motort vásárolnak ilyen módon, miközben százezreket lopnak el amúgy is nehézségekkel küzdő államháztartásunktól. Súlyosbítja bűnüket, hogy egyik fontos közszükségleti cikket, a cukrot használják fel e célra. Itt kell megjegyezni, hogy az élesztőhiány is részben az illegális szeszfőzőknek tudható be. Egy-egy feketéző kilószámra vásárolja az élesztőt, rengeteg bosszúságot okozva ezzel háziasszonyainknak, akik aztán hiába keresik az üzletekben a maguk 4—5 deka élesztőjét, kenyérsü- ■ téshez, kalácskészítéshez. Hála, derék pénzügyőreink egymás után derítik fel, adják hatóság kezére ezeket a heréket. Az elmúlt hónapban például 60 pálinkafűzőt lepleztek le és most önkéntelenül úgy akartam folytatni, hogy..; és tettek ártalmatlanná. Ezt azonban nem Írhatom, mert nem fedné a valóságot. Az illegális szeszfőzők egyre szaporodó táborában ott találjuk ma is a már többszörösen leleplezett bűnösöket is, akik letudva a kirótt bírságot, nyugodtan folytatják a mesterséget ott, ahol abba se hagyták. f Keményebb kézzel kell megbüntetni a feketézőket! Járási, városi, kerületi tanácsaink — akikhez végül is eljutnak ezek a leleplezett feketézők — meglehetősen liberálisan kezelik őket. És pénzügyőreink jogosan sérelmezik, hogy addig, míg ők fáradtságot nem kímélve, néha több hetes munkával lepleznek le egy-egy ilyen szeszfőzőt, addig a tanácsok pénzügyi osztályai olyan minimális pénzbüntetést szabnak ki rájuk, amely egyáltalán nem veszi el kedvüket e foglalkozástól. Például B. Bene Istvánná szomo- lyai lakost — akinél a tettenéréskor 93 liter cukorcefrét találtak, mindössze 200 forintra bírságolta meg a mezőkövesdi járási tanács. Végezzünk egy kis'számítást. Ehhez a mennyiséghez körülbelül 30 kg cukrot használt fel. Minden egyébbel együtt kiad tehát esetleg 400 forintot, nyer 30 liter pálinkát, amit elad 1800 forintért. (60 forint a kialakult feketepiaci ár.) A nyereség tehát egy-egy adagnál kb. 1200 forint! Nyugodtan feltehető, hogy havonként jónéhány adagot főz, s így vidáman fizeti ki a 200 forint bírságot. »Lelki szemeimmel« szinte látom, hogy közben jó nagyokat kacag hatóságaink jámborságán. Ugyanígy Tapolcsányi György, kinek 80 literes üstjét foglalták le, — négy főzést tudtak rábizonyítani —, 500 forint pénzbüntetést kapott. Négy esi Gyuláné miskolci lakost 20 literes főzővei érték tetten —, büntetés 300 forint, ifj. Gonda Imre hatvan liter cukorcefréből főzte a szeszt —, 120 forintra bírságolták. És így tovább lehetne sorolni, bizonyítva a felháborító liberalizmust, közerkölcsünk, népgazdaságunk ellenségeivel szemben. Ellopják előlünk a cukrot Lehet-e csodálkozni ezek után, hogy ezek az emberek, semmi bevé- ve törvényeinket, mázsaszámra vonják el gyermekeink szája elől az erőt, egészséget adó cukrot, hogy üstjeikben méreggé változtassák, amely sok férjet, édesapát térit el a családjától és vezet a züllés útjára. Ez a kérdésnek a második oldala, mert eaek a lelketlen kuíárok bemennek üzemeinkbe, bányáinkba, ott helyben árusítják a pálinkát, s ha nincs pénz, hitelbe is odaadják a dolgozóknak. Szabó György szomolyai lakost például a Lenin Kohászati Művek kapujában fogták meg, ott árulta a pálinkát. (100. forint büntetést kel-' lett fizetnie). Nyolcezer forintos hitellista! Hári Jánosné, a perecesi, Antal László, a lyukói bányászok »nálin-, kaszállítója.« Egyik főhadnagy elvtárs mesélte, hogy tavasszal Mak- koshotykán »kaptak el« egy szeszfőzőt. A környéken dolgozó erdőmunkásoknak hordta az italt. Megtalálták a nyolcezer forintos hitellistáját is. Néhány héttel ezelőtt feljelentés érkezett a pénzügyőrséghez Szekszti Kálmán sátoraljaújhelyi tiszteletes ellen. Négy hektó, cukorból készített, hamisított bort találtak pin- jében. Joggal sérelmezték ezt hívei, akiknek — rendes borként 23 forintos áron akarta eladni. Le a feketézőkkel! Nem lehet közömbös számunkra az sem, hogy az orvosok véleménye szerint a házilag cukorból főzött szeszes italok ártalmasabbak a szervezetre, mint a gyümölcsből készült szeszfajták. Mindezt egybevetve teljes szivünkkel támogatjuk pénzügyőr elvtársainknak a kérését: hatóságaink i alkalmazzanak sokkal szigorúbb J rendszabályokat e törvénysértőkkel f szemben, hiszen ezek nemcsak óriási pénzzel károsítják meg népi államunkat, de veszélyeztetik a közellátást is és bűnösök abban, hogy dolgozóink között terjed a részegeskedés. MAGYAR KLÁRA Látogatás a Krypton-gyár ban — 600 tehenet törzskönyveztek az idén Borsodban Borsod megyében az idén hatszáz tehenet törzskönyveztek. Ezzel a törzskönyvi követelményeknek megfelelő testalkatú és -hozamú jószágok száma 1220-ra emelkedett. Nemcsak a keselyühalmi, ongai és mezőnagymihályi állami gazdaságban javul gyors ütemben a tenyészanyag, hanem a termelő- szövetkezetek és egyénileg gazdálkodók istállóiban is egyre több törzskönyvezett szarvasmarha van. Különösen nagy fejlődés tapasztalható a Bodrogközben kialakításra kerülő új tenyészkörzetben és a-, szentistváni termelőszövetkezetek-, nél. Nyolcszáz tenyészkost szállítanak az ország különböző vidékeire Borsodból Borsod megyében hagyománya tenyészkos nevelésnek. Az van idén — főleg az állami gazdaságokból, de a termelőszövetkezetektől és egyénileg gazdálkodóktól is, összesen egyezerkétszáz magyar fésűs merinói kost vásárolnak fel. Egyedül a mezőnagymihályi állami gazdaságban kétszáznegyven tenyésztésre alkalmas kost neveltek. A felvásárolt tenyészállatok egy- a harmada a megyében marad s kö- a rülbelül nyolcszáz tenyészkost szál- a lítanak Borsodból az ország kü- a lönböző vidékeire. J NEHÉZ SÓHAJOK rezzennek át a néma völgyön. Évszázados fá- és sziklaóriások visszhangozzák a sóhajokat. Kilométeres körzetben remeg a lég, mintha érezné, hogy holnap már légmentes, zári edényekben búcsúzik eredeti formájától, morogva, sziszegve... Néhány évvel ezelőtt különös kis csoport járta, a vidéket. Miskolc környékén levegővizsgálatot tartottak. Hosz- szadálmas kutatás után megállapították, hogy — mint rejtett kis kertben — tiszta, szennymentes az éter, itt a Csanyik völgyében. A legmegfelelőbb széljárás volt tehát az oka, hogy a következő évben hatalmas építkezést kezdtek ebben a völgyben. 1952-ben már készen álltak az épületek es beindult a termelés is. A modern, , országos viszonylatban egyedülálló gyárat méltán nevezi hetjük a jövő gyárának. Hatalmas géptermeiben szinte elvész az ember. Itt csak irányítanak, figyelnek, ellenőriznek. Kézierővel csupán a karbantartások idején mintegy nyolcezer ledolgozott óra után lehet találkozni. Egy műszakban mindössze 6 ember termel — készíti a kryptont és xelon gázt, amelyek jelenleg a legalkalmasabbak a lámpatöltésre. Ezek közül minőségileg jobb a xelongáz, hiszen nagyobb a molekula- súlya és így előnyösebben fel lehet használni. Egyedüli gyártása viszont nagyon gazdaságtalan lenne, mert a krypton mennyiségének mindössze 8 száza* lékát lehet találni ebből a levegőben. Hogyan is kapják ezeket a gázokat? A krypton nyeréséhez óriás mennyiségű levegőt tisztítanak meg nedvességtől és szénsavtól, körülbelül mínusz 190 C° hőmérsékleten lévő folyékony levegővel való eilenáram- mal mossák 100 százalékos tisztaságig. A gáznyerés minden folyamata a cseppfolyós levegő hőmérsékletén játszódik le. A gyár fennállása óta szinte állandóan, folyamatosan termel. Egyik legnagyobb gondjuk múltban és jelenben az önköltség csökkentése. Somogyi Mihály művezető és Solya László gépészmérnök közös munkája után számításuk szerint 15 százalékos önköltségcsökkentést tudnának elérni, ha... Somogyi szaktárs ugyanis 1954-ben benyújtott egy újítást: — gyártsanak, oxigént, felhasználva a gyárban meglévő lehetőségeket. Az egyévig tartó kísérletezések eredményre . vezettek. A gyártás mehet,..; De mit csináljanak az oxigénnel? Beruházási keretük palackokra nincsen, más szállítási mód nem létezik. Tárolni ugyan tudnák, hiszen egynapi oxigéntermést el tudnak helyezni az eddig megépítése óta kihasználás nélkül, fölöslegesen álló ezer köbméter befogadóképességű gazomét erben. De hogyan szállítsák? Ezért most olyan »vevőket* keresnek, akiknek van saját palackjuk. EZ AZ A GYÁR, amelyikben a dolgozók mun kate Ij esvtményét igen nehéz lemérni. A termelés négy műszakban folyik és 36 óra után látszik csak meg az eredmény. Tehát egyéni munka, eredményvizsgálat nem lehetséges. A jól dolgozónak csupán a megfeélő hő mérsék let-e llenőrzés a feladata. Szeretnek is itt dolgozni a munkások. A megalakulás óta alig változott a létszám. Já- nosik József már közel van a hetvenhez, áe szomorúan gondol arra, hogy nemsokára nyugdíjba kell merítve. Meg* jönnek a tév&leges ka.* tonai szolgálatból a fia* talok. Jön az új generáció. Még az sem oko2 akadályt, hogy veszélyes a cseppfolyós, palackbazárt levegővel dolgozni. Hiszen fennáll mindig a robbanás veszélye és a mínusz 190 fokra lehűtött cseppfolyósított levegő érintése pedig fe leg- kegyetlenebb égési se* beket okozhatja. Ki is próbáljuk. Egy gumi- csövet teszünk az egyik edénybe, amelyik iszo- nyatosan sistereg es gőzölög. Pár percig benne tartjuk és mikor odaütögetjük a padló* hoz, darabokra szét* törik. Szilárd lesz, mint a kő egy szál virág ist vagy bármilyen anyagi amit belerakunk. Vi* gyázni kell mindért mozdulatra. A KORSZERŰEN berendezett, tiszta, kis gyárnak egy állandó problémája van, ami* ben még az építészek a hibásak. Mikor a esi* nos és célszerű épülete* két konstruálták, elfc- lejtették hozzátervezni a raktárakat. Mindösz* sze egy kis padlásrak* tár áll rendelkezésükre a kryptongyári dolgo-> zóknak, ami nagyon ke* vés. A látogatót nem ts viszik szívesen az udvarra, ahol ellentétben a gyár belsejében ural* kodó tisztasággal és renddel, bizony meg* lehetős szétszórtan ta* Tálunk különböző anya•* gokat. Ez természetesen magyarázható azzal isf hogy nemrégen fejez* ték be a nagy karban* tartást és még nincsen minden a helyén. Profiljukra nézve talán egész Európában ez az egyetlen korszerű, csupán lámpagázakra specializált üzem. Az Egyesült Izzó egyik alapanyaggyártó gyára ez. Az itt dolgozó férfiak és nők a modern kor fénymesterei, akik az ország fényellátói. Urban Nagy Rozália* mAiEGBEKELES AZ ÜB. ELNÖK szemöldökét ösz- szeráncolva, haragtól bíborosodé arccal mered a kezóbenyomott pecsétnyomóra és a mellékelt levélre, amely így szól: „A i i. vállalat üb. elnökének. Helyben. Értesítés. Értesítem önt, hogy az Egyeztető Bizottság elnökségével való megbizottsá- gomat felmondom. És a jövőben nem vagyok hajlandó semmiféle e fajta bizottságban részt venni. Okát kizárólag az Ön személye tudja legjobban és ha nem tudná, kérdezzen meg, lehet levélben, vagy szóban, majd én válaszolok. Miskolc, 1957. augusztus 10-én.’3 És a lóvéi alatt ott díszeleg a hirtelen lemondott egyeztető bizottság elnökének neve. — Ezt merészeli! — mormogja dühösen az üb. elnök: — Leönöz! Engem! Ez a... ez a... ez az ellenforradalom sze kér toló ja! Olyan harag vibrál benne, ha itt lenne a levélíró, talán meg is pofozná. Hát hogy a fenébe ne? Ki hallott ilyet? Hát mit levelezget ő vele? Inkább bánná meg a Hibáját;;, különben... csináljon amit akar*... eljátszotta ő a szerepét októberben!... Igen, már október közéledtével észrevette, valami nem stimmel M-nél. A pártnak tagja volt, fontos funkciót bíztak rá, ö volt az egyeztető bizottság elnöke. Kommunistának vallotta magát, de a gyerekét mégis hittanra járatta »az asszony miatt«, aztán meg mindenáron meg akart szabadulni a párttól, hogy az asszony így, meg úgy.;; ezt se, azt se tudja elvégezni... Októberben meg... Most is elfogja a harag. M. rögtön gazsu- lálni kezdett a munkástanács elnökével, a horthy-idők igazgatójának a fiával. Akkor bezzeg nem mondta, hogy az asszony így, meg úgy!.; ? ADDIG CSAK megértették egymást. Nemcsak egy vállalatnál dolgoznak, hanem egymás mellett is laknak, szakszervezeti funkcióban voltak mind a ketten, így aztán sokat voltak együtt. Igaz, volt közöttük elvi vita, de azért megértették egymást. Az egész társadalmat, az emberek lelkét felkavaró október válaszfalat húzott közéjük, s a haragot, ellenségeskedést oltotta beléjük. T. elv társ, a hajdani cselédember a maga paraszti eszével hamar észrevette, hogy a szépen hangzó hazafias jelszavak mögött ellenforradalom bújik meg. Felvette a kapcsolatot a munkásőrséggel, s emiatt a munkástanács elnöke nekiesett s spiclinek nevezte. T. megmondta a magáét, s hátat fordított a munkás- tanácsbeli szereplésének, ahová mint üb. elnököt hivatalosan választották. De M. továbbra is ottmaradt. És hogy tudott a »fogadalomért« lelkesedni, talpramagya- rozni, örülni az új rendinek!... Mikor vége lett — nem lépett be a pártba se. Nem híve a népi rendnek. Nem ... Becsületes, szorgalmas, de valahogy... nem is megtévedt ... fogalma sincs... ő örült volna, ha nincs kommunista párt, de nem gondolt árra, hogy a pártnak köszönheti amiért beteg feleségét nyolc hónapig ápolták Mátra- füreden... És még ő mondta nekem, hogy nem tud velem együttműködni. Velem. a kommunistával. Hát én meg most nem tudok együttműködni az ellenforradalom szekértoló javai. A szentségit neki! — mormogja s hosszú léptekkel nekilódul M. üzemrésze felé. M. kissé riadtan, de elszántan mered a mellette hirtelen kimagasló férfira. Amaz nekiesik.. Az a szokása. Maga is elismeri: ha elkeseredik valami miatt, akkor szavakkal veri fejbe a másikat. És nem bírja elviselni, ha nem neki van igaza. De el kell ismerni, s ezért becsüli is, nyílt, egyenes, őszinte ember, a pártért az életét adná. — A levelet megkaptam. Legyen szíves jöjjön az irodámba — mondja T. száraz, hivatalos hangon. Sar- konfordul, s elrohan, mint akit kergetnek. M. kesernyés mosollyal néz utána. Ügy érzi, céltalan volt a levél, hiszen ő nem araiak szánta, hogy mégjobban szembekerüljenek... Nem is megy fel. Nem! T. KÉTSZER IS leüzen érte, míg rászánja magát. Olyan arccal lép lie az üzemi bizottság irodájának ajtaján, mintha temetésre menne. T. szúrós szemmel mered rá. Ö is. Méregetik egymást. — Foglaljon helyet »ön« — mutat T. hosszú kezével a dohányzó* asztalka melletti fotelra. Erősen megnyomja az »ön« szót. M. idegesen leül, s T. vele szemben foglal helyet. Úgy néznek egymásra, mint két berzenkedő kakas. Legszívesebben megpofoznák egymást. (Pedig, ha bárki egy ujjal is nyúlna a másikhoz, bármelyikük ölre menne érte.) — No komám, hogy is van az a levélkérdés? — kezdi T. —, miért vagyok én neked komám — ön? Erre felelj! — Te vagy az elvtárs, én »reakciós« meg »fasiszta« vagyok. Ezt mondod rám. Ezért vagy Ön — fakad ki a másik keserűen, s a szája széle remegni kezd. — Igen, az vagyok, elvtárs! — vágja ki T. élesen. — Tudd meg. érzem olyan embernek magam mint te! — berzenkedik a kicsit rátarti M. — Tudd meg, azért mondok le, mert mindig sarat dobálsz rám„. Nem bírom tovább,-» Négy évig voltam az egyeztető bizottság elnöke... ott komoly kérdésekről van szó, bérkérdés, személyi ügyek ..hogyan dolgozzak — nyel egyet —, ha te, az üb. elnök nem bízol bennem, nem beszélsz meg velem semmit... Miért haragszol te rám? Miért? — Tudod te azt nagyon jól! — rántja meg vállát a másik. — Te sértettél meg engem! — néz rá szemrehányóan M. — Jól emlékszem, mit mondtál nekem decemberben, mikor bejöttél az üzembe. Beszélgettünk s azt mondtad: te Jóska, elhiszed-e, hogy meg fog erősödni a párt? .;. — Te meg — vág szavába a másik — azt mondtad: kivel, mivel, mikor sok párttag nincs benne?! Hogy lenne itt párt? — . . Te meg — vág vissza a másik — odacsaptad: »kihullt a saiak, meg a selejt! Tele van a párt jó kommunistával!« Kivel? — kérdeztem. Te azt vágtad rá: »velünk, harcos kommunistákkal!« Én meg csak nézek, oszt mondom, nézd mán, hát szervezik a pártot, engem meg kihagynak. Magamra vettem és azt kérdeztem, ejnye Pista, hat én selejt vagyok? M. KÜSZKÖDIK. Olyan erős benne a megsértett érzések vibrálása, hogy majdnem kicsordul a könnye. A másik is kezd meghatódni, elérzékenyülni. Ej, csak ne lett volna ez az átkozott október! Most is úgy dolgoznának együtt, mint régebben. Olyan jó lenne egymásnak kezet nyújtani és azt mondani; dolgozzunk együtt tovább, komám. T. szinte durván löki oda* — Mit tehetek én róla, hogy magadra értetted!... Ki hogy ért ..: Én neip bánom melyikben érzed magad, komám ..., de biztos valamelyikben vagy ..., ezt mondtam. Nem? ... Azért érezted magad találva, mert te nem is akartál tagja lenni a pártnak! Ingadoztál. Vártál. — Igaz. — ismeri el M. — gondolkoztam. Nem olyan egyszerű az... Mert ügye ellenforradalom volt, de a pártnak is voltak hibái;.. sokszor volt, hogy az egyszerű embereket lehurrogták. Ha az ember valamivel nem értett egyet — rossznéven vették. Mindig annak kellett igaznak lenini, amit a vezető mond ... holtak vezetők* akik elfeledkeztek arról, hogy nem ők a párt egyszemélyiben, és hogy az egyszerű embereknek is varrnak jó meglátásai. Mert elmúlt az idő, hogy a vezetőnek hajbókoljunk. A vezető ne azt varja, hogy a nép szolgálja őt, hanem ő legyen a nép szolgája... — Én nem vagyok vezető, komám! Én dolgozó vagyok! — vág vissza nyersen T. — De az vagy! És ismerd el, te se csinálsz mindent tökéletesen. Amaz sértődötten felfortyan, s már-már a barátivá lanyhult levegő megint forrósodik. Kifakad. — Tudom, neked sose tetszett a pofám..., mert te se szereted a magamfajta embert itt látni..-. Emlékezz csak komám, mit vágtál a fejemhez az ístvánoap utáni gyűlésen. Nekem estél, ezt se csinálom jól, azt se. aztán azt mondtad, velem nem dolgozol együtt... Belém, mintha hetven ördög bújt volna. Nicsak, mondom magamban, az ellenforradalom szekértolója, hogy piszkálódik! — Nem azt mondtam — védekezik M. —, hanem azt, hogy így nem lehet együtt dolgozni.;. — Nézd komám — rukkol ki amaz —, most meg én mondom, tisztázzuk, vagy te, vagy én! M. HOMLOKÁN izzadságcsöppek gyöngyöznek. Nagyot nyel & rekedten mondja: — Én nem megyek! Két gyermekem van! — Most eszedbe jut a gyerek? De mikor az »elnök polgártárs« szekerét toltad, nem gondoltál arra, ha ők lesznek az urak akkor ezt a »piszkos kommunista« T.-t is kidobták volna az utcára.;. Mehettem volna koldulni... vagy megint tanyai csordásnak ..; Nekem is két kölyköm van, a szentségit neki! Kenyér kell azoknak iß!.*«
