Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-19 / 219. szám

2 északmagyarorszác Csütörtöki 1957. szeptember W. ^Megszaporodnak a gondok... A hajnallal ébred, férjének ennivalót csomagol, szalad á tejért, reggelit készít, s mire a gyerekek szeméről szertefoszlott az álom, kész a kávé. így kezdődik a napja. Aztán piac, bevásárlás, fő­zés, mosogatás, délután mosás, va­salás, este vacsorakészítés, s míg a gyerekek aludni térnek, előkerül­nek a feslett nadrágok, gombtalan ingek, stoppolásra váró zoknik, s a lámpafény mellett szaporodnak az öltések, múlnak az órák, csiilog- nak-villognak a sokasodó ősz haj­szálak. Mert Takács Béláné sötét fürtjei erősen szürkülnek. Megfa­kultak a gondtól, a fárasztó mun­kától és az álmatlanul töltött éj­szakáktól. Három gyerek — tenger vesződség, s egyetlen fizetség, ha mosoly fakad az ajkukon, vagy át­ölelik az édesanya nyakát. Beosz­tani a fizetést úgy, hogy jusson né­ha egy cipőre Gyurkának, «egy kis ruhára Marikának, s a legnagyobb­nak, Bélának is, azonkívül mozira, színházra, néha egy-egy fagylaltra is. Igazi művészet ez. Apró, szürke hétköznapokból tevő.dött össze az élete 1945-ig és utána is. Az utca, ahol leélte eddigi életét, maga is szür- ge, egyhangú és öreg. Itt 40—50 évet .leélnek az emberek égy ház­ban, nem költözködnek, rém húr-' colkodnak, apáik után fiaik, vagy lányaik is ott élnek tovább. Ismeri egyik ember a másikat, még a -gon­dolataikat sem titkolják; olyan a környék, mint egy nagy család. Tudják, hogy Takács Béláné nem­csak jó szomszéd, hanem derék, becsületes asszony. Férje géplaka­tos, a Járómű javítóban dolgozik. Azt is tudják, hogy Takácsné csak most néhány hónapja tért meg a kizárólagos háziasszonyi teendők­höz. Négy évig dolgozott a MÁV rakodási főnökségen. Ott is szeret­ték szorgalmáért. A háziasszonyi elfoglaltság mel­lett most is szakít arra időt, hogy törődjön kis családján kívül azzal a nagy családdal, a kommunistái«: családjával is, amelybe tartozik. A Dózsa pártszervezet kulturfelelőse évek óta. Szereti a dalt, vidámsá­got, mert ott, ahol dal és őszinte nevetés fakad, ott boldogok az em­berek. |\ emrégen nagy öröm érte. A x Hazafias Népfront I. kerü­leti tanácstagnak jelölte a vasár­nap megtartandó pótválasztás ok során. A környékbeliek elégedet­ten bólogatnak, mert Takácsné va­lóban méltó a bizalomra. Igaz, nem vitt véghez nagy tetteket, órszágra- szóló dicsőség nem övezi homlo­kát, de hősiesség volt az egész éle­te, a maga egyszerűségében, gond­jaival, örömeivel. S. néhány nap múlva a kis lakásban megszaporod­nak a gondok. A falak közé és Ta­kács né kis füstébe bevándorolnak majd a környékbeliek orvoslásra váró sebei, ügyes-bajos dolgai. És ő szívesen, örömmel vállalja az ez­zel járó fáradságot, hiszen értünk, mindannyiunkért teszi. (KR.) ülésezett a városi választási elnökség Kedden felkerestük a városi választási elnökséget. Éppen jókor érkeztünk — üléseztek. Nem kellett kérdéseket felten­ni, mert az ott changzottak álapján ké­pet kaptunk az eddigi munkáról. Miről tárgyaltak? Értékelték az eddigi munkát, főleg szervezési kérdésekkel fog­lalkoztak. Nagy Péter elvtárs, a válasz­tási bizottság elnöke elmondotta az ed­digi tapasztalatokat, külön kiemelve, hogy lassú ütemben keresik fel a válasz­tópolgárokat az aktivák. Több felvilágosí­tó szóra van szükség, mert nem egy he­lyen lemaradás mutatkozik. Minden választópolgárt választó kerü­letenként írásban is külön kiértesítenek a választás időpontjáról, helyéről és tá­jékoztatják. Az értesítésekét nem postán küldik, ezzel nem akarják a posta amúgy is nehéz munkáját terhelni, hanem a választási aktívákkal juttatják el a vá­lasztópolgároknak. Az értesítő lapok elkészítése vontatottan halad. Különösen az I. kerületben, pedig itt a tapasztala­tok szerint a legnagyobb munkára van szükség, nlert a kerület nagy. Az elnökség több fontos kérdésben in­tézkedéseket tett. Biztosítják a mozgó­urnákat a betegek részére. A hátralévő napokon ellenőrzik a kerületi választási elnökség munkáját, a szavazatszedö bi­zottságokat. A szavazóhelyiségek és az úrnák helyszínre való szállítása időben fog megtörténni. Intézkedés történt arra is, hogy a kerületi tanácsok dolgozói a választás napján hol és milyen formá­ban nyújtsanak segítséget. Megszervez­ték a futárszolgálatot, az összekötőket, továbbá biztosították, hogy minden vá­lasztó kerület elnöksége külön telefonon legyen összekötve a városi elnökséggel. Ez fontos, mert ha az elnökségnek sür­gősen kell valahová segítséget adni, az esetleges foglalt vonal nem akadályozza őket a munkában. A választókörzetekben utea, házszám szerint keresik fel az aktivák a válasz­tó polgárokat. Az elnökség úgy határo­zott, hogy utolsó ülését pénteken elöli 12 órakor tartja. Ezen az ülésen döntenek jj még néhány fontosabb kérdésről, hogy a pótválasztás Miskolcon zavartalanul tör­ténjen. b. p. Miskolc művelődési problémái egy jelentés tükrében HUDY FERENC: Cióirda álL a Tjiiza mellett... Csárda áll a Tisza mellett, aki szomjas, hát vedelhet jó tokajit akószámra, nincsen aki elsajnálja. Pontyot, harcsát akarsz enni? Nem kell innen tovább menni százat ellát ez a csárda ezt Írták a homlokára: »Vándor, utas itt megálljon! Hogyha szegény, úgyis várom! Ehet-ihat, nyakhajíásig, Miska cigány csárdást játszik. Mariska, meg a bort hordj: nagy pohárba, nagy korsóba. Itt lakozik a vidámság, térjenek be, mind meglátják!« Igaz ennek minden sora, emberség ez és nem csoda. El is megyek minden este — rátalálni a jókedvre... •Tártam már a nagyvilágban, ilyen helyet nem találtam... Ó, az idő ha megállna asztalomnál e csárdába’.». SZÜRET ELŐTT - A BÉNYEI •'T'rrr magát az idő. Megemberelte magat az Mintha a nyarat akarná visz- szakozni a délutáni meleg nap. Szinte kivételesnek tűnik, hogy délben a kabát is lekívánkozik ró­lunk, de különösképpen azokról, akik a hatalmas szőlőrengetegben, itt az erdőbényei határban szorgos- kodnak. Szüret előtt vagyunk. Egy hónap múlva, vagy talán még ha­marabb — ha az Abofort, s az idő­járás is megengedi, puttonyba ke- ‘ Tülnek az első fürtök, s vidámság­tól, nótázástól lesz hangos a bényei hegyoldal: a Parlag, a Rapaj, a Hosszú és a Nagydiókút. Hanem addig még van egy kis munka: is­mét össze kell kötözni a szél-zilál­■ ta vesszőket; eső után a gaz is fel­ütötte a fejét, meg kell kapálni a ■ szőlőt, mert — bár nem messze ' van a szüret — csúnya dolog az, ha gazos szőlőben szüretel valaki. A szüret — mint mindenhol, de különösképpen itt, Erdőbényén is •— 'nagy ünnepet jelent, hiszen egész évi munka s féltés eredmé­nyét viszik haza a bényei paraszt tok. Sok munka van a szőlővel ta­vasztól őszig. Ezt csak az tudja igazán értékelni és felismerni, aki benne él, együtt görnyed velük a meredek hegyoldalon, tűző napban, ‘ viharban és szélben, s együtt félti velük a duzzadó, mosolygó fürtö­ket mindaddig, amíg hordóba nem kerül a csillogó, aranysárga erdő­bényei tüzes bor. Azután már köny- nyebb az élet, hiszen egyik-másik helyen ott van a pince az udvaron, közvetlenül az ajtó mellett. IJatalmas, nagy pincék,\az ide- gén könnyen eltévedhet ben­ne. De az erdőbényeiek ismerik és jól érzik magukat: vállukra veszik - a „lopót”, kiszívnak egy pohárral, nézegetik, kóstolgatják, s beszélget­nek: hogy is volt az, szüret előtt, nyáron... Hanem a szüret még messze van! * T/alójában Cseppely Borisba né* ” ni szőlőjét keressük. Bár az erdőbényeiek szerint nemcsak o Boriska nénié, hanem az egész fa­lu szőlője nagyon szép. Az idei idő­járás kedvezett és bő termést ígér. A meredek, köves hegyoldalon nehe­zen halad a városi, flaszterhoz szo­kott ember. De a bényeiek olyan gyorsan és magabiztosan közleked­nek itt, mint mi — mondjuk — odahaza a főutcán. Amerre elhala­dunk, kétoldalt mindenütt mosoly­gós szőlőfürtök integetnek, s ^ ha nem félnénk a csősztől, legszíve­sebbeit egy tőke alá feküdnénk. De a csősz mindig ott van, ahol nem is gondolná az ember! Előke­rül most is, alig telik el három perc, hogy megérkezünk, s amíg egymást biztatjuk, hogy ki nyúljon előbb a gazdagon megrakott szőlő­tőkéhez, rezdül a bokor és ott áll előttünk teljes valóságában, hatal­mas foltossal Oláh János, a csősz... Most tehát kinek volna báíorsá - ga hozzányúlni a szőlőhöz, vagy ahhoz a mosolygós piros almához, amely messziről integet. Ám de Oláh János érző, érzékeny ember, s azt mondja: — Az az egy alma nem vágja a földhöz a gazdát és ha jólesik, ve­gyék csak le nyugodtan, majd én tartom érte a hátam. Amíg az alma elfogy, a csősszel is beszélgetünk keveset, hiszen vég­eredményben mégiscsak ő ismeri legjobban a határt: bejárja, vigyáz rá, tudja hol, melyik részen leg­jobb a szőlő és persze azt is tudja, hol kell legjobban félteni a zsivá- nyoktól. / iláh Jánosnak is az a vélemé­^ nye, hogy a 30-as évek óta nem volt ilyen nagy termés az er­dőbényei határban. Csak eső ne lenne! — sóhajt. Tudniillik a sző­lőszemek meghíztak, könnyen ki­pattannak és az esővíztől megrot­hadnak. Nagyon jó a szőlő cukor- tartalma is. Noha, még csak egy hó­nap múlva lesz a szüret, az állami gazdaságban egy kisebb próbaszü- retelés alkalmával máris 15—16 cu­korfokot mértek. Leginkább itt a Parlagon, a Rapajon, a Hosszún és e Nagydiókúton vannak a legszebb szőlők. Szép-szép a Cseppely Bo­riska nénié is, — mondja a csősz —, de mégiscsak a legszebb a Nagydiókúton Dudás István több mint másfél hold szőlője. Ilyenkor aztán nemcsak a gaz- dánok, hanem a csősznek is sok dolga akad. Mint Oláh János mond­ja, alig győzi szétzavarni a zsivá- nyokat. A múltkor például Soltész István almáskertjét dézsmálták meg, de Oláh János szerencsére el­kapta a tettest. S milyen büntetést rónak ki a zsiványra? —gKikiabálják a nevét a hang­szóróba, aztán szégyelheti magát az egész falu előtt. — A múltkor például Bakos András csőszkollégám nagyon meg­járta. Sokáig lopták azt a területet, amelyiket őriz és nem tudták, hogy ki a tettes. A gazdák már-már Ba­kos kollégára fogták, hogy össze­játszik valakivel és eladja a sző­■*' * ■ trvir'W löt, mert lehetetlenség, hogy olyan ügyes tolvaj legyen, akit napokon át nem tudnak megfogni. Tényle­gesen szorult helyzetben volt Ba­kos András, hanem aztán egy este elhatározta, hogy végére jár a do­lognak. Kiült egy nagy tábla végé­be, ahonnan belátta az egész terü­letet. Egyszercsak megmozdult vagy száz méterre a szőlőbokor. Szép, csendes este volt, elhallat­szott a zaj, s Bakos András nagy kényelmesen megfogta a tettest. El is intézte vele az egész szőlőhis­tóriát: magyarán szólva úgy elver­te, mint a két fenekű* dobot. \lem is lopják azóta azon a te­1 ” rűleten a szőlőt és a gazdák előtt Bakos András is visszaszerez­te a becsületét. — Más dolog az kérem —- ma­gyarázza Oláh János —, hogy akár idegen, vagy idevaló, ha megkíván­ja, hát leszakít egy fürtöt. Ezzel különösebben nem károsít meg senkit, hiszen van szőlő bőven és a gazdák jószívvel adják. Olyan emberek laknak itt Erdőbényén, hogy szívesen meginvitálnak akár­kit és megkínálják, mert büszkék munkájuk eredményére. De azért nagyon haragszanak, s nekem pe­dig a legnagyobb mérgem, ha en­gedély nélkül dézsmálja meg vala­ki a szőlőt. Hiszen ilyenkor min­dig a csőszt veszik elő, s mi pedig azért vagyunk ideállítva s kapunk tisztességes fizetést, hogy vigyáz­zunk arra, amiért egész évben dol­goztak. Könnyű mar ilyenkor le­szakítani a munka gyümölcsét, de jöjjenek ide a zsiványok akkor, amikor kapálni kell és permetezni kell, hogy a macska rugdossa össze őket! Akkor senkinek nem jut eszébe, hogy kilátogasson a dom­bokra. — No, —» mosolyintja el magát Oláh János, — ne nézzenek olyan nagyot, de ez kikivánkozott belő­lem. Ha megkívánták, vegyenek csak le nyugodtan egy fürtöt, azt, ott ni, a legszebbet. Garantálom, hogy jó lesz. — S ha a gazda megszólít érte? •— Egyetse féljenek! Ha a csősz mondja, egy fürtöt nyugodtan le­vehetnek. Váljék egészségükre! * (gyönyörű a bényei határ. Hízik ^ a szem, örül a lélek és kicsi irigység fogja el az embert. Szeret­né magához ölelni az egész határt. Valahogy, most ezekben a na­pokban mégiscsak a legjobb dol­ga van a csősznek. ÚNODVÁRl MIKLÓS Miskolc város tanácsának végre­hajtóbizottsága a napokban foglal­kozott a népművelési csoport jelenté­se alapján Miskolc kulturális problé­máival és több határozatot hozott. A jelentés a népművelési munka külön­féle ágazataiban elért féléves ered­ményeket összegezi és rámutat a hi­bákra és azokra a hiányokra, ame­lyek útjában, állnak a népművelési munka fejlődésének. Az ellenforradalom romboló tevé­kenysége erősen éreztette hatását a népművelési intézmények tevékeny­ségének egész területén. így többek között a művelődési otthonok öntevé­keny csoportjainak szétzilálásában, úgyhogy a vakgyári Bartók Béla Mű­velődési Ház kivételével a város va­lamennyi művelődési otthonában úgyszólván elölről kellett kezdeni a munkát. A népművelési csoportra, nagy feladatok hárultak, amelyek­nek a megoldásához — hangoztatja a jelentés -- segítségére volt a már­cius elején megalakult művészeti ta­nács és iránymutatásul szolgáltak az ideiglenes kormányprogram, a to­vábbi párthatározatok és a vb. ülé­sek. Harcot indítottak a művészeti életben tért hódító kozmopolitizmus ellen s célul tűzték ki a dolgozóknak a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében való ne­velését. Nehézségeik megoldásában jelentős szerepe volt a miskolci párt- bizottsággal tartott szoros kapcsola­toknak. Nehézséget jelentett az, hogy az átszervezés során szűkén szabták meg á csoport létszámát: mindössze három főben, az előző (a kerületi elő­adókat is beleszámítva) nyolc fővel szemben. A színház munkáját illetően megállapítja a jelentés: az ellenforradalmi események során be­igazolódott, hogy a színházban nem folyt megfelelő politikai nevelő mun­ka. A társulat belső életére rányom­ta bélyegét a széthúzás, a kollektív szellem hiánya s a színház több ve­zető művésze az ellenforradalom sze­kértolójává vált, közülük többet le kellett tartóztatni, többen pedig ki­szöktek az országból. A színház volt igazgatója az ellenforradalom idején a hangoskodó ellenforradalmi csoport uszályába került, s a körülötte ala­kult csoporttal együtt az ellenforra­dalom szószólóit támogatta. Ezért a művelődési osztály a városi pártbi­zottsággal egyetértésben, Mészöly Tibort leváltotta. így került a színház élére Jákó Pál, aki mint kiváló szakember, agi­lis irányító és régi mozgalmi harcos, erősen kézbevette a színház veze­tését. A színház összesen 347 előad,ást tar­tott, amelyeket összesen 121.368 em­ber nézett meg. A székhelyi és táj- előadások látogatóinak száma ebből 83.433, a kamaraelőadásoké 37.935. A színház összes bevétele 878.575 forint volt, ebből 553.989 forint esik a szék­helyi (Művelődés Háza) és a tájelö- adások bevételére, . 324.586 forint a kamaraszínházi előadásokra. A látogatottságnak ez a megoszlása is igazolja — ezt már magúink álla­píthatjuk meg —, hogy a miskolci közönség szívesebben jár a kisebb, de központi fekvésű kamaraszínház­ba, miint a vasgyári Művelődés Házá­ba, amelynek a befogadóképességé­hez mérten jóval kisebb a kihasznált­sága. Ez a körülmény is sürgeti, hogy a színház átépítését minden erőnkkel siettetnünk kell és a nyáron meg­kezdett tégla jegy-mozgalomba be kell kapcsolnunk társadalmunk mind szélesebb rétegeit. A színház mi­előbbi megnyitása fontos kérdés a színházi munka mai szétszórtságának megszüntetése és a társulat egészsé­ges kollektív szellemének kialakítása szempontjából is. Zenei intézményeink működésével kapcsolatban megemlíti a jelentés, hogy a Bartók Béla zene­művészeti szakiskolán a tanév végen 8 hallgató nyert tanári képesítést, 29 hallgató pedig zenei pályán való mű­ködésre jogosító bizonyítványt ka­pott. A végzett hallgatók közül heten a zeneművészeti főiskolán fogják folytatni tanulmányaikat. A szakiskola vezetésében is válto­zás állt be, amennyiben a volt igaz­gató, Galánffy Lajcs, miután az ellenforradalom alatt kimutatta foga- fehérét, kiszökött az országból s a legnehezebb időkben cserbenhagyta az intézetet. Az új igazgató, Horváth Kiss László, feladatának tekinti, hogy a város lakosságának érdeklő­dését fokozottabban keltse fel a zene­művészet iránt. A két másik zenei intézményünk, a Bartók Béla zene­iskola és az Egressy Béni zeneiskola eredményes munkát végez. A népkerti szabadtéri színpad fej­lesztésére az első negyedévben 20.0f>0 forintot ruháztak be, de még sok á féjlesztenivaló: Megszüntették a Thália műsorirodát Az ellenforradalmi események után a színház három tagja úgynevezett Thália műsorirodát alakított, amely a színház égisze alatt magánvállal­kozásként működött. Ez abban állt, hogy vidékre szerveztek előadásokat a saját zsebükre és ezzel rontották a színház táj előadásainak renoméját* Ez a maszek iroda 150 forintos fel­lépti díjakat fizetett, míg a színház a rendeletileg megszabott 31 forintos napidíjat fizette. A végrehajtóbizoU- ság a Thália működési engedélyét a népművelési osztály javaslatára visz- szavomta. Tizenegy öntevékeny színjátszó csoport működik a város területén, amelyek közül a Bartók Béla művelődési ott­hon színjátszói fejtik ki a legered­ményesebb tevékenységet. A népmű­velési csoport arra törekszik, hogy megfelelő szakemberek segítségével terelje e csoportok műsorpolitikáját a helyes mederbe. Tizenkét tánccso­port működik, amelyeknek egyré&ze* mint például a szíhvavőlgyi együttes csoportja, helyiséghiánnyal küzd, amit feltétlenül meg kell oldani; Beszámol a jelentés az öntevékeny zenekarok, énekkarok eredményeiről* bajairól. A zeneszerzők és szöveg­írók munkaközössége célul tűzte ki többek között a kozmopolita zene ellen való harcot, egyes helyi dal­szerzők műveinek kiadását. A sike­res mimikához azonban megfelelő szakképzettségű vezetőségre van szükség. Ezért szakképzett pedagó­gust állítanak a munkaközösség élére* A táncoktatók munkaközössége feladatának tekinti a fiatalság társa­sági nevelését, jó modorra, ízlésre kívánja nevelni az ifjúságot ízléses táncok tanításával, de ugyancsak pa­naszai vannak helyiséghiányai miatt* Meg nem felelő helyiségben, nehéz körülményekkel küszködik a munka- közösség balettiskolája is, amely öt éve működik szakképzett balettmes­terek vezetése alatt. Az első félévben 85 növendéke volt. Tisztázatlan a szakszervezeti balettiskola helyzete az előírásoknak megfelelő oktatók hiánya miatt. Részletesen számol be a jelentés a szakkörök, a könyvtárak, a múzeum munkájáról, gondjairól és kulturális j életünk sok más vonatkozásáról, I amelyekre legközelebb visszatérünk. H. Bé Múzeumnak rendezik be az 1790-ben épült tokaji görög templomot Borsod megyében a Hazafias Népfront művelődési bizottsága mellett a napokban alakult meg a tudományos albizottság. Tagjai el­határozták, hogy összegyűjtik és feldolgozzák a megye haladó ha­gyományait, Borsod munkásmoz­galmának történetét. A tudományos albizottság még ebben az évben megkezdi munká­ját a hegyaljai községekben. Célul tűzték ki az 1630-as évi Császár Péter-féle tokaj hegyaljai jobbágy lázadás és atkurucidők eddig isme­retlen adatainak felkutatását. Az1 albizottság tervbe vette azt is, hogy Hegyalja »fővárosában«. Tokajban állandó múzeumot és kiállítást nyit. A múzeumot — csehszlovák - min­tára — az 1790-ben épült, műem­lékké nyilvánított görög templom­ban helyezik el. A 30-as évek óta üresen álló templomban a múzeu­mot — a művelődési minisztérium és ä tokaji tanács segítségével — *. a miskolci Herman Ottó és a sáros- I pataki Rákóczi múzeum rendezi be. A tokaji múzeum előreláthatólag 1958-ban nyitja meg kapuit. Az ál­landó kiállítást — amely Tokaj tör­ténetét, jelenét és jövőjét mutatja be — a most épülő új Tisza-híd környékén helyezik el. • Kora vaskori település nyomaira bukkantak a sajókazai külszíni bányában A Borsodi Szénbányászati Tröszt sajókazai üzemének területén —* Szuhakálló és Szeles akna között—» új külszíni bányát nyitnak. A föld- letakarítási munkák során a dol­gozók régi edénytöredékeket és állati csontokat találtak. A lelete­ket a miskolci Herman Ottó mú­zeum régészei megvizsgálták éá megállapították, hogy mintegy há­romezer éves kora vaskori település nvomaira bukkantak. \ régészek 4 külszíni bányában a kutatást tó* vább folytatják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom