Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-17 / 217. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xlll. évfolyam 217. szám Ara 50 fii lé. 1957 szeptember 37, kedd A Szovjetunió washingtoni nagykövetségének emlékirata az amerikai külügyminisztériumhoz U11 fTTEf . nyugatnémet válísziásoi! Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió külügyminisztériuma »'megelégedéssel állapítja meg, hogy az Egyesült Államok külügyminiszté­riuma elfogadja azt a javaslatot, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya kezdjen tárgya­lásokat a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről. A minisztérium egyet­ért azzal, hogy a tárgyalásokat 1957 októberében kezdjék meg az ameri­kai külügyminisztérium képviselői és a washingtoni szovjet nagykövet« — írja a washingtoni szovjet nagykö­vetségnek az amerikai külügyminisz­tériumhoz szeptember 12-én intézett emlékirata. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma. — írja a szovjet—amerikai kap­csolatok fejlesztéséről szóló emlék­irat — nem érthet egyet azzal az állí­tással, hogy amerikai részről nem állítanak mesterséges akadályokat a két ország kapcsolatainak útjába. A szovjet nagykövetség július 26-i em­lékiratában olyan tényeket sorolt fel, amelyek bizonyítják, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kapcso­latai nem fejlődnek kellően éppen az amerikai fél okozta akadályok és korlátozások miatt. A szovjet nagykövetség emlékirata ezután felsorolja azokat a kérdése­ket, amelyeket a küszöbön álló tár­gyalásokon célszerű lenne megvizs­gálni. Ezek a kérdések a gazdaságot, a kereskedelmet, a tudományt, a kultúrát, a technikát és egyéb terü­leteket érintik. Az emlékirat azt a reményt fejezi ki, hogy az amerikai külügyminiszté­rium jóakaratban fogja megvizsgálni a szovjet külügyminisztérium javas­latait. Az emlékirat válasz az amerikai külügyminisztérium augusztus 16-i emlékiratára. A moszkvai lapok va­sárnap mindkét emlékirat szövegét közölték. (MTI) hivatalos végeredménye Bonn (MTI) A DP A jelenti, hogy Bonnban köz­zétették a választások ideiglenes hi­vatalos végeredményét. Eszerint a pártokra az országos listán adott 29,885.946 érvényes sza­vazat megoszlása a következő: CDU (Keresztény Demokrata Unió) 11,865.798, CSU (Keresztény Szociá­lis Unió) 3,132.956, SPD (Német Szo­ciáldemokrata Párt) 9.490.726. FDP (Szabad Demokrata Párt) 2,304.846, BHE (Áttelepültek Pártja) 1,373.001. DP (Német Párt) 1.006.350. FU (Fö- deralista Unió) 254.071. DRP (Német Birodalmi Párt) 307.310, BDD (Néme­tek Szövetsége) 59.454, BG (Német Közösség) 17.637. UDM (Német Mo- narchisták Szövetsége) 36.525, SSW (Délschleswigi Választói Szövetség) 32.260, VU (Hazafias Unió) 5.012. A választáson a választásra jogo­sult választók 88.24 százaléka vett részt. A választó jogosultak száma 35,196.124. Szavazott 31.058.319. ér­vénytelen 1,172.373, 1953-ban a vá­lasztási részvétel aránya 86 száza­lék volt. Barátságos arcot kérek! Megérkezett az Egyesüli Államokba a Szovjetunió EN SZ-küldöttsége Szombaton a Maguire (New Jersey állam) repülőterére érkezett Gromiko külügyminiszter, a szovjet ENSZ- küldöttség vezetője, Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese, a küldöttség helyettes, vezetője, vala­mint a küldöttség többi tagja, hogy résztvegyen az ENSZ-közgyűlés XII. ülésszakának munkájában. Gromiko, a szovjet küldöttség ve­zetője, a repülőtéren a következő nyilatkozatot tette: Az ENSZ-közgyűlés XII. üléssza­kának sok olyan nemzetközi kérdést kell megvizsgálnia, amely nagyjelen­tőségű a béke fenntartása és megszi­lárdítása, valamint a nemzetközi együttműködés fejlesztése szem­pontjából. E kérdések helyes meg­oldása kétségtelenül erősíteni fogja az ENSZ tekintélyét. A megoldásra váró kérdések közül elsősorban a leszerelést lehet megem­líteni. Minden lehetőség meg van rá, hogy végül előmozdítsuk a halaszt­hatatlan problémáknak a megoldás sát, már most, e jelenlegi üléssza­kon, ha minden fél kellőképpen tö­rekszik erre. • Ami a szovjet küldöttséget illeti, I a maga részéről minden lehetőt meg- i tesz, hogy a közgyűlésen a leszerelés [és a többi, időszerű nemzetközi kér­dés megvitatásában hozzájáruljon a pozitív eredmények eléréséhez. Több kérdésről természetesen saját javas­latainkat terjesztjük elő. Reméljük, hogy á közgyűlés minden résztvevő­je komolyan és tárgyilagosan meg­vizsgálja ezeket a kérdéseket. Gyak­ran éppen ez hiányzott a közgyűlé­sen. Felhasználom az alkalmat, hogy átadjam az amerikai népnek a szov­jet emberek jókívánságait. (MTI) Gromiko szovjet külügyminiszter válaszai egy izlandi lap szerkesztőjének kérdéseire Reykjavik (TASZSZ) ! Az ENSZ-közgyűlés XII. üléssza- j kára utazó szovjet küldöttség Gro- miko szovjet külügyminiszter veze­tésével szombaton egy TU 104 A jel­zésű repülőgépen Keflavikba érke­zett. Itt a Thodviljinn című izlandi lap szerkesztője több kérdést inté­zett Gromikohoz, aki a többi között ezeket mondotta: — Az ENSZ-közgyűlés napokban megnyitó XIí. ülésszaka elsősorban olyan égető, minden népet foglalkoz­tató kérdéseket vizsgálhatna meg, mint az atom- és hidfogénfegyver- kis'érlétek haladéktalan beszünteté­se, a fegyverzet csökkentése és áz atomfegyver eltiltása. Az államok közötti együttműködés erősítése, te­kintet nélkül társadalmi rendsze­rükre, a nemzetközi gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztése és bővítése. A közgyűlésnek fel kellene emel­nie szavát Szíria megvédésére is, mert az ország körül az imperia­listák a cselszövények és összeeskü­vések hálóját szövik, hogy megtör­jék a szíriai nép függetlensége fenn­tartására és megszilárdítására irá­nyuló elhatározását. Szót kell emel­ni Szíria védelmében amiatt a nagy veszély miatt, amellyel a közel- és középkeleti helyzet kiéleződése az egész béke ügyét fenyegeti. Azok az államok, amelyek valóban szívü­kön viselik a béke sorsát, feltétlenül támogatják Szíriát és bátor népét, amely törvényes jogait védelmezi a kí­vülről jövő merényletekkel szemben. Veszedelmes hiba, ha egyik-másik ország így vélekednék: az én hazám nincs veszélyben, a többi pedig nem érdekel. Tegnap Egyiptom, ma Szí­ria, holnap pedig más közel- és kö­zépkeleti államok válhatnak az im­perialista fondorlatok áldozatává. Ezenkívül csak a vak nem tudja, hogy a provokációk, különösen a ka­tonai provokációk azt a veszélyt rej­tik magukban, hogy egy kis máglyá­ból hatalmas háborús tűzvész fejlőd­het ki. Ezért a közgyűlésnek fel kell emelnie nagy súllyal latba eső sza­vát a függetlenségükért küzdő arab államok védelmében és el kell ítél­nie az agresszív körök Szíriával. Je­mennel és Ománnál szemben véghez­vitt cselekményeit. A londoni leszerelési tárgyalások eredményével kaocsolatban nyilatko­zott ezután a Szovjetunió külügymi­nisztere, majd így folytatta: — Mit lehet mondani a jövő kilá­tásáról? A Szovjetunió javaslatokat terjesztett elő, mind a leszerelés problémájának egészét, mind a. rész­leges intézkedéseket illetően. Ezek a javaslatok a leszerelési albizottság többi tagállama óhajainak figyelem- bevételével készültek. Most az Egye­sült Államokon, Anglián és Francia- országon a sor. A szovjet küldöttség reméli, hogy a közgyűlés kellő figyel­met fordít a leszerelés kérdésére és ez a kérdés, mint a napirend első­rendű kérdése, sokoldalú megvita­tásra kerül. A Szovjetunió továbbra is elő fogja segíteni, hogv gyakorlati ered- ménvek jöjjenek létre a leszerelés kérdésében. Arra a kérdésre, hogy ha minden európai országban megszüntetnék a külföldi katonai támaszpontokat, ez hatékonyan elősegítené-e a nemzet­közi feszültség enyhítését, a szovjet külügyminiszter így válaszolt: — Kétségtelenül így van. A szov­jet kormány nagy fontosságot tulaj­donít annak, hogy szüntessék meg az idegen területeken lévő külföldi katonai támaszpontokat. Ez termé­szetesen elsősorban a NyugatrNémet­országban és a többi európai orszá­gokban létesített támaszpontokra vo­natkozik. A haditechnika fejlődése következtében a támaszpontok' je­lentősége ma már ugyan nem akko­ra. mint azelőtt volt, mégis e tá­maszpontok az államok közötti bi­zalmatlanság és gyanakvás komoly forrásai. A Szovjetunió nem egyszer megegyezést javasolt és javasol ma is a nyugati hatalmaknak az ide­gen területeken lévő összes katonai támaszpontok felszámolásáról. Ezek a hatalmak azonban mind a mai napig nem hajlandók elfogadni ezt a javaslatot. Minden elfogulatlan ember látja, mire valók ezek a tá­maszpontok. Mindenesetre nem segí­tik elő sem a nemzetközi feszültség enyhülését, sem a nemzetközi biza­lom létrejöttét. Ezek a támaszpon­tok az illető országokra nézve csak fokozzák a veszélyt, hogy népeik ér­dekeitől idegen konfliktusokba sod­ródnak. Egy további kérdésre Válaszolva Ctromike rámutatott, hogy az észak­európai országok kétségtelenül ko­moly szerepet tölthetnek be a nem­zetközi feszültség enyhítésében. A Szovjetunió — folytatta — ugyan­úgy mint azelőtt, most is hajlandó csatlakozni az északi országok erő­feszítéseihez annak érdekében", hogy Észak-Európa a tartós béke öveze­tévé váljék. Ez országok népéi sok­kal nyugodtabban élhetnének egy békeövezetben, mint egy olyanban, ahol atomfegyvereket halmoznak fel, már pedig a NATO szervezői ilyen övezetté akarják változtatni az észa­ki országokat. (MTI) A torok kormány néhány napon belül válaszol Bulganyin marsall üzenetére Ankara (MTD A török kormány két-három naDon belül válaszol Bulganyin marsallnak Memderesz elnökhöz intézett üzene­tére — közli az AFP és hozzáteszi, hogy a török kormány érintkezésben áll ebben a kérdésben Warren ame­rikai nagykövettel. Cbi vti Stoica üzenete öt balkáni ország kormányfőihez A Román Népköztársaság minisz­tertanácsán megerősítették azt a hírt. hogy Chivu Stoica. a miniszter- tanács elnöke üzenettel fordult Al­bánia, Bulgária, Görögország, Jugo­szlávia és Törökország kormányfői­hez. A hivatalos közlemény szerint a minisztertanács elnökének üzenete a balkáni országok kapcsolataira vo­natkozó fontos kérdésekkel foglalko­zik. Az említett országokban a Ro­mán Népköztársaság nagykövetei ad­ták át Chivu Stoica üzenetét. Jugoszláv lapok a rendkívüli ENSZ-közgyűlés szavazásáról Belgrád (MTI) A Borba és a Politika newyorki különtudósí tójának írását közli az ENSZ-közgyűlés szavazásáról. A Borbában B. Lázics egyebek kö­zött ezeket írja: — Az ENSZ közgyűlése ugyanolyan gyötrelmes hangulatban fejezte be az úgynevezett magyar kérdés, vitá­ját, amilyennel elkezdte... A jugo­szláv küldöttség a 37 állam által be­nyújtott határozati,- javaslat ellen szavazott, mért úgy vélte, hogy az csupán a hidegháború felélesztését segíti elő, és éppen úgy mint néhány előbbi határozat — így például az. ötös bizottság létrehozására vonat­kozó döntés — nem lehet hasznos sem abból a szempontból, hogy a magyar nép számára elősegítse a tragikus események által ’ előidézett nehézségek leküzdését, sem pedig abból, hogy hozzájáruljon, a nemzet­közi helyzet megjavítására, a legége­tőbb problémák végleges megoldá­sára irányuló erőfeszítésekhez, A Politikában A. Nenadovies egye­bek között hangoztatja: — Az ENSZ XI. közgyűlésének fináléja olyan eredményt hozott, amely bizonyára senki számára sem volt meglepő, de még biztosabb, hogy sokakat a legkevésbé sem örvendez­tetett meg. Nem tapasztalhattunk lelkesedést, mert megelégedést csak azok a határozatok válthatnak ki, amelyek á megbékélésre, a közele­désire, a viták és az összetűzések élé­nek csökkentésére irányulnak, de semmiesetre sem az olyan »győzel­mek«, amelyek növelik a perpatvart és megnehezítik a tulajdonképpeni megegyezéshez vezető utat. — Azok, akik így értelmezik az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepét, már a Magyarországról szorgalmazott újabb .vita . kezdetén így Vetették fel a kérdést: vajon ml hasznosabb jelenleg Magyarország számára, újabb vitaciklus-e, avagy a megbékélés és mindazon akadályok eltávolítása, amelyek a jelenlegi ob­jektív körülmények között zavarják az előrehaladást. Vajon szükség van-e egy olyan újabb határozatra, amely megismétli a régi vádakat és ítéleteket, vagy pedig olyan erőfesz!-; léseket kell-e tenni, amelyek meg­akadályozzák a széles nemzetközi kapcsolatok újabb éleződését? .. A jugoszláv küldöttség neon állt egyedül, amidőn az ENSZ-közgyűlés »magyar kérdésről« folytatott vitáját hátrafelé tett lépésnek, a hideghábo­rús mentalitáshoz történt visszatérés­nek minősítette, amiből senkinek sem származik nagy haszna, de nagy kárt okozhat, ha a közgyűlés az el­következő napokban ugyanezen, m, úton folytatja munkáját. A Trybuna Ludu kommentárja Ceylon tartózkodásáról az ENSZ magyar vitájában Varsó (PAP) A Trybuna Ludu szeptember 15-i számában »Ceylon tartózkodása« címmel kommentárt közöl, amelyben a többi között a következőket írja: »Ez nagyon jellemző eset. Olyan eset, amely sokat megvilágító fénysugarat Tlágyadt sugarakkal cirógatja a kora­őszi nap a Malinovszkij- utcai általános iskola tá­gas udvarát. Ezernél több kisfiú, kislány és sok-sok szülő várta az ünnepélyes pillanatot, hogy közel háromhavi szünet után megkezdőd­jék a miskolci általános iskolák 1957—58. évi »szorgalmi ideje«. Mész- sziröl, nriint virágos me­ző, olyan az udvar. Sző­ke, barna fejecskék, kék szoknyák, fehér blúzok, frissen kefélt-vasait fiú­kabátkák tarka szőnye­gében helyenként — saj­nos eléggé elvétve — vi­rágos rét pipacsaként pi- roslik az úttörő nyak­kendő. A kis újoncok, az első osztályosok még nem szokhattak össze. Még görcsösen fogják AZ ELSŐ „BECSENGETÉS" yywyywyyywyyyyyyyyywyy> anyuka, vagy apuka, ke­zét, de félszemmel már a mellettük álló gyere­keket mérlegelik: vajon jó pajtások leszünk-e? A Himnusz akkordjai után pöttömnyi szőke kislány szavalja az «Első nap az iskolában«-t, majd — a külföldi jutalom - üdülésen lévő Zakariás Béla- igazgató helyett- — dr. Majoros István peda­gógus szól a szülőkhöz és a tanulóifjúsághoz. Első szava az elsőosztá­lyosoké, akik előtt most nyílik meg a mesék bi­rodalma, s egy új világ tárja ki kapuit. Felhívja a tanulókat, hogy bízza­nak nevelőikben és szív* leljék meg Lenin szavait: »Tanulni, tanulni, tanul­ni!« Megindult hangon búcsúzik az iskolától megváló pedagógusoktól. elsősorban Fehér Kál­mántól, aki 43 évi mun­ka után, a jólvégzett élet­mű tudatával válik meg a katedrától és aki most is, immár nyugdíjasként, ősz fejjel ott áll szeretett tanítványai között. Be­szél a család és az iskola összefogásáról, mint olyan szükségességről, amely az ifjúság nevelése érdekében nélkülözhetet­len, és a sikeres nevelés záloga. Az ünnepség után a kis elsősök az osztály­termekbe mennek az első ismerkedésre. A nagyob­bak csoportokra oszolva, nevelőjük körül tömö­rülve beszélgetnek az el­jövendő napokról, A pa­pírboltok táján megélén­kül a forgalom; még egy füzéig még egy tolltartó, egy ív kék borítópapír és jöhet az első tanítási nap. Kedden reggel felber­reg a miskolci általános iskolák csengője. Elhang­zik az első »becsengetés«. A kisfiúk, kislányok fi­gyelmes szemmel tapad­nak a katedrára, ahová, újra fellép a nevelőjük. A z 1957—58. évi ta­nítási idény meg­kezdődött. — Pedagógu­sok! Jó munkát! — Gye­rekek! Jó tanulást! (fenj vet az úgynevezett , magyar vita* egészére az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében, valamint az ott vitatott jelentésre. Ceylon tartózkodott a sza­vazástól, holott a ceyloni küldött, Gunevardenne, az ország állandó ENSZ képviselője tagja volt annak az öttagú különbizottságnak, amely összeállította a jelentést a magyar- országi eseményekről. Ennélfogva egészen természetes lett volna, hogy Ceylon az amerikai határozati javas­lat mellett szavaz, azon határozati javaslat mellett, amely a jelentésen alapszik. A Reuter hírügynökség azonban már szeptember 11-én egy colomboi jelentésben arról számolt be, hogy a ceyloni kormány nem tá­mogat majd semmiféle olyan akciói, amely szembehelyezhetné az ENSZ- et a Szovjetunióval és Magyarország­gal. »Nem vitás, kiderül, mi az oka annak, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben egy tisztán propaganda jellegű határozati javaslat elfogadása csak árthat a nemzetközi helyzetnek és azon kérdések megoldásának, amelyeket meg kellene és meg lehet­ne oldani. Egy ilyen határozati ja­vaslat elfogadása semmiesetre sent segít a magyar népnek, ellenkezőleg, nem veszi tekintetbe jelenlegi szük­ségleteit, különösen igényét a bércére és a valóságban kárt okoz neki.« ÍMTXJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom