Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-12 / 213. szám
északmagyarorszAg Csütörtök, 1957, szeptember ft. VIGYÁZAT! AZ EMBEREK IS Válasz a Népszabadságnak A földművesszövetkezetekről . ugusztus 30-án a Népszabad- /4 Ságban »Vigyázat, törékeny... ** ... de a prémiumhajhászás miatt!« címmel cikk jelent meg. A cikk a miskolci üveggyár munkáját bírálja az állítólagos magas selejt miatt. Ez a cikk, mint mondani szokás, nagy port vert jel országszerte, de különösen itt Borsodban. Nem is a cikk bflntó, éles hangjára figyeltek jel az 'emberek, hanem arra, hogy az abban írtak nem jelelnek meg a valóságnak. S az ország-világ előtt igazságnak kikiáltott igazságtalanság tüske az emberek szívében. Mert mi az igazság? Ez év júniusában a miskolci üveggyárban komoly nehézségekkel küzdöttek. Június végétől olyan hőség volt a kemencék mellett, hogy nem lehetett mellette megmaradni. A több évtizede ott dolgozó szakmunkások még megbirkóztak volna a gyilkos hőséggel, de a szakmunkások zöme vidéki és siettek háza hirtelenében gabonájukat learatni, hiszen egész évi kenyerükről volt szó. A szabadságolást ezért sem lehetett megtagadni. Minden műszakkezdés nagy gondot jelentett. Kevés volt az ember. Olyanokat tettek a keve- röbe és a kemencékhez, akik még sosem dolgoztak ott. Nem lehetett válogatni. A jömérnök szaladgád, jelentette a minisztériumnak, segítséget kért, de sajnos, nem kapott. Az új összetétel nyomot hagyott a termelésen nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is. Kétségtelen, kevesebb és rosszabb minőségű üveget gyártottak, de semmiesetre sem olyan mértékben, ahogy azt a cikk írója rögzítette. a zzal kezdi cikkét, hogy a bu- dapesti üveges ktsz kérésére végignézte az üveget tartalmazó ládák jelbontását, s még véletlenül sem volt benne egyetlen ép tábla. Az üveges ktsz dolgozóinak panasza nyomán arra a végleges következtetésre jut »az egész szállítmányt ki lehet dobni, mehet a Cséri-telepre«. A miskolci üveggyár birtokában lévő jegyzőkönyvek azonban egészen mást mondanak. A húsz láda drótüvegrőh amely összesen 605.07 négyzetméter, —■ s amelynek kicsomagolásánál a cikk írója is jelen volt —, a budapesti üvegező ktsz vezetősége és szabászai megállapították, hogy az üveg jól vágható, a lényeges törések leszabás után keletkeztek. A cikkben közöltekkel ellentétben jegyzőkönyvileg igazolt tény, hogy a drótüveg szállítmányt nem dobták ki a Cséri-telepre, hanem 30 forintos áron átvették és feldolgozták. Az ÉM II. Épületfestő és Mázoló Vállalat üvegraktárában látott törött üvegek láttán a cikkíró arra a megállapításra jut: a miskolci üveggyár által szállított üveg 70— 75 százaléka selejt. S ennék alapján készít számvetést is. Idézem: »A negyedév alatt termelt kereken 1 és negyedmillió forint értékből 75 százalék a selejt, tehát majdnem egy millió forint negyedévenként.« Tpz a számvetés mélységesen Jjj téves és alapjaiban hamis. Honnan vette a cikk írója ezt az adatot, nem tudni. A gyár hiteles statisztikáját tanulmányozva, a következők állapíthatók meg. A második negyedév 3 millió 947 ezer forintos össztermelésének mindössze 0.5 százaléka volt selejt, értékben 18.657 forint. A kérdéses időpontban, vagyis június végétől augusztus végéig bezárólag 6 vagon üveg minőségét reklamálták. Ennek értéke 153.179 forint. Ez messze áll az egy millió forinttól. Különösen, ha átnézik a jegyzőkönyveket, amelyből kiderül, hogy a hat vagon üveget most sem dobták a Cséri- telepre, hanem felhasználták. A második és harmadik negyedév össztermelése együttesen 6,637.000 forint, s az összselejt értéke ezzel szemben 55.961 forint, amely nem 70— 75 százalék, hanem mindössze 0.8 és a megengedett 10 százalék alatt van. A számvetés általában alaposabb tanulmányozást, több figyelmet érdemel. A cikkíró nem vett ennyi fáradságot. Megnyugtatta lelkiismeretét. Annál nagyobb felháborodással teszi felelőssé a vélt és ezek szerint felnagyított hibák ért Gurmai Mihály főmérnököt. »A június havi termelési napló nap mint nap megállapította a le gyártott drótüvegrő1. hogy a hűtése nem megfelelő, hogy az üveg ,hütő töré&es’ és a szilárdsága egyáltalán nem kifogástalan.« Nos, a terme lési naplóban nincs nyoma a fenti idézetnek. Júniusban egyetlen fel jegyzés olvasható: *Az első műszakban az üveg nagyon törött, vágáskor. A harmadik műszakban már rendesen jött.« Júliusban má- zodika és nyolcadika között azonoan van nenany oejegyzés, ameiy jelzi a törést. a cikk, miután a termékek mir nőségének hihetetlen romlását sommázza, kifejti, hogy mindez azért volt, mert csak a mennyiséget nézték a második negyedévi prémium érdekében. S végül miközben leufazza az üveggyár főmérnökét, szabotázs-gyanúsnak minősíti a történteket. Fölösleges tovább részletezni a cikket. Azt sem szándékozom ecsetelni, mit éreztek a miskolci üveggyárban, mikor elolvasták a fenti cikket. Csupán néhány gondolatot szeretnék a Népszabadság figyelmébe ajánlani, néhány apró, de jelentős tényt, amelyre nem terjedt ki a kollegám figyelme, vagy szándékosan megfeledkezett róla. jómagam nem csak azért csoi dálkozom a leírt cikken, ** mert messze jár a valóságtól, hanem azért, mert hangja úgy érzem idegen a mi pártunk sajtójától. A cikkíró lentjárt a gyárban, beszélt az emberekkel, nézte hogyan szalad az izzó üveg a hengerek között, hogyan verejtékeznek a fárasztó, nehéz munkában az emberek. Szippantott a gyár poros, füstös levegőjéből, kezetrázott öreg, kérgeskezű munkásokkal, talán egy-két szóval meséltek is neki gondjaikról, s lám mégis úgy ír róluk, mint közönséges gazemberekről. Pedig az .üveggyáriak nem ezt várták. Nagyon boldogok voltak, mikór a Népszabadság munkatársa bekopogtatott hozzájuk. Ügy érezték nagy megtiszteltetés, kitüntetés ez, hiszen a párt központi lapjának munkatársa, barátjuk, elvtársuk és talán megkapják azt a néhány elismerő szót, amelyre régen várnak. Talán csodálkoznak, hogy a selejtért miféle elismerés járhat? Nos, nem a selejiről van szó, hanem a gyár egész munkájáról, amelynek a selejt csak egy igen kis része, olyan, mint egy most épült új városban egy aprócska törmelékdomb. A miskolci üveggyár — mint ezt a cikk is megemlíti — régi, elavult gépekkel és módszerekkel dolgozó üzem, évek óta nem kapott sem beruházást, sem felújítási keretet. S lám a kiöregedett kemencékből, ma háromszor annyit hoznak ki, mint valaha. Nem lehet lebecsülni a napi kétezer négyzetméter üveghez tapadó munkásverejtéket. Az ósdi gyár nem az ő hibájuk, tudják jól és sosem követelőztek, sohasem ágáltak jobbért, tudták, elég az ország gondja, ha lesz rá pénz, úgyis rendbehozzák, kibővítik a gyárat. Még októberben, novemberben sem követelőztek. A miskolci üveggyárban nem fagyiak be a kemencék. Országszerte álltak a gyárak, különféle követelések teljesítésén vitáztak mindenütt, a miskolci üveggyár pedig már húrom műszakban tdolgázott, hogy az üresen tátongó ablakok sebeire gyógyírként kerüljön az üveg, gátat vessenek a csontokig hatoló hideg szélnek. Először a csepeliek jöttek teherautóval üvegért. Decemberben már vagonszámra és 1957 elején már exportra is szállítottak. Évente tekintélyes mennyiséget szállítanák Törökországba és Egyiptomba. Innen még nem merült fel panasz. Ezért is és még néhány jelentős kezdeményezésért megérdemeltek volna néhány meleg, baráti szót. a műszakiak, akik prémium- /1 hajhászóknak lettek kikiáltva ország-világ előtt — a cikkből nem derül ki hogy miért — a gyárban nőttek fel, egytől-egyig fizikai munkások voltak. Vajon novemberben éjjel-nappal megfeszített erővel is a prémiumért dolgoztak? Vajon nem sokkal hihetőbb-e, hogy becsületből, a népért, az országért érzett felelősségből? Ezek az emberek most leszegett fővel járnak, a cikk durva gyanúsítása megmérgezte életüket, mert hogyan bizonyítsák, hogy nem a pénzért tették, hogy legszívesebben szívüket olvasztanák az üvegbe, csak jól menjen a munka. A »Gurmai úr« szerepéről csak annyit, az ő prémiuma teljesen független a termelés mennyiségétől, és szomorú az, hogy a cikk írója, annak ellenére, hogy róla írt, annyi fáradságot sem vett, hogy személyesen beszéljen vele. Ügylátszik sem ez, sem más nem érdekelte. a z üveggyár dolgozói nem akarni ják magukat hófehérre mosni, nem akarják a jogos bírálatot visszaverni, de joguk van azt kérni, hogy a bírálat legyen segítőszándékú, igazságos, kommunista bírálat, különösen, ha a -párt központi lapjában jelenik meg. A tárgyilagosságról és a tények igazsága ról, valódiságáról nem is beszélve. Nem mindegy mit és hogyan ír az újságíró, ha kommunistának vallja magát. Egy viszonylag csekély hibát felfújni, egyoldalúan nézni és abból általános következitetést le vonni nem szerencsés dolog. És az sem szerencsés, ha az újságíró el felejtkezik arról, hogy az emberek nek önérzetük és szívük is van, és az adott esetben ők legalább olyan érzékenyek, törékenyek, mint az általa oly nagyra értékelt üveg. KECSKÉS RÓZSA MEGYÉNKBEN MA MÁR 128.000 földművesszövetkezeti tag küzd, harcol a falu érdekeiért, a falusi dolgozók életszínvonalának emeléséért: a falu jobb áruellátásáért; a dolgozó parasztok termelvényeinek könnyebb értékesítéséért, az okszerű termelésért. Napjainkban ma már megyénk valamennyi falujában él és dolgozik a földművesszövetkezet, zászlaja alá tömöríti a dolgozó parasztságot. Értékes tény. hogy földművesszö- vetkezeteink megalakulásuk óta igen sokat fejlődtek. Árukészletük az 1949. évihez viszonyítva, mintegy tizenháromszorosára, áruforgalmuk pedig mintegy tízszeresére növekedett, s többszázezer forintot ’ tesz ki z az összeg, amelyet a földműves- szövetkezetek a tagságnak részjegyalap után, továbbá vásárlási és értékesítési visszatérítés címen visszafizettek. Dolgozó parasztságunk éppen ezért örömmel támogatja a földművesszövetkezeteket. A legtöbb parasztember a szövetkezetnél tanulta fneg a helyes és okszerű pénz- gazdálkodást: a falusi szülők nagyrészének gyermeke pedig szintén a földművesszövetkezeteknél tanulta meg, hogy hogyan kell kulturáltan kereskedni, és a falusi lakosság a földművesszövetkezeti pénzgazdálkodás eredményeiben közvetlen előnyöket élvezett és élvez napjainkban is. Mindez a földművesszövetkezeti mozgalom letagadhatatlan és soha el nem múló érdemei. Vakság lenne azonban nem észrevenni a földművesszövetkezetek életében, szervezeti moráljában előfordult és — talán még napjainkban is előforduló hibákat. Alapvető hiba volt — és nem kevés kárt okozott —, hogy az utóbbi években a földművesszövetkezetek tevékenysége leszűkült a kereskedelmi tevékenységre. Gyakorlatilag beigazolódott tény, hogy helytelen volt kivenni a földművesszövetkezetek kezéből a mezőgazda- sági termékek termeltetésével, a termelési szerződéskötésekkel járó köz vetlen feladatokat. Most ezt a mun kát a különböző termeltető vállalatok megbízottai látták el, s következésképp adódott a másik hiba, hogy a falusi lakosság termel vényeit nem a földművesszövetkezetek útján értékesítette. Államunk szinte minden lépésében támogatta és ma is támogatja a falusi földművesszövetkezeteket gyakran megtörtént, hogy a lakosság iparcikk-szükségleteit különböző közvetlen intézkedésekkel a legmesszebbmenőkig teljesítette, kielégítette. Megnyilvánult ez a segítség- nyújtás abban is, hogy a falusi földművesszövetkezeteket hitelekkel lát ta el: a földművesszövetkezetek eszközeinek mintegy 85 százalékát az állam bocsátotta hitel útján a földművesszövetkezetek rendelkezésére. Az ellenforradalom azonban földművesszövetkezeti mozgalmunk fejlődésében is komoly károkat okozott. Felelőtlen, huligán elemek a boltok áruinak egy részét elhurcolták; persze, voltak olyanok is, akik a szövetkezet vagyonát hűtlenül, felelőtlenül kezelték. Több boltvezető ezzel akart magának népszerűséget szerezni. Megyénkben az ellenforradalom több mint egymillió forint kárt okozott a földművesszövetkezetekben. A SZÖVOSZ és a MÉSZÖV igazgatósága most azon fáradozik, hogy a kormány határozataival egyetértésben, az eddig elért eredményeket tovább fokozza és megerősítse falusi földművesszövetkezeteinket. A közelmúltban több új intézkedés látott napvilágot a munka megjavítására, a földművesszövetkezeti élet felfrissítésére. A jövőben ismét a földművesszövetkezetek látják el a termelési szerződéskötésekkel járó feladatokat, a földművesszövetkezet köt szerződést a dolgozó parasztsággal cukorrépára, rozs növényekre és aprómagvakra. A földművesszövetkezetek látják el a felvásárlással kapcsolatos teendőket is. Megyénkben 16 állandó és 21 ideiglenes felvásárlási telep áll a dolgozó parasztság rendelkezésére, ahol mezőgazdasági termelvényeit értékesítheti — az állam által kialakított, a dolgozó parasztság termelési kedvét fokozó tisztességes áron. Ezenkívül a mezőgazdasági termelés érdekében a földművesszövetkezetekhez agronómusokat állítottak be, akik szakmai tudósukkal a dolgozó parasztság munkáját, a mezőgazda- sági termelést segítik, fejleszteni igyekeznek. Ám ahhoz, hogy földművesszövetkezeteink tovább erősödjenek, a falusi lakosság, és a földművesszövetkezeti tagság további támogatása szükséges. A dolgozó parasztok ezidőben különösen újabb részjegyek jegyzésével és részjegy- hátralékuk törlesztésével segíthetik elő a földművesszövetkezetek gazdasági önállóságának megszilárdítását, az ellenforradalom okozta sebek be- gyógyítását. A FÖLDMŰ VESSZÖVETKEZETl tagság és a földművesszövetkezetek megyei vezetőinek az a véleménye, hogy a falusi földművesszövetkezetek csakis akkor erősödnek és fejlődnek igazán, ha érvényesül a szövetkezeti demokrácia: a tagok élnek jogaikkal és ellenőrzik a választott szervek munkáját, javaslataikkal, anyagi támogatásukkal javítják a szövetkezetek gazdasági eredményeit. Az idén végzett orvosok közül 41 Borsod megyében kezdi meg munkáját VÉGE A VITÁNAK... (?) Ki ne emlékeznék a levélváltásra, amely néhány héttel ezelőtt az Északmagyaronszág hasábjain történt, lapunk egyik munkatársa és Nvírő elvtárs, a III. kerületi tanács elnöke között. A kérdés a Mar- tabányához vezető útépítés (illetve nem építés volt). A vitában mindenki elmondta a maga álláspontját, de nem derült ki az, — ami az olvasóközönséget, különösképpen a Pál-utcaiakat — elsősorban érdekelte, hogy az út mikor lesz végre meg. Nos, jelenthetem kedves olvasóinknak, egészen pontos tájékoztatás alapján, t. i. saját két szememmel láttam, hogy az út építése most már javában folyik, és minden ellenkező híresztelés dacára, a legújabb határidőre, november 1-re elkészül. Ezt mondta a miskolci mélyépítő vállalatnál Darvas elvtárs is, tehát biztos. Igaz, hogy valaki azt súgta neki, lehet, hogy előbb is elkészül az az út, de akkor ugyancsak súgva leintették. mondván, hogy sohasem lehet tudni, legyen egy kis tartalék. No de milyen egy újságíró füle, — meghallottam. Száz szónak is egy a vége, a Pál-utca kérdése, a legjobb úton halad a befejezés felé. Még közvetítem az építők kérését az AVESZ felé: szereljék át minél előbb a villany- és telefonvezetékeket, mert már akadályozza munkájukat. Szükségesnek érzem még elmondani, amit jártamban-keltemben tudtam meg, hogy az út rendbehozásához kevés köze van a III. kerületi tanácsnak. Mint minden nagyobb beruházást, a városi építési osztály közvetlenül intézi, ő köt szerződést az illetékes vállalatokkal, tehát a határidőt is ők kérhetik számon. Nyírő elvtárs tehát jóhiszeműen tehette ígéreteit a határidőkre vonatkozólag — úgy, ahogy ezt neki is tették. Hogy jól van-e ez így? Ezen lehet gondolkozni, sőt még vitatkozni is. De ez a tény, hogy így van. M. K. Az Állami Aruház cipó és harisnya 2. sz. fiókjában, a sötétkapu mellett Már most szeresse be gumicsizma szükségletét •) Gyermek gumicsizmák: 23—28 nagyság 29—35 nagyság 36—39 nagyság 118.50 130.— 173.— Női gumi estimák: 227.50—239.50 Férfi gumicsizmák: 400.— * » Csak az Állami Áruházban kapható különleges minőségű női gumicsizma: 293.— Borsod megyében az egészségügyi ellátás megjavítására rövidesen 41 új orvos érkezik. Ezek a fiatal orvosok az idén végezték el az egyetemet s többségük a megyei Semmelweis, valamint az ózdi és sátoraljaújhelyi kórházakban kezdi meg gyakorló munkáját. Az új orvosok 10 körzeti orvosi állást is betöltenek, így például Szendrő községben eddig nem volt orvos és a dolgozóknak a 10 kilométerre fekvő rudabányai rendelőt kellett felkeresniük betegség esetén. Most ez is megoldódik. Ezenkívül Kondón, Szerencsen, Hid- végardón, Felsővadászon is új orvos kezdi majd meg a gyógyító munkát. Dollár-tanyának iskola kell Verőfényes augusztusi vasárnap délután. Motorkerékpár zúgása töri meg a kis tanya csendjét. A motor- zúgásra egyszerre megélénkül az ufea. Napbarnított emberek jönnek kisebb-nagyobb csoportokban elő. Sietnek a motoros elé. Ismerik már Kiss Lajos tanácselnök elvtársat. Az ellenforradalom idején fegyverrel a kézben -védte a nép államát, most falugyűlést jött tartani Dollár-tanyára. Munkában és harcban megedződött kezek kapcsolódnak össze, mikor mint jó ismerősök . üdvözlik egymást. Vaskapcsok ezek, melyek bizton tartják a nép hatalmát. Védik az elért eredményeket és építik a szebb, boldogabb szocialista életet. A gyülekezés alatt csendes beszélgetés folyik. Dollártanya Mezőcsát, Igrici és Nemesbikk között van körülbelül a központban. Szorgoskezű dolgozó parasztok lakják. A falugyűlés egyetlen napirendje, a dollártanyai iskola megépítése. Eddig egy szűk kis szobában tanultak a tanyasi gyerekek, de a helyiségre a tulajdonosnak most szüksége van. Meg kell tehát tárgyalni, fontolóra kell venni, hol lesz a kis tanyasi tanulóknak helyük, hogy a tudományt magukba szívják. A szülők csaknem valamennyien eljöttek. Kiss elvtárs nemcsak az anyaközséggel törődik — Nemesekkel —, hanem a negyven tanyasi családdal is. Problémájuk, bajuk, gondjuk közös, de a vezetőnek, mint jó gazda figeimének ki kell terjednie mindenre. Elvtársak — mondja — a probléma igen nehéz, de meg kell oldamink. Beszéde magával ragadja az 9_31 Msett V3n a mT mkáraigán, Mis embereket. Erezni, latru lehet, együtt icolc. Széchényi u, w, sz, alatt. dobban minden szív, egyet akar minden jelenlévő. A gyerekeknek 6—7 kilométert kell gyalogolniuk, ha nem lesz iskola. Ez lehetetlen állapot. Az úri Magyarországon ez természetes volt, de most ezt nem szabad megengedni. Huszonkét apró ember- palántával szemben vétkeznénk, ha nem cselekednénk helyesen. Tarthatatlan az is, hogy a nevelő napról napra 7 kilométerről járjon ide. Tenni kell valamit emberek! A Dollártanya emberei és Kiss elvtárs a tettek mezejére lépett. Iskolát akarnak építeni. Az iskolának van helye, anyagot is tudnak majd szerezni. A bontási anyagból kitelne egy kis tanterein, még a nevelőd lakás is. Az emberek anyagi és erkölcsi felelősség tudatában 212 munkanapot ajánlottak fel az iskola építésére. Ezt a kezdeményezést, ezt a jóindulatot semmibe venni nem lehet. Építeni akarnak, kultúrát igényelnek, a munka oroszlánrészét pedig magukra vállalják. Mindenkinek melléjük kell sorakozni. Az ügy halasztást nem tűr. Az iskola építésének ügye nemcsak a tanácsra tartozik, hanem a társadalomra, Szabó Sándor ■-----------oOo----------— A Társadalmi és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat rendezésében ismét megindul a Szabadegyetem. A ;ársadalomtudományl tagozaton jogtudomány, lélektan-gyermeknevelés, világirodalom, művészettörténet, zenetörténet, a természettudományi tagozaton pedig biológia-egészségügy, modem fizika és villamosgépek ismerete szerepel. A tanfolyamokra előképzettségre való tekintet nélkül bárki jelentkezhet. A tanfolyam végzett hallgatói oklevelet kannak. A beirgiási díj tárgyanként 50 forint, diákoknak 30 forint. Beiratás szeptember 9—21 között van a
