Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-10 / 211. szám
Äedd, 1957. szeptember lí ÉSZAKMAG^ARORSZAO 5 A borsodi művészek tiltakozása A Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Borsod-A bau j- Zemplén megyei munkacsoportja «eptember 7-én tartott értekezletén napirend előtt foglalkozott az ENSZ ötös bizottságának jelentésével és egyhangúan elhatározta, hogy táviratban tiltakozik az úgynevezett »magyar ügy«-nek a napirendre tűzése ellen. A táviratban elítéli az ötös bizottság egyoldalú, hazug jelen- Tfesét. amelynek célja hazánk, dolgozó népünk és a Szovjetunió, továbbá a munkás-paraszt kormánv megrágalmazása és jogellenes beavatkozás akar lenni hazánk bel- ügyeibe. A munkacsoport ezután részleteiben megtárgyalta az október 20-án megnyíló III. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás előkészítésével járó teendőket. A borsodi művészek ugyanúgy, mint a fővárosiak és más vidéki csoportok művészei azért is nagy lelkesedéssel készülnek erre a kiállításra, mert ezen kívül az idén Budapesten nem rendeznek országos kiállítást. SzejMerbeii a DIMÁVAG legnagyobb megrendelői közé került Jugoszlávia A DIMÁVAG Gépgyárban már az elmúlt hónapokban is készítettek lemezollókat és egyéb gépeket jugoszláv megrendelésre. A szeptemberre kötött megállapodások alapján pedig a legnagyobb külföldi megrendelők közé került Jugoszlávia. A nagyegyedi gépgyártó részlegnél 6000 kilogrammos ellenülős kalapácsokat készítenek a jugoszláv kovácsolóipar számára. Ez a gép a DIMÁVAG egyik kiválóan sikerült konstrukciója, amelyből a hazai üzemeken kívül Csehszlovákiába és Lengyelországba is szállítottak. Ugyancsak a jugoszláv kovácsolóipar számára 75 kilogrammos légkalapácsokat is gyártanak szeptember hónapban. 175 éves D íosgyori A Diósgyőri Papirgyár, amely az ország legrégibb papírgyártó üzeme, — az idén ünnepli fennállásának 175. évfordulóját. A papírgyárat 1782-ben az akkor még csaknem teljesen ipar nélküli Diósgyőrben Martini Sámuel alapította. Az 1840-es években az üzem a Kolba-család birtokába került s abban is maradt csaknem egy évszázadig, az államosításig. .A diósgyőri üzem kezdettől fogva minőségi papírgyártással foglalkozott. Kiváló eredményeit számos oklevél és érem bizonyítja. Többek között a párizsi világkiállításon is érmet nyert. A legbecsésebb dokumentuma mégis az az oklevél, melyet a Magyar Ipartestület nevében Kossuth Lajos választmányi igazgató és Batthyány Lajos egyesületi elnök írt alá. Bizonyságot adnak: »a Diósgyőri Papírgyár azon jeléssége felől, amelyet az 1846. évi harmadik magyar országos iparműkiállításra beküldött posta, iroda- s forgalompapíroknak különös és a külföldieket felülmúló jóságával tanúsított« s »amelyért az üzem »Nagy ezüst érdempénz«-t kapott«. 1926-ban korszerűsítették a papírgyárat, azonban olyan gépeket szedtek' össze, amelyeket már külföldön kiselejteztek. így harminc évvel később, 1956-ban teljes rekonstrukciót kellett végrehajtani. A féléves állási idő alatt felszerelt korszerű gépek többségét a Német Demokratikus Köztársaságból szerezték be. apir§yar A Diósgyőri Papírgyár jelenleg mint az ország egyetlen finompapírgyára, bankjegy-, bélyeg-, kártya-, térkép-, műszaki rajz- és mélynyomó papírt készít. Ismert vízjele a kombinált cser- és tölgylevél makkokkal. Áz üzem szomszédságában épül a papírgyári dolgozók új művelődési otthona. Ennek elkészülte után, valószínűleg november elején rendezik meg a jubileumi ünnepséget. Az Eszakniagyarország MilMIIMIIIIIIIMMIMIIIMItitlMtlHllil megírta, illetékes szerv válaszolt A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium I. vasúti főosztálya értesíti a szerkesztőséget, hogy Ráski László Miskolc, martintelepi lakos panaszát kivizsgálta. Az U. V. nem hibáztatható, amiért a Köz- tisztasági Vállalat a szemetet nem a kijelölt szemétgyűjtő helyre rakatta le. Utasította az Ü. V.-t, hogy a jövőben a műhely területéről kikerülő szemétből az égethető hulladékot válogassa ki és a kazánban égesse el. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat értesíti szerkesztőségünket, hogy a Szent- péteri kapu 49. szám alatt Hallgató La- josnét bízták meg a házfelügyelői teendők ellátására. Köszönik, hogy a sajnálatosan elhúzódó ügy megoldásában segítséget nyújtottunk. A Miskolci Sütőipari Vállalat közli, hogy az augusztus 29-i számunkban megjelent cikkel kapcsolatban vizsgálatot, tartottak és az I. számú telepen a kenyér minősége miatt az egyik dagasztót alacsonyabb beosztásba helyezték. A Miskolci Vízmüvek és Fürdők Vállalata tájékoztatja a szerkesztőségünket Ráczkevi . Lajos Toronyalja u. 37. sz. alatti lakos panaszos ügyével kapcsolatban. Választ küldött, amely nem világos és nem érthető. Ezt a szerkesztőség nem fogadja el. A miskolci Postaigazgatóság értesíti szerkesztőségünket, hogy Schvarc István és Táplányi Endre rnezőcsátl panaszosok ügyét kivizsgálta. Schvarc István kérelmét nem áll módjukban teljesíteni, de mód van arra, hogy az 1. számú kézbesítő kézbesítse küldeményeit. •Lenin Kohászati Művek. H. Veres Béla szendrőládi lakos panaszát kivizsgáltuk és a 116 forintot címére megküldtük. Megyei tanácstagok fogadóórái Drótos János szeptember 10-én délelőtt 9 órakor Damak, Angyal András szeptember 11-én 13 órakor Végardó, Pecsenye István szeptember 12-én 12 órakor Encs, Olasz József szeptember 12-én 11 órakor Mezőkövesd, Soltész Bálintné szeptember 12-én reggel 8 órakor Sajószö- ged és délelőtt 11 órakor Sajóörös községben tart fogadóórát. 50-ik közös újítását készíti a Lenin Kohászati Művek két szerelője A Lenin Kohászati Müvek ércelőkészítő üzemében több mint öt éve közösen keresi az új megoldásokat Babik József és Simkó Gyula villanyszerelő. A két »ezermester« nemcsak munkaidő alatt dolgozik együtt, hanem sokszor együtt töltik az estéket is újításaikon dolgozva. A nagyhírű újítópár most nevezetes dátumhoz érkezett, megkötötték a megvalósítási szerződést a nagyolvasztómű vezetőivel az 5Ó-ik újításukra. A mészégető alagútban naponta hatvan tonna meszet égetnek. Eddig sok baj volt a kemencén áthaladó, mészkövet szállító kocsisor üzemeltetésével, A végkikapcsoló láncmegoldása ugyanis nem bizonyult megfelelőnek. A gyakori javítások növelték a kemenceállási időt. Abból is adódtak anyagi károk, hogy a kikapcsolást kézierővel végezték, s a gépkezelő munkás egyéb feladatai miatt, sokszor nem kapcsolt időben. A két villanyszerelő »elektromos szem«,- fotocellás berendezés felszerelését javasolta. Mivel ezt maguk kívánták megoldani, alapos tanulmányokba mélyedtek és sikerült is önállóan elkészíteniük az első műszert, amellyel már megkezdték a kísérleteket. Munkájukban segítik őket az üzemrész mérnökei is. Ügy tervezik, hogy a két kiváló újító ötletére építve, nemcsak a kapcsolóberendezést működtetik a fotocellával, hanem regisztráló-műszert és automatikus indítót is kapcsolnak hozzá, így teljes egészében gépesítik a mészkő adagolását. ^yJtunkci után - estefelé 'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim A gyár dudája éleset vijjog. Két óra. Vége a műszaknak. A kohászok hazafelé indulnak. Latolgatják, mit főzött az asszonyka. Mások, akik távol laknak a gyártól, vagy a munkásszállókban találtak otthonra — az üzemi konyhák, a vendéglők terített asztalainál költik el délebédjüket. Az üzemi konyhákon, a vendéglőkben sok a fogyasztók panasza. Kicsi a mennyiség, zsírtalan az étel. De jó lenne most egy ellenőrzés! A ki és ki nem mondott óhajok néhány pillanaton belül valósággá válnak. Nyílik az ajtó, belép két férfi, s egy nő. Ismerik már őket a gyár dolgozói. Sok visszásságot lelepleztek már. Árad a panasz, mint tavasszal a patak. Mitterpach Ferenc, az ÁFISZ dolgozója, Schuller István és Márton Istvánná figyelmesen hallgatják a dolgozókat, ellenőrzéshez kezdenek. Kedvesen bemutatkoznak a konyha és az étterem dolgozóinak, megmutatják kék igazolványukat és munkához látnak. Billen a mérleg, kevesebb a hús, s a köret. A felszolgáló szabadkozik, ő nem hibás. A szakács a nagy elfoglaltságra hivatkozik. Künn az étteremben a fogyasztók örömmel bólintanak a hirtelen megnövekedett adagok láttán. Eredményes volt az ellenőrzés. /V égy óra felé jár az idő. Bú1 csúznak az ellenőrök a fogyasztóktól, s egymástól, őket is várja a család. Hazamennek, sietve bekapják ebédjüket, mert Öt órakor ismét indulhiok kell, célellenőrzést tartanak a diósgyőri, lillafüredi, miskolci cukrászdákban, italboltokban. Egy percet sem késik senki. Marton elvtársnőt gyermekei is kikísérik az autóhoz. — Korán jöjj haza édesanya —* kérlelik. — Tiz órára itthon leszek* — felel az édesanya, s már integeti Járják a boltokat, a cukrászdákat. Előkerülnek a fokolók, az ür- mércék. Hol, hogyan csapják be a vásárlókat? — ezt nézik éber figyelemmel. A Belvárosi Sörkertben, a magánvendéglősöknél szűkén mérik a pálinkát. Egy féldeciből egy és másfélcent hiányzik. A csapos tagadni vróbál. A »tulaj« szeretne elhesegetni a veszélyt. »Az téved, aki dolgozik.« Ők így vélik, de a fogyasztók másként. Sok-sok forint vándorol naponta a tulajdonosok kasszájába, súlycspnkítás miatt. A selyemréti Mosoly cukrászdában senkinek nem válik mosolygóssá az arca, amikor az ital mérésére kerül a sor. Kétcentes hiány mutatkozik egy deciliter pálinkánál. Egy vendéget »csupán« 3 forint 80 fillérrel károsítottak meg. Újdiósgyőrben, a Bükk Étteremben sokan szórakoznak, — diósgyőri dolgozók. A bolt dolgozói is-* merik az igényeket, na meg azt is, hogy a kohászokat, bányászokat, vasmunkásokat becsapni bűn. Nem is hiányzott a pálinkából. Sajnos, a távoli szomszédság, a Kispipa vendéglő csaposa nem így gondolkozik. Egy centes súly csonkításon kapják rajta. A z óramutató gyorsan szalad ^ előre. A vasgyári vendéglőben zárórához közelednek. A csaposnő keze itt is reszket. Csekély súlycsonkítás itt is található. Elkészül a jegyzőkönyv, s indulnak haza a derék társadalmi ellenőrök* Sokat dolgoztak ma. Sok fogyasztó fölöslegesen kidobott pénzét fizettették vissza. Nékik mi a fizetségük? Anyagiakban semmi, de erkölcsileg sok, nagyon sok. Tisztelet és megbecsülés minden derék társadalmi ellenőrnek! (p. aj Ezerkötetes kölcsönkönyvtár a diákotthonban Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc megyei könyvtár olvasótermeit szívesen felkeresik a dolgozók, hogy ott tanuljanak, szórakozzanak és a szakkönyveket olvasgatva, magasabb szakmai ismeretekre tegyenek szert. A 45.000 kötetes könyvtárnak ma már több mint ötezer állandó városi olvasója van. A könyvtár vezetősége azí üdülők kérésére a nyári hónapokban fiókkönyvtárat nyitott a miskolc-ta- polcai fürdőhelyen. A park-könyvtárban az idény alatt 8000 könyvet kölcsönöztek. Az új iskolaévre is felkészült a megyei könyvtár. A város legnagyobb »diákszállodájában« — a selyemréti középiskolai diákotthonban új fiókkönyvtárat nyitott. A diákotthon 500 lakója ezer kötet könyv között válogathat. A klasz- szikus és ifjúsági Irodalom mellett megtalálhatják majd a tanuláshoz szükséges kötelező olvasmányokat is. A kölcsönkönyvtárat a selyemréti újváros lakói is igénybe vehetik. — SZÓVAL?... Holnapután találkozunk?... Radó Jancsi, amikor egyedül marad, megáll egy pilla- _ natra. Cigarettát kotor elő, rá- s gyújt... Nyugtalanság vesz •rőt rajta. Bódult fővel igyekszik rendezni gondolatait, de nem sikerül. Éjfél jóval elmúlt. Az utca csendes. Itt-ott egy- egy kutya vakkant, vagy a szél zörög a fák, a bokrok között. Léptei esetlenül koppannak, hol nagyot, hol kicsit, aszerint, ahogy bódult feje diktálja. Otthon a felesége és a gyerek várja. A kisfiú — alig másfél éves — szendén alszik a kiságyban. Egészséges szuszo- gással barangol valahol az álmok birodalmában. Néha-néha mosolyra húzódik pici ajka, egy-egy mélyebb lélegzetnél megmozdul, de álmát nem zavarja semmi. Nem tudja, nem is sejti még, hogy apukája, aki elé annyiszor szaladt, akit annyiszor megcsókolt, ha munkából jött — édes apukája még nincs idehaza. Anyu, Radoné is mozdulatlanul fekszik az ágyban. Csak mz éjjeli lámpa ég, hogy az erős fény ne zavarja a gyerek álmát. Olvasni akart, de nem megy. Szemei előtt összefutnak ú betűk, mintha azt mondanák: más gondod van most neked. Gondolatban végigkíséri eddigi életüket. Két éve házasodtak össze. Milyen boldogok voltak! Tervezgettek, terveket szőttek a jövőre... Azután jött a gyerek. Hogy örült a férje a kicsinek, hogy szereti most is — és mégis csavarog — gondolja keserű szájízzel. A csönd milyen megnyugtató... Mégis birkózik az álommal. Még vár rá... Hátha jön... Nem is tudja, mennyit alhatott, amikor zörgőit a kulcs a zárban és megjött a férje. Szájában cigarettacsutka, haja csapzottan lóg a szemébe. Köszönés helyett kabátját a székre dobja, s a heverőre dűl... Az asszony hallgat... A férj töri meg a csendet: — Pyémiumot kaptunk, tudod, negyedév vége van — töri akadozva a szavakat. — Elmentünk egy kicsit... Ne haragudj... Megártott... Nem szoktam én ezt... Az asszony lehúzza cipőjét, valahogy leszedi róla a ruhát s betakarja. Jancsi, a kedves apuka pedig már alszik. Mély, szaggatott lélekzettel horkol. Felesége a zsebében megtalálja a pénzt. Ezer forint. Mityen jól jön ez a pénz! Már számol is. A gyereknek ruha kell, cipő is. Kisbiciklit is régen akartak venni, most megveszi. Elmosolyodik. Mégse költötte el a pénzt. Most történik meg először, hogy kimaradt. Ő is lefekszik, lecsavarja az éjjeli .lámpát s nemsokára elalszik. * AHOGY MEGBESZÉLTÉK, két nap múlva újra találkoztak a kávéházban, ugyanannál az asztalnál. Radó érkezett utolsónak ... Amit megbeszéltek, most újra megbeszélik. Még nem sikerült kihozni a gyárból, amit terveztek... Abban maradnak, ha minden kész lesz, újra itt osztoznak. Az értékesítést Fekete végzi... * TELNEK, MÜLNAK A NAPOK... Jancsi reggel munkába megy és időben hazatér... Elfut egy-két hónap is. Idő- m. tÁAfc* BAMm. iírex. Hol egy fúró, hol etiy esztergaA VÁDLOTTAK PADJAN kés, hol ez, hol az kerül ki a gyárból — lopva... Ez is érték — gondolja —, s nem veszik úgy észre... A motor-ügy nehéz ... Nehezen megy Radónak, aki vállalta, hogy kihozza a gyárból... Nagy darab és súlyos is. Nyomban észrevennék. Mit tegyen, hogy szerezze meg? Szétszedve, apródonkint hozom el — gondolja. — S kinn majd összerakom... így is tesz. Ha motort kell javítani, mindig vállalkozik rá. A neki szükséges alkatrészt zsebrevágja, vagy táskába teszi. Mindig sikerül. Ez felbátorítja... A motor nemcsak tekercsekből, csavarokból áll. A nagyobb darabokat miként kell kivinni?... Erre is talál módot. Jól előkészít mindent. Egy hónapig tartó „munka” után már együtt az, ami kell. A motor összerakása aztán gyorsan megy. Barátja, Fekete is kihozta a rádiócsövet, minden úgy van, ahogy megbeszélték... — Most egyideig pihenünk... Pénz van elég... Az asz- szonynak nem kell egyszerre odaadni. Apródonkint jobb és nem feltűnő — tanácsolja Fekete. — Egyszer ennyit, másszor annyit... Radó is ezt teszi. Az egyik nap ezer forinttal állít be: — Újításért kaptam. Körülményes magyarázatba kezd, amit talán ő sem ért, az asszony még kevésbé. Magához vonja feleségét, megcsókolja, cirógatja. — Ne félj, ezután jobb lesz, több lesz... A termeléssel jól állok... Többet fogok keresni. Tegnap is, ma is 180 százalékom volt. Ha egy kicsit helyrevergődünk, félre tesszük a pénzt. Házat is veszünk, vagy építünk. Bútorra is kerül.., Az asszony szinte szédült a sok szép terv hallatára. Mosolyogva hallgatta férjét, akit még sohasem látott ilyennek. Elsején vastagabb boríték került az asztalra... Igaz, a teljesítés alig volt 100 százalék, de a pénzösszeg 180—200 százaléknak is megfelelt. Kipótolta a motor, a rádiócső és egyéb árából. Így ment ez néhány hónapig... Az üzemben pedig nem ment a munka. Társai nem tudták elképzelni, mi ütött Radóba. Az egyik legjobb, legmegbecsültebb munkás volt. Most alig keres, alig teljesíti a tervét. Nem tudták elképzelni, mi van, mi lett vele... Szóltak is neki, de ő csak legyintett. — Ne törődjetek ti velem ... Tudom én a dolgom ... Odahaza a szekrényben pedig gyűlik a pénz. Többezer forint van már együtt... Az asszony örül — hát mégis csak úgy lesz, ahogy a férje mondta? Ha így megy, egy év múlva már házat vehetnek valahol, vagy építkezhetnek. Jó munkás — kölcsönt is kaphat... Ami pénz marad, bútort vehetnek belőle... Tervezget, tervezget, míg egy napon... .... A postás kopog be hozzájuk. Levelet hoz a gyárból... Izgatottan bontja fel. Mi lehet benne?... Elolvassa egyszer, kétszer. Elsápad, a székre ül... A másik percben már a férjét védi... Nem, nem lehet igaz... Az ö férje nem hazudik.« nem! Keblébe rejti a levelet, * alig várja, hogy hazajöjjön a férje. * 3 EZEN AZ ESTÉN későn érkezik... Vidám jókedvvel köszönti feleségét... Megvacsorázik, de feltűnik neki, hogy az asszony szokatlanul kedvetlen. Alig szól, nem olyan, mint máskor szokott lenni. Meg is kérdezi, mi lelte. Az asszony tesz-vesz a szobában, kinyitja, meg bezárja a szekrényt. A levél... a levél, nem hagyja nyugodni. A szekrénybe a ruhák közé nyúl. Kiemeli a pénzt, s férje felé fordul: — Honnan vetted ezt? A férfi meghökken. — Honnan?... Azt a gyárból... — Mennyit keresel te tulajdonképpen? — Tudod te mennyit — válaszol. Szó szót követ. A vita mind furcsább. Az asszony hirtelen mozdulattal előrántja a levelet és nyújtja: — Nesze! Olvasd! A férfi a gyár pecsétjére nézve elsápad. Rossz sejtelme támad. Izgalmát palástolva bontja ki a levelet, s halkan, magában olvassa: . , — A férje az utóbbi időben hanyagul végzi munkájátf alig teljesíti tervét, ami a keresetben is bőségesen sokat jelent...! Eddig ér az olvasásban. Dühösen összegyűri a papirt. — Mit akarnak ezek? — kiált fel. — Hagyjanak bókén. 'Tudom én a kötelességem, ne figyelmeztessenek engem! Szó sem igaz az egészből! De az asszony nem nyugszik meg. Nap mint nap gyötri a kétség. Valami hiba van, de mi? * R ADÓT NEMSOKÁRA letartóztatták. A tárgyaláson a felesége is ott volt. Karjában kisfiával ül a padsorban és vár... Nyílik az ajtó... Fegyőr kíséretében férje és hét társa lép a terembe. A férfi egy pillanatra megáll. Nézi feleségét és gyermekét. A kisfiú, amikor felismerte apját, kedves, gyermeki hangján felkiált: — Apuka! Édesapuka! — Összeveri tenyerét, szeretne hozzászaladni, úgy mint mindig, ha munkából ment haza... Édesanyja magához szorítja, vállára hajtja fejét, hogy eltitkolja patakzó könnyeit. Férje lehajtott fejjel, sápadtan lép tovább és leül a vádlottak padjára... Mindent beismer, mindent elmond, elejétől végig. Családja ott hallgatja... Kihirdetik az ítéletet. „...társadalmi tulajdon elleni bűntett miatt, összbün- tetésül egy év és hat hónapi börtön.. A többit már nem hallja az asszony... Rogyadozó léptekkel, m.eggörnyedt háttal, gyermekét mereven keblére szorítva, nagy-nagy csalódással szívében kitámolyög a teremből ... Férjé fülében pedig ott cseng kicsi fiának hanaja: Apukái, édes apuka! TÓTH FERENCI
