Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-10 / 211. szám

2 fiSZAKMAGYARORSZÄG Kedd, 1957. szeptember 10. Több mint ötvenezer miskolci tiltakozó nagygyűlésé Igazi, napfényes vasárnapra virradt Miskolc: a vénasszonyok nyara várakozáson felül kitett magáért, szinte nyári strandfokig futott a hőmérő higanyszála. Kelleti, vártuk, nagyon vártuk a napfényes időt, bár a dolgozó parasztok vidéken esőért esedeztek, mi azonban úgy voltunk itt Miskolcon, hogy akár három másik vasárnapot is odaadtunk volna ezért a napfé­nyes, meleg időért. Kívánságunk teljesült és — bár technikailag kis hiba csúszott programunkba — a résztvevők lelkesedése nem ismert határt és nagysze­rűen sikerült az ünnep. ^ A Hazafias Népfront városi békebizottsága va­sárnap délelőtt 10 órai kezdettel rendezte meg tilta­kozó békenagygyülését az ENSZ ötös bizottsága ha­zug, rágalmazó jelentése ellen. A békenagygyülésre mintegy ötvenezer ember vonult fel. Ott láthattuk a felvonulók sorai közt a város nagyüzemeinek képvi­selőit: a diósgyőri munkásokat, miskolci bányászo­kat, vasutasokat, műszakiakat, értelmiségieket, az iskolák, az egyetem hallgatóit, a város lakóit, a kör- nyfaiő községek képviselőit. A békenagygyűlést a posta előtti Hősök terén rendezték, ahová négy útvonalról, másfél órán ke­resztül tartott a felvonulás. Az októberi ellenforra­dalom óta másodízben jelent meg ilyen nagy tömeg a Hősök terén. Pár hónappal ezelőtt ugyaninnen temettük katonai gyászpompával a budapesti pártház védelmében elesett Szabó Lajos ezredes elvtársun­kat, akit az ellenforradalmárok gyilkos golyója ölt meg. Miskolc lakossága akkor is megdöbbenten állt a koporsó -mellett és gyászrészvételével tüntetett az ellenforradalom ellen, azok ellen, akik ma újabb kí­sérleteket tesznek arra, hogy hazánkban ismét fel­lángoljon a félelem és a rettegés tüze; akik szeretnék, ha Magyarországon ismét megakaszthatnák a békés termelő munkát, a szocialista rendszer építését, öt­venezer ember egyhangúlag, kézfelnyujtással sza­vazva elítélte az ellenforradalmat és vele együtt az ENSZ ötös bizottságának példátlanul hazug, rágal­mazó tákolmányát, s köv'etelte annak levételét az ENSZ közgyűlésének napirendjéről. *-- nagygyűlés felvonulását a Borsod megyei KISZ-szrevezet nyitotta meg. A kiszisták fegyelme­zetten vonultak be a vöröstéglasalakos térre, elől a városi pártbizottságtól kapott zászlóval. Köztük me­neteltek a Borsod megyei VIT-küldötíek — egyen­ruhában. A fiatalokat lekes taps és éljenzés fogadta. A kiszisták a menet élén hatalmas táblát vittek a következő szöveggel: „Az ötös bizottság jelentése rá­galom. Ami októberben volt, az ellenforradalom!” A fiatalok felvonulását az iskolák növendékei, a kis- és középüzemek dolgozóinak menete, a hivata­lok alkalmazottai, majd a Lenin Kohászati Művek több mint 8 ezer főből álló menete kísérte. A téren egybegyűltek lelkes tapssal fogadták kohászainkat, akik újabb kimagasló termelési eredményekkel kö­szöntötték a tiltakozó békenagygyűlést: ezzel is bebi­zonyítván azt, hogy támogatják és elismerik a forra­dalmi munkás-paraszt kormányt, dolgoznak szocia­lista hazánk felépítésén, a károk rendbehozásán. Több tabló hirdette, hogy kohászaink a II. negyedévben már olcsóbban termelték a vasat és az acélt és to­vább harcolnak, küzdenek, dolgoznak az önköltség leszorításáért. Pontosan 10 órakor felcsendült a Himnusz■ és a Honvéd Sportegyesület galambszakosztályának tag­jai 2 ezer galambot röpítettek a magasba. A tér felett hosszú ideig több léggömbre szerelt plakát lengett, amelyen a jelentés elleni tiltakozások szövege volt olvasható. Később ezeket a plakátokat a magasba eresztették: egy ideig nyílegyenesen törték fel a ho­rizont felé a tér felett, aztán, mintha valami varázs­szerkezet irányította volna, elrepültek nyugat felé... Közben a Honvédelmi Sportszövetség repülőklubjá­nak egy gépe több ízben elrepült a tér lelett és vi­rágesőt szórt a tömegre. Csodálatos látvány volt — s mindez a nagygyűlés szervezőinek lelkes, odaadó munkáját, ügyességét dicséri. Sajnos, arról már nem a szervezők tehetnek, hogy a nagygyűlés előadója, Darvas József elvtárs nem érkezett meg, mert út­közben gépkocsibaleset érte, így a rendezőbizottság javaslatára a felszólaló munkások, értelmiségiek, dolgozó parasztok és a nagygyűlésre meghívott ven­dégekmondták el véleményüket a hazug, becsüle­tünkbe és önérzetünkbe gázoló rágalmazó jelentésről. Tíz órakor az elnökség tagjai el­foglalták helyüket a dísztribüjióp. Az elnökség, tagjai voltak többek között Kukucska Janos elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának másodtitkára, Maiák István, az MSZMP városi bi­zottságának másodtitkára, Fekete László, a megyei tanács elnökhelyet­tese, Koval Pal, a Hazafias Népfront megyei titkára, Kammel Lajosné, a •Hazafias Népfront városi elnöke, Simkó Róbert, a városi békebizott­ság titkára, Csikós Istvánná, a Nő- tanács megyei elnöke, Szarvas Ala­dár, az Eszakmagyarország szerkesz- •töbizóttságának vezetője; Csulák Já­nos őrnagy, a munkásmilicia megyei, Deli István Százados, a munkásmili­cia városi parancsnoka, dr. Sályi Ist- rván, a Műszaki Egyetem rektora, Gácsi Miklós országgyűlési képviselő, Máthé Éva színművésznő, Tököly Imre újdiósgyőri plébános, Lukovsz- ki László festőművész, Megay Géza, a Herman Ottó múzeum muzeológusa, dr. Földes Ferenc, a Semmelweis kórház gyermekbénulási osztályának vezetője, dr. Kostyál László egyetemi magántanár, gyermekorvos, Petrányi Miklósáé, a Miskolci Közlekedési Vállalat ellenőre, Szamosi Sándorné háztartásbeli, Csirmaz József őrnagy, Valkó Márton, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a Lenin Ko­hászati Művek igazgatója, Váradi János tsz elnök. .. Tíz óra után néhány perccel a Le­nin Kohászati Művek fúvószenekará- liaik játékában felhangzottak a Him­nusz felemelő dallamai. Utána Hor­váth Gyula Petőfi: »Egy gondolat bánt engemet« című versét szavalta el.- A tiltakozó nagygyűlést Kammel Lajosné elv társ, a Hazafias Néo- front városi elnökének szavai nyitot­ták meg. A tiltakozó nagygyűlés 50 ezer résztvevőjét köszöntve a követ­kezőket mondotta: — Közel egy esztendeje annak, hogy különböző erők ténykedése, hatása folytán megszakították a ma­gyar dolgozó nép békés építő mun­káját. Saját bőrünkön, saját sze­münkkel tapasztaltuk: véres ellen- forradalmat robbantott ki a külső imperialista erők támogatásával és sugallatára belső ellenségeink, a tár­sadalom salakjának közreműködésé­vel. Keserű, kemény lecke volt szá­munkra az a. néhány rettegésben és bizonytalanságban elszenvedett nap. November 4. óta ezrek és ezrek ajkán vagy gondolataiban száll a hálás köszönet megmentünk, másodszor felszabadítónk: a szovjet hősi hadsereg felé és azok felé a magyar haladást szolgáló igaz hazafiak felé, akik abban a nehéz időben vállalták vaz ország kormányzatát, a rend helyreállítását, az élet beindítá­sát, irányítását. (Taps.) November óta napról-napra seré­nyebben, biztosabban és jobban megy a munka, éberebben, keményebben és nagyobb körültekintéssel vezetnek & parancsnoki őrhelyeken lévők. Es ez fáj a nyugat urainak! Elővették ^éhát a nemlétező »magyar ügyet.«. Az ENSZ szeptember 10-én kezdődő llésszakán akarják tárgyalni az ötös bizottság által készített rágalmakból és hazugságokból álló jelentést. Mis­kolc dolgozói az egész magyar nép­pel együtt kiáltják: Tiltakozunk ha­zánk belügyeibe való ilyen durva be­avatkozás ellen! Kammel Lajosné megnyitó beszéde után Jenei Lajos, a Lenin Kohászati Müvek Kossuth-díjas olvasztóra aiit a mikrofon elé. — Mi, a Lenin Kohászati Művek fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozói a gyárban szolgálatot telje­sítő más dolgozók és a gyári lakó­telep lakói, összesen tizenhatezer- százharmincan tiltakozunk az ötös; bizottság hazug, rágalmazó jelentése ellen. Határozottan kijelentjük, hogy Magyarországon nem nemzeti fel­kelés volt, mint ezt a hazug jelentés kimondja, hanem ellenforradalom, amelyet a nyugati imperialista körök szerveztek hazánk ellen. E szervezés során használták fel aljas céljaik­nak megfelelően a Horlhy-fasizmus minden rendű és rangú kiszolgálóit, a magyar haza árulóit, alkik a fele- lősségrevonás elől kenyéradó gazdá­jukhoz menekültek Nyugatra. Az Ötös bizottság ezen személyek hazug­ságait összegezte jelentéseiben. Mély felháborodással utasítjuk vissza az ötös bizottság jelentésének azt a pontját is, amely szerint a szov­jet csapatok 1956 novemberében erő­szakosan avatkoztak a magyar bel- ügyekbe. Kijelentjük, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány a magyar dolgozók óhaját teljesítette, amikor a varsói szerződés alapján a szov­jet csapatok segítséget kérte a népi hatalom megdöntését célul tűző ellenforradalom leverésére. Ezért állanak gyárunk dolgozói egy- emberként a kormányunk mellett. Ezt igazolják eredményeink is, me­lyek túlszárnyalják az 1956 október 23 előtti eredményeinket. Az ellenforradalom súlyos károkat okozott erkölcsi, anyagi vonalon né­pünknek, melyet mi magunk is sze­mélyesen érzünk. Nem felejtjük el soha az ellenforradalom barbarizmu­sát^ legyilkolt mártírjainkat, akik a népi hatalom védelmében haltak meg, akikről az ENSZ ötös bizottsá­gának jelentése hallgat. Ezért tilta­kozunk az ENSZ ötös bizottsága je­lentése ellen, hogy annak megtárgya­lása az ENSZ közgyűlés elé kerüljön. Jenei Lajos olvasztár ezután sza­vának nyomatékéül felmutatta a Lenin kohászat, a DIMÁVAG, a Ne- házszerszámgépgvár dolgozóinak több kötetet kitevő, 24 ezer gyári dolgozó tiltakozó aláírását, megnyi­latkozását. Jenei Lajos után Sályi István, a Nehézipari Egyetem Kossuth-díjas, pártonkívüli rektora emelkedett szó­lásra. — Tizenkét év telt el azóta, hogy a második világháború fegyvereinek zaja végleg elcsendesedett és a ma­gyar nép hozzáfogott ahhoz, hogy a háború pusztításainak nyomait eltün­tetve. a romokat eltakarítva új életet kezdjen. 12 év még egy ember életé­ben sem túlságosan nagy idő. Ezért élénken él még emlékezetünkben a háború minden borzalma. Nem felel­tettük el, hogy millió és millió ember kiontott vére szinte már tengerré dagadva- árasztotta el az egész vilá­got. Nem felejtkezhetünk el arról sem. hogy bárhová néztünk is, az apát, a gyermeket, a testvért sirató könnyek árja jelezte mindenütt a szenvedést, a fájdalmat. Emlékez­zünk a borzalmas pusztításokra. Gát­lás nélkül, a rombolás szellemétől megszállva pusztították órák alatt évtizedek munkáját, elmúlt évszáza­dok megbecsült értékeit és földdel tettek egyenlővé virágzó városokat. És szégyenpírban ég az arcunk, ha arra gondolunk, hogy. a XX. század mágát kulturáltnak nevező embere vállalkozott arra. hogy . egyetlen atombombával néhány másodperc alatt százezrek életét kioltsa. Emlékezzünk arra is, hogy a vér­zivatar után örömmel és lelkesedés­sel üdvözöltük az ENSZ-t, amelynek alapokmánya arra kötelez, hogy egyszer s mindenkorra megakadá­lyozza a második világháborúban átélt borzalmak megismétlődését. A világháború után romokban he­vert a mi hazánk is. Nem felejtke­zünk el arról, hogy a Szovjetunió volt az első hata­lom, amely baráti jobbját nyúj­totta a volt ellenségnek, hogy a magyar népet clesettségéből fel­emelje. (Taps.) És akik végigéltük, soha nem felejtjük a magyar népnek azt a re­gékbe illő hősies erőfeszítését, amellyel — nehéz áldözatóktól sem riadva vissza — hazánkat szebbé, virágzóbbá, gazdagabbá tette, mint valaha is volt. Az úgynevezett „magyar ügy” né­hány nap múlva az E.NSZ közgyűlés elé kerül. Sajnos, minden körülmény arra utal, hógy a tárgyalás nem az alapokmány alapvető célkitűzéseit, a nemzetek közötti békét kívánja, szol­gálni. A nemzetek .között, esetleg fennálló véleménykülönbség ' békés kiegyenlítése helyett most az ellenté­tek mesterséges kiélesítése a cél. A békés, alkotó munka feltételének vi­lágszerte történő biztosítása helyett az ENSZ most a békés munkát és fejlődést akarja megzavarni. Ezt az aggodalmat megerősíti az a körül­mény, hogy az ötös bizottság jelen­tése a tényeket elferdítve, elhomá­lyosítva, meghamisítva tárja a köz­gyűlés elé. A miskolci eseményekről a nagygyűlés résztvevői közvetlenül győződhettek meg. Mi, a Miskolci Nehézipar! Mű­szaki Egyetem oktatói, hallgatói, műszaki és adminisztratív dolgo­zói tiltakozunk áz ENSZ áltál minden jogi alap nélkül tör­vénytelenül — az úgynevezett »magyar ügy« kivizsgálására küldött ötös bizottság jelentése ellen, j E jelentés a tényeket durván meg­hamisítja és elferdíti az elmúlt esz­tendők októberi ellenforradalmi ese­ményeit és durván beavatkozik ha* zánk belső ügyeibe. így egyetemünk­kel kapcsolatosan a következőket ál­lítja: »A diákók kb. egy órán át harcoltak, olyan fegyverekkel ame­lyeket éppen kaptak. Számos diák életét vesztette és a szovjét csapa-1 toknak is voltak veszteségei.: A. bi­zottságban ■ elmondták, hogy' amikor a harc végétért, a szovjet csapatok sok diákot elfogtak és ismeretlen helyre szállították.« Városunkkal kapcsolatosan pedig a következőket állítja: »Magában a városban a harcok egész délután folytak, amikor a Borsod megyei ta­nács kénytelen volt kapitulálni.« A való tényeket mindnyájan jól is­merjük, egyetemünkkel és városunk­kal, országunkkal kapcsolatosan. Ez a jelentés, miként az idézetek is rriutatták, csak hazugság és arra va­ló, hogy megbontani próbálja egyre szilárduló belső egységünket, meg­akadályozza békés építő munkákat, amellyel felemelkedésünk útján ha­ladunk előre, ezért az egész jelen­téssel szemben a legélesebben és leghatározottabban tiltakozunk! A város értelmisége, melynek so­rai közé magam is tartozom tanár­társaimmal, a Nehézipari Műszaki Egyetem oktatóival és hallgatóival együtt., büszkén tekint az utolsó év­tizedek alkotásaira, hisz azok létre­jöttében az értelmiségnek megtiszte­lő szerep jutott és azokhoz — bár­merre is tekint — a maga felszaba­dult, alkotó munkájának beteljesülé­sét látja. Ezért tiltakozunk az egész világ né­peinek színe előtt a magyar ügy tárgyalása ellen, minthogy az a tények meghamisításának követ­keztében hazánk belügyeibe való iUctcktelen beavatkozást jelent, amelynek csak az lehet a célja, hogy békés építőmunkánkat megzavarja. Márpedig a város értelmisége jól tudja, hogy nagyobb tudása na­gyobb kötelességeket ró rája. Tudja, hogy tudásával az országépítő mun­ka minél eredményesebb kibontako­zását kell szolgálnia és ezt a felada­tot lelkesedéssel vállalja. A város értelmiségének nevében teszek itt a nagygyűlés előtt hitet arról, hogy az értelmiség egész tudásával, minden képességével, teljes ereiével az al­kotó munkát kívánja folytatni, a fel- emelkedés útján kíván tovább ha­ladni dolgozó népünk állhatatos szol­gálatában. Putnoki László elvtárs, a Heves megyei pártbizottság titkára. Heves megye kommunistáinak és pártonkí­vüli dolgozóinak üdvözletét tolmá­csolta. ■ - -5 - .-7- Heves megyében úgy, mint Mis­kolcon, a. munkások, parasztok szá­zai, ezrei tiltakoznak az ENSZ ötös bizottságának jelentése ellen, mért hazugnak, .«valótlannak tartja jelen­tését. Megyénk dolgozó -népe • is •megvan győződve' arról»,, hogy pktór_. her -23 -hem- népi felíVeles-1 vÖft>' Änern ” ellenforradalom, mely meg akarta áémmisíteni a munkások, dolgozó pa­rasztok, az értelmiség 12 éven át ygrgjtékkel elért eredményeit. Az éllen forradalom időszaka alatt Egerben- jónéhány kommunistát ve­lem . együtt. börtönbe csukták á — »nép nevében«.-A nép nevében egy horthysta, ezredes irányításával tet­ték’''azt. aki'NATO tisztnek is vallot­tá magát,-A nép küldöttének vallot­ta magát Bíró Lajos volt ludovikás horthysta tiszt is. Ezeknek semmi ^özük. nem' volt á néphez, ahhoz a néphez, amely most elítéli áz ENSZ hazug jelentését. Az ENSZ ötös bizottságának jelen­tése azt is mondja, hogy a szovjet harcosok:'erőszakosan, avatkoztak be Magyarország belügyeibe. Egyik elv- , társ, akivel a börtönben együtt vol­tam* amikor meghallotta a szovjet harckocsik közeledtét így kiáltott fel: »Beethoven. sok szép muzsikát komponált, de olyan széfc muzsikát még sohasem hallottam, mint a szovjét tankok dübörgése. (Taps.) A szovjet harcosok Egerben is segítet­tek a rend helyreállításában, az új élet megvédelmezésében. Újból hely­reállt a rend, a termelés, a béke, nyugalom. Egész megyénk dolgozó népe tiltakozik az ellen, hogy az ENSZ az Ötös bizottság" • jelentése alapján beavatkozzon Magyarország belügyeibe. Magyarország belügye nem az. ENSZ ötös bizottság, ném a Király Bélák, Kéthly Annák ügye, hanem a munkások, a dolgozó pa­rasztok, az értelmiség ügyé. (Taps.) Kijelenthetem Heves megye dolgo­zó népe nevében, hogy Heves megye Miskolc dolgozó népével, Borsod me­gye népével, az egész magyar dolgo­zó néppel együttesen parancsol megálljt az ENSZ-nek. Vegye le na­pirendről a magyaf ügy tárgyalá­sát! Váradi János, a szirmai Uj Élet tszelnöke Miskolc dolgozó paraszt­sága nevében beszélt. , — Miskolc .dolgozq parasztsága, a szocialista szektor dolgozói az ellen­forradalom idején is ■’ megmutattuk, hogy hívei' vagyunk szocialista rend­szerünknek és elítéljük az ellenfor- padalmárokat. Most arra kérem a til­takozó nagygyűlés elnökségét, küldje el a mi tiltakozásunkat is az ENSZ ötös bizottságához, vegye le napirend­ről a! magyar kérdést, ne avatkozzon belügyeinkbe, mi nyugalmat, békés építőmunkát akarunk és szocializ­must építünk. Ezután Kukucska János elvtár.s, or­szággyűlési képviselő, a megyei pártbizottság másodtitkára emelke­dett szólásra. . —; Viharos és nehéz napok után jöttünk ös§ze, hogy tiltakozzunk az ENSZ ötös bizottságának országun­kat, népünket rágalmazó jelentése ellen. ... Az ENSZ jelentése, az ellenforra­dalmárok szónoklata szerint , ők az „ország függetlenségéért”, állítólag „jogainkért” harcoltak. Ezt hallottuk a munkástanácsok ülésein, összejö­vetelein is a leghangosabb ellenfor- radalmároktól. Mi megízleltük a demokráciát, a szocializmus építésének eredményeit ebben az országban és megízleltük, milyen élet volt 1945 előtt. Akkor veit jogunk kulákoknál, földbirtoko­soknál cselédkedni, iparbáróknál 12—14 órákat dolgozni, jogunk volt hidak alatt aludni, nyomorogni, volt jogunk börtönökben ülni és. volt jo­gunk akasztófákon végezni az életet, ha a nép ügyéért emeltünk szót. Hány hazafi, a munkásosztálynak hány igaz fia pusztult el Horthy fa­siszta börtöneiben, vagy az akasztó­fán. És tapasztalhattuk 1945 óta, hogy van másféle jog is. 1945 után volt jogunk földet kapni, kezünkbe venni a gyára­kat, volt jogunk kezünkbe venni a hatalmat, volt jogunk szocia­lizmus építését folytatni ebben az országban. Volt és van jogunk tisztességes emberi életet élni, jobban élni, mint bármikor. Nem vitás, munkánk során követ­tünk el hibákat. A Központi Veze­tőség több tagja, Rákosi és más ve­zetők elzárkóztak a néptől, süket fü­lekkel hallgatták a dolgozó nép jogos észrevételeit. Voltak súlyos törvény- sértések, voltak intézkedések, melyek nem szolgálták a nép érdekeit. De ne formáljanak jogot ebből a nyugat tőkés urai, hogy országunkban a munkáshatalmat megdöntsék, hogy országunkat pusztulásba döntsék. .Ne formáljon jogot Eisenhower és Dul­les arra, hogy ők szabják meg, mi­lyen legyen a mi országunk beren­dezése, ők szabják meg, hogyan él­jünk. Az ENSZ jelentése sok mindenrőt szól. De nem szól arról, hogy a pa­rasztság felszabadult, földet kapott* hogy a parasztság önkéntesen a . tsz- be lép. Hiába voltak „defenzív” cso­portok, mégis képtelenek voltak szét­zúzni például akár a szentistváni termelőcsoportot, vagy megyénk 150 ma is működő tsz-ét. A' mai nagy­agy ÜJéserw.,jelenthétem,.. hogy. Borsod megye parasztsága a kötelező beadá­si rendszer eltörlése után, ebben az esztendőben eddig több gabonát adott a magyar hazának, mint ta­valy. A harmadik negyedévi tervet augusztus 31-ig egy hónappal a ha­táridő előtt 123 százalékkal túltelje­sítette. Mindennél ékesebben beszél ez amellett, hogy a parasztság híve a rendszernek, támogatja a párt, a kormány célkitűzését. Tanulmányozza csak egész nyu­godtan az ENSZ ötös bizottsága a tényeket az ellenforradalom után is hazánkban, meg fog róla győződni, hogy országunkban a munkásság, parasztság és értel­miség nem kapitalizmust akart és akar, hanem hibáktól mentes* független, szocialista MÍagyar- országot! (Taps.) — A Borsod megyei bányászok sem akarnak kapitalizmust. Igazolja* hogy az aiígusztusi tervüket 111 szá­zalékban túlteljesítették. Több sze­net adtak a hazának, mint az októ­beri események előtt. Bár vannak soraiban szocializmust nem szerető emberek is, de tény, hogy a bányá­szok kizárólagos többsége tesz hitet a szocializmus építése mellett, az Eszterházyak és a Kéthlyek ellen. — Nagy gyárainkat, a Lenin ko­hászatot, DIMÁVAG-ot, ózdi kohá­szatot az ellenforradalmárok bázi­saiknak tekintették. E nagy gyárak dolgozói már bebizonyították, hogy nem kapitalizmust akarnak, hanem szocialista Magyarországot. A Lenin Kohászati Művek a második negyed­évben az acélt és vasat nem termel­te drágábban, mint 1956-ban. — Az ellenforradalom óta még nem telt el egészen tíz hónap, de az országban helyreállt a rend, meg- védtük a hatalmat, folyik a békés építőmunka és bárhogy is acsarkod- nak a külföldi urak, többé nem lesz október 23 Magyarországon. .(Nagy taps.) Célunk és törekvésünk: szót ért­sen minden munkás és paraszt veze­tő és dolgozó. Ha hibák mutatkoz­nak. bármely dolgozó bátran vesse fel őket. A vezetők ne dugják be a fülüket, hallgassák meg a dolgozók jogos igényeit, s közös erőfeszítés­sel dolgozzunk a nép felemelkedé­séért. Befejezésül Kukucska elvtárs a szovjet népnek, a szovjet harcosok­nak mondott köszönetét, akik segí­tettek az ellenforradalom leverésé­ben, megköszönte a testvéri Cseh­szlovákia népének segítségét. Májd ezzel fejezte be felszólalását: Éljen (Folytatás a 3. oldalon^

Next

/
Oldalképek
Tartalom