Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-08 / 210. szám

2

ÉSZAKMAGTARORSZÁG

Vasárnap, 1957. szeptember 8.

„NEM AKARHAT ROSSZAT A NÉPNEK..."

A z október-novemberi ellenfor^ radalom napjaiban, de már az azt megelőző (hónapokban is divatos volt, — egyéb intézményeink mellett — ócsárolni 12 esztendőnk egyik legnagyobb vivmányát, tanácsainkat. És a tanács apparátus dolgozói mellett igyekeztek gyűlöletet szítani a dolgozók által megválasztott tanácstagok ellen is, akik munkájuk mellett minden ellenszolgáltatás nélkül intézték körzetük lakóinak panaszait, ügyes-bajos dolgait. Munkájuk eredményességét bizonyítja: sokezer újonnan felállított villanyvezeték, új kutak, napköziotthonok, kultúrotthonok, orvosi rendelők, rendbehozott lakások, amelyeket tanácstagjaink javaslatára, az ő segítségükkel hozott létre, illetve rendezett államunk.

Most a tanácsválasztások előtt érdemes összehasonlítást tenni, kik és hogyan intézték a felszabadulás előtti években Miskolc város sorsát. A városi képviselőtestület ICO tagjának fele a legnagyobb adófizetőkből került ki és csupán a felét választották. És a választásokról: Miskolcnak akkoriban majdnem 30 ezer lakosa volt, kb. 40 ezer felnőtt és .ebből szavazati joggal rendelkezett mintegy 7—8000 ember. Igaz, senki elő nem írta, hogy a munkások nem szavazhatnak, de volt egykét feltétel a szavazati jog elnyeréséhez, mint például iskolai végzettség, többéves egyhelyben lakás, stb. Hogy csak az urak gyermekei végeztek iskolákat, és ők laktak elsősorban saját házaikban, ezért nem költözködtek? Ez csupán »véletlen-« volt. így történt, hogy e hatalmas munkásvárosban ezernél alig több munkásnak volt szavazati joga. Nem ritkaság az, amit Horváth bácsi, az öreg nyugdíjas vasgyári munkás mesélt, hogy ő 54 éves fejjel — felszabadulás után először — állhatott az urna elé.

Az egyetlen legális munkáspártnak alig néhány képviselője került így a testületbe, akik ilymódon ha akartak sem tudtak semmit elérni a hatalmas többséggel szemben. Aztán kikből állt ez a többség? Koós Soma üvegnagykereskedő és bankár. Győri szesznagykereskedő, Gosztonyi József, a hizlalda és húsüzem tulajdonosa, Lichtenstein László, a homrogdi kétezer- hold •tulajdonosa, bankigazgató, stb. Kell ezekhez a nevekhez sok magyarázat?

Voltak-e hibák tanácsaink munkájában? Voltak-e hanyag, rosszul dolgozó tanácstagok? Természetesen voltak és ne tagadjuk el, vannak még ma is. Ezeken segíteni kell. De hogy is mondja az a jó magyar közmondás: kecskére nem bízzuk a káposztát. A hibák kijavításának legfőbb biztosítékai azok a tanácstagok, akik akár régóta dolgoznak, azok is, akiket a mostani jelölőgy üléseken először választanak a dolgozók és akikre a tanácsválasztás napján szavazatikat adják. Munkásosztályunk, dolgozóink legjobbjai ezek.

— Nem akarhat rosszat a népnek az, akinek a baj az édesanyja és testvére baja is. No, meg a magáé is, —« így mondta Hulvei néni, egyik tanácstag-jelöltünk édesanyja; — Lám, a fiarrí elintézte, hogy kutat kapjunk, s most én is innen közelről hordom a vizet. — És tegyük hozzá: a húsgyár tulajdonosnak és a töbibeknek nem volt érdekük javítani a dolgozók sorsán és soha nem is csele kedték azt:

JELÖLTJEINK

6

BIALIS JÓZSEF, a KISZ funkcionáriusa.

ialis József elvtárs bár sok éven át volt komoly pártfunkcióban, mégis meghatva beszél arról, hogy most lakótársai tanácstagnak- jelölték.

127-en vették részt e körzet .jelölőgyűlésén, zömében idős munkásemberek és mégis neki, a fiatal- nak panaszolták el a bajokat, öt kérték meg, képviselje őket a városi tanácsban. Ez is bizonyítja, hogy dolgozóink — az idősebbek is — bízpiak az ifjúságban, ha az életével, munkájával kiérdemli ezt a bizalmat, mintahogy Bialis József géplakatos, jelenleg a városi KISZ- bizottság titkára kiérdemelte;

SZECSŐ GUSZTÁV orvos.

H

a újra kezdeném, megint orvos lennék, — válaszolt a kérdésemre Szecső doktor. Pedig nem könnyű egy ilyen nagy körzetet ellátni, különösen, ha valaki olyan lelkiismeretesen végzi a dolgát, mint ő.

Három éve látja el ebben a diósgyőri munkáskörzetben az orvosi teendőket, de már mindenkit ismer és olyan bizalommal fordulnak hozzá a betegei, amilyen szeretettel 6 foglalkozik mindnyájukkal. Azt vallja: az orvos dolga nem ott kezdődik, amikor megírja a receptet,

vagy beadja az injekciót. Ezért is szereti jobban a körzeti munkát. Itt látja a betegei életét is, megismerheti a betegség okait és ezek megszüntetésében szeretne segíteni. Erősen foglalkoztatja például a környéken lévő egyik nagy utca, ahol évek óta állandóan aránytalanul nagy a 'vérhasban megbetegedők száma. Valami hiba van itt, ennek nyomára kell akadni. Mint tanácstag, még többet tehet majd betegeiért, a körzet lakóiért.

SZALÓKI MIHÁLYNÉ háziasszony.

4944-ben egy kis vékony, szőke • parasztlány állt csodálkozva

a szikszói közellátási vezető előtt, aki őt * kommunistának titulálta. Kenyérjegyet kért, hogy szülei ne éhesen dolgozzanak a határban.

Néhány esztendővel később már valóban kommunista volt Szalóki Mihályné, aki tudatosan harcolt a magafajta urasági cseléd jobb jövőjéért.

Két gyermeke mellett árván maradt testvéreit is ő neveli. Gyermekei rendesek, lakása mindig tiszta, mégis talál időt. hogy törődjön mások ügyes-bajos dolgaival, tanácsot adjon a nála kevésbé tapasztaltnak. Erről beszéltek a jelölőgyűlésen az asszonyok is, akik egyhangú szeretettel jelölték őt tanácstagnak.

HULVEI ANDRÁS

pedagógus.

A hétgyermekes utcaseprő fiá^ nak bizony nem volt könnyű amíg elérte élete célját: tanító lett: Még képzős korában is egész nyáron a mezőgazdaságban dolgozott, iskolaidőkben pedig gazdag emberek csemetéjének fejébe töltötte a tudományt.

Amikor beíratták a képzőbe, egy szobában lakott az egész család. Az igazgató kikötötte: csak úgy vesz- szük fel a fiát Hulvei néni, ha kü- lönszobát biztosít neki. És akkor ő, azon a nyáron épített magának sárból, agyagból »különszobát«. így küzdött le minden akadályt, hogy gyermekkori álma teljesülhessen.

Egyébként most, 33 éves korában végzi a Pedagógiai Főiskola levelező tagozatát.

A környék lakói kicsi gyermekkora óta ismerik és becsülik őt. Különösen nagyot nőtt a szemükben, amikor hazajött a katonaságtól és segített nekik, hogy megkapják a kutat. A környék lakóinak régi sérelme nyert ezzel orvoslást. Amikor tanácstag-jelölésről kellett gon- dolkodniok, úgy döntöttek, képviselje őket a Hulveiék Andrása, a tanító úr.

RUSZÓ GYULA kemencekőműves.

R

uszó Gyula 27 éves, a Lenin Kohászati Művek dolgozója. Belevaló gyerek, így nyilatkoztak róla közvetlen munkatársai. Ruszó elvtárs szorgalmas, jó munkás, de komolyan kiveszi a részét társadalmi munkából is.

1951 óta párttag és hogy hűséges katonája pártunknak, azt az ellen- forradalom napjaiban bebizonyította, amikor novemberben az elsők között látott hozzá üzemében a pártszervezéshez. Becsülik is ezért, még a pártonkívüliek is. Munka után, mint a gyári munkásőrség tagja, fegyverrel védi az üzem békés munkáját.

A jelölő ülésen egy idősebb bácsi megkérdezte: nem gondolják, hogy Ruszó elvtárs túlságosan fiatal egy ilyen feladat elvégzésére? Egyhangú volt a válasz: nem! Már bebizonyította, hogy ember a talpán és soha ,nem fogja elárulni a munkásság ügyét. Egyhangúlag jelölték! FARKAS GYULA kisiparos.

A jó iparosnak megvan a be- ^ csülete. Ezt bizonyítja Farkas Gyula autó-motorszerelő kisiparos is, akit a Hazafias Népfront javaslatára tanácstagnak jelöltek a selyemréti dolgozók.

Farkas Gyula kiváló szakember, szakértelmével sokszor nyújtott segítséget állami vállalatainknak is. Ipari tanuló szabadító, jelenleg is van nála egy tanonc, aki nem tudott felszabadulni, hozzáadták, félévre szakmát tanulni.

Farkas Gyula, mint a MÖHOSZ motorversenyzője is, sok dicsőséget szerzett városunknak.

MAGYAR KLÁRA

Jól dolgozik

a Borsod megyei Tatarozó és Építő Vállalat

A városon túl, ahol elvétve akad csak egükét ház, kövérlevelü lóheréken zümmögnek a

méhek, új, még feslék- és malterszagú épületek emelkednek ki az egyhangúságból.

Még folynak a taia- rozási munkák, de már itt fogadják a megrendelőket kis irodájukban a Borsod megyei Tatarozó és Építő Vállalat emberei.

A folyosók falán a legjobb munkások arcképei. Komoly, hatosába juszú bácsik, markáns, munkásarcú férfiak néznek a szemlélőkre.

Bikki József igazgató éppen ebédét fogyasztja barátságos irodájában. Szalonna, zöldpaprika, kenyér. Majd este eszik meleget, ilyenkor a munka teljében ez is megteszi.

— 1950-ben alakult ez a 360 főből álló kisiparosokat összefogó vállalat, amiből körülbelül 100 a szakmunkás.

— Kemény idők állnak mögöttünk. Szerszám és gépek hiányában bizony sokszor érte kritika a portát.

Nem is tagadják ezt. Rossz volt a vezetés is, meg új is volt együtt dolgozni a maguknak élő, mindig csak a maguk hasznát gyarapító embereknek.

Telt az idő és beleszoktak. 1955—56-ban fokozatosan kevesebb

lett a panasz, reklamáció és egyre több a megrendelés.

A vállalat általában a tanácsoknak dolgozik, az egész megye területén. Iskolák, orvosi rendelők, orvosi lakások, tanácsházak és tanácsi . keretből épülő lakóházak kerülnek ki kezük alól.

Jelenleg sokirányú és főleg igen sokhelyű munka folyik. .Miskolcon rendbehozzák a pénzügyi palotát, most nemrégen adták At Bánrévén, Putnokon és Csobádon az orvosi rendelőket és a hozzátartozó .lakásokat. Folyik a krasznokvajdai és . szomolyai iskolák építése, régi anyagból alakítanak át modern tanulóhelyeket. Sátoraljaújhelyen van az egyik legkomolyabb építkezés. Modern élelmiszer-iskolát építenek a tanulók részére és a régi kaszárnyákból 30 lakást alakítanak át.

Feisönyárádon már néhá.ny hónapja készül ötven bányászház — országos tervek alapián. Azért szükséges ezt megjegyezni, mert az összes többi épületet saját tervező irodájukban tervezik és saját- magúk építik.

Az épületeknél egyre ritkábban fordul elő, hogy műszaki átadás után még egyes munkák hiánypótlásra szorulnálak. Minden munkát ők végeznek el a

viz- és villanyszerelésen kívül. Kezdetben ezeket is egyesítették vállalatokon belül, de később jobbnak látták, ha külön dolgoznak.

Első félévi tervüket 112 százalékra teljesítették. Magasabb eredményt is elérhettek volna, ha júliusban és augusztusban a dolgozók 60 százalélza nem vette volna ki az aratási szabadságot. De a segédmunkások zöme »kétlaki« és ottho-n is szükség volt a dolgos kézre. Az első félév még így is megmutatta, hogy a vállalat rentábilis és szép feladatokra képes.

A gépparkjuk még mindig kevés. Kevés a teherautó. Két teherautójuk és vontatójuk állandóan úton van, mégis rászorulnak szinte mindennap az ÉPFU és TEFU segitségérCi Júniusban 200.000 forintot fizettek ki csak az ÉPFU-nak!

Elég sok a vidéki dolgozó is, akik közül csak a felsőnyárádiakat szállítják gépkocsikon. A többiek vasúton járnak ki és be, ami fárasztó és kimerítő a különben is nehéz munkát végző embereknek.

Munka mindig vart bőven. A sok újonnan épült lakás, iskola, ren-* delő pedig, amelyet ők varázsolnak a megye falvaiba, őket dicsérif a derék, építőket.

— U — N — R —»

Mi a helyset

Szőke István lakásügyében ?

Sűrűn gépelt, pecséttel ellátott levelet kaptunk a Lenin Kohászati Művekből. Lakásügyet feszeget az írás, arról beszél, hogy Szőke István, a Szénbányászati Tröszt dolgozója

CSEVEG A SOK GÉP. A terem ezer neonja fényét ontja. Kék kötények százai villannak az örök zakatolásban. Tiszta parkettet simít a hatalmas szőrkefe.

örvendő, szomorú szemek, szőke, barna hajtincsek a parányi kendők alatt. Mert mint vattafoszlós emlékezet száll a finom fehér szál, letelepszik a szabadonhagyott helyekre, bevonva őket ragyogó fehérséggel:

Hétszázan vannak összesen. Főleg lányok. Húszon alig felül. Üdék és tiszták, mint a frissen hullott hó, fürgék és bátrak — fiatalok;

Alig három éve avatták a Miskolci Pamutfonó Vállalatot. Azóta állandóan ontják a többnyire automata gépek segítségével a boszorkányos ügyességű ujjak a hófehér pamutot;

Óriáspupu tevéhez hasonló alakban fekszik a gyapot az első teremben, bálákban.# A Szovjetunióból jön, körülbelül 46 vagonra valót tárolnak minden negyedévben. A feldolgozás egyenes sorban megy át a gyáron, az összes üzemrészeken.

A második teremben 4 automatizált végverőgépen, — amelyek tisztítanak, csomómentesítenek, egy műszakban négy férfimunkás és művezető dolgozik. A munkát egy elektromos vezérszerkezeten elhelyezett kis lámpácskák kigyuló színéről könnyen lehet ellenőrizni;

A fonal első formáját tehát a férfiak adják. Nem mintha a nők nem tudnák ugyanezt megtenni, csak nehéz a tizenhat kilós tekercseket emelgetni, nem minden nő bírná.

A többi munka viszont a nőké. A 136 kartológépen mindössze 10 nő serénykedik. Egy-egy 16, 18 gépen is dolgozik;

Buzsik Erzsiké mindössze 18 éves. Parányi kis teste szinte elvész 16 gépe között. Éppen »abeug« idején érünk hozzá. Szakértelemmel magyarázza:

— Ha a gép alatt álló nagy hengeralakú kanna megtelik és a belőle kikandikáló még vastag fonál magassága nagyobb 15 centiméternél, akkor le kell szedni. — Ez az »abeug«. Egyszerű ez. Egy éve dolgozom itt. de napok alatt megtanulható. Volt már nekem 17—18 ■gépem is.

IGEN, A MODERN gépnél a technológiai munka valóban nem sok. Csupán a befűzés és ha a szál szakad, akkor vigyázva, ügyesen kell újra összeilleszteni;

De nem kíván többet a nyujtógép sem, ahol az előbb kar tolt fonalból 6 szálat fűznek be, 4—4 kis henger alá, amely egyenlít, nyújt, finomít. A szembenálló első két előfonógép gazdája Hedrik Béláné. Ez a gép körülbelül tizenkétszeresére nyújtja meg és tekeri facsévére a fonalat^ A gép tökéletesen balesetmentes, 80 orsójáról 8 órás műszakban négyszer szed le Hedrikné. A gépek száma összesen 32. Fonalszakadás, vagy egyéb hiba történtekor a gépen kis jelzőlámpa villan ki, amely egyben azt is megmutatja, hogy melyik oldalon történt a baj;

A fal melletti hosszú gépeken dolgozik Kiss Erzsébet és állandó versenytársnője, Kádár Erzsébet. Az ő kezük alatt gyűlik a legtöbb fonál. Sehogy sem tudják egymást legyőzni. Egyszerre jöttek a lőrinci fonóból, három hónapos tanulás után 1955 januárjában Miskolcra;

■— Már ott is jelesen végeztünk, — dicsekszik Kiss Erzsiké, aki nemrégen ment férjhez és még haragszik, ha nem áz aszonynevén szólítják. Tehát Barta Pálné, ha neki így jobban tetszik, hadd örüljön. Azt hiszem, tíz év múlva már ő sem nagyon tiltakozna, ha kislánynak néznék;

A szövőfonalat ugyancsak hatalmas, igen hosszú, 408 orsós gépen formálják. 81 gépen 41 nő dolgozik; Szokatlan és idegen szemnek szinte fájó az orsó villámsebes forgása, a fülnek túl zajos az állandó zakatolás.

— Megszoktam és szeretem. Mindig ezen dolgoztam és ezt is akartam, — mosolyog a húsz éves Tóth Ilonka. — Csak akkor rossz, ha elszakad a fonál. A csévék, mintegy 90 dekásak, mind pontosan jeleztek, véletlenül sem kerül idegen, más gépből való cséve hozzá. Munkánkban segítenek a leszedők, az újra- kötők. a mi műszakunkban összesen tizenöten, és ha valami probléma van, a nvvveza^öhöz, fordulhatunk, teljes bizalommal — nem nehéz a munka, játszva megcsinálom; Csak

először tűnik annak, amíg meg nem szokja az ember.

A keresztorsós gépekből mindössze tíz darab van. Egy személy 24 fonalgombolyagot, illetve, ahogy itt nevezik — fejet kezel.

Innen gumikerekű, tiszta kis kocsikban szállítják át a kész fonalat a következő terembe, ahol ládákba csomagolják. Elvétve látunk itt is egy-két férfimunkaerőt. Innen szállítják aztán közvetlenül a magyaróvári kötszövő üzembe, a kőszegi ágyterítőffvárba, a kőbányai textilbe és más feldolgozó üzemekbe, hogy onnan kikerülve, szép formába szőve megk ed vettessék magukat a vásárlókkal.

Külön kis szobában egy ugyancsak nőkből álló kollektíva ügyeskedik.. Ez itt a laboratórium. Feldolgozás előtt és után minden bálából mintát vesznek.

AHOGY BELÉPÜNK, éppen egy új, elektrikus fonalkeresztmetszetet mérő műszert vizsgálgatnak. Csütörtökön érkezett, a régi helyett, amelyet visszaszállítottak az Ónon elektronikus mérőműszerek gyárába. Hirtling Gizi lesz a kezelője.

Fodor Erzsi, Baráz Antalné, Fü- löp József né és Gyovai Istvánné mikroszkópokon keresztül figyelik a fonal minőségét, a változásokat.

A fonoda múlt havi tervét 103.7 százalékra teljesítette. Az ellenforradalom után már novemberben beindult az üzem és egy műszakkal termeltek januárig. Az új évben pedig már teljes három műszakos üzemben dolgoztak. Jelenleg mesz- sze maguk mögött hagyták a múlt évi átlagot.

Műszakonként 140 nő és 25 férfi dolgozik itt. A létszám körülbelül 790, amiből 700-at a nők tesznek ki. Rossz nyelvek szerint tilos az udvarlás ..; Szegény 90 férfi!..:

A fizetések 900—1100—1200 forintig ... Napi 8 órás munkáért. Minden évben ezen felül 1000 forint értékű természetbeni juttatást kapnak.

SOSEM PIHENNEK a gépek. Éjjel-nappal ömlik a foszlós fehérség .: Éj jel-nappal világít ezer

neon és éjjel-naopal ott találjuk a fonónőket. Az ő álmaikat nem a géoak ion iák mogorván. hanem maguk tervezik.::

Urbáa Nagy Rozália

Bogdán Jánosnak, a Lenin Kohásza« ti Művek dolgozójának 300 forintért adott ki egy szobát. A levél alapján a lap cikket közölt »Segíteniakarás? Nem! Lakásuzsora!« — címmel. A cikk megjelenését követően Szőke elvtárs felkereste á s^efkeSÉtőSégét és kifogásolta az írásban közölt tényeket. Nézzük, mi a helyzet ebben az ügyben?

Azt Szőke elvtárs is elismeri, hogy hibát követett el, amikor a szolgálati szerv, a Szénbányászati Tröszt engedélye és tudta nélkül albérlőt fogadott. A hibát súlyosbítja, hogy nem egyazon vállalatnál, tehát a bányánál dolgozót vett magához, hanem idegen vállalat dolgozójának adta ki a lakást. A vizsgálatnál, illetékesekkel történt megbeszélés alapján kiderült, hogy a kohászat által rögzített adatok egyoldalú tájékoztatás alapján történtek. Az a helyzet ugyanis, hogy Bogdán elvtárs egy-két dolgot elhallgatott, nem beszélt őszintén a nyolcas bizottság előtt, ahol panaszt tett. Elhallgatta például, hogy ezért a 300 forintért nemcsak azt az egy szobát, hanem az egész lakást használhatja. Ez nem volt becsületes és helyes eljárás. Arról sem beszélt, hogy Bogdán elvtárs magatartása miatt Szőkééknek mennyi türelemre és megértésre volt szükségük, hogy a szocialista együttélés követelményeinek megfelelően — ha rövid ideig is —, de egy lakásban, egy fedél alatt élhessenek. A cikk megjelenését követően olyan hírek keltek szárnyra, hogy Szőkééktől elveszik a lakást. Ez semmiképpen sem lenne helyes és jogos intézkedés, már csak azért sem, mert Szőkééit jóhiszeműen, segítőszándékkal, fogadták magukhoz Bogdánékat.

Természetesen azt mindenkor el kell ítélni, hogy bárki, ilyen magas lakbér ellenében adjon ki lakást; Kiderült az is, hogy Szőkééit nem is állapították meg a lakásért fizetendő összeget, hanem azt Bogdánék önma- guktól ajánlották fel és szinte ráerőszakolták Szőkéékre.

Szőke Istvánt mindenki ismeri a Szénbányászati Trösztnél — becsületes, szorgalmas dolgozó. Ez az ügy egészen biztos, tanulság volt számára, és máskor jobban megnézi majd, hogy a rendeleteknek megfelelően jár-e el, ha lakásába valaha is szándékában van albérlőt fogadni. Tör- vénvszerint ugyanis szolgálati lakásban — és egyéb lakásban is — csak a lefoglalt lakrészre arányosan jutó lakbért lehet kérni, követelni.

Mindent egybevetve, Szőke elv- társéknak a lakás továbbra is jár, őket e joguktól senki meg nem foszthatja^^ _____(t.)

S

zakszerű

szőnyeg javítást

keleti és magyar perzsák, torontáli, ) stb.

Yállalok

Baicsy Zsilinsxkv u. „C" bérhí«, VI. lépcső, II. 2. Olalinovszkij u, farok) Telefon: 15— 5S9.

iSzáll CL tfjjLŐlll Muß- szál...