Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-06 / 208. szám

Péntek, 1957. szeptember 6. északmagyarország 3 SZERÉNYEN ÉS ÖNZETLENÜL A XVI. SZÁMÚ Autójavító, hatalmas szerelőcsarnokába belép­ve, megnyugtató kép tárult elém. Tisztaság, rend van itt mindenütt — vélekedtem magamban. Személy- szállító buszok sorakoztak egymás mellett, »gyógyító műtétet« végez­nek rajtuk. A műhely belvilágát a satupadoknál szorgoskodó kezek munkájának zaja tölti meg. Dolog közben találtam Krausz László elvtársat, az üzem párttit­kárát. Közepes termetű, szerény magatartású, éltes ember már. Ha­ja deresedik, de mozgása, nézése, beszéde — mondhatni örökifjút mutat. Különösen felélénkül, ami­kor életéről, munkájáról kezdek beszélgetni vele. — Kisiparos gyermeke vagyok, ketten voltunk testvérek. Nekem is az a sors jutott a múltban, ami sokszázezer munkás és paraszt­szülő gyermekének. Már 13 éves koromban dolgoznom kellett. Apám mellett tanultam meg a szakmát is. Lakatosként dolgoztam a műhely­ben — mesélte élettörténetét, úgy ahogy szokás ez már ilyenkor. S valóban, életének múltja tele volt súlyos megpróbáltatásokkal, tragikus élményekkel, fárasztó küz­delmekkel. Emberileg átérezni is nehéz azt a sorsutat, amelyet meg kellett járnia. Hosszú lenne egész élettörténetét leírni; néhány epizód is elég. A tobzódó fasizmus gyötrel- mes éveiben szüleit, feleségét, gyer­mekét és testvérét örökre elvesz­tette. Öt magát is a fasizmus vere­sége mentette meg az életnek, a mauthauseni halál-lágerből. A hosszú évek testi és lelki meg­próbáltatásai után 1945-ben haza­tért. Az életlecke a munkásmozga­lomba vezette, tagja lett a pártnak s azóta a sok névtelen harcos kö­zött önzetlen, fáradhatatlan kato­nája a kommunista mozgalomnak, a pártnak. Szilárdan áll a párt mellett. 1950 óta párttitkári teendőket végez, öt nem törte meg az ellenforradalom sem. Mint sokan mások, ő is látta miről van szó, s bátran, kommu­nista módon a legkritikusabb na­pokban is kiállt, nem tagadta meg önmagát. Nem volt könnyű a pártmunkát újra megkezdeni — mondja — hi­szen az ellenforradalom hazug hír­verése politikailag, erkölcsileg is nagy károkat okozott az országnak, a pártnak. Nehéz volt a szétzilált pártszerve­zet sorait újraegyesítő munka, de itt sem csüggedtek a kommunisták, köztük Krausz elvtárs sem. MÁSOKTÓL tudtam meg, hogy kiállását nemcsak a szavak, hanem személyes példája is igazolja. Az ellenforradalmi események idején szabadságát félbeszakította, s na­ponta rendszeresen bejárt az üzem­be a munkások közé. Segített józan gondolkodásra vezetni az embere­ket. Vitatkozott, beszélgetett azok­kal a jóindulatú, de megtévesztett munkásokkal, akik azt hirdették az üzemben, hogy »megszűnt a párt«, »nincs rá szükség«. Igyekezett meg­találni mindenkivel szemben a megfelelő hangot, megértetni, hogy mi vészt rejteget az ellenforrada­lom. S az emberek hallgattak rá. így többeket megóvott attól, hogy meggondolatlanságukkal bajbake- verjék magukat. Ma már látják, hogy neki volt igaza. Krausz elvtárs a nagy erőfeszítés­ben nem volt egyedül. Mellette vol­tak e nehéz napokban olyanok is, mint az üzem igazgatója, Váradi István, valamint Szűcs János, Sza­bó József, Viezer Ernő és még má­sok. Krausz elvtárs fáradhatatlanul látogatta az embereket, beszélgetett a kommunistákkal is, akik megér­tették e napokban, hogy hol van a helyük. — Megértették — mondotta —, hogy az egyes emberek vélt, vagy felnagyított, ^ vagy a valóban elkö­vetett hibáiért nem szabad, nem lehet az egész pártot hibáztatni, az eszméhez nem lehetnek hűtlenek, hisz akkor magukhoz is azok lenné­nek. Ez segített abban, hogy először négyen-öten, majd mind többen látták be: nem lehet félreállni, még csak most kell igazán munkához látni. S a tétlen várakozást, a bi­zonytalankodást így váltotta fel. — ha lassan is — az egyre erősödő tettvágy. Mosonyi János, Nagy La­jos, Timkó József, Bekő Miklós elv­társak segítségével december végén újjáalakították az üzemi pártszer­vezetet. Azóta a munka jó kerék­vágásban halad. Krausz elvtársat, mint egyszerű munkás harcost mindig a párt fél­tése, becsületes emberek szeretete vezérelte és amikor a veszély el­múlt, most is ez vezeti. Munkatár­saihoz emberi, közvetlen a maga­tartása, ezért népszerű közöttük. Úgy vélekednek róla: tőle még nem hallottunk parancsolgatást, utasítgatást, fölényes hangot, de ehelyett nem sajnálja a meggyőző, felvilágosító szót. A munkások kö­zött él s dolgozik, s velük együtt érez. Törődik egyéni bajaikkal, ezért még családi ügyben is felke­resik; nemcsak párt, vagy gazda­sági problémák esetén, hanem más alkalmakkor is. Sokszor míg mások a végzett munka után pihenni, szó­rakozni mennek, ő tovább dolgozik. Jár, kilincsel, az emberek ügyeinek jogos elintézéséért. S MIG E SOROKAT írom, ar­ra gondolok, hogy Krausz elvtárs önzetlen áldozatos példája nem áll egyedül, hiszen a párttitkárok nagy. többsége sokat fáradozik ön­zetlenül a közösség ügyéért, mely nehéz és megtisztelő megbízatás. S olykor mégis hallgatunk róluk. Pe­dig sokkal többet kellene beszél­nünk az ilyen emberekről, akik — Lenin szavaival élve — nem sokat fecsegnek, hanem szerényen, szor­galmasan, hangoskodás és hivalko­dás nélkül végzik a saját jószántuk­ból vállalt munkát — mindany- nyiunk érdekében. — PÁL LAJOS Közel hét évtizede annak, hogy a Kiss József szerkesztette »Hét« egy ifjú költő versét közölte. Az ifjút Heltai Jenőnek hívták. Akkor indult el, hogy énekese legyen a növekvő Budapestnek, az új század városá­nak, hogy remekmívű verseiben, pró­zai írásaiban halhatatlanná tegye az akkori ifjúságot, a századforduló lá­zas levegőjét. Rövid három hete százezrek ünne­pelték 86. születésnapját. És most, szeptember 3-án, a János vitéz örök­szép versei írójának kezéből végleg kihullott a toll, az örökifjú elmarad­hatatlan szivarja az utolsó füstfelhőt eregette; Heltai Jenő Kossuth-díjas, a magyar irodalom nesztora meghalt. Hét évtizeden át volt az örök op­timizmus, a reményteljes fiatalság énekese. Még két évvel ezelőtt, nyolc­vannégy éves korában is megajándé­kozta az irodalmat a »Szépek szépe« című verses színjátékával. Két éve feküdt betegen, és — sajnos — az utolsó időkben már nem írt, de hét­évtizedes életműve most is tízezre­ket gyönyörködtet. A János vitéz dalszövegei, a Néma levente, a Kató- versek, regényei, humoreszkjei ma is élnek, frissek, eleven ifjúi erővel hatnak. Mint műfordítót is a legelsők, a legjobbak között tisztelhetjük. A vi­lágirodalom számos gyöngyszemét ismertük meg gyönyörű fordításai­ban. A miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházának új évadnyitó darabjának, Flers és Caillavet »A zöld frakk« című szatirikus vígjáté­kénak mesteri fordítása is az ő re­mekműve. Sajnos, ezt a bemutatót, amelyet Heltai Jenő tiszteletére is szántak, már nem érhette meg. Nyolcvanhat évet élt. Irógenerá- ciók nőttek fel mellette és haltak ki mellőle; ő örökifjú maradt. . Azzá tette az alkotás, a művészet örökké lobogó tüze. Népi államunk koráb­ban a »Munka vörös zászló érdem- rendjé«-vel tüntette ki, majd ez év tavaszán Kossuth-díjjal jutalmazta életművét. Most egy ország és külföldi tiszte­lőinek milliós tábora gyászolja Hel­tai Jenőt, aki — amíg irodalom és kultúra lesz — műveiben örökké élni fog. (bm.) 450 „eladó“ bányászlakásra van már jelentkező Borsodban A Minisztertanács rendelete ér­telmében a Borsodi Szénbányászati Tröszt a tervek szerint mintegy ezer újonnan épülő kertes családi házat, valamint régebbi építésű úgynevezett „kolónia-lakást” ad el a bányászoknak. A lakásvásárlási lehetőség igen nagy érdeklődést keltett a borsodi bányászok között. Erre mutat, hogy Ormosbányán például 167 bányász jelentette be, hogy szívesen megvásárolja a ko­rábban épült kolónia-lakásokat. A szuhavölgyi bányáknál 174 bányász szeretne ilymódon saját családi házhoz jutni. Az eddig beérkezett jelentések szerint már 450 bányász- család jelentette be, hogy megvá­sárolja azt a házat, melyben lakik. Kettős csúcseredmény a diósgyőri durvahengeritéiien A Lenin Kohászati Művek dur- vahengerdéjében csütörtökre vir­radó éjszaka 170 öntecset henge­reltek a dolgozók, ami az éjszaka; munkában az üzem eddigi legjobb eredménye. így a korábbi műszakok eredményeivé? a hengerészek 24 óra alatt 495 öntecset munkáltak meg — s ezzel a hengerde1 fennállá­sa óta a legjobb napi teljesítményt érték el. Borsodban 9 községbe vezetik be ezévben a villanyt Borsod megyében az alkotmány ünnepén gyulladt ki a 204-ik köz­ségben a villany. A megyei tanács ezévben községvillamosításra újabb 3 millió forint hitelt biztosított. Ebből az összegből 9 községet vil­lamosítanak. így többek között az országszerte ismert kirándulóhely, Jósvafő, valamint az ország egyet­len gipszbányája mellett lévő Per­kupa községet. A villamosítás során az Észak­magyarországi Áramszolgáltató Vállalat csaknem 10 kilométer nagy- és 30 kilométer kisfeszült­ségű vezetéket épít. Az idei villamosítási terv végre­hajtását megkezdték. Szombaton Hernádbüd és Sajószöged község határában hozzáláttak a vezeték építéséhez. A tervek szerint az év végére mind a 9 községben ki­gyullad a villany. A napokban jelenik meg a Borsodi népijál'ékok című gyűjtemény Borsod megyében Lajos Árpád néprajzkutató több évi szorgalmas munkával összegyűjtötte a már fe­ledésbe merülő ősi népi- és gyer­mekjátékokat. A gyűjtött anyagot most a tanács művelődési osztálya füzetben is kiadja. A ..Borsodi Né­pijátékok” című füzet hatvan rajz­zal, harminc énekes és táncos já­tékot, valamint ugyancsak harminc olyan sportjátékot tartalmaz, amelynek szabályai vannak. A fü­zet a napokban jelenik meg, de már számos művelődési otthon és iskola rendelt belőle. Efüsüfüitfsüc a szikszói járás leranlaszövelkezelel A Borsodnádasdi Lemezgyár mű­szaki vezetői csütörtökön értékel­ték az alkotmányünnepí munka­verseny eredményeit. Megállapítot­SZÉTSZÓRT irodaházak, apró mű­helyek, tágas, virágos park. Mintha nem- is gyárban járnánk. Csend van, mint egy szanatóriumban. Csak néha töri meg ezt a csendet egy-egy durva kalapácsütés. A fém sikolt, jajong, a kalapács nem kíméli, üti, vágja. A Könnyűgépgyár .., Számtalan alkotó gondolat és művészi kivitele­zésű munka színhelye. Messzi Iz- landban, Braziliában, Németország­ban hasznoskodnak sárga—szürke villamostargoncáik, Kínában, Irán­ban utaznak az itt gyártott lengés- csillapítókkal, hidraulikus emelőkkel ellátott Csepel és Ikarusz kocsikon, Borsod megyében és Csehszlovákiá­ban egyaránt használják a melegüze­meikben készített bányatámokat... Milliós megrendeléseik vannak az anyagigényes csőkarimából. Tavaly kezdték el gyártani a D—100 és D—400 típusú centrifugál szivattyú­kat és az akkori félezerhez képest ma már 1200 darabot készítenek. A megrendelés ebből is 2000 körül van. Mezőgazdasági autó- és motoralkat­részek százezerforintos értékekkel... A megrendelés erre az évre forint­ban kifejezve 61 millió, amelyből a jövedelem mintegy 53 millió forint. Mindössze 3 cikkük van, amihez ál­lami dotációt kapnak, már ebben az évben ez is csökkenni fog. Majdnem minden gyártmányuk új, a múlt évben és ebben az évben kezdték el tömegkibocsátásukat. Az új profil meglehetős zavart olcozott az anyagellátásban. A könnyűgép-- gyárban soha nincsen anyagiorlódás, v*oy felhalmozott készlet. Mindent rögtön elnyelnek az örökké éhes mű­helyek. Az októberi eiienlorraaaiomnaK többek között a szikszói járásban működő huszonhat termelőszövetke­zet közül is sikerült felbomlasztania tizenötöt. Ám arra már nem volt ereje, s ideje, még úgy sem, hogy az elmúlt 12 év alatt gyökeret eresztett termelőszövetkezeti gazdaságot tel­jesen megsemmisítse, mert azok a dolgozó parasztok, akik meggyőződtek a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás előnyeiről, kitartottak, megvédték gazdasá­gukat és az ellenforradalmi ese­mények után hozzáfogtak az okozott károk rendbehozásához. Napjainkban tizenegy termelőszö­vetkezet működik a járásban, s mun­kájuk, terméseredményeik alapján bebizonyították, hogy magasan az egyéni gazdaságok fölött állnak. Ka­lászos átlagtermésük járási szinten 13.2 mázsa volt kát. holdanként, a Az alkotmánynapi versenyben 84 tonna alapanyagot takarítottak meg Borsoduádasdou ták, hogy a gyár dolgozói a nemes versenyben 84 tonna alapanyagot takarítottak meg, s így százezer fo­rintos megtakarítást értek el. HELTAI JENŐ 1871-X957 folytatnak, 100—150 méterre szét­szórva fekszenek, ami késlelteti az ügyek elintézésének gyorsaságát. A múlt évihez viszonyítva, sokat javult a műszaki arány a gyárban. A szakmunlcások száma a segédmunká­sokhoz viszonyítva, jelentősen emel­kedett, ami hozzájárult a bérek emel­kedéséhez is. így a hidegüzemben dolgozó szakmunkások átlagos havi bére 1400—1500, a melegüzemieké 1800 forint. A szerelőké is 1700 kö­rül mozog. A segédmunkások átlag­bére 1000-től 1200-ig. Ezek főleg nők. akik az 1400-as létszámú üzemnek mintegy 25 százalékát képezik. Nagyon büszkék a gépgyáriak és méltán, hogy még soha: nem- történt náluk béralaptúllépés, ami bizony az- ellenforradalom után gyárainkban eléggé megszokottá vált. Már január­tól teljesítmény órabérezés folyik, amelyet úgy szabályoznak, hogyha valaki 100 százalékon alul termel, akkor órabéréből bizonyos százalékot levonnak. Jelenleg új premizálási rendszert dolgoznak ki, amelynek ér- telmében a selejtcsökkentőket és a kevesebb szerszámot használókat megjutalmazzák. Ezzel is jelentős eredményeket érnek majd el, hiszen a munkás még jobban érdekelve lesz abban, hogy selejt nélkül, pontosan dolgozzon. A RAKTÁRÉPÜLETNÉL éppen rakodnak. Ma indul Jugoszláviába az egyik villamostar gon caszállítmány., Az értékes gépeket gondosan leta-, kargatjdk ponyvával. Meg ne ázza­nak, hiszen munka fekszik bennük, ■ olvan munka, ami dmsé^etára válik a kön nyűgépgyá ri dolgozóknak. URBAN NAGY ROZÁLIA1 —, ük kot a mujaovi, vyvz-c té­nyeket, ajtóiét, ablakkereteket, mű­parkettát tudnánk gyártani. Tartós­ságukra nézve sokkal jobbak a fánál, és kivitelre is nagyon szépek lenné­nek. De nincsen rá elég pénzünk. Egy ilyen sajtó ugyanis különlegesen ma­gas beruházást kívánna. Sajnos, nin­csen módunkban, hiába vagyunk fá­ban nagyon szegények, eddig még ez nem sikerült. Pedig ahelyett- a sok­száz köbméter fa helyett, amit min­den évben koporsó alakjában leenge­dünk a földbe, lehetne alkalmazni ezt az alapanyagú műfát. Más, erdőben gazdag országokban régen így csinál­ják már ezt. Egyszóval, ■ a műfának nagy jövője van és különösen nálunk igen nagy lenne a jelentősége. Jó lenne ezzel a gondolattal egy kicsit többet foglalkozni. Megérné! AZ ÜZEMBEN minden egyes he­lyiségben példás tisztaság, rend. Se­hol egy eldobott cigarettavég, vagy gyufaszál. Az alapanyagok és a kész áruk szépen tárolva vannak, és ahol dolgoznak, ott is frissen mosott, tisz­tára söprött a padló, vagy kő. Csak a raktár és az irodahelyiségekkel van baj. No, nem a tisztasággal. A hely­zet az, hogy mintegy 1500-on felül van a beérkező és kimenő vagonok száma és a raktárak egészen csekély befogadóképességűek. A.zon kívül ugyanúgy, mint az irodák, eléggé messze esnek egymástól. Az irodák, amelyek egyirányú tevékenységet A pontban, laore szaunozi anyag ■ sokszor aztán hóvégi futáshoz vezet, hiszen amíg a nyersállapotból eléri ] felhasználható formáját, nagyon sok ; idő eltelik. Mégis, januárt is beleért- < ve, ebben az évben minden hónap- 1 ban 100 százalékon felül termeltek, \ és áruik kifogástalanok, leszállításuk i pontos, mindig a megszabott időben < történik az átadásuk. i A SZERELŐMŰHELY tágas pavil- ‘ Ionjai mellett kisebb épület húzódik. ‘ Hátsó részén apró ajtók vezetnek a < műfagyártó részleghez. Összesen hat t sajtó dolgozik itt, mind külön-külön ( egységben. Fűrészport sajtolnak. A , műfa ugyanis a jövő nyersanyaga, , fűrészporból készül. Fillérekből mii- ■ liós értékeket — villanyóra tartókat és WC ülőkéket, fedővel ellátva. A ■ festés után ezek kivitelre semmiben sem különböznek a megszokott fa- anyagtól, sőt ízlésesebbek, higiéniku- j sabbak. — fehérek, moshatók, vrak-■ ( tikusak. Csak a villanyóratartókból, ] amelyeket eddig súlyos forintokért ( vásároltunk, külföldi bakelitből. — körülbelül 100 ezer darab 1 millió , 100 ezer forintot jövedelmez. . A műfa előtt valóban nagy jövő ■ áll. Leszih Lajos, üzemgazdasági fő- - osztályvezeteő, aki a gyárban 1935 , óta dolgozik, nagy lelkesedéssel be- \ szél róla: i — Ha nagyobb sajtók lennének. — i mondjuk 2000 tonnásak erre a célra < MI ÚJSÁG A KÖNM Ü GÉPGYÁRBAN kiskinizsi Haladó Tsz pedig lo.80 má­zsa átlagtermést ért el búzából. A meglévő termelőszövetkezetek a já­rás területén mintegy 2200 kataszt- rális hold szántóterületen gazdálkod­nak és tervezetükhöz mérten 3000 mázsa kalászos terménnj'el termel­tek többet, ami durván számolva is 600 ezer forinttal növeli jövedelmü­ket. Az aszalói Szabadság Termelőszö­vetkezet 160.000 forinttal, a szikszói Béke közel 200.000 forinttal, a felső- dobszai Béke — amely csak 195 kát. hold szántóterületen (15 taggal!) gaz­dálkodik — a mai napig csupán nö­vénytermelésből 85.000 forinttal, ál­lattenyésztésből pedig 30.000 forint­tal növelte jövedelmét és szövetkezeti alapját is 6—7000 forinttal tudja bő­víteni. Több termelőszövetkezeti dolgozó 40—50 mázsa terményt visz haza a csoportból. Az aszalói termelőszövet­kezetben Kurucz Mihály, a szikszói­ban Tóth István, a felsővadásziban Bordér Vince szövetkezeti dolgozók különösen szép jövedelemre tettek szert. Hiba azonban, hogy a jólműködő termelőszövetkezetek véka alá rejtik eredményeiket. Pedig a környező községek dolgozói érdeklődnek a ter­melőszövetkezeti tagok sorsa felöl, hiszen maguk is gondolkodnak és ► szívesen ellátogatnak baráti beszél­getésekre, eszmecserére a jólműködő ícsoportokhoz. Az elmúlt évek tapasz­talatai igazolják, hogy egy-egy bá­nréti beszélgetés után több egyénileg (dolgozó paraszt már a helyszínen el- ( határozta, hogy hazaérve, feltétlenül • szorgalmazni fogja a csoport meg- ( alakítását. I ( Termelőszövetkezeteink eredmé­nyei önmagukért beszélnek, a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét igazol­ják. A következő hetekben, hónapok­ban a bő termést ígérő őszi be­Í ( takarításokkal egyidőben sok egyénileg dolgozó parasztot meg­győzhetünk a nagyüzemi gazdál­kodás fölényéről. (Mindehhez azonban szükséges, hogy fa termelőcsoportok vezetői és tagjai (szívesen foglalkozzanak az egyéniek- (kel, vezessék körül őket gazdaságuk­éban, s mutassák meg vagyonukat. — (Dolgozó parasztságunk tudatában (egyre inkább érlelődik a szövetkezés (gondolata és most már termelőszö- fvetkezeti tagjainkon is múlik, hogy fa szándék tetté valósuljon. Hiszen a (termelőszövetkezetek, állami, gazda­gságok — de az egyénileg dolgozók is — (olyan hittel és szorgalommal birkóz­ónak az idén a természettel, amilyen­ére hosszú évek óta nem volt példa, f Most pedig újabb forrásból táplál- f kozhat a paraszti' termelési kedv t'o- flyója. A közelmúltban jelent meg • a (Magyar Szocialista Munkáspárt ag- (rárpolitikáiának tézisei, amelyek vi- f lágosan, félreérthetetlenül kifejtik, (hogy pártunk miképpen akarja a (néppel, mindenekelőtt ae; egész pa­rasztsággal együtt fellendíteni a me- (zőgazdasági termelést és tovább foly­atatni a szocialista átalakító munkát (falun.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom