Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-04 / 206. szám

2Í Szerda, 1957. szeptember 4. A Szovjetunió honvédelmi minisztériumának tájékoztatója az északi iiotta szeptember-októberi hadgyakorlatáról A Szovjetunió északi haditengeré­szeti flottája a katonái kiképzési tervnek megfelelően szeptemberben és októberben korszerű fegyverfaj­ták, hadihajók és repülők bevetésé­vel hadgyakorlatokat tart a Barenz- és Karisch-tenger térségében. A tájékoztató pontban megjelöli a térségek ama övezeteit, amelyek szeptember 10-től október 15-ig a szovjet és a külföldi hajók, valamint repülőgépek közlekedése szempontjá­ból veszélyesek. A Szovjetunió honvédelmi minisz­tériuma figyelmeztet minden szovjet és külföldi kereskedelmi hajót, hadi­hajót és repülőgépet, hogy nem vál­lal érte felelősséget, ha kereskedelmi hajók, hadihajók és repülőgépek megsértik a veszélyes övezet határát és esetleg anyagi károkat szenved­nek. (MTI) Sclwyii Lloyd brit külügyminiszter szerdán Belgrádba érkezik John Selwyn Lloyd, brit külügy­miniszter, Kocsa Popovics jugoszláv külügyi államtitkár vendégeként szerdán különrepülőgépen Belgrád- ba érkezik. A brit külügyminiszter látogatást tesz Tito elnöknél is. Selwyn Lloyd belgrádi látogatá­sát kommentálva a Borba rámutat, hogy a brit-jugoszláv kapcsolatok kedvezően fejlődnek, tekintet nélkül a két ország belső rendszerének kü­lönbözőségére. (MTI) A Borba tudósílója az ENSZ-közgytilés rendkívüli ülésszaka előtti hangulatról B. Lazics, a Borba állandó new- yorki levelezője írja: Az Egyesült Nemzetek Szervezetében napról- napra növekvő aggodalommal tekin­tenek az ENSZ közgyűlés szeptember 10-re összehívott rendkívüli üléssza­ka elé. A küldöttségek meglehetősen nagy száma nem helyeselte a rendkívüli ülésszak összehívását. Ezt több ok­ból tette. Felmerült a kérdés: elke- rülhető-e a súlyos viszály és a Ke­let-Nyugat közötti viszony újabb kiéleződése egy vitában Magyarorszá­got illetően, ahol a helyzet csillapo­dik, rendeződik? Másrészt viszont a propagandaharc egy élesebb szaka­szának kezdete csak árthatna a köz­vetlenül a rendkívüli ülésszak után megnyíló 12. ülésszaknak. Az ázsiai és afrikai országok meglehetősen nagy száma például a legkisebb mér­tékben sem foglalt állást a szeptem­ber 10-i magyar vita mellett és szí­vesebben fogadná, hogy az említett bizottság jelentését a 12. ülésszak során tárgyalnák meg. A Magyarországgal foglalkozó ülésszak súlyos kísértést és kockáza­tos változást-' jelent majd, amely ktfhnyen járhat komoly következ­ménnyel — írja a továbbiakban. In­nen adódik a 81 ország newyorki pa­lotájában kialakult aggodalom is. Minthogy azonban a mai világ bő­velkedik meglepetésekben, olyan re­mények is'kecsegtetnek, hogy e ko­moly előjelek után a 11. ülésszak utolsó ülésén talán diadalmaskodhat a közös érdekek és a gyakorlatiasság eszméje, s ez a szeptember 10-i ülés­szakot kevésbé ártalmassá teheti, mint ahogy az ma tűnik. Eddig 173 halálos áldozata ran a jamaicai Tasuti katasztrófának A jamaicai Kendal vasúti állomás közelében vasárnap este éles „S” ka­nyarban kisiklott egy zsúfolásig meg­lelt vonat, amely egy katolikus szervezet rendezésében kirándulókat vitt a Kingstontól 115 mérföldre lévő Mentegó-öbölbe. A tíz kocsiból álló szerelvényen ezerhatszázan utaztak. A kisiklás következtében kilenc kocsi kiugrott a sínekről és az egyik húsz láb mély folyómederbe zuhant. A mentési munkálatok során ked-1 den a hajnali órákig 173 holttestet1 szabadítottak ki a roncsok alól és1 attól tartanak, hogy a halálos áldó-1 zatok száma eléri a kétszázat. Több' mint négyszázan megsebesültek. Vasárnap az egész országban nemzeti gyászt rendeltek el. A jamaikai vasúti katasztrófa pél­dátlanul áll az amerikai földrészben eddig történt vasúti szerencsétlensé­gek sorában. (MTI)---------------o--------------­— Hétfőn Ammanban robbanás történt az Egyesült Államok tájékoz­tató központjának épülete és az or­szágos sajtóépület között. Kár nem keletkezett. Egy kormányszóvivő szerint ismeretlen személy robbanó­anyagot helyezett el a két épület kö­zötti lépcsőkön. EGY TANÁCSTAG KÖRZETÉBEN r- LÁTOGATÁS A CIGÁNYTELEPEN — Az egyiptomi hadügyminiszter nyilatkozata a nemzetgyűlésben Kairó (MTI) Abdel Hakim Amer tábornok, egyiptomi hadügyminiszter, a fegy­veres erők főparancsnoka hétfőn a nemzetgyűlésben bejelentette, hogy november óta megkétszereződött az egyiptomi légierő. „Egyiptom száraz­földi, haditengerészeti és légiereje — mondotta — ma teljesen fel van sze­relve és készen áll, hogy bármely pillanatban teljesítse kötelességét”. A hadügyminiszter ezután így folytatta: „A szuverénitásért vívott harcunkat nem lehet véglegesnek te­kinteni. Újabb harcok állnak előt­tünk. Fel kell készülnünk, hogy meg- ^ vívjuk ezeket a csatákat, ha arra •* kényszerítenek”. (MTI) Az Országos Béketauács evangélikus egyházi bizottságának nyilatkozata az ENSZ ötösbizottságának jelentésével kapcsolatban Az Országos Béketanács evangéli­kus egyházi bizottságának elnöksége szeptember 3-án ülést tartott, ame­lyen többek között jelen volt Turóczy Zoltán és dr. Vető Lajos püspök. Az elnökség a bizottság nevében nyilat­kozatot tett. A nyilatkozat bevezető­ben utal az ENSZ ötös bizottságá­nak jelentésére, majd így hangzik: „Úgy látjuk, hogy ennek a kér­désnek tárgyalása a jelen körülmé­nyek között nem vinné előre hazánk belső nyugalmának és a nemzetközi feszültség csökkentésének ügyét. Országunk belső helyzetének to-' vábbi megnyugvását és az új háborúk országok felett lebegő pusz-1 tító rémének elűzését azzal szolgál­hatja legjobban a világ minden fele­lős testületé, különösen az Egyesült' Nemzetek Szervezete, ha az ötös bi­zottság jelentésével kapcsolatban is' kerüli az ellentétek Aövélését és1 szolgálja a világ békességének meg-1 óvását.” (MTI) A z I. kerületi taná­** csőn találkoztam először Nagy Ferenc tanácstaggal. Ez a kissé kopottruhás, szemüve­ges, őszhajú munkás­ember aligha hasonlít­ható a múlt idők kikent- kifent klasszékesztyűs »honatyáihoz«. De egy­szerű szavaiban annyi bölcsesség, erély van és furfang is (ismerjük cl, ez is szükséges néha), hogy mindjárt arra gondoltam, a Csorba­telepiek jókezekbe tet­ték sorsukat. — Miskám — mondta ő a múltkoriban, (mi­után néhány hétig ered­mény nélkül próbálko­zott megjavíttatni a Sajóhid aszfaltját) — sokfelé jársz te, menj már egyszer át azon a hídon. És az öreg ci?n- bora — a 44-es partizán bajtárs, (jelenleg az Útfenntartó Vállalat igazgatója) átment a hídon és belátta, hogy az bizony sürgős javí­tásra szorul. A fonógyárral elintéz­te, hogy végre ajtókat, ablakokat kapnak vé­dencei, az új cigány­telep lakói. A miniszté­rium engedélyét várják. Ezután érdeklődött, ezt sürgette most is a ta­nácsnál. Arra kért, ne róla, hanem a körzetéről ír­jak, a cigány putrikról, amelyekből egyre keve­sebb csúfítja a Sajó partját és büszkeségé­ről, az új cigánytelep­ről, ahol jelenleg 48 ci­gánycsalád (600 lélek) éli dolgos, munkás éle­tét. Legyen hát Nagy elv- társ kívánsága szerint, dicsérje öt munkájának eredménye. * 1954-ben gondoltak rá először, hogy meg kell szüntetni a sajó- parti cigány kunyhókat. 55 végén 42 család köl­tözött be a szoba-elő­szoba-kamrás lakások­ba. 57 elején még hat család kapott itt lakást. Es a jövő héten újabb 12 család költözik át a telepre. ri ermészetesen nem Nagy Ferenc adta az új lakásokat Bordás Gézának, Vargáéknak, Kótaiéknak és a töb­bieknek; államunk épít­tette számukra. O csak segített nekik, hogy élni tudjanak a népi demo- kráciánk-adta lehető­séggel. A házak tervezé­sében, a munka meg­szervezésében is ko­moly része van. De az igazán nagy munka csak ezután várt rá: munkásemberekké ne­velni ezeket a fizikai­lag, lelkileg elnyomorí- iott embereket. Ezt tűz­te ki céljául. És ma, az itt lakó felnőttek 90 százaléka dolgozik. A férfiak gyárakban (Diósgyőr, gázgyár, fo­noda, építkezések), az asszonyok többsége a búig ár kertészeknél. Többen szakmunkások és nem ritka az olyan dolgozó, mint Szánkó Gyű'a géplakatos, több­szörös sztahanovista, a szakma kiváló dolgozó­ja. A lakásokban ágyak, egyszerű bútordarabok, függöny, térítők, s leg­több helyen szép, tiszta- huzatú ágynemű. A fa­lakon bekeretezett fényképek, sztahanovis­ta oklevelek. Tizenegy lakást néz­tem meg belülről is, ezek közül négy csa­ládnak volt rádiója. Kis falusi gazdasá­gokra hasonlítanak ezek a lakások. A há­zak előtt konyhakert és a legtöbb helyen hízó­nak való, — kettő is. Kell az ennivaló, nagy a család\ mindenütt... Nagy elvtárs mindezt a gazda büszkeségével mutogatja, mindenkit névszerint ismer: tudja ki, hol dolgozik, hiszen nem egyet maga helye­zett munkába. Bátyi Lajos, a lakóbizottság elnöke úgy mondja, hogy most már ők ma­guk sem tűrik közöttük azt, aki nem dolgozik. És ha a szép szó nem használ, le is út — fel is út! így jár az is, aki verekedéssel!, veszeke­déssel akarja megbont tani a közösséget. . Érdemes megemlítem ni, hogy bár körülbelül 300 gyermek él a tele* pen, mégsem volt egyet* len paralizises meg* betegedés sem. Amikor Tóth Zoltán tisztiorvos felhívta Nagy elvtárs figyelmét a veszélyre, ő azonnal megtanács* kozta ezt Bátyi elvtárs* sál és a telepgondnok* kai. Másnap hozzáfog*“ tak. Minden fellelhető szemetet eltakarítottak. Azóta is állandóan el­lenőrzik, söprik-e az udvarokat. Takarítják* e a W. C.-ket. Hogy is feledkezhet*■ nék el a szép virágos* kertekről, amit annyi szeretettel gondoznak, az asszonyok. Én is kaptam Ilona nénitől egy csokorra, való virá* got búcsúzóul. * J7gyütt jöttünk házáé felé Nagy elvtárs* sál. A terveiről beszél* gztiünk. A Sajő-hidon javítani kell a világítást: a vízvezetéket kihozni 3 kilométerre, hocry Csór* ba-telep egészséges ivó* vizet kapjon: több ut* cát is meg kell javítani a körzetében. És a leg* déőelgetettebb terve: óvodát létesíteni a csór-- bai kisembereknek és újra megalakítani a ct-» gúnyok kultúr gárdájáL S közben, ahogy jöt* tünk az úton, mindenki! ismerte és tiszteletiéi köszöntötte: Isten áldja meg■ Feri bácsi! Jónapot Nagy élvtárs! — M.K. -* AZ ENSZ OTOS BIZOTTSÁG A FIGYELMESE: Mi történt Miskolcon 1956 november 3-án és 4-én ? Olvastam az ENSZ ötös bizottságának a magyar kérdéssel kapcsolatos jelen­tését. Megdöbbentett az egész, de különösen a jelentés második kö­tete, ötödik fejezetének 212-es pontja, a miskolci eseményekkel kapcsolatos tétele, mely így szól: »Szovjet csapatok átvonulása Miskolcon, november 4-én, vásár­nap, a kora reggeli órákban nem volt szokatlan jelenség és az egye­tem elleni támadás bizonyos mér­tékben meglepetést jelentett. A diá­kok körülbelül egy órán át harcol­tak olyan fegyverekkel, amilyet éppen kaptak. Számos diák életét veszítette és a szovjet csapatoknak is voltak veszteségei. A bizottság­ban' elmondották, hogy amikor a harc végétért, a szovjet csapatok sok diákot elfogtak és ismeretlen helyi-e szállították. A nemzetőrség alakulatai ellenben, amelyek nap­közben Miskolcon és Hejőcsaba környékén harcoltak, a Bükkhegy- ség felé vonultak vissza. Magában a városiban a harcok egész dél­utánig folytak, amikor a Borsod- ■megyei Forradalmi Tanács kény­telen volt kapitulálni.« Az idézett rész is bizonyítja, hogy az ötös bizottság jelentését hazug, légbőlkapott tanúvallomá­sokra alapozta. Mi miskolciak vala­mennyien tudjuk, hogy a szovjet csapatok megérkezése városunkba milyen előzmények és körülmények között történt. Miskolcon a szovjet csapatok megérkezésekor — kivéve az egyetemet — az egész városban semmilyen ellenállás nem volt. Ha annyira kíváncsiak az ötös bizottság' tagjai a miskolci ellenfor­radalmi eseményekre, a szovjet csapatok megérkezésének körülmé­nyeire, akkor eleget teszek kívánr ságuknak és leírom mi történt Mis­kolcon november 3-án, 4-én. 1956 november 3-án a következők történtek: A munkástanácson székelő »def­*s«zív« osztály irányításával börtö­nökből kiszabadult fegyencekből, valamint a régi kapitalista rend­szert visszaóhaiió horthysta tisztek­ből, csendőrökből, nyilasokból és egyéb csavargókból különböző fegy­veres csoportok szerveződtek. Ezek a csoportok érezve a szovjet csapa­tok közeledtét, a város különböző pontjain helyezkedtek el, esetleges harcra felkészülve. A hejőcsabai cementgyárnál kb. 120—130 fos fegyveres csoport tanyázott, 70—30 felfegyverzett huligánból álló másik csoport Felsözsolca és Miskolc kö­zött a Sajó-hídnál ütött tanyát, a harmadik csoport a megyei tanács- házán, ahol a munkástanács szé­kelt. Itt, közvetlen a deffenzív osz­tály irányításával kb. 30—35 fel­fegyverzett ellenforradalmár volt. A negyedik csoport' Lillafüreden a stúdiónál székelt. Itt kb. 30—40 fel­fegyverzett ellenforradalmár volt, akiket Nagy Barna nevű ellenfor­radalmár, volt horthysta tiszt, Sza­bad Európa ügynöke irányított. Ezenkívül a Tizeshonvéd-utcai lak­tanyában volt az úgynevezett diák zászlóalj, de ez a harmadikat meg­előző napokban már szétforgácsoló- dott. Mi volt a helyzet ben a miskolci ellenforradalmárok fellegvárában, a megyei munkás- tanácson? Ekkorra már az előzőleg a munkások által delegált esetleges becsületes dolgozókat a dolgozók érdekeit képviselő elvtársakat ki­zárták, elűzték, mellőzték és ezek helyett Nagy Attila, Papp Miklós, Krnakuk, Lövei István, Babits és más hasonszőrű a Szabad Európa rádió által irányított, a munkásosz­tály hatalmának megdöntésére tö­rekvő politikusok voltak a telj­hatalmú urak. A munkástanács 3-án este 6 órára ülést tervezett a következő napi­rendi pontok szerint: 1. A különböző pártképviselők sérelmeinek tárgyalása. 2. A fegyveres erők helyzetének tisztázása és a raktárban lévő feeyverkészlet kiosztása megbízható »honfik« számára. A munkástanács tevékenységét és célját, valamint az általa irányított fegyveres csoportok munkáját gá­tolta és akadályozta a párt irányí­tása alatt álló munkásőrség, amely a Bocskay-laktanyában tanyázott, amit »nemzetőrség« néven ismert a közvélemény. A munkásőrség tör­zse, amely kizárólag a megyei párt­bizottság utasításait fogadta el, fel­vette a kapcsolatot a szovjet pa­rancsnoksággal és segítséget kért, támogassa a szovjet hadvezetöség a párt és a munkásőrség olyan cél­kitűzését, ami gátat vet a becsüle­tes dolgozók utcán való meglincse- lésének, üldözésének, letartóztatá­sának, a véres ellenforradalomnak. A megbeszélés alapján tervet ké­szítettünk, a már említett ellenfor­radalmi fegyveres csoportok szét­szórására, megzavarására. A terv szerint a városban több helyen zavartkeltő robbantásokat hajtat­tunk végre, a szovjet csapatok be- jövésének irányától eltérően. Az első robbantást 3-án este 8 órakor a fonoda mögött, a Szinva-parton hajtattuk végre. Három katona több összecsavart kézigránát felrob­bantásával nagy hangzavart idézett elő. A robbantás pillanatában a megyei munkástanács éppen üléséi: tartotta az említett napirendi pon­tok szerint. Az általam feladattal megbízott Ács Imre főhadnagy — aki egész századával felajánlotta segítségét a pártnak — a munkás- tanácson a »munkástanács nevé­ben« telefonon kiszólt a cement­gyári fegyveres ellenforradalmárok parancsnokának, hogy az egész cso­port azonnal vonuljon a fonal gyár mögé és fésülje át a terepet. Ezzel egyidőben a megyei munkástanács megszakította ülését és valamenv- nyien a munkástanács tagok és fegyveresek szintén a fonodához rohantak, hogy elfogják a »tettese­ket«. Ezzel az akciónkkal elvontuk a pesti utat elzáró ellenforradalmi fegyveres csoportot és megzavartuk a munkástanács ülését. Kilenc óra­kor hajtottuk végre a tervezett második robbantást a Hámori tó­nál, a Halásztanya közelében. Ezzel a robbantással a Sajó-hídnál lévő fegyveres csoportot vontuk el a hídtól azzal, hogy »a stúdiót meg­támadták«. így tehát szabad lett a budapesti és a szerencsi országút. A harmadik robbantást 10 órakor hajtottuk végre a miskolci repülő­téren. Ide a stúdiónál lévő fegyve­reseket vontuk el. Ezek a csoportok aztán fejetlenül szétszóródva keres­ték az »ismeretlen« tetteseket. A gépkocsikat pedig, amellyel kiszál­lítottuk ezeket a fegyvereseket, gyorsan összevontuk üresen a Bocs- kay-taktanya udvarába, így meg­bénítottuk a csoportok mozgását. 1956 november 4-én 30 perckor érkeztek meg kisebb egységekben a szovjet alakulatok. Egy kisebb egység a Szondy- és Bocskay-laktanyába ment, itt sem­milyen ellenállás nem volt. A Bocskay-laktanya előtt a szovjet harcosok vaktölténnyel riasztó lö­vést adtak le. Ugyanez időben za­varták szét a megyei munkástaná­csot, ahol szintén nem volt ellen­állás. Egy kisebb egység a csabai cementgyártól az egyetemváros mellett vezető úton haladt, hogy a Vasgyáron keresztül a stúdióhoz érjen. Erre az egységre a műszaki egyetem őrsége golyószóróval tüzet nyitott, egy szovjet katonát megölt, egyet megsebesített. A szovjet egy­ség viszonozta a tüzet, mely hatá­sára egy diák vesztette életét, egy megsebesült. És ez a »harc« az ENSZ hazug jelentésével elleniéi­ben legfeljebb öt percig tartott. Egyébként az egyetemen az őrségen kívül diákok nem tartózkodtak, mivel javarésze kijózanodva a »for­radalomból«, eltávozott az egyetem­ről. Itt kell megjegyeznem, hogy a szovjet harcosok még a fegyvere­seket sem szedték össze, nemhogy még diákok után kutattak volna, hanem folytatták útjukat mégha1 á- rozott, céljuk irányába. Az egyete­men lévő őrséget egyébként novem­ber 6-án mi, a munkásőrség fegy­vereztük le. Az egyetemen nagy­mennyiségű raktározott fegyvert és lőszert találtunk, többek között 40U darab géppisztolyt, 17 darab gép­puskát és többszáz puskát, s nagy- mennyiségű ' lőszert. Összesen négy teherkocsi fegyvert és egy teher­kocsi lőszert vittünk el az egyetem­ről. Hiába állítják hogy Miskolcon harc volt. Az egész város tanúja annak, hogy az egye­temen történt eset kivételével sem­milyen ellenállás városunkban nem történt. Az általunk zavart'* keltő robbantásokkal szétszórt* ellenforradalmi csoportok nagy-* része, amikor tudomásukra jutott, hogy a szovjet csapatok minden ellenállás nélkül bejöttek a város­ba, a fegyvereket eldobálva, mint aki jólvégezte dolgát, hazamentek? Mindössze egy 20—30 főből álló kis csoport vonult a Bükkbe, a fehérkő- lápai menedékházban ütött lányát» E csoport volt az, amelyről a Sza­bad Európa rádió annyit bömbölt több tízezerre felnagyítva és akik­ről, mint »harcolva visszavonuló szabadságharcosokról« emlékezik a» ENSZ ötös bizottságának jelentése? E csoportot egynéhány felfegyver-. zett munkás szórta széjjel, pár nap múlva a szovjet elvtársak segítsé­gével? I< * ha az általam Egyébként, leírótokban Andersen úr kételkedne, úgy kér­dezze meg többek között az ellen- forradalmár csoportok szétzúzásá­ban közreműködő és a szovjet csa- patok megérkezését segítő Ács Imre főhadnagy, Cigi László főhadnagy? Sipos Elemér főhadnagy, Bokor József százados, Havrán József szá­zados, Csontos Mihály alezredes* Báli István őrnagy. Deli István szá­zados, Sikora László hadnagy* Sza­bó István százados, Petrencsiki László százados, Veres Sándor őr­nagy, Károlyi Tivadarné hadnagy* Csontó Tibor főhadnagy, Grósz Ká­roly, Pataki László, Viskevics E!e- mér, Endrész János.. Szaladnya Fe­renc, Málnási István, Laczkó Béla, Angyal András. Balázs István, Varga Endre, Zsembéri András, Kovács Miklós, Simon, Albert, Finta József. Takács István, Prókai Antal. Szabó László, Károlyi Tiva­dar. Steffel Sándor százados, Józsa László, Urbancsok Mihály, Józsa Imre százados, Sinka József, Dér István, Nyírő István., Moravszki Antal, Pavlánszki János, Kiss Ernő főhadnagy, Marczin István főhad­nagy, Dudás László, Tajti Gyula elvtársakat, akik velem együtt mé­lyen elítélik az ENSZ ötös bizott­ságának hazug rágalmakon alapuló jelentését és felemelik tiltakozó szavukat az ENSZ Magyarország belügyeibe való beavatkozása miatL BlRTALAN MIHÁL* őrnagy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom